Esti Budapest, 1953. április (2. évfolyam, 77-100. szám)

1953-04-01 / 77. szám

PÁRTÉLET Egy főmérnök, aki tevékeny harcosa a felszabadulási hét győzelmeinek Rövid idő alatt jól megismerni egy embert, megmutatni leginkább jellemző tulajdonságait — nem könnyű dolog. Milyen a külseje? Szürkülő a haja, szokása, hogy a hátán összekulcsolt kezekkel jár, sokat mosolyog, de csak úgy halványan, még a fogai sem villannak elő. Munkaköpenye szürke. Ha ránézünk , ilyennek látjuk Küstel Alfréd pártonkívüli főmérnököt, az Acélöntő és Csőgyár vasöntödéjének vezetőjét. Ami a múltat jellemzi Munkatársai azonban nemcsak ezt látják. Alakja, szokásai mögött ott sorakoznak tettei is, ezek jellemeznek igazán valakit,ezek ismeretében — a múltat és jelent is látva — alakul ki a hiteles, valódi kép. Olyan ember, akit semmi nem érdekelt a műszaki dolgokon kívül. A dolgozókkal szemben mindig udvarias volt, de — mint emlékeznek rá — éppen ez a személytelen, hűvös udvariassága nem tetszett a munkásoknak. „Kedves dolgozók” — így beszélt velük, s ha az alapszervezet pártvezetősége meghívta, hogy számoljon be munkájáról, megbántottnak érezte magát a „számonkérés" miatt. Igaz, az ilyen értekezletek szórványosan fordultak csak elő, s nem is nyújthattak nagyon sok segítséget. Körülbelül fél éve, hogy rendszeresítették a szombat déli közös megbeszéléseket. Itt aztán vita indult a termelés kérdéseiről, a selejtcsökkentés lehetőségeiről, a munkafegyelem hiányosságairól. A pártszervezet pedig segít. Persze, a hiányzók helyett nem tudnak új embereket adni — mert előfordult, hogy ilyen kéréssel fordultak hozzájuk — de ismertetik a dolgozókkal a problémákat, s ahol „szűk a keresztmetszet”, a párt szavára megsokszorozott erővel küzdik le a nehézségeket. Küstel főmérnök, amióta látja, érzi a segítséget, így beszél: „Nagyon jó rendszer ez nálunk. Igaz, azelőtt ,szabad volt a szombat délután s ezt sajnálom is, de van értelme az értekezleteknek. Megéri, nagyon megéri, hogy itt maradunk." — Régebben — mondja Szarka elvtárs, az üzemi pártbizottság titkára — a műszakiak sokszor ahhoz kerestek indokolást, hogy megmagyarázzák, miért nem lehet teljesíteni a tervet. Ma a dolgozókhoz, a párthoz fordulnak, ha úgy látják, akadályozza valami a tervteljesítést, s velünk együtt keresik a megoldás lehetőségét. És közös erővel — ez sikerül is. Nézzünk meg egyet az elvtársak által elmondott sok példa közül, hogy behozzák a lemaradást. Behozzák akkor, ha kapnak anyagot. Az anyagellátás azonban megoldhatatlan problémának látszott, a kemencék egyszerűen nem tudtak annyit termelni, mint amennyire szükség volt. Christmann elvtárs, az alapszervezet párttitkára csoportértekezletre hívta a kupolókemence dolgozóit. Elmondta, hogy lemaradnak, elmondta, hogy a nyomócsőöntödében behozzák a lemaradást, haha ők a kupolónál anyagot adnának. Ezen a napon kezdődött a felszabadulási hét. A dolgozók s a műszakiak nem arról sóhajtoztak, hogy nem lehet több anyagot adni, hanem azon törték a fejüket, hogyan lehetne elvégezni a feladatot. A kupolókemencék tizenkét órás váltással dolgoznak. Tizenkettőt az egyik, tizenkettőt a másik. Valakinek eszébe jutott: nem kell addig leállítani az egyik kemencét, amíg teljes erővel nem megy a másik, így megtakarnanan a kiesési iap, de egy csoportnak néhány órán keresztül saját magát megkétszerezve kellene