Esti Budapest, 1954. november (3. évfolyam, 258-283. szám)

1954-11-01 / 258. szám

A HAZAFIAS NÉPFRONT DOLGOS HÉTKÖZNAPJAI­ t írta: Barcs Sándor, a Hazafias Népfront I. kerületi bizottságának elnöke A Hazafias Népfront kon­gresszusának ünnepnapjai után a hétköznapoké a szó. Tettekre kell váltani mindazokat az ér­tékes gondolatokat, amelyek a kongresszuson elhangzottak, át kell plántálni a kerületi bizott­ságok munkájába a határozato­kat. Emellett meg kell valósí­tani a helyi célkitűzéseket, mindenekelőtt jól kell megol­dani és lebonyolítani a tanács­választásokat. S ez nem kis feladat. Erő kell hozzá és el­szánt akarat. Mind a kettő meg is lenne. Csak­hát nagyon ifjú még a Hazafias Népfront, alig jártányi kisded, s máris sok minden szakadt rá. Jó, hogy a kezdeti lendületből sok­sok mindenre telik is. Ez a kezdeti lendület abból a lelkesedésből nőtt ki, amely­­lyel a lakosság a Hazafias Nép­front megalakítását fogadta. Az MDP III. kongresszusa után sokan voltak, akik nem tudták biztosan, milyen is lesz az új népfront, mennyiben fog kü­lönbözni a régitől, s hogy való­jában élő és ható mozgalom lesz-e vagy pedig csak papíron, formálisan szerepel majd, mint előde, a Függetlenségi Nép­front? A döntő kérdés ez utóbbi volt. Csak természetes, hogy az ellenség is erre vetette ki hálóját és ezen a területen igyekezett ellenagitációt kifej­teni. Nos, a lakosság hamarosan meg­győződhetett róla, hogy a párt következetesen telje­síti a III. pártkongresszus határozatait A Hazafias Népfront budapesti nagy­gyűlésein élénken érdeklő­dő és politizálni akaró tö­megek vettek részt. S az egész mozgalomnak hatal­mas lökést adtak később, a kongresszuson elhang­zott szónoklatok és hatá­rozatok. Ami azonban valóban élővé és egyszeriben népszerűvé is teszi az új népfrontot, az a tanács­választások körüli munkája. Hozzájárul ehhez természete­sen az a lehető legdemokra­tikusabb rendelkezés, amely a lakosságra ruházza a tanács­tagjelölés jogát. Azokon a jelölőgyűléseken, amelyeken eddig részt vet­­tem — kettő kivételével — szenvedélyes vita folyt. Megesett, hogy az egyik jelölttel szemben ellenjelöltet állítottak. Az új jelölt minden tekintetben jobb volt. Megesett azonban az is, hogy a lakosság felült a demagógiának, a külsőségek félrevezették és megítélésem szerint felületesen választottak. Itt, a Hazafias Népfrontnak lett volna az a szerepe, hogy tisztázza az ellenjelölt sze­mélye körüli valóságos helyze­tet Gyengeségére vall azon­ban, hogy ezt, ott a helyszínen nem tudta megtenni. Tanúja voltam egy durva, ellenséges provokációnak is, amelyet azonban maga a nép vert széj­jel, percek leforgása alatt. S mindez a Hazafias Nép­front zászlaja alatt történik. Néhol, némelyik jelölőgyűlésen még csikorog a gépezet. Ha a régi tanácstagot jelölik és elé­gedettek a személyével, kevés a hozzászólás. Sok helyen rossz a kultúrműsor, ismét más he­lyen az elnök gyengén vezeti az ülést. Volt olyan tapasztala­tom is, hogy a júniusi pártha­tározat előtti időkre emlékez­tető, s ma már szektánsnak nevezhető hang dominált egyes üléseken. Az új levegő azonban, ame­lyet a Hazafias Népfront hozott be a jelölőgyűlések­re, mindenhová behatolt, az emberek beszívják, s a nyelvük megoldódik. Vi­tatkozni kezdenek és már­is nyakig benne vannak saját ügyeik intézésében, élnek a tanács-demokrácia adta joggal, s elmerülnek közös ügyeink elemzésé­ben. De a tanácsválasztás lebo­nyolítása csak egyik funkciója a Hazafias