Esti Budapest, 1954. február (3. évfolyam, 26-48. szám)
1954-02-01 / 26. szám
A legutóbbi tanácsülésen megbeszéltük a XXII. kerületi tanács eddig végzett munkáját és további feladatait a Központi Vezetőség határozatai és a kormányprogramm végrehajtásában. Tudatában voltunk, hogy a feladatok felméréséhez minél több tanácstagot, funkcionáriust, tanácsi aktivistát, tanácsi dolgozót kell bevonnunk. Mindent megtettünk, hogy a beszámoló összeállítása kollektív munka legyen. Az állandó bizottságok és osztályok javaslataikkal járultak hozzá a tanácsülés eredményes munkájához. Különösen értékes volt a mezőgazdasági és a begyűjtési állandó bizottság segítsége, mert számos olyan hibára hívta fel a végrehajtó bizottság figyelmét, ami a kormányprogram szellemével ellentétes és ami még mindig megtalálható a kerületi tanács munkájában. A tanácstagok az ülésen el is mondták saját tapasztalataikat, a dolgozók véleményét, bírálták a végrehajtó bizottságot, rámutattak azokra a hibákra is, amelyek a kormányprogramm maradéktalan megvalósításának útjában vannak. Bartha Mózesné elvtársnő beszélt a kerület zöldáruellátásáról. Az ellátás kerületünkben a nyáron is akadozott, s különösen az volt hiba, hogy a lakosság nem kapott elegendő friss árut, pedig itt is nagy mennyiségben termelnek zöldségfélét. A rossz szervezés „eredménye“: a kerületből elviszik a helyben termelt friss zöldárut a központi elosztóhelyre és onnan visszakerül fonnyadtan. Közben azonban tetemes szállítási költséget fizetünk ki, a szállítóeszközöket pedig feleslegesen lefoglalják. Felhívta a VB figyelmét, hogy az áruellátásra a jövőben nagyobb gondot fordítson s már most foglalkozzék a kerület zöldáruellátásának megjavításával. A tanácsülés útmutatása és Bartha elvtársnő helyes észrevétele alapján a végrehajtó bizottság 1954. évi I. negyedévi munkatervébe máris bevette a helyben termelt zöldáru helyi értékesítését, s ezt március 15-ig megbeszéli az érdekeltekkel. A KIK-re vonatkozó „„ panaszok megszüntetésére javasolta, hogy a lakók társadalmi munkafelajánlásai megszervezésére nagyobb gondot kell fordítani, s a lakókat anyaggal is el kell látni A hozzászólók foglalkoztak a tanács és a tömegek kapcsolatával. Az egyik tanácstag igen helyesen felhívta a végrehajtó bizottság figyelmét, hogy törődjék a tanácstagi beszámolókon elhangzott kisebb javaslatokkal is. Mohácsi Viola tanácstag arról beszélt, hogy az oktatási állandó bizottság nem működik jól és eddig nem segítette megfelelően a kerületben folyó tanítás megjavítását. Éppen ezért a végrehajtó bizottság az első negyedévben foglalkozik az oktatási állandó bizottság munkájával, hogy ezzel is segítse annak eredményesebb munkáját. Az építési állandó bizottság elnöke foglalkozott a tanács választott szerveinek működésével. Helyesen állapította meg — bár sokat beszélünk az állandó bizottságok fontosságáról — működésükhöz még mindig nem biztosítottak megfelelő feltételeket. A Városi Tanács egyes osztályai olyan határidőket adnak meg a kerületi tanács osztályainak a feladatok elvégzésére, hogy egyszerűen nincs idő arra, hogy az állandó bizottság, kiváltképpen az aktívák is be tudjanak kapcsolódni annak megoldásába. Jellemző esetként említette meg, hogy a Városi Tanács az 1955— 56. évi és az 1957. évi útkarbantartási tervet annyira előkészítetlenül tárgyalta meg, hogy még a közlekedési állandó bizottság elnökét sem tudták megkérdezni véleményéről, de még az 1954. évi terv elkészítésébe sem tudták kellően bevonni. Az ilyen esetek egyáltalán nem növelik az állandó bizottságok munkakedvét. A szociálpolitikai állandó bizottság elnöke elmondotta, hogy