Esti Budapest, 1953. november (2. évfolyam, 257-280. szám)

1953-11-02 / 257. szám

PÁRTÉLET Három hónappal ezelőtt tett Vankó Gyula elvtárs, a Beloiannisz Híradástechnikai Gyár igazgatója. Ugyanebben az időben az üzemi pártbizottság élére is új titkár került, Tóth Imre elvtárs. Az első napokban ugyanaz a probléma foglalkoztatta mindkettőjüket: mi legyen az első lépés a munkában, hogyan ismerjék meg az embereket, az egyszerű dolgozókat, a műszaki vezetőket. S ahogy ez ilyenkor szokásos, elővették a régi jegyzőkönyveket, termelési grafikonokat, áttanulmányozták ezeket az okmányokat. Elbeszélgettek a dolgozókkal a műhelyekben, az egyes osztályokon, s így lépésről lépésre kibontakozott előttük a Belotiannisz-gyár egyik legnagyobb problémája: a hóvégi rohammunka. Mert igaz, hogy az írásokból kiderül: a gyár ebben az évben még mindig teljesítette a tervét, de az is igaz, hogy a hónap utolsó napjaiban sokan — különösen a szerelőműhelyekben — néha három-négy műszakot is dolgoztak egyhuzamban. Ez volt az első megállapítás, s ehhez kellett megtalálni a következő láncszemet... A Beloiantuisz-gyárban szinte állandóan visszatérő jelenség a hóvégi rohammunka. A műszaki vezetők azt állították, hogy a szerelőműhelyben van a hiba forrása: a hó végén nem bírják az iramot... — így mondták. Ugyanakkor a szerelőműhely vezetői és a dolgozók is méltatlankodtak: „Ne 25-én küldjék az anyagot, hanem már a hónap első napjától.. Megint mások azzal érveltek, hogy minek mágnes, nincs huzal, kevés az ember, így nem lehet tervet teljesíteni!... Az igazgató és a párttitkár ennyit tudtak, amikor összeültek egy nap az igazgatói szobában, s arról beszélgettek, mit tapasztaltak eddig. Nem hivatalos tanácskozás volt ez, hanem elvtársi beszélgetés. S a beszélgetés végén ismét eljutottak a hóvégi rohammunkához. Döntöttek: ezt az állapotot a leggyorsabban meg kell szüntetni! Ebben az időben is ettek az alapszervezetek a rendkívüli taggyűlésre, amelyen a Központi Vezetőség júniusi határozatát beszélték meg. A taggyűlés előtt azonban néhány nappal a párttitkár észrevette, hogy amikor a dolgozók az 1-es műhelyről beszélnek, úgy emlegetik, mint valami „lágert”, ahová büntetésből teszik az embereket. És Tóth elvtársban felvillant a gondolat: meghívjuk az igazgatót az 1-es műhely taggyűlésére? Hadd hallja, mi fáj a dolgozók,nnak ... Nem volt határozott elképzelése, csupán sejtette, hogy ahol a dolgozók irtóznak valamitől, ahová nem szívesen mennek, ott baj lehet... A taggyűlésre nagy érdeklődéssel jöttek el az alkatrészgyártó műhely kommunistái. Megtöltötték a termet és érezni tehetett: valami nagy dolog van készülőben. A műhely kommunistái ettől a taggyűléstől fordulatot vártak. Az igazgató és a pártbizottság titkára pedig segítséget a munkásoktól a nagy probléma megoldásához. Megkezdődött a vita. Mint, amikor megnyílnak a zsilipek, ömlött a sok panasz, záporozott a kritika, és sok sérelem. Az egyik elvtárs megkérdezte a vezetőséget: „Miért éppen az 1-es műhely a legelhanyagoltabb része a gyárnak?” A másik arról beszélt, hogy el akar menni ebből a műhelyből, mert kevés a keresete. A harmadik, hogy régi, elmaradt technológiával dolgoznak. S így sorjában a többiek: nincs munkaruha, nincs