Esti Hirlap, 1957. december (2. évfolyam, 282-305. szám)

1957-12-01 / 282. szám

Elkészült a főváros jövő évi költségvetése Elkészült a főváros jövő évi költségvetése. Néhány héttel ezelőtt letárgyalta és elfogad­ta a fővárosi tanács a jövő évi tervjavaslatot, amely nagy összegű beruházásokat irány­zott elő, most pedig a főváros közigazgatási intézményeinek működési és fenntartási kiadá­sait magába foglaló jövő évi költségvetés kerül december 13-án a ta­nácsülés elé. Eddig a költségvetés tételeit a tanács tulajdonképpen csak utólag vitatta meg, miután a büdzsét az országgyűlés letár­gyalta. A kormány a főváros tanácsának gazdasági önállóságát az­zal is növelte, hogy a jövő évtől kezdve állami hozzá­járulás helyett az adókból az állam bizonyos részt át­engedett a fővárosnak. Ez a rendszer érdekeltté teszi a fővárost. Ha növekszik a be­véte­l, a főváros részesedése is emelkedik, és ez a többlet a fővárosnál marad, amely azt községfejlesztésre tudja majd fordítani. Az új költségvetés lehetősé­get nyújt az évközi rendkívüli elő­léptetésekre. A hatáskör bővítése az is, hogy a költségvetés arányainak kialakítása teljesen a tanács­tól függ. A múltban az ágaza­tok és fejezetek költségelő­irányzatát pontosan meghatá­rozták, ezentúl év közben is lehet az ágazatokon és fejeze­teken belül átcsoportosítást végrehajtani. Ez különösen azért jelentős, mert minden ki­adást előre nem lehetett meg­tervezni, most pedig lehetőség nyílik a változtatásokra. A költségelőirányzat tulaj­donképpen tervezet és a ta­nácsnak módja lesz a vita so­rán előterjesztett javaslatok alapján módosítani is az elő­irányzaton. Ez a rendszer megnöveli a tanácstagok felelősségét is. A tanácsülés döntése után az új költségvetés az Országgyű­lés elé kerül jóváhagyásra. A főváros jövő évi költség­előirányzatának számadatait Szili Géza, a végrehajtó bizott­ság elnökhelyettese ma délben ismertette a sajtó képviselői előtt Lapunk zártakor a tájé­koztató ülés tart. Megkezdődött a rendszeres iskolai oktatás a Gyermek­­városban. A nyolcadik osztályosok jól felszerelt laborató­riumban tanulják a kémiát. (MTI Fotó: Fehérváry felv.) Három év alatt 3500 tanterem Kísérletek előregyártott elemekkel Kevés a tanterem. Buda­pesten a tantermek 62 száza­lékában tanítanak „két mű­szakban”, de Csepelen és Pest­erzsébeten csaknem minden tanteremben tanulnak délelőtt is, délután is, harmincban pe­dig, sajnos, három műszak fo­lyik. Nem jobb a helyzet a vi­déki városokban és az ipari központokban sem, s csak va­lamivel enyhébb a falun. Az országos átlag 47 százalék. ... Mi­ várható a következő években, mennyi iskola épül? — kérdezzük a Művelődésügyi Minisztérium tervgazdálkodási főosztályától, és az Építésügyi Minisztériumtól. A hároméves terv idején nem kevesebb, mint 3500 tantermet szándékoznak építeni, — mondották — de mert ezalatt az általános iskolákban a gyer­mekek száma 120 ezerrel nö­vekszik, ezzel a nagy erőfeszí­tést igénylő építőmunkával sem tudunk majd lényeges ja­vulást elérni. Háromezerötszáz tanterem nem csekély gond! A felsza­badulás óta évente 250-300 tanterem épült az országban, most pedig egy,egy esztendő­ben 1000-1100-at kell majd te­tő áld hozni. A három év alatt 2500 tan­termet a tanácsok irányításá­val