Esti Budapest, 1954. december (3. évfolyam, 284-309. szám)

1954-12-01 / 284. szám

Választás után új feladatok előtt 11 lendülettel lát munkához a XX. kerületi népfront-bizottság Befejeződtek a választások. Az új tanácstagok nagyrésze már át is vette megbízólevelét. De ez nem jelenti azt, mintha a Hazafias Népfront most már beszüntetné a munkát, sőt, most a választások után vár igazán nagy feladat a Hazafias Népfrontra, hiszen országszerte megkezdődött a gazdag akcióprogramok megvalósítása. Erről beszél Füredi László, a Hazafias Népfront XX. kerületi bizottságának titkára: — A mi programunk harci program. Harcolnunk kell azért, hogy a kerületünkben szebb, nyugodtabb legyen a dolgozók élete. Legnagyobb problémánk, hogy utcáink nagy része földes és ezért vagy sár, vagy pedig a nagy por miatt panaszkodnak a lakók. A népfront-bizottság kérte, hogy az új kísérlet alatt álló portalanítási eljárást nálunk kezdjék meg. — Sok panasz hangzott el a kerület dolgozói részéről, hogy a Duna-strand, a soroksári dunaág — amely azelőtt a dolgozók kedvenc szórakozó- és pihenőhelye volt — használhatatlan, mert az üzemekből ide vezetik le a szennyvizet. Sürgősen intézkedünk s a nyárra már reméljük ismét birtokukba vehetik, a XX.kerületi dolgozók a Duna-strandot. Nagy gondot okoz a Kossuth Lajos utcai HÉV, mert nincs se állomás, se sorompó s így a gyalogosok a sínek között közlekednek. Több súlyos baleset történt már emiatt. Ebben az ügyben is segíteni akarunk, hogy vagy sorompót, vagy állomást létesítsenek a Kossuth Lajos utcában. — De nem feledkezünk el a gyerekekről sem. Tizenegyezer gyermek van a kerületben és nincs úttörőtábor. Úgy tervezzük, hogy a nyárra ez is meglesz. — A felsorolt problémák megoldása a kerületi tanács feladata, a népfront-bizottság azonban segíti a tanács munkáját, mégpedig úgy, hogy például megszervezi a társadalmi munkát. Búcsúzóul még csak annyit szeretnék mondani, hogy a népfront-bizottság tagjai felkeresték a soroksári sütőmestereket, hogy milyen módon lehetne újra sütni a híres soroksári kenyeret. A válasz az volt: ha segítünk , nincs akadálya. Mi pedig segíteni fogunk, mi munka szervezése is az ő gondja volt. Szinte magától értetődik, hogy most a tanácsválasztáskor jelölték és egyhangúlag megválasztották. Még a választás ideje alatt elérte, hogy Csillaghegyen öt lakóház vízvezetéket kaphasson. Most pedig mozgalmat indított, hogy fenn a Táborhegyen kultúrtermet létesítsenek. — Mint új tanácstagnak, a legfőbb vágyam az, hogy az építési állandó bizottságban vehessek részt — mondotta. — Az óbudai hegyvidéknek számtalan városrendezési, építési problémája van, ezeket amennyire lehet, minél előbb rendezni kell. Akit másodszor is egyhangúlag választottak tanácstagnak Salamon Ernő tanácstagot ismerik, szeretik Kispesten. Bizonyság, hogy másodszor is megválasztották. — Körzetemben január 1-én megnyílik a Hofherr Albert utcai piac, amelyet a környék lakossága több beszámolóm alkalmával kért. Most elkell érni, hogy az őstermelők odaszokjanak a piachoz s így sok jó és olcsó élelmiszer álljon a lakosság rendelkezésére. A másik feladat, amin most munkálkodom, a Fürst Sándor utca Lémer Gábor, az Erőműjavító és Karbantartó Vállalat