Esti Hirlap, 1957. július (2. évfolyam, 152-177. szám)

1957-07-02 / 152. szám

­ Nők olvassák el Újabb modellházak — nagyobb választék A kereskedelem tavaly állí­totta fel az első modellházakat. A közönség hamar megsze­rette ezeket a nagy üzleteket, ahol nemcsak a méteráruban, hanem a konfekciós ruhákban is bőséges választékot talált. A sikerek láttán a kereske­delem elhatározta, hogy a har­madik negyedévben újabb modellházakat nyit. Az első Zalaegerszegen nyílik. Az üz­leteket az átlagosnál több áru­val látják el, ezért a Nőiruha Nagykereskedelmi Vállalatnál nem tartják meg a szokásos leltárokat, hogy a szállításban ne legyen fennakadás. Bővítik a ruhák választékát, a közked­velt, kétrészes kiskosztümök, alkalmi ruhák és nyomott mintás kartonruhák sokkal nagyobb mennyiségben kerül­nek a modellházakba, mint korábban. Készülnek már az őszi és az iskolaszezonra is. 339 kilométer út szélesítésé­re kerül sor ebben az eszten­dőben Magyarországon. Ugyan­akkor mintegy 200 kilométer hosszúságban a makadám­­utak egy részén bitumennel kötött hengerlést végeznek. Tovább tart a nagy meleg Várható időjárás: A nagy meleg tovább tart, de a dél­utáni órákban már lehet zá­poreső, zivatar, átmenetileg élénk széllel. Budapesten ma délelőtt a hőmérséklet 29 fok. Tisztasági intézkedések az élel­m­iszerbo­ltok• Fegyelmit kapnak, akik elhanyagolják az egészségügyi rendelkezéseket A nyári nagy meleg idején fokozottabban kell ügyelni ar­ra, hogy az egészségügyi ren­delkezéseket mindenhol be­tartsák, különösen az élelmi­szerek forgalomba hozatalá­nál és a vendéglátó-iparban. A fővárosi tanács kereske­delmi osztálya felhívta az­ il­letékeseket, hogy az üzletek­ben rendszeresen irtsák a le­gyet és a rovarokat, az élelmiszereket takarják le a szennyeződés ellen. A bolti dolgozók különös gon­dot fordítsanak a tej és tej­termék, a kenyér, a péksüte­mény, a hús és húsipari ter­mékek kezelésére. A személyi tisztaságot fokozottabban meg kell követelni az élelmiszerrel foglalkozó kereskedelmi dol­gozóktól. Lehetőség szerint szüntessék meg azt is, hogy pénzt és árut együttesen ke­zeljék az eladók. Az élelmi­szer-eladók kötelesek villát, kést, lapátot stb. használni, s nem szabad kézzel hozzányúl­nak az élelmiszerhez. A tanács kereskedelmi osz­tályának ma kiadott rendelke­zésére valamennyi élelmiszerüz­letben felvilágosító táblá­kat helyeznek el a következő szöveggel: „A te­jet fogyasztás előtt minden esetben fel kell forralni, még abban az esetben is, ha egy­szer forralva volt.” „Gyümöl­csöt mosás után fogyasszunk.” „Minden étkezés előtt moss kezet.” „Tisztaság — fél egész­ség.” Mától kezdve az üzletek dolgozói az utasítás szerint fel­hívják a vásárlók figyelmét a forralatlan tej és a mosatlan gyümölcs fogyasztásával járó veszélyekre. A tanácsi rendel­kezés hangsúlyozza, hogy fegyelmileg felelősségre vonják az eladókat, akik elhanyagolják az egészség­­ügyi rendelkezések végre­hajtását, a vállalatok vezetői pedig, ha nem ellenőrzik az intézkedé­seket megfelelő módon, ugyan, csak fegyelmi eljárás alá ke­rülnek. Tudományos alapokon újítják fel a Mátra és a Bükk erdőit Heves megye két erdőgazda­ságában, a nyugat-bükki és az észak-mátrai erdőgazdaságban távlati terveket dolgoztak ki az erdőségek természetes és mesterséges felújítására. Az erdők jelentős része ugyanis elhanyagolt, a Bükkre jellem­ző fatípusokat csaknem telje­sen kiszorították a kevésbé értékes fák.