Esti Budapest, 1954. október (3. évfolyam, 232-257. szám)

1954-10-01 / 232. szám

Ötesztendős a Kínai Népköztársaság ünnepi ülés Pekingben Szeptember 30-án Pekingben ünnepi ülésen emlékeztek meg a Kínai Népköztársaság megalakulásának 5. év­fordulójáról. Az ünnepi ülésen Kína Kommunista Pártja köz­ponti bizottságának tagjait az országos népi gyűlés képviselői, a külföldi kormányküldöttségek tagjai, a munka hősei, az iro­dalom, a művészet képviselői, a kínai nép neves fiai vettek részt. Az ünnepi ülésen Csou En-laj elvtárs, a Kínai Népköztár­saság Államtanácsa elnöke mondott ünnepi beszédet. Beszéde bevezető részében arról a történelmi jelentőségű győzelemről beszélt, amelyet Kína 600 milliós népe harcolt ki, s amely után állandóan fejlődik a kínai nép életszínvonala. „Nincs a világon olyan erő — mondotta — amely megak­adályozhatná, hogy orszá­gunk gazdag és virágzó legyen.“ Csou En-laj elvtárs a továbbiak­ban részletesen beszélt a kínai kommunisták lelkes harcáról, majd hangsúlyozta, hogy a Kínai Népköztársaság öt esztendeje alatt elért eredményeket annak a segítségnek köszönhetik, ame­lyet a Szovjetuniótól, a népi demokratikus országoktól, a világ minden békeszerető emberétől kaptak. A Kínai Népköztársaság nemrég elfogadott alkotmánya tükrözi az elért vívmányokat s azokat a célokat, amelyek elérésére a kínai nép m­ost törekszik. Csou En-laj elvtárs a Kínai Népköztársaság külpolitikájáról beszélve, a következőket mondotta: „Hazánk minden nemzet­közi tevékenységének célja a világbéke. Más politikai vonala nem is lehet. Szilárdan hisszük, hogy különböző társadalmi be­rendezkedésű országok békésen élhetnek egymás mellett és hogy minden nemzetközi vitát rendezni lehet a tárgyalások békés eszközével . Hangsúlyozta, hogy a nemzetek közötti kap­csolatokat öt alapelvre kell építeni: egymás szuverenitásának és területi épségének kölcsönös tiszteletben tartása, kölcsönös meg­­nemtámadás, be nem avatkozás egymás belügyeibe, egyenlőség és kölcsönös előnyök, békés együttélés. Kijelentette azt is Csou En­­laj elvtárs, hogy a Kínai Népköztársaság kész békésen együtt élni a világ bármely nemzetével, ha annak ugyanaz az óhaja. Csou En-laj elvtárs befejezésül a következőket mondotta: „A kínai nép minden bizonnyal teljesíti az ország szocialista iparosításának feladatát és nagy szocialista köztársasággá építi ki hazánkat. Bizonyos, hogy győzelemmel végződik a kínai nép­nek és a világ népeinek közös harca a béke védelméért." Csou En-laj elvtárs ünnepi beszéde után N. Sz. Hruscsov elvtárs, a szovjet kormányküldöttség vezetője, a Szovjetunió Kommunista Pártja központi bizottságának első titkára, a Szov­jetunió Legfelső Tanácsa elnökségének tagja tolmácsolta a szovjet nép szívélyes és baráti üdvözletét a Kínai Népköztársa­ság népének. Hruscsov elvtárs beszéde további részében a kínai nép hősies felszabadító harcáról és a külföldi imperialisták be­avatkozási kísérleteiről beszélt, majd rámutatott arra, hogy Kína Kommunista Pártja milyen önfeláldozó, hősies szellem­ben szolgálja a népet. Ezután a kínai nép nagy és nehéz fel­adatáról beszélt: a kínai népgazdaság szocialista átalakításáról. Hruscsov elvtárs beszédében visszapillantást tett az orosz és kínai, majd a szovjet és kínai nép közötti kapcsolatokra. Idézte Gorkij találó megjegyzését a szovjet és a kínai nép barátságáról, amikoris a kínai népet a szovjet nép szellemi testvéreinek ne­vezte. Az együttesen mintegy 800 milliós népek barátsága vér­rel is megpecsételődött, amikor a Szovjetunió 1945-ben Kína segítségére sietett az imperialista Japán elleni harcban. „Nem­csak arról van szó, hogy ez a barátság két olyan országot kap­csol össze, amelynek lakossága együtt több mint 800 millió — bár ennek a körülménynek is világtörténelmi jelentősége van — hanem arról, hogy a nagy szociális átalakulás eléréséért vívott küzdelemben a két ország népének csodálatos teremtő ereje megszázszorozódott és hogy a két népet egy akarat fűti.