Esti Hírlap, 1960. május (5. évfolyam, 102-127. szám)

1960-05-01 / 102. szám

V. évfolyam, 102, szám Ara I forint 1S60, május 1, vasárnap EGY AKARATTAL (Pv. J.) Mi viszi az utcára május elsején a bu­dapestieket, miért lesznek ott a menetben, mit ünnepelnek? Jönnek a gyárakból: esztergályosok és ön­tők, műszerészek és kovácsok, szerszámkészí­tők és szövőnők. Ott lesz a gyalus, a kőműves, a hegesztő, a pék, a nyomdász, a lakatos. Megtisztelik ezzel, követik a hagyományt. Vörös szegfűt tűztek, piros nyakkendőt kötöt­tek. összegyűltek, ünnepeltek akkor is. amikor levonták a bérből a távolmaradást, amikor fe­ketelista, verés, börtön, sortűz járt érte Megtisztelik vele önmagukat Hozzáértésü­ket, amely formát ad az anyagnak. Akaratu­kat. amelynek engedelmeskedik a hatalmas gép. Izmaik feszülését, két kezük munkáját, minden értéknek, minden jólétnek forrását. Megtisztelik vele munkástársaikat más or­szágokban, a föld minden országában. Egyet- akarásuk, összefogásuk, testvériségük avatta ünneppé ezt a napot. Megtisztelik vele ezt a rendet, amelyben végre övék a maguk teremtette jólét, s az ő érdekük dönti el. hogyan osszák fel. mire for­dítsák. Mint gazdának, van szavuk abban: mi történjék az országban. Osztályostársuk volt ez a miniszter és az a tanácselnök; barátjuk ott a katonatiszt és itt az igazgató; közülük került ki — és nem is olyan regen — a bíró, a mérnök. A diákok közül a gimnazista iány. az egyetemista fiú integet. A sógor, az unoka- öccs, nz após — a munkásőrök vigyázzák a rendet. A feleség ruháját is kitüntetés díszíti. A gyerekeket, még ha akarnák, sem lehetne otthon tartani. Napok óta lesik, fordul-e mele­gebbre az idő; kémlelik, ritkulnak-é a fel­hők; fogadkoznak. ők ugyan nem nyafognak, nem kéredzkednek nyakba, vállra, akármeny- nyit kell is menni. Ök nem bánják, hiszen annyi a látnivaló a menetben. Vigyáznak az édesanyák a gyerekekre. Csak azzal-e, hogy fogják a kezüket? Azzal is. hogy segítenek lefogni azok kezét, akik galambok helyett bombázógépeket röpítenének fel. akik szputnyikok helyett atomtöltetet helyeznének az óriásrakétákba. Milyen jó tudni, hogy nem­csak Budapesten. Moszkvában, Berlinben. Prá­gában, Varsóban, Bukarestben, Szófiában, Ti-- ranában, Phénjanban. Hanoihan és Ulan-Ba- torhan hatja át ez az eltökéltség az, édesanyá­kat, de ezért vonulnak fel most május else­jén asszonyok száz. és százezrei Párizsban. Rómában, Londonban, New Yorkban, Delhi­ben, Bagdadban. Az asszonyok is odaáll­nak a férfiak óldalára A béke vágya, ez a közös akarat teszi, hogy egyetlen hatalmas menet a felvonulók sok-sokmilliós tömege má­jus elsején. És ez a menet ma nagyobb erő, mint bármikor korábban; több a remény, jobb a ki­látás a béke megőrzésére, mint volt eddig. Nálunk más közös akarat is egyesíti a fel­vonulók seregét. Azonos érdekek fűzik össze . az embereket. Ami jó, hasznára van az egész népnek, íavara válik mindenkinek külön-kü- lön is. A mérnök, a tanár, a tisztviselő, a bolti eladó nem kereshette, hiába kereste volna má­sok rovására a boldogulását, s ma már meg­találta másokkal mindenkivel együtt a nép felemelkedésében, az ország felvirágzásában. Abban, hogy mindenki tudása, igyekezete leg­javával szolgálja a közös célt. Együtt lesz a menetben a munkás és a dip­lomás ember, a gépek mögött állók és az író­asztalok mögött-ülők Eljönnek a Pest környé­ki parasztok és érkeznek küldöttségek a zász- iódíszbe öltözött, ünneplő falvakból, ahol most zajlott ie. vagy még éppen tart a nagy válto­zás. a régi életforma felcserélése az újjal. Se­gítséget igényel ehhez, gépeket, anyagot, ipa­rost, mérnököt, - közgazdászt, orvost, tanítót a várostól, a fővárostól a falu — és erőfeszí­téseinek megtérülését a falusiaktól a városi ember Az úi követelésével az uj segítésével jobb élet születik itt is — ott is. Magáért, a maga érdekeiért váltja fel a régi. elavult ter­melési módot újjal, jobbal a falú; magáért, a maga érdekeiért segíti ezt a város — s közben hasznát látja az egész ország, az egész népnek lesz javára Elindulnák május elsején kora délelőtt ott­honról az emberek, összetalálkoznak előbb ki­sebb csoportok, azután- nagyobbak, s .végül egyetlen menetben olvad, össze a főváros sok százezer lakosa. így olvad össze nálunk közös akarattá sok-sok egyéni törekvés így válik azonossá sok-sok egyéni érdek. így vezet el a közös cél az egyéni vágyak megvalósulásához. Vidám boldog ünnep lesz az idei május elseje. Sokat váltottunk valóra szándékaink­ból. gyorsabbá, biztosabbá tettük fejlődésün­ket Van hozzá erőnk megteremteni szorgos munkával, nagy igyekezettél minden feltételéi annak, hogy jövőre, s az azután , Következő években még zökkenomentesebb legyen utunk, még könnyebben legyünk úrrá a nehézsége­ken. még többet, még szebbet, még nagyobbat érhessünk el — teljesen felépítsük a szocializ­must hazánkban. (Zádor István Kossuth díjas festőmiivész rajza)

Next

/
Thumbnails
Contents