Esti Budapest, 1954. augusztus (3. évfolyam, 181-204. szám)
1954-08-02 / 181. szám
PARTÉPÍTÉS Nehéz emberek a téglagyárnak... Nehéz összefogni őket. Kicsinyes, anyagias érdekeiket nézik. — Ez volt a véleménye még hetekkel ezelőtt az üzem dolgozóiról Erdődi Kornél elvtársnak, a Bécsiúti Téglagyár párttitkárának. Valóban nehéz dolga volt az üzemben a pártvezetőségnek. A kommunisták szava, mint jégpáncélról visszapattant, nem hatolt a szívekig. Maga Erdődi elvtárs, a párttitkár sem tudott közel férkőzni az emberekhez. Nemrégen került az üzembe s lehet, hogy ezért az emberek bizalmatlanok voltak vele. Sok álmatlan éjszakán át töprengett, hogyan nyerje meg a dolgozókat, mi az, amivel bebizonyíthatná, hogy ha más üzemből került is ide, közülük való, munkás ő is, s ma mint párttitkár értük dolgozik. Aztán jött az árvíz. Nem veszélyeztette közvetlenül a gyárat, s Erdődi elvtárs, amikor megkapta a III. kerületi pártbizottság kérését, hogy ötven embert küldjön a téglagyár a gátra, kis félelemmel lépett a munkások elé. De meglepődött — az első szóra nem ötvenen, hanem ötvenheten jelentkeztek. „Biztosan nem tudják, milyen munka vár rájuk — gondolta még akkor is. — Azt hiszik, könynyebb a munka a gáton, mint az üzemben.“ Hatvanöt méteres szakaszt jelöltek ki a téglagyáriaknak a veszélyeztetett parton. Az emberek megfogták a csákányt, hordták a homokot. Keményenküzdöttek az árral... A párttitkár szíve egyre jobban megtelt szeretettel, ő is ott dolgozott éjjel-nappal köztük. Egyre több barátságos mosoly, bíztató szó szállt felé. „Majd mi megmutatjuk ... megvédjük a földet, az üzemet.“ Most nem volt szét Megismerték egymást húzás. A „mi“-szóban tényleg benne volt mindenki: a téglagyári munkás, más üzemek dolgozói, a paraszt, a mérnök — az egész ország. Endrődi elvtárs észre sem vette a munka hevében, hogy Bognár József kőműves már két nap és éjjel egyfolytában talpon van. A III. kerületi párt végrehajtó bizottságának titkára figyelmeztette: vigyázz az emberekre! „Lám — mondta önmagának — a kerületi párttitkár ilyen veszélyben sem feledkezik meg a munkásokról.. Erdődi elvtárs most már figyelt. Sok olyant látott, amin meglepődött. — Ni csak. Bodics Ernő, a bányász nappal dolgozik, s mégis minden éjjel itt van a gáton ... Aztán Barabás Dezső, a 3-as kemencéből — pedig milyen „nehéz“ embernek ismerte őt is! Most felébredt benne a harcos párttag, egy lelkes csoport élén biztatja az embereket. Reidl Irén DISZ-vezetőségi tag elsőnek szólította fel a gyűlésen a fiatalokat, hogy jöjjenek segíteni, s elsőnek állt az éjszakai gátőrségbe ... Mi történt ? Az árvíz, a veszély változtatta meg az embereket ilyen gyorsan? — kérdezte önmagától Erdődi elvtárs, ha lélegzetvételnyi ideje volt. Szinte vitatkozott önmagával. — Nem — ilyen gyorsan nem változnak meg az emberek. Belátta, hogy a sok jó, a nemes, a közös tulajdon féltése ott élt már az emberek szívében, csak ő nem vette észre. A veszély órájában jött felszínre mindez, amire a párt nevelte őket. S Erdődi elvtárs most már örült. Megismerte a dolgozók igazi arcát, s a munkások is megismerték őt, a párttitkárt. A bizalmatlanság feloldódott. Ez sem ment egyszerre. — A veszélyes napok, amelyeket együtt töltöttek a gáton, a közös küzdelem, a közös munka összekovácsolta őket. „Ez a mi emberünk ... Nem fél a munkától, velünk érez“ — így beszéltek már a végén