Esti Budapest, 1956. október (5. évfolyam, 231-250. szám)

1956-10-01 / 231. szám

Jlín­­öl beszi­ a csernd? A hónap végén meglátogat­tuk az Elzett Vasárugyárat. Most beszámolunk tapasztala­tainkról. A A szerendében minden csen­des. Éppen ebédelnek a mun­kások ... Hm... Erre is jut idő?... Furcsa. Csákvári József elvtárs, az osztály veze­tője— uram bocsá’— az iro­dájában­ ül, s cigarettázik. Készségesen hajlandó a beszél­getésre. Nincs sürgős dolga, se­­hová se siet..­­ De miért is sietne most job­ban, mint mondjuk ötödikén? Az Elzettben, akár hihető, akár nem , nincs hajrázás. Volt. Hogyne lett volna. Szervezet­len volt a gyár, s köztudott dolog, hogy a hajrá szellemét sírjából a szervezetlenség kel­­tegeti. Keltegette is. Bejön az irodába Szabó La­­josné, egy vékony kis fiatal­­asszony. Csoportjával kizáró­lag exportra, úgynevezett pán­céllakatokat szerel. Most Csák­vári Józseffel együtt, főnökét kiegészítve, beszél a rohamo­­zásról, a változásról. Csákvári: Sikerült megszün­­tetnünk a hullámzást. Szabóné: Utoljára tavaly túl­óráztam. Csákvári: De meg kell mon­dani, hogy még februárban is volt egy kis hajrá... Szabóné: Decemberben egy­szer bejöttünk péntek reggel és szombat délben mentünk haza. Csákvári: Egy évvel ezelőtt ilyenkor a műhely mintha bo­londokháza lett volna. Min­denki rohant, kapkodott. Egész nap idegcsillapítót szedtem. Elhasználtunk egy hónapban 500—600 túlórát. A gépektől hordtuk a szerelőknek az anya­got. Itt volt az egész iroda. Szabóné: Aztán a hónap ele­jén álltunk. Csákvári: Most az első de­kádban alkatrészhiány miatt 107 dolgozóból összesen heten álltak két esetben, egyszer fél­órát, egyszer meg egy és ne­gyedet. Szabóné: Akkor kerestem 650-től 750 forintig. Most meg­keresem a 950—1000 forinto­mat. Pedig a besorolás nem változott, akkor is a harmadik kategóriában voltam, most is abban vagyok. Oravecz Mihályné, az alap­szervezet párttitkára: Határo­zottan könnyebb lett a párt­­szervezet munkája. Nincs az emberek között az a nagy ide­gesség, jobban lehet velük be­szélni, ők is megmondják a vé­­leményüket. A két legnagyobb gondunk most a fürdő, meg a pártoktatás. De erről majd később. Ha­nem előbb lássuk az utat, amelyet az üzemnek végig kel­lett járnia, s amely — kép­ben kifejezve — Csákvári Jó­zsef elvtárs idegcsillapítójától a kellemes ebéd utáni cigaret­táig vezetett. Az első kockakő Az első gránitkockát a párt­­szervezet rakta le. — Elképesztő méretet öltött az üzemben a veszteségidő, s ugyanakkor a túlóra — mond­ta Szarka Gyula elvtárs, az üzemi pártbizottság titkára. — A termelés hullámzó volt. Ép­pen ezért pártbizottsági ülé­sen napirendre tűztük a vesz­teségidő és az egyenletes ter­melés problémáját. Sokoldalú vita után határozatot hoztunk: megbíztuk a műszaki vezetősé­get és a végrehajtó bizottsá­got, hogy dolgozzon ki közös in­tézkedési tervet. Ezt a tervet műszaki konferencián — amelyre meghívtuk a párt- és a szakszervezeti funkcionáriu­sokat is —, alaposan megvi­tattuk. A határozatot minden alapszervezet megkapta. Az első kocka után