Esti Hírlap, 1961. szeptember (6. évfolyam, 206-231. szám)

1961-09-01 / 206. szám

VI. évfolyam, 206. szám Ára 60 fillér A brazil parlament megszavazta Goulart beiktatását Goulart nyilatkozata New Yorkban — Bankzárlat Szolidaritási nyilatkozatok a brazil nép mellett Rio de Janeiro, augusztus 31. A brazil parlament két háza szerdán este túlnyomó többség­gel, 296 szavazattal, 14 ellené­ben, megszavazta, hogy Goulart alelnököt iktassák be az elnöki tisztségbe — jelenti az MTI.­­ A reakciós katonai vezetők tiltakozása ellenére megszava­zott határozat kiemeli, hogy a jelenleg érvényben levő vá­lasztási törvényeket tisztelet­ben kell tartani, ami más szóval azt jelenti, hogy Goulart, Quadras al­kotmányos utódja lesz az elnök. A határozat elvben elfogadja az alkotmány módosítására vo­natkozó javaslatot, amelynek célja megváltoztatni a kor­mány jelenlegi formáját. A csütörtöki nap folyamán a Bar- 1 imént további tanácskozáso­kat folytat majd az elnöki ha­táskör módosítása részleteinek kidolgozásáról. New Yorkból keltezett hír­ügynökségi jelentések szerint Goulart alelnök szerdán este repülőgépen New Yorkból Bue­nos Airesbe indult. Útközben érinti Miamit, Panamát, és Limát is. A New York-i repü­lőtéren újságíróknak kijelentet­te, hogy Buenos Airesből to­vább utazva ,,a legmegfelelőbb helyen” lép Brazília földjére. Az újságírók kérdéseire vála­szolva, a többi között elmon­dotta: azért tér vissza, hogy gon­doskodjék a törvényesség és a rend fenntartásáról Brazíliában. Kifejezte azt a véleményét, hogy a kongresszus feladata dönteni a kormányforma mó­dosításáról és a válság meg­oldását magának a brazil nép­nek kell megtalálnia. Az alkotmány rendelkezései­ből világosan kitűnik, hogy a törvény­es államfő én vagyok — mondta. Amikor megkérdez­ték, hogy folytatja-e Quadros politikáját, azt felelte, túlságo­san sok gondot okoznak neki ország belügyei, és külpoli­­t­ikai kérdésekkel még nem fog­lakozott. Amikor Brazíliába érkezésének időpontja felől kérdezték, Goulart kijelentette, hogy Panamából telefonössze­köttetést vesz fel Brazíliával és e beszélgetés után dönt végle­gesen. A brazíliai katonai vezetők — annak ellenére, hogy a szer­dai nap folyamán elfogadták a kongresszus javaslatát, Gou­lart beiktatásáról — közbeeső állásfoglalásukat megváltoztat­va, szerdán este kiáltványt ad­tak ki, amelyben ismét til­takoznak az alelnök vissza­térése ellen. Kifogásul azt hozták fel, hogy Goulartnak „túlságosan sok a kommunista kapcsolata”, ah­hoz, hogy az országa vezetője legyen. Denys hadügyminiszter szer­dán este rendeletet adott ki a Rio Grande do Sul tartomány­ban állomásozó 3. hadsereg feloszlatására. Lopes tábornok, a hadsereg parancsnoka azonban el­utasította a rendelet vég­rehajtását. A hadügyminiszternek szerdán este küldött üzenetében megis­­mételte, hogy nem hajlandó al­kotmányba ütköző utasításait teljesíteni. A tábornok egy he­lyi lapnak nyilatkozva kijelen­tette, amennyiben Cordeiro de Farias tábornok, akit utódja­ként kineveztek, Porto Alegré­­be érkezik , letartóztatják. Brizzola, Rio Grande do Sul állam kormányzója rádiófelhí­vást inézett a lakossághoz és fegyverbe szólította őket. Be­jelentette, hogy a mozgósításra vonatkozó első intézkedéseket Lopes tábornokkal egyetértés­ben hozta meg. Korábbi jelentéseinkben már közöltük, hogy a brazíliai fe­szült helyzet egyik következ­ményeként a lakosság megrohamozta a bankokat. Az ideiglenes brazil kormány ezért elrendelte, hogy csütör­tökkel kezdődőleg a bankok háromnapos szünetet tartsa­nak. Buenos Aires-i jelentés sze­rint több argentin politikai párt, illetve politikai személyi­ség juttatta kifejezésre támo­gatását a brazil népnek a nem­zetellenes