dolgoznia. A kemence mellett nem gyerekjáték a munka. A verejték csíkosra mossa a portól szürke, félmeztelen embereket. Várjon lehet itt két ember helyett dolgozni? Lehetett. Igaz, nemcsak a kupolakemencék dolgozói kétszerezték meg erejüket, de mintha Kastel főmérnök is megsokszorozta volna önmagát. Mindenütt ott volt. Biztosította, hogy minden anyag azonnal kéznél legyen, pillanatnyi fennakadás se késleltesse a munkát Piszkosan és izzadtan szaladgált, s a tőle megszokott udvariassággal, de eddig ismeretlen eréllyel követelte, hogy a kupola dolgozóit semmi ne akadályozhassa felajánlásuk teljesítésében. Azt is megszervezte, hogy ne minden munkafolyamatnál egyszerre követeljék a kemencéktől a folyékony vasat, ezért a következő munkafolyamatok dolgozóinak az idejét pontos utasítások alapján különböző időpontokba osztotta be. Megsokszorozott erővel A felszabadulási hét első napján történt. Az előző műszak súlyosan lemaradt. Ilyen szégyennel nem indulhat az ünnepi hét — határozták el a nyomócső öntöde dolgozói. Vállalták. Este a Vörösmarty téren. A fémgyűjtő hónap híreiből Ma reggel a szokottnál korábban jöttek be iskolájukba a 15. sz. MTH-iskola fiataljai. Különösen a 2/B. osztályban volt nagy sürgés-forgás. Ma kezdődik a fémgyűjtő hónap és néhány óra múlva a tanulási idő után már gyűjteni mennek a fiatalok. Novemberben közös brigádot szerveztek, a 2/K osztállyal és a munka kitűnően folyt. — Száznegyvennégy mázsát gyűjtöttünk akkor — mondotta Gágyör József tanuló, a brigád egyik tagja — és nem sokkal maradtunk le a második műszak mögött — Mert a második műszakban az iskola büszkeségei tanulnak: Godó Kiss István, aki egymaga másfél vagon hulladékvasat gyűjtött, Szemerédi Jóska és Papp András, a legjobb fémgyűjtők. A DISZ felhívása futótűzként terjedt el afiatalok között. A fiatalok megbeszélték a feladatokat és nemsokára már a gyűjtési területet is megkapták. A Rákóczi-út, Lenin-körút, Dohány-utca és Rottenbiller-utca négyszöge az iskola gyűjtőterülete és megfogadták az ipari tanulók, hogy egyetlen házat sem hagynak ki a gyűjtésből. A fejek a térkép fölé hajolnak, kijelölik az osztály pontos gyűjtőterületét és még egyszer utoljára megbeszélik, kinek mi a feladata Ketten mennek a padlásra, ketten a pincét keresik fel, a többiek a lakásokat járják végig. Tanítási idő után délután megkezdik a gyűjtést, új rohamra indulnak a 15. számú MTH- iskola fiataljai, hogy sikerre vigyék a fémgyűjtő hónap ügyét. .Nem hittem volna!“ A lemaradást behozták. Küstel főmérnök pedig azt mondta másnap: „Nem hittem volna!" Verebet lehetett volna fogatni vele, olyan jókedve volt — beszélik róla — s ma is, ha arra a napra emlékezik, nem győzi hangoztatni: „Behozták a lemaradást, s csak az érdekes, hogy ugyanazzal a személyzettel, mint máskor, tehát dupla eredménnyel végeztek. Itt van Kollár, az öntő, hát ez csodaember, úgy dolgozott — ezt be kell mindenkinek látni.” — A vasöntöde dolgozói meg azt mond- ják: „Nagyszerű volt, amit Küstel elvtárs csinált: ha ő nem sejgít, nem is tudjuk, hogyan áll- nánk." Íme, ilyen Küstel Alfréd fő- J mérnök, ilyennek ismerik őt a munkatársai. Tevékeny részese,, segítője azoknak a „csodáknak”, amelyeket a dolgozók ereje, akarata hoz létre a mindenna- pok harcaiban s tevékeny ré-szese lesz a holnap csodái létre- hozásának. Faragó Zsuzsa A minisztertanács