dolgozója, mint a III. kerületi szülői munkaközösségnek a tagja is szívén viselte a Táborhegy környékének a gondját. Az óbudai hegyvidéket a múltban elhanyagolták. Iskolája, könyvtára nem volt, félóráig kellett gyalogolni, amíg villamoshoz, autóbuszhoz ért az ember. A felszabadulás után, 1948- ban létesítették az Erdőalja úti rendezése. Ez a vágóhidat és a húsüzemet köti össze. Az útburkolat nem szilárd, a forgalom nagy, nyáron rengeteg a por, télen sárban járnak az embereik. A legközelebbi feladataim közé tartozik az is, hogy körzetemben jobban megismerkedjem választóimmal. El akarom érni, hogy minden harmadik házban legyen egy aktívám, aki a felmerülő problémákról azonnal értesít. (MTI) általános iskolát, amelynek akkor még csak ötven férőhelye volt. A szülői munkaközösség, a környékbeli lakosság társadalmi munkával kibővítette az iskolaépületet, úgy hogy ma már 280 gyermek részére van hely. Lerner Gábor valamennyi munkában részt vett. Ha kellett, hatóságtól hatóságig járt, az anyagbeszerzés, a társadal mi tervekkel kezdenek mankóhoz ----------az új vasárszágok Hja Ehrenburg, a kiváló szovjet író és publicista, a békeharc súlyosszavú szószólója mondotta, hogy felelősek vagyunk a világ minden gyermekéért. A gyermeket szeretni, óvni és nevelni egyet jelent a jövő építésével, a béke szeretetével. Ehrenburg a háború ellen szegezte a gyermek iránti köteles felelősségérzetet, de a felnőttek felelősségét nemcsak a békeharcra, hanem a békés körülmények között a nevelési frontra is ki kell terjeszteni. A szocializmus építése nemcsak új városok, új üzemek, új intézmények építését jelenti. Az új társadalmi rendszer szervezése és építése az emberi magatartás formálását is igényli. Tulajdonképpen erről akarok beszélni. Jól figyeljünk. Emberekről lesz szó, sőt mi több gyerekemberekről. Ne hallgassuk el, mondjuk meg őszintén, hogy új világot érlelő napjainkban még mindig akadnak megtévedt, félrecsúszott fiatal életek. A statisztika objektíven kimutatja, hogy az úgynevezett fiatalkorú bűnözők száma ma jóval kevesebb, mint volt az utolsó békeesztendőben. Ez természetes is. Az állam szívvel és ésszel gondoskodik a fiatalokról, fokozottabban, mint bármikor Magyarországon. A bölcsődék, a napközi otthonok közösségi szelleme, az iskolakötelezettség kiterjesztése, az embertelen nyomor felszámolása, a kultúra kiterjesztése, a családi élet tisztultabb légköre testileg és lelkileg egészségesebb nemzedéket bocsát útjára. Fiataljaink közül sokan a haza, a nép büszkeségeivé emelkedtek, de most azokról a fiatalokról legyen szó, akik csődbe kerültek, akik belezuhantak a buktatóba és az élet perifériájára sodródtak. Ki felelős ezért? Ne térjünk ki a válasz elől, emberek. Bírósági aktákat lapozok, s. J. géplakatos tanuló, 16 éves. Apja ismeretlen, anyja háztartási alkalmazott, jelenleg ismeretlen helyen tartózkodik. „Fekete kéz“ néven bandát alakított és az ipari tanulóotthont, ahol lakott társaival egy héten keresztül rendszeresen fosztogatta. Ez a vádirat sűrített tartalma. S. J. géplakatos félrecsúszott életének. A kérdéseimre egyenesen, kertelés nélkül válaszol. Olyan tárgyilagosan nézi magát, mint egy kívülállót. Semmi érzelmi kilengés, a lélek meg sem