hallatla­nul aprólékos munkával il­­lesztgették a többit. Illusztrál­ja ezt az a történet, amelyet Polacsek László elvtárs, az" I. üzemegység vezetője mondott el: Az embereknél kezdeni . Mint mindent, 02 ütemes termelés megvalósítását is az embereknél kellett kezdeni. Vizsgálatot tartottunk az üzemrészben, s megállapítot­tuk, hogy a megoldást első­sorban a levágó automatagépek körül, az ott dolgozók prob­lémáiban kell keresni. Mert mi volt a helyzet? Az automa­ták három műszakban 50 szá­zalékos hatásfokkal dolgoztak, sok volt az állásidő, s a gép­munkások 20—30 százalékkal kevesebbet kerestek, mint a se­gédmunkások. Ez arra „ösztö­nözte" őket, hogy megszaba­duljanak a munkahelytől, hisz ott feleltek a gépért, a szer­számért, az anyagért. Sorban kérték segédmunkássá mi­nősítésüket. Ugyanakkor szin­te a gépekből kapkodtuk ki az anyagot a további műveletek­hez. Egyszóval: érdekeltté kel­lett tenni gépmunkásainkat a termelés növelésében. Idáig rendben is van. Az elv szép, másutt is ismerik. De megvalósításához pénz kell. Ezt honnan vették, s hogyan? — Azt mondtuk: inkább fi­zetünk elvégzett munkáért, mint állásért. S azt csináltuk, hogy minden gépmunkásnak előírtunk bizonyos alapteljesít­­ményt, amely magasabb, mint az előző évi átlag. Aki ezt túl­teljesíti, többletmunkájáért normaóránként négy forint céljutalmat kap. De ezzel még nem oldottunk meg mindent. A gépmunkásokon kívül a be­­állítókat is érdekeltté kellett tennünk. Brigádokat szervez­tünk tehát, s elláttuk őket gé­pekkel. Mi most már nem mondjuk meg, hogy ki, melyik gépen dolgozzon. Ezt a beállí­­tókra bíztuk. Minden brigád kapott egy tartalékgépet is, munkával ellátva. Ha tehát áll egy gép, a rajta dolgozó nem ácsorog, hanem a tartalékgép­hez mehet. Ha viszont minden gép jár — a tartalékgépen a beállító dolgozik, s köteles el­érni 0-tól 20 óráig terjedő alap­teljesítményt, attól függően, hogy milyen a brigádja és mi­lyenek a gépei. Ha többet tel­jesít, szintén kapja a négy fo­rintokat. Ez az intézkedés ha­mar éreztette hatását. Mosta­náig elértük, hogy a levágó­automaták hatásfoka 65—75 százalékra emelkedett. Megszűnt az éjszakai műszak Ezek a gépek egy éve három műszakban sem voltak képesek ellátni anyaggal a következő munkafolyamatokat. Most pe­dig szeptember elsejétől — iga­zán emberséges gondolat — kísérletként megszüntették az éjszakai műszakot. A kísérleti időszak kezdete óta semmiféle fennakadás, zavar nem volt. Hasonló vizsgálatokat végez­­tek ezután sorban a megmun­káló gépcsoportoknál. Az in­tézkedések hatékonyságát ki­tűnően bizonyítja néhány ér­dekes adat. Az üzemegység ma — nor­maórában számolva — mint­egy 30 százalékkal több alkat­részt ad, mint esztendeje. Csak műszaki intézkedésekkel, min­den beruházás nélkül — pedig lenne rá szükség, a géppark rendkívül elhasznált állapot­ban van — tizennyolc száza­lékkal növelték a termelékeny­séget. Csákvári József elvtárs véleménye szerint átlagban számítva 10 napos alkatrész­­előretartásuk van, vagyis ál­talában raktárról szerelnek. Igaz, most is hordanak még