Esti Budapest, 1955. augusztus (4. évfolyam, 179-204. szám)

1955-08-01 / 179. szám

4 Művészete: pártos művészet Berda Ernő kiálllításáról Július 16-án nyílt meg a Fényes Adolf teremben Berda Ernő festőművész kiállítása. TD­ropagandafestészet! Gyár, kémény-piktúra! így ti­tulálták Berda Ernő művésze­tét. Nem dicséretnek szánták a jelzőket, ellenkezőleg. Annak idején nem volt becsülete a­­munkásosztály festőjének. Pártos művész Berda Ernő. Büszkén vallja ezt, s még büsz­kébbek lehetnek azok, akikről szólnak képei: a vasmarta ke­zű, Váci úti munkások, az irtó­zatos erejűek, az új világot for­málók végtelen tábora. Minden mű magán viselt al­kotója egyéniségét, világnéze­tét, művészi hitvallását. Berda Ernő képeit is fémjelzik ezek a tulajdonságok. Gazdag, küz­delmekkel teli élet bontakozik ki előttünk: az angyalföldi pro­letárfiú első álma, a Láng-gyári munkás első eszmélésétől kezd­ve a tudatos forradalmár mű­vész megszületéséig. Berda Er­nő most 41 éves, élete világá­ban van. A gyárkémények tövében azonban nehéz volt az élet. Apja, a Láng-gyári mun­kás, anyja, a fáradt proletár­asszony hamar elköltözött az élők sorából. Berda Ernő 11 éves volt akkor. A kapitaliz­mus nem tudta megölni, csak annyi ereje volt, hogy beteg­séget lopjon a nyúlánk fiúba. E­lső ecsetvonásával Derko­­o-­ vits Gyula, a nagy pro­letárfestő arcát mintázta. Sző­­nyi István festőiskolájában ta­lálkoztak, ahol Derkovits Gyu­la modellt állt, mert élni kel­lett. Berda Ernő az első bizta­tást tőle kapta, s bár nem volt mestere, mégis tanítványául szegődött. A dunaparton üldö­gélő munkanélküliek, a Váci úti munkások nőttek, izmosod­tak ceruzája, ecsetje alatt. S ahogy fokozódott osztálya el­nyomatása, úgy ért művészi ön­tudata. Mind erősebb és erő­sebb hangon vádolta a kapita­lista társadalmat, figyelmez­tette osztályát. A spanyol földet hazafiak vére áztatta porhanyásra ... A Láng-gyárba bekúsztak a fa­siszta petékből kikelt nyila­sok.­ Hitler élettérről kez­dett üvöltözni;.. S­zerda Er­nő megalkotta a Pokol-soroza­tot. A Fényes Adolf-teremben kiállított tizenkét képből álló linóleummetszet a közelgő rémségek víziója. Az apokalip­tikus lovas elindult, útját pusz­tulás és halál kísérte. A mély­séges örvény elnyeléssel fenye­gette az embert. A művész ví­ziója valóra vált. A kiállítás nem tartalmaz­­za Berda Ernő teljes életművét. Sok képe hiányzik. De amit látunk, az is fogva­­tart bennünket. Ágyrajáró, ez a címe egy kis ceruzavázlat­nak. Meghökkentő erejű kép még azok számára is, kik soha sem szívták a tömegszállás sa­vanyú levegőjét. Kár, hogy csak a vázlatát láthatjuk en­nek a megrendítő kompozíció­nak. Monumentális alkotás a Kiáltó című kép. Gyárkémény­­re kapaszkodó izmos munkás kiált a mélybe. Milyen festői, milyen szép! Ahogy nézzük, feltör bennünk a kívánság, de