Esti Hírlap, 1963. szeptember (8. évfolyam, 205-229. szám)

1963-09-02 / 205. szám

Az elpocsékolt szén Az Esti Hírlapban több ízben írtunk arról, hogy Budapest levegője szennyezett. Most Reminiczky Károly főmérnök, az Energiagazdálkodási Tudományos Egyesület Aerosol Bizottságának vezetője, aki a Technika Házában szeptember 3-án előadást tart, új eljárással mutatta ki, hogy Budapest ipari technológiáinak füstje 1960. évi minden hónapjában 4750 tonna ként juttatott a levegőbe, összesen pedig az ipari technológiák és ipari fűtések, valamint a lakásfűtés együttes kéntermelése: január 27 214, február 24 335, március 18 367, április 11 533, október 8932, november 17 046, s december 21 337, vagyis egy év alatt összesen 152 810 tonna kén rontotta Budapest levegőjét. Eszerint 1960-ban elméletileg minden pesti emberre átlagosan mintegy 80 kiló kénből fejlődött kéndioxid, kénes sav stb. jutott Budapest levegőjéből. Az 1962— 63-as évben pedig ennél 18— 20 százalékkal több, mert ez a tél jóval hidegebb volt. — December, január, február, e három hónap kénmennyisége a legveszedelmesebb — mondja a főmérnök. — A fővárosi tiszta levegőt védő szabályrendelet meg is állapítja, mennyi korom és kén tűrhető meg Budapest levegőjében, de ennek mindig, még nyáron is a többszörösét találjuk. A bűnös? Elsősorban a rossz tüzelés. Tüzelni kell, de nem mindegy, hogyan. Elavult tüzeléstechnikánkat, rosszfűtőkészleteinket bizonyítja az, hogy átlagosan a szén fűtőértékéből csak 13 százalék hasznosul, 87 százalék meleg veszendőbe megy. A vasútnál négy-öt százalékos hatásfokkal dolgoznak, a kályhák legtöbbje harmincötven százalékkal hasznosítja a meleget Németországban kiástak egy kétezer éves központi fűtéses házat. Újra építették, befűtötték, s az eredmény: az ókori fűtőrendszer 82,5 százalékos Hatásfokkal működött! A tíz évvel ezelőtt, új házakban létesített központi fűtések körülbelül ötven százalék hatásfokkal működnek. A tíz éven belüli új épületeik központi fűtései harminc, vagy még ennél is kevesebb százalék hatásfokot érnek el. Makón például a rádió szerint építettek egy új kórházat, amelynek központi fűtőberendezése oly rosszul sikerült, hogy a kórházat másfél év óta nem lehet használatba venni. Budapesten négyezer központi fűtőberendezés füstje rontja a levegőt, mert legnagyobb részük rossz hatásfokkal működik, s a szükségesnél harminc-száz százalékkal több szemet pocsékol, azonban eddig azokból alig egy- néhányat vizsgáltak meg — Mi a segítség? — Megfelelő kazánokat, jó kályhákat kell gyártani. Nagy hiba, hogy az újfajta kályháikat, amelyekben háromezer kalóriás szénnel fűtenek, egy régi rendelet alapján ötezer kalóriás szénnel próbálják ki. — Milyen a jó kályha? — A világ összes vaskályhái közül a magyar Jobbágy féle kályha volt a legalkalmasabb hazai szeneink hasznosítására. Ez kétaiknás kályha volt. Sajnos, most nem gyártják. Amiket pedig előállítanak, azok az energiafelügyelet szerint, egytől-egyig rosszak. A cserépkályhák közül jók az aiknás rendszerűek, ha három ajtóval készülnének, és így a szénfentről lefelé nagyobb hatásfokkal égnek, még alkalmasabb lenne. Sajnos, kétajtós csakivem