Népfrontnak. Egyik legfontosabb és tegyük hozzá, talán a legnehezebb funkciója, de tevékenysége pusztán csak ebben nem merülhet ki, még most, a tanácsválasztás okozta, sürgős dologidő alatt sem. A más jellegű feladatok terén azonban egyelőre még nincse­nek bő gyakorlati tapasztala­taink. Így csak arra támasz­­kodhatom, amit mi, az I. kerü­letben csinálunk. És még ez­után szeretnénk csak igazán csinálni! Az I. kerület sok mindenben különbözik a többitől. Nemcsak azért, mert kisebb, mint a többi és nemcsak azért, mert elsősorban lakóterület,, hanem azért is, mert az I. kerület ma­ga az élő történelem. Aki gon­dolkodva, s a régi időkben el­mélyedve rója követi, az ellá­togathat Mátyás renaissance udvarába, nézheti a lófarkas török szállót a Vár fokán, s visszaemlékezhet a ma törté­nelmének legvéresebb korsza­kára, amikor a Vár volt a fasiszta fenevad utolsó mene­déke. Azóta sokminden tör­tént az I. kerületben. Sokmin­den új született és sok régi pusztult ki. A Hazafias Nép­front ennek az újnak a zászló­vivője. Hogyan fest ez a való életben? És hogyan szolgálja a nemzeti összefogás nagyszerű gondolatát? Egy-két dolgot fel­sorolhatok. Elhatároztuk, hogy szoros kapcsolatot létesí­tünk kerületünk különféle rétegeivel. Előadást tartunk a nyugdíjasoknak, a kis­iparosoknak, a háziasszo­nyoknak, a kerület sztaha­novistáinak, pedagógusai­nak és egyéb értelmiségi dolgozóinak. Az előadást a kerületben jól ismert, szakmabeli vagy a szakma problémáit jól tudó nép­fronttag tartja, s utána vita, megbeszélés kö­vetkezik. Felhívást intéztünk kerületünk üzemeihez és hiva­talaihoz, hogy takarékoskodja­nak az energiával, szénnel, vállaljanak legalább 3 százalé-­­kos megtakarítást. A f­elszólí­-­­tásra a hivatalok és üzemek többsége már válaszolt. Lelkes­hangú levélben fogadták el a feltételeket, s ezzel is odaálltak a Hazafias Népfront mellé. A november 7-i ünnepség meg­rendezésének előkészítésére bi­zottságot jelöltünk ki. A ké­sőbbiekben ennek a bizottság­nak lesz a feladata a nemzeti ünnepek méltó megrendezése is. A társadalmi érintkezés elő­mozdítása érdekében kijelölünk egy klubhelyisé­get — klubnapokat tartunk — és széleskörű kultúr­műsort szervezünk. Elő­térbe állítjuk a budai szín­ház régen vajúdó kérdé­sét, s igyekszünk is vá­laszt találni rá. Persze, ez nem csupán az I. ke­rületet érinti. Érdekeltek ben­ne a szomszéd kerületek is. A Hazafias Népfront irodájában egyébként rendszeresítjük az esti inspekciót is, hogy aki ke­res, mindennap megtaláljon bennünket. A leglényegesebb feladatunk azonban most nem is az, hogy egymásra licitáljunk a jobbnál­­jobb ötletek kitalálásában, ha­nem, hogy a Hazafias Népfront első lépései után, szerte az egész fővárosban megmutatko­zó lendületet tovább vigyük, s a nagy, országos célkitűzések szekere elé fogjuk. A Hazafias Népfront orszá­gos kongresszusa megmutatta, hogy nagy nemzeti célok kö­zös szolgálatában egyek va­gyunk. Ezt az egységet kell megőriznünk, tovább fejleszte­nünk, s ennek az egységnek a hatóerejét kell szüntelenül to­vább fokoznunk. Ahogy a költő mondja: „Ez a mi munkánk és nem is kevés.