erők összeesküvése ellen folytatott harcában. A Brazil Kommunista Párt Köz­ponti Bizottságának az Argen­tin Kommunista Párt szolida­ritási üzenetet küldött és Ar­gentína legnagyobb ellenzéki pártja, a Polgári Népi Radiká­lis Párt nyilatkozatban foglalt állást Brazília függetlenségi harca mellett. Gomez volt ar­gentínai alelnök azt a meggyő­ződését fejezte ki, hogy a bra­zíliai nép harca győzelmet fog aratni. Hivatalos közlemény szerint a brazíliai központi fegyveres erők katonai akciót indítottak a „lázadónak” minősített Rio Grande do Sul tartomány el­len. Pénteken érkezik Magyarországra a román párt- és kormányküldöttség A Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottsága és a magyar forradalmi munkás­paraszt kormány baráti látoga­tásra hívta meg a Román Munkáspárt Központi Bizottsá­gának és a Román Népköztár­saság kormányának küldöttsé­gét, hogy viszonozza a Magyar Népköztársaság párt- és kor­mányküldöttségének a Román Népköztársaságban 1958-ban tett látogatását. A román párt- és kormány­­küldöttség szeptember elsején, pénteken érkezik hazánkba. A küldöttség vezetője Gheor­­ghe Gheorghiu-Dej, a Román Munkáspárt Központi Bizott­ságának első titkára, a Román Népköztársaság Államtanácsá­nak elnöke. A küldöttség tag­jai: Ion Gheorghe Maurer, a Román Munkáspárt Központi Bizottsága Politikai Bizottsá­gának tagja, a Román Népköz­­társaság Államtanácsának al­­elnöke, a Minisztertanács el­nöke, Emil Bodnaras, a Román Munkáspárt Központi Bizott­sága Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnök­­helyettese, Mogyorós Sándor, a Román Munkáspárt Központi Bizottsága Politikai Bizottsá­gának tagja, a Minisztertanács elnökhelyettese, Alexandra Birladeanu, a Román Mun­káspárt Központi Bizottságá­nak tagja, a Minisztertanács elnökhelyettese, Corneliu Ma­­nescu külügyminiszter, Mihail Rosianu, a Román Munkáspárt Központi Bizottságának tagja, a Román Népköztársaság bu­dapesti nagykövete. A különvonat pénteken reg­gel érkezik a lökösházi határ­­állomásra, ahol a baráti láto­gatásra érkező küldöttséget ünnepélyesen fogadják. A kü­­lönvonat 11.20 órakor fut be a Nyugati­ pályaudvarra, ahol Gheorghe Gheorghiu-Dejt és a küldöttség tagjait katonai díszpompával köszöntik. (MTI) A béke erői hatalmasabbak, mint a háborúé A DIVSZ titkárságának nyilatkozata a nyugat-berlini helyzetről és a német kérdésről A Demokratikus Ifjúsági Világszövetség titkársága nyi­latkozatban foglalt állást a nyugat-berlini helyzettel és a német kérdéssel kapcsolatban — jelenti az MTI. A nyilatkozat — többi közt — rámutat, hogy a ma fenn­álló berlini helyzet, valamint az, hogy 16 évvel a második világháború szörnyű viharának elcsitulása után a német béke­szerződést sem kötötték meg — veszélyes és elfogadhatatlan helyzetet teremt Európa szívé­ben. A nyugati hatalmak mind­eddig nem válaszoltak azokra a számtalanszor megismételt javaslatokra, hogy ezt a kér­dést, amely annyi bajnak a for­rása, tárgyalások útján oldják meg. Sőt, ellenkezőleg, fokoz­zák katonai előkészületeiket, háborús hisztériát szítanak és erőszak alkalmazásával fenye­getőznek. A nyilatkozatban a titkárság a D­VSZ 101 millió tagja nevé­ben üdvözli a Szovjetunió kormányának azon javaslatait, hogy 1961 végéig kössék meg a békeszerződést mindkét német állammal, ha ez lehetetlennek bizonyulna, úgy a Német De­mokratikus Köztársasággal. Nyugat-Berlint nemzetközi ga­ranciák mellett nyilvánítsák szabad és demilitarizált város­sá, és ily módon számolják fel ezt az abnormális és veszélyes helyzetet, a második világhá­ború súlyos maradványait. A DIVSZ titkársága felhívja a világ ifjú nemzedékét, sok­szorozza meg erőfeszítéseit, hogy megfékezze a háború sö­tét erőit, megvédje és tartóssá tegye a békét az egész világon, megóvja a barátság és a köl­csönös megértés szellemét és diadalra vigye a békés egymás mellett élés elvét. A béke erői ma hatalmasab­bak, mint a háborúé, mozgó­sításukkal kudarcra lehet ítél­ni az imperialistákat, akik tehetetlenségük fölött érzett elkeseredésükben újabb konf­liktusokba akarják sodorni a világot — hangoztatja befeje­zésül a DÍVSZ titkárságának nyilatkozata. 