építenek állami beruházás­ból (mintegy 750 millió forint­ba kerül!), 500 a nagy lakóte­lepekre kerülne (erről még bi­zonyos pénzügyi viták foly­nak), 500 pedig társadalmi úton létesülne. Ha egyik-másik részletkér­désben vannak is még viták, a lényeg az, mondják a Mű­velődésügyi Minisztériumban, hogy a kormány, ,valamint a Tervhivatal, az érdekelt mi­nisztériumok és a tanácsok minden erővel segítenek, ter­mészetesen az ország teherbí­ró képességének határáig. A pénz tehát a hároméves terv­re előreláthatólag rendelkezés­re áll majd, de az iskolaépí­tés nemcsak forint kérdése! Mindenkinek, akinek ehhez valami köze van, éreznie kell, milyen fontos a cél. A lakos­ság egy nyolcada tanul és töl­ti élete egy részét az általános iskolákban. A hivataloknak és a társadalomnak össze kell fogniok, hogy 1960-ban válto­zatlanul csak a tantermek 47 százalékában legyen „kétmű­­szakos” tanítás és szűnjék meg a három műszak. Egészséges iskolákra van szükség,­bár je­gyezzük meg, hogy a Horthy­­időkben az elemi iskolák több­ségében 60—70 gyerek zsúfoló­dott egy osztályba, míg ma az átlag 32. Sok nehézség vár az építők­re, tehát az előrelátható bajo­kat eleve helyes kiküszöbölni. Már jövőre 800 tanterem épí­tését kell befejezni, és ez — Kilián József­nek, az építésügyi miniszter első helyettesének véleménye szerint — csak úgy lehetséges, ha már 1958-ra is elegendő hitel áll rendelkezés­re. Ha az építkezések tervsze­­r­­tlenül áthúzódnak egyik évről a másikra, akkor rend­kívül nehézzé válik a terv tel­jesítése. Az iskolaépítési programot ütemesen kell teljesíteni! Az Építésügyi Minisztérium egyébként különleges gonddal foglalkozik az­ iskolákkal.­uta­­sította vállalatait, hogy a tan­termeket minden esztendőben feltétlenül szeptember elseje előtt adják át használatra. Az iskolaépítés programjá­hoz szükséges, hogy a hozzá­értők törjék fejüket új és hasznos megoldásokon. Az em­lített két minisztérium például közös kísérletbe fogott, előre­gyártott elemekből egy-két­­tantermes iskolákat akarnak építtetni. Ha a kísérlet bevá­lik, jövőre esetleg már száz tanterem is elkészülhet ilyen formán. Eddig a legtöbb kis falusi iskola másfél-két esz­tendeig épült, előregyártott elemekkel viszont hat hét alatt tető alá lehetne hozni. A Szov­jetunióban négyemeletes isko­lákat is építenek panelekből, a fejlődéshez tehát ez az ötlet tág lehetőségeket nyújt. Az eddiginél jobban szán­dékszik támaszkodni a Műve­lődésügyi Minisztérium a tár­sadalom erőire. Pénzzel is tá­mogatni fogja a tanácsok és a lakosság kezdeményezéseit; a pártszervezeteket, a KISZ-t, a Hazafias Népfrontot, a nőcso­­portokat pedig kéri, segítsék minden erővel az iskolaépítést, a maguk módján ellenőrizzék és kezdeményezzenek, mert csak az ő támogatásukkal le­het teljesen valóra váltani az elgondolásokat. Tatár Imre Nem­zetközi bélyegkiállítás két 1961-ben Budapesten A magyar füatelisták 1955 óta vesznek részt rendszeresen nemzetközi bélyegkiállításo­­kon. Ez idő alatt sikerült elis­merést szerezni a magyar bé­lyegeknek és a magyar bélyeg­­gyűjtésnek. A FIP, a nemzet­közi bélyeggyűjtő szövetség legutóbbi kongresszusán úgy határoztak, hogy 1961-ben Bu­dapesten tartják a nemzetközi bélyegkiállítást, s a szövetség évi kongresszusát. Egy hét alatt