jó lenne hazavinni ezt a ké­pet. Miért is nem csinálnak művészi reprodukciót erről a festményről. A lovasképet meg mintha egyenesen azért festette volna a művész,­­hogy egyszer, vagyis most egyre szé­pülő otthonát díszítse vele a dolgozó. A felszabadult munkás áb­rázolásmódja szétfeszíti a kis­méretű vásznakat. Berda Ernő freskóméretekben komponál,­­ de betegsége megfosztja a régi vágya teljesülésétől, — a kisvásznaknál kénytelen ma­radni. A mű nagyságát azon­ban nem a méret dönti el. A Röpgyűlés, az Államosítás című festménye monumentális. Ün­nepélyesek, s mégis egyszerűek. Schönherz Zoltán kivégzése előtt című képe sokáig emléke­zetünkben marad. A megkötö­zött ifjú kommunista feszül, mint az íj. Milyen törpe, s mi­lyen erőtlen őre, pedig fegy­vere van. Munkásarcok, munkássor­sok, munkáséletek. Ezt mu­tatja meg Berda Ernő. Vajon látták-e már a Váci úti, az an­gyalföldi gyárak dolgozói ezt a kiállítást? S ha látták, mi a véleményük e piktúráról? Emlékeznek-e? Bizonyosan. A képekről magukra ismernek a múlt harcaiban, a jelen nagy­­szerűségeiben. Berda Ernő művészete meg­érdemli az elismerést. Balla Anna Berda Ernő: Rözgyűlés. Előkészületek a VIT-karneválra „Már csa­k öt nap van hátra a DISZ - tarne- a fiúk pedig azon töprengenek, milyen meg­valig“ — számolják a napokat a budapesti lepetésekkel tehetik még érdekesebbé, emlé­fiatalok. A lányok összedugjá­k fejüket, milyen keretesebbé a DISZ-karnevált, ötletes jelmezben vegyenek részt a karneválon. Mit mondanak a jelmezkölcsönzők ? A Jelmezkölcsönző Vállalat­nál megvannak már a kiala­kult csúcsforgalmi idők. Szil­veszter táján, farsangkor és az operaházi díszbál idején a leg­­kapósabbak a jelmezek. Az előjelek szerint a VIT-karne­­vál majd minden eddigi for­galmat felülmúl. A jelmezköl­csönzők úgy vélik, hogy ki­ürülnek raktáraik. A tervek­ről, az újonnan rendelt és ké­szült jelmezekről azonban nem akarnak nyilatkozni a jelmez­kölcsönzők. Azt mondják — igen helyesen —,­­hogy legyen ez majd meglepetés a jövő szombaton. Szombat estéken sok a fiatal a Városligetben. A karnevál napján azonban egész biztos, hogy „csúcsforgalom“ lesz a Városligetben. A parkfenntar­tók is gondolnak a fiatalokra. A készülődés során megvizs­gálták és kijavították a pado­kat. A parkfenntartók e gon­doskodás fejében azt kérik a fiataloktól, hogy kíméljék, óv­ják a ligetben lévő 85 000 virá­got. „Csúcsforgalom“ lesz a Városligetben Mézeskalács-szívek „VIT- karnevál 1955“ felírással Ezekben a na­pokban új felírás kerül a k­észülő mézeska­lács-szí­­vekre: „VIT-kar­nevál 1955“. Az első pillanatban kicsit szokatlanul hangzik a gyakori szerelmes szavak után, ám lehet, hogy az ilyen szí­vek­et a kedves este után még na­gyobb örömmel őrzik majd meg a lányok. Talán még évtizedek múlva is láthatunk majd belőlük, mert