1961 szeptember 1. péntek Határozott békepolitika Aki szelet vet, vihart arat. A NATO-hatalmak vezetői az elmúlt időszakban valósággal ontották a hidegháborús nyi­latkozatokat. A német béke­­szerződés javaslata körül fe­hér izzásig hevítették a nem­zetközi légkört, rekordmagas­ságba emelték az amerikai ha­di költségvetést, nem riadtak vissza tengeralattjáró-provoká­cióktól a szovjet felségvizeken. Mindezt nem lehetett tétlenül nézni. A kalandorokat megfe­lelő figyelmeztetésben kellett részesíteni, hogy észhez térje­nek. Ezért határozta el a Szov­jetunió, a szocialista tábor ve­zető ereje, hogy — éppen a bé­ke megőrzése érdekében — megteszi a megfelelő intézke­déseket honvédelmi készült­ségének erősítésére. Ennek fontos része a nukleáris­­fegyver-kísérle­t­ek felújítása, amelyet a mya nyilvánosságra került nyilatkozat jelentett be. A szovjet kormány hangsú­lyozta, hogy ezt a döntést mély sajnálatára kellett meghoznia. Moszkvából szívesebben adnak jelentést a hétéves terv mun­kahőstetteiről, a lakásépítési program gyümölcsöző eredmé­nyeiről, a közszolgáltatási dí­jak megszüntetésének távlatai­ról. Most mégsem lehetett másképpen tenni. A Szovjet­unió következetes és töretlen békepolitikát folytat, s a béke érdekében határozottságra, erőre volt szükség. A Szovjet­unió ünnepélyesen kijelentet­te, hogy sohasem fog elsőként a fegyverekhez nyúlni, de szükségesnek látta, hogy be­tekintést engedjen fegyvertárá­ba, nehogy Nyugaton elszámít­sák magukat és a tárgyalási akaratot gyengeséggel magya­rázzák. Az atlanti politikai szótár kedvelt kifejezése lett a téves kalkulációtól való óvás. Nos, a szovjet kormány időben figyel­meztette a Nyugatot azokra a veszélyes ábrándokra, téves kalkulációkra, amelyeknek be­láthatatlan következményei le­hetnének. Intette az atlanti ha­talmakat, hogy nem lehet bün­tetlenül a tűzzel játszani, mert egy kiprovokált összecsapás nukleáris világháborúvá széle­sedne ki. Aki a német béke­­szerződésre háborús fenyege­téssel válaszol — ezért mérhe­tetlen felelősséget vesz magá­ra. Aminthogy a nyugatnémet revansistáknak az a törekvése, hogy megváltoztassák a hatá­rokat és elnyeljék a másik, a demokratikus munkás-paraszt német államot — ugyancsak egy világégés veszélyét hordja magában. A határozott figyel­meztetések azonban időben hangzottak el. A tárgyalóasz­talhoz le lehet és le kell ülni. De, úgy látszik, az ésszerű megbeszélések feltétele, hogy hideg zuhannyal lehűtsék a felhevült kedélyeket és kijóza­nítsák a saját harci táncuktól megrészegü­lt nyugati vezető köröket. Nemegyszer tettünk már em­lítést róla, hogy a békés egy­más mellett élés nem valósul meg automatikusan, önmagá­tól. Bármennyire is ellentétes­nek hatnak a szavak, napjaink alapigazsága, hogy kemény és állhatatos harcot kell vívni a koegzisztenciáért, a békés egy­más mellett élést rá kell kény­szeríteni az agresszív erőkre. Ez történik most is, amikor a Szovjetunió megzabolázza a hisztériakeltőket és lelohasztja harci kedvüket. Ezért bízha­tunk benne, hogy a súlyos és felelősségteljes intézkedések végső­ soron a tárgyalások út­ját kovácsolják ki és az enyhü­lés irányában hatnak majd. Hiszen a kerekasztal és a napi­rend készen áll már, olyan kérdések várnak