ötvenezer hold őszi mélyszántás Szabolcsban Szabolcs-Szatmár megye trak­torosai kihasználták a kedvező időjárást, s a tsz-ek és az egyénileg dolgozó parasztok földjein az elmúlt héten mint­egy háromszáz traktorral szán­tottak. A Tiszavasvári Gépállo­más tratkorosai mintegy há­romezer holddal toldották meg eddigi teljesítményüket. A gép­állomások és az egyénileg dol­gozó parasztok az elmúlt hé­ten ötvenezer hold földet szán­tottak meg, többet, mint az el­múlt négy hét alatt. (MTI) cA­liaLixacAera Gyula, az őshorgász barátom táviratozott Erzsébetről, hogy szombaton este szívesen lát vacsorára. Na végre, gon­doltam, mégis csak sikerült ne­ki olyan halat fogni, mely rep­rezentálja őt magát is, és ven­déglátó asztalát is. Tenyérnyi nagyságú rántott harcsaszeletek, süllők pirosropogósra sütve in­gerelnek, majd sötét rozsdapi­ros halászlé párolog tűzálló jé­nai tálban az asztalon. Gyula beváltotta ígéretét... Még délután kirobogtam. Gyula barátom erzsébeti kis kertes háza kapuját, mely majdnem a Holt Dunaág part­ján van, saját maga nyitotta. Olyan ünnepélyes volt, mint római patríciusok, akik palotá­juk vesztibülje magas lépcső­fokán állva fogadták a selyem­lógás vendégeket. — Kimondhatatlanul örülök — kezdte —, hogy korán ki­jöttél ... Itt a Dunaág mellett olyan édes ez ősz, hogy verset írnék, ha tudnék ... Kijösz ve­lem sétálni kicsit a Duna-part­­ra? Hogy kimegyek? Persze, hogy kimegyek. A vacsoraidő még úgyis messze van, és hát természetes, hogy kimegyek, ha a vendéglátó gazda úgy akar­ja. Nem mondhatom neki, hogy menj te csak egyedül, én itt bent megvárlak. Bemegyek a konyhába, udvarolok a felesé­gednek, míg a halat pucolja, még talán segítek is neki. Igaz is, hol van Mariska? Mégis csak, hogy mondjam, bocsánat, illene elébb üdvözölni, mielőtt kimennénk a Duna-partra. De hát Gyula már karon is fogott, húzott a Duna felé, és beszélt. — Apropó­ — szóltam közbe. — Ha már kimegyünk a Duná­ra, nem hozol horgászbotot? ... — Nem hozok, mert én teg­nap befejeztem a szezont. Nem „kapnak” a halak ... Én pedig nem szeretek villantóval csu­kára menni... — Na, és tegnap, vagy ma ... mire mentél? — kérdeztem su­nyin. — Én mindig harcsára vagy süllőre szoktam menni... Sok­szor pontyot fogtam, de dü­hömben visszadobtam, csak úgy hasította a vizet... — Pedig remek a ponty is... — Na ja! — mondta Gyula, és elnézett Haraszti felé. — A ponty is remek. Egyszer... Haraszti alatt éjjelre is kint­maradtam a lyukban. Tudod, csodálatos éjszaka volt, július, párolgott a Duna, a későn kelő hold pontosan a Duna közepén bújt fel óvatosan, mint valami nagykalapú, sápadtképű király. Fényétől sárga lett a víz, az égről lemosta a csillagokat. Tündökletes szép előadás volt. Érzékletes, színes, Gyula szeme beletüzelt a Holt Dunaágra rá­­barnálló alkonyaiba. Én ma­gam reszketve figyeltem, mint­ha ott a parton álltam volna azon a júliusi hajnalon, midőn Gyula iszonyú küzdelmet ví­vott egy huszonöt kilós ponty­­tyal... Igaz volt, nem volt igaz? Vagy csak a halászás ön­maguk alkotta költészetében él­nek ezek az emberek?... Hi­szen Mariska mondta a nyár végén, hogy Gyula az idén még alig fogott valamirevaló ha­lat. — Az pedig Balatonakarat­­­tya alatt volt, tudod ... Kenese felől kicsi káborgó szellők