Erdődi elvtársról, hisz megismerték, maguik látták. Az árvízveszély elmúlt, de a pártvezetőség gondoskodik arról, hogy az emberek szívéből felszínre került nemes érzések ne húzódjanak vissza. Nem hagyja, hogy a „fonál“ — a nagy küzdelem, a közös munka sikere, ami összehozta az embereket — elszakadjon. S a dolgozók szívesen fogadják a jó szót. Ez meglátszott abban, hogy az árvíz utáni napokban fegyelmezettebben indult meg a munka az üzemben. Megtanulták a közös ügy iránti odaadást és azt, hogy a közös akarat és összefogás hatalmas erőket győzhet le, soha nem látott sikereket hozhat. A téglagyáriak az ország népével együtt segítenek az árvíz okozta károkat helyreállítani. Felajánlották, hogy naponta, két héten át egy óra túlmunkát vállalnak az árvízkárosultak megsegítésére. Ezzel százezer téglát és nyolcvanezer cserepet adnak az építkezésekhez. Erdődi elvtárs sokat tanult e napokban. Megtanulta, hogy túl kell látni a bajokon, észre kell venni a jót, mert hisz az is van, s nem is kevés. A harc az árral véget ért. De az ő harca nem múlt el. Tovább küzd az emberek szívéért, hogy a nemes erők minél tovább maradjanak felszínen, s nyomában minél több cserép, tégla legyen a házak javításához, újak építéséhez. Baron Irén A Magyar Szabadságharcos Szövetség harminc francia gyermeket lát vendégül alsógödi üdülőjében. A gyerekek a Francia Ellenállók Szövetsége tagjainak gyermekei, akik egy hónapig tartózkodnak Magyarországon. Képünkön a francia gyermekek csoportja megérkezésükkor. Emlékezés Szamuely Tiborra A Tanácsköztársaság vezető személyiségei közül a legelsők között esett a fehér terror áldozatául Szamuely Tibor elvtárs. Ma harmincöt éve gyilkolták meg az ellenforradalmi banditák, akik ellen szakadatlan harcot vívott életében. Szamuely elvtárs már a világháború előtt tanulmányozta a marxizmust, s szoros kapcsolatban volt az ipari munkássággal. 1915-ben orosz hadifogságba került, s 1917-ben részt vett a világ első munkás- és parasztállamának megteremtésében. Egyik szervezője volt a Vörös Hadsereg hadifogoly magyar munkásokból, parasztokból alakuló csapattesteinek. 1919 januárjában tért haza Magyarországra és itt folytatta forradalmi munkásságát. A Tanácsköztársaság megalakulása után a legkülönbözőbb munkaterületeken dolgozott. Ő volt a tanácskormány egyik hadügyi népbiztosa. Amikor a szükség úgy kívánta, maga is a fronton az első tűzvonalban harcolt. Szamuely elvtárs az ellenforradalmárok réme volt, bátran és keményen számolt le a forradalom ellenségeivel, az antant-ügynökökkel és az áruló jobboldali szociáldemokratákkal. Szamuely Tibor mindöszsze 29 évet élt. Rövid életpályája azonban nagyszerű példája a forradalmi elszántságnak, bátorságnak, meg nem alkuvásnak. Üvegcserép és üvegcsempe gyártását kezdik meg A Miskolci Üveggyárban rövidesen megkezdődik az üvegcserép és az üvegcsempe gyártása. Az üvegcserép ugyanolyan méretű lesz, mint az agyagcserép. Ha a háztetőkön a rendes cserepek közé üvegcserepet helyeznek, világos lesz a padlás. Az üveggyár néhány hét múlva már 10.000 üvegcserepet szállít a kislakásépítkezések részére. Az üvegcsempét főleg kórházaink, orvosi rendelőintézeteink tudják előnyösen alkalmazni. A teljesen sima felületű üveglap tökéletesebben tisztítható és mindössze egyötödébe kerül, mint a márvány vagy kaolincsempe. A Miskolci Üveggyár dolgozói már elkészítették a