Esti Hirlap, 1957. február (2. évfolyam, 26-49. szám)

1957-02-01 / 26. szám

T957. február 1, péntek C30Í fi. évfolyam, 26. szám Ára 60 fillér MA: HETI RÁDIÓ- ÉS MOZIMŰSOR Ellenőrző razzia a csarnokokban és piacokon A Drávába fulladt két disszidens Együtt A többi közt egy iparművész levelét is elhozta hozzánk a posta. Azt írja küldője, hogy szívesen megnézné azokat a textil-, bőr-, prcm-, alumí­nium-, papírfeldolgozó- vagy konfekció-gyárakat, ahol a munka során valamilyen kis, feldolgozásra már nem jó, de szemétbe veszni kár lenne anyagmaradékok vannak. És kitervelne olyan apró holmi­kat, amelyeket az elbocsátásra szántak hasznos tárgyaknak megcsinálhatnának a maradé­kokból. Talán — írja — üres üzemrész is akadna egyik-má­sik helyen, s sok-sok emberen lehetne így segíteni... Az iparművészé nem az egyetlen javaslat, amely fel akarná karolni az átmenetileg (mert hisszük, hogy esettsé- günk soká nem tarthat) bajba jutott emberek ügyét. Közös szomorúság az egyesek kenyér- telenségc — ugyan ki marad közömbös? És ez a levél, és más levél, ötlet s javaslat, bi­zonyítja, hogy íme. megnyíl­nak a szívek, és akik maguk dolgoznak ugyan, ölhetett kéz­zel még ők sem várják, hogy valami mesebéli sültgalamb re­püljön a munka nélkül állók szájába. Lesz-e valami az ipar­művész javaslatából — még nem tudjuk. Mégis jólesik nyugtázni a levélből sugárzó emberséget, a megértést, az együttérzést. Szépen fénylő jel ez arra, hogy ebben a kis ha­zában mind közösebbé válik az igyekezet a kijutásra ba­jainkból. mind közösebbé vá­lik a nagy gondolat: magun­kért, de mindenkiért is aka­runk cselekedni. Jó jel ez ar­ra, hogy őszintén kívánjuk a közös sors megjavulását, s ki­ki a maga módján, útján fog hozzá a megvalósításhoz. Ami pedig a munka nélkül állók talpraállítását illeti, nem­csak javaslat van. Példát em­lítsünk? Lapunk is beszámolt róla: egy lengyárunk varrodát állított fel, hogy foglalkoztas­sa azokat, akiket különben kénytelen lett volna elbocsáta­ni. A munkástanács embersé­gét márkázta ez az elhatáro­zás, amely egy pár ember ke­nyerét biztosítja. Persze, ami jó és alkalmas egy helyütt, nem bizonyos, hogy megfelel másutt. De ta­nulni, okos dolgot kitapasztal­ni. ötleteket más formában felhasználni, mindig lehet. Ér­demes is, kell is. hiszen embe­rekről, kis konyhák és lakások sorsáról van szó. S hadd segítsünk egy apró, de talán haszonnal járó gon­dolattal mi is. Érkezzenek egy középponti, hivatali helyre a célt szolgáló javaslatok, ötle­tek, vagy a már bevált meg­oldások módjai. Persze nem Úgy, hogy a helyzet megcsúfo­lásául most ezért egy új hiva­talt állítsanak fel. Érkezzenek ezek az értesítések egy már létező hivatalhoz, és tegyék íjk közössé, ami felhasználható, akár ötletben, akár módszer­ben. Kettős a cél: a gyakorlati az, hogy egy-egy példa nyo­mán, ha csak pár ember is, de ismét dolgozhat. A másik sem kis értékű. Érezzük mindannyian és mindjobban a segítés, az emberiesség meleg­ségét. Érezzük törhetetlenségét az egyiivétartozásnak, az együttérzésnek, más szóval a közösség nagy gondolatának erejét és értelmét ebben a dol­gunkban is. Kik kaphatnak, hányán kaphatnak iparengedélyt Ismét átmegy Magyarországon a Balt—Orient- és az Arlberg-expressz Megszűnik a prágai gyors és a bécsi személyvonat üzlethelyiség is. Eddig ISO en­gedélyt adtak ki: építőiparoson kívül van cipész, bőröndös és kendőfestő. Az építőiparosnak, az exportra szállítónak, újítást készítőnek 24 óra alatt ráütik a pecsétet papírjára. Az V. kerület ismét új vi­lág: világvárosi jelentőségű kisipar működik itt, verse­nyezve a nyugati nagyvárosok­kal. Cipészek, szabók, bizsu­sok és kalaposok a legmaga­sabb igényeket elégítik itt ki. Itt. új kisipari szövetkezetek is alakullak: egy cipész, egy lakáskarbantar­tó és egy épülettervező szövet­kezet. Utóbbi országos érdek­lődésre számít, A kerület rá­diós, televíziós, műszál és hul- ladékanyag-feldolgozó kisipa­rosai jelentős kutatómunkát Is végeznek. A szerdai egészna­pos fogadáson 150 kérelmező adja egymásnak a kilincsel. Száraz Erzsébél, áz ipari osz- j tály vezetője igyekszik új mód- a fővárosi tanács nyilatkozik, [ szert bevezetni a kisiparosok- a felék megrohanják az ipán kai való érintkezésben: egybe- osztályt. Ilyen bizonytalanság- j hívja őket, hogy elmondhassák ban nehéz dolgozni. terveiket és kívánságaikat. A VI. kerület már beivé- ... , rosnak számít. Nagyobb a for- j A. kerület egybehangzó galom is: napi száz ügyfél kö- perese alapjan elmentun a 1 helyupan főosztályra, mely rül járnak már. November óta 160 ideiglenes működési enge­délyt állítottak ki, legtöbbje építőiparos, de akad textilfes­tő. szemfelszedő, kárpitos, sza­bó és fodrász. Az elbírálás két- három hétig tart, mert 'közben az iratokat el kell küldeni a KI ŐSZ-hoz és ott is felgyűlteit már az akták. most kerül át a Könnyűipari Minisztériumba, de még a volt Város- és Községgazdál­kodási Minisztériumban talál­ható. Harsányt Jenő főosztály- vezető elmondja, hogy a ki­adandó iparengedélyek száma nem könnyű kérdés. Jelenleg a tanácsok kezében van: annyi engedélyt adhatnak ki, amennyit a lakosság érdekei szerint szükséges­nek tartanak. Az elbírálás minden tanácsnál más. Ha teljesen szabaddá teszik az engedélyek kiadását — mond­ja —, sok szakember elmegy a vállalatoktól, és a nagyszámú új kisiparosnak nem jut üzlet- helyiség, és nem tudják őket ellátni nyersanyaggal. Más­részt gondoskodni kellene az elbocsátottakról is. Szerinte leg. jobb lenne, ha felemelnék a kisiparo- j kisiparosok engedélyezett al- sem jó. : kalmazottainak számát a je- ha új engedélyekkel árasztják j lenlegi háromról ötre: így ke­el a városrészt. Probléma az | vesebb iparengedéllyel keve­Négyszáz engedély vár el­intézésre. Bár az osztály vezetője, lgnéczi Jánosné bátrabban dolgozik, ő j is panaszkodik, hogy nem lát tisztán. Január 1-re várták az új ipartörvényt. A fővárosi ta­nács csak egyszer tájékoztatta őket. A VII. kerületben az a fő ne­hézség. hogy mindenki ide akar jönni, mert ez üzletnegyed. Az ipari osztálynak — mondja Ko­pácsi Ida előadó — védenie kell a már meglévő sok érdekeit: nekik Kedden kezdődik a tanítás az orvosegyetemen A Budapesti Orvostudományi Egyetem rektorátusa közli, hogy az egyetem általános or­vosi és fogorvosi karán I., II., III. éves hallgatók számára, a gyógyszerészi karon az I. és II. éves hallgatók számára az ok­tatás február 5-én, kedden reggel tanrendszerűen elkez­dődik. Az általános orvosi kar IV., V., VI. éves, a fogorvosi kar IV. és V. éves, valamint a gyógyszerészi kar III. és IV. éves hallgatói részére pedig február hó 11-én, hétfőn reg­gel kezdődnek az előadások. A dékáni hivatalok február 1-től minden kérdésben felvilágo­sítást adnak. k [gyesült Államokban él« lengyelek lengyelorsiág megsegítéséért Varsó, január 31. A Zycie Warszawy érdekes kommentárt közöl az Egyesült Államokban élő lengyelek ál­lásfoglalásáról. Megállapítja, dasági támogatás mellett, ma viszont az Egyesült Államok­ban élő, mintegy hatmillió len­gyel élénk tevékenységet fejt ki Lengyelország javára, és hogy kezdetben főleg csak há- j egyetlenegy amerikai lengyel rom lap foglalt állást a Len- í lap sem foglal állást a gazda- gyelországnak nyújtandó gaz- 1 sági segély ellen. összeházasított villamos • busz - troli-jegy IkMcjií'.llíi/H 3.víí/«»##***/.