Esti Hírlap, 1966. április (11. évfolyam, 77-101. szám)

1966-04-01 / 77. szám

• „Az én házam, az én váram” — ezt a közismert szállóigét választotta mottóul legutóbbi vitájához a televí­zió egyre népszerűbbé váló Csak felnőtteknek! műsora. A vita tárgyát a család és társadalom kapcsolata képez­te — illetve képezte volna, ha a vitatkozó felek beszél­getés közben el nem térnek a tárgytól... A meghívott szakemberek ugyanis nem a bevezetőben felvetett problémákat vitat­ták meg, inkább a családon belüli problémákról beszél­tek. A vita így is érdekes volt, tanulságos, a néző az adás végén nem azzal az ér­zéssel állt fel, hogy becsap­ták. Mégsem ártana azokat a kérdéseket, amelyek felett most elsiklottak a vitatkozó felek, mégegyszer, alaposan, megbeszélni a televízió nyil­vánossága előtt. Hiszen olyan problémákról van szó, ame­lyekről nem csak érdemes beszélni­­, de szükséges is. • A heti műsorban két film is szerepelt. Mindkettőt láthattuk már a mozik mű­során, a képernyő azonban, mintha még jobban kiugrat­ná a hibákat, és kidomborí­taná az erényeket, mint a filmvászon. A „Patyolat ak­ció” című magyar film jelen­téktelenebbnek, szürkébb­nek, mesterkéltebbnek tűnt, ,,A katona apja” viszont job­ban érvényesült a tv-ben. Finom lírájával, szívből jövő, csendes humorával, tragikus befejezésével jobban magá­val ragadta a nézőt, mint a mozik közönségét... • A vetélkedők, fejtö­rők és más efféle, ügyességet és tudást próbára tevő játé­kok a televízió legnépszerűbb műsorszámai közé tartoznak, így nem csoda, hogy egyre különösebb szellemi tornák­nak lehetünk tanúi. Csütör­tökön is újfajta versengés résztvevői helyezkedtek el a kamerák előtt: Forog az ide­gen! A jól pergő, de nem túl­ságosan nagy igényű vetél­kedőt Kovalik Károly vezet­te, Krencsey Mariann közre­működésével; a versengés csak néhány esetben torpant meg, és akkor is, többnyire a versenyzők hibájából. Hadd jegyezzük meg, a nézőt bosz­­szantja, ha valaki olyan kér­désekre sem tud válaszolni, amelyek megválaszolásához egyáltalán nem kell különö­sebb talentum, ha olyan kér­déseknél is izzadva hallgat, amelyekre a képernyő előtt ülők túlnyomó többsége vá­laszolni képes. CS. I. D CZAKÓ MÁRIA opera­énekesnő hangversenyinterjú keretében tart olaszországi élménybeszámolót a Magyar Sajtó Házában. Mihail Romm magyar hang­ bemondásos, nagydíjas szovjet dokumentumfilmje az emberi méltóság védelmében. Bemutató: április 14. Budapesten a Szikra (délután), a Május X. (délután), a Vörös­ Snarty (délelőtt) az Alkotmány, a Dózsa, a Kőbánya és a Tán­­csics, valamint tizenegy vidéki nagyvárosi filmszínház műso­rán. Beszéljen három kitüntetettel My Fair Lady Lehoczky Zsuzsa Jászai­­díja olyan művészi teljesít­ményt jutalmazott, amelynek a könnyű múzsa templomá­ban, az Operettszínházban tapsolt a közönség. A fiatal színésznőt — egyéves kapos­vári és kétévi szegedi szerep­lés után — 1962 őszén szer­ződtette az Operett, s már bemutatkozó szereplésén, a Mosoly országában felfigyelt rá a közönség. Izig-vérig mai, fiatal, temperamentu­mos, jó hangú és jó mozgá­sú szubrett jelent meg a színpadon, akinek játékát nem béklyózzák az operett­színjátszás sokat kifogásolt, ósdi rekvizitumai. — Az első huszonöt-har­minc színpadra lépésemet a színlapok zörgése követte, a közönség akkor ismert meg. Aztán — lehet, hogy elfogult vagyok — már alig zörögtek a színlapok, ha megjelentem a színen. A Három napig szeretlek modern fiatalasszonya után a Tündérlaki lányok, a Csó­kolj meg, Katám, s a Bál a Savoyban egy-egy emlékeze­tes alakítása következett , aztán: a My fair Lady... — A bemutatót nyolcheti próba előzte meg. De én másfél éven át készültem er­re a nagyszerű szerepre. A Pygmalion Elizája a prózai színésznők álma; az operett­színésznőnek — álmai neto­vábbja. S azzal az élménnyel is gazdagított, hogy — Ajtay Andor után, aki a Tündérlaki lányokban volt partnerem — újra kiváló prózai színésszel, Básti Lajossal játszhattam együtt. Ilyen partnerektől lehet a legtöbbet tanulni. Eliza­ alakításáról azt írta az egyik kritika: Lehoczky Zsuzsa ebben a szerepben bizonyította be, hogy kitűnő szubrettből — színésznővé érett. — Nagyon jólesett a dicsé­ret, s most a kitüntetés, mert pályakezdésem óta arra tö­rekszem, hogy az ének- és tánctudás mellé — ami a jó szubrett ismérve —, elérjem azt a többletet is, amit az emberábrázoló színészi játék jelent S most újra ilyen feladatra készülök: színhá­zunk foglalkozik a tervvel, hogy jövő évadban előadjuk a West Side Storyt. Hiszen a My fair Lady után megnőt­tek közönségünk igényei, s mi sem szállíthatjuk lejjebb a mércét. Hónapok óta ez a feladat izgat, erre készülök, noha a premierre valószínű­leg csak a jövő évad derekán kerül majd sor. (zs.) Félig ismert színész ! Senki nem emlékszik ar­ra, hogy valaha a valóságos keresztnevén szólította vol­na. „Gellért! fürdőnek, hegynek jó név, de színész­nek..dörmögte rá an­nak idején Mányai. Gyerek­korából hozta magával — tán, mert állhatatos, hűséges természet — a Kutya bece­nevet; azóta kutyá­ja ő a színházi világnak, ezen a néven vált történetek szá­zainak hősévé. Kevés szí­nészről kering annyi derűs anekdota, mint róla. Mégis, valódi színészi sú­lyának, tehetségének talán alatta maradt a híre a szak­mán kívül, azaz a közönség körében. „Félig ismert szí­nész vagyok” — mondja ma­gáról keserűség nélkül Rak­­sányi Gellért: a rádióból kü­lön a hangját, a színpadról, filmről arcát ismerik. Arca és hangja, úgy érzi, nem állt egybe az emberek tudatá­ban. Nincs ugyanis a szó szokott értelmében vett „szerepköre”. Pedig különös statisztikát mondhat a ma­gáénak: az egyik legtöbbet foglalkoztatott színész és ráadásul senki nem ugrott be annyit, mint ő. Némethi László Galileijében például­­ a főszerepet kivéve az ösz­­szes férfiszerepet eljátszotta. A Volt hős a Feledhetetlen­ 1919-ben, játszotta epizód-­ szerepek százait a Nemzeti-­ ben és a filmvásznon: SS-­ ezredeseket, kulákfiúkat,­­ bérgyilkosokat, rendőrnyo­mozókat — meg olyan em­­­lékezetes főszerepeket, mint­ a Villámfénynél robusztus, duhaj Bakos jegyzője. — Duhajkodtam, dülöngöt­tem, csuklottam, vereked­t­­em a színpadon hosszú éve-­ ken át. Furcsa ellentmondás,­­ hogy ez a szakmán belüli jobban ismert színész még-­­ sem elsősorban a szakmára, hanem — rendületlenül és­ idestova húsz éve — a kö­­­zönségre figyel oda; nem a „premierszínész”, nem a be-­­avatottaknak, hanem a pub-fikumnak játszik, s a közön­séggel való kontaktus meg­teremtése után kezd igazán beérni. „Az volna jó, ha a kritikákat a tizedik előadás­ról írnák a kritikusok.. . sóhajt. Úgy látszik, a sokféle sze­repben megnyilvánult mar­káns tehetsége, a sok nega­tív figurán át megőrzött