“ Az elnöki tanács határozatai A minisztertanács munkájá­nak megerősítése érdekében a Magyar Népköztársaság Elnö­ki Tanácsa a Hazafias Nép­front Elnökségének javasla­tára Hegedűs András elvtár­sat, a minisztertanács első he­lyettesét, földművelésügyi mi­niszteri tiszte alól és Hidas István elvtársat, vegyipari- és energiaügyi miniszteri tiszte alól felmentette. Ezzel egyide­jűleg Hidas István elvtársat a minisztertanács elnökhelyette­sévé választotta meg. Az államvezetés munkájának további erősítése érdekében a Magyar Népköztársaság Elnö­ki Tanácsa Szalai Béla elvtár­sat az Országos Tervhivatal el­nöki tiszte alól való felmenté­se mellett könnyűipari minisz­terré, Kiss Árpád elvtársat könnyűipari miniszteri tiszte alól való felmentése mellett vegyipari- és energiaügyi mi­niszterré, Erdei Ferenc elvtár­sat igazságügyminiszteri tisz­te alól való felmentése mellett földművelésügyi miniszterré, Molnár Erik elvtársat a Leg­felsőbb Bíróság elnöki tiszte alól való felmentése mellett igazságügyminiszterré, Pogá­csás György elvtársat az álla­mi gazdaságok miniszterévé, Béres Andor elvtársat az Or­szágos Tervhivatal elnökévé és Domokos József elvtársat a Magyar Népköztársaság Leg­felsőbb Bírósága elnökévé vá­lasztotta meg. (MTI) Megnyílt a­k A VI. kerületi dolgozók egy éve azzal a panasszal fordultak a tanácshoz, hogy a November 1-tér és a Dózsa György­ út kö­zött nincs étterem és a válla­lati étkezés sincs megoldva. A fogyasztók kérésére a VI. kerületi Vendéglátóipari Vál­lalat négyszáz személyes új, korszerű éttermet létesített a Grönd-étterem volt Fészek-kávéház helyén, a Sztálin-út 81. szám alatt. Az új étterem délben a környező vállalatok 1500 dolgozójának közétkeztetést nyújt, este és vasárnap pedig, mint nyilvános étterem működik. Az éttermet korszerű, szociális berendezé­sekkel, öltözőkkel és zuhanyo­zókkal is ellátták. Megjelent a gesztenyeárus a pesti utcán. A pénzügyminisztérium egy­kori várbeli épületét, újjáépíté­se után a Tanfolyamellátó Vál­lalat kapta meg. Néhány nap­pal ezelőtt az épületet, amely a Hess András­ tér 5. szám alatt van, átadták a budapesti Mű­szaki Egyetem diákotthonának. A Műszaki Egyetem hallga­tóit eddig 13 kisebb diákszálló­ban helyezték el. Új otthonuk­ban a férfihallgatók egy hely­re kerülnek, megszűnik az eddigi zsúfoltság, s a takaré­kosság szempontjai is nagy­mértékben érvényesülnek. Az 1683 férfihallgató igen jó kor­ban lévő épületbe, kulturáltabb körülményeik közé kerül. A leányhallgatókat az Építőipari­ Műszaki Egyetem leányhall-­­gatóival együtt, a volt Eötvös-­­ kollégiumban helyezik el.­­ A Hess András-téri épület szobáiban szép berendezés várja az egyetemistákat, mo­dern fürdő is áll a hallgatók rendelkezésére. A kollégium orvosi ambulanciáján fogászati, belgyógyászati és sebészeti rendelés lesz. Az épület hatal­mas ebédlőjében — amely igen szép műemlék — a diákok ké­nyelmesen étkezhetnek. (MTI)­ ­ Modern kollégiumba költözik a Műszaki Egyetem 17­10 hallgatója 07 MPP BUDAPtSTI PftRTBIZOTISftcn­tS 0­­ŐVáROSI TflflftCS­tRPJB_ Pártoktatásunk új éve A mai napon sokezer budapesti kommunista és a leg­­kiválóbb párton­kívüli dolgozók kezdik meg a III. pártkongresszus anyagának tanulmányozását. Elvtár­saink többsége előtt nem új dolog a tanulás , és mégis újat ad mindenki számára az 1954/55-ös pártoktatási év: a pártkongresszus anyagának tanulmányozása, mintegy ellen­­őrzése is lesz annak, ki mit tett eddig a kongresszusi hatá­rozatok megvalósításáért, a júniusi politika győzelméért. Pártunk III. kongresszusa választ adott az új sza­kasz fontos elvi és gyakorlati kérdéseire. A Központi Vezetőség októberi határozatában feltárt hibáik azonban arról tanús­kodnak, hogy sokan nem értették meg a pártkongresszus után sem a júniusi politikából adódó feladatokat, s ezért is van nagy