Esti Budapest, 1956. október (5. évfolyam, 231-250. szám)
1956-10-01 / 231. szám
Jlínöl beszi a csernd? A hónap végén meglátogattuk az Elzett Vasárugyárat. Most beszámolunk tapasztalatainkról. A A szerendében minden csendes. Éppen ebédelnek a munkások ... Hm... Erre is jut idő?... Furcsa. Csákvári József elvtárs, az osztály vezetője— uram bocsá’— az irodájában ül, s cigarettázik. Készségesen hajlandó a beszélgetésre. Nincs sürgős dolga, sehová se siet.. De miért is sietne most jobban, mint mondjuk ötödikén? Az Elzettben, akár hihető, akár nem , nincs hajrázás. Volt. Hogyne lett volna. Szervezetlen volt a gyár, s köztudott dolog, hogy a hajrá szellemét sírjából a szervezetlenség keltegeti. Keltegette is. Bejön az irodába Szabó Lajosné, egy vékony kis fiatalasszony. Csoportjával kizárólag exportra, úgynevezett páncéllakatokat szerel. Most Csákvári Józseffel együtt, főnökét kiegészítve, beszél a rohamozásról, a változásról. Csákvári: Sikerült megszüntetnünk a hullámzást. Szabóné: Utoljára tavaly túlóráztam. Csákvári: De meg kell mondani, hogy még februárban is volt egy kis hajrá... Szabóné: Decemberben egyszer bejöttünk péntek reggel és szombat délben mentünk haza. Csákvári: Egy évvel ezelőtt ilyenkor a műhely mintha bolondokháza lett volna. Mindenki rohant, kapkodott. Egész nap idegcsillapítót szedtem. Elhasználtunk egy hónapban 500—600 túlórát. A gépektől hordtuk a szerelőknek az anyagot. Itt volt az egész iroda. Szabóné: Aztán a hónap elején álltunk. Csákvári: Most az első dekádban alkatrészhiány miatt 107 dolgozóból összesen heten álltak két esetben, egyszer félórát, egyszer meg egy és negyedet. Szabóné: Akkor kerestem 650-től 750 forintig. Most megkeresem a 950—1000 forintomat. Pedig a besorolás nem változott, akkor is a harmadik kategóriában voltam, most is abban vagyok. Oravecz Mihályné, az alapszervezet párttitkára: Határozottan könnyebb lett a pártszervezet munkája. Nincs az emberek között az a nagy idegesség, jobban lehet velük beszélni, ők is megmondják a véleményüket. A két legnagyobb gondunk most a fürdő, meg a pártoktatás. De erről majd később. Hanem előbb lássuk az utat, amelyet az üzemnek végig kellett járnia, s amely — képben kifejezve — Csákvári József elvtárs idegcsillapítójától a kellemes ebéd utáni cigarettáig vezetett. Az első kockakő Az első gránitkockát a pártszervezet rakta le. — Elképesztő méretet öltött az üzemben a veszteségidő, s ugyanakkor a túlóra — mondta Szarka Gyula elvtárs, az üzemi pártbizottság titkára. — A termelés hullámzó volt. Éppen ezért pártbizottsági ülésen napirendre tűztük a veszteségidő és az egyenletes termelés problémáját. Sokoldalú vita után határozatot hoztunk: megbíztuk a műszaki vezetőséget és a végrehajtó bizottságot, hogy dolgozzon ki közös intézkedési tervet. Ezt a tervet műszaki konferencián — amelyre meghívtuk a párt- és a szakszervezeti funkcionáriusokat is —, alaposan megvitattuk. A határozatot minden alapszervezet megkapta. Az első kocka után hallatlanul aprólékos munkával illesztgették a többit. Illusztrálja ezt az a történet, amelyet Polacsek László elvtárs, az" I. üzemegység vezetője mondott el: Az embereknél kezdeni . Mint mindent, 02 ütemes termelés megvalósítását is az embereknél kellett kezdeni. Vizsgálatot tartottunk az üzemrészben, s megállapítottuk, hogy a megoldást elsősorban a levágó automatagépek körül, az ott dolgozók problémáiban kell keresni. Mert mi volt a helyzet? Az automaták három műszakban 50 százalékos hatásfokkal dolgoztak, sok volt az állásidő, s a gépmunkások 20—30 százalékkal kevesebbet kerestek, mint a segédmunkások. Ez arra „ösztönözte" őket, hogy megszabaduljanak a munkahelytől, hisz ott feleltek a gépért, a szerszámért, az anyagért. Sorban