any­­nyi bizonyos, hogy kelendőek lesznek. MŰSZAKI BIZOMÁNYI VÁLLALAT ÜZLETEI A TERMELÉST SEGÍTIK Sztálin út 28 123-894 GÉP ÉS EG­YÉB MŰSZAKI CIKKEK Majakovszkij utca 1/b 422-595 MÉRŐ­MŰSZEREK VILLAMOSSÁGI CIKKEK József krt. 81 340-597 SZERSZÁMOK FORGÁCSOLÓ SZERSZÁM KÉZI­SZERSZÁM PÉCS, Bajcsy-Zs. utca 3 29-04 MINDEN MŰSZAKI CIKK SZEGED Bajcsy-Zs. ut 22 34-87 MINDEN MŰSZAKI CIKK Karácsonyi Jókai utca S. utca 2 13-15 139-480 120-575 331-349 VASÁRU, CSAVAROK, SZER­SZÁMOK, EDÉNYEK, VEGYI­ANYAGOK, FESTÉKEK, TEX­TILÁRUK, MŰSZAKI TEXTIL, MUNKÁSVÉDELMI CIKKEK, PAPÍRÁRU, VILLAMOSSÁGI CIKKEK, CSISZOLÓ ÁRU, GUMIÁRU, TÖMÍTÉSEK STB. HÉTFŐ, 1955. AUGUSZTUS 1 Cegléd környéki parasztgyermekek budapesti nyaralása Jó volna itt élni a Margitszigeten Huszonnégy gyerek száll fel a trolira a Parlamenttel átel­­lenben. Letelepszenek az ülé­sekre, és nézik a várost, ame­lyen átjuthannak. Figyelik az utcák forgalmát, s a számukra szokatlanul magas épületeket. Úgy el vannak foglalva a vá­rosnézéssel, hogy még csivitelni sem érnek rá. A fiatal kalauz­nő — aki az egyik kísérő vidé­ki tanítónő előtt épp az előbb vizsgázott fejszámolásból a „huszonnégy jegyet kérek a végállomásig, ebből hatot tíz éven aluliaknak“ feladat sze­rencsés megoldásával — fejcsó­váló mosolygás kíséretében mondja, hogy ilyen csendes gyermekcsoportot még életében nem látott. Hja, azt az egy hetet, amit Budapesten töltenek, jól ki akarják használni a Cegléd környéki, falusi, tanyasi gyere­kek. Mindent látni akarnak, ami a fővárosban nevezetes. Szinte habzsolják az élménye­ket. A XIV. kerületi Május 1. úti iskolában van a szállásuk. En­nek az iskolának az igazga­tója, Molnár László és a kerület patronáló csoportjai kezdemé­nyezték, s a XIV. kerületi Párt­­bizottság segített megvalósíta­ni, hogy a ceglédi járásból — amely egyébként a kerület ál­tal patronált járás — a nyár folyamán 30—50-es turnusok­ban 300 gyermek tölthessen egy-egy boldog hetet a fővá­rosban. A kerület üzemei rend­szeresen teherautót adnak az utazás lebonyolításához, más, kerületbeli intézmények a szál­lás berendezéséhez adtak, se­gítséget, a Május 1. úti iskola pedagógusai pedig a gyermek­csoportok kalauzolását vállal­ták el. Itt időznek tehát Budapesten a copfos hajú, napbarnított bő­rű Cegléd környéki lánykák és a keménykötésű, komolyszavú fiúk. Most éppen az Országház­ban jártak. Az általános isko­lából immár kinőtt Kőműves Pali jóelőre megnézte a Kin­cses Kalendáriumban, hogy a Parlamentet ötszáz szobor dí­szíti, s a kupola tetején ülő öt­ágú csillag átmérője pontosan három, méter húsz centiméter. A kisebbek ámulva hordozták végig tekintetüket a márvány­­lépcsőkön, a sok-sok aranyozá­son, a híres falfestményeken, a márványszobrokon, s óvato­san haladtak a lépteik zaját el­nyelő bársonyszőnyegeken. A nagyobbacskák már