Esti Budapest, 1953. szeptember (2. évfolyam, 204-229. szám)
1953-09-01 / 204. szám
A Szovjet Békebizottság teljes ülése (Folytatás az 1. oldalról.) Tyihonov ezután elmondotta, hogy a népek mindinkább a nemzetközi kérdések békés rendezésére törekszenek és ezért a nagyhatalmak egyes államférfiai a közvélemény nyomására kénytelenek voltak hozzájárulni a tárgyalások gondolatához. A Szovjetunió népei lankadatlan figyelemmel kísérik e nemzetközi helyzet fejlődését és mindent elkövetnek, hogy megakadályozzák az új háborút, hogy biztosítsák és megszilárdítsák a békét az egész világon — mondotta Tyihonov. — A szovjet kormány következetes békeszerető politikájának céljai a népek közötti békés viszony, a baráti, kulturális, gazdasági és tudományos kapcsolatok javítása és fejlesztése. A szovjet kormány következetes békepolitikája tiszteletben tartja minden ország nemzeti függetlenségét és szuverenitását, kis és nagy országokét egyaránt, nem tart igényt idegen területekre és senkit sem fenyeget. Ez a következetes békepolitika megszerezte magának minden nép tiszteletét és szeretetét. A Szovjetunió békeszeretetének legjobb bizonyítéka a szovjet kormány belpolitikája, amely a nép jólétének szakadatlan emelésére irányul. Tegyük országunk dolgozóinak életét egyre jobbá és jobbá — ez ennek a politikának célja és ezt a politikát megérti minden becsületes ember a külföldön is, jól látva, hogy a Szovjetunió következetesen és tűnt őrizhatatlanul békepolitikát folytat. A német diákok nem akarnak háborút —fejtette ki az NDK diákságának képviselője a világkongresszuson VARSÓ, szeptember 1. (TASZSZ) Augusztus 31-én folytatta munkáját a III. diák világkongresszus. A délelőtti ülésen először Hi Kim An, a kambodzsai diákok küldötte szólalt fel. Elmondotta, hogy a francia gyarmatosítók sok évtizedes uralmuk alatt csupán egy középiskolát, egy technikai és egy női középiskolát létesítettek. Az ország ötmillió lakosából négymillió írástudatlan. A tuniszi diákok képviselője beszámolt arról a bestiális gyarmati rendszerről, melyet a francia gyarmatosítók teremtettek. Az országban még érvényben van az 1938-ban bevezetett ostromalapot. Sokszáz tuniszi diákot börtönbe vetettek. Nagy hatást keltő beszédet mondott a kongresszuson Sepp Remisek, a Német Demokratikus Köztársaság diákságának képviselője. Hangsúlyozta, hogy a német nép nem akar háborút. A német diákság sem, mert békében akar tanulni, dolgozni és csak a békében látja, jövője biztosítékát. A német diákság nevében háláját fejezte ki a Szovjetuniónak, hogy segítséget nyújt az egységes, demokratikus és békeszerető Németország megalakításában. A továbbiakban ismertette a Német Demokratikus Köztársaság kulturális életének fejlődését. ---------b e ■---------- Ma lesz a szavazás a Biztonsági Tanácsban a marokkói kérdéssel kapcsolatban LONDON, szeptember 1. A londoni rádió jelenti, hogy a Biztonsági Tanácsban hétfőn folytatódott a marokkói kérdés vitája. Szavazásra valószínűleg ma kerül sor. A párizsi lapok széles körben kommentálják azt a tényt, hogy Laniel kormánya az utóbbi hét folyamán fokozottan készül „demokratikus reformokral” Marokkóban. A sajtó hangsúlyozza, hogy a francia kormány intézkedéseinek gyorsaságát főleg az magyarázza, hogy 15 arab és ázsiai ország követelte a marokkói problémának az ENSZ- ben való megvitatását. Tizennégy ÉVE vonult be ez a nap az emberiség történetének legkomorabb emlékei közé. Szeptember 1: ez már a sötétség korszakában, a fasizmus idején volt. Az emberiség ellenségei ezt a napot szánták uralmuk végleges kiterjesztésére. Ez a nap lett kezdete az ő végüknek. Mégis oly korszakot nyitott meg, amikor a sötét még feketébb, a vér még pirosabb, a fájdalom még sikoltabb volt. Emlékszünk, mert átéltük Ez a nap, 1939 szeptember 1-e készítette elő azt a június 