Esti Budapest, 1953. november (2. évfolyam, 257-280. szám)

1953-11-02 / 257. szám

2 Adenauerék Hamburgban is elragadták a többséget a szociáldemokratáktól BERLIN, november 2. (MTI) Hamburgban vasárnap köz­ségi választásokat tartottak. A kikötőváros tartománygyűlési jogkörrel felruházott képviselő­­testületében 1945 óta a Szo­ciáldemokrata Párt rendelkezett a mandátumok többségével. Az Adenauer bonni kormánykoalí­ciójában részvevő reakciós pol­gári pártok Hamburgban a szep­tember 6-i terrorválasztások eredményén felbuzdulva „ vá­lasztási tömböt" alkottak, hogy együttes erővel itt is biztosítsák ural­m­ukat. Németország Kommunista Pártja többízben javasolta a Szociáldemokrata Pártnak a munkáspártok választási egy­ségfrontjának létrehozását. A jobboldali szociáldemokrata ve­zetőik azonban nem fogadták el ezeket a javaslatokat. A vasárnapi választásokon a Szociáldemokrata Párt kisebb­ségbe került, Németország Kom­munista Pártja pedig minthogy szavazatainak száma nem érte el a csalárd választói törvény­ben előírt 5 százalékot, mandá­tum nélkül maradt. A hamburgi rádió közlése­­sze­rint a vasárnapi választásokon leadott körülbelül egymillió sza­vazat 50 százaléka a keresztény­demokrata unió, a szabad de­mokrata párt, a német párt és az össznémet tömb választási szö­vetségének, 45,2 százaléka a Szociáldemokrata Pártnak, 3,5 százaléka­ pedig Németország Kommunista Pártjának jutott. A hamburgi képviselőtestület 120 mandátumból a csalárd vá­lasztói törvény rendelkezéseinek megfelelően Adenauer reakciós burzsoá tömbjéinek 62, a Szociál­demokrata Pártnak 58 jut. Egr m­­un­kásám ló Irslam­­­m­ma Amerikában jövedelmező dolog jobboldali szakszerve­zeti vezetőnek lenni. Ékesen bizonyítja ezt a most elhunyt Hutcheson esete is. Hutche­son az AFL-hez tartozó fa­ipari szakszervezet elnöki posztjára küzdötte fel magát, fáradtságot nem ismerő mun­kásárulásai révén. Az AFP hírügynökség egyik közleménye beszámol arról, hogy Hutcheson nyu­godtan hajthatta örök álomra fejét, mert az elnöki állás szép vagyont hozott, s csa­ládjának aligha kell attól félnie, hogy nem lesz mit a tejbe aprítani. Végrendeleté­ből ugyanis kitűnik, hogy az elhunyt öröksége többszáz­ezer dollár, amelyből felesé­gének havi ezer dollár jára­dékot utalnak ki, míg a többi pénz fiának, Maurice Hutche­­sonnak jut. Az agg munkás­­áruló emellett több birtokot és e­gy vadászkastélyt is ha­gyott családjára. A fiú azonban nemcsak pénzt örökölt. Apja, mint di­nasztiaalapítóhoz illik, fiára testálta az elnöki állást is, hadd szaporítsa a gyerek a vagyont. Biztosak lehetünk abban, hogy II. Hutcheson nem lesz hűtlen az atyai ha­gyományokhoz. Bányászkultúrpalota Karagandában Szemelvények a nyugati kultúra területéről Shakespeare:kultusZ... — Angliában . A „Spectator" című londoni konzervatív hetilap cikkírója maga is megdöbben azon, hogy egy Huddersfield nevezetű­ an­gol kisváros színházigazgatója Shakespeare klasszikus tragé­diájáról, a „Hamlet"-ről úgy vél­te, hogy az eredetileg film volt. Ez nem tréfa. A huddersfiel­di színház Shakespeare remekmű­vét, mint a „Hamlet" című film színpadi változatát hirdette. Egyébként ebben a nevezetes kis városban nemcsak Shakespeare-, de­­Ibsen-kultusz is „dühöng". A színház a „Nóra" előadására ké­szül. A művet a következőképpen hirdetik: „Nézze meg Ibsen bom­badarabját, a ,Nóra’-t. Leránt­juk a leplet egy múltszázadbeli találkahelyről". A harmadik amerikai film Romínóiról A newyorki „Daily Worker" írja:­­ San Franciscóban bemutatták a­z „Ez volt a m­i Rommelünk" című nyugatnémet filmet. A film a náci tábornokot Észak-Afrika hőseként ábrázol­ja, aki merész kalandjaiban