géptől anyagot a szerelőknek, de ennek most elsősorban anyaghiány az oka. S végezetül: az üzem szep­tember 21-én teljesítette ne­gyedéves exportkötelezettségét. A szerelde 25-én estig havi terve 88,6 százalékát teljesítet­te — ez 1,1 százalékkal több, mint amennyi erre az időre a terve volt. (Folytatjuk) Lantos László ­ A Minőségi Fe­hérnemű Üzem­ a harmadik ne­gyedévben­­kezdte meg a nylon ruhane­műk gyártását. Júliusban 271, augusztusban 558 nylon kom­biné, szeptem­berben 886 ny­lon blúz ké­szült. Szavaznak a választók a 35-ös körzet 3-as szavazókörében, VII., Wesselényi utca 30. Október 3-tól az autóbuszjáratok az új téli menetrend szerint közlekednek Az 1956/57. évi téli autóbusz, menetrend szeptember 30-án életbe lépett. Az új menetrend a lakosság számos kérését, ja­vaslatát figyelembe veszi. Bár új gépkocsik hiányában új autóbuszvonalak beállítására nem volt lehetőség, mégis szá­mos helyi, munkás-, tanuló, és egyéb szállítási feladatot ol­dottak meg, így például a meg­levő gépkocsik átcsoportosítá­sával néhány új községet és települést — szám szerint mint­­egy húszat — kapcsoltak a forgalomba. Igyekeztek a járatok túlzsú­foltságán is enyhíteni. Ezért megrövidítették a menetidőt, illetve mentesítő járatokkal csökkentik a torlódást a Bu­dapest—Rajka—Bratislava kö­zötti csatlakozó vonalon, va­lamint a Budapest—Szekszárd, a Budapest—Kalocsa—Baja és a Budapest—Eger közötti vo­nalon. A fejlődő idegenforgalmi igények kielégítésére Cseh­szlovákia felé Győr—Vámos­szabadi—Medves híd vonalon, Jugoszlávia felé pedig a Baja —Kelebia és a Szeged—Kele­­bia vonalon biztosítanak a me­­netrenddel jobb utazási lehe­tőséget. Az új menetrendet átmene­­tileg érinti az időközben beál­lott üzemanyaghiány. Várható azonban, hogy ez néhány na­pon belül megoldódik és előre láthatólag október 3-tól a me­netrendben közölt valamennyi autóbuszjárat megindul. (MTI) Megkezdődtek a tanácstagi beszámolók Budapest valamennyi kerü­letében megkezdődtek a kerü­leti tanácstagi beszámolók. A tanácstagok számot adnak a főváros ez évi fejlődéséről, a kerületi tanács és saját munká­jukról. A lakosság körében nagy az érdeklődés a beszámo­lók iránt. A XXII. kerületben például 18 tanácstagi beszámo­lón csaknem 1200-an jelentek meg, s több száz javaslat — köztük 236 közérdekű — hang­zott el. Holnap érkezik haza a DISZ Budapesti Együttese A DISZ Budapesti Együtte­se, — amely nagy sikerrel lé­pett fel a dijoni szüreti fesz­tiválon, majd a párizsi és a bécsi közönség előtt —, ok­tóber 2-án, kedden reggel 8 órakor érkezik az Arlberg­­expresszel a Keleti-pályaud­varra. FURCSA DÖNTÉS Könnyebb a tevének a tű fo­kán átbújni , mint a József körút 30—32. számú ház első emeletére szükségből beköltöz­­tetett két lakónak azon az aj­tónak nevezett lyukon közle­kedni, melyet részükre meg­hagytak. De ne vágjunk elébe a dolgoknak, nézzük sorjában az eseményeket. A József körút 30—32. számú ház fenti 6 szobás, nagymére­tű lakásából júniusban költö­zött ki a kerületi ingatlankeze­­lő vállalat. Kapóra jött az üres lakás a VIII. kerületi