két új gyártmány mintapéldányait s a rövidesen meginduló sorozat, gyártás technikai feltételeit is biztosították. (MTI) Tanácstagi beszámolóban, munkáslevelekben mondanak köszönetet a VI. kerület dolgozói a tanács intézkedéseiért Ígért népszerűek a VI. kerületi tanácstagok beszámolói. Június 15 óta nyolc beszámolót tartottak, s ezeken több mint nyolcszázan jelentek meg. A beszámolók részvevőinek mintegy egyötöde szólalt fel. Sokan bírálták, sok jogos kérés és panasz hangzott el, de számos felszólaló mondott köszönetet is a tanács eddigi munkájáért. A Sátr-utca lakói még tavaly kérték, hogy javítsák meg az utca gyalogjárójának burkolatát. A tanács megígérte, hogy 1954 második negyedében elkészül az új burkolat. Schwarc Józsefné, a Színutca lakóinak nevében most megköszönte, hogy a burkolat javítását pontosan az ígért időre elkészítették. Az Izabella utca 61. szám alatti általános iskolába járó gyermekek szülei panaszolták: az iskola épülete egészségtelen, nedves. Kérték, gondoskodjék a tanács a környék gyermekeinek számára alkalmas iskolaépületről. Nem volt könnyű teljesíteni a kérést, de végül a sok fáradozást siker koronázta. Az Izabella utcai iskola augusztus 15-én a Sztálin út 68. szám alatti új épületébe költözik. Rossz tapasztalatai voltak a kerület dolgozóinak a tatarozó vállalat tavalyi munkájáról. Az idén megváltozott a helyzet. Ezt bizonyítja a Munkácsy Mihály utca 33—35—37- es számú házak lakóinak köszönete. Elmondották, hogy lakóházuk tatarozását kifogástalanul és gyorsan végezték a vállalat dolgozói. Szinte naponta érkeznek levelek a tanács elnökéhez, helyetteséhez, titkárához, s az egyes osztályok címére. „A Benczur utca 35/c. számú ház lakóinak nevében írok — hangzik Sugár Béláné levele — Közös kérésünk volt, hogy a házunk előtti víztároló szenynyes vizét távolítsák el. Mert csak azt akarom megköszönni hogy kérésünket három nap alatt teljesítették s a víztároló helyén ma már gyermekeink részére homokozó van hanem azt is, hogy éreztük a mi gondunk a tanács gondja is, s kérésünket nem bürokratikusan, hanem rövid idő alatt intézik el.“ (MTI) Délután 5 óra. Ilyenkor tán a legnagyobb a forgalom a pesti utcákon, de főleg a 6-os villamoson. A kocsivezetőknek ugyancsak ügyelniök kell, nehogy baleset történjék. Nehéz a dolga a kocsi belsejében a kalauznak is, de Zsilinszky Ferencné kedves, mosolygós arca láttára utat engednek az emberek, s a magas barna kalauznő gyorsan kezeli a jegyeket. — Rákóczi-út — zeng végig a hangja a kocsin. — Itt a legtöbb a le és felszálló. Nénike kapaszkodik felfelé, forgolódik, totyog. Zsilinszkyné odafordul hozzá, két erős karjával átfogja s gyengéden leülteti. Amikor két megálló közt egy kis szünet következik vagy már a végállomás felé fut félig üresen a kocsi, odalép a kocsivezetőhöz, egy-egy kedves szót mond neki. Hiszen a kocsivezető , Zsilinszky Ferenc, a férje. Alkonyodik. A zsilinszky-házaspár a jól végzett munka után együtt indul hazafelé a HÉV-vel Sashalomra, ahol a két örökké vidám kisgyerek várja őket. Először csendben ülnek, még a napi munkán gondolkodnak. Végül az asszony töri meg a csendet: — Nem tudom mi lesz a Ferikével, az óvodában nincs hely, az iskolába pedig mivel szeptember 20-án született, még nem veszik fel. Kár neki egy évet elveszíteni — mondja sóhajtva. Az ember elgondolkozik, aztán felelet helyett másról kezd