mindegyik. Megtakarítottak egy ajtót, amelynek ára ötven forint, és lerontották a hatásfokot húsz százalékkal. A Termokokszkályhák 90 százalékos, a Mecalor-kályhák 80 százalékos hatásfokkal működnek. A gázkonvektor eredeti típusa 87,5 százalék hatásfokú, ellenben, amelyet legyártottak, az már csak 81 százalék hatásfokkal működik. Legsürgősebb feladat: a meglevő berendezéseket olyan állapotba kell hozni, hogy a túzélőszerek fűtőértékét a legjobban hasznosítsák. (békés) MENNYI KÉNT LEHEL BE EGY BUDAPESTI A LEVEGŐRONTÁS ADATAI Súlyos hibák a Szent István park két új házának építésénél Az elmaradt ellenőrzés következményei ♦ Repedeznek a panelfedéiek ♦ A Fővárosi Döntőbizottság sürgős intézkedései A Szent István park 20— 21. szám alatt két impozáns hét- illetve nyolcemeletes öröklakásos bérház épült, mindegyik 57 lakással. A terveket a Középület Tervező Intézet készítette, amely azt is vállalta, ellenőrzi, miképpen alkalmaznak egy, akkor még új panelfödémrendszert. A kivitelezést az ÉTM 23. sz. Vállalat végezte. Panaszok áradata Nem sokkal azután, hogy a lakók beköltöztek, különböző hibákról kezdtek panaszkodni, amelyekre felhívták az építtető OTP figyelmét. Ezek között a legsúlyosabb az volt, hogy a panelfödémek egyes lakásokban megrepedeztek, ami a ház tökéletes stabilitását tette bizonytalanná, ezenkívül a födémek hangszigetelése sem bizonyult kielégítőnek. A kirívó hibák miatt az OTP a Fővárosi Döntőbizottságnál eljárást indított a KÖZTI és a 23. sz. Vállalat ellen. A bizottság szakértői vizsgálatot rendelt el, ami megdöbbentő eredményre vezetett Megállapították, hogy egyes helyiségekben a panelfödémek rögzítése nem kielégítő. Ennek az az oka hogy nemcsak különböző minőségű paneleket használ- tak fel, és így alapanyaguk változó, hanem — ami már* súlyosabb — egyes lakások, ban a paneleket úgy helyez- * ték el, hogy nincsenek át-’ kötő bordák, és bekötő va-« sokat sem alkalmaztak. Ezérket a hiányosságokat a ki- vitelezésnél — az elmaradt* ellenőrzés miatt — nem vet-ték észre. Az a gyanú is fel- merült, hogy a gerendatartó * pillérek sem megfelelőek. A ház statimailag veszélyes ! A helyzetre tekintettel a döntőbizottság részhatároza- tot hozott, amelyben leszö- gezte, hogy — a szakvéle- mény figyelembevételével — megítélése szerint az egésze ház statikai szempontból ve- ' szélyes. Ezért elrendelte, hogy valamennyi lakásban a födémeket statikailag ellen-őrizzék. Minden lakásban fel kell tárni a födémet , mert feltehető, hogy ha a hiba ed- dig még csak néhány helyi-5 ségben mutatkozott, hama- rosan a többiben is jelentke-zik. A bizottság kötelezte a Középület Tervező Intézetet, dolgozzon ki eljárást, mi- aképpen lehet azokat a he-lyiségeket, ahol már repe- idések mutatkoznak, statikai-lag biztonságossá tenni. A KÖZTI döntése után a 23. sz. Vállalat köteles a hiba-i kát 30 napon belül kijavíta- ni. Statikai számítások sze-rint az évülét nem ' dőlésve- 'szélyes, de semmi biztosíték sincs időállóságára és arra, hogy külső vagy egyéb behatás következtében nem kerül-e veszélybe. A munkálatokat haladéktalanul meg kell kezdeni. A többi panasszal kapcsolatban a bizottság véleménye