határozata a fűtási évad befejezéséről A minisztertanács határozata értelmében az 1952—1953. évi fűtési évad március 31-én befejeződik. Március 31 és április 16. ■között az állami szerveknél, állami vállalatoknál és a központi-, fűtéses lakóházakban csak akkor szabad fűteni, ha az Országos Meteorológiai Intézet előző na *pon kiadott időjárás-előrejelzése (prognózisa) szerint a következő napon a hőmérséklet várható napi középértéke 10 Celsius fok alatt lesz. A lakóházakban a fűtési évad megszűnte után is hetenként, egy alkalommal lesz melegvíz- szolgáltatás. Április 15-ig továbbra is fűteni lehet a kórházak, rendelőintézetek, óvodák, csecsemőotthonok, iskolák, egyetemek, napköziotthonok, valamint az Állami Balett Intézet, az Állami Operaház és a budapesti Városi Színház helyiségeit, ha ezeknek a helyiségeknek hőmérséklete 180 Celsius fok alá süllyed. (MTI) . fl MPP BUDAPESTI PftRTBIZOTTSÁGH ES B fOvBBOS'l TfUiBCS LflPJH Fiatalok a két világ választási rendszerében Az országgyűlés nem régen törvényben módosította a választásokra vonatkozó jogszabályokat. Ennek eredményeképpen még szélesebb és még demokratikusabb lett választási rendszerünk. A módosított választójog lehetőséget ad arra, hogy a 18 éves kort betöltött fiatalok is szavazhassanak. Tehát a május 17-i szavazásban minden 18 évet betöltött magyar állampolgár részt vesz, kivételt csak az az aránylag kis számú réteg ad, amely a szavazásból a közügyektől való eltiltás, bűntett, rendőri felügyelet vagy elmebetegség miatt ki van zárva. Nem érdektelen megvizsgálni, hogyan nézett ki az ifjúság választójoga 1945 előtt, a Horthyfasizmus idején. A nők Magyarországon a Tanácsköztársaság idején kaptak először szavazati jogot. Horthyék nem merték ezt teljesen eltörölni, ezért felemelték a korhatárt: csak a 24 évnél idősebb férfiak és a 30 évnél idősebb nőknek volt szavazati joguk. Ezt azonban különböző feltételekhez is kötötték, (iskolai végzettség, egyhelyben lakás, vagyoni helyzet, adófizetés). A dolgozóktól való félelem arra kényszerítette a fasisztákat, Harry Sp.fS-ban még jobban megszigorítják választási törvényüket. A férfiaknál az életkort felemelték 26 évre, de felemelték az egyhelybenlakási_____kötelezettség idejét, az iskolai végzetséget is. A választásokon az összlakosságnak 26—30 százaléka vehetett részt. Hozzá kell tennünk, hogy a választójogosultaknak jelentős része tartózkodott a szavazástól, mert jól tudta, hogy annak eredményeit erőszakkal, megvesztegetéssel, csalással úgyis meghamisítják. A választásokon a választóknak csak 70 —72 százaléka szavazott. Egyáltalán nem mutat jobb képet a mai imperialista országok választójoga sem. A korhatár legjobb esetben 21—22 év, de inkább 24—25 év. Még inkább megszorítják ezt a képviselőknél. Csak azválasztható meg képviselőül, aki 25—30 éves, sőt van, ahol ezt 40 évhez kötik. Ezt még természetesen kombinálják a vagyoni cenzussal, dupla szavazati joggal a tőkések részére, területi beosztásokkal. A dolgozókat minden eszközzel kirekesztik a választójogból. Az Egyesült Államokban a négerek szavazását a legterrorisztikusabb módon akadályozzák meg. Ezt a példát követik az imperialisták gyarmataikon, így például a Délafrikai Szövetségben a lakosság négyötöd részének nincs szavazati joga. Az imperialista szavazási trükkök sorozatát jól láthattuk a franciaországi választásokon vagy most Olaszországban, ahol az eddigi csalás már nem elegendő a hatalom fenntartására, ezért újabb korlátozásokat akarnak keresztülvinni. A nép akaratát azonban nem lehet elhallgattatni. Mennyire más a mi választási törvényünk! Nálunk már 1945- ben szavazhattak a húsz éven felüliek, nem voltak vagyoni, iskolai korlátozások. A dolgozók a legnagyobb aktivitással vesznek részt a választásokban. 