Esti Budapest, 1955. augusztus (4. évfolyam, 179-204. szám)

1955-08-01 / 179. szám

HÉTFŐ, 1955. AUGUSZTUS 1. inti vápán hatalmas gya-133/ Vbg.celugépet kapott a Német Demokratikus Köztársaságból a Budapesti Szerszámgépgyár. Nagy szó volt ez,hiszen az esztergagépek ágyainak gyorsabb megmunkálása égető probléma volt az üzemben. Most már nem akadozik majd az alkatrészek megmunkálása, a gépek szerelése — nyugtatták meg egymást az üzem vezetői. — Ki legyen az új gép gazdája? — kérdezte Zátonyi Ferenc, a vállalat akkori főmérnöke. A válasz egyöntetű volt: Raich Istvánt bízzák meg a gép kezelésével. Kiválóan képzett gyalus, 46 éve dolgozik a szakmában. Néhány nap múlva Raich elvtárs „kitapasztalta“ az új gépet. Látta, milyen remek masina, nagy teljesítményre képes, csak ki kell használni... Két hét múlva Raich elvtárs már nem két, hanem három késsel gyalulta az esztergagépek ágyait. Természetesen teljesítménye is nagyobb lett. A három kés mellé £££%££ került... De a tapasztalt szakmunkás nem nyugodott, mert látta, hogy még nagyobbak a lehetőségek. — A gép még most sincs ’kihasználva — mondta munkatársainak. — Jóval többre képes. Volt, aki egyetértett ezzel, inások viszont hitetlenkedtek. — Ha megfeszül, akkor sem fokozhatja már a gép fkihasználását ... A műhelyben csak egy ember volt, Zombori István elvtárs, a főművezető, aki bízott Raich elvtársban, és segítette az új, a jobb módszer keresésében, a technika fejlesztésében. öt, majd hat késsel gyalult már Raich elvtárs, s teljesítménye rohamosan növekedett. — Hátha még jobban is lehetne...? — foglalkoztatta a gondolat. ■k Körülbelül négy hónap telt el, s a kétkéses gyalulás helyett, már egyszerre nyolc késsel, nyolc műveletet végzett a munkadarabokon. Ekkor került az üzembe egy fiatal gyalus, mert szükségessé vált, hogy több műszakban is dolgozzanak a nagyteljesítményű gépen. Elképedve nézte a nyolc kés munkáját: — Hogy én is ezt csináljam? Nem tudok millió késsel dolgozni ..." — Nem olyan komplikált dolog — nyugtatta meg Raich elvtárs —, csak figyelni kell a kések járását. Megmutatta a késtartók felfogását, részletesen elmagyarázta munkamódszerét. Nem múlt el egy nap sem, hogy néhány órát ne foglalkozott volna a fiatal gyalussal. S hamarosan tapasztalta a fiatal munkás: nem is olyan ördöngösség nyolc késsel dolgozni. Amikor egyik reggel "S a gyárba Raich elvtárs, közölték vele, hogy baj történt a géppel. Eltört a biztosítóberendezés egyik csapágya. — Ugye, megmondtuk, hogy nem bírja a gép a nyolc kést... — Szerencsére nem olyan nagy a hiba, kijavítjuk, s mehet tovább a munka — válaszolta Raich elvtárs. — Éjjel bizonyára nem jól állították be a késeket, úgy indították a gépet. A hibát megjavították. Raich elvtársat pedig felkereste a főművezető. — Pista bácsi — mondta a kiváló gyalusnak —, ezután nem szabad nyolc késsel dolgozni. — Hogy-hogy nem szabad? Ki tiltja meg? — Az igazgatóság rendelkezése. — Adják írásba, akkor abbahagyják. Az írást megkapta Raich elvtárs. Tartalma a következő volt: A nyolc kést nem bírja a gép motorja, nagy a terhelés, beszüntetni a nyolckéses gyalulást. Aláírás: Zátonyi Ferenc főmérnök. — No, majd meglátjuk — mondta Raich elvtárs, és zsebébe gyűrte a