az volt, hogy a hangszigetelés valóban nem megfelelő, ami előreláthatóan minőségi kötbérigényt és árengedményt von maga után. A nem megfelelő ajtóborító lemezekről az az álláspont alakult ki, hogy erről a hibáról a kivitelező vállalat nem tehet. Ugyanis ez típusszerkezet, amelyet a gyár időnként olyan gyenge minőségben állít elő, hogy sürgős szükség van az Építésügyi Minisztérium intézkedésére, amely megfelelő szabványt írna elő, összegezve: nem vitás, hogy mind a KÖZTI-t, mind a 23. sz. Vállalatot felelősség terheli. A döntőbizottsági eljárás eddigi megállapításai után is az eljárás tovább folyik, és a mindkét házra kiterjedő födémvizsgálat eredményének ismeretében hozzák meg a végleges határozatot. Ez dönti majd el, hogy a súlyos hibákért a két vállalatot milyen kártérítési kötelezettség terheli. Hajdú Endre — Well, Mr. Kerdösz. Íme, a Trafalgar square. Ide óhajtott jönni, nemde? — Pontosan, Sir. Köszönöm, hogy elhozott. — Hát akkor holnap tízkor, a hotel halljában. Viszontlátásra, Mr. Kerdösz. — Viszontlátásra, Mr. Philby. A Ford Anglia néhány másodpercig még villogtatta a jobboldali indexét, aztán egy merész szökkenéssel besorolt az áradatba. Péter odasétált a Nelson-emlékműhöz, megállt mellette és körülnézett. A szökőkút felől finom cseppeket permetezett arcára a szél. — Hát ez az — gondolta A Trafalgar. Mikor is volt az ütközet? A nénikéjét, elfelejtettem. Pedig feleltem belőle még a gimiben, erre tisztán emlékszem. Lorry Nelsonkám, ez mit sem von le a győzelmed értékéből. Nézte a teret és erem forró áramként zúdult végig az öröm. Nem hitte volna, hogy két évvel az egyetem után itt lesz. Ráadásul hivatalos személyiségként. Kardos Péter, mint hivatalos személyiség, így Mr. Kerdösz, úgy Mr. Kerdösz. Ezen elvigyorodott. Alig másfél hónapja hivatták az igazgatóhoz. Amikor kinyitotta a párnázott ajtót, még hallotta, ahogy a dili telefonon azt mondja valakinek: — Dobjuk csak be a mély vízbe a gyereket. Jót tesz neki. Irtó rendes volt az öregtől, hogy rágondolt. Valami szép ajándékot visz neki. Most már azt is tudta, hogy nem okoz csalódást otthon. Philbyék ma végre engedtek az árból. Az iránt meg semmi kétség, hogy nagyon tud az a masina, hamar behozza, amibe kerül. Holnap mindenesetre megpróbál alkudni még egy kicsit.. Elindult. A Piccadilly Circusnál egy ideig nézte a körlépcsőn ülve csiripelő diákokat. — Jó az a kis kantáros — állapította meg tárgyilagosan egy kantárszoknyás kis feketéről. Kardos Péter szívesen mellé telepedett volna, de Ing. Mr. Kerdesz, az egyik legnagyobb magyar külkervállalat megbízottja nem csücsülhet lépcsőn London közepén. Továbbment a Piccadillyn. A Bondstreetnél jobbra fordult és módszeresen végigmustrálta a világ legelőkelőbb férfidivat-kirakatait Jó érzés volt, hogy pénz van a zsebében. Egy kirakati tükörben megpillantotta gyapjas, fekete haját, busa szemöldökét, széles vállát, zömök alakját. — Hello, Mr. Kerdész — mondta magában, miközben megigazította a nyakkendőjét — How do you do? Az Oxford-streetnél balra fordult és a Bayswater Road elején egyszer csak ott volt előtte a Hyde Park. Már messziről meglátott egy sámlin hadonászó férfit. Két