nem­csak a külsőségeket vették észre. Ők már abból is megér­tettek, megérezték valamit a történelmi falak között, hogy a hajdani születési és pénz­arisztokrácia helyett ma a munka „nemesei“ népesítik be a Parlamentet. A felszabadu­lás előtt hosszú ideig Cegléd és környéke országgyűlési képvi­selője Beretvás János nagybir­­to­kos volt, akinél ezeknek a gyerekeknek szülei zsellér- és cselédsorban éltek. Ma pedig a munkások és parasztok sorai­ban Cegléd vidékének képvise­lőjeként Borsos Ida ceglédi ta­nítónő ül. Ellátogattak a gyermekek a Népstadionba is. Felmentek a lelátó legeslegtetejére — per­sze megszámlálták a 190 lép­csőt — s onnan tekintettek le a városra, a felülről mozgó játékszereknek tűnő, fürge jár­művekre. Kellemes órákat töl­töttek az Állatkertben, a Vi­dám Parkban, a Várban, a Margitszigeten és a dunai­­hajó­­kiránduláson is. A Margitsziget üde gyepét megpillantva, az egyik kislány önkéntelenül így kiáltott fel: „De jót legelne itt a tehenünk!“ Az egy hét persze kevés ar­ra, hogy a budapesti emberek hétköznapi életét is megismer­jék a vidéki gyerekek. Egye­lőre csak a nevezetességeket látják i­s azokat is a maguk gyermeki szemüvegén át. „Jó volna itt élni a Margitszige­ten!“, „Jó lenne az Országház­­ban lakni!“ — ábrándoznak. De ki róná fel az ilyen ábrán­dozást a gyermeki képzeletvi­lágnak? Magam is falusi gyer­mek voltam s ritka pesti lá­togatásaim után úgy véltem, hogy Pesten mindig csokolá­dét esznek, mindig ünneplőt hordanak, s mindig szórakoz­ni járnak az emberek... Még­is, ha megkérdezzük ezeket a gyermekeket, hogy nem saj­nálnák-e otthagyni lakóhelyü­ket, mindjárt felötlik bennük otthonuk képe. Eszükbe jut a Dózsa, a Zrínyi, a Vörös Szik­ra, és a kőröstetétleni millio­mos Kossuth TSZ kedves föld­je, ahol markot szedtek, köte­let­ csavartak, kalászt gyűjtöt­tek még néhány napja szüleik mellett. Sebők Irén szeretettel emlegeti iskoláját, az idén há­rom tanteremmel bővült, méz­sárga parkettpadlójú, fűtött fo­­lyosós, szép kőröstetétleni is­kolát, amelyben az ő osztályuk a legszebb. Szóval mégsem olyan komoly az a Pestre vá­gyakozás .. . „Nemcsak szórakozás a célja budapesti tartózkodásunknak, hanem az eddig szerzett isme­retek elmélyítése és anyag­­gyűjtés az ezután következők­höz“ — mondja szabatos peda­gógiai szakkifejezésekkel Máté Imréné tanítónő. A tízeszten­dős, talpraesett Jászberényi Jutka­­pedig azt feleli, mi­tt a naplóvezetésről érdeklődöm, hogy „mi a fejünkbe írjuk a naplót“. Nos, hát Jutkák, La­cik, Jancsik, fővárosunkban ámuló szemmel nézelődő falu­si gyermekek, írjatok be ebbe a „naplóba“ sok szép emléket, őrizzetek meg minél több új ismeretet a titeket vendégül látó szép Budapestről. K. E. Egy évezred nyomában A hajó — amint az ilyenkor elengedhetetlen — hatalmasat sípol, majd lassan nekilendül, felintegetünk