jelentősége az elmélyült tanulásnak. A pártoktatás mindig erősítette a párt és a tömegek kapcsolatát, de most méginkább erősítenie kell. A párt­oktatás segítségével eddig is tájékozódott a párt a dolgo­zók véleményéről és hangulatáról. A tanuláson keresztül eddig is választ kaptak a párttól kérdéseikre a dolgozók , de most sokkal gyorsabb és sokkal részletesebb választ kap­nak a párt politikájának elvi és gyakorlati tételeire, hogy sokkal alkotóbb módon vehessenek részt a párt politikájá­nak kialakításában. Pártunk már megtette ehhez az első lépést; az új párt­­oktatási évben részleteiben, összefüggően viszi a párttagság elé tanulmányozás és megvitatás céljából a kongresszusi, a júniusi és az ez év októberi nagyjelentőségű határoza­tokat. A pártoktatás feladata lesz, hogy kialakítsa a kom­munisták állásfoglalását, segítse őket, hogy gyorsan és he­lyesen reagáljanak a téves, visszahúzó nézetekre. A párt­­kongresszus anyagának tanulmányozásával tisztábban lát­nák és tájékozottabbak lesznek majd elvtársaink — de cs­ik akkor, ha nem kerülik meg az elvi kérdéseiket, ha magas­színvonalú vitáik lesznek, ha a kongresszusi anyag egyes té­teleit a marxizmus-leninizmus klasszikusainak munkáin ke­resztül igyekeznek megérteni, megmagyarázni. Így lesz na­gyobb az alkotó erő, így érttik meg a párt politikáját a kommunisták. S akik nyáron még azon a véleményen vol­tak, hogy a parasztság életszínvonalának csökkentésével lehet az általános jólétet növelni, a konferenciáikon megta­nulhatják: az általános jólét növekedésének nem akadálya, hanem alapvető feltétele a parasztság jóléte ... S akik nemrégen még az életszínvonal emelését kizárólag „felül­ről“ várták — most majd láthatják: az életszínvonal raj­tuk is múlik, s érzik majd a felelősséget azért, hogy hiány lesz-e vagy bőség, fontos közszükségleti cikkekben; ked­vükre való ruhát, cipőt vásárolhatnak-e vagy csak olyat, amilyen éppen van. A párton­kívüli dolgozók a fejlett párttagoktól várják a helyes választ. S ha az új pártoktatási évben elmélyült lesz a tanulás, akkor ennek eredményeképpen még nagyobb lesz a párttagság mozgósító ereje, akkor helyes választ kap­­nak a párton­kívüli dolgozók. Az elmélet gyakorlattá válik, s növekszik egész népüink egysége. „Fővárosi gyermekrajzkiállítás" nyílik az MSZT budapesti szervezeté­nek képzőművészeti szakosztá­lya és a DISZ Budapesti Bi­zottsága rendezésében a Kép­zőművészeti Főiskola kiállítási termeiben november 5-én. A kiállítás célja, hogy bemutassa, hogyan fejleszti az új, helyet rajzoktatás már az óvodás kor­tól a gyermekek esztétikai íz­lését, s képet adjon arról, mi­lyen reális képekben ábrázol­ják a tanulók mai életünket. (MTI) Megbecsülést szerezni a magyar iparnak... A Villamosgép- és Kábelgyár kommunistái a magyar gyártmány jó Hírnevéért A Villamosgép- és Kábel­­gyár lapja, a „Dinamó“ közölte október 16-i számában ezt a kis rajzot. Azt a pillanatot áb­rázolja, amint a „MERT“ (Mi­nőség Ellenőrző Részvénytár­saság) megbízottja éppen vissza­utasítja az exportra szánt he­gesztődinamót. Az utóbbi idő­ben sok reklamáció érkezett Finnországból és Törökország­ból a motorok minőségére és emiatt ma is többmillió fo­rint ára hegesztődinamóval adós az üzem. Egyesek azt ál­lítják az üzemben, hogy „mindennek a MERT az oka": az átvételkor olyan követelmé­nyeket támasztanak, amelyről a rendelés idején nem volt szó. Panaszkodnak arra is, hogy sűrűn cserélődnek az át­vevők. Gyakori eset, hogy