csu­pán azért szenvedett vereséget, mert a szövetségesek a „sport­­szellemnek meg nem felelően” túl sok csapatot és fegyvert ve­tettek be ellene. Ez immár a harmadik film a 7. Egyesült Államokban, amely a náci gengszter kezéhez tapadt vért le akarja mosni — jegyzi meg a „Daily Worker” Ahol a protekció a legfontosabb A „Die Presse" jelentése sze­rint a bécsi egyetemen értekezle­tet tartottak a különböző fog­lalkozású szakembereket egye­sítő szervezetek képviselői, hogy megvitassák az osztrák értelmi­ség súlyos helyzetének kérdését. Bernhard, az építészmérnökök egyesületének képviselője ki­jelentette, hogy az építészmérnö­kök fizetése jelenleg jóval keve­sebb, mint 1938 előtt. Bernhard rámutatott, hogy az osztrák szakemberek alacsony munka­bére az­ egyik oka az osztrák kul­túra válságának, ami kiváló tu­dósok, mérnökök, művészek és színészek tömeges kivándorlásá­hoz vezet. Langer, a grazi értelmiségi dolgozók egyik legnagyobb egyesületének képviselője kije­lentette, hogy Ausztriában a magasabb képzettséggel rendel­kező szakembereket kívánó ál­lásokat igen gyakran protekciós személyek töltik be, akiket va­lamelyik uralkodó pártvezető sze­mélyiségei támogatnak. Ugyan­akkor a fiatal szakemberek kény­telenek főiskolai tanulmányaik befejezése után éveken keresztül, munkát keresni, legtöbbször hasztalanul. A közoktatás „fejlesztése“ amerikai módra New York város költségvetési hivatala a napokban tárgyalta a város közoktatásának fejleszté­sével kapcsolatos 1954. évi költ­ségvetést. Az előzetes előirány­zatokkal szemben a költségve­tési hivatal 31 millió dolláros csökkentést javasolt. A newyorki „Daily Worker" beszámol arról, hogy az ülésen megjelentek a newyorki iskolás­gyermekek szüleinek képviselői is, hogy rámutassanak a város iskoláinak nyomorúságos álla­potára. Lee Lang asszony több szülő nevében hangsúlyozta, hogy az egyik bronxi iskola át­alakítási költségeire előirányzott összeget a városi költségvetési hivatal törölte. Lang asszony elmondotta, hogy az 54 évvel ezelőtt épített iskolát a romba­dőlés veszélye fenyegeti és a hulló vakolat már sebesüléseket is okozott. Az iskola szellőzte­tése is elégtelen. Rose Russell­ asszony, a taní­tók küldötte kiemelte: a város költségvetés-tervezete arra kár­hoztatja New York város gyer­mekeit, hogy többnyire botrá­nyosan túlzsúfolt, veszélyes és egészségtelen, nyomortanyákhoz hasonló iskolaépületekben foly­tassák tanulmányaikat. Russell asszony leszögezte, hogy a vá­rosban évente legalább 50 is­kolát kellene építeni és kijelen­tette: az iskolaépítkezések sza­­botálásáért teljes mértékben a kormány felelős. ­i Olasz Kommunista Párt tagjainak száma elérte a 2,120.208-at ROMA, november 2. (TASZSZ) A l’Unita közli, hogy 1953 szeptember 30-án az Olasz Kommunista Párt tagjainak száma elérte a 2,120.208-at. Három katona megszökött a Szuezi­­csatornán francia hajókról KAIRÓ, november ?• Sajtójelentések szerint az egyiptomi partvédelem október 30-án a Szuezi-csatorna térsé­gében két tuniszira és egy né­metre bukkant, aki megszökött a Szuezi-csatornán átkelő fran­cia hajókról. Mindhárman ki­jelentették, hogy a francia had­seregbe toborozták őket, majd Indokínába akarták szállítani, hogy az expedíciós hadseregben harcoljanak. Amikor hajójuk a Szuezi-csa­tornán áthaladt, elhatározták, hogy megszöknek, mert — mint mondották — „nem akarnak harcolni olyan nép­ek­en, amely szabadságáért küzd”. HÉTFŐ, 1953 NOVEMBER 2. Fontos minisztertanácsi határozatok Több fontos határozatot ho­zott a minisztertanács. Az egyik a családos dolgozók hely­zetének további javítását célozza. A határozat módosítja a­ dolgozók családi