•_ iirvff sitit’ti nfhvsíliti, drágítják a kö&lekedást A villamosvasúti hálózat helyreállításával korántsem kerül le a napirendről a buda­pesti közlekedés ügye. Min­denki örül, hogy jár a villa­mos és az autóbusz, de a nagy forgalmú időben néha jófor­mán kínszenvedés az utazás. Meg kell javítani a közleke­dést! — De hogyan? Nem könnyű a megoldás. Kevés a villamoskocsi. Két és fél év­vel ezelőtt száz motort rendel­tek a Ganz Villamosságinál, de Inába várták. Egy napon a rendelést „átprofilíroz- ták1’ az Egyenáramú Mo­torgyárhoz és — a moto­rokból a mai napig egy da- rab'sem készült el. Kevés a villamoskocsi azért is, mert nagy részük olyan régi, hogy elég egy latyakos té­li nap: egyszerre 100—150 mo­tor romlik el, s ezek a villa­mosok kiesnek a közlekedés­ből. A kocsik közül nem keve­sebb, mint 290 ötven évnél öregebb, van, amelyik már 60 esz­tendeje szolgál, akkor készültek, amikor a ló- vasutat felcserélték a villa­mossal. Az ilyen régi villa­moskocsikat gyakran kell ja­vítani, rengetegbe kerül az üzembentartásuk. Járatásuk tetemesen növeli az önköltsé­get, és ezzel a vállalat állan­dó veszteségét. Ha már az önköltségnél tar­tunk, nem lehet elhallgatni a Villamosvasút és az Autóbusz- üzem panaszát amiatt, hogy sok alkatrészt nem tudnak megvásárolni: kénytelenek há­zilag elkészíttetni a kereske­delmi ár többszöröséért. Pél­dául az úgynevezett Rheinme- tall-csukló kereskedelmi ára ezer forint, házi előál­lítása 4500 forintba kerül. Ez egymagában évente 160 000 forinttal több kiadással jár. Az Autóbuszüzemnek és a Vil- lamosvasútnak külön-külön évente 100—150 ezer forintjá­ba kerül, hogy a különféle csa­varokat maguknak kell gyár- taniok. Baj az is, hogy a vágányok nagy része elavult: a hálózat 46 százaléka 27 éves­nél öregebb, márpedig a szak­emberek szerint a sínszál gaz­daságos élettartama 16 év. Ha ennél régibb, többe kerül a javítgatása, mint amortizáció­ja. Tetejébe pedig a rossz sín a kocsikat is rontja. Ma már ezermillió utas használja évente a villamost és az autóbuszt. Egymvlliárd utas jegyének árából, sajnos a múlt­ban mintegy két évtized óta vajmi keveset fordítottak a vil­lamosvasút megújítására, új kocsik beszerzésére, a sínek kicserélésére, pedig a két év­tized alatt az utaslétszám két­szeresére nőtt. A legkényelmesebb lenne persze olyan viteldíjat megál­lapítani, hogy a bevételből fussa a fenntartási és felújí­tási költségre. De ez nem olyan egyszerű dolog, mert a közön­ség zsebére megy. Töprenge­nek is a szakemberek: miképpen lehetne meg­reformálni a tarifát úgy, hogy egyrészt a Villamos- vasút és Autóbuszüzem is megtalálja számítását, más­részt az utasok is jól jár­janak. A probléma ilyen megoldása rendkívül nehéz. zel egyidőben az egész jegy-* rendszert átalakítják. Egy másik reform-elgondolás abból indul ki, hogy az utast, amikor utazik, nem érdekli, mennyi a villamos, a troli és az autóbusz önköltsége. Sok esetben nem tudnak megszün­tetni villamosvonalakat és he­lyettük gazdaságosabb autó­buszokat indítani, mert az uta­sak tiltakoznak a drágább vi- teldíjú autóbusz ellen. Ez a til­takozás megszűnne, ha egyfor­ma lenne a villamos-, troli­busz- és az autóbusz-jegy ára* Azzal is érvelnek: gyorsabb, kényelmesebb az utazás, ha az utas tet­szése szerint átszállhat vil­lamosról autóbuszra, autó­buszról trolibuszra, ahogy a legjobb neki. A terv hívei szerint úgy kelle­ne megállapítani a közös vitel­díjakat, hogy a jegyek ára kö­rülbelül közepén legyen az autóbusz- és a villamosjegy mostani árának. Itt is van azon­ban bökkenő; aki csak villa­moson utazik, rosszabbul jár­na, az állandó autóbuszutas pedig jobban. Olyan elgondolást is hallot­tunk, amely kissé hasonlít a párizsi Metro jegyrendszeré­Az egyik terv az, hogy a je- í hez (inkább a pesti villamos lenlegi átszálló helyébe vezes- i hasonlítana a párizsi Metró­sék be az „órásjegyet”. Az ú.i- i hoz!) Eszerint a villamosokon