kérték segédmunkássá minősítésüket. Ugyanakkor szinte a gépekből kapkodtuk ki az anyagot a további műveletekhez. Egyszóval: érdekeltté kellett tenni gépmunkásainkat a termelés növelésében. Idáig rendben is van. Az elv szép, másutt is ismerik. De megvalósításához pénz kell. Ezt honnan vették, s hogyan? — Azt mondtuk: inkább fizetünk elvégzett munkáért, mint állásért. S azt csináltuk, hogy minden gépmunkásnak előírtunk bizonyos alapteljesítményt, amely magasabb, mint az előző évi átlag. Aki ezt túlteljesíti, többletmunkájáért normaóránként négy forint céljutalmat kap. De ezzel még nem oldottunk meg mindent. A gépmunkásokon kívül a beállítókat is érdekeltté kellett tennünk. Brigádokat szerveztünk tehát, s elláttuk őket gépekkel. Mi most már nem mondjuk meg, hogy ki, melyik gépen dolgozzon. Ezt a beállítókra bíztuk. Minden brigád kapott egy tartalékgépet is, munkával ellátva. Ha tehát áll egy gép, a rajta dolgozó nem ácsorog, hanem a tartalékgéphez mehet. Ha viszont minden gép jár — a tartalékgépen a beállító dolgozik, s köteles elérni 0-tól 20 óráig terjedő alapteljesítményt, attól függően, hogy milyen a brigádja és milyenek a gépei. Ha többet teljesít, szintén kapja a négy forintokat. Ez az intézkedés hamar éreztette hatását. Mostanáig elértük, hogy a levágóautomaták hatásfoka 65—75 százalékra emelkedett. Megszűnt az éjszakai műszak Ezek a gépek egy éve három műszakban sem voltak képesek ellátni anyaggal a következő munkafolyamatokat. Most pedig szeptember elsejétől — igazán emberséges gondolat — kísérletként megszüntették az éjszakai műszakot. A kísérleti időszak kezdete óta semmiféle fennakadás, zavar nem volt. Hasonló vizsgálatokat végeztek ezután sorban a megmunkáló gépcsoportoknál. Az intézkedések hatékonyságát kitűnően bizonyítja néhány érdekes adat. Az üzemegység ma — normaórában számolva — mintegy 30 százalékkal több alkatrészt ad, mint esztendeje. Csak műszaki intézkedésekkel, minden beruházás nélkül — pedig lenne rá szükség, a géppark rendkívül elhasznált állapotban van — tizennyolc százalékkal növelték a termelékenységet. Csákvári József elvtárs véleménye szerint átlagban számítva 10 napos alkatrészelőretartásuk van, vagyis általában raktárról szerelnek. Igaz, most is hordanak még géptől anyagot a szerelőknek, de ennek most elsősorban anyaghiány az oka. S végezetül: az üzem szeptember 21-én teljesítette negyedéves exportkötelezettségét. A szerelde 25-én estig havi terve 88,6 százalékát teljesítette — ez 1,1 százalékkal több, mint amennyi erre az időre a terve volt. (Folytatjuk) Lantos László A Minőségi Fehérnemű Üzem a harmadik negyedévbenkezdte meg a nylon ruhaneműk gyártását. Júliusban 271, augusztusban 558 nylon kombiné, szeptemberben 886 nylon blúz készült. Szavaznak a választók a 35-ös körzet 3-as szavazókörében, VII., Wesselényi utca 30. Október 3-tól az autóbuszjáratok az új téli menetrend szerint közlekednek Az 1956/57. évi téli autóbusz, menetrend szeptember 30-án életbe lépett. Az új menetrend a lakosság számos kérését, javaslatát figyelembe veszi. Bár új gépkocsik hiányában új autóbuszvonalak beállítására nem volt lehetőség, mégis számos helyi, munkás-, tanuló, és egyéb szállítási feladatot oldottak meg, így például a meglevő gépkocsik átcsoportosításával néhány új községet és települést — szám szerint mintegy húszat — kapcsoltak a forgalomba. Igyekeztek a járatok túlzsúfoltságán is enyhíteni. Ezért megrövidítették a menetidőt, illetve mentesítő járatokkal csökkentik a torlódást a Budapest—Rajka—Bratislava közötti csatlakozó vonalon, valamint a Budapest—Szekszárd, a Budapest—Kalocsa—Baja és a Budapest—Eger közötti vonalon. A fejlődő idegenforgalmi igények kielégítésére Csehszlovákia felé Győr—Vámosszabadi—Medves