Esti Hírlap, 1962. február (7. évfolyam, 26-49. szám)

1962-02-01 / 26. szám

A töprengő Rush . . és a magabiztos Dorticos. Békesség A nyugati kormányok rend­kívül felháborodott arcot vágtak, amikor India felszaba­dította Goát. Washington, amely a Kuba és London, amely a Szuez elleni támadást előkészítette, kegyes szavak­kal óvott és óv azóta az erő­szaktól. Ennek a jelszónak a jegyében szeretnék visszatar­tani a színes bőríteket, hogy felszabadítsák a még gyarma­ti területeket. Éles vita folyt a napokban az ENSZ közgyűlésén a portu­gálok afrikai uralmáról, s alig volt szónok, aki megvető sza­vakkal el ne ítélte volna a Sa­­lazar-diktatúrát. Csak a nyu­gati hatalmak képviselői hív­tak fel megértésre. Zárójelben megjegyezzük, hogy ugyanezek a nyugati ha­talmak tavaly négy NATO-tá­maszpontot létesítettek Portu­gália kelet-afrikai gyarmatán, Mocambique-ban. Természete­sen, ezt is — a békesség jegyé­ben. „Pókháló 66 Frankhonban szívesen adnak nem mindennapi, hangzatos elnevezéseket a katonai vagy rendőri akcióknak. Emlékezhe­tünk még például az Algériá­ban bevetett félmilliós hadse­regnek a kietlen hegyvidékek átfésülését célzó „Drágakő"­­hadműveleteire. Ahogyan hegyről hegyre haladtak, úgy nevezték el hol „Smaragdnak", hol „Türkiznek” az éppen so­ron levő harci feladatot. A „Drágakő-offenzíva” annak idején a chansonnier-knak, a csípős nyelvű párizsi kabaré­énekeseknek hálás témául szolgált: megénekelhették, hogy az a néhány algériai kő, amit a hegyekben a franciák ideig-óráig a magukénak mondhattak, valóban­­ igen drága volt... A „Rőt Hold”-ban vagy má­sutt a chansonnier-knak most sem kell a szomszédba men­niük a kuplék nyersanyagáért. Napjaink drámai feszültségét úgy oldják fel tréfáikban, hogy „homéri kacajjal” fogad­ják az OAS fellengzős névadá­sát, amikor az párizsi plasz­­tikbombás merényletsorozatát „Iliásznak” keresztelte el — de nem kímélik a „flic”-eket, a „zsarukat” sem, akik a rendőr­prefektus meghirdette „Pókh­á­­ló”-akció razziáin keresik az OAS merénylőit. Csattanóként önként kínálkozik a chanson­nier-knak, hogy — pókhálóval nem lehet jómadarakat fog­ni ... — fy Kétnapos hosszabb£tás után : A szavazás első fordulója Punta del Estében Megtorlás helyett Washington csak körülirásos formulát tudott kicsikarni ♦ Brazília és még öt ország tartózkodott Corticos: „A vesztes nem Kuba" Punte del Este, január 31. Az amerikai külügyminisz­terek értekezlete Punta del Es­tében két nappal az eredetileg kitűzött határidő után és öt napja folyó alkudozá­sokat követően kedden este megkezdte a sza­vazást a benyújtott határozati javaslatokról. Mint az AP tudósítója írja, az Egyesült Államok küldött­sége végül feladta a harcot, hogy keresztülhajszolja a kö­zös fellépés egyhangú elfoga­dását Kuba ellen és úgy dön­tött, hogy megelégszik a hatá­rozati javaslatra adott szavaza­tok kétharmados többségével, bár ez kifejezésre juttatja az amerikai országok Washing­tonban sokat hangoztatott ,,egységének” felbomlását. Az AP tudósítója beszámol­ójában hangoztatja, hogy bár az amerikai küldöttség még a lehetetlent is meg­kísérelte, a legnagyobb és legjelentősebb amerikai országok nyíltan ellentét­be kerültek Washington­nal. Az értekezlet kedden tehát lényegében azért ült össze, hogy az Egyesült Államok ez alkalommal fáradságosan ösz­­szetákolt szavazógépezetével elfogadtasson egy olyan kompromisszumot, amely sokkal enyhébb, mint amire a haladéktalan és szigorú megtorlást kö­vetelő Washington töreke­dett és amelynek legfontosabb pontját a legjelentősebb ame­rikai országok még így sem szavazták meg. Az elfogadott és voltaképpen elvi állásfoglalásnak minősü­lő határozatok azt állítják: az amerikai államok rendszerével összeférhetetlen, hogy ameri­kai ország marxista-leninista politikát folytasson, mert „csatlakozása a szocialista or­szágok tömbjéhez megbontja a nyugati félteke