1945-ben a választójogosultak 91.2 százaléka, 1947-ben 9. 4 százaléka. 1949-ben pedig 94.7 százaléka élt ál lampolgári jogával. Alkotmányunk értelmében, akinek választójoga van, az választható is Ez is élesen mutatja a különbséget az imperialista választásokkal szemben, ahol képviselők csak a monopóliumok által elfogadott, részükre megbízható tőkések vagy hű kiszolgálóik lehetnek. Nálunk a fiatalság képviselői ott vannak a törvényhozók között és új törvényünk ezt most még inkább biztosítja. Új törvényünk értelmében az országgyűlési képviselőjelöltek lajstromát a dolgozók javaslatai alapján állítják össze. A dolgozók az üzemekben, gépállomásokon, állami gazdaságokban, tömegszervezetekben, hivatalokban képviselőjelölő-gyűléseken fogják elhatározni, kit javasolnak képviselőjelöltnek. Ezek között — minden bizonnyal — szép számban ott lesznek ifjúságunk képviselői is, akik az országgyűlésen is hallathatják majd fejlődő, szocializmust építő ifjúságunk szavát. Itta egy hónapja adták át először az ingyenes csecsemőkelengyéket a boldog anyáknak 5500 kelengye az első hó mérlege Budapesten Ma egy hónapja lépett érvénybe a minisztertanácsnak az ingyenes csecsemőkelengyére vonatkozó határozata. Nevezetes a nap, hosszú ideig emlékeznek rá a boldog anyák. A babakelengyét árusító boltokban külön is emlékezetessé tették ezt a napot: virágcsokorral, ünnepélyesen fogadták az első jelentkezőket. A csepeli Anyák Boltjában például Fazekas Lajosnénak jutott a virágcsokor, akinek férje a Csepel Autógyárban dolgozik. Azóta sok-sok követője akadt Fazekas Lajosnénak Csepelen és egyebütt is. A kimutatások tanúsága szerint, Budapesten eddig 5500 ingyenes csecsemőkelengye-utalványt váltottak be, ami összértékben 2.200.000 forintot tesz ki. Ennyit adott államunk eddig csecsemőkelengyében a budapesti anyáknak. A legnagyobb forgalmat az Úttörő Áruház és a csepeli Anyák Boltja bonyolította le. Véleménykutatást rendeztek a mamák között, hogy milyen cikkekkel kívánnák bővíteni az eddigi választékot. A kívánságok zöme a pólyabetétre és pályahuzatra vonatkozott. A közeljövőben előreláthatólag ezeket a cikkeket is lehet majd kapni a 400 forintos utalványra. m Bmrnsi Az együttműködés eredménye A Villamosgép- és Kábelgyár anyagbeszerzési főosztályvezetője a felszabadulási hét előtti röpgyűlésen ott állt a figyelő szempárok kereszttüzében. A röpgyűlés egyik felszólalója — azok után, hogy a többiek is elmondták, nem biztosítja időre az anyagot — még hozzátette: „Miért nem írja fel az elvtárs, amit mondunk? Mi nem panaszkodni akarunk, hanem követeljük, hogy az anyag itt legyen a gépek mellett. Nem akarunk szégyenben maradni a felszabadulási hét versenyében.’