híd vonalon, Jugoszlávia felé pedig a Baja —Kelebia és a Szeged—Kelebia vonalon biztosítanak a menetrenddel jobb utazási lehetőséget. Az új menetrendet átmenetileg érinti az időközben beállott üzemanyaghiány. Várható azonban, hogy ez néhány napon belül megoldódik és előre láthatólag október 3-tól a menetrendben közölt valamennyi autóbuszjárat megindul. (MTI) Megkezdődtek a tanácstagi beszámolók Budapest valamennyi kerületében megkezdődtek a kerületi tanácstagi beszámolók. A tanácstagok számot adnak a főváros ez évi fejlődéséről, a kerületi tanács és saját munkájukról. A lakosság körében nagy az érdeklődés a beszámolók iránt. A XXII. kerületben például 18 tanácstagi beszámolón csaknem 1200-an jelentek meg, s több száz javaslat — köztük 236 közérdekű — hangzott el. Holnap érkezik haza a DISZ Budapesti Együttese A DISZ Budapesti Együttese, — amely nagy sikerrel lépett fel a dijoni szüreti fesztiválon, majd a párizsi és a bécsi közönség előtt —, október 2-án, kedden reggel 8 órakor érkezik az Arlbergexpresszel a Keleti-pályaudvarra. FURCSA DÖNTÉS Könnyebb a tevének a tű fokán átbújni , mint a József körút 30—32. számú ház első emeletére szükségből beköltöztetett két lakónak azon az ajtónak nevezett lyukon közlekedni, melyet részükre meghagytak. De ne vágjunk elébe a dolgoknak, nézzük sorjában az eseményeket. A József körút 30—32. számú ház fenti 6 szobás, nagyméretű lakásából júniusban költözött ki a kerületi ingatlankezelő vállalat. Kapóra jött az üres lakás a VIII. kerületi Tanácsnak. A megüresedett szobákba négy olyan lakót költöztettek a kerületből, akiknek lakásában sürgős födémcserét kellett végrehajtani. Megígérték nekik, hogyha nem is a legkényelmesebb körülmények között, de háborítatlanul tölthetik el a lakásuk elkészültéig még hátralévő időt. De kissé átalakítva a közmondást: Ember tervez ... tanács végez. És a tanács végzett. Végzett, illetve döntött, mégpedig Varga István, a tanács dolgozója javára, a lakásban lakók kárára. Varga István jelenleg társbérletben lakik — tűrhető körülmények között — mégis megkapta a lakás egy részét leválasztásra. Ez esetben úgy látszik megrövidültek a bürokrácia útvesztői, mert annak tudtával, hogy a lakásban négy család lakik, alig egy hete meg is kezdődtek a leválasztás munkálatai. Ekkor épült fel az a bizonyos fal, az ajtónak nevezett háromszögű lyukkal — mely körülbelül egy és fél méter magas, alul egy méter, felül körülbelül 15 centiméter széles , s azóta az itt lakók derékfájást kaptak, mert itt közlekednek. A szükséges vízmennyiséget is itt hordják ketrét görnyedve szobáikba. Azóta biztatják Nagy Béláné lakót, hogy a konyhából vigye ki holmiját egy olyan helyiségbe, melyet nem tud bezárni, s azóta biztatják Gergelyházi Miklósnét, hogy még ez az „ajtó“ is megszűnik, ha a fal vakolására, festésére kerül a sor, mert nem lehet, hogy ott a fal másszínű legyen. Az nem lehet, hogy ott a fal másszínű legyen, de az lehetséges, hogy 13 ember (a lakás másik részében még két család lakik) egy mellékhelyiséget használjon, és az is lehet, hogy ugyanennyien egy vízcsapból hordják a vizet. Keresztüljárva mások lakásán, zavarva őket esetleg éjjeli nyugalmukban is. Az ott lakók — helyesen — nem nyugszanak bele ebbe a döntésbe. Egy nap alatt öt bizottság kereste fel őket, de eddig még semmilyen intézkedés nem történt. Varga István még egy ideig kibírta volna régi lakásában, és a nagy lakásból rendes tervezéssel biztosan szebb lakásokat lehetett volna építeni, mint az így megmaradt részből. Így azonban ez esetben igazat kell adnunk annak, aki azt mondja: aki közel van a tűzhöz, könnyen melegszik. K. L. Az Angyalföldi Vasszerelvény Gyárban elkészült a második csiszológép, amelyen egy betanított