egységét” s Kuba „ennek az összefér­hetetlenségnek” révén ön­magát zárta ki a nyugati félteke országainak rend­szeréből. A gyakorlati intézkedésnek szánt határozat kimondja, hogy az Amerikai Államok Szervezetének tanácsa, vala­mint más szervei és szerveze­tei késedelem nélkül tegyék meg a határozatok végrehaj­tásához szükséges intézkedé­seket. Ezt a határozatot elfogadta a Washingtont eredetileg is tá­mogató 12 kisebb latin-ameri­kai ország, valamint hosszas huzavona után Haiti és termé­szetesen a washingtoni kül­döttség. Argentína, Brazília, Bolí­via, Chile, Ecuador és Me­xikó küldöttsége mérsékel­tebb álláspontra helyezke­dett és tartózkodott a sza­vazástól, Kuba pedig a határozat ellen szavazott. A Reuter tudósítójának meg­jegyzése szerint a hat ország küldöttségének az volt az ál­láspontja, hogy az értekezlet csupán tanácskozó jellegű és végleges intézkedések nem tar­toznak hatáskörébe. A Reuter idézi az argentin küldöttség szóvivőjének nyilatkozatát, aki megállapította, hogy a „szavazás veszélyes prece­denst teremtett”. A szavazást követően fel­szólalt Corticos elnök, a ku­bai küldöttség vezetője, az ülés egyetlen szónoka: „Előre tudtuk, hogy ennek az értekezletnek összehívására Kubával ellenséges szellemben került sor. Ami azonban itt történt, nem lesz befolyással a kubai forradalomra. Ezért nem Kuba hagyja el vesztes­ként a tárgyalótermet. Akár tagja Kuba az Ame­rikai Államok Szervezeté­nek, akár nem, mi meg­nyerjük a csatát” — mondotta. Dorticos ezután figyelmez­tette a jelenlevő küldöttsége­ket, tévedés lenne azt hinni, hogy ez az értekezlet dönti el a nyugati félteke sorsát. „Amerika sorsa népeinek ke­zében van” — állapította meg. A kedden hozott határozat­tal foglalkozva, Dorticos fel­hívta a figyelmet arra, hogy a határozat végrehajtásá­nak következtében az Amerikai Államok Szerve­zete nem lesz többé regio­nális szervezet, hanem az Egyesült Államok imperia­lista kormányait kiszolgáló tömbbé válik. ..Nem kétséges — mondotta—, hogy a szocialista rendszer, a földreform, a tömegek művelt­ségének fejlődése összeférhe­tetlen a nagybirtokok és mo­nopóliumok rendszerével. Még­sem lehet megváltoztatni Amerika földrajzát, és ezért a szocialista Kuba tovább­ra is része lesz az ameri­kai földrésznek” — fejezte be felszólalását Cor­ticos. Az ülést követően a brazil küldöttség szóvivője kijelen­tette, véleménye szerint az Amerikai Államok Szervezeté­nek Tanácsa február végén ülést tart Washingtonban, és ott vi­tatja meg a határozatot. A szóvivő szerint a tanács majd úgy dönt, hogy Kuba nem vehet részt a tanács és más szervek ülésein mindad­dig, amíg nem hívják össze az amerikai országok újabb érte­kezletét, hogy az találja meg a jogi eljárást, amelynek alkal­mazásával Kubát ki lehetne rekeszteni az Amerikai Álla­mok Szervezetéből. A m­egegrizi­s küszöbén ? Hol tartanak a francia—algériai titkos tárgyalások Léderer Frigyes, az MTI pá­rizsi tudósítója jelenti . A francia kormányhoz közel álló körökben is­mét derűlátó véleménye­ket hangoztatnak a francia —algériai tárgyalásokkal kap­csolatban. Az Europe 1. rádió szerdán reggel arról adott hírt,, hogy Joxe, az algériai ügyek államminisztere találkozott a napokban Dahlabbal, az algé­riai ideiglenes kormány kül­ügyminiszterével. Egy belga lap­­ jelentése szerint a francia—algériai megegyezés szövege kész, csak aláírásra vár. A francia polgári lapok ugyanakkor részletesen ismer­tetik a két kormány közötti titkos tárgyalásokon állítólag elért eddigi eredményeket. A jelentésekből kiderül, hogy bár az alapvető elvi kérdésekben nincsen lényeges eltérés a két álláspont között, nagy nehézségek mutat­koznak a részletkérdések­ben és a megállapodások gyakorlati végrehajtása te­­kintetében. Erre mutat rá szerdai ve­zércikkében az Humanité is. Hangoztatja, az algériai béke leglényegesebb feltétele, hogy a francia kormány