öltöző, a műhely piszkos... Az igazgató most már minden idegszálával afelszólalókat figyelte. Minél többen álltak fel, annál közelebb került ahhoz, amit keresett, ami a gyárba jövetele óta foglalkoztatta s végül megtalálta a láncszemet, amit keresett, a tervteljesítés az alkatrészgyártásnál akadozik és nem a szerelőben. Ezzel a műhellyel pedig nem törődött sem a gyár vezetősége, sem az üzemi pártbizottság. Másnap a pártbizottság értekezletre hívta össze a gyár vezetőit: mit kell tenni, hogy jobb legyen a gyár munkája, hogy megkönnyítsék a többi között az 1-es műhely dolgozóinak életét? Gyors intézkedésekre volt szükség, hiszen az élet diktálta a tennivalókat. Az értekezlet megszabta az igazgató és a pártbizottság feladatát. Ennek nyomán első alkalommal ötven darab munkaruhát osztottak szét a műhely dolgozói között, kimeszelték a helyiségeket, új munkásokkal erősítették meg az alkatrészgyártást és új technológiát állapítottak meg a műhely dolgozói részére, hogy jobb legyen a munka, és több legyen a keresetük. Ez azonban a beszélgetésnek csak egyik része volt. Tóth elvtárs ezután a pártbizottság feladatáról beszélt. Volt tennivaló bőven. Meg kellett szüntetni, hogy az 1-es műhelyt „büntetőlágernek” tekintsék. Pártbizottsági értekezleteken, az alapszervezetek vezetőségi ülésein, a népnevelő- és pártcsoportértekezleteken beszéltek arról, hogy alkatrész nélkül nem lehet dolgozni, s ha a Beloiannisz-gyár munkáját meg akarják javítani, ha meg akarják szüntetni a hóvégi rohammunkát, az 1-es műhelyben kell elkezdeni. A pártszervezetnek újból és újból meg kellett magyaráznia: az a tény, hogy solk ember néha egyhuzamban három-négy műszakot is bent tölt a gyárban, ellenkezik kormányunk programmjával, mert elveszi pihenőidejüket, gátolja a tanulást és a szórakozást. Nehéz feladat volt. Sokan nehezenakarták ezt megérteni. Amikor a munka megifj- vitásáról volt szó, ragaszkodtak a régihez, irtóztak minden át- szervezéstől, nem értették meg , hogy a belső szervezetlenség húzza vissza a gyárat. Ilyen erőfeszítések közepette telt él a taggyűlés utáni első hónap. Az üzem tervteljesítése szeptemberben negyven száza- lékkal magasabb volt, mint az az előző hónapokban, a hóvégi ro-hantómunka is lényegesen csök-kent. S habár az elvtársak még csak a kezdet kezdetére vannak, mégis az üzemi párt- szervezet, a vállalatvezetés óra a dolgozók közös erőfeszíté-sét mutatja ez a szám. SJ megmutatja egyben azt is, hogy a gyár dolgozói, a pártszer-1 vezet hogyan segíti az igaz-l gató munkáját, ugyanakkor az igazgató milyen eredményeket érhet el, ha a dolgozókra tá-! maszkodik. ! Nemrégiben újabb magyar rádióállomás kezdte meg kísér-! leti adásait. Az új rádióadó nem csupán népünk erőfeszíté-! seinek újabb eredményét jelenti , hanem a Beloiannisz-gyár dol- 2 gozóinak munkájáról is hírt ad.! A gyár dolgozói is hozzájárul-* tak ennek az adónak az elkészítéséhez, az alkatrészgyártó , éppúgy, mint a szerelő vagy a műszaki vezetők. Ám a gyárra még sok feladat vár. S az ed- digi tapasztalatok azt bizonyít-; ják: megvan az erő a nagy* fel-; adat elvégzésére, csak tudni kell, hogyan lehet ezt az erőt a legjobban felhasználni... ; Asbóth László Együttes erőfeszítéssel . Az MDP