gépmunkás is selejtmentesen, 30 — 40 százalékkal többet termelhet. javaslat | | Sok vélemény hangzik el 5 ) mostanában a pártmunka I I módszereiről, az önállóság , ?adta lehetőségek jobb ki- j \ használásáról. Javaslatom: J j mai a szocialista demokrá- / cia további fejlődését kívánja nem elősegíteni. Tapaszta- x latom szerint a taggyűlésen | I hol többen, hol kevesebben is szólnak a beszámolóhoz, j i vagy a beszámolóban fog- / 1 laltaktól függetlenül kér. ) j deznek vagy javasolnak, i i Úgy vélem, jó lenne a hoz- * j zászólás, vagy ha úgy tét- j j szik, a politizálás kedvét fo j t kozni, ösztökélni azzal, i j hogy a tagság ne csupán a j ) taggyűlésen, hanem a két J | taggyűlés közötti időben is í , többször forduljon kérdé- \ | seivel, javaslataival a párt. | 5 vezetőséghez akár szóban, J / akár írásban. De választ a J \ pártvezetőség a taggyűlés | i nyilvánossága előtt adjon. J ! Azért lenne hasznos ez a | j módszer, mert gyakran a j pártvezetőség nem tudott | i azonnal helyesen, megnyug- ttatóan válaszolni a taggyűílésen feltett kérdésre. Ily- , t módon alkalom nyílna ar- } ) ra, hogy a vezetőség ala- l j posan tájékozódjék, felké- * ( szüljön, mielőtt válaszát a j 5 legközelebbi taggyűlésen j j közli. Hiszem, hogy ez a j módszer a vitakészséget is i j fejlesztené, főleg ott, ahol i i nehezen indulnak meg a 1 j hozzászólások. A taggyűlési j j beszámoló így készülne igazán kollektíven, így tük- rörözné híven a pártszervezet j j életét, problémáit. Végeze jtül még csak annyit, hogy j í ezt a módszert alkalmasnak is tartanám termelési értekez.sletek előkészítésére is. f \ Feledi Sándor I | Bp. VI., Ó utca 24. 1 Hol a bíró?! Hunyadiak közt a Néphadsereg Színházában A puszta tényből, hogy tegnap délelőtt nem a feketekávé, hanem a perec fogyott legjobban a Magyar Néphadsereg Színházának büféjében, következtetni lehet, hogy a szokástól eltérő közönség jelent meg. Az előcsarnokban tíz óra tájban öszszesereglek, nem „jónapot Kelemen elvtárs” vagy „ezer éve nem láttam Márkus úr’’-val üdvözölték egymást, hanem „szevasz Szöcske”, meg „befutottál Dagi”- val. E köszöntések közé vegyült néha egy-egy „jó napot tanár úr!” S a nézőtéren, a gong előtt sem az újonnan csináltatott ruhákról, nem a státuszkérdésről vagy éppen a télire eltett befőttről folyt a szó, hanem arról, hogy mivel arányos az átmérő négyzete, s hányasra lehet a reformkor költőiből felelni. Egyszóval, iskolások jöttek az előadásra. A XI. kerület négy közép- és tizenhárom általános iskolájának tanulói, hogy megnézzék Hollós Korvin Lajos Hunyadiját. A kerület pedagógus szakszervezete, igazgatói, nevelői még augusztusban elhatározták, hogy megszervezik e színházlátogatást. Tárgyaltak a színházzal, szabad idejükben a jegyek igazságos elosztásával foglalatoskodtak, hogy növendékeik a Hunyadi-évforduló esztendejében így is osztozzanak az országos ünneplésben. Nem tudni, kapnak-e a kerület pedagógusai ezért a fáradozásukért valahonnan valamiféle elismerést. Nem valószínű. S talán nem is szükséges. Ezt ők tegnap, a helyszínen megkapták, amikor növendékeikre néztek. Amikor a Szöcskékről, a Dagikról lerítt, hogy lelkükben Hunyadiakká, Dugonics Tituszokká változtak. Az előadás előtt a színpadon néhány percre felsorakoztak a Köbölkuti utcai Általános Iskola Hunyadi János úttörőcsapatának tagjai, hogy üdvözöljék pedagógusaikat, pajtásaikat, s elmondják: tanulnak Hunyadi hazaszeretetéből, hősiességéből, ön-,zetlenségéből, hogy nemcsak emlékezni akarnak rá, hanem követik példáját, ígéretet tettek... s bizonyos, hogy fogadkozásuk valóra is váltják. Kivált, ha lelkes pedagógusaik — mint ez alkalommal a XI. kerületiek — minden alkalmat megragadnak, hogy ápolják bennük e hazaszeretetet. Révai István