őszintén gondolja az algériai nép önren­delkezési jogának gyakorlati érvényesítését. Az algériai nép mindaddig nem teszi le a fegyvert, amíg erre vonatkozó­lag biztosítékot nem kap. A lap rámutat, az adott helyzet­ben, amikor a francia kormány kevés jelét mutatja, hogy a fegyveres erőket megtisztítja az OAS-szal rokonszenvező elemektől, veszélyes dolog a tétlen bizakodás álláspontjára helyezkedni. ,­­ENS­­-kötvén­yt veg­yenek Kennedy százmillió dollárral akar beszállni . Washington, január 31. A Thant ügyvezető főtitkár kezdeményezésére nemrégen bejelentették, az ENSZ összesen kétszáz­millió dollár értékben köt­vényeket bocsát ki a kongói akció és a Paleszti­nai menekültek segélyezésének finanszírozására, valamint a világszervezet pénzügyi nehéz­ségeinek leküzdésére. A brit kormány hétfőn úgy határo­zott, hogy 12 millió dollárért vásárol a kötvényekből. A TASZSZ viszont megálla­pítja: Az Egyesült Államok az ENSZ-kötvények vásárlásával igyekszik könnyíteni az ENSZ- nek a kongói csapatok költsé­geiből adódó pénzügyi nehéz­ségein. Az Egyesült Államok teljes egészében támogatja a kongói ENSZ-erőknek a világszervezet utasításaival és határozataival ellentétes tevékenységét, mert ez megfelel az amerikai imperialista körök érdekeinek. A ruha teszi... A különös színjáték sze­replői: Mr. Edwin A. Walker, markáns arcú, ke­mény tekintetű férfi, úgyis, mint első számú amerikai tábornok. Második számú tábornokként az Egyesült Államok volt elnöke, Dwight D. Eisenhower. Ezenkívül az elnök, szenátorok, tröszt­vezérek, politikusok, akik később egy furcsa bizottság­gá alakulnak. Az események kezdetén csak a keményvágású, poli­tikai ambíciókkal jócskán megáldott Walker generális van a színen, illetve nyugat­németországi főparancsnoki posztján, összehívja külön­böző rendű és rangú tisztjeit, és megkezdi eszméinek pro­pagálását. A walkeri tézisek lényege a következő: az Egyesült Államok jelenlegi vezetői vétkesen szimpatizál­nak a kommunizmussal. Nem kivétel ez alól Kennedy el­nök sem. Ebbe a csoportba tartoznak olyan közismerten „baloldali személyiségek”, mint Truman volt elnök, Acheson exkülügyminiszter, stb., stb. Az igazi hazafiakat másutt kell keresni. Elsősor­ban a John Birch-társaság­­ban s az amerikai fasiszta terrorszervezetekben. Ez ilyen nyíltan a Fehér Háznak is sok volt. Kennedy kiadta szigorú utasítását. A tábornokok a jövőben ne tartsanak hivatalos poli­tikai expozékat. A kelle­metlenkedő náci ideológus Walkerrel szemben „vaskéz­zel” léptek fel; elmentek egé­szen addig, hogy javasolták áthelyezését egy másik főpa­rancsnokságra. És mindeze­ken túlmenően megalakult a szenátorokból, üzletemberek­ből és más közéleti személyi­ségekből álló bizottság, mely­nek feladata, hogy vizsgálja ki a „politizálgató” táborno­kok ügyét. A vizsgálat irányelveit a kezdet kezdetén maga Eisen­­r hetver volt elnök próbálta megszabni, aki hogyan, hogy nem, eljutott odáig. „A tisz­tikar lehetőleg tartózkodjék a politizálástól.” Ez azonban csak tiszavirág életű állás­­foglalás volt. Alig telt el né­hány nap, s Eisenhower, a New York Herald Tribune tanúságtétele szerint, ismét nyilatkozott, és most már egészen más húrokat penge­tett. Leszögezte: „Az Egye­sült Államok tisztjeinek jo­gában áll, sőt, kötelességük, hogy döntő szerepet játssza­nak a Keletről beáramló ideológiai veszély elleni harc­nál.” Ezután pedig külpoliti­kai éleslátásának további bi­zonyítékaként Eisenhower kifejtette­ ..Moszkvában jól tudják, hogy nekünk milyen kiváló tábornokaink, admi­rálisaink, tisztjeink vannak. Szerintem ott lennének a legboldogabbak, ha mi meg­akadályoznánk derék bajtár­sainkat abban, hogy a kom­munizmus lényegét feltár­ják.” Még elgondolni is rossz, hogy a Szovjetunióban és másutt milyen aggodalommal figyelik, hogy a nagy Walker és a többiek — a horogke­­resztes zászlók jegyében — milyen megcáfolhatatlan