pótlékra való jogosultságának több szabályát, így kimondja, hogy a munkavi­szony megszakításától függetle­nül megilleti a dolgozót a­­ csa­ládi pótlék arra a naptári hónap­ra, amelyben legalább 21 napot — a mezőgazdasági munkás legalább 18 napot — dolgozott. A határozat több szempontból módosította és kedvezőbbé tette a termelőszövetkezeti tagok csa­ládipótlékra való jogosultsá­gát. A határozat értelmében a dolgozó nőknél — akiknek férjük nincs vagy meghalt — a gyer­mekeik után járó családipótlék, az árvaellátás összegébe ezen­túl nem számítható be, azt ezen felül kapják. A miniszt­ertanács — e dolgo­zók jogos kívánságára — kedve­zően módosította a betegségi biztosítási jog­szabályok egyes rendelkezéseit. A határo­zat a betegségi biztosítás szol­gáltatásait kiterjeszti a biztosí­tott által eltartott nevelt gyer­mekekre, az eddigi hét nappal szemben ■harminc napban állapít­ja meg azt a munkamegszakí­tást, amely mellett a munkavi­szonyt a betegségbiztosítás szempontjából folyamatosnak kell tekinteni; biztosítja, hogy a vasárnap is működő üzemekben do­bozök, betegség esetén ezen­túl vasárnapra is kapjanak táp­pénzt; a kórházban vagy szülő­otthonban ápolt dolgozó nő ter­hességi és gyermekágyi segélyét a jelenlegi 50 százalékról 80 százalékra emeli; meghosszab­­bítja a gyermekkori reumás szív­­betegségben szenvedő gyermekek kórházi ápolási idejét, kimond­ja, hogy a temetési segélyből semilyen címen — táppénzből pedig csak a tartásdíjat, a gyer­­mektelenségi adót és a társa­dalombiztosításnak okozott kárt lehet levonni és azt is csak meg­állapított mértékben. A minisztertanács — a DISZ javaslatára — a szocialista ver­senyben legjobb eredményt elért vas-, építő- és bányaipari ta­nulóintézetek jutalmazására „A minisztertanács és a DISZ Vörös Vándorzász­laja’’ elnevezésű vándorzászlót ala­pítja. A kiemelkedő szocialista­­realista építészeti é­s városépíté­szeti alkotások tervezőinek, vala­mint az ilyen tárgyú tudomá­nyos munkák szerzőinek kitünte­tésére és az alkotókedv serken­tésére a minisztertanács „Ybl Miklós” építőművész díj elnevezéssel díjat alapított. A lakosság ellátásának to­vábbi javítását célozza az a mi­nisztertanácsi határozat, ame­lyik kimondja, hogy a tanácsok­nak, az állami helyi ipar fejlesz­tése mellett, folkozniok kell mun­kájukat , a kisipari szövetkezetek ál­lami támogatása, termelő munkájuk tervszerűségé­­nek segítése terén és ugyanak­kor biztosítaniuk kell a magán­kisipar munkájának fellendítését is. A helyi iparnak elsősorban a lakosság szükségletére kell dol­gozni. Lehetővé kell tenni, hogy a kisipari szövetkezetek árucik­k­­­keiket közvetlenül bolti hálózat útján, piacokon és vásárokon, forgalmas helyeken létesítendő áruházakban hozhassák forga­lomba. A helyi ipar javító- és ■szolgáltató tevékenységét első­sorban az iparjogosítványok ki­adásával kell megjavítani. A minisztertanács határozata ki­terjed az ipari szövetkezetek po­litikai, gazdasági és pénzügyi megerősítésére. A magánkisipar munkájának megélén­kítése érde­­kében a minisztertanács határo­­zatot hozott az új iparjogosít­ványok elbírálásának meggyorsí­tására és a kisiparosok munká­hoz szükséges anyagellátásának biztosítására. Lehetővé teszi a határozat, hogy egyes szak­mákban — ahol ezt a szakma jellege megköveteli — a magán­­kisiparosok ipari tanulót tart­hassanak. . PATYOLAT/ Az Olasz Kommunista Ifjúsági Szövetség központi bizottságának ülésszaka ROMA, november 2. - (TASZSZ) Október 29-én megnyílt az Olasz Kommunista Ifjúsági Szö­vetség központi bizottságának ülésszaka. Berlinguer, a szövetség fő­titkára „A dolgozó ifjúság egy­ségének megszilárdítása a