beszélni. — Megígérték bent a telepen, hogy az őszre kapunk lakást — mondja. — Ideje lesz már — vág a szavába az asszony — hiszen amíg nem kapunk lakást, nem örülhetünk igazából sem a jutalmaknak, sem a bútorunknak. Hiszen, ha a telet ismét itt kell eltöltenünk, tönkremegy a bútor. De még nem is a bútort bánom annyira, a gyerekek a fontosabbak, nekik kellene az egészséges lakás ... Közben megérkeznek Sashalomra, csendben nyitják a lakás ajtaját, nehogy a gyerekek felébredjenek. Gyorsan megvacsoráznak, aztán aludni térnek ... A Baross telepen mindenki szeretettel beszél a Zsilinszky-házaspárról. Hogy jól dolgoznak, s hogy munkájukat megbecsülik, arról elég annyit mondani, hogy mindketten sztahanovisták, sőt az asszony háromszoros sztahanovista és Munka Érdemrendes. Fizetésük majdnem egyforma. Családi életük is példás, mindenben közös elhatározással döntenek. Azért sem vitatkozik, ha férje sakkozni megy, méghozzá oly gyakran. Mert Zsilinszky elvtárs kedvenc szórakozása a sakk, az E15- re-ben játszik, erről beszél most is: — Barcza sakkmester is tanít bennünket az Előrében. Most a legutóbbi bajnokságon oklevelet is kaptam. Aztán munkájáról beszél: — A télen ugyancsak nehéz dolgunk volt, mivel messze lakunk, s a hóakadályok miatt a HÉV gyakran nem közlekedett. Napokig sem tudtunk hazamenni. De nem hagytunk kárba veszni egyetlen percet sem, segítettünk a hóeltakarításban. A rossz télnek még mindig megvannak a nyomai — mondja. — Nagyon sok kocsink elromlott és az épekre most igen kell vigyázni. Galyatetői emlékek . Tavaly Galyatetőn voltunk, két hétig jutalomüdülésen a feleségemmel. Nagyon szép volt, míg élek nem felejtem el. Az idén nem tudtunk, elmenni nyaralni a gyerekek miatt, de jövőre a Balatonra szeretnénk menni. .. A Baross-telepről új kocsi indul ki. A kocsivezető Zsilinszky Ferenc és az első kocsi kalauza, felesége. Az asszonyka éppen egy kezdő kalauznőt tanít, a jegykezelés titkaiba avatja be őt. S arról beszél neki, hogy mielőtt elindítaná a kocsit, mindig ügyeljen arra, nehogy valaki lemaradjon. S akkor sohasem lesz baleset az ő kocsiján .. ? T. M. A kocsivezető és a kalauz BUDAPEST az MDP BUDimSTI PflRTBIZOITSftGB fS 9 KjVOROSI TflHflCS IflPffl Népünk hangja n nincs semmi új, semmi „szenzáció" abban a magyar kormánynyilatkozatban, amelyet tegnap közöltek a lapok. A kormány népünk nevében őszinte örömmel üdvözli a genfi értekezletnek a béke ügyét szolgáló nagy eredményeit, s kijelenti, hogy támogatja a Szovjetunió javaslatait az európai kollektív biztonsági szerződés megteremtéséről. Ez egészen természetes, s magától értetődő az is, amit a nyilatkozat befejező része tartalmaz, hogy a magyar kormány kész részt venni a Szovjetunió indítványozta európai értekezleten. Sokan kérdezhetik magukban; mi szükség egy kis ország kormányának megszólalnia olyan ügyben, amelynek megoldása a nagyhatalmakra tartozik? A genfi megegyezést is a nagyhatalmak hozták létre, reájuk tartozik az európai problémák rendezése is. Mi persze őszintén kívánjuk az európai kollektív biztonság megteremtését, hiszen a német militarizmus megfékezése számunkra sorsdöntő kérdés, de nem rajtunk múlik, megkötik-e a kollektív biztonsági szerződést vagy sem. Mi legfeljebb nézők, helyesebben szurkolók lehetünk ezen a mérkőzésen, semmiesetre sem aktív részvevőik. Nos, aki így gondolkozik — s ismételjük: van, aki