22-ét, amely két évvel később az emberiség holnapját, a Szovjetuniót akarta letörölni a történelem térképéről. Egy betegesen tévé is. A városi elsötétítés tovább tartott, mint a szellemi. Az emberek többsége még a háború alatt magához tért, pedig akkor, tizennégy évvel ezelőtt, ezen a langyos és fülledt szeptemberi napon sokan önmarcangoló elégtétellel kiáltottak fel. Tudtam, hogy jönnie kell, jobb, hogy már itt van. Mert a harmincas éveket, a Szovjetunióban az óriásléptű ember első győzelmeinek idejét, Európában és Észak-Amerikában azt jellemez,-Oosz és tudatosan embertelen ^ jjegy az emberek tudatába, korszak hatalmas es _ ha.z__§ J mint a kicsépelt, tiszta búza közé a patkány, befészkelte maga korszak hatalmas es bűnszövetkezete tervezte ki azt a s ka napot, hogy az emberiség szívéből elrabolja az oromot_, a gyermekek szeméből az ovo ígéretét, hogy biztosítsa a náci gonosztevőknek a hatalmat és a naigy monopóliumok urainak a szakadatlan hasznot. Tizennégy évvel ezelőtt is meleg volt a szeptember. Az is különös, különös nyáréjszaka volt, mint az 1914-es augusztusi, amelyet Ady sejtett és énekelt meg. Tizennégy esztendővel ezelőtt először borult sötétbe Európa nem egy városa és sokan igyekeztek elsötétítést elrendelni az emberek lelkiismeretét a háború gondolata és addig rágósért, turkált, szennyezett, fertőzött, míg az egyszerű, tisztességes emberek is megadóan sóhajtották: jó, essünk már túl rajta, ezen a háborún. Azok a Sötét erők,, amelyek eltuszkolták az emberiséget a szeptember 1-i szakadékig, végül vereséget szenvedtek, de véglegesen nem pusztultak el. Egy időre nyelvet, sőt földrészt váltottak, de céljaikat nem adták fel. A vereségre azzal válaszoltak, hogy megpróbálták a háborút meghosszabbítani. A csatatéren nem sikerült, hát még Szeptembter 1. (A második világháború kitörésének évfordulójára) Írta: BOLDIZSÁR IVÁN próbálták a sajtóban, a rádióban, a nemzetközi konferenciák tárgyalótermeiben. A fasiszták utódainak Barbarossa-terve az volt — és részben még az mai is , hogy megkísérelték meghosszabbítani a háborút az emberek tudatában. Önmagunkat csapnék be, ha azt állítanánk, hogy kísérletük nem járt némi sikerrel. Kitalálták és elterjesztették a szellemi baktériumfegyvert, a hidegháborút. Azt hitték és azt akarták velünk is elhitetni, hogy újra sikerül megjátszaniok és megnyerniök a harmincas évek játszmáját. Ezért ejtogatták a háborús sebekből feltápászkodó emberiség lelkébe az új háború, egy új, még véresebb és gonoszabb szeptember 1. és június 22. elkerülhetetlenségét. Az új szeptember előkészítői, az imperialisták, akik csak úgy, mint történelmi előképeik, a Bourbonok, semmit sem tanultak és mindent elfelejtettek, azt hitték, hogy a történelmet meg lehet ismételni. Abban reménykedtek, hogy ismét kézbekaphatják az 1939-es és 1941-es csúf ütőkártyákat. Tévedtek, mint mindig, tévedtek, mint a Bourbonok és ugyanaz a sors is vár rájuk: a történelem süllyesztője, az emberiség megvetése. Nem, a történelmet nem lehet megismételni. A szeptember 1-i évforduló elsősorban erre tanít. Tizennégy évvel ezelőtt a Szovjetunió egymagában, sőt elszigetelten harcolt az emberi haladásért és a békéért. Ma a Szovjetunió vezette béketábor ereje a béke fennmaradásának legfőbb biztosítéka, a szovjet politika békekezdeményezései pedig döntően befolyásolják a nemzetközi politika irányát. A nemzetközi erők viszonya jelentősen eltolódott azok javára, akik minden erejükkel küzdenek egy új szeptember 1-e ellen. De megváltozott miacra a német nép is. A második világháború kitörésének dátuma bizonyára sok németet gondolkozóba ejt éppen most, a nagyfontosságú nyugatnémetországi választások előtt alig néhány nappal. A nácizmus rengeteg szenvedést zúdított Európa népeire, de sokat szenvedett maga a német nép is. Mégis azok az