szeretetreméltó egyénisége mégsem maradt oly észre­vétlen. Tegnap — kollégái­nak is nagy örömére — megkapta a Jászai-díjat. S ebben a közönség elismerése is benne van. (fencsik) Szép tárg szép környezet Melegbarna bőrbevonatú ülőgarnitúra, dolgozószoba, benne minden harmonizál, minden tárgy ugyanannak a nemesen egyszerű koncepció­nak része: emberhez simuló, fellengősség nélküli — szép. Akik jártak a Műcsarnok idei nagy országos iparművé­szeti kiállításán, bizonyára emlékeznek erre a két szo­bára. Tervezője: Fekete György, ezért kapott Munká­­csy-dí­jat. Már két évvel ezelőtt, a Csók Galériában bemutatott tárgyaival — két iparművész kollégájával együtt rendezett kiállításán — azt feszegette: hogyan lehetne univerzálódó környezetünket egyéníteni és hogyan lehet szűk lakásvi­szonyok közepette is kultu­rált otthont teremteni. A pé­csi uránvárosi Olimpia Étte­rem és orvostudományi egye­tem berendezése (az utóbbi­ nyolc év munkája), a rádió új stúdiói is részben vagy egészben az ő terveit dicsé­rik. Ő tervezte a lipcsei, a brünni, a damaszkuszi és a plovdivi vásár magyar pavi­lonját is. A frissen kitüntetett mű­vészt a környezetkultúra is­kolai oktatása is foglalkoz­tatja. A reform talán alkal­mat ad erre. Ha fakultatí­van, ha csupán két-három is­kolában, kísérleti jelleggel, de be lehetne vezetni a kö­zépiskolák alsó két osztályá­ban ... Épület, utca, lakás, öltözködés, viselkedés tuda­tos szemléletét, alakítását. Kicsit politechnika is lehetne ez, kicsit játék is, színes mo­dellekkel, makettekkel. Hogy a gyerekek e fogékony ko­rukban ne csak a képet, szobrot lássák művészetnek. (f. f.) Április 1. — péntek KOSSUTH: 14.00: Hírek. — 14.05: Romanti­kus zongoramuzsika. — 14.30: Műsor napköziseknek. — 15.00: Ü ZENEtek. — 15.40: Versek. — 15.50: Munkásénekkarok. — 16.00: Hírek. — 16.15: Tavaszi sé­ta Dunaújvárosban. — 17.00: Tánczene. — 18.00: Mi történt a nagyvilágban? — 18.15: Hazánk hírei. — 18.20: Új Zenei Újság. — 19.05: Tudományos híradó. — 19.20: Énekszámok. — 20.00: Esti Krónika. — 20.30: Nemzetközi Rá­diójáték Fesztivál 1966. A cipők éneke. Sós György rádió­játéka. — 21.22: Operettrészletek. — 22.00: Hírek. — 22.20: A zongoramuzsi­ka mesterei. Ravel. — 23.24: Ver­bunkosok. — 24.00: Hírek. 0.10: Operákból. PETŐFI. 14.00: Tánczene. — 14.15: Vála­szolunk hallgatóinknak. — 14.30: Könnyűzene. — 15.00: Hírek. — 15.05: Operarészletek. — 15.50: Is­kolarádió. — 16.05: A­lom tréfáiból. — 16.40: Fúvósze­ne. — 17.00: Hírek. — 17.05: Hang­verseny a stúdióban. — 17.40: Közgazdasági előadás. — 17.55: Jazz Finnországban. —­ 18.30: Húsz perc derű. — 18.50: Daljá­ték-részletek. — 19.00: Hírek. — 19.10: Elégés Fesztivál 1965. — 20.33: Népi zenekar. — 21.00: Hí­rek. — 21.05: Könnyűzene. — 21.40: Láttuk, hallottuk... — 22.00: Ami a jövő hét zenei mű­soraiból kimarad. — 23.00: Hírek. URH: 18.30: Hírek. — 18.35: Zenekari muzsika. — 19.10: Tánczene. — 20.28: Örvény. Szuchony operájá­­ra. — 22.30: Hírek. Április 2. — szombat KOSSUTH: 4.30: Hírek. — 4.32—8.00: Reg­geli zene. Közben 5.30, 7.00: Reg­geli Krónika. — 5.00, 6.00, 6.30, 8.00: Hírek. — 8.20: Lányok, as­szonyok . .. — 8.40: Könnyűzene. —— 6.10: Hol történt? — 9.30: Zon­goraművek. — 10.00: Hírek. — 10.17: A vándordiák. Lehár daljá­tékának közvetítése. — 12.00: Hí­rek. — 12.1 : Pergolesi—Schu­bert hangverseny. — 