ér­keztek, felborzolták a víz tük­rét. De tudod, olyanok csak, mint halovány kis sóhajok, me­lyeket ártatlan lányok sóhajta­nak el a kenesei gesztenyék alatt a csillagok felé. Én fog­tam a horgászbotot és hold­sütésben ... Felugrottam. Extázisba len­dült Gyula barátom azonnal abbahagyta a balatoni regét. — Menjünk! — szóltam fa­nyarul. — Mariska is bizonyára türelmetlen már... — A feleségem? ... Nincs is itthon... Szalma vagyok... — És a halvacsora? — fehé­­redtem el. — Az meglesz, de nem ná­lam ... Átmegyünk Károlyék­­hoz. Ő lesz a vendéglátó... Is­mered?... Nagy horgász, re­mek ember ... Azt mondta, hogy tegnap egy hatkilós har­csát fogott... * Iszonyúan jól is laktam Ká­­rolyéknál, miközben ők csodá­latos meséket mondtak el egy­másnak dunai tájakról, a Kő­rösök vidékéről, a Tisza-táji napfelkeltékről, naplementék­ről, nagy és kis halakról, darni­­lokról, kis és nagy orsókról — jóllaktam finom rucasülttel és tepertős, túrós csuszával... Csurka Péter Drága len helyett olcsó kender Eredményesen kísérleteznek a len- és kenderiparban a kül­földről vásárolt len pótlásá­val. A lent több textilnél jól lehet helyettesíteni a kender­rel. Először csak a lenszövő­gyárak próbálkoztak felhasz­nálásával az utóbbi időben azonban foglalkozni kezdett szövésével a gyapjúipar is. A Kőszegi Ágyterítőgyár a ken­der díszítőfonalakból bútor­huzatokat, a Tatai Szőnyeg­gyár pedig szőnyegeket min­tázott. A hazai alapanyag fel­­használásával készült lakás­textília megnyerte a szakem­berek tetszését, s gyártását folytatják. A Kőszegi Ágyte­rítőgyár máris öt tonna ken­der díszítőfonalat rendelt. Ellenőrizték a főzelék és gyümölcs téli tárolását Az Állami Kereskedelmi Felügyelet mind Budapesten, mind vidéken 350 tárolóhelyet vizsgált meg abból a szem­pontból, megfelelnek-e az egészségügyi és a tisztasági kö­vetelményeknek azok a pin­cék, padlások és a szabad tá­rolóhelyek, ahol a lakosság té­li gyümölcs- és főze­lékszük­ségletét raktározzák. Az ellen­őrzés általában kedvező ta­pasztalatokat eredményezett. Néhány kivételtől eltekintve, mindenütt gondosan előkészí­tették, fertőtlenítették a helyi­ségeket. Vannak azonban pin­cék, amelyeknek nem tökéle­tes a szellőztetése, találtak olyan pincét is, amely túlsá­gosan nedves és romlással ve­szélyezteti az ott tárolt élelmi­szert, különösen vidéken. Az előző évekhez viszonyít­va nagy javulást tapasztaltak a budapesti KÖZÉRT tároló­helyiségeinél. Mindenütt elvé­gezték a szükséges javításokat. Egyes helyeken azt tapasztal­ták az ellenőrök, hogy az áru, különösen a burgonya váloga­tására nem fektettek nagy súlyt. Ezt azzal magyarázták, hogy nincs elegendő munka­erő a válogatáshoz. Több rak­tárban minden válogatás nél­kül tárolják a hagymát, a bur­gonyát. g­ *■ Teljesen megszűnt az ázsiai influenzajárvány Mit mond a statisztika — Nyilatkozik a Járványügyi Állomás A Statisztikai Hivatal ösz­­szeállította az ázsiai influenza lefolyásáról szóló adatokat. A számok szerint ez a világ­járvány, amely április végén indult el Singapurból, most már kidühöngte magát és Ma­gyarországon is befejezettnek lehet tekinteni. A betegséget április utolsó napjaiban ész­lelték először Singapurban. A hátsó-indiai kikötőből egy­szerre több irányban terjedt. Május elején már