erők, amelyek átvették Hitlerék örökét, most Nyugat-Németországból egy új „negyedik birodalmat” akarnak csinálni. Adenauer és pártfogói, az amerikai uralkodó körök egyre nyíltabban, sőt egyre hencegőbben támaszkodnak a hitleri alvilág újra felbukkanó figuráira. Szeptember 1 figyelmeztetés a Ramcke tábornokoknak és a Rudel ezredeseknek, az Adenaueroknak és a Kaiseroknak, de mindenekelőtt a Dulleseknek és a Conantoknak, hogy 1939 .szeptember 1-re és 1941 június 22-re feltartóztathatatlanul következett 1945 májusa! A hitleri agresszió intő példaként kell hogy szolgáljon azoknak, akik meg akarják ismételni és a néépeknek is, amelyeket újra áldozatul szánnak. A népek nem ugyanazok, mint tizennégy évvel ezelőtt. Azon a különös, különös nyáréjszakán a kapitalista világban egymást nem ismerve sírtak az édesanyák, csikorgatták fogaikat a fiatal apák, álmodoztak a békéről a költők és a muzsikusok. Ma az édesanyákat, a harcos férfiakat, a költőket és a muzsikusokat, a szénégetőket és a pásztorokat, a tervezőket és az építőket átfogja, mint az Egyenlítő a földgömböt, korunk hatalmas és legyőzhetetlen ereje, a békemozgalom. Ezek ereje, a mi erőnk, ezek igazsága, a mi igazságunk fog győzni. Nem lesz új szeptember 1. Rajtunk múlik: munkánkon, egységünkön, összetartásunkon. Japán bányászok tiltakozó sztrájkja SANGHAJ, szeptember 1. (TASZSZ) Amint a japán rádió jelenti, augusztus 31-én a Micui bányavállalat 51 ezer munkása tiltakozó sztrájkba lépett 5564 bányász elbocsátásai miatt. A hokkaidoszigeti Ribai bánya munkásai augusztus 30-án 24 órás sztrájkot tartottak. A „Chicago Daily News" az Egyesült Államok és Irán kapcsolatairól NEW YORK, szeptember 1. (TASZSZ) A „Chicago Daily News” című lap közli washingtoni tudósítójának cikkét az Egyesült Államok és Irán kapcsolatairól. „Irántól — írja a lap — olyan kérelem érkezett, hogy a sah helyreállított kormányának sürgősen pénzre van szüksége bármilyen kormánytól, amely szert akar tenni az irániak örök barátságára." A cikkíró szerint Iránnak az a kérelme, hogy „készpénzt” adjanak neki, stratégiai jelentőségű az Egyesült Államok szempontjából, tekintettel arra, hogy Irán közel van a Szovjetunióhoz. A külügyminisztérium képviselőinek azonban az a véleményük, hogy az Egyesült Államoknak nem szabad elhamarkodniuk a „készpénz”-nyújtást, amíg Henderson amerikai nagykövet nem jelenti, hogy a sah új kormánya „eléggé szilárdan megalapozta” hatalmát. A cikkíró hozzáfűzi, hogy „mielőtt az amerikai kincstár kapui megnyílnak Irán előtt”, valószínűleg olyasféle gesztusra lesz szükség, amely az Angliával támadt olajvita rendezésére irányuló készségről tanúskodik. IBUSZ irodák a dolgozók szolgálatában! Új nyitvatartási idő szeptember 1-től: Hétfőtől— Szombaton Budapesten: péntekig V., Főiroda, Molotov-tér 2. 10—17.30-ig 10—14.30 ig IV., Újpest, Bajcsy Zs.-út 13. 10—17.30-ig 10—14.30-ig VII., Rákóczi-út 70—76. (Divatcsarnok) 10—17.30-ig 10—14.30-ig XI., Móricz Zsigmond-kert tér 9. 10—17.30-ig 10—14.30-ig X., Kőbánya, Körösi Csoma-út 4. 10—17.30-ig 10—14.30-ig XXL, Csepel, Rákóczi-út 87. 10—17.30-ig 10—14.30-ig V., Vörösmarty-tér 7—9. 8.30—16.30-ig 8.30—13.30 ig VI., November 7-tér 3. 10—19.00 ig 9—18.00-ig &mmT KEDD, 1953 SZEPTEMBER 1. Ma sztrájkba lépnek az angol villamosipari munkások LONDON, szeptember 1. A szakszervezet és a munkáltatók tárgyalásainak kudarca után az angol villamosipari dolgozók szakszervezetéhez tartozó munkások kedden délben ismét sztrájkba lépnek — jelenti az AFP. Vidéki színházak ünnepi hete Debreceni Csokonai Színház: „Nem magánügy ! Életünkben szaporodnak a közügyért. Egy ismerősöm mondotta el a minap: a Népstadionnal kapcsolatban érezte talán legjobban azt, hogy a dolgozó nép menynyire gazdája lett ennek az országnak. Az volt az érzése — mint mondotta — hogy a stadion