Esti Hírlap, 1961. november (6. évfolyam, 258-282. szám)

1961-11-01 / 258. szám

VI. évfolyam, 258. szám Ára 60 fillér 1981. november 1. szerda Kádár János látogatása a Vlagyimir Iljics Gépgyárban Moszkva, október 31. Az MTI különtudósítója je­lenti: Kádár János, a Magyar Szo­cialista Munkáspárt első titká­­­­ra, a Minisztertanács elnöke, a­­ Szovjetunió Kommunista Párt­­­­ja XXII. kongresszusán részt vevő magyar pártkü­ldöttség vezetője ma délelőtt látogatást tett a moszkvai Vlagyimir Il­­jics Gépgyárban. Kádár Já­nos kíséretében volt Révén Géza nagykövet és Usztyinov a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsága tagja, a Szovjetunió budapesti nagykövete. A magyar párt el­ső titkárát elkísérte a látoga­tásra Szem­jon Birjukov, a Szovjet—Magyar Baráti Társa­ság első elnökhelyettese, Vik­tor Karaszjov, a Szovjetunió Hőse, a Szovjet—Magyar Ba­ráti Társaság titkára és Marija Fortusz őrnagy, akinek szere­pe volt az Alba Regia című film alapjául szolgáló történet­ben. Kádár János beszéde A gyár megtekintése után Kádár János és a küldöttség tagjai a 20-as műhelybe siet­tek, amelynek nagy csarnoká­ban több mint kétezer dolgozó nagy lel­kesedéssel, tapssal és virá­gokkal fogadta a magyar pártküldöttség tagjait. Kádár János beszédet mon­dott. Az önök pártjának történel­mi XXII. kongresszusa óriási esemény, nagy ünnep az egési szocialista világ, az egész nem­zetközi kommunista mozgalom életében. Mi, akik a magyar kommunistákat képviseljük az önök történelmi kongresszu­sán, nagyon jól érezzük ma­gunkat ezen a kongresszuson jól érezzük magunkat, mert tudjuk, hogy ezen a kongresz­­szuson a nagy és halhatatlan Lenin szelleme, a kommuniz­mus uralkodik. Az a politika, amely ezen a kongresszuson szemünk előtt kirajzolódott, az ne­künk szívünk szerint való, mert ez a marxizmus a le­­ninizmus elveihez való szi­lárd ragaszkodás és a kom­munizmus győzelmes építé­sének politikája. Mi, a legjobb meggyőződé­sünk szerint az önök XX kongresszusának, most pedig a XXII. kongresszus szellemében akarunk dolgozni hazánkban, a Magyar Népköztársaságban is mégpedig azért, mert meggyő­ződésünk szerint, nincs a ma­gyar dolgozó nép érdekének hűbb és jobb szolgálata, mint a leninizmus szellemében dol­gozni a szocializmusért, a bé­kéért. Néhány percet töltöttünk az önök gyárának múzeumában Ott szemléletesen látható en­nek a gyárnak, e gyár kollek­tívájának történelmi útja. Az önök gyára a szocialista for­radalmi mozgalom hajnalán már képviseltette magát, itt járt több ízben Lenin. A kapu­ban találkoztunk azzal a vete­ránnal, aki Lenin hívására harcolt a szovjethatalomért. A kongresszusi teremben együtt ülünk az , önök kongresszusi küldöttével. A műhelyeket jár­va, nem kevés olyan emberrel találkoztunk, aki kivívta a kommunista brigádtag, a kom­munista élmunkás címét. Ter­melési eredményeik nagyon szépek. A gyár Lenin nevét vi­­seli. Ezért én hadd mondjam itt: ahogyan a nagy Kreml kongresszusi palotájának termében Lenin szelleme uralkodik, éppen úgy Le­nin szelleme uralkodik eb­ben a gyárban is. Külön hálásak vagyunk önöknek azért, hogy e gyár kollektívája a Szovjet—Ma­gyar Baráti Társaság tagja is. Ezt úgy vesszük, mint a né­pünk iránti szolidaritás leg­szebb kifejezését. Mindezekre gondolva e napon, amely a nagy kongresszus zárónapja is egyben, nagyon jól érezzük magunkat az önök körében. Amikor a mi küldöttségünk elindult a kongresszusra, a mi pártunk központi bizottságától, egész párttagságunktól, a dol­gozók legszélesebb köréből fa­kadt megbízásunk, hogy adjuk át a szovjet dolgozóknak, a testvéri szovjet népnek legfor­róbb, legszívélyesebb testvéri üdvözletüket. Kérem, fogadják