így gondolkozik — az nem veszi észre korunk egyik döntő jelenségét. E jelenséget valahogyan így lehetne meghatározni; agiság változik, s nem tőlünk függetlenül változik. Mi valamennyien cselekvő részesei vagyunk a változásnak: nemcsak a Van Ngu Hak, a vietnami néphadsereg közkatonái, akik szemmel látható szerepet játszottak a világtörténelem színpadán, hanem Nagy Péter budapesti esztergályos is. Kell-e bizonygatni ezt a tételt? Kell. Tegnap egy társaságban vitát folytattunk a nemzetközi helyzetről (divatos téma ez mostanában). A vitázók többsége a szovjet és a kínai diplomácia nagyszerű győzelmének nevezte a genfi megegyezést — közben azonban nem akart tudomást venni arról, ami a szovjet és a kínai diplomácia hajtóereje és szilárd fundamentuma. Várjon Molotov elvtárs és Csou En-laj csupán ragyogó tehetségét, bölcs mértékletességét, állhatatos türelmét vetette-e be a genfi küzdelembe? Nem volt-e még egy fegyverük, hatalmasabb és hatékonyabb minden más fegyvernél? Volt bizony, s Eden meg Mendes-France érezte is e fegyver élét. Az angol és a francia külügyminiszter nagyon jól tudta, hogy amit Molotov elvtárs és Csou En-laj elvtárs mond, azt sokszázmillió ember nevében mondja, a szovjet és kínai küldöttség érvei Moszkva, Peking, Párizs, Budapest, Újdelhi és Detroit gyáraiban, lakásaiban ezerszeres erővel visszhangzanak. A nyugateurópai diplomaták nemcsak a megtámadhatatlan okfejtések és a vietnami hadihelyzet cáfolhatatlan tényei előtt hajoltak meg, hanem száz, meg százmillió egyszerű ember félreérthetetlen követelése előtt is. S nem kétséges, hogy Dullest azért hagyták cserben szövetségesei, azért voltak képesek (és kénytelenek) cserbenhagyni, mert Genf előtt és Genf idején a százmilliók békekövetelése fokozódó erővel hangzott fel. Íme, ezért szükséges, s ezért jelentős a teg- napi magyar kormánynyilatkozat. Most az európai biztonság kérdése került napirendre, s kilencmillió magyar dolgozó is követeli a kérdés pozitív megoldását. Kilencmillió magyar dolgozó hallatta ismét hangját, s ez a hang olyan kórust erősít, amely mindinkább túlharsogja a háborús uszítók rekedt üvöltözését. Nincs a tegnapi magyar kormánynyilatkozatban semmi „szenzáció“ — csak éppen annyi, hogy kilencmillió magyar bele akar és bele tud szólni a világ ügyeinek intézésébe. Valamikor — nem is olyan rég — népünk többbsége robotolt, szenvedett a magyar földet pusztító viharok közepette, s várta, hogy tőlünk függetlenül változzék a világ. Most egységesen és teljes joggal részt veszünk az új világ formálásában. Mégis tehát: ez nagyon is új dolog, nemzedékünk életének hatalmas, sorsdöntő szenzációja. p. d. Magyar szakács, magyar cukrász a lipcsei vásáron A magyar vendéglátóipar is részt vesz a szeptember 5-től 15-ig tartó lipcsei vásáron. Az ezerszemélyes Antifa lipcsei étteremben szeptember 1-től 20-ig magyar szakács főz, magyar cukrász készíti az édességeket és magyar népi zenekar játszik. Húszméteres pavilonban borkóstolót, cukrászati bemutatót is rendeznek. (Tudósítónktól) Forintos falatozó nyílik Az első ízlésesen berendezett forintos falatozó kedden nyílik meg a Marx-tér 6 alatt. A rögzített árú ételek mellett 1 forintért vásárolhatók a különböző cukrászáruk, a zsírban kisült puffancs, lepények, habossütemények, puddingok, szendvicsek, körözött és kenyér és szörpök. Kukoricaárusítás is lesz. (Tudósítónktól)