unottképű néger hallgatta. Amikor Péter elhaladt mellette, a zsíros-szmokingos szónok éppen azt mondta: „Mert kedves hallgatóságom, mi is tulajdonképpen a szépség?” Szembe vele keménykalapos fiatalember ódivatú gyerekkocsit tolt. Dickens. A betonon Jaguár-sportkocsi igyekezett befarolni egy Rolls Royce és egy Austin közé. Ez viszont nem Dickens. Szürkébe tompult a sárga ragyogás. Alkonyodon. Ezt hívják erre twilightnak. A kanyarban pad bukkant fel, fiatal lány ült rajta. Libbenő kék nylonruha, hamvas hófehér bőr, nagy, csodálkozó szem, kontyba regulázott mézszínű zuhatag — Péter megállt. Tetszett a nőknek és tapasztalatból tudta ezt. — Elnézést, kisasszony, meg tudná mondani, hol van itt a legközelebbi földalatti megálló? Feszülten várt, rutinból ismerte a kérdést követő másodperc jelentőségét. Ha választ kap, túl van a nehezén. — Meg tudnám mondani Hová akar menni? A hang kedves volt, nem bujkált benne méltatlankodás. Mr. Kerdész nyeregben érezte magát. Fene nagy jókedve támadt. — Tulajdonképpen még sehová sem akarok menni. A legszívesebben leülnék erre a padra. A lány elnevette magát. — És ki van írva valahol, hogy tilos? Péter leült. — Maga olasz? — kérdezte a lány. — Magyar vagyok. — Magyarország. . . Magyarország ... Bukarest. — Nem. Budapest. Ezen nevettek. Egy óra múlva, mikor már tudta, hogy Helennek hívják, Péter átölelte padszomszédját. A lány meztelen karja meleg maradt a leszálló estében is. A fiú megcsókolta a nyakát és a szája fölé hajolt. Helen elhúzódott. — Ne . .. Miért itt? — Túl messzire mentem — gondolta Péter és megkérdezte: — Miért itt? Hát hol? — A szobában. A Bakerstreetnél. Taxival öt fierc. Három fontból kijön az egész. , Péter könnyű émelygést érzett. — Micsoda? A taxi? — Vicces fickó vagy. Más, fél font a szoba, nekem is összesen másfél marad. Csak nem sokallod. darling? < Harmat Endre ] Három font Emlékműavatás Monoron Vasárnap délután avatták fel Monoron a fasiszta idők deportáltjainak emlékművét. Az itteni gyűjtőtáborból 15 ezer munkaszolgálatost hurcoltak el és 20 000 Pest környéki lakost deportáltak a német fasiszták. Az emlékmű felavatásánál megjelentek a járás, és község vezetői, a Hazafias Népfront képviselői, a környékbeli termelőszövetkezetek, a nőtanács, a KISZ és a József Attila Gimnázium küldöttségei, Sós Endre író, a Magyar Izraeliták Országos Képviseletének elnöke mondott emlékbeszédet. \ A NYÁR KÜLÖNÖS „UTÓREZGÉSE" Harmadszor is kivirágzott a tulipánfa Különös természeti jelenség színhelye lett a nyár elmúltával legdélibb városunk, Pécs. A vasútigazgatóság parkjában levő tulipánfa ismét kivirágzott, immár harmadszor az idén. A különleges díszcserje minden tavasszal elsőként bontja ki az országban egzotikus virágait. Az idén már április elején megjelentek rajta a rózsaszínű „tulipánok”. Három hónappal később, július elején, a nagy meleg hatására, másodszor is virágba borult az óriási tulipánja. S most, újabb két hónap elteltével — mintegy a nyár utórezgéseként — megint virágot hozott. A másodvirágzás aránylag gyakori jelenség: két-három évenként szokott előfordulni. A tulipánfa harmadszori kivirágzására azonban sok esztendő