a tömegkapcsolat fejlesztését a Városi Tanács nem mindig segíti elő. A kerület lakosságának egyik súlyos és jogos panasza, hogy a Duna mellett lévő kerületnek nincsen megfelelő strandfürdője. Évek óta húzzák-halasztják, szinte hónapról hónapra változik az egyes szervek véleménye arról, hogy lesz-e strand vagy nem lesz. A végrehajtó bizottság 1954. évi első negyedévi munkatervének összeállításánál ügyelt arra, hogy a legfontosabb feladatok bekerüljenek a munkatervbe, így foglalkozunk majd a lakáshelyzettel, a szolgáltató helyi ipar minőségi munkájának megjavításával és mindkettőbe bevonjuk az ipari állandó bizottságokat is. A közlekedés megjavításával kapcsolatban már tettünk előterjesztést a Városi Tanács közlekedési igazgatóságához. Tárgyalásokat kezdtünk egy központi főzőhely létesítéséről, amely megoldja majd a közétkeztetésben még fennálló hibákat. Mindezek a feladatok elősegítik a kormányprogramm végrehajtását kerületünkben, s biztosítják a kerület lakossága jobb ellátását. Moszkál Péter, XXII. kerületi tanácstag. A TANÁCSÜLÉS SEGÍTSÉGÉ VEL.». Többet és jobban foglalkozunk a jövőben a kerület lakosságának ügyeivel Sokkal nagyobb összeget fordítanak az idén a fővárosi óvodákra, mint tavaly A Budapesti Városi Tanács oktatási állandó bizottságának óvodai albizottsága — amely 28 aktívával működik — a főváros valamennyi kerületében rendszeresen megvizsgál egy-egy óvodát s a hiányosságok kiküszöbölésére javaslatokat tesz. Megállapította az óvodai albizottság, hogy a külső kerületek óvodái közül sok a most rendszer örökségeként TM nagyon elhanyagolt állapotban van. A Budapesti Városi Tanács végrehajtó bizottsága az 1954-es év óvodai költségvetési előirányzatának elkészítésénél figyelembe vette ezt a tényt s ennek eredményeképpen az oktatási osztály 1954-es költségvetési előirányzatából azok a külső kerületek, amelyeknél erre szükség van, az 1953. évinél nagyobb összeget kapnak óvodafejlesztésre, így a XVI. kerület a tavalyi 1,274.000 forinttal szemben 1,514.000 forintot, a XVII. kerület 865.000-rel szemben 1,165.000 forintot, a XIX. kerület 1,814.000-rel szemben 2.098.000 forintot, a XX. kerület 2.154.000 forinttal szemben 2.310.000 forintot, a XXI. kerület 1,203.000 forinttal szemben 1.558.000 forintot kap. Több mint 200.000 forinttal többet kap óvodák fejlesztésére a XVIII. kerület is. Az óvodai albizottság foglalkozott az óvodák élelmezésének kérdésével is. A külső kerületekben — mint például a IV- XV. és a XIX. kerületben — gyakran előfordul, hogy a gyermekek 12 és 1 óra helyett 3—4 órakor kapják az ebédet. Egyes konyhák, mint például a XI. kerületi Váli utcai konyha, vagy a VI. kerületi Gorkij-fasori konyha ugyanolyan összegből sokkal jobban, változatosabban élelmezi az óvodákat, mint a többi konyha. Az óvodai albizottság ezeknek a konyháknak a módszereit a többi konyhákkal ismerteti. Az óvodai albizottság a hibák kiküszöbölésére javaslatokat tett a Budapesti Városi Tanács végrehajtó bizottságának. A javaslatokat a Városi Tanács végrehajtó bizottsága elfogadta és végrehajtásukat az 1954-es tervébe felvette. (MTI). Tegnap délután tartották a Gellért-szálló márványtermében a Budapesti Állami Fodrászat rendezésében az országos állami fodrászversenyt. i BUDftPtST Ht MPP BUDBPtSTI PftRrmZOTtSftGftS 8 KtVáROSI TflnftCStHPJB~Z MIMlMIMIMIMIMMMIMUMIMIMIMIMIMIMIMIMIMIMIM^MIMIIMIMIMIMIMiaiMIMIMIMIMI A párt harcosa volt Ságvári-liget — kiáltja az aprótermetű, mosolygószemű vasutas, amikor az Úttörővasút piros szerelvénye lassan begördül az állomásra. Kezét tisztelgésre emeli és néhány pillanatig feszes vigyázzba merevedik. Kiegyenesített