papírt. Néhány perc múlva már a gép mellett állt Németh János, a villanyszerelők művezetője. Az „öreg“ hívta oda, hogy megmérje a motor teljesítményét. — Na, mondd hát, igaza van-e a főmérnöknek? — kérdezte izgatottan Raich elvtárs. — Nincs igaza, Pista bácsi. Tizenhat kést is bírna a motor, véleményem szerint dolgozhatsz nyugodtan. — írd ezt le, Németh elvtárs, hogy megmutassam neki. A vizsgálat eredménye alapján hozzájárultak, hogy továbbra is nyolc késsel dolgozzék, s ezzel a módszerrel végezte munkáját két váltótársa is. 1954 közepén Raich elvtárs lett az üzemből, a Gépipari Technológiai Intézet ipari bevezető csoportjának lett a tagja. Távozása után még néhány hónapig használták az újítását, azután abbamaradt a nyolckéses gyalulás. Pedig... Naponta másfél esztergapad-ággyal többet gyalulhatnának, ha továbbra is alkalmaznák a kiváló szakmunkás jó munkamódszerét. Raich elvtárs most a Fémáru és Szerszámgépgyárban tevékenykedik. Ott is a többkéses gyalulás bevezetését, s elterjesztését szorgalmazza, segíti. Olyan hír járja, hogy amikor ottani megbízatásának eleget tesz, ismét felkeresi régi munkahelyét, a Budapesti Szerszámgépgyárat. Megpróbálkozik új életre kelteni a nyolckéses gyalulást... M. F. Az új harca a maradiság ellen Mi történt a nyolckéses gyalulással a Budapesti Szerszámgépgyárban? Havonta 40 új fazonú bizsu és aranyékszer készül Az Országos Kultúrcikk Kiskereskedelmi Vállalat szocialista szerződést kötött az Állami Pénzverővel és megállapodtak abban, hogy a pénzverő a jövőben csak olyan ékszereket és bizsukat készít, amelyeket a vállalat megrendel a vásárlók kívánsága szerint. A szerződés szerint havonta 40 új fazonú bizsut, valamint aranyárut készítenek. Ez a szerződés egyben azt is jelenti, hogy a nagymúltú magyar ötvösművészet ismét fejlődésnek indul. (MTI) A széles deszkalapokba belehasít a fűrész. Az apró, éles fogak sivítva rágják az illatos rostokat. A felröppenő por táncot lejt Juli orra előtt, rátelepszik bodros hajára, hosszú szempilláira. Süti a nap is a gyár udvarát, a meleg belopakodik az ember bőre alá, s a pórusokon át kiszorítja a test verítékét. Juli felpillant az égre, ma is befűtöttek, s Izmai egyenletesen dolgoznak, mint jól megolajozott gép. A fűrészt etetni kell, mint a gyereket. Ha nem kap harapni valót, tompán morog, hogy rossz hallgatni. Ecsedi, a gépmester átnevet Julira: — Húzza meg fiatalasszony. Ne féljen, nem szakad el... Juli lebiggyeszti a száját: — Fajankó. Mit magyaráz nékem. Ha én nem vagyok maga mellett, a gyufaszálakat sem tudná széthasogatni. Ecsedi örül, hogy ilyen ügyes társa akadt a fűrészre. Igaz, egy kicsit csípős a nyelve, mégsem cserélné el Julit senkivel. Sivít a fűrész, veri a port Juli szemébe, arcára. Észre sem veszi, elszalad a délelőtt, csengő figyelmezteti: itt az ebéd ideje. A gyárkapuban Horváth, az öreg portás hadonászik: — Nem lehet bemenni, na! Hányszor mondtam már, nem óvoda ez kérem... — A nagymama el akarja venni Gyurkától a kiskosarat: — Add ide nagymamának ... — Az idestova négyéves legényke toporzékol, majd hirtelen megugrik, egy ügyes csellel kijátssza Horváth bácsit, s már fut is, mint a kis gida, egyenesen a gyárudvar közepére. A munkások nevetnek. Juli