­­ Ezért elhatárolták, hogy a jövőben az erdőművelési tu­domány gyakorlati alkalma­zásával újítják fel az erdő­ket A telepítésekkor min­denütt talajvizsgálatok alapján és a talaj összetételét figye­­lembe véve,­­ olyan fafajtákat ültetnek, amelyek az adott fiiiriiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiniiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii! helyeken a legjobban megfe­lelnek. Fokozottabban segí­tik a telepítésnél lényegesen olcsóbb és könnyebb termé­szetes felújítást is azzal, hogy maghúzás idején a talajszer­­kezetet fellazítják, az elgyo­mosodott részeken pedig a gazt kiírtjaik. Másutt hol is lenne kapható CSzür Szabó József rajza) Valaki bejött... Mármint a muronyi kis vá­róterembe. Előbb pár szóval megmagya­rázom, hol van Murony, mert sokan nem tudják széles e ha­zában. Ezelőtt Békésföldvár­nak hívták. Ennek a „földvár­nak” azonban már régen nyo­ma sincsen. De volt a törzsek idejében és Murony vezér uralkodott a sáncai között, akiről nyolc-tíz éve újra ke­resztelték ... Emeletes régi ál­lomásépület, szép tisztán, vilá­gosan ágál a kék ég felé s ázik permetező esőben. Jellegzetes, társtalan épület a magyar pusztában, szárnyvonalán füty­­työng a kis vonat Békés felé, gyorsvonatok robognak ki be­lőle Pest és Csaba felé. Ültünk a kis váróteremben nyitott ajtó mellett, vártuk a bukaresti gyorsot, mely az er­délyi hegyek páfrányillatával, zöldellő erdők sejtelmes suso­­gásával pezsdíti fel képzele­tünket, és a Körösök hallgatag tájait. Ültünk a falak melletti padokon. Egyesek falatoztak, duruzsolták. A jelzőharang hármat kon­gatott. (Drága zene a magyar pusztán, messze hangzó, szívbe ütő, távoli vágyakat ébresztő muzsika.) Gyorstehervonat zú­gott át Muronyon, mozdonya hatalmasan, büszkén, mérhe­tetlen ereje gőgjében — óriási tébolyult táltos — vágtázott keresztül az állomáson. Már a naplemente ácsorgott Murony felett. Egyszerre, de csak pillanatokra olyan csend állt be, mintha megszűnt vol­na az élet. És ezekben a titok­zatos, halálosan hallgatag per­cekben " -tett be a nyitott aj- J*- t kis írásomnak a "nA valaki, aki nem is "­­ csak egyszerűen tárgy, „valami”, mert állatféle, a két lábon járó baromfiak csoportjából. Egy tyúk lépett be a váró­terem ajtaján. Egyszerűen ma­gyar parlagi, de előkelőbben, mint rokona, az angol orping­­ton, vagy a holland galamb­­gyenge leghorn, jött előre csipkefinoman a váróterem kö­zepén, megállt a cementburko­lat díszes ábrájában és akkor körülnézett. Jobbra, balra né­zett, az volt az érzésem, hogy megszámlál bennünket - há­nyan vagyunk. Emberről em­berre pettyegett a feje, mint­ha kotyogta volna, hogy egy, kettő, három, négy, mindjárt jön a lökösházi gyors, készül­jetek, s aztán hadd látom, mi morzsaféle maradt itt a lába­tok alatt. De meg sem várta, hogy valaki feleljen neki, meg­indult előre, most már lassab­ban, óvatosabban, mint mikor bejött. Vigyázva, előrebukta­tott fejjel lépegetett a lábak előtt, olykor koppant a csőre, szedte a hulladékokat. Mikor pedig körüljárt bennünket, ki­állt újra a terem közepére, állt pillanatig, aztán kisétált az ajtón. A jelzőharang újra konga­tott. Ugyan ki látta, ki figyel­te rajtam kívül, aki most mel­lém állna, bizonygatná, hogy ez a kis muronyi tyúk nyug­talanul visszafordult a kongás­­ra, mintha még egyszer mond­ta volna, készüljetek, pár perc múlva beáll a gyors. — Vigyázzatok!... Elől a második vágány! Elgondolkodtató, mi tojás szülte őt ennyi értelemmel, su­gárzással, hogy valakivé vált és így marad meg a reá való emlékezésem­ben. Csurka Péter Az MSZMP tagjai A pártértekezlet egyhan­gúlag az alábbiakat választotta meg, illetve erősítette meg a Központi Bizottság és Revíziós Bizottság tagjaiul: Rendes tagok: Ácséi György munkás, mi­niszterhelyettes; Apró Antal munkás, a Minisztertanács el­nökhelyettese; Bakó Ágnes munkás, a VIII. kerületi PB titkára; Benke Valéria tanító­nő, a Rádió elnökhelyettese; Biszku