Központi Vezetőségének ülése fe A Magyar Dolgozók Pártjának Központi Vezetősége 1953 október 31-én kibővített ülést tartott, melyen megtárgyalta a Politikai Bizottság beszámolóját a júniusi ülésen hozott határozatok végrehajtásáról s a párt további feladatairól. A beszámolót Rákosi Mátyás elvtárs, a Központi Vezetőség első titkára terjesztette elő. Beható vita után a beszámoló alapján a kibővített ülés egyhangúlag határozatot fogadott el. A Központi Vezetőség elhatározta, hogy 1954 áprilisára összehívja a Magyar Dolgozók Pártjának Ht. kongresszusát. A Politikai Bizottság javaslatot terjesztett elő a pártvezetőségek és pártválasztmányok jövő év elején történő újjáválasztásáról. Ács Lajos elvtársnak, a Központi Vezetőség titkárának beszámolója alapján a kibővített ülés a javaslatot elfogadta, s a kérdésben megfelelő határozatot hozott. A Központi Vezetőség Apró Antal elvtársat beválasztotta a Politikai Bizottság tagjai sorába. Budapest, 1953 október 31. A IV. kerületi ingatlankezelő vállalat munkájáról Általában sokan panaszkodnak az ingatlankezelő vállalatok munkájára. őszintén meg kell mondanom, hogy a panaszok nagy része jogos, még sok a hiba, fogyatékosság nálunk. Természetesen a mi kerületünk, a IV. kerület sem kivétel. Nem kell a „szomszédba” menni példákért, hányszor okoltunk bosszúságot a kerület lakosainak. Beszélhetnének erről az Erzsébet utca 61. számú házban, ahol augusztus óta kérik, hogy javítsuk meg a tetőt, s építsünk az egyik lakáshoz kéményt. Bár tudjuk, kérésük jogos, más munkákra való hivatkozással mindmáig nem tettünk semmit. Beszélhetne hibáinkról a Virág utca 3. kollektívája is, ennek a háznak pincéje ugyanis használhatatlan, s ezért a lakók az udvaron akartak fásfészert készíteni. Ehhez a munkához csupán egy embert kértek tőlünk — mondván — a többit ők társadalmi munkában elvégzik. A kérést mégsem teljesítettük. A jövőben az ilyen hibákat lehetőség szerint igyekszünk kijavítani. A fenti példák ellenére mégis azt mondhatjuk, hogy munkánkban több a jó, mint a rossz, hiszen a panaszokon kívül sok-sok lakos köszönő levelét is őrizzük. De mi, akik „benne élünk” ebben a munkában, látjuk, hogy igen gyakran mások helyett bírálnak bennünket. A lakosság nem látja, s nem láthatja, hogy nemcsak a KIK-től függ egy-egy feladat határidőre való megoldása. Csak néhány példát említek: gyakran küzdünk anyaghiánnyal. Márpedig a legszebb terv is terv marad, ha nincs eszköz a megvalósítására. Legutóbb a könynyűipari minisztérium ellátási igazgatósága kiutalt 500 kiló cementet. A FÁÉRT azonban a minap arról értesített bennünket, hogy még nem kapunk cementet. Többhónapos, sőt éves panasz, hogy a kerület házaiban nincsenek megfelelő mosóüstök, s ezért az asszonyok nehezebben mosnak. Hiába kértük, sürgettük többször a Vastömegcikk Értékesítő Vállalatot, küldje el a szükséges üstöket. A legutóbbi napokban pedig a vállalat értesített bennünket, hogy sem zománcozott, sem horganyzott üstjük nincs, de kérjünk már horganyzott árut. Csakhogy 1—2 literes lábosban, esetleg merítőkanálban nem lehet a ruhát kifőzni. Kit okol a hiányért a lakosság? Hová özönlik a panaszáradat? Természetesen, a KIK-hez. Nagy feladatok állnak előttünk: a lakásfejlesztési