“ A délnyugatkínai Csungking város több mint 4000 ülőhellyel rendelkező, újonnan épült gyűléscsarnoka. Kína ipara nagy ütemben fejlődik. A Tayeh acélművek vas­olvasztója Huangsih középdélkínai városban. A mezőgazdaság gépesítése is gyors ütemben halad. A senjan­­goni mezőgazdasági gépgyár dolgozói új tárcsáskoronát készí­tettek. Kína országos népi gyűlésének első ülésszaka. Az ülésterem a megnyitás napján, szeptember 15-én. A kínai népi felszabadító hadsereg tankegységeinek díszszemléje Peking főterén. A kínai diákok nagy része az elméleti oktatás mellett gyakorlati oktatásban is részt vesz. A Csungsan-egyetem vegyészmérnöki tagozatának harmadéves hallgatói gyakorlati órán egy kantoni gyógyszergyárban. Togliatti elvtárs beszéde a Montesi-ügyről RÓMA, október 1. Togliatti elvtárs, az Olasz Kommunista Párt főtitkára az olasz képviselőházban folyó vi­tában beszédet mondott a Mon­­tesi-ügy politikai hátteréről és a kormánynak az üggyel kap­csolatos felelősségéről. Tog­liatti elvtárs, a becsületes és az igazságra szomjazó nép nevé­ben olyan új kormány alakítá­sát követelte, melyre nem ve­tődik a korrupció és a bűn ár­nyéka. Togliatti elvtárs rámutatott arra, hogy a kormány akadá­lyozni igyekezett a bíróságok munkáját és a sajtónak az igaz­ság kiderítésére folytatott kampányát. A helyzet felvázo­lása után Togliatti három poli­tikai és erkölcsi tényre muta­tott rá. Az első: a kormányhoz és a kereszténydemokrata párt­hoz közelálló bizonyos politikai és társadalmi körök korrupt­­ságának és degeneráltságának szégyenletes képe; a második: a rendőrség helytelen irányba terelte a nyomozást a magas­állású bűnösök védelmében; a harmadik: a kormány egész magatartása az üggyel kapcso­latban, amely miatt a kormány­ra is sötét árnyék vetődik. Megegyezés jött létre Hanoi és vidékének kiürítéséről PÁRIZS, október 1. Francia lapjelentések sze­rint a vegyes fegyverszüneti bi­zottságban megegyezés jött lét­re Hanoinak, Tonkin tarto­mány fővárosának és körzeté­nek a francia expedíciós erők által történt kiürítéséről. Esze­rint október 6-án a franciák ki­vonulnak Hadong és október 9- én Hanoi városából. Október 10- ig ki kell vonni a francia ex­pedíciós erőket abból a körzet­ből, amely Hanoitól 30 kilo­méternyire keletre terjed a Haiphong kikötője felé vezető útvonalon, egészen Haiduong városáig. A Vietnami Demokratikus Köztár­saság kormánya közölte, hogy október 10-én Hanoiba irányítja a megfelelő közigaz­gatási személyzetet és rend­fenntartó erőket. (MTI). OKTÓBER HO­L­FIN MEGNYÍLIK AZ ANNA ESPRESSO SZALONJA (Váci­ utca 7. sz.) ZENE TÁNC MŰSOR Elsőrendű italok Zene: ORLAY-SZEGŐ Közreműködik: JÁNOSSI JUDIT Nyitva reggel 5 óráig. Mindennap 5 órai tea. Mit jelent a német újraf­elf­egy­vérzés ? Válaszol: Marcel Gimot, a La Tribune des Nations című fran­cia polgári hetilapban. — Elfogadni a német újra­­felfegyverzést annyit jelent, mint elfogadni Európa és a vi­lág kettéosztását. Annyit jelent, mint a hidrogénháborúba való belenyugvás ürügyén előkészü­letet tenni a kereszteshadjárat megindítására, annyit jelent, mint az őserdő törvényét tenni meg legfőbb törvénynek. — Elfogadni a német újrafel­­fegyverzést annyit jelent, mint újból átengedni a demokráciát azok kezére, akik a legtipiku­­sabban és a legostobábban kép­viselik azt, amit észszerűtlen lenne „reakciónak“ nevezni, mert egész egyszerűen a rend­­őrség elnevezés illik rá, any­agit jelent, mint 1789 Francia­országából újabb Guatemalát csinálni. Kérdezzük meg a dolgozókat A Budapesti Lenfonógyár kultúrmunkájáról A Budapesti Lenfonógyárban a kul­turális élet minden lehetősége megvan: pénz, hangszer, kul­túrterem, táncruha, könyv, gramofon, fényképezőgép. A kulturális keretből mindenre futja. A tánckarnak van tánc­tanára, az