jó szívvel ezt az üdvözletet. Elvtársak! — folytatta Ká­dár János. — A Szovjetunió­ban az utolsó esztendőkben, egy határozott törekvés ered­ményeképpen, annak a harc­nak eredményeképpen, amely 1953-ban indult meg a fejlődés akadályainak elhárításáért, csodálatos sikerek születtek. A Szovjetunió tekintélye az egész világon mérhetetlenül megnö­vekedett az utóbbi esztendők­ben. Engedjék meg, hogy szív­ből gratuláljunk önöik­nek ezek­hez a nagyszerű eredmények­hez. Mi ismerjük azt az elszánt akaratukat, hogy a legrövidebb időn belül utolérjék az Egye­sült Államokat, a legfejlettebb kapitalista országot. De isme­rünk olyan területeket is, ahol az Egyesült Államoknak kelle-­­ ne önöket utolérnie. Azt is­ tudjuk, hogy nem fogja utol-­­érni önöket. (lapzártakor a gyűlés még­­ tart.) ■ évi fejeződik be a XXII. kongresszus Moszkva, október 31. A. Pancardi jelenti: Miközben tudósításomat diktálom, az SZKP XXII. kongresszusának hétfő délutá­ni zárt ülésén megválasztott új Központi Bizottság elnöksé­gét és titkárait választja meg. Ma délután nyilvános ülést tart a kongresszus, s ezen be­mutatkozik a párt most meg­választott három vezető szerve. A Szovjetunió Kommunista Pártjának XXII. kongresszusa kedden, magyar idő szerint­­délután 14 órakor tartja záró­­ülését. Sajtókörökben elterjedt hí­rek szerint a záróülésen Hrus­csov, a párt első titkára is fel­szólal. A szovjet nép egyhangúlag helyesli az SZKP XXII. kongresszusának határozatait Moszkva, október 31. Moszkvában, Leningrádban, Kijevben, Minszkben, Szverd­­lovszkban és a Szovjetunió más városaiban a különböző üzemek és hivatalok dolgozó kollektívái lelkes gyűléseket tartanak ezekben a napokban. A résztvevők felszólalásaikban egyhangúlag helyeslik és támo­gatják az SZKP Központi Bi­zottságának a XXII. kongresz­­szuson előterjesztett beszámo­lóját, valamint a kommuniz­­­­mus építésének nagyszerű­­ programját, amelyet a párt be­­s­nini központi bizottsága dolgoz­­­zott ki. A Sarló és Kalapács­gyár dolgozói határozatukban kije­lentik: „Egyöntetűleg helyesel­jük az SZKP Központi Bizott­ságának következetes lenini irányvonalát”. A szovjet fővá­ros kohászainak határozata rá­mutat: nem lehet felháborodás nélkül megemlékezni Molotov, Malenkov, Kaganovics és a többi frakciós pártellenes cso­portjának aljas szerepéről. E frakciósok megkísérelték el­téríteni a pártot és az országot a lenini útról. A határozat hangsúlyozza azt is, hogy Sztá­lin koporsója nem maradhat a nagy Lenin mellett. Öt év alatt: tizenkétmilliárd rubeles áruforgalom a Szovjetunióval Fontos nyersanyagokat, teljes gyárberendezéseket kapunk . Nagyobb részben gépeket, műszereket szállítunk A magyar—szovjet árucsere­forgalom fejlődéséről tájékoz­­­­tatták a Külkereskedelmi Mi­nisztériumban az MTI munka­társát. Az ötéves terv időszakában csaknem megkétszereződik a magyar—szovjet árucse­reforgalom. A népgazdaságunk számára­­szükséges fontosabb alapanya­­­­­ok közül a vasércnek több mint 90 százalékát, a kohó­koksznak 50 százalékát, a hen­gereltárunak szintén a felét a Szovjetunióból vásároljuk. A textiliparban felhasznált gya­potnak 75 százaléka érkezik a Szovjetunióból. A tervidőszak­ban több mint kilencmillió tonna vasér­cet, 6 millió 600 ezer ton­na nyersolajat és több mint ötmillió köbméter fa­árut vásárolunk.