13.01: Fiata­lok Stúdiója. — 13.16: Magyar tá­jak zenéjéből. — 14.00: Hírek. — 14.20: Tito Gobbi énekel. — 14.45: Mi történt a héten a nagyvilág­ban? — 15.00: Csak fiataloknak! Tánczene. — 15.40: Mozart: C-dúr szimfónia. — 16.00: Hírek. —­ 16.15: Hétvége. PETŐFI: 4.30—10.15: Azonos a Kossuth Rádió műsorával. — 14.00: Ko­­dály-kórusok. — 14.20: Tudósítás az ENSZ-ből. — 14.30: Könnyű­zene. — 15.00: Hírek. — 15.05: Heti hangversenykalauz. — 15.40: Operettekből. — 16.00: Akiket a vonat hoz. Ifjúsági rádiójáték. A TV MŰSORA PÉNTEKEN: 14.30: Tanulmányi kirándulás (ism.). a 16.45. Angol nyelv Asm.). — 17.10: Fizika (középisk- II. oszt.). — 18.10: Az iskola-u postája, színházak pénteki műsora Opera­ház: Manon Lescaut (D- bérlet, 7. előadás, 7). — Opera­ház Erkel Színháza: Bohémélet (10. bérlet, 8. előadás, 7). — Nem­zeti Szính­áz: Marat halála (4. so­rozat, B-bérlet, 7. előadás, 7). — Katona József Színház: Későn (7). — Madách Színház: A vágy villamosa (7). — Madách Színház Kamaraszínháza: A bolond lány (7). — Vígszínház: A fizikusok (7). — Ódry Színpad: Leon és Noel (bemutató, fél 8). — Thália Színház: U. Richard (7). — József Attila Színház: Húszévesek (7). — Fővárosi Operettszínház: My fair Lady (7). — Bartók Színház a Fővárosi Operettszínházban: Az olimpikon (3). — Vidám Színpadi És mi ebből a tanulság? (fél 8). — Kis Színpad: Leszállás Párizs­­ban (7). — Zeneakadémia: MA^ Szimfonikusok (vez.: Lukárs Miklós, MAV-bérlet, XIV., fél 8)* — Zeneakadémia Kisterem: Az Alma-trió hangversenye (fél 8). -J Állami Bábszínház: Toldi (10)( Dani Bogárországban (2). — Ka­­mara Varieté: Nem nálunk tör­­tént (6 és fél 9). Hajrá a taps-prémiumért AZ OPERAHÁZ ÁPRILISI ESEMÉNYEI Hosszú szünet után ismét hallhatjuk Puccini „vadnyu­gati” operáját, a Nyugat lá­nyát. Ezzel — a Manón, a Bohémélet, a Tosca, a Pillan­gókisasszony és a Turandot mellett — csaknem teljes lesz a budapesti dalszínházak Puccini-repertoárja. „Tataro­zás alatt a kiszolgálás zavar­talanul folyik” a Népköztár­saság útján. Sőt, nemcsak a kiszolgálás, hanem a műhely­munka is. Április végére az időrágta Faust-előadás talán ugyanúgy megszabadul kopá­saitól és a vastag porréteg­től, mint az előcsarnok arany­­cirádás, színes faldíszei. A gondos festők és aranyozok munkájával — bár csak fé­lig készült el — minden lá­togató elégedett... A Rigolettóban közös si­ ■ kert aratott Ion Piso és Oc­­tav Enigerescu, a bukaresti operaház két vezető művé­sze külön is fellép. Az Erkel Színházban a 21­1 Lammermoori Lucia és a 23-i Traviata férfi főszerepét Gia­como Aragall, az utóbbi évek talán legkellemesebb megle­petését szerző spanyol ven­dég tenorista énekli. Debreceni szereplői lesz­nek a 15-i Don Pasquale elő­adásnak. A szerelmes Ernes­­tót Köröndi György, a vidám özvegy Norinát Hankiss Ilo­na alakítja. (Köröndi ezenkí­vül Lenszkijt énekli 6-án, Csajkovszkij Anyeginjében.) Lehet, hogy a debreceni mű­vészek szerepeltetését a szük­ség diktálja: a két premier, külföldi fellépések, betegsé­gek nehezítik a legkényesebb hangszer művészeinek beosz­tását. A közönség viszont örülne, ha a szükségből ezút­tal is erény születne, s a vi­déki társulatok legjobb ala­kításaival sorra megismer­kedhetnének. Feszített munka folyik a balett próbatermeiben is: Ravel és Sztravinszkij három világhírű balettkompozíciójá­nak (Daphnis és