barackot nyom fia fejére: — No, hadd látom, mi az ebéd. Ez igen... Zöldborsófőzelék. — Nem borsó, golyó ... — igazítja helyre a gyerek. Juli bekanalazza az ebédet. Itt is ehetne a gyárban, de ha már a szomszédban laknak, s a gyerek miatt amúgy is főzni kell a nagymamának, hát ő is az otthoni koszton él. Julit szeretik a gyárban. Talán ő az egyetlen, akire még Spiczné sem haragszik, holott köztudomású, ez az asszony mindenkit nyelve hegyére tűz, akinek kezében gyorsabban forog a munka. Juli határozottságát, egyenességét tisztelik, különösen az asszonyok. Legyen az öreg, vagy fiatal, mind hozzá fut, ha valami nyomja a szívét. Ezért aztán semmi sem történik nélküle. Ha valaki új ruhát, vagy cipőt készül vásárolni, Julihoz megy tanácsot kérni. Ha lakásfestésről van szó, Julitól kérdezik, milyen színű mintával hengereljék a falat. Gyakran Juli dönti el azt is, milyen nevet viseljen az újszülött állampolgár, ha egyik-másik asszonyhoz bekopogtat a gólya. De nemcsak ilyen dolgokban számít Juli véleménye, hanem a munkában is. Itt sem tagadja meg soha önmagát, asszonyi logikájával merészen belevág a legkényesebb ügyekbe. Még tavaly történt. Termelési értekezletre gyűltek össze a gyárban. Óriási volt az izgalom, élüzem lesz-e a gyár vagy sem — erről beszélt mindenki. Haditanácsot ültek a munkások, mit tegyenek, hogy biztos legyen a győzelem. Biczkó, csoportvezető, a gyár egyik legöregebb asztalosa minden értekezleten felszólalt, várható volt, hogy most sem marad veszteg. Juli sokért nem adta volna, ha ülve marad az öreg. De Biczkó szakit nem olyan fából faragták. Szót kért, s estig sem hagyta volna abba, ha Juli fel nem pattan. — Ugyan Biczkó bácsi, kit érdekel a maga szónoklata. Nézzen körül, s meglátja, hogy senkit, öt év óta állandóan ugyanazt fújja, hogy a múltban a kapitalisták így zsákmányolták ki a munkást, meg úgy zsákmányolták ki a munkást, meg a tőkés ilyen volt, meg a tőkés olyan volt. Mintha mi nem tudnánk, hogy milyen volt. De most nem zsákmányolja ki magát senki, engem se, őt se, meg őt se... Ahelyett, hogy a munkáról beszélne, arról, hogyan legyünk élütem, a tőkéseket emlegeti, hogy a fene essen beléjük. Mit gondol, miért magoltam be a szerepeket? Két színdarabban játszom. Meg aztán táncolni is szeretnék végre azon az élüzemavatáson. A fűrész mellett nem lehet keringőzni, csak kettőt előre, kettőt hátra, a lábam egészen megbutult már. Hát erről van szó... Julit megtapsolták a fiatalok, de az idősebbek rosszallóan csóválták a fejüket. Ami igaz, az igaz, nem kellett volna ilyen nagy hangon leinteni Biczkót. De ha egyszer nem érti másképpen. S ha hibázott, hát hibázott, neon párttag ő, hogy minden tudomány a kisujjában legyen — nyugtatgatta magét Juli. Csak Halász Feri, a párttitkár ne vegye őt elő a gorombáskodásért. Mindig kicsalogatja az emberből az önbírálatot, márpedig Julinak semmi kedve sincs elismerni Biczkó bácsi felszólalásának jogosságát. Ilea párttitkár Juli mellé állt. Okosabban, szebben mondta el mindazt, amiről Juli beszélt. Hogy most valóban minden perc drága, és ha élüzem lesz a gyár, azzal erősödik a szocialista haza. Amikor vége volt az értekezletnek, Halász Ferenc odament Julihoz, s megkérdezte: megkaphatja-e az első táncot az élüzemavató ünnepségen. Juli bólintott, s elvonult az asszonyokkal, mint egy királynő. Ilyen volt Juli. Senki sem sejtette, hogy ez a talpraesett, csupa életteremtés éjszakánként belesír a párnába, tanácstalanul bámul a sötétségbe, mert a házaséletében csődöt mondott oly híressé vált asszonyi logikája. Senkinek sem panaszkodott a szomorú valóságról, arról, hogy férje, Jóska, megcsalja őt valami szőkével. Éjfél után vetődik haza, gyakran részegen. Juli magába zárkózott, a világért sem közeledett volna Jóskához. S hogy utána járjon, nem, ezt nem tudná megtenni. Sokkal büszkébb, sokkal dacosabb annál. Tizenkét éves kora óta dolgozik, nem volt ideje a férfiakat, a szerelmet tanulmányozni. Nem tudott ő kedveskedni, soha senkinek. Hogy tetszett ez valamikor Jóskának! Az élüzemavató ünnepséget egy szombati napon tartották meg. Juli fáradt volt, úgy érezte, összeesik a gép mellett. Soha nem érezte ilyen súlyosnak a deszkát. Dühös volt a fűrészre, Ecsedire, az egész világra. Jóska éjfél után jött haza, tök részegen ... Teste mégis elment az élüzem ava-tatásra. Nem hagyhatta cserben társait. Két színdarabban játszotta a főszerepet. Az izgalom, meg a taps elnyomta fáradtságát, szomorúságát. S amikor az előadás végén rázendített a zenekar, már egészen jól érezte magát. Előkotorta zsebéből a vacsorajegyet, sültcsirke, torta, meg bor ... Halász Feri ránevetett Julira: — Ne ahhoz az asztalhoz üljön, elvtársnő. Jöjjön velem. — Átvergődtek a kacintgató, tósztázó társaságon, s egy félig üres asztalhoz értek. Juli lába gyökeret vert. Kit lát az asztal végében, mint tulajdon férjét, Jóskát. Kicsinosítva, józanon, mint vőlegénykorában. Jóska az előadás közben ért az ünnepségre. A párttitkár jött érte. Először konokul kötötte az ebet a karóhoz, márpedig ő nem kíváncsi arra a cécóra. — Nézze, párttitkár elvtárs, ez az én magánügyem, ne avatkozzon bele... — ismételgette, mert okosabb nem jutott az eszébe. Halász Feri kitartott. Leült a hokedlira onnan nézte a csökönyös férfit. — Én meg azt mondom, nem árt, ha meglepi a feleségét... ki tudja, mire lesz az jó... — tagolta rejtélyes mosoly kíséretében a szavakat. Sohasem derül ki, mi hatott Jóskára, tény, hogy felcihelődött. A tükör előtt különös gonddal kötötte meg nyakkendőjét. Éppen Juli monologizált a színpadon, amikor Halász Feri helyet szorított neki a leghátsó sorokban. Jóska nagy kínban volt, amikor a mellette ülő férfi egyszercsak elkezdte dicsérni Julit: — Úgy mozog a színpadon, mint egy színésznő, a formája meg olyan, de olyan ... irigylem a férjét... _ — Jóska legszívesebben képen törölte volna szomszédját: — Mi köze ennek a rókafejűnek Juli formáihoz... — Később, amikor már a vacsorához, meg a tánchoz rendezgették a termet, látta Jóska, igen jól látta, hogy a legnagyobb sürgölődés Juli körül van. — Hogy mosolyog, milyen kedvesen, bájosan... Hozzá soha nincs egy jó szava. Eh, nem egymásnak teremtett bennünket a mindenható úristen — morogta s úgy vágta a cigarettát a földhöz, hogy maga is megijedt ettől az indulattól. S most itt áll felesége előtt. — Eljöttem ... — dadogja. Juli, nem akar hinni a fülének, a szemének. Halász Feri még nagyobb zavarban van: — Julika, azt