terv végrehajtása. Erre a célra több mint egymillió forintot kapott kerületünk. Célunk, hogy a fejlesztési terv minél előbb valóság legyen. Már ebben az évben 18 lakás készült el és jelenleg nyolcat építünk. Mindezek ellenére az építkezés ütemében lemaradás van. A terveket már rég megkapta ugyan a kerületi tatarozó vállalat, de a munkákat különböző okokra való hivatkozással még alig kezdte meg. Jellemző, hogy az Árpád-út 19. alatt már több hónappal ezelőtt lerakta a téglát, de a munka még nem folyik. Az Árpád-út 129—131. alatt újjáépített lakások bérlőinek is kezében van a kiutaló véghatározat, de még nem tudnak a lakásba költözni, mert a padló máig sem készült el. Vállalatunk házijavító műhelyében jelenleg már 100 fizikai munkás dolgozik—igaz, munkájára van még panasz. Ennek egyik oka, hogy nincs lelkes munkaverseny, mert a volt helyiipari minisztérium olyan bérezési rendszert állapított meg, amely egyáltalán nem ösztönöz több és jobb minőségű munkára. „A tanács a kerület gazdája” — ez már szállóigévé vált. A mi kerületünk lakosai is bizalommal fordulnak örömeikkel, panaszaikkal a tanácshoz. Gyakori, hogy a KIK-kel kapcsolatban is oda érkeznek a javaslatok, problémák. Ezért is fontos, hogy jó, egészséges kapcsolatunk legyen. Bár a VB-üléseken eddig rendszeresen megtárgyalták a KIK munkáját, ez mégsem jelentett nekünk elég segítséget, mert inkább csak a VB-nek nyújtott tájékoztatót. Csupán a legutóbbi ülés hozott némi változást, ahol határozat született arról, hogy a tanács kötelezi a hozzá tartozó vállalatokat a KIK által megrendelt ■ovid határidővel kérnek jelentéseket és felterjesztéseink, ja jaslataink hónapokon keresztül, válasz nélkül maradnak. Április óta dolgozom ebben amunka -, körben és azóta várom, hogy legalább egyszer elbeszélgesse nek velem problémáimról, mun-kámról, hibáimról. Tudjuk, nagy feladat vár ránk. A lakosság széles rétege figyeli* s elvárja tőlünk, hogy gyorsab-bban és gondosabban intézked-* munka pontos elvégzésére. jünk, Kérjük, a lakosság segít-; Közvetlen felügyeleti szer- sell a jövőben is építő birálatai-í vünk, a Budapesti Lakásgazdáivali javaslataival. Jkodási Igazgatóság, ahonnan sok Krammer Jenő, segítséget karaink, de még akad a IV. kerületi Ingatlankezelőknak hibák. Gyakran telefonon, Vállalat igazgatója . Előadás a budapesti pártaktíva számára A Magyar Dolgozók Pártja adást tart a nemzetközi hely- Budapesti Pártbizottsága 1953 tetről. november 2-án fél 6 órakor az .. ro- ■ a-a , EFEDOSZ-székház nagyterme- Condo Berei Andor elviarsben (Sztálin-tér 16.) a buda- a Magyar Dolgozók Pártja pesti pártaktíva számára élő- Központi Vezetőségének tagja. >> iita ifli ^ ^ irr ^i«r> ifcinti ^ nHhanni^urMrn rnmhi ifi rli mi n ina ifi itn — -*- —■ -i ^ ilti n mi Befejezéshez közeledik a Gyömrői-úton a Magnezit-gyár új rész-* legeinek építkezése. A háttérben az új irodaház, kultúrterem és étkezde. ♦ Kományprogrammunk végrehajtásának problémái a közlekedési vállalatoknál 7V négy hónapja, hogy nyilvánosságra került kormányunk programmja, négy hónapja, hogy népgazdaságunk többi területéhez hasonlóan a közlekedésben is hatalmas lépések és erőfeszítések történnek a kormányprogramm egyes pontjainak maradéktalan végrehajtására. Hogy