mun­káért, jogaiért és a haza szo­ciális haladásáért vívott harc­ban”­ címmel tartott beszámolót. Kijelentette, hogy az egész olasz ifjúság az olasz társadalom mélyreható megújhodását kíván­ja. Ez nemcsak a kommunista, és demokratikus ifjúság törek­vése, hanem a katolikus, a li­berális, a szociáldemokrata és a köztársaságpárti ifjúság szá­mottevő részéé is. Berlinguer javasolta, hogy hívjanak össze ifjúsági gyűlést, amelyen kidolgozzák az ifjú nemzedék közös követeléseit:­­ harc a háború ellen és külföldi imperialisták igája ellen; harca reakciós osztályoknak a véle­ményszabadság és a sajtósza­badság megsemmisítésére irá­nyuló kísérletei ellen; harc a jobb munka- és tanulási felté­telekért. Az Olasz Kommunista Ifjú-­­sági Szövetség központi bizott­ságának teljes ülésén Silvano Peruzzi, a titkárság tagja októ­ber 31-én beszédet tartott a szervezet tagságának növekedé­séről. Peruzzi közölte, hogy 1953-ban körülbelül 100.000 olasz ifjú és lány lépett a szö­vetség tagjai sorába. Ez a si­ker — hangsúlyozta Peruzzi — azt mutatja, hogy az Olasse Kommunista Ifjúsági Szövetség és az olasz ifjúság között mély kapcsolatok vannak, amelyek még jobban megerősödhetnek, ha felszámoljuk munkánk fo­gyatékosságait ♦ Talán apró dolog­­j­nak látszik, talán 2 furcsálkodva is ol­­­­vassák, de úgy ér­­­­zem, írnom kell — * a kályhacsövekről. * Virág Jánosné 2 „szerencséje" adta­­ kezembe a tollat, 2 akivel a Flórián-téri­­ Fás- és Edénybolt ♦ Vállalat 40-es szá­­­­mú fiókja előtt ta­­­­lálkoztam az egyik 2 nap.­­ Sokan várakoztak­­ ott, kályhacső ér­­­­kezett. Én is oda-' t álltam, kiváncsi voltam, mi történik. Ekkor vettem ész­re Virágnét. Meleg, ♦ fényű, kék szeme I idegesen rebbent a 2 sorbanállók között. 2 Úgy éreztem, hogy * ezek a szemek ke­­­­resnek valakit, aki- 2 nek elmondhatja, * mi fáj. Bent a bolt- 2 ban egymás mellé 2 kerültünk. Egy­­­­szerre az asszony | — csakúgy maga 2 elé nézve ezt mono- 2 ia­♦ — A múlt évben 2 is ilyen lehetetlen | volt a kályhacső­­♦ vásárlás. Férjem­­j - met hónapokig. 2 szaladgáltunk — * eredménytelenül. ♦ Végül a szomszéd 2 dók szedtek össze * foltozott, kikalapált csöveket, s így te­leltünk ki a két gyerekkel. A pult mögül most az eladó hang­ját halljuk: — 99-es és 118-as kályhacső jött! 105- ös és 110-es nincs! Az emberek kö­zött elégedetlen hangok hallatszot­tak: — Olyat hoznak, amit nem tudunk használni. Mit csi­náljunk a 118-as csövekkel, azok csak az­­ új kályhákhoz jók! Csalódottan tá­voznak. Egészen kiürül az üzlet. Utoljára én is kö­rülnézek,­­ megle­petten pillantom meg Virágnét, amint egyik kezé­ben­­ kályhacsövet tart, a másikkal pe­dig izgatottan húz élő zsebéből egy zsinegdarabot. — Ezt tessék ne­kem adni, meg egy 99-es könyököt. Érthetetlen előt­tem izgatottsága és sietsége, mintha at­tól tartana, hogy nem adják el azt, amit venni akar. Az utcán utol­érem és érdeklődés­sel kérdezem tőle: — Elv­társnő, mért lett egyszerre olyan izgatott? — Egy hónapja járok nap-nap után kályhacsőért, min­dig azt mondják a jövő héten! De sosincs. Most ta­láltam egy­­ 105-ös­t. Véletlenül vettem észre. A 118-asok közé volt keverve. Ha­ nem láttam volna meg... A gyerekeknek most már nem kell fél­niük a téltől. Ezzel úgy el­siet, hogy nem is tudnám már kö­vetni. Ezután több üzletben utána néz­tem és magam is meggyőződtem Vi­rág Jánosné igazá­ról. Van kályhacső 99-es és 118-as mé­retben. De nincs 105-ös és 110-es nagyságban. Meg kell találni a lehe­tőséget arra, hogy akinek még nincs kályhacsöve , de kályhája már van, fűteni is­­ tudjon benne. Közeleg a tél s minden dol­gozó szeretne mun­ka után meleg szor­bábán pihenni. (gregor)

Next