Esti Hírlap, 1964. augusztus (9. évfolyam, 180-204. szám)

1964-08-01 / 180. szám

SZEPTEMBERTŐL: Új rendtartás Felvétel az első osztályba ♦ A napközi otthonok és a tanulószobák ♦ Pénzbeli támogatást nem kérhet a szülőktől az iskola ♦ A szorgalmi jegy Szeptember elsején lép életbe az általános és közép­iskolák új rendtartása, amely­nek néhány részletéről a Mű­velődésügyi Minisztériumban kaptunk tájékoztatást. — Az élet rohamosan vál­tozik, ennek hatása jelent­kezik az iskolában is. Ezért vált szükségessé az új rend­tartás kiadása — hangzott a felvilágosítás. Intézkedés történt az általános iskola első osztályába való felvétel új rendjéről. A tanköteles korban levő gyermeket a szülő március 1 —15. között köteles a lakása szerint illetékes általános is­kolában bejelenteni, majd júniusban beíratni. A hato­dik életévét szeptember 1— 30. között betöltő gyermek felvételét — indokolt esetben — az igazgató engedélyezheti. (Ilyen kérelemmel korábban a miniszterhez kellett for­dulni.) Leszögezi a rendtar­tás, hogy a nevelő iskolájának tanu­lóit díjazás ellenében nem taníthatja, a tanulókat személyes szolgálattételre felhasználni nem szabad. Foglalkozik az új rendtar­tás a napközi otthonok és a tanulószobák helyzetével is. A napközi otthonok működé­sének tartama 12 hónap. Ha legalább tíz szülő indokoltan­ kéri a napközi otthon nap nyitva tartásának a meghos­szabbítását, reggel 6—8 , délután 1S—20 óra között ügyeletet kell tartani. Az iskola a szülőktől pénzbeli támo­gatást nem kérhet és nem fogadhat el, évenként legfeljebb két ren­dezvény bevételéből kell fe­dezni a szülői munka­közös­ség pénzügyi alapját. Először foglalkozik a rendtartás a tanárok és tanítók jogi hely­zetével. Ha a tanárt az isko­lában kötelessége teljesítése közben sérelem éri, az isko­la felettes szerve az ügyész­séget kérheti fel a vád kép­viseletére. Újdonság a szor­galmi jegy bevezetése. A szorgalom minősítésére — a magatartástól függetlenül — némi osztályzat szolgál. Kiterjeszti a rendtartás a jutalmazási és büntetési rendszert a nyári szünetre is. Ha a tanuló a tanítási szünet­ben hajt végre jutalmat ér­demlő cselekedetet, a szor­galmi idő megkezdése után jutalmazni kell. Ezzel a tár­sadalmi munka, a nyári tá­borok jelentősége is hang­súlyozottabbá válik. Külön szakasz foglalkozik az 5 plusz 1-es oktatási rend­szer szakmai minősítő vizs­gáival. Ezt a vizsgát a gim­názium IV. osztályát sikere­sen elvégzett tanuló akkor is leteheti, ha az érettségire valamilyen ok miatt egyéb­ként nem jelentkezhetett. A gimnázium III. osztályát el­végzett tanulókat a szorgalmi idő végén két­hetes nyári termelési gya­korlatra kötelezik az érvé­nyes rendelkezések, e gyakorlat indokolatlan el­mulasztása esetén az új rend­tartás intézkedése szerint az osztályt meg kell ismételni. Meghatározott rend szerint lehetővé teszi az új rendtar­tás az átiratkozást a szak­munkás tanuló iskolából a gimnáziumba. Szőke Sándor ív­em sokkal azután, hogy M­ visszanyertem eszméle­temet, a professzor úr hang­ján hallottam. — Tudja fiam, hogy má­sodperceken és millimétere­ken múlott az élete?! Akkor nem volt erőm fe­lek'' meg aztán már a szom­széd kórlapját tanulmányoz­ta: ?. vizitelő orvosok. A kórházban volt időm gom­bodni. Először azt hit­tem csak játék az egész és nem csirálnak majd ekkora feli­é­st De vajon mégis igaz, amit a professzor úr mond­­.17 Nem, az nem