a kormányprogrammot megvalósíthassuk, mindenekelőtt fel kell mérnünk azokat a hiányosságokat és mulasztásokat, amelyek a dolgozókkal való foglalkozás, a munkavállalók jogainak tiszteletben tartása, a kollektív szerződésekben vállalt kötelezettségek tejesítése, a dolgozókról való szociális gondoskodás terén még fennállnak. Mindennek felderítésére az elmúlt időszakban 70 vállalatot, üzemet és munkahelyet vizsgáltunk meg a helyszínen és az ellenőrzés során arra a tapasztalatra jutottunk, hogy a közlekedési tárca területén megtalálható általános hiányosságok okát egyrészt egyes helytelen intézkedésekben, másrészt a folyamatos és céltudatos ellenőrzések hiányában kell keresnünk. A kollektív szerződések ellenőrzésével kapcsolatban világosan le kell szögeznünk, hogy ezeknek a szerződéseknek pontról pontra való végrehajtását sem a szakmai, sem a párt- és szakszervezeti vezetők nem tekintették olyan feladatnak, amelynek jó végrehajtása elősegíti a dolgozók életkörülményeinek megjavítását. A kollektív szerződések teljesítésével kapcsolatban természetesen vannak a vállalaton kívül álló hibák is, jobbára a rossz kooperáció, közigazgatási szerveink bürokratikus együttműködése következtében. A győri Belsped vállalat például nem tudta megépíteni a kollektív szerződésben vállalt kovácsműhelyi mosdóhelyiséget, mert a tanács az egész telepkomplexumot volt tulajdonosának utalta vissza azzal, hogy október 1-ig a vállalatnak onnan ki kell költöznie. A központi telepen tervezett fürdő és munkásszálló építése pedig azért vált lehetetlenné, mert a tanács az építésre már kiadott engedélyt augusztusban visszavonta. Nézzük meg, mi a helyzet a dolgozók pihenéshez való jogának területén, a szabadság és pihenőnapok kérdésében. Itt az elmúlt évekhez képest jelentős eredményeket értünk el. Valamennyi vállalat készített szabadságolási ütemtervet és a harmadik negyedév szabadságolási tervét a közlekedési tárca viszonylatában 100 százalékosan teljesítettük. Hibák ebben a kérdésben a folyamatos szolgálatot teljesítő közlekedési alkalmazottak biztosított szabadnapjainak kiadásánál fordultak elő, elsősorban a Fővárosi Villamos Vasútnál és a Balatoni Hajózási Vállalatnál. Ezt a kérdést az említett vállalatoknál sürgősen rendezni kell. Egyike a jelentős hiányosságoknak a dolgozók panaszainak és észrevételeinek bürokratikus intézése. A termelési értekezletek jegyzőkönyvei igen ,sok esetben nem tartalmazzák a dolgozók által felvetett észrevételeket és az azokra adott válaszokat, így azok természetesen nem is nyernek elintézést. Sok vállalat nem vezet javaslati könyvet, s a dél-, gőzök javaslatait- válasz nélkül hagyják. Fontos feladatunk, hogy ezeket a vállalatokat rászorítsuk a dolgozók javaslatainak megvizsgálására, azok végrehajtására. Akad természetesen jó példa is ezen a téren, így a Vasútépítő Vállalat központjában és munkahelyein, ahol nemcsak foglalkoznak a dolgozók javaslataival, de az érdekeltekkel a legrövidebb időn belül közlik, milyen eredménnyel kezelték javaslataikat. A kormányprogramm nyilvánosságrahozatala óta előrehaladást tettünk a munkafegyelem megszilárdítása terén. Ez általános megállapítás, mert természetesen akadnak olyan vállalatok és munkahelyek, ahol