megnyitóján sokezer gazda, építő, pályagondnok ül a hatalmas kőlépcsőkön, akik a jó gazda szemével vizsgáltak mindent, büszkélkedtek és terveztek a jövőre. Ki előbb, ki később jön rá ennek a „gazdaérzésnek” ízére, de bizonyos, hogy mind többen. De nemcsak a Népstadionról van szó, közügy lett a villamosközlekedéstől a tejcsárdáig, az ózdi kohótól az angyalföldi kultúrházig sok minden. Az is, hogy ne szemeteljünk az utcán és az is, hogy mit játszanak a színházak és sok más egyéb. Természetesen a magánügy azért nem halt meg, csak sok magánügy nem is amnyira magánügy, mint hinnek és a közösség erejével sok min-' den könnyebben megoldható. Erről szól a „Nem magánügy" című darab, amelyet a harmadik vidéki színházi hét alkalmából tegnap este mutatott be a Debreceni Csokonai Színház. A vidám, bonyodalmas bohózat azt mutatja meg, hogyan találkozik a szovjet embereknél a magánügy és a közügy. Messzi északról, a „Tajmir”_________ félszigetről Moszkvába érkezik az építkezések főmérnöke és miután a szobák zsúfoltak, a hatalmas Moszkva-szálló tizenharmadik emeletének társalgójában kap fekvőhelyet. Hasonlóan jár Kirpicsnyikov, egy műsoriroda igazgatója, Griskó geológus és az öreg Baburin méhész. A nagy Szovjetunió különböző vidékeiről, tájairól jöttek, más-más foglalkozású, gondolativilágú, érzésű emberek, de van bennük egy közös vonás: a szovjet haza forró szeretete. Djuzsikovnak, a fiatal főmérnöknek mindössze két nap áll rendelkezésére Moszkvában, hogy fontos ügyeit elintézze. De közben telefonértesítést kap, hogy a messzi „Tajmir’’-ról interurbán keresik. Várnia kell a telefonra, nem tud a társalgóból kimozdulni. Helyette szobatársai vállalják ügyei elintézését az acélkonstrukcióban, a geológiai intézetben és a többi hivatalban. Ebből keletkeznek azután a rendkívül mulatságos félreértések, hogy végül is pergő jelenetek során tisztázódjanak a már teljesen összekuszálódott szálak. Mindenki becsületesen elintézi, amit vállalt, senki hálát nem vár, hiszen a „Tajmir”-félszigeti építkezések ügye nem magánügy. Iszajev és Galics szovjet írók „Nem magánügy” című bohózata jó példa arra, hogy a bohózatot milyen eleven, életszerű és pozitív tartalommal lehet megtölteni. Bátran, sokoldalúan alkalmazzák a humort, nem félnek a meglepő, fejtetőre állított helyzetektől, bohózatukban valószínűvé, elhihetővé teszik azokat. A „Nem magánügy” rendkívül kacagtató, s mondanivalójában reális és időszerű. Itt Debreceni Csokonai Szipháza előadásán meglátszik a gondos rendezői munka (Lendvay Ferenc rendezte). Az egész előadás alaphangja kiegyensúlyozott, mértéktartó. A rendezők és a színészek igen helyesen ellenálltak a bohózati túlzások csábításainak. A cselekmény azonban nehezen indul. Az első jelenetekben sok olyasmi történik, amelyekből keveset tudunk meg a szereplők kilétéről, csupán a szituáció mulatságos. Az első jelenetek lassú tempója némi ritmustörést okoz, de aztán nekilendül a cselekmény és pergő, mulatságos jelenetek során fokozódó feszültséggel éri el a csúcspontját a rendezésben és játékban egyaránt kitűnően megoldott harmadik felvonásban. Ezt a könnyen kiküszöbölhető zökkenőt (az expozíciót megfelelő húzással tömöríteni lehetne) leszámítva a darab egységes és az előadás kitűnő szórakozást nyújt, a legnagyobb szerep Djuzsikov mérnöké. Soós Imre alakítása gazdag színészi eszközökben. Sokszínű játéka különösen a második és harmadik felvonásban előrelendíti a cselekményt, s az annál is inkább dicséretes, mert a fiatal és nagyon tehetséges színész egyénisége elüt attól, akit meg kell formálnia. Djuzsikovot keményebbnek, férfiasabbnak képzeljük, mert csak így hihető, hogy sorompóba tudja munkatársait állítani „Tajmir” ügyéért. Selmeczy Mihály Kirpicsnyikov szerepében élenjár a humorban, sőt túlságosan is kabarészerűen