lo­gikával boncolgatják a szo­cializmus kérdéseit. De ezzel még nem értünk a történet végére. A mindent elsöprő érvet Eisenhower utolsónak tartogatta. Érdemes idézni. ..Nem kell aggódni, a generá­lisok és más egyenruhás sze­mélyiségek nem lehetnek fa­siszták. Ezt a történelmi ta­pasztalat támasztja alá, hi­szen Hitler és Mussolini is­­a polgári életből kerültek a diktátori hatalomra.” A politikai egyenlet ezek szerint világos. A nyu­galmazott tábornok-elnök szerint, csak a „civil fasisz­ták” jelenthetnek problémát. . Ha felöltik a mundért, akkor­­ már nincs baj. Ruha teszi a nácit. Vagy talán mégsem? Sümegi Endre "­i . Hány embert ölt meg a háború a rabszolgakortól napjainkig? Szo­jet tudós megrázó statisztikai tanulmánya 20 évig dolgozott művén a szerző Moszkva, január 31. Rendkívül érdekes, tudomá­nyos munkát találtunk a Le­­nin-díjra felterjesztett művek között. Borisz Urlanisz szovjet közgazdász A háború és Euró­pa népessége címmel megrázó statisztikai tanulmányt tett közzé. A tudós a rabszolgatársa­dalomtól kezdve napjain­kig kiszámította, hány mil­lió emberéletet ragadtak el az Európában lezajló véres háborúk. A legkülönbözőbb­­ nyelveken több mint 500 könyvet, sok ezer levéltári okmányt, cikket ta­nulmányozott át, hogy kimu­tassa : — Napóleon háborúiban több mint egymillió ember vesztette életét. A háborúk minden esztendejére átlag százezer halott jut, de a leg­több áldozatot a császár orosz­­országi hadjárata követelte. — Az első világháborúban Európa harcterületen­­ több mint kilencmillió ember esett el. — A második világháború­ban csupán Európában és csak a katonák közül 30 millióra tehető az elesettek száma, a polgári lakosság áldozatai további 20 mil­lió főt tesznek ki, tehát földrészünk 50 millió embert vesztett el 1939-től 1945-ig. A legtöbb véráldoza­tot a Szovjetunió, Lengyelor­szág és Jugoszlávia hozta, de természetesen igen sok német is elpusztult. Urlanisz évszázadonként a következő számadatokat közli: a XVII. század háborúiban 3 millió 300 ezer európai halt meg, a XVIII. és a XIX. szá­zad embervesztesége már 11 millió körül jár, a XX. század­nak pedig csupán az első felé­ben több mint 40 millió katona esett el a­­harcmezőkön, nem beszélve a polgári lakosságról. Urlanisz húsz évig dolgozott ezen a művén. A moszkvai rá­dióban elhangzott interjújában kijelentette: „Ez a könyv figyelmeztető­nek készült. Az utóbbi időben annyira szo­morú tökélyre emelkedtek a tömegpusztítás eszközei, hogy a könyvemben ismertetett ada­tok eltörpülnek egy harmadik világháború várható veszteség­listája mellett. Ezért kell min­dent megtennünk a háború megakadályozásáért.” Sugár András CSAKNEM... A drámai érzel­mekre hajlamos angoloknak új bá­natuk van: foko­zatosan csökken az Egyesült Államok­ba irányuló angol gyapjúszövet ex­port, ami a sziget­­ország üzleti kö­reit annál is kel­­lemetlenebbül érinti, mert a gyapjú hozta ne­kik a legtöbb dol­lárt. A brit gyap­júszövet exportő­rök számára a kel­lemetlen változást az okozta, hogy az amerikai impor­tőrök közül újab­ban mind többen vásárolnak szíve­sebben japán gyártmányokat — „csaknem” alapon. A japán gyapjú­­szövetek minősége ugyanis csak­nem megközelíti az angol szövete­két, mintáik pedig csaknem ver­senyeznek a leg­jobb angol áruké­val. A japánok rá­adásul és a te­re­e­m verhetetle­n­ül olcsón termel­nek és utánzóké­pességük is csak­nem korlátlan: a legjobb angol min­tákat­ úgyszólván már másnap lemá­solják, mégpedig olyan ügyesen, hogy még a legki­válóbb szakértőket is megtéveszthetik. A ho­ni­ikai ipar újttui­tága a­­ PXELK II L I II A II X I T Ó Természetes napbarnított hatást kelt. (Nem festék) Díjtalan szaktanácsadással és bemutatással szolgál a gyártó vállalat kozmetikusnője február 7-ig. 11 órától 18 óráig a Petőfi Sándor utca 11 és Móricz Zsigmond körtér 3. sz. alatti illatszerboltokban.

Next