derékkal állok mögötte, s míg tekintetem végigfut az ismerős néven, szinte ott látom magam előtt megelevenedve őt magát, az illegális idők egyik legkitűnőbb harcosát, Ságvári Endrét vagy ahogy barátai nevezték: Endrit. Száz és ezer barátja volt, mert aki egyszer beszélt vele, az barátjának érezte magát. Nézem a hósipkás hegyeket, s az ő mosolygó arcát, bíztató tekintetét látom. Hallgatom a fák között kószáló szél zúgását, s az ő hangját vélem felismerni benne. A hangját, amely olyan gyengéd, lágy tudott lenni, ha valakinek a gondja, baja után érdeklődött, de egyszeriben elszállt belőle minden kedves szín, szeretet, ha a tőkésekről, a Horthy-rendszer elnyomó urairól volt szó. Kommunista volt, aki nagyonnagyon szerette az elesetteket, úgy, hogy még az életét sem kímélte az értük való harcban és gyűlölte, nagyon gyűlölte a nép ellenségeit. NekI hiába indítottak ellene hajtóvadászatot. florthyék, Schweinitzerék jól tudták, hogy Ságvári az illegális kommunista ifjúmunkások egyik vezetője, a párt egyik legkitűnőbb ifjú harcosa, aki minden akadályt, nehézséget legyőz, a legraffináltabb rendőrkopók ügyességét is kijátssza, hogy a párt utasításait, röplapjait a széles tömegek közé szétvigye. Tudták, hogy szava ezer és ezer fiatalt mozgat meg és része, komoly része volt a nyilasok elleni első nagy megmozdulásban, ő szervezte meg és vitte rohamra 1937 őszén a munkásfiatalokat a nyilasok Tompa utcai bűntanyája ellen. Irányított, s közben maga is harcolt, küzdött és hol itt, hol ott tűnt fel egy-egy pillanatra, ahol éppen a legnagyobb szükség volt rá és a párt üzenetére, bátorító, biztató szavára. Igen sok akciót, tüntetést szervezett a párt utasítására az évek során. 1941 október 6-án a Batthyány-emlékmécsesnél gyűjtötte egybe a munkás-paraszt és értelmiségi fiatalokat, hogy szót emeljenek a magyar függetlenség ügye mellett. Ugyanez év halottak napján a Kossuth-mauzóleumnál szervez tüntetést. 1942 március 15-én a Petőfi-szobornál rendezett nagy tömegdemonstrációból is kiveszi a részét. Ott megy a tömeg élén és harsány, bátor hangon követeli a magyar nép szabadságát. És hány kisebb akciónak volt a megszervezője, irányítója, részese! Közvetlenül vagy közvetve szinte minden akcióban része volt. Tanítványai Ferencvárosban éppen úgy voltak, mint Angyalföldön vagy Zuglóban. Akik a 30-as évek közepén a Maklári vegyészeti gyár kéményére egyik hajnalban vörös zászlót tűztek fel, éppen úgy barátjuknak, tanítójuknak tudták, mint azok, akik a Hazai Fésűsfonó előtt szórták szét a gyárból kijövő munkások között a kommunista párt röpcéduláit vagy akik a Váci út házaira, gyárfalaira eltüntethetetlen miniummal odafestették a dolgozó magyar nép követeléseit. Egyformán valamennyien a párt szavát hallották tőle. Sokat tudnának mesélni a-Ujai hegyek ösvényei, a közeli Csillebérc tisztásai is Ságvári Endréről. Tavasztól őszig gyakran járt ide. Nem azért, hogy kipihenje magát, hogy a zöld füvön hanyattfekve, óraszám nézze a kék égen tovafutó bárányfelhőket és hallgassa a madarak csiripelését — mert Ságvári még ott is dolgozott. Szinte alig engedett magának pihenőt. Itt agitált, ott szemináriumot tartott, amott egy akciót bonyolított le, majd illegális találkozóra sietett, cikket írt, olvasott, tanult, színházba vitte a faluról felkerült inasgyerekeket. Hihetetlen energiával, lelkesedéssel dolgozott. Barátainak, elvtársainak örökké megfejthetetlen titok volt, hogyan tudott szinte egyugyanazon időben több helyen is ott lenni. Nemigen maradt, nem is maradhatott soká egy helyen, mert száz és száz detektív szimatolt utána. De ha nem érezte volna sarkában örökké