Béla munkás, minisz­ter; Borka Attila munkás, a Budapesti PB titkára; Brutyó János munkás, építőipari szak­­szervezeti titkár; Cservenka Ferencné munkás, az MSZMP KB osztályvezetőhelyettese; Dabronoki Gyula munkás, mi­niszterhelyettes; Dögei Imre mezőgazdasági munkás, mi­niszter; Fehér Lajos tanár, az MSZMP KB osztályvezetője; Fogarasi Béla filozófus, aka­démikus; Fock Jenő munkás, az MSZMP Központi Bizott­ságának titkára; Földes László munkás, az MSZMP KB osz­tályvezetője; Friss István köz­gazdász, az MSZMP KB osz­tályvezetője; Gáspár Sándor munkás, a Szaktanács főtit­kára; Harmati Sándor mun­kás, X. kerületi tanácselnök; Horváth Imre mérnök, minisz­ter; Kádár János munkás, az MSZMP KB titkára; Kállai Gyula újságíró, miniszter; Kiss Árpád mérnök, az Orszá­gos Tervhivatal elnöke; Kiss Dezső munkás, a Csepel Fém­művek PB-titkára; Kiss Ká­roly munkás, az MSZMP KB titkára; Komócsin Zoltán ke­reskedelmi alkalmazott, a KISZ KB-titkára; Kossa Ist­ván munkás, miniszter; Kre­­szán Lajos, munkás, a Ganz Vagon PB-titkára; Losonczi Pál, paraszt, tsz-elnök; Major Tamás színművész, a Nemzeti Színház igazgatója; Marosán György munkás, az MSZMP KB-titkára; Dr. Münnich Fe­renc jogász, a Minisztertanács elnökhelyettese; K. Nagy Sán­dor kertész, tsz-elnök; Nemes Dezső történész, a Népszabad­ság szerkesztő bizottságának vezetője; Németh Károly mun­kás, megyei PB-titkár; Dr. Nezvál Ferenc munkás, mi­niszter; Nógrádi Sándor mun­kás, nagykövet; Novobátzky Károly egyetemi tanár, akadé­mikus; Nyers Rezső munkás, a SZÖVOSZ elnöke; Orbán László jogász, az MSZMP KB osztályvezető­j.; Pothornyik József munkás, igazgató; Prie­­szol József munkás, megyei PB-titkár; Révai József újság­író, az Elnöki Tanács elnökhe­lyettese; Révész Géza mérnök, miniszter; Rónai Sándor mun­kás, az országgyűlés elnöke; György mérnök, üzemi főmérnök; Sándor József mun­kás, az MSZMP KB oszt. vez.; Sándor Kálmán mezőgazdasá­gi munkás, tsz-elnök; Scher­­cer Lajosné munkás; Somogyi Miklós munkás, a Szaktanács elnöke; Szirmai István újság­író, a Tájékoztatási Hivatal el­nöke; Szurdi István technikus, az MSZMP KB oszt. vez.; Tö­rök István munkás, a Vasas Szakszervezet titkára; Tömpe István munkás miniszterhe­lyettes; Úszta Gyula kubikos, miniszterhelyettes. Póttagok: Antos István közgazdász, miniszter; Borbély Sándor munkás, a KISZ SZB tagja; Darabos Iván szobrász, me­gyei PB-titkár; Horváth Ede munkás, üzemi igazgató; Ilku Pál tanító, vezérőrnagy; Ka­­szapovics András paraszt, tsz­­elnök; Klujber László bányász, járási PB-titkár; Martics Pál munkás, ezredes; Valkó Már­ton munkás, üzemi igazgató; Varró György munkás, üzemi tisztviselő. Az MSZMP Központi Revíziós Bizottságának tagjai: Fodor Gyula munkás, az Országos Nyugdíjintézet igaz­gatója; Győre József munkás, üzemvezető; Karakas László munkás, az Élelmezési Ipari Dolgozók Szakszervezetének elnöke; Kádas István munkás, az országgyűlés irodájának ve­zetője; Kruzslák Béla munkás, KGM kormánymegbízott; Po­lonyi Szűcs Lajos munkás, a pénzügyminiszter első helyet­tese; Szilágyi Béla mérnök, minisztériumi főosztályvezető. A Politikai Bizottság, a titkárság és a KEB tagjai: Kádár János, a Központi A Központi Bizottság az Ideiglenes Intéző Bizottságot, mint Politikai­­ Bizottságot megerősítette és egy rendes és két póttaggal kiegészítette. A Politikai Bizottság tagjai: Apró Antal, Biszku Béla, Fehér Lajos, Fock Jenő, Ká­dár János, Kállai Gyula, Kiss Károly, Marosán György, Münnich Ferenc, Rónai Sán­dor és Somogyi Miklós. Pót­tagok: Komócsin Zoltán és Nemes Dezső. A Központi Bizottság meg­erősítette a Titkárságot, amelynek tagjai: Bizottság első titkára, Fock Jenő, Kállai Gyula, Kiss