lehet! Vagy igen? Hiszen én tudom, Zsuzsi valóban csak játszott. Ő nem is olyan . Véletle­nek pedig mindig adódnak. Vidéken élek, és fél éve már, hogy utoljára Pesten jártam Abban az időben na­gyon sokat kerestem, meg­volt a havi háromezer is. Ki hogy dolgozik, úgy keres, én bizony egyetlen napot sem hagytam ki. Egyedül élek, mindenem van. Havonta egyszer Pestre utaztam, itt egy kis elhajlás volt, aztán megint hajrá, a bánya. Én csak szórakoztam, sohasem ittam. Utálom az italt és fő­ként azokat, akik boríték napján leisszák magukat a sárga földig és otthon verik az asszonyt. . Aznap nem kaptam szállo­dai szobát Pesten. Kószáltam a városban, s késő este lete­lepedtem az egyik mulató­ban. Kávét és limonádét kér­tem. Néztem a táncoló páro­kat, bevallom, partnert keres­tem. És egyszer, mint a me­sében, asztalomhoz lépett egy szőke nő, megkérdezte, vá­rok-e valakit. Mondtam, hogy éppen őt. De könnyelműen adott válaszomat hamar megbántam, mert rám szólt, hogy szemtelen fráter, és ha éppen tudni akarom, ugyan­olyan vidéki huligán vagyok, mint a többiek, akik nagyké­pűen azt hiszik, ha meglát­ják őket a nők, akkor máris ... Szerencsém volt, mert a dobos akkora lármát csapott, hogy még a szomszé­dok sem hallhatták leégése­met. Biztosan jót röhögtek volna rajtam. Sürgősen távozni akartam, de asztaltársam angyali nyu­galommal megkérdezte, hogy remegek-e még? Hát. . De nem jutottam szóhoz, ő csak beszélt, megállás nél­kül, s lassan, akaratom elle­nére oda kellett figyelnem. Felfedeztem, hogy csinos. Attól a pillanattól a kénysze­­redettség kellemesre hango­lódott bennem. Olyan bájo­san kerepelt, hogy legszíve­sebben ölembe kaptam vol­na, mint egy gyereket. Férjét emlegette, aki elhagyta, meg a bánatát, aztán arról me­sélt, hogy ilyen helyen egye­dül még soha nem járt, de ezen az estén úgy érezte, va­lahol le kell vezetnie indula­tait. Éjfélig a Belvárosban bolyongott, és csak véletle­nül nézett be a mulatóba. Én közben édeset rendeltem, bár utálom a szeszt, de az ő ked­véért már erre is hajlandó voltam. Az első kortynál be­mutatkoztunk. Azt mondta, szólítsam csak Zsuzsinak. Táncolni hívtam, de nem jött. Később azt mondta, ide­gesíti a lárma, nem bírja a füstöt sem, menjünk inkább, sétáljunk a városban. Nem tudtam neki ellenállni. Fizet­tem. Zsuzsi jó erős kávét főzött. Elnézést kért, hogy nincs otthon semmi itala, pe­dig egy kis konyak jólesne ekkora séta után. Én tiszta fejjel hallgattam tovább já­tékos csevegését. Jóval ké­sőbb az asztalon szépnyelű tőrt láttam. Felvettem, néze­gettem a díszes tokot, de Zsuzsi elvette tőlem — mondván, nem gyereknek való, kihúzta a fényes pen­gét, és csak úgy, játékosan felém szúrt. Nem félsz? — kérdezte. Nem húzódtam hát­ra, mert tudtam, hogy viccel, ám a tőr hegye mégis kitép­te az ingemet. S néhány perc után piros csík jelezte mel­lemen a vér útját. Letöröl­tem, Zsuzsi meg kimosta az ingemet. Világosodott, s én egyre fáradtabb lettem. A legki­sebb mozdulat is teljes erő­met követelte. Nem hagyha­tom el magam! Odakint csikorogtak már a villamosok, amikor zúgó fej­jel letántorogtam a lépcsőn, s az utcán beültem az első taxiba. A sofőrnek csak eny­­nyit mondtam: orvost! Ő hozott ide, a kórházba. Azt csak később tudtam meg, hogy a taxiból a műtő­asztalra vittek. A tőr hegye a szívemig ért. Rengeteg vért vesztettem, az orvosok azért izgultak, hogy életben ma­radjak. Hát, élek! És