rezzen. — Apámat nem ismertem, anyám szolgáit, én a nagyszüleimnél nőttem fel, Szolnok megyében. — Hogy éltél ott? Iskolába jártál? — Hat osztályt végeztem. Aztán csavarogtam. — Senki sem mondta, hogy dolgoznod, tanulnod kellene? — Senki sem. Nem törődtek velem. Azon gondolkodtam, hogy hogyan lehetne pénzt szerezni. Álljunk meg egy pillanatra. Hol is kezdődött tehát? Megelégedtünk azzal, hogy a szülők nélkül növekedő gyerek a nagyszüleinél talált szállást és ellátást. Nem kérdeztük meg tőle, hogy miért csavarog és miért pénzszerzésen és nem a pénzkeresésen törte a fejét. Valószínűleg ez vezette vissza Pestre, ahol találkozott egy ponyvaregénnyel. A ponyvaregény fertőző mikrobái jó táptalajra találtak S. J.-ben. A ponyvaregény erősebben foglalkoztatta a fantáziáját, mint a való élet ezer, színes változata. — Pesten már szakmát tanultál. A tanulás, az új élet, színház, zene, könyv, nem érdekelt? — Nem mondom, érdekelt, de aztán unalmas lett. Lehet, hogy itt volt a hiba? Bizonyára itt is. Az ingadozó jellemű fiú egy volt a sok közül és nem látták meg, hogy az élet érdekességét, változatos problémáit az ő szemében még színesebbé, izgalmasabbá kell tenni. A ponyvaregény posványos izgalmát nem tudták az igazi irodalom érdekességével ellensúlyozni. — Ekkor kezdtem kártyázni. A kártyához pénz kell. Ezért alakítottuk meg a „Fekete kéz“ bandát. Aztán ... a többit már tudja. ( Tulajdonképpen ez volt S. J. eddigi élete és tagadhatatlan, hogy a felelősség nem kizárólag őt terheli. Az első tizenhat év nem sok egy ember életében, de ha ez az alap erős, akkor sok mindent lehet ráépíteni. Ennek a megállapítása azonban vajmi kevés. Az ingatag, gyenge alapot nekünk kell megerősíteni. Felelősek vagyunk S. J.-ért, kicsúszott a kezünk közül — az ő hibáját és a mi mulasztásunkat helyre kell hozni. Beszéltem egy másik megtévedt fiatalkorúval is. K. L. 15 éves műszerésztanulóval. Értelmes fiatalember. Csordultig telt megbánással és beszélgetés közben néha könnycseppek ülnek ki a szeme sarkába. Az életéről kérdezek, fiatal éveinek felejthetetlen sérelmeiről, a lélek nehezen gyógyuló sérüléseiről. — Énvelem mindenki jó volt. A szüleim sohasem vertek meg, de régen meghaltak. Akkor rövidebb ideig, néhány hétig állami gondozásba kerültem. Aztán elhelyeztek egy ipari tanulóintézetbe. Itt mindent megkaptam, ami kellett. Ruhát, ellátást, ingyenes tanulást, még pénzt is kerestem. Kártyázgatni kezdtünk, sokat csavarogtunk és az üzemből is gyakran elmaradtam. A kártyához és a csavargáshoz sok pénz kell és ezt munka nélkül nem lehet előteremteni. Mondom, nagyon jók voltak az otthonban is velem. Ébresztő után felénk sem néztek, így nyugodtan bennmaradhattunk a szobában, nem keresett senki. Az üzemben, ahová dolgozni jártam, ott sem hiányoztam senkinek. Nagyon jó ember volt a mesterem. Hagyta, hogy lógjak. Ha nem dolgoztam, nem szólt semmit. Csak akkor haragudott, ha elkészítettem egy munkadarabot és az nem sikerült. Belekeveredtem én is abba a bandába, amelyik az otthont fosztogatni kezdte. De ez még nem minden. Egyszer moziba készültünk, de valami közbejött és nem mehettünk el. A jegyeket, már előre megvettük és most engem bíztak meg, hogy hozzam el a kifizetett