megjelent Tajvanban és a Fülöp-szigete­­ken, Manilában. Huszonötödi­kén megérkezett az indiai Madras városába; ezen az el­ső napon már hatszázan be­tegedtek meg. 26-án több ez­ren és négy nap alatt feltűnt India városaiban is. Ugyan­ekkor megjelent Japánban. Pandémia Ekkor kezdték komolyan venni. A fertőző anyagot kü­lön repülőgépen vitték a nagy európai és amerikai Inf­luenza Kutató Intézetekbe. De a járvány is repülőgépen uta­zott. A betegség megelőzte a gyógyítókat: mire a kórokozót izolálni sikerült a laborató­riumban, már voltak megbe­­■•i*gedísék ~?rnyitc!mr '‘"ét' ez Egyesült^-Alb­amokban is. Jú­ j­­nius elején elérte Kambod­­zsát és Vietnamot, berohanta egész Indo-Kínát, 6-án fel­tűnt Pakisztánban, 7-én Ausztráliában és 9-én „partra szállt” Kaliforniában. Ang­liában június 27-én észlel­ték először. Az európai kontinensre is megérkezett június végén, Hollandiába. Feltűnt Cseh­szlovákiában, majd Augusz­tus elején eljutott Nyugat- Németországba, aztán gyors egymásutánban Dániába, Gö­rögországba, Romániába és Olaszországba. Világjárvány­­k­vá fejlődött, ahogyan a tó­­közepén két nap alatt majd­­dósok nevezik, pandémiává. Egyes országokban hetekig, néha hónapokig szórványo­san lappangott, csak azután terjedt tömegesen. 700 000 beteg Magyarországon a járvány zöme októberben zajlott le. Negyedikén Budapesten már több ezer ember kapta meg az ázsiai influenzát. 7-én már 25 000, 8-án 30 000 és 10-én már 44 000 betege volt. A hónap közepén két nap alatt majd­nem 110 000 megbetegedést je­lentettek. 19-én már 32 000, 22-én 26 000, 25-én 16 000 és a hónap utolsó napján már csak 10 000 új betegről adtak jelentést. November 5-re ez a szám 6000-re csökkent és az­óta folyamatosan esett. Október folyamán Budapes­ten több mint 700 000 influen­zás megbetegedés fordult elő, a lakosság közel 40 százaléka betegedett meg. Nagy-Budapesten összesen két influenza gyanús beteget szál­lítottak kórházba. Lehet, hogy a tüzetesebb vizsgálat után ez a két eset sem bizonyul inf­­luenzának. Vannak még huru­­tos meghűlések és náthák a fővárosban, ez azonban nem az ázsiai influenza, mert míg ez utóbbi általában igen magas lázzal, általános elesettséggel és gyengeséggel, nagyon sok­szor izomfájdalmakkal kezdő­dik, addig a meghűlés és nátha az első napokban csak enyhe hőemelkedéssel jár, s a súlyo­sabb esetekben is csak lassan fokozódik. Különben is a ke­mény idő beállta véget vet mindenfajta influenzának, ezt sokéves tapasztalat bizonyítja. G. N. Z. Enyhe lefolyás A Maorit 13'­ nyomó többségében lényegeset­­ enyhébb lefolyású volt, mint az­ előző influenzajárványok alkalmával: általában 3—6 na­pig tartott. Az egészségügyi hálózat a rendkívül nehéz körülmények között is kifogástalan munkát végzett. Októberben 4450 inf­­luenzás beteget ápoltak kór­házban a fővárosban, országo­san a táppénzes betegek napi átlagos száma több mint 150 ezer volt, ennek majdnem fe­le influenzás. Szövődmény sze­rencsére nagyon kevés volt. November közepén az inf­luenza járványjellege meg­szűnt Budapesten, sőt vidéken is. Ezt közli a Statisztikai Hi­vatal. Most csak nátha van Erről beszéltünk a Budapes­ti Közegészségügyi és Jár­ványügyi Állomáson dr. Ka­pos igazgatóval. Az elmúlt nap folyamán — mondja —, egész

Next