Ká­roly és Marosán György, a Tit­kárság tagjai. A Központi Ellenőrző Bi­zottság tagjainak számát a Központi Bizottság kilencre emelte. A KEB tagjai: Asztalos Géza, Birkás Imre, Maróti Károly, Mózes Viktor, Nezvál Ferenc, Nehrer Árpád, Papp Lajos, Péteri István és Somogyi Miklós. A Központi Bizottság Somo­gyi Miklóst a Központi Ellen­őrző Bizottság elnökévé vá­lasztotta. A pártértekezlet után írta: BORKA ATTILA, a Budapesti Pártbizottság titkára Háromnapos tanácskozás után befejezte munká­ját a Magyar Szocialista Mun­káspárt országos értekezlete. A küldöttek meghallgatták a Központi Bizottság beszámoló­ját, a szervezeti szabályzat módosítására előterjesztett ja­vaslatot, majd sokoldalú, élénk vitában maguk is ál­­lást foglaltak. Ezután megvá­lasztották, illetve kiegészí­tették a párt vezető szerveit. A konferencia tehát teljesí­tette feladatát. A küldöttek hazatértek mindennapi mun­kájukhoz, s hozzákezdenek a közösen alkotott és elfoga­dott határozatok végrehajtá­sához. Most, néhány órával a pártértekezlet után az elvég­zett munka sokoldalú, rész­letes elemzését még nem lehet elvégezni. De az értekezlet értékes, új vonásairól már most is lehet, sőt kell beszélni. Elsősorban a beszámolóról. A Központi Bizottság beszá­molója rendkívül közvetlen hangú és emberi volt, egé­szen más, mint amit meg­szoktunk régebbi pártkonfe­renciákon, vagy kongresszuso­kon. Nem volt benne semmi mesterkélt és hatásvadásza. Egyszerűen és pontosan ösz­­szegezte a történeti ténye­ket, s úgy jelölte ki a felada­tokat, hogy a küldöttek a be­számolót nem parancsnak, uta­sításnak, hanem vitaanyagnak tekinthették, amelyet a párt­tagság állásfoglalásának meg­felelően ki kell bővíteniök. A pártdemokrácia erősítésének, gyakorlásának új — és kitű­nően bevált — lehetőségét adta meg ezzel a Központi Bi­zottság. Olyan új lehetősé­gét, és olyan új módszerét, amelyhez az utóbbi években aligha szokhatott hozzá a párt­tagság. A küldöttek úgy jöttek a pártkonferenciára, hogy világosan látták nagy jelen­tőségét. Mindannyian azzal az érzéssel foglalták el he­lyüket a tanácskozó terem­ben, hogy a konferencia olyan párt tevékenységét realizálja majd, amely mindenképpen szakítani akar a múlt évek hibáival, de folytatni akarja mindazt, ami az MDP-ben po­zitív és jó volt. Arra készül­tek, hogy a konferencia az ő közreműködésükkel értékeli majd az október 23-át megelő­ző időszakot az október 23. és november 4. közötti napok eseményeit, valamint a no­vember 4-től napjainkig el­telt időt. Ezt várták és ennek megfelelően vettek részt a ta­nácskozás munkájában. A küldöttek megfeleltek a párttagság bizalmának, meg­tették a magukét. Felszólalá­saikban, a vitában kifejezték a párttagság véleményét. S ami a legfontosabb, az alap­vető­ kérdésben mindannyian megegyeztek: a párt egységét meg kell védeni és vissza kell verni minden támadást — jöj­jön jobbról, vagy balról. Az alapos és sokoldalú vita után a pártkonferencia általánosságban és részleteiben megerősítette a Központi Bi­zottság politikáját, amelyet november óta folytatott. De ez csak egy része volt a mun­kának. A Központi Bizottság beszámolója a jövőre is utalt, előterjesztette azt a politikát, amelyet az elkövetkező fel­adatok megoldására javasolt. A vita fontos eredménye, hogy a pártértekezlet valamennyi küldötte megbízói nevében is vállalta, hogy legjobb tudásá­val és minden erejével szol­gálja, győzelemre viszi a párt politikáját. Ez kétségtelenül olyan erő, amelyre teljes bi­zalommal támaszkodhat a megerősített Központi Bizott­ság. Rendkívül pozitív voná­sa a vitának, hogy benne olyan őszinte hang nyilvánult meg, amilyen csak kommu­nisták értekezletén lehet, olyan