­­ A kölcsönös áruszállítások ér­téke öt év alatt meghaladja majd a 12 milliárd rubelt. A Szovjetunióból vásárolt áruknak 76-80 százalékát a nyersanyagok képezik, expor­tunkban viszont 67 százalékra tehető a gépipari készítmé­nyek aránya. A műszeripa­runkban a Szovjetunió segít­ségével új ágazat alakult ki, a szovjet dokumentációk alap­ján, több olyan orvosi műszer gyártását kezdhetjük meg, amelyeket eddig még nem ké­szített az ipar. A szovjet meg­rendelések a szakosítás foly­tán lehetővé teszik, hogy egyes cikkekből nagy sorozatokat gazdaságosabban gyártsunk. A Szovjetunióból érkezik ötéves tervünk több nagy létesítményének gépi be­rendezése. A Dunai Vasmű hideghenger­­művének, a Tiszavidéki Vegyi­kombinát új üzemeinek fő be­rendezéseit a Szovjetunió szál­lítja. A legutóbb aláírt szerző­dés értelmében műanyaggyá­rak és nyersolaj-feldolgozók berendezéseit is készítik ha­zánknak a szovjet gyárak. Ősz a Margitszigeten. (Boksárt fest.) IIJ in­trikahullám­ Bonnban Brentano lemondása nyomán Bonn: október 31. Brentano visszavonulása a külügyminisztérium éléről, a várakozással ellentétben nem­­ könnyítette meg, ellenkezőleg,­­ még tovább bonyolította a­­ bonni koalíciós tárgyalásokat. Adenauer és Mende hétfőn nyolc óra hosszat tartó tárgyalás után azzal vált el egymástól, hogy csütör­tökön tovább folytatják a megbeszélést a „személyi probléma"’ meg­oldásáról. Ezen, természetesen, az értendő, hogy ki legyen az új külügyminiszter. Adenauer, miután kénytelen volt megvál­ni Brentanótól, aki engedel­mesen teljesítette utasításait a külügyminisztérium élén, most hasonló „kényelmes” minisz­tert szeretne. Éppen ezért Hallstein professzort, egykori bizalmas munkatársát akarja visszahívni Bonnba az európai gazdasági közösség brüsszeli főbizottságának éléről. Az FDP azonban egyelőre szembehelyezkedik ezzel a tervvel. Adenauer mindenesetre teg­nap már telefonon beszélge­tést folytatott Hallsteinnal, és szerdára magához rendelte Bonnba. Külügyminiszter-jelöltekben különben sincs hiány: Strauss hadügyminiszter, Schröder belügyminiszter, Gersten­­­­meier, a parlament elnöke,­­ Kiesinger, a Baden-Württem­­­­bergi tartomány miniszterel­nöke — mindannyian többé-kevés­­bé nyílt aspiránsok a kül­ügyminiszteri posztra. Az utóbbi kettőről azonban azt mondják, hogy — személyi el­lentéteknél fogva — elfogad­hatatlanok Adenauer számára. Strauss és Schröder, a két régi vetélytárs ráadásul köl­csönösen igyekszik sakkban tartani egymást. Strauss ugyan tegnap ismét kijelen­tette, hogy nem akar megvál­ni a hadügyminiszteri széktől, politikai körökben azonban nem kételkednek abban, hogy a becsvágyó hadügyminiszter igyekszik majd minden befo­lyását latba vetni annak meg­akadályozására, hogy vetély­­társa kerüljön a külügymi­niszteri székbe. Brentano lemondása tehát további intrikák sorozatát nyitja meg Bonnban, s ugyan­akkor Adenauer tekintélyének újabb megrendülésével jár. A Kereszténydemokrata Párt soraiban tegnap ismét szemre­hányó hangok hallatszottak Aden­au­erre­l szemben, sokan azt mondogatták, hogy a kan­cellár pusztán saját személyi hatalmának megőrzése végett túlságosan könnyen feláldozta B­re­ma­nót. Bonnban ugyanakkor feltű­nést keltett Gerstenmeierwer ér a parlament elnökének teg­­nap esti nyilatkozata is, aki azt hangoztatta, hogy ha a hét végéig sem vezetnének ered­ményre a koalíciós tárgyalá­sok, akkor Lübke köztársasági elnök­nek kell beavatkoznia, mert az új kormány megala­kítása nem várathat tovább magára. Gerstenmeier, aki közismerten Adenauer ellenlá­basa a Kereszténydemokrata Pártban, ezzel arra célzott, hogy a köztársasági elnök esetleg más valakit javasoljon a parlamentnek a kancellári tisztségre, ha a koalíciós tár­gyalások továbbra sem bizto­sítanák Adenauer szilárd par­lamenti többségét. A nyugatnémet Süddeutsche Zeitung, a bonni koalíciós dzsungelről: Strauss kavargatja az üstöt, Adenauer feni a kést, Mende harcias tirádákat mond ... Brentano pedig már az üstben van. Kik követik?...

Next