megvitatásra, mint az általános és teljes le­szerelés, a német békeszerző­dés ügye. Ha ezekben megálla­podásra jutnának a szemben­álló felek, kiküszöbölődnék a fegyverkezési verseny; nem­csak ingatag nukleáris fegyver­­szünet, hanem szilárd atombé­ke valósulna meg, elszigetel­nék a nyugatnémet revansiz­­must. Ehhez azonban nem elég az egyik fél,jóindulata, szük­séges a másik fél közreműkö­dése is. Ha pedig erre egyelőre még nem hajlandó, meg kell mindent tenni, hogy ráébred­jen a világ valóságos tényeive s a változott erőviszonyokra. A Szovjetunió, mint a szocia­lista tábor vezető ereje, termé­szetesen oroszlánrészt vállal magára a béke biztosításáért folyó harcból. Erejét azonban megsokszorozza, hogy nem áll egyedül, mint ma huszonkét esztendeje a második világhá­ború kitörésének napján, ha­nem kialakult körülötte, fel­sorakozott melléje az erős, egységes, legyőzhetetlen szo­cialista tábor. Mi, e tábor tag­jaiként nemcsak helyesléssel fogadjuk a szovjet kormány intézkedéseit, de egyetértésünk cselekvő. A magunk szerény lehetőségeihez képest mindent elkövetünk és mindent el fo­gunk követni a szocializmus és a béke frontjának erősítésére. S ha a szovjet kormány nyilat­kozata külön kiemeli, hogy akinek drága a béke megvé­dése, az bátran támaszkodhat a Szovjetunióra, mi azzal vá­laszolunk: a Szovjetunió is szá­míthat ebben a nagy küzde­lemben barátaira és szövetsé­geseire, köztük a mi hazánk dolgozóira is. A Pravda az amerikai fegyverkezési hajszáról Moszkva, augusztus 31. A Pravda csütörtöki számá­ban cikk jelent meg Vis­­nyevszkij tollából „Ki szítja a fegyverkezési hajszát” cím­mel. A cikk megállapítja, hogy Kennedy amerikai elnök a va­lóságban hatalomrajutása után azonnal rátért az elődei által megkezdett fegyverkezési haj­sza erélyes fokozásának útjá­ra és azóta is hónapról hónapra követik egymást agresszív in­tézkedései. A cikk szerzője rámutat, hogy Kennedy már elnökségének első napjaiban utasítást adott három katonai intézkedés haladéktalan végrehajtá­sára, a fegyveres erők szállítási ké­pességének növelésére, a Pola­­ris-rakétákkal felfegyverzett tengeralattjárók építésének meggyorsítására, valamint a rakétagyártási program végre­hajtásának ösztönzésére. A Fehér Ház új gazdája —­­ folytatja Visnyevszkij — sza­­­­bad kezet adott a megvadult­­ militaristáknak. Elég arra utal­­­­ni, hogy Taylor tábornok lett az elnök legfőbb katonai ta­nácsadója. A pórázukról szaba­don engedett tábornokok és tengernagyok lázas sietséggel fogtak hozzá a fegyverkezési hajsza meggyorsításához és az ország fegyveres erőinek növe­léséhez. Az Egyesült Államok­ban kibontakozott az agresszív készülődés a nukleáris rakéta­fegyverek, valamint a hagyo­mányos fegyverek és fegyveres erők terén egyaránt. Az Egyesült Államok napról napra hasonlóbbá válik a ka­tonai táborhoz — mutat rá a cikk. Újabb és újabb fiatalembe­rek kapnak behívót katonai szolgálatra. Kennedy elnök teljhatalmat kapott a kong­resszustól negyedmillió tarta­lékos tényleges katonai szol­gálatra való behívására. A szárazföldi haderőnél 84 000 olyan katonát fognak vissza­tartani, akiknek szolgálati ide­je már lejárt. A légierőknél 28 000 katonát, a haditengeré­szetnél pedig mintegy 3000 tisztet és 24 000 matrózt. Ismét hallatnak magukról az óceánontúli atomkalando­rok. A Pravda cikke ismerteti a United States and World Report egyik jelentését, amely­ből kitűnik, hogy Nevada és Új-Mexico államokban 13 nukleáris robbantás előkészületei folynak. Befejezésül Visnyevszkij rá­mutat, hogy az Egyesült Álla­mokban folyó agresszív előké­születek a halál kereskedőinek érdekeit szolgálják, akik ily módon mind nagyobb nyeresé­get vághatnak zsebre

Next