a rendőrség kopóit, akkor sem maradt volna soká egy helyen. Mindenütt ott akart lenni, ahol a párt szavára szükség volt, ahol bátorítani, neveim, bíztatni kellett. Minden pártmunkából részt követelt magának. Igazságszeretete, népszeretete, a párthoz való hűsége volt az a motor, ami hajtotta, s amiért minden idejét elvtársainak, a mozgalomnak, a magyar függetlenségért vívott harcnak szentelte. Csillebércen, de másutt is körülülték őt a fiatalok, s gyakran az idősebbek is. Azok a csillebérci tisztások voltak akkoriban a párt szemináriumi „szobái“. Ott tanított, oktatott, agitált, szervezett fáradhatatlanul. Néha maga köré gyűjtötte a gyerekeket és mesélt nekik az elnyomókról és az elnyomottakról. Nagyon szerette a természetet. Hogyne szerette volna, hiszen mélyen érző, csupaszív ember volt. Kirándulás közben olykor-olykor megállt egy-egy hegycsúcson vagy útkanyarulatnál és elgondolkozva mutatott a távolba: „Nézzétek, milyen gyönyörű ott az a völgy.“ Tréfálni, nótázni, dalolni is szeretett. Sokszor megnevettette társait a mókáival. A népdalok, ha egyszer rákezdett, kifogyhatatlanul folytak belőle. Egyiket követte a másik, az ötödik, a tizedik, szomorú, víg vegyesen. A nép, a zsellérek, napszámosok kevéske örömét, nagy bánataikat, elesettségüket hozta közelebb azokhoz, akikkel volt, még a népdalaikkal is. Különös, de ő még azokkal is tudott agitálni. Pedig csak olykorolykor fűzött hozzájuk egy-egy rövidke megjegyzést. De még a szokottnál is följebb csapott a hangja, ha mozgalmi dalokra került a sor. Csillogott a szeme, az arca mosolygott, ugyanakkor azonban kemény elszántság tükröződött rajta. Zengett, szárnyalt a dal az erdők fái fölött, egy-egy helyiség négy fala között, de néha, a tüntetések során még a város utcáin is felharsant. A kényes, kirakatfényes Váci utcán éppen úgy, mint a komor, füstös gyárakkal szegélyezett Váci-úton. Gond az éhség börtönőrünk, A sorsunk mostoha, Korán feltépte bőrünket A tőke ostora, Ml MIMIM I MIHIMIMMI M ■ I MI BIM I ■ I ■ I ■ IM Állok a kis állomásépület teraszán és nézem a téli, koradélutáni szürkületbe pólyált várost. Lent, messze a Duna vonalát sejteni, s a száztornyú, kupolás parlament néz velem szembe. Itt-ott már kigyúlnak a fények s egyszercsak, szinte egyidőben a jánoshegyi kilátótorony csúcsán és a parlament kupolájának tetején vörösen kigyúl egy-egy ötágú neon csillag. Olyan, amilyeneket annak idején Ságvári és tanítványai százával, ezrével festettek a pesti házak falaira. Gyalog indulok neki, hogy elérjem a várost. Mellettem hidegtől pirosra csípett arcú, vidám fiatalok, suhannak el. Ki sílécen, ki ródlin. Néha bukfenceznek egyet-egyet a frissen esett hóban, azután kacagva mennek tovább. Nem sokkal az előtt, hogy a Moszkva tér felől futó villamossín ketté válik, hogy a közéje ékelődött hegyet átölelje, egy ház előtt megállók. A házon nincs semmi különös. Szürke, egyemeletes épület. Félig bérház, félig villa. Valamikor a Nagy-féle cukrászda volt a földszintjén. De a kapu mellett kis fényképről Ságvári Endre néz le a még-megálló járókelőkre. Alatta márvány tábla, rajta aranyozott, vésett felirat: i,ltt esett el 1944. június 27-én a fasiszta elnyomókkal vívott fegyveres harcban Ságvári Endre, a magyar ifjúság szabadságharcosa. Élete és halála legyen útmutatás számunkra.