óta nem volt már példa. (MTI) A PESTI HABROLD CSORTOSA Ruszwurm unokaöccse, a mai magyar cukrászat doyenje, a hetvenéves Szekrényi József ötven esztendeje mester. A Gerbeaud-nál tanult, grillástortából tett segéd-, s a külföldi gyakorlóidők után rangot bizonyító dobostorta-áthúzásból mestervizsgát. Hajócukrász volt Hamburgban, Bécsben köménymagos fánkot sütött, Ischlben, Ferenc József császár és király kedvelt nyaralóhelyén huncutkát kevert. A világkatasztrófa, az első világháború és a mama szava hazaparancsolta. Itthon előbb a neves Neigerhez állt be, majd összegyűjtött, megtakarított keresetéből műhelyt nyitott. Szekrényi „újítása”: Vörösmarty téri receptet, csak első osztályú anyagot használt a Szondy utcában. Az ipartestület öregei felszisszentek: „Mellékutcában minőség? Minek az? A környékbeli közönség a delikátesz árut nem tudja megfizetni.” A céh urai csalódtak, csodálkoztak: a drágább — nem drága! — Szekrényi nem csukott be, nem ment tönkre. Sőt, új, nagyobb, szebb helyiségbe költözött. Ide — a városban akkor még nem volt hasonló — Németországból villanykemencét, majd elektromos hűtővitrint hozatott. Nevéhez fűződik — szintén elsőként! — a parfétorta ... Később Szekrényi vezette be a Honvéd utcai villamos-cuk-rászdát, s mutatta be az érdeklődőknek az Elektromos Művek villanysütőit... Cukrászversenyt is nyert, nem egyet,191 legnevezetesebb elsősége az 1936-os budapesti nemzetközi bajnoksága. Mutatja a régi, elsárgult lapkivágást. A képen díjazott munkája, anyák napi „élő” figurák cukorból-marcipánból. A cukrászat Krúdyjának, a habroló Csortosának, a tejszínek Dankó Pistájának nevezi a Pesti Hírlap. ... Ma már nem versenyző — zsűritag. A Budakörnyéki Vendéglátóipari Vállalat Kertész utcai műhelyének első embere. Jó munkájáért hatszor érdemelt kiváló dolgozó címet, egyszer „A belkereskedelem kiváló dolgozója” kitüntetést, kétszer nyerte el a szocialista brigádvezetői jelvényt. Tizennégy féle csemegeárut készít — többségében saját kreációit. — A cukrászat „édes” szakma — mondja a nyugdíjba készülő Szekrényi bácsi. — Azonban munkánkat nehezíti, a közönség kedvét keseríti az uniformizáltság. Az igaz, hogy évről évre több süteményt adnak el, ugyanakkor kevesebb féle kedvére való között választhat a vevő. Pedig 1963-ban is lehetne legalább a legnagyobb cukrászdában más és más különlegesség. — Fiatalkori szerszámaimat, a több tucat formát, spaklit (simítókanalat) odaadtam a cukrászmúzeumnak — meséli az öreg. — A régi receptúrát, a keverés, a díszítés, a formálás, a sütés fortélyait, fogásait is szívesen, örömest továbbadnám én is, meg néhány kortársam is. Megtanítanánk a fiatalokat a kötelezőnél többre, mindarra, amit tudunk, amire emlékezünk. Nekik anylnyival is könnyebb, mert ma már géppel egyszerűsödött, gyorsult a munkájuk, mondani, a tejszínhabot, nem kézzel verik... A magyar cukrászat kiválóságát elismerték mindig. A magyar sütemény világhíre tartja magát. Ezt a rangot, hagyományt a jövőben is őrizni kell. (lászló) Egy édes szakma doyenje ♦ Az első villanykemence Spakli a vitrinben ♦ A parfétorta atyja nyugdíjba készül Szekrényi mester tanítványa (Bozsán fenv.)