“ — Elvtársak — hangzott a válasz — én ezt mind tudom, de ha nem szállít a Vörös Csillag! És néhány óra múlva a főosztályvezető személyesen ment el a Vörös Csillag Traktorgyárba. Nem mozdult el onnan addig, míg az anyag utolsó darabját fel nem rakták a gépkocsira. És a többi üzemrészben is a műszakiak a pártbizottság támogatásával a verseny élére álltak. Gerő elvtárs útmutatása alapján, már előre megszabták a feladatokat, mikorra kell befejezni a munkát az öntőknek, az esztergályos-csoportnak, a tekercselőknek ahhoz, hogy a negyedévi tervben előirányzott utolsó darab is határidőre elkészüljön. Huszonhatodikén éjjel azonban kiderült, hogy tizenegy darab motorpajzs selejtes. A raktárban lévők minősége sem volt megfelelő. A szerelők viszont egyre jobban sürgették az anyagot. Az öntvényeket Vácon készítették, a pótlásra túlságosan rövid lett volna az idő. Nem sokat tétlenkedtek a műszaki vezetők, egy gépkocsit azonnal Vácra küldtek az öntvényekhez szükséges formákért és az öntöde dolgozóival karöltve, a technológiai előírások alapján elkészítették az öntvényeket. Az összefogás eredménye: a tizenegy motor határidőre elkészült. Kovács György, Ruttendorfer Béla művezetők és Kristó József technológus nagyszerű példáját adták annak, hogy nincs olyan feladat, amelyet a párt útmutatásával, a műszaki vezetők a fizikai dolgozókkal összefogva, meg ne valósíthatnának. Pedig ez csak egyetlen mozzanat abból a nagy küzdelemből, mellyel a Y'hab,osgép- és kábelgyár dolgozói pótolták a hétmillió forintos lemaradást és teljesítik negyedévi tervüket. Hasonló eredmények születtek fővárosunk többi üzemében is, ahol a legégetőbb problémákat naponként megbeszélték a műszaki vezetők a műhely dolgozóival és tanácsaikat figyelembe véve, jó szervezéssel, naponkénti, sőt óránkénti értékeléssel újabb lendületet adtak új győzelmek eléréséhez. Ezért teljesíthette határidő előtt negyedévi tervét a Csavarárugyár, az EMAG, a Magyar Acélárugyár és egy sor üzem, ahol hosszú hónapokon keresztül az objektív nehézségeket használták védőpajzsul a műszaki vezetők, a dekád-, a havi és negyedévi tervek teljesítésének számonkérésénél. Ha így gondolkoztak volna és követik a párt útmutatását azokban az üzemekben is a műszakiak, ahol lemaradtak a negyedévi tervvel, nem kellene most mentséget keresniük arra, miért nem teljesítették üzemükben a dolgozók adott szavukat. A belső szervezetlenség és a rossz kooperáció visszafogta a dolgozók nagyszerű lendületét a Ganz Vagonban és másutt is. Ezeken a helyeken a pártszervezet pedig ahelyett, hogy állandó ellenőrző munkával észrevette volna az anyagellátás terén mutatkozó hiányosságokat — melyeket időben el tudtak volna hárítani — csupán a munkaversenyre irányította a figyelmet. De hogyan versenyezzenek a dolgozók, amikor a legelemibb követelmény, az anyag sincs hozzá biztosítva? Hogyan tudják az egyes emberek a munkapadok mellett, mi a negyedévi tervből a rájuk eső feladat, amikor az sem volt világos, megérkezik-e időben az anyag, amiből elkészülhetnek a szükséges alkatrészek. Ma kezdjük a második negyedévet. Száz- és százezrek tesznek újabb fogadalmat, hogy újabb győzelmekkel tetézik a felszabadulási hét eredményeit. A műszaki vezetők vonják le a tanulságot az elmúlt napok tapasztalataiból és segítsék úgy a versenyt továbbra is, ahogyan most segítették. Törekedjenek arra, hogy az anyag, a rajzok, a szerszámok időben való biztosításával az eredmények és hibák állandó értékelésével a verseny zászlóvivői legyenek. A fizikai dolgozókkal még szorosabb egységben, legyen a jelszavuk: több acélt, gépet, építőanyagot a hazának.