Tanács­nak. A megüresedett szobákba négy olyan lakót költöztettek a kerületből, akiknek lakásában sürgős födémcserét kellett vég­rehajtani. Megígérték nekik, hogyha nem is a legkényelmesebb körülmények között, de há­borítatlanul tölthetik el a lakásuk elkészültéig még hátralévő időt. De kissé át­alakítva a közmondást: Ember tervez ... tanács végez. És a tanács vég­zett. Végzett, illetve döntött, még­pedig Varga István, a tanács dolgozója javára, a lakásban lakók kárára. Varga István je­­lenleg társbérletben lakik — tűrhető körülmények között — mégis megkapta a lakás egy részét leválasztásra. Ez esetben úgy látszik megrövidültek a bürokrácia útvesztői, mert an­nak tudtával, hogy a lakásban négy család lakik, alig egy he­te meg is kezdődtek a leválasz­tás munkálatai. Ekkor épült fel az a bizonyos fal, az ajtó­nak nevezett háromszögű lyukkal —­ mely körülbelül egy és fél méter magas, alul egy méter, felül körülbelül 15 centiméter széles , s azóta az itt lakók derékfájást kaptak, mert itt közlekednek. A szük­séges vízmennyiséget is itt hordják ketrét görnyedve szo­báikba. Azóta biztatják Nagy Bé­­láné lakót, hogy a kony­hából vigye ki holmiját egy olyan helyiségbe, me­lyet nem tud bezárni, s az­óta biztatják Gergelyházi Miklósnét, hogy még ez az „ajtó“ is megszűnik, ha a fal vakolására, festésére kerül a sor, mert nem lehet, hogy ott a fal másszínű legyen. Az nem le­het, hogy ott a fal másszínű legyen, de az lehetséges, hogy 13 ember (a lakás másik részé­­ben még két család lakik) egy mellékhelyiséget használjon, és az is lehet, hogy ugyanennyien egy vízcsapból hordják a vizet. Keresztülj­árva mások lakásán, zavarva őket esetleg éjjeli nyugalmukban is. Az ott lakók — helyesen — nem nyugszanak bele ebbe a döntésbe. Egy nap alatt öt bi­zottság kereste fel őket, de ed­dig még semmilyen intézkedés nem történt. Varga István még egy ideig kibírta volna régi la­kásában, és a nagy lakásból rendes tervezéssel biztosan szebb lakásokat lehetett volna építeni, mint az így megmaradt részből. Így azonban ez eset­ben igazat kell adnunk annak, aki azt mondja: aki közel van a tűzhöz, könnyen melegszik. K. L. Az Angyalföldi Vasszerelvény Gyárban elkészült a második csiszoló­gép, amelyen egy betanított gépmunkás is selejtmentesen, 30 — 40 száza­lékkal többet termelhet. ­ javaslat | | Sok vélemény hangzik el 5 ) mostanában a pártmunka I I módszereiről, az önállóság , ?adta lehetőségek jobb ki- j \ használásáról. Javaslatom: J j mai a szocialista demokrá- /­­ cia további fejlődését kíván­j­a nem elősegíteni. Tapaszta-­­ x latom szerint a taggyűlésen | I hol többen, hol kevesebben i­s szólnak a beszámolóhoz, j i vagy a beszámolóban fog- / 1 laltaktól függetlenül kér. ) j deznek vagy javasolnak, i i Úgy vélem, jó lenne a hoz- * j zászólás, vagy ha úgy tét- j j szik, a politizálás kedvét fo­ j t kozni, ösztökélni azzal, i j hogy a tagság ne csupán a j ) taggyűlésen, hanem a két J | taggyűlés közötti időben is í , többször forduljon kérdé- \ | seivel, javaslataival a párt. | 5 vezetőséghez akár