pénzt. Negyvenegy jegyről volt szó és nekem negyven forintot kellett volna visszaadnom. Ugyanis mi féláron kaptuk a jegyet. A mozi pénztárosnője azt mondta, hogy ő ezzel nem foglalkozik, álljak ki a mozi elé és árusítsam. Nem lehet — mondtam — ez kétforintos jegy és mi csak egy forintot fizettünk érte. — Nem vagy te buta fiú — felelte a pénztárosnő — az a te dolgod, hogy mennyiért adod a jegyet. Én rendes áron eladtam, nyolcvankét forintot szedtem be és negyvenegyet megtartottam magamnak, így követtem el árdrágítást, vagy sikkasztást, nem is tudom pontosan, hogy mit, ...... Eddig a történet, k. t. életének minden egyes fejezete pontosan lemérhető. Az, amit ő emberi jóságnak hitt — nem volt más, mint felületesség, lélektelen emberi kapcsolat. A szülőkről, akik soha nem fegyelmezték a gyereküket kiderült, hogy alkoholisták voltak és senki nem vett tudomást arról, hogy a gyerek ebben a környezetben már a lejtő szélén áll. Az intézeti nevelők jósága — nemtörődömség, felelőtlenség. Soha nem ellenőrizték a gyerekek idejét, munkáját. Az üzemben a tanítómester csak a szakmájáig lát. Dühös, ha a munkadarab rosszul sikerül — de azzal nem törődött, hogy ugyanakkor a legdrágább anyagból, egy fiatal lélekből selejtet termel. A mozipénztárosnő nyeglesége szinte tálcán viszi elébe a kupeckedés, a könnyű pénzszerzés lehetőségét. Ennél kézzelfoghatóbban, világosabban nem lehet kimutatni a felnőttek felelősségét. Jogászok, pedagógusok azt állítják, hogy ha ezek a fiatalkorúak visszakerülnek a régi környezetükbe , egy bizonyos idő múlva rendszerint ott folytatják, ahol abbahagyták. Intézetekre van szükség, ahol a megtévedt fiatalokat nevelik, támogatják és addig erősítik, amíg megállhatnak a maguk lábán is, s hogy meg tudják különböztetni az ingoványt a szilárd talajtól. Ehhez azonban pénz kell... Erről beszélgetünk az egyik budapesti kerület tanácsának gyermekvédelmi osztályán is. — Meg kell előzni a bűn elkövetését, ez a legnagyobb feladat. Mi számon tartjuk a kerületben azokat a gyerekeket, akik már a fertő szélén állnak. Kocsmáznak, csavarognak, kártyáznak , az út nem kétséges, de bűnt még nem követtek el. Ilyenkor tehetetlenek vagyunk. Aktíváink kimennek az ilyen családokhoz. Jó szót visznek és valami pénzt is — de ez rendszerint, csak szenteltvíz. A bíróságnak kellene jogot adni, hogy az ilyen környezetből kiemeljék a veszélyeztetett gyereket és nevelőintézetbe utalják. Akkor sem S. J., sem K. L. nem került volna idáig. Ehhez persze pénz kell. • Úgy gondolom, hogy három-négy ilyen intézet elég lenne a fővárosban. Hogy pénz kell hozzá? Kétségtelen. Talán az erre szükséges összeget mégis költségvetésbe lehetne állítani. Kezeljük úgy, mint valami rendkívüli fontos beruházást. A befektetett összeg bőven visszatérül. Ez azonban még nem jelentené a felnőttek felelősségének feloldását. Ha ezt a kis írást jelszóba akarnám sűríteni, akkor így fogalmaznám meg: Segíts nevelni! A népnek, a hazának, önmagadnak segítsz. Tied a felelősség! Enczi Endre KIÉ A FELELŐSSÉG... ** yyukitói A jelülőgyűlésen elhangzott panaszok közül egyet már orvosoltak a Xll/71-es körzetben Hetek múltak már el a XIl/71-eskörzet jelölőgyűlése óta, mégsem felejtették el az