a Margit-híd já­rókelőinek, s elindulunk — egy évezred nyomában. Úszik a hajó és kisvártatva barátsá­gos férfihang szólal meg: — Kedves vendégeink! En­gedjék meg, hogy először út­vonalunkról, népek országútik­ról, a Dunáról beszéljek önök­nek. Figyelő arcok fordulnak a hangszórók felé, jegyzetfüze­tek is kerülnek elő. Majd er­­dőkoszorúzta hegyek tűnnek fel a partokon, s az előadók színesen, érdekesen idézik a történetet: hogyan alakult ki a Pilis-, a Cserhát-, a Börzsöny­hegység, hogyan élt a népek sora e festői tájéákán. Visegrád, a Dunazug-hegy­­ség úszik el mellettünk, fárad­hatatlanul — de nem fárasz­tóan — a földrajzi, a történel­mi érdekességekről beszélnek a szakemberek. Majd véget ér a többórás, gyönyörű hajóút, s végcélunkhoz érünk: Oster­ringun, Nagy Károly hajdani végvára, a középkori Strigo­nium emlékei és a mai Eszter­gom várja kíváncsi vendégeit. Felejthetetlen órák követ­keznek. Még a Keresztény Mú­zeumban látott kincsek hatása alatt vagyunk, amikor az Ár­pádházi királyok XII. század­ban épült palotája termeit jár­juk, majd a bazilika, a Bakócz­­kápolna következik. Fájdalom — az idő könyör­telen. Vezetőink alig néhány mondattal segíthetnek az esz­tergomi­­képtárban az egykori magyar, olasz, francia, spanyol, flamand mesterek műveinek megismerésében, aztán — indu­lunk vissza. Nos, az a többszáz budapesti — textil- és építőipari dolgozó, martinászok és diákok —, akik szombaton egy kitűnő kezde­ményezés sikerének részesei voltak, bizonyára stíká emlé­keznek e napra, a TTIT első „dunai sétájára“. Utólag fájdítjuk a szívét, kedves olvasó? Nem: szomba­ton Visegrádra, a következőn Sztálinvárosba, azután pedig ismét Esztergomba vezet a „dunai séta“... Heltai András Fővárosi Nagycirkusz: Nemzetközi artistatalálkozó (4, 8). MOZIK MŰSORA 1955. augusztus 1—3. TENGERPARTI TALÁLKOZÁS (kisérőműsor: Bőske): DUNA (Fürst Sándor u. 7. nyitott tető) (5. h7. 9. SZIKRA (Lenin krt. 120.) csak délelőtt fl0, fl2, h2. VÖRÖSMARTY (Üllői út 4.) csak délelőtt fl0, f12, f2. UGOCSA (Ugocsa u. 10. nyitott tető) 4. n7. f9. — BA­RÁTOM FABIAN, DÓZSA (Róbert Károly krt. 59.) 4. nz. f9. — TIG­­RISSZELIDITŐ: URANIA (Rákóczi út 21.) prol. f5, h7, 9. SZIKRA (Lenin krt. 120. nyitott tető) prol. 4. n7, f9. SZABADSÁG (Bartók Béla út 64.) prol. 4. n7. f9. ZUGLÓI (Angol u. 26.) h6 RÓZSAVÖL­GYI KERTMOZI (XIV. Rózsavölgyi tér) 9 óra. — BÁTRAK CSAPATA: VÖRÖS CSILLAG (Lenin krt. 45.) 3. hétre prol. f5, h7, 9. MUNKÁS (Kápolna u. 3/b.) f4, h6, 8. —­ED MARTIN A PINCÉRFIÚ: KOSSUTH (Váci út 14. nyitott tető) prol. 4. n7, f9. CORVIN (Kisfaludy köz) prol. h4, 6. f9. MÁJUS 1. (Mártírok útja 55.) f4, h6, 8. — PÁRMAI KOLOSTOR I. rész (kisérőműsor: Böske): PUSKIN (Kossuth Lajos u. 18. nyitott tető) prol. 9. 