tanácskozáson, ahol ér­tékelik a munkát, az eredmé­nyeket, szembenéznek a hi­bákkal és összefoglalják a kö­vetkező feladatokat: Magas elvi színvonal jellemezte ezt a vitát. Számos küldött ter­jesztette elő észrevételeit, amelyekkel bővítette a beszá­molót. Több módosító indít­vány is elhangzott a határozati javaslat kiegészítésére. A pártkonferencia megvizs­gálta a gazdasági élet, az iparpolitika kérdéseit is. A be­számoló és a vita alapján az állásfoglalást úgy jellemezhe­tem, hogy bár az ipar teljesíti az október előtti termelés mintegy 90 százalékát — a párttagság látja, hogy a terme­lékenység javításában, a bér­fegyelem, a munkafegyelem szilárdításában sok még a hiá­nyosság, sok a tennivaló. Vilá­gossá vált, hogy a pártszerve­zetek egyelőre még nagyon gyengén segítik a termelést. Fontos, hogy a szervezeti sza­bályzat lerögzíti: a pártszerve­­zeteknek nemcsak joguk, ha­nem kötelességük is pártszerű ellenőrzéssel, politikai munká­val támogatni, elősegíteni a gazdasági munkát. A hibák bírálata közben az is kitűnt, hogy a szakszervezetek sem működnek közre megfelelően a termelési problémák megol­dásában. Elmondták a küldöt­tek, hogy a termelést irányító állami szervekben, tehát a mi­nisztériumokban még mindig nagy a bürokrácia, s ez jelen­tősen akadályozza a munkát. A többi között ez az oka, hogy még a nagyüzemekben is zava­rok vannak a termelés folya­matosságában. Hasznos elkép­zelésként hangzott el, hogy, a centrális állami irányítás meg­szüntetése nélkül, növelni kell a helyi vezetőszervek felelős­ségét, éspedig szélesebb jogkör megadásával. Most, a konferencia befeje­zése után a pártszervezetek fő feladatát abban látom, hogy a határozatoknak megfelelően erősítsék a párt egységét, fo­kozzák a harcot a jobb- és a baloldali elhajlás ellen, hogy a fő tüzet a jobboldali, ellen­­forradalmi veszély ellen irá­­­nyítsák. A pártértekezlet min­den kétséget kizáróan megál­lapította, hogy az ellenforra­dalom és a revizionizmus erőit csak szétvertük, de még nem semmisítettük meg. Nincsenek szétzúzva a revizionista esz­mék sem. Ezért elsődleges most a jobboldali veszély el­leni harc. Kétségtelenül van­nak jelek, amelyek baloldali elhajlásra utalnak, s ezek akadályozzák a tömegkapcso­latok megfelelő bővítését, út­jába állnak a proletárdikta­túra erősítésének. De a fő ve­szély jobb oldalról fenyeget, mert ez pártellenes, s alapjai­ban támadja meg a nép ha­talmát. Ezért is foglalt állást úgy a pártértekezlet — a töb­bi között —, hogy virágozzék minél több virág, de ne min­­den virág. A pártértekezlet határoza­tai sokoldalúan és alaposan kijelölik új feladatainkat. Bi­zonyos, hogy ezeket közös ösz­­szefogással sorra valóra tud­juk váltani egész népünk és szocializmust építő hazánk ja­vára. Az országos pártértekezlet köszönete az üdvözletekért Az MSZMP országos párt­értekezletét táviratban üdvö­zölték számos pártszervezet kommunistái és sok üzem, ter­melőszövetkezet és intézmény dolgozói. A pártértekezlet kül­döttei örömmel fogadták a kommunista és pártonkívüli dolgozók bizalmá­t és támoga­tását, kifejezésre juttató üd­vözleteket, és ezúton köszönik meg a jókívánságokat. Csökkent ez életmentő gyógyszerek ára Az Országos Árhivatal elnö­ke utasítást adott az életmentő gyógyszerek (Isonicid, Teta­­minal, Tetran, Chlorocid, Vi­tamin B 12, Trombin-Fibrin, stb.) árának leszállítására. Ezeket a gyógyszereket a gü­­mőkór, a szamárköhögés, a vé­szes vérszegénység, a gyermek­­bénulás, a vérzékenység, stb. esetén használják. Az ipar fel­készült a fokozott gyártásra, hogy ezek az életmentő gyógy­szerek most már olcsóbban és a szükséges mennyiségben álljanak a rászorulók rendel­kezésére.

Next