a kormányprogramm megjelenése óta a fordítottja következett be: a munkafegyelem lazulása. Ez az eset ál fenn többek közt a Fővárosi Villamos Vasútnál és a miskolci Belsped vállalatnál, ahol az eltelt 4 hónap alatt emelkedett az igazolatlanul mulasztók, késők száma. Elllenőrzéseink során több vállalatnál megállapítottuk, elsősorban az autójavító vállalatoknál, hogy a napi 8 óra munkaidőn belül 15—20 perces „reggeliző időket" tartanak. Máshol, mint például a Pécsi Útfenntartó Vállalatnál, a vállalat igazgatója ,,létszámcsökkentés" címén felmondott szellemi dolgozóknak több esetben anélkül, hogy a 15 napos felmondási időt betartotta volna, így például Radnai Tibornénak szeptember 26-án felmondott október 1-re. Olyan eset is előfordult, hogy a szervezett átirányítás folytán áthelyezéssel új vállalathoz irányított dolgozók munkakönyvét visszaküldik eredeti vállalatához azzal, hogy javítsák ki az áthelyezés bejegyzést „hozzájárulással kilépett" bejegyzésre és így az új vállalatnak ne kelljen kiadnia a kiérdemelt pótszabadságot. Fokozott figyelmet kell fordítani vállalatigazgatóinknak a Munka Törvénykönyve helyes alkalmazására és ezen a téren több gondot kell követelnünk a minisztérium egyes főosztályaitól. Vizsgálatunk során tapasztaltuk, hogy a hiányosságok döntő többsége a fennálló rendeletek, párt- és kormányhatározatok be nem tartásából erednek, más részük kiküszöbölésére pedig a felsőbb szervek, minisztériumi főosztályok, intézkedése szükséges. Súlyos hibaként tapasztaltuk, hogy a kollektív szerződésekben sok az olyan vállalás, amelyek teljesítése eleve lehetetlen. Egyes vállalatok 40—50 ezer forint értékű munkavédelmi beruházást vállaltak, ezzel, szemben csak 4—5 ezer forint áll rendelkezésükre. A szociális és munkavédelmi beruházások végrehajtásának természetesen más vonalon is jelentkeznek nehézségei. Az építésügyi minisztérium sok esetben lelassítja egy-egy létesítmény használatba vételét a szerelőipari kötelezettségek késői teljesítésével. Hogy kisebb jelentőségű beruházások is milyen nevetséges akadályokba ütköznek, arra példa a pécsi Tefu zuhanyozójának története. A zuhanyozó megépítését már 1952 őszén betervezték, s a zuhanyozónak ez év április 1-re kellett volna elkészülnie. A vállalat a tervet időre elkészítette és beküldte a Tefu központba. A Tefu központ 3 hónappal később szállt ki a helyszínre, hogy felülvizsgálja a terveket és ezt a kiszállást a következő 2 hónapban még három követte. Eredmény: a zuhanyozó még mindig nem készült el. A kormányprogramm nyilvánosságrahozatala óta eltelt 4 hónap alatt jelentős eredmények születtek a közlekedési tárca területén. Jelentős lépéseket tettünk a dolgozók szociális ellátásának, szabadságolásának és pihenőidejének kérdéseiben a bérezés egy-egy visszásságának megszüntetésében. Természetesen ezúttal a még fennálló hibákra tértünk ki elsősorban. Azokra a hibákra, amelyeknek kijavítása, felszámolása elsőrendű fontosságú, mert csak ezúton érhetjük el, hogy a kormányprogrammot, s azon keresztül a munka, termelékenységének kérdését, a dolgozók életszínvonal emelkedését maradéktalanul megvalósíthassuk. Gellért Lajos, a közlekedés- és postaügyi minisztérium munkaügyi főosztálya h. vezetője.