Cloe, Tűz­madár, Petruska) bemutatá­sa Eck Imre, illetve az ere­deti Fokin-koreográfiákkal, a vártnál nagyobb erőfeszítést követel táncművészeinktől. A színházi üzem évvégi hajrája most indul — a taps­prémiumért. —rl— A Televízió második ne­gyedévi műsortervében szere­pel Illyés Gyula Tévétevők című tv-játéka. A képen: Tö­­rőcsik Mari és Soós Edit a kamera előtt. (MTI fotó: Keleti Éva felvétele.) Lengyel társulat érkezik Négy estén át a Thália Színházban vendégszerepel a varsói Ateneum Színház tár­sulata. Műsorukon Agnieszka Osiecka Virágozzanak az al­mafák című darabja szerepel, amelyben az elmúlt öt évti­zed slágerei, dalai, táncai ele­venednek fel. Előadásuk a nyelv ismerete nélkül is él­vezhető; egyébként ezzel a produkcióval nyerték el ta­valyelőtt a Mai lengyel szín­játszás-fesztivál első díját. Janusz Warminski, a szín­ház igazgatója ma délben — Jugoszláviából átutazóban — Budapestre érkezett, és saj­tótájékoztatót tartott a Mű­velődésügyi Minisztérium ta­nácstermében. Említettük már — az első rész bemutatása után — a Fiúk a térről című sorozatot. Nos, a tegnap este elhangzott harmadik rész után is el­mondhatjuk: Hollós Ervin és Hámori Ottó munkája — Bo­­zó László rendezésében, jó színészek gondos tolmácsolá­sában — érdekes és tanulsá­gos volt. Reális epizódja volt a rádiójátéknak, hogy még a katonai különbíróságban is akadt egy százados, aki a té­nyek hatására vitába kény­szerült feljebbvalóival. És nemcsak izgalmas, de a való­ságot tükröző is volt a fa­siszta hadnagy és a humánus vonásokat mutató főhadnagy beszélgetése a büntetőtábo­­rosok szökése előtt. A teljes igazság bonyolult, sok ágú és sok hogy; nem mindenki volt ördög, akit a kor nyomása, a hamis tudat hatalma megté­vesztett. Az elsősorban fiata­lokhoz szóló műsoroknak kü­lönösen fontos kötelességük, hogy a részletek bonyolult­ságának felmutatásával erő­sítsék meg az ifjú hallgatók­ban a lényeget: a haladás és a reakció erőinek küzdelmét Többször hallottunk már jól sikerült összeállításokat amerikai humoristák tollából — emlékezetes volt például egy meg is ismételt Art Ruchwald-műsor sikere. A csütörtökön sugárzott „Éden­­től Nyugatra” című műsor nem tartozott e nemben a legjobbak közé, bár mulat­ságos és tanulságos volt, töb­bek között, az elnök sajtó­főnöke és a makacs újságíró között elhangzott, nem is na­gyon karikírozott párbeszéd. Hiányzott azonban a Soly­­mosi Ottó rendezte műsorból valami — talán egy rövid keretjáték? —, ami megadta volna az egész műsor saját­­sorsát. És hallottunk olyan számot is, amely nem egy amerikai árnyékot leplezett le, legfeljebb az illető ame­rikai szerző tehetségének hiá­nyosságát. Vagy lehet, hogy éppen ez volt a szerkesztők célja?... A. HOLNAP: Megnyitó a Műcsarnokban A Műcsarnok termei az or­szágos képzőművészeti, majd az országos iparművészeti ki­állítás után újabb országos méretű kiállításnak adnak otthont A III. Országos Népi Iparművészeti Kiállítást hol­nap délelőtt fél 11-kor nyit­ja meg — a HISZÖV és a Népi Iparművészeti Tanács nevében — Erdős József, az OKISZ elnöke. A kiállítás az élő népi iparművészet és há­ziipar legszebb munkáit mu­tatja be. 200 A Madách Színház két­szá­­zadszor játssza holnap Shaw: Tanner John házassága című vígjátékát. Az előadás az ere­deti szereposztásban, válto­zatlan sikerrel szerepel a színház műsorán.

Next