“ A nyáron lesz tíz esztendeje, hogy meghalt. Tíz év nagy idő. A kis úttörővasutas, aki az imént ott fenn, Ságvári-ligeten feszes vigyázzállásban tisztelgett a kis, piros vasúti kocsi ajtajában, akkor tette az első tipegő lépéseket. Az ötágú vörös csillag, amit akkor titokban, életük kockáztatásával mázoltak oda egy-egy gyár szürke kerítésére az ifjú kommunisták, felkerült a parlament kupolájára. Ott hirdeti most, hogy egész életünk megváltozott, s amiért akkor a kommunista párt harcosai, tanítványai, Ságvári és harcostársai is küzdöttek, megvalósult: az urak országháza a dolgozó nép parlamentje lett. László Gyula A nép sajtója :armadszor ünnepeljük ma a magyar sajtó napját Ezen a napon megemlékezünk a magyar sajtó haladó hagyományairól, a forradalmi harcokban a nép felszabadításáért küzdő sajtóról, amelynek munkásai tollal küzdöttek az elnyomás, a kizsákmányolás ellen, bátor szóval adtak hangot a nép vágyainak és törekvéseinek és ország-világ előtt leleplezték az elnyomókat, megmutatták a képmutatók és árulók igazi arcát. Táncsics Mihály „Munkások újságja“, a „Vörös Újság“ a dicsőséges Tanácsköztársaság idején, az illegális kommunista lapok sora a Horthy-terror éveiben egészen a 12 évvel ezelőtt először megjelenő illegális Szabad Népig, ez a sajtó mutatta meg a harc útját, száz és ezer veszélyen keresztül, a cenzúra, a börtön és a vészbíróságok fenyegetései ellenére. Az uralkodó osztályok érdekeit kiszolgáló, a profitért mindenre hajlandó „sajtócézárok“ hitvány népbolondításával szemben ez a sajtó képviselte a nép igazi érdekeit, ez a sajtó küzdött a forradalomért, a demokráciáért és függetlenségért, a békéért, a szocializmusért. S ma, ennek a sajtónak utóda, a mai magyar sajtó, élén pártunk központi lapjával, a Szabad Néppel, lankadatlanul folytatja nemes harcát a nép, a munkásosztály, a dolgozó parasztság, az értelmiség boldogságáért, jólétéért. Ez a sajtó valóban szabad sajtó, mert a nép tulajdonában van, a dolgozó nép írja és a dolgozó nép véleményét fejezi ki. Azok a cikkek és levelek, amelyek a hibákat feltárják, amelyek harcba szállnak a restség, a pazarlás, a kiskirálykodás, a dolgozók véleményének semmibevétele ellen, a legjobb és döntő bizonyítékai ennek. Hol van a kapitalista országokban, a kommunista lapokon kívül, lehetősége az egyszerű embernek arra, hogy szabadon kifejthesse véleményét arról, amit tapasztal, gondol és érez? Hol tömörül a kapitalista országok burzsoá újságjai köré a dolgozók olyan aktív serege, mint a népi demokratikus országok sajtója köré, az élenjáró szovjet sajtó példájára? Az az út, amelyet a szovjet sajtó mutat számunkra, élén a Pravdával, olyan út, amelyen csak az igazság, a nyílt becsületesség járhat, de járhatatlan a nép ellenségei számára, mert számukra a nép becsapása a fő cél. A nép felvilágosítása — vagy a nép becsapása: tűz és tíz, ez a fő jellemző különbség a valóban szabad sajtó és az imperialisták megfizetett sajtója között. Napjainkban nagy és megtisztelő feladat hárul a magyar sajtó munkásaira. A Központi Vezetőség júniusi és októberi határozatainak és a kormányprogrammak végrehajtását kell elősegítenie. Éber szemmel kell vigyáznia, hogy a dolgozók igényeit és azok kielégítésének módját napról napra hírül adja és feltárva a hibákat, harcoljon nagyszerű kormányprogrammunk gáncsolói, akadályozói ellen. A dolgozó ember áll a sajtó figyelmének középpontjában, az alkotó ember, akinek vágyait, érzéseit, alkotó gondolatait tükrözi, hogy minél eredményesebben épülhessen hazánkban a szocializmus. Ennek a nagy feladatnak végrehajtásában is felhasználjuk a forradalmi sajtóhagyományokat és az élenjáró szovjet sajtó tapasztalatait, hiszen az ember mélységes szeretete és megbecsülése az a legfőbb hagyomány és példa, amelyért az igazság bátor hirdetésével nagy elődeink és példaképeink harcoltak. A nyomtatott szó hatalmas erő, s ez az erő is .a nép boldogságát, békéjét, a szocializmus építését szolgálja hazánkban.