most még ez a tárgyalás is. Nem akartam hinni a fülem­nek, amikor vádat emeltek Zsuzsi ellen: gondatlanságból elkövetett emberölési kísér­let. Miattam! Úgy éreztem, rámdől a bíróság sok igazi vihart látott nagy épülete. Nem akarom, hogy megbün­tessék őt! Hiszen valóban csak játék volt az egész... — Szereti? — kérdezte tő­lem a bíró. — Nem is ismerem — fe­leltem. És igazat mondtam. M­ásfél évet kapott Ha fel­gyógyulok, nekem is új munka után kell néznem. Sé­rült szívűeket nem vesznek fel a bányába. Paizs Gábor Csak játék... ­A haragospiros legyőzte a pasztellkéket A Goldberger Textilgyár festékkonyhájában egy év alatt több mint másfél mil­lió kilogramm festék fogy el, s kerül a különböző pamut- és selyemkelmékre. Tizenöt alapszínből az árnyalatok ez­reit variálják. A leggyako­ribb a sárga és a piros. Az idén a haragos, erős színek kerültek előtérbe a pasztel­­lekkel szemben. Kedvelt mo­tívumok a virágok, elsősor­ban a rózsa sokféle, stilizált változata. A rózsákat mező­ben, színes alapon helyezik el. A divatos kelmék általá­ban gazdag színezésűek. Három találkozás MADRID — MAUTHAUSEN — KAPOSVÁR Az egyik spanyol, a másik magyar. A spanyol alacsony, törékeny, a magyar magas, vállas. A spanyol ma még emigrációban él Párizs mel­lett. Szobafestő. A magyar nyugdíjas. Kaposvárott la­kik. (Az Esti Hírlap keddi számában Híreket mondunk... cím alatt írtuk meg, hogyan készített rádióvevőt a náci koncentrációs tábor illegális kommunista pártja számára.) Barátok és kommunisták. A hontalan spanyol emlé­kezik: — A lövészárokban talál­koztunk, Madrid alatt, 1936 szeptemberében. Öt napja lőttek bennünket. Esett az eső, rossz volt a hangulat. Napokkal előbb jelezték, hogy a nemzetköziek jönnek segíteni. Nagyon vártuk őket. Már csak bennük volt min­den reményünk. Nótaszóval vonultak be a városba. Az­után egyenesen a lövészárok­ba. Mellém egy magas, hety­ke bajuszú embert osztottak be. Ő adta nekem a Chaval nevet. Én Lárgónak becéz­tem. A Chaval spanyolul Kölyök. A Lárgó Hosszú, így hívtuk egymást. Két nap, két éjjel harcoltunk együtt. A harmadik napon pirkadat­kor aknarobbanás levert a lábamról. Lárgó vett az ölé­be. Erre még emlékszem. A kötözőhelyen leadott, és fu­tott vissza. Pár órával ké­sőbb őt is találat érte.­­ Azután évekig nem talál­koztak, Lárgó az utolsó na­pig harcolt a fasizmus ellen, Chaval a vereség után fran­cia internálótáborba került. Lárgót hiába kutatta, csak annyit tudott róla, hogy ma­gas és magyar. 1940 szeptemberében ta­lálkoztak újra, a mauthause­­ni haláltábor 19. számú ba­rakkjában. Vacsoraosztás volt, Chaval osztotta a­­ke­nyeret. A sor közepén­­ egy csúnyán összevert, magas ember állt. Ahogy közelebb­­ért, összevillant a szemük. Egymásra ismertek!... ... 1962. május 5-én az emigrációban élő spanyolok halálra gyötört társaik em­lékművét avatják Mauthau­­senben. Egy idős, őszülő em­ber megáll a 19-es barakk ajtajában. Aztán körbejárja a priccstornyokat. (Egyszer megszámolta: nyolcszázan fe­küdtek kétszáz ágyon.) A teremben egyetlen férfi áll. Kabátján a megőrzött fe­­gyencszám a háromszögben: S 4356. Egyszerre kiáltanak fel: — Sárga! — Chaval!... Azóta állandó köztük a kapcsolat. Az öreg spanyol „kölyök” akkor tudta meg, hogy magyar barátját Ba­logh Istvánnak hívják. Né­hány hónappal ezelőtt ezt ír­ta a francia emigrációból: „Esteban! Haza nélkül élni nagyon rossz. Maholnap há­rom évtizede lesz, hogy nem láttam a szülőhazámat. Az életemet tudnám odaadni egy szelet spanyol kenyérért, egy pohár vízért. Mondd, meddig tarthat még ez? Úgy sze­retném megérni, hogy szabad legyen végre az én hazám. Olyan, mint a tied.” Az egykori Sárgó válaszolt: „Gyere, látogass meg a csa­ládoddal együtt, legyetek a vendégeim.. A hontalan spanyol most két hetet tölt Magyarorszá­gon. Ismerkedik Somogy me­gyével, a fővárossal, a Bala­tonnak Az első napok után ezt mondta: — De szép itt az élet!