ének- és zenekarnak zenetanára, a könyvtárnak könyvtárosa, a színjátszóknak rendezője. Természetesen mindannyian fizetést kapnak. Mindez örvendetes, s nem is volna baj, ha — mint Egyed elvtárs, a kultúrfelelős mond­ja — a dolgozók munka után nem sietnének haza. De több­ségük vidéki, s ezért a csopor­tok taglétszámát nem igen emelhetik, tartósabb csoportot nem szervezhetnek. És itt a baj. Mert hát mire jó a sok szép és jó, ha csak kevesen élnek vele, s nem elégítik ki az üze­mi dolgozók igényeit. Miről van szó? A táncCSoport hat tagú. A hat táncossal havi 500 forintért egy tánctanár foglalkozik heten­­kint egyszer. (Eddig kétszer ok­tatott.) A tánccsoportnak har­­monikása is van, hisz zenekí­séret nélkül nem próbálhat a csoport. A harmonikás 300 fo­rintot, s ha szerepel, külön sze­replési díjat kap. Kérdezhetnénk, minek a szer­ződtetett harmonikás, ha az üzemnek zenekara is van? Hát azért, mert az üzemi zenekar harmonikása még nem tud úgy játszani, hogy a tánckart kísér­hesse. S még ez sem volna baj, ha a dolgozók kulturális igényeit kielégítenék. De nem teszik, mert új számokat igen ritkán tanulnak meg, s ha a dolgozók harmadszor ugyanazt a tánc­számot látják, már unják. Az üzemben pedig ha műsort ad­nak, más üzemből hívnak kul­­túrgárdát. Nézzük a zenekart. Néha le­morzsolódik, néha feltöltődik.­­ Jelenleg több a hangszer, mint a zenész. Az ének- és zeneta­nár hetenkint kétszer foglalko­zik a dolgozókkal, havi 850- ért. S most, körülbelül két hó­napja színjátszócsoportot is ala­kítottak. Tizenketten vesznek részt a munkában. A csoport­­ oktatója az üzem egyik dolgo­zója, akit havonta 200—250 fo­rinttal honorálnak. Havonta tehát 1850—1900 fo­rintot adnak ki arra, hogy a csoportok kisebb rendezvénye­ken, szakszervezeti napon, ak­tívaülésen néhány betanult szá­mot elő tudjanak adni. Még nem is számoltuk azokat a ki­adásokat, melyeket a táncruhák rendbentartására, felújítására, javítására fordítanak, s nem számoltunk sok más kisebb kiadást sem, amely azonban éves viszonylatban már nagy összegre rúg. Most mindehhez adjuk azt, hogy ha egy kultúr­estet rendeznek, milyen tete­mes összeget tesz a meghívott kultúrcsoport szereplése. A legutóbbi rendezvényre 30 ta­gú énekkart, 25 tagú zenekart, szólóénekeseket, konferansziét hívtak meg, méltó díjazás elle­nében. Igazi hasznát csak az üzemi könyvtárnak veszik a dolgozók. Az erre költött pénz, jóra köl­tött pénz. Majdnem minden má­sodik dolgozó tagja vagy olva­sója a könyvtárnak. Ezek után világos: bármennyire is szeretné az üzem vezetősége, a szakszervezeti bizottság, s maga a kultúrfelelős is, hogy fejlődjék a kultúrélet — vala­mi sántít. Sokszor erőszakolt dologra folyik el a pénz anél­kül, hogy valaki is hasznát ven­né. Hogyan lehetne ezen változ­tatni? Hogyan lehetne a kul­­túrmunkát valóban mindenki ügyévé tenni, úgy, hogy a dol­gozók pénze valóban a dolgo­zók igényeit is elégítse ki? Hát úgy, hogy a többi között meg­kérdezzük a dolgozókat is: mi­ben vennének részt maguk is szívesen? Azt hisszük, a válasz az lesz, hogy kevesebb cso­port működjék, de azok aztán működjenek. Például a munkásság énekkarainak ha­­gyományai vannak, ha a dol­gozók az énekkar fejlesz­tését kívánják, fejlesszük azt. De amit elvetnek, mert az üzemben fejlődésre képtelen­nek tartják, azt vessük el bát­ran. Ez kettős haszonnal jár. Egyrészt sok felesleges ki­adástól szabadulnak meg, másrészt megteremtik azt a valódi kultúréletet, amelyet eddig elismerésre méltó fárad­sággal sem tudtak az üzemben megteremteni. (—1—n.) A Fővárosi Nagycirkusz októberi műsora: „RÓMAI CIRKUSZ“ (Amphiteátrumtól a mai cirkuszig] GLADIÁTOROK, ERŐMŰVÉSZEK, BIRKÓZÓK, LOVASJÁTÉKOK Külföldi artistaszámok Minden este 7 órakor, vasárnap d. u. 3 órakor is Jegypénztár a cirkuszban 12 órától. Tel.: 428-300 Jegyelővétel: Lenin-körút 9-11, 9-18 óráig. Tel.: 221-285

Next