egyik átvevő kívánsága szerint alakítják át a motorokat, de legközelebb másik átvevő újabb kívánságokkal jön — és kezdhetik élőlről a munkát, ezért maradnak el aztán az ex­portterv teljesítésével. Ellátogattunk az üzembe, hogy megtudjuk: kizárólag a „MERT“ hibás-e a sokmilliós exportadósság miatt, isme­ri-e a pártszervezet az el­maradás okát, s mit tesz­nek a kommunisták az export­terv teljesítéséért. Az alapszer­vezetek közül a 3-asba látogat­tunk el, itt készül az export­munka dandárja. Petrovics Bé­la elvtárs, az alapszervezet tit­kára köntörfalazás nélkül el­mondta, hol a hiba: — Már legalább egy hónapja kérjük a gyár vezetőségét, hogy te­remtsen rendet... Hogy is tudnánk hajszálpontos munkát végezni, ha nincs megfelelő mérőműszer előkészítve. Nem mondom, a hónap végére las­sacskán összejön minden, de miért ne lehetne ezt a hónap elején előteremteni? A „haj­rá“ a legnagyobb igyekezet mellett is sok lehetőséget ad a selejtgyártásra. Természetes, hogy az iyen helyzettel maga a műszaki ve­zetés ad alkalmat, a fegyelem lazulására, hiszen a kevésbbé lelkiismeretes dolgozók úgy gondolják: „ha a vezetőknek nem gond a jó minőségi mun­ka, én sem töröm magam“. A pártszervezet ezek ellen a né­zetek ellen a gazdasági vezetés bírálatával, személyes példa­mutatással és nevelő munká­val küzd. Inoka József elvtárs párt­csoportjának minden tagja ket­tőzött figyelemmel dolgozik az exportmotorokon. Nemcsak az a céljuk, hogy mielőbb elké­szüljön a motor arra is gond­juk van, hogy az ő munkájuk miatt ne érkezzen reklamáció külföldről. Tudatában vannak, hogy ezekre a motorokra rákerül a magyar gyártmányt jelző „Made in Hungary" s ráütik a gyár bélyegzőjét is. Dicsőséget szerezni külföld előtt a magyar iparnak és a magyar munkásosztálynak — ez van a munkájukban. Ezért dolgozik Molnár Béla elvtárs 300 százalékos átlagteljesít­ménnyel selejtmentesen. S ezért segítik a pártcsoport tagjai a még tapasztalatlanabb, képzetlenebb, nehézségekkel küzdő dolgozókat. Különösen sok bajt okoz néhány fiatal munkás. Hanyagul, gondatla­nul dolgoznak, pedig elég egy kis figyelmetlenség — és már kész a baj. A három fiatal „siheder“ szárnyasfúrógépeken dolgozik Hajlamosak arra, hogy úgy ve­gyék a munkát, „ahogy esik, úgy puffan“ így aztán sok motort rontanak el a rossz fúrással. Inoka elvtárs foglal­kozik velük. Különösen „ke­mény dió“ Sas Endre és Kap­pel Nándor. Kezdetben ugyan­ennyi gondja volt Kerekesi­vel is — a harmadik fiúval. Egy időben el is akarták bo­csátani a gyárból hanyag mun­kája miatt, de most már fi­gyelmesebben és nagyobb ered­ménnyel is dolgozik, amióta megértette, hogy Inoka elvtárs az ő javát is akarja, hiszen a gondos munkát jobban meg­fizetik, s a becsülete is megnő a műhelyben. A kommunisták igyekezete tehát megvan a Villamosgép- és Kábelgyárban. Fogadalmat is tettek a dolgozók a MÁVAG felhívásához csatlakozva, hogy MERT átvevő. Kalapot emelek a VK-motorok egyre javuló minősége előtt, de az átvételt megtagadom. év végéig törlesztik az adósságot és kiváló minőségű motorokat küldenek külföldre. Bebizonyosodott,, hogy nemcsak a „MERT“ a hibás. S ha a műhelyek kommunistái tovább­ra is sűrűn bírálják a gazda­sági vezetőket a folyamatos anyagellátásért, ha az export­motorok legkisebb csavarján dolgozó kommunisták is érzik a felelősséget , akkor rövi­desen ismét közölhet rajzot az üzemi lap, de most már olyat, amelyen a MERT meg­bízott éppen átveszi a kitűnő minőségű VK motorokat.

Next