poentíroz. Hortobágyi Artur, Baburin méhésze az egyik legjobb alakítás. A nézőnek az az érzése, amikor a színpadon van, mindig történnie kell valami mulatságosnak. Élettelién, jóízűen formálta meg a kedves öreg szovjet méhészt, egész játékával azt példázza, hogy „öreg ember — nem vénember”, ha érző szíve van. Kedves, rokonszenves Szentess II János Grisko geológusa. Alakítása különösen a harmadik felvonásban szerelmével való jelenete során igen jó, bensőséges és szűkszavúságában is kifejező. Baburin unokája szerepét Örkényi Éva alakítja. Finom, művészi eszközökkel, bájos, fiatal lányt formál. Lljuba Popova szerepében Andaházi Margit nem ad elég hangsúlyt alakításának és így nem bontakozik ki teljes mértékben a fiatal mérnöknő jelleme. Újvárosi Katalin elszürkíti a Moszkva-száló takarítónőjének alakját, amely egyébként hálás epizódszerep. Külön ki kell emelni Békés Rita és Mensáros László kitűnő kabinetalakítását. Békés Rita az énekesnő szerepében ellenállhatatlanul mulatságos, minden szavával, minden mozdulatával jellemez és kacagtat. Mensáros László némaságában is sokatmondó. Márkus László Albatroz artista szerepében az első felvonásban igen hatásos, a továbbiak során nem tudja kiaknázni a szerepadta lehetőséget, csak az utolsó felvonásban lendül fel ismét alakítása. Kirpicsnyikov feleségét sokoldalúan és jól ábrázolja Mihályi Lici. A Debreceni Csokonai Színház magas színvonalú, nagysikerű előadása is azt bizonyítja, hogy a jelző: „vidéki színház” — ma már nem jelent alacsonyabb rangot. Csapó György Terjedelmében a Négy új film szikronmunkáin dolgoznak szinkronrendezőink Rövidesen befejeződik a Gogol világhírű vígjátékából, a „Revizor”-ből készült hasonló című színes szovjet filmvígjáték szinkronmunkája. A szerepeket népszerű színészeink szólaltatják meg magyarul, a többi között: Benkő Gyula, Kállai Ferenc, Szakáts Miklós, Fanny Márta, Tapolczay Gyula, Medniyánszki Ági és Horváth Jenő. Az odesszai úttörők vidám kalandjait beszéli el „A vitorlás titka" című színes szovjet film, amelynek szinkronmunkái ugyancsak hamarosan elkészülnek. Nagyszabású kínai film szinkronmunkáin dolgoznak művészeink. A film címe „Sanghajban történt". A film a hétmilliós nagyváros felszabadulásának napjait eleveníti meg. Hamarosan megkezdik a „Visszatért boldogság” című színes szovjet film szinkronizálását. A film Nyikolajeva, ...Az aratás" című Sztálin-díjas, nálunk is jó iismert regényéből készült. (MTI) A legény és a motor Déli 12 óra, Budapesti Nagyáruház. A széles lépcsősorokon hullámzik a tömeg: egyegy osztályon, pultnál megállnak az emberek, nézelődnek, válogatnak, vásárolnak. A kerékpárosztály egyik sarkában vidámszemű, fiatal parasztlegény mustrálgatja a csillogó Csepel 125-ös masinákat. Előbb csak úgy tisztes távolságból barátkozik a gépekkel, „saccolgódja” az ülést rajta, a rugózást, fényes kormányát. Aztán, hogy szives szóval mellészegőegyik Megnézi, dik az eladó — néhány perc múlva már ott matat az motoron, ráhajol, megtanácskozza a dolgot — aztán előveszi tárcáját, s a pénztárhoz megy ki,fizetni az árát. Hatezerhétszázhúsz forintot. A pénztárosnő, tán tetszik is neki a csinos legény, évődve veszi át a ropogós százasokat. — Futja? — Nem is egyre — vág vissza nevetve a fiú. — Mi voltunk az elsők a beadásban! Azzal fogja a molot ét indul vele a kijárat felé. A sok sietős dolgú vásárló, aki erre a félpercre megállt mögötte — mind utána. A legény mégegyszer körülnéz, széleset int kísérőinek, berúgja a motort, aztán gyerünk. A saroknál már csak lobogó haja látszik, ahogy büszkén felveti fejét a nyeregben. De néhányan még sokáig néznek a nyomába, s ebben a pillanatban kései utódok számára talán új népmese születik: a legényről és a motorról. i. e. Minőségi lakásberendezés és egyes bútorok is a BÚTORÉRTÉKESÍTŐ VÁLLALAT boltjaiban!