szóban, J / akár írásban. De választ a J \ pártvezetőség a taggyűlés | i nyilvánossága előtt adjon. J ! Azért lenne hasznos ez a | j módszer, mert gyakran a­­ j pártvezetőség nem tudott | i azonnal helyesen, megnyug- t­­­tatóan válaszolni a taggyű­­í­­­lésen feltett kérdésre. Ily- , t módon alkalom nyílna ar- } ) ra, hogy a vezetőség ala- l j posan tájékozódjék, felké- * ( szüljön, mielőtt válaszát a j 5 legközelebbi taggyűlésen j j közli. Hiszem, hogy ez a­­ j módszer a vitakészséget is i j fejlesztené, főleg ott, ahol i i nehezen indulnak meg a 1 j hozzászólások. A taggyűlési j j beszámoló így készülne iga­­­­­­zán kollektíven, így tük- r­ö­rözné híven a pártszervezet j j életét, problémáit. Végeze­­­ j­tül még csak annyit, hogy j í ezt a módszert alkalmasnak i­s tartanám termelési értekez.­s­­­letek előkészítésére is. f \ Feledi Sándor I | Bp. VI., Ó utca 24. 1 Hol a bíró?! Hunyadiak közt a Néphadsereg Színházában A puszta tény­ből, hogy tegnap délelőtt nem a fe­ketekávé, hanem a perec fogyott leg­jobban a Magyar Néphadsereg Szín­­házának büféjé­ben, következtetni lehet, hogy a szo­kástól eltérő kö­zönség jelent meg. Az előcsarnokban tíz óra tájban ösz­­szesereglek, nem „jónapot Kelemen elvtárs” vagy „ezer éve nem láttam Márkus úr’’-val üdvözölték egy­mást, hanem „sze­vasz Szöcske”, meg „befutottál Dagi”- val. E köszönté­sek közé vegyült néha egy-egy „jó napot tanár úr!” S a nézőtéren, a gong előtt sem az újonnan csinálta­tott ruhákról, nem a státuszkérdésről vagy éppen a té­lire eltett befőtt­ről folyt a szó, ha­nem arról, hogy mivel arányos az átmérő négyzete, s hányasra lehet a reformkor költői­ből felelni. Egy­szóval, iskolások jöttek az előadás­ra. A XI. kerület négy közép- és ti­zenhárom általá­­nos iskolájának tanulói, hogy meg­­nézzék Hollós Kor­vin Lajos Hunya­diját. A kerület peda­gógus szakszerve­zete, igazgatói, ne­velői még augusz­tusban elhatároz­­ták, hogy meg­szervezik e szín­házlátogatást. Tárgyaltak a szín­­házzal, szabad ide­­jükben a jegyek igazságos elosztá­sával foglalatos­kodtak, hogy nö­vendékeik a Hu­nyadi-évforduló esztendejében így is osztozzanak az országos ünnep­lésben. Nem tudni, kapnak-e a kerü­let pedagógusai ezért a fáradozá­sukért valahonnan valamiféle elisme­rést. Nem valószí­nű. S talán nem is szükséges. Ezt ők tegnap, a helyszí­­nen megkapták, amikor növendé­keikre néztek. Amikor a Szöcs­kékről, a Dagikról lerítt, hogy lelkük­­ben Hunyadiakká, Dugonics Titu­szokká változtak. Az előadás előtt a színpadon né­hány percre fel­sorakoztak a Kö­­bölkuti utcai Ál­talános Iskola Hu­nyadi János úttö­rőcsapatának tag­­jai, hogy üdvözöl­jék pedagógusai­kat, pajtásaikat, s elmondják: tanul­­nak Hunyadi ha­zaszeretetéből, hő­­siességéből, ön-,­zetlenségéből, hogy nemcsak em­lékezni akarnak rá, hanem követik példáját, ígéretet tettek... s bizonyos, hogy fogadkozásuk va­lóra is váltják. Ki­­vált, ha lelkes pe­dagógusaik — mint ez alkalom­mal a XI. kerüle­tiek — minden al­­kalmat megragad­nak, hogy ápolják bennük e hazasze­­retetet. Révai István

Next