a táncot ugye majd megkapom ... — motyogja, s elsomfordál, mint aki rossz fát tett a tűzre. ~Éjfél után találkoztak ismét, csárdást húzott a zenekar. Juli lépegetett kettőt jobbra, kettőt balra, Halász Feri kurjongatott, majd szétfeszítette a jókedv. — Mit törődik ő más bajával — morfondírozott Juli — most privát ember, s nem párttitkár. Hallgat a fűrészgép, alszik a gyár. Halász Feri átkapta Juli derekát, jól megforgatja, aztán hirtelen elengedte, hogy majd hanyatt vágódott. — No Julika... — buggyant ki belőle a nevetés. — Ha van egy csöpp esze, s nemcsak nagy szája, hát csípje nyakon most a párját. — Juli szívébe belemarkolt az ijedtség: — Honnan tudja ... Ezt is megtudták?! Ki mondta el?... — Hát a Gyurka... „A papa a kocsmában sír, a mama a ágyban sír, Gyurta a sámlin sír.“ Egy éve már ennek. Gyurka szorgalmasan bejár a gyárba, hordja anyjának az ebédet. A portás így zsörtölődik: — Már megint itt vagy, te, te kis pletykás stanicli... — s megsimogatja a cipekedő legényke fejebúbját. .• j —a—a 1956 új gyártmányait tervezi a VIFOTI A Villamos Forgógép Tervező Iroda kitűnő szakembergárdája Balla Imre Kossuthdíjas igazgató irányításával már most az erősáramú ipar 1956. évi új gyártmányait tervezi. A hőtechnikai osztály munkatársai jelenleg a nagyméretű háztartási villamostűzhely szerkezeti rajzait készítik. Az új gyártmány minden eddigi hazai gyártmányú tűzhelyen túltesz, szép formájával dísze lesz a konyhának: a három főzőlap és a sütő a legkényesebb bíráló tetszését is megnyeri. Az új villamostűzhely két változata közül az egyiknek sütőjét üvegajtóval szerelik fel. Újdonság lesz ezen a gyártmányon a tányérszárító és a villanólámpa, amely azt mutatja majd, hogy nem maradt-e bekapcsolva használat után is a sütő vagy valamelyik főzőlap. A mérnökök és a technikusok most ezekben a napokban fejezik be az újfajta gyorsfőző — villanyrezsó — módosított tervrajzait. Ez a gyorsfőző korszerűbb lesz az eddig ismert típusnál és ezenkívül sokkal üzembiztosabb is. A fűtőszálat az eddigivel ellentétben beburkolják és így teljesen megszüntetik az áramütés veszélyét. A jövő évi új gyártmányok egyike lesz a hatszemélyes kávéfőző is, amelynek az a nagy előnye, hogy nemcsak megfőzi a feketét, hanem amíg kitöltik, melegen is tartja. A VIFOTT-ban a második félévben fejezik be az automatikus ponthegesztő gép tervezését. Rövidesen elkészül a sorozatgyártásra is alkalmas automatikus ponthegesztő gép végleges tervrajza. Az új berendezés 50 kilovoltamper teljesítményű és alumínium hegesztésére is alkalmas. (MTI) HÍREK KÉPEKBEN Vágó Ferenc elvtárs, a Középgépipari Technológiai Intézet villamos laboratóriumának vezetője egy új szikraforgácsoló, szerszámkészítő automatát tervezett. A gép századmilliméter pontossággal, teljesen önműködően, minden emberi felügyelet nélkül működik. Gyártják a kreppnylon zoknikat a Budapesti Harisnyagyárban. A női és férfi zoknikon kívül gyermekharisnyákat is kötnek. A gyermekharisnyákat rugalmasságuknál fogva a gyermekek nem növik ki. Képünkön: Molnár Aranka formára húzza a harisnyákat. A Vörös Csillag Traktorgyár festőműhelyében infravörös sugarakkal szárítják a traktorokat, így a szárítás 24 óra helyett 1 óra hosszat tart.