__ Már ezért is érdemes volt harcolni... Németh Sándor ISMERIK — Úgy látszik, hogy Józsi bácsi orvosnál volt... Mindenki nem fér be... A nyár örömei közé tarto­zik, hogy többnyire minden hét végén eljön a szombat. Aztán az is öröm, ha jó idő van. Hétközben ez így is szo­kott lenni. A másik nagy öröm pedig az, ha be is ju­tunk a strandra, és kapunk legalább egy fogast, külön­ben kinn vagyunk az összes vizekből és megüt a guta. Párosan szép az élet és itt tényleg vagyunk egy páran. A múlt héten éppen 538 ez­red magammal bővelkedtünk helyszűkiben, és élveztük a strand örömeit. Az egyik öröm: végre el­hallgat a hangszóróban a sláger. A másik: végre ismét megszólal az Úr hangja. Pa­rancsolatok: „Ne szemetel­jünk ... ”, „Ne labdázzunk a a fűben... ”, „Ne halacskáz­­zunk... ”, „Ne hagyjuk hol­minkat őrizetlenül...” és még kilencvenöt parancsolat, hogy meglegyen a száz... Egy joviális úr érdeklődik, nincs-e véletlenül valakinél sörétes puska. _ •_ — Mert azzal a hangszóró egyből leteríthető ... Meleg van, na! Bírni kell. Ez a kedves aszkéta például kitartóan és csendesen füs­tölög magában. Sül. Felesége gyengéden és ízlés szerint locsolgatja olajjal, közben forgatja, ismét locsolja, így lesz belőle szép piros, jó ro­pogós , töpörtyű, egész éj­szakát betöltő öröm . .. Egy mamát kérlel a kis­gyerek, hadd mehessen be a vízbe. — Nem bánom, na — szól —, de a mélybe ne menj, mert agyoncsaplak, ha ne­kem belefulladsz!... Persze, mindenki nem fér a medencébe. Az utálja ci­pőkanállal se. Ezért, hogy a­ riport teljes legyen, egy ta­nulsággal kell lezárni: nagy melegben ez se rossz: otthon a kád. Úszni ugyan nem le­het benne, de fürödni, azt alaposan. Ha éppen van víz. Balogh Bertalan Hasonlat Napfürdő Kakukkfű, zsálya, szerecsenvirág ízesfűszerek, elfelejtett halételekben ötven évvel ezelőtt még 30 hazai és 20 féle külföldi halat, osztrigát és kagylót kí­náltak az étlapok. Gazdagabb volt az elkészítés módja is. Elfelejtett étel ma már a kemencében sült csuka, a ká­posztás esik (hires erdélyi halétel). Változatosabb volt a hal ízesítés. A són, a borson és a paprikán kívül használ­ták a kakukkfüvet, a csom­bort, a zsályát, a szerecsen­diót, a sáfrányt, a szerecsen­­virágot. A háború előtt évente kö­rülbelül 5200 tonna halat fo­gyasztottunk, ma már 17 000 tonnányi is kevés, azonban a pontyon kívül a fogassüllő, a harcsa, a keszeg, a mámna és a gazda jelenti a választé­kot. Pisztráng, kecsege, mennyhal viszont elvétve ke­rül a serpenyőkbe. A nyolc­tíz féle halat is százféle mó­don lehetne elkészíteni. IBUSZ társasutazás a Német Demokratikus Köztársaságba, és Dániába, vonattal és repülővel 1­3 napos tartózkodás „Észak Párizsában” , KOPPENHÁGÁBAN. Kirándulás a Hamlet-kastélyhoz. A hétnapos társasutazás részvételi díja kb. 3650 forint. Indulási idő: október hó. Jelentkezés és felvilágosítás az IBUSZ utazási irodákban.

Next