emberek. Különösen nem a Böszörményi út 34. és a Kiss János altábornagy utca 45. számú átjáróház lakói. Azon az októberi estén, a meghitt, családias beszélgetés közben sok mindenről szó esett. Az eredményekről, az örömökről, a panaszokról. Juhász Gyula, a Böszörményi út 34. számú ház lakója, egy régi kérést ismételt meg: — Szeretnénk, ha a tanács gondolkodna róla: a társbérlőknek is legyen hová ráütni a téli tüzelőt. Rövid volt a felszólalás, nem volt különösebb hangsúlya, de hogy mégis érzékeny pontra tapintott, azt bizonyították a későbbi hozzászólások is. Nagyot néztek három nap múlva az átjáróház lakói. Emberek jelentek meg a nagy udvaron szerszámokkal, pallókkal és valamiféle mustkához kezdtek. — Lesz valami a mi kérésünkből — mondogatták egymásnak a lakók, de a kishitűek erre is csak legyintettek. — Elkezdeni elkezdik, de vájjon mikorra fejezik be? — aggodalmaskodtak. Múltak a napok és szemük előtt épült fel tizenöt tágas fáskamra, örültek a társbérlők, sőt a múlt héten már birtokukba is vették a fáskamrákat, sőt a tüzelőt is elhelyezték. A 71-es körzet szavazópolgárai már úgy adták szavazatukat tanácstag jelöltjükre, Kónya Károlynéra, hogy biztosítva látták: további kéréseikkel út majd lelkiismeretesen, felelősségtudattal foglalkozik körzetük tanácstagja. Határozat a tanácsülések előkészítéséről, összehívásáról és tanácskozásának rendjéről A Népköztársaság Elnöki Tanácsa 1954. évi 16. és 17. számú határozatában szabályozza a tanácsok üléseinek előkészítését, összehívását és tanácskozásának rendjét. A határozat megállapítja, hogy a tanácsok tevékenysége a dolgozó tömegeket képviselő tanácstagok összességének együttes munkáján alapul. A tanács tevékenységének alapvető szervezeti formája a tanácsülés, amely határoz a társadalmi, gazdasági és kulturális élet irányításával járó' (agröbb' feladatokmegoldásáról és ellenőrzi a végrehajtás módját és eredményét. A határozat értelmében a fővárosi, a megyei és a megyei jogú városi tanács szükség szerint, de legalább három havonként a járási, a járási jogú városi, minmint a fővárosi (vámosi), kerületi tanács, legalább két havonként, a községi tanács legalább havonként tart ülést. Az ülések általában nyilvánosak. A tanácsok összehívásáról a végrehajtó bizottság gondoskodik. Első esetekben a választást követő 15 napon belül köteles összeülni a tanács. A határozat a továbbiakban hangsúlyozza, hogy a tanács ülésének napirendi tervezetét a végrehajtó bizottság állítja össze. .A végrehajtó bizottság a tanácstagok részére köteles írásbeli meghívót küldeni, úgyhogy azt a községekben az ülés előtt három nappal, a többi tanácsoknál pedig öt, illetve, nyolc nap- si évenők megkapják. A határozat a továbbiakban megállapítja, hogy a tanács ülése akkor határozatképes, ha a tanácstagoknak több mint fele jelen van. A határozat végezetül kimondja, hogy a VB a tanács által meghatározott határidőn belül köteles megszervezni és biztosítani a tanács által hozott rendeletek és határozatok eredményes végrehajtását. 3 Az utolsó műveletek egyike, az úgynevezett fej", az égő rész elkészítése, a mártógépen. Képünkön: Török András sztahanovista, a szakma kiváló dolgozója a mártógépen a gyufafejek nagyságát ellenőrzi.