fajta jegy valamivel drágább i csak egyféle jegyre volna szük- lenne, mint az átszálló, de jség: vonaljegyre. Ha a? utas az utas egy órán belül any- ! új kocsira száll át, új vonal- nyi kocsira szállhatna fel, f jegyet vásárolna. Tervekben, elgondolásokban, ötletekben tehát nincs hiány: Ami érthető is, mert a problé­ma nehéz. Egy azonban bizo­nyos: akármi lesz a megoldás^ olyannak kell lennie, hogy amennyire akar, leszállhat­na és visszaszállhatna, el­lenkező irányba is utaz­hatna. Előnye volna az is, hogy meg | szüntetné az átszálló körüli : «állandó vitákat a kalauzok és ] ne csak a vállalat járjon j az utasok között. jól, hanem az utas is. Ez a reform nem lenne: Minden elismerésünk a villa­egyéb, mint az „egy óráig ér- j mos és autóbusz dolgozóinak, yónyes bérletjegy” bevezetése. íakik valóban gyorsan állították A szakemberek egy része jó- j helyre a közlekedést. Lépjünk nak tartja, mások aggodal- j azonban tovább: a főváros la- ! maskednak. Azzal édvelnek,! kója nemcsak egyszerűen utaz- esetleg túl sokan pártolnak az j ni, hanem gyorsan, jól és bosz- órás-bérlethez, s akkor a val-iszúság nélkül szeretne utazni^ lalat nagyon rosszul jár. Sze- j a nap minden órájában — | rintük csak úgy lehet bevezet-j csúcsforgalom idején is. i ni ezt az új jegytípust, !ha ez-1 Pakots György v sebb helyiségben több ember elhelyezkedhetne. Utolsónak a Könnyűipari Minisztériumba mentünk. Itt arról tájékoztattak, hogy a he­lyiipari osztály racionalizálása most fejeződik be, személyze­tének kiválasztása folyik, át­költözése a héten várható. Ez késlelteti a munkát. A megle­vő személyzet azonban utasí­tást kapott, hogy minden egyéb munkát félretéve, a kis­iparosok létszám-kérdésének anyagát készítse elő, hogy az minél előbb a kormány elé kerülhessen döntésre. G. N. Z. A MÁV vezérigazgatósága! közli, hogy február 4-től kezd- j ve Budapest—Prága—Berlin, Budapest—Varsó, Budapest— Belgrád—Szófia—Ankara és Budapest—Bukarest között is­mét közlekedik a Balt—Orient- expressz. A vonat Budapest Nyugati-pályaudvarról Ber­lin és Varsó felé 9 órakor, Belgrád—Szófia felé 20 óra­kor, Bukarest felé pedig 19 óra 06 perckor indul. Berlin és Varsó felől 18 óra 18 perc­kor, Szófia—Belgrád felől 7 i óra 30 perckor, Bukarest felől ! pedig 8 óra 20 perckor érke­zik a Nyugati-pályaudvarra. ! Ugyancsak február 4-től közlekedik az Arlberg—Orient- expressz is. Ez a vonat Bu­dapest Keleti-pályaudvarról Becs. Zürich. Párizs felé 21 óra 50 perckor, Bukarest felé 8 óra 40 perckor indul, Párizs, Zürich, Bécs felől 8 órakor, Bukarest felől 20 órakor érke­zik. A Balt—Orient-expressz és az Arlberg—Orient-ex­pressz közlekedtetésével egy­idejűleg a Komáromon át köz­lekedő prágai gyorsvonat, va­lamint a bécsi személyvonat megszűnik, a Keleti-pályaud­varra 11 órakor érkező buka­resti gyorsvonat’ pedig csak Békéscsabától közlekedik bel­földi vonatként. A kerületi tanácsok ipari osztályán napról napra nő az érdeklődés a kisipari engedé­lyek iránt. Meglátogattuk te­hát Budapest legnagyobb kis­iparos kerületeit, hogy lássuk, mi a helyzet az iparengedé­lyek dolgában. A XIII. kerületet napi ötven kérelmező ostromolja. Sok vas­ipari munkás szeretne önálló lenni, mért régebben is az volt. A tanács igyekszik munkalehe­tőséget teremteni az elbocsá­tottaknak, legelőször azoknak, akik az építőiparban akarnak dolgozni. Hat hét alatt kilenc­ven ideiglenes engedélyt adtai: ki. Külön előnyben részesül­nek azok az öregek és rokkan­ták. akik így el tudják magu­kat tartani. Cipészek és fodrá­szok, akik városszéli helyen akarnak műhelyt nyitni, elő­ször kapnak engedélyt. Az ipari osztály vezetője, Kovács János azonban panaszkodik: FŰGGEmN mimrn NAPILAP

Next

Sign up Sign up
/
Thumbnails
Contents