11, n2. f4, h6, 8. TOLDI (Bajcsy-Zsilinszky u. 36.) prol. f4, h6, 8. SZABADSÁG (Bartók Béla u. 64.) csak délelőtt f10, f 12, h2. SZIGET (Margitsziget) prol. 9 óra. — VALAHOL MÁR TALÁLKOZTUNK (kísérőműsor: Több fényt): VÖRÖSMARTY (Üllői út 4. nyitott tető) 4. hétre prol. f4 h6. 8. FELSZABADULÁS (Flórián tér 3.) f4. h6. 8. — NAGY KÍSÉRTÉS: MŰVÉSZ (Lenin krt. 88.) 5. hétre prol. f4. h6. 8. — HAJNAL A NYEMAN FELETT: RÚZSA FE­RENC KULTURHÁZ (Gorkij fasor 50.) 2-án 17. — 1. Magyar híradó, 2. Jó tett helyébe jót várj, 3. Böske, 4. 7. számú Világhíradó: HÍR­ADÓ (Lenin krt. 13.) Reggel 9-től este 11-ig folytatólag. — Léha asszony: GORKIJ (Akácfa u. 4.) 8 óra — Világbajnok: BÁSTYA (Le­nin krt. 8. nyitott tető) prol. 5. 7, 9. JÓZSEF ATTILA (Kálvária tér 7. nyitott tető) 14. h6. 8. — Beszterce ostroma: BEM (Mártírok útja 5/b.) prol. 10. 12. 2, 4. n7. f9. BETHLEN (Bethlen Gábor tér 3.) prol. 4. n7. f9. — Papa, mama. ő, meg én: ADY (Tanács krt. 3.) 14. h6. 8. BÁSTYA (Lenin krt. 8.) csak délelőtt 11. 1. 3. HAZÁM (Váci út ISO.) 4. n7. f9. — Első számú közellenség (16 éven felülieknek): TANÁCS (Szt. István krt. 10.) prol. 10. 12. n3, f5. h7, 9. SPORT (Thököly út 56.) prol. 4. n7. f9. — A harag napja: BÁNYÁSZ (Jó­zsef krt. 63.) B-terem 14, h6, 8. ÉVA (Erzsébet kir­né útja 36/b.) f4. h6. 8. ÚJLAKI (Bécsi út 69.) f4. h6. 8. ÁRPÁD (Kerepesi út 146.) nb, f8. — Hűtlen asszonyok (16 éven felülieknek): BÁNYÁSZ (József krt. 63.) prol. A-terem 4, n7, f9. — Komédiások: CSOKONAI (Nép­színház u. 13. nyitott tető) 10, 12. 2, 4. 6. 8. — Északi robinsonok: RÁKÓCZI (Rákóczi út 68.) prol. fi­, f1. f3, f5, f7, f9. — Eladó kí­sértet (kisérőmüsor: Szánkó): ÓBUDA (Selmeci út 14.) prol. 4, f7, f9. VERSENY (Pataki István tér 14.) f6, h8. — Zavarosan folynak a vizek (16 éven felülieknek): (kisérőműsor: Csók István) BÉKE (Mautner Sándor u. 48. nyitott tető) 4, 6, 8. — Verni: MARX (Landler Jenő u. 39.) 14, 6, n9. — Díszelőadás: IPOLY (Hegedűs Gyula u. 65.) 4. n7, f9. TINÓDI (Nagymező u. 8.) 14. h6, 8. — Hamlet: TATRA (Üllői út 63.) prof. 13, f6, f9. — Teli Vilmos: MATRA (Lenin krt. 39.) 10. 12, 2, 4, 6, 8. — Aki szereti a feleségét: KULTUR (Kinizsi u. 28.) f­4, h6, 8. KERTMOZI f9. — Hajókkal a bástyák ellen: HON­VÉD (Rákóczi út 82.) fn­, f1. f3, f5, f7, f9 — Liliomfi: VASVÁRI (Kerepesi út 44.) h4, h6, 8. — Császár pékje: OTTHON (Beniczky u. 3—5.) f4, h6, 8. — Egy nyáron át táncolt (16 éven felülieknek): ELŐRE (Delej u. 41.) f6, h8. — 2x2 néha 5: DIADAL (Krisztina krt. 155.) 4, n7, f9. — Úri muri: HALADÁS (Bartók Béla út 128.) f4, h6. 8 — Tizenötéves kapitány: PETŐFI (Pongrácz u. 9.) f6, h8. — Zűr­zavar a cirkuszban: REGE (Rege u 15.) 2—3, h6. 8. — Trubadúr: BUDAI KERTMOZI (Bem rakpart, 18.) nl6. KI A­­LEGJOBB EMBER? Csehszlovák filmszatíra a századforduló idejéből Főszerepben: BLASTA &BRIAN Bemutatásra kerül augusztus 4-től

Next