Esti Hírlap, 1966. október (11. évfolyam, 232-257. szám)

1966-10-01 / 232. szám

AZ UTOLSÓ ANEKDOTA KABOS GYULA EMLÉKÉRE Kevesen kísérték ki a pá­lyaudvarra 1938. decem­ber 18-án Kabos Gyulát, amikor elindult Amerikába. „Szedem a sátorfámat” — mondta. A színészkamara akkortájt alakult meg, s ő a korabeli hírlapi közlemény szerint békés úton bontotta fel szerződését a Városi Szín­házzal. Tudjuk, hogy a hír mögött a szélsőjobboldal nyomása rejtőzött. Fehér hattyú volt a darab címe, s azt tanácsolták a színigazga­tónak, ne játszassa a ko­mikus főszerepet Kabossa. Nehéz szívvel hagyta el a hazát, óriási színpadi és filmsikerei színhelyét Mind­össze két területen nem tu­dott érvényesülni: mint színpadi szerző, és mint szín­­igazgató. Egyszer a Fővárosi Operettszínházat vette át, de minden megtakarított pénze elúszott. Mint mindent, ezt is flegmatikusan viselte el, és folytatta a színészi munkát Szeretett pénzt ke­resni, de költeni is. Sok száz vidám történet fűződik a ne­véhez. Egyszer megkérdezték tőle, bedőlt-e valaha is színészi ugratásnak? — Persze — válaszolta —! Szirmai Imre rábeszélt arra, hogy legyek színész. Az ő rá­beszélő tehetségével sokkal jobb dolgot is ajánlhatott volna Például azt, hogy Rotschild legyek. Egyik sikeres színházi sze­repét ferde nyakkal kellett alakítania — Mondd kérlek — kér­dezte tőle a primadonna —, nem fárasztó az hónapokon keresztül minden este ferdén tartani a nyakadat? — Nem — hangzott Kabos felelete —, ha a pisai ferde­torony kibírta háromszáz évig ingyen, miért ne bírnám én ki esti háromszázért? — ,,Bizarr humora van” — írta róla Bálint György, és aki megnézi filmjeit, láthat­ja, hogy művészete nem ko­pott meg a negyedszázad alatt, amióta meghalt Játékát kolléga, rendező, díszletező, maszkmester egy­formán kíváncsisággal, izga­lommal figyelte. Utolsó film­jeinek egyike volt a Beszál­lásolás. Nóti Károly és Asz­­lányi Károly témájából ké­szült. Ügyvédbojtárt játszott benne, akinek gazdáját be­hívták fegyvergyakorlatra. A filmgyárban felépítettek egy vasúti pénztárt. Kabos meg­jelent az ablaknál, s egy egész és egy fél jegyet kért. A fél jegyet lovának, mert a gebe­­ még csak négyéves. Úgy mondta el a szöveget, hogy az operatőr belekaca­gott a felvételbe. Meg kel­lett ismételni. Az utolsó anekdota New Yorkból érkezett róla. Állító­lag rápirongatott Mály Gerő­­re, barátjára, aki nagysze­rűen főzött és valamiféle vendéglőt akart létesíteni. — Nem szégyened magad, Gercsi. Színész létedre sza­kács akarsz lenni? Mály keserűen válaszolta: — Még soha nem hallot­tam olyan szakácsról, aki éhen halt. Színészről már hallottam... Kristóf Károly Meglepetés Dísztök-ügyben Krónikások feljegyzése szerint most hetven eszten­dős a disztök-divat. Nagy szó a mai változatos, mindig újat kereső világban, amikor a hajviseletek hónapok alatt buknak el s a kabátfazonok sem bírnak ki fél évnél töb­bet A dísztök viszont dacolt az idő vasfogával, sőt! Az évek nemhogy ártottak, használtak neki. A dísztök nem üstökös volt a divat egén, hanem bolygó. Őszin­tén szólva egy kicsit le is maradtunk dísztök-termelés­­ben, ha figyelembe vesszük, hogy Mauthnerék árjegyzé­ke szerint többfajta dísztök volt forgalomban, mint ma. Igaz, hogy akkor csupán a kiskert-tulajdonosok vásá­roltak dísztököt, s a kerítés díszítésére vesztegették el, míg ma nem mondhatja mo­dernnek, korszerűnek laká­sát az a házigazda, akinek legalább három valamire­való dísztök nincs az aszta­lán. A baj csupán az, hogy szűk a választék. Ma még csak sima, rücskös, körte formá­jú — csíkos, alma alakú — zöld dísztök áll a vásárlók rendelkezésére, amibe nem nyugodhatunk bele. Hírek szerint a növénynemesítők végre hozzákezdtek a keresz­tezés munkálataihoz, így most már remélni lehet, hogy rövid időn belül recés, csip­kés, cápa formájú, levendu­la színű és ementáli sajtot formázó dísztököt is kapni lehet majd. Hogy mikor? Idő és tilre­m kérdése az eehsz. Kivárjuk* (b. i.) A miniszter cikke Alejandro Roces, a Fü­löp-szi­­getek nevelésügyi minisztere minden héten ír egy cikket a Manila Chronicle lapba. Az utol­só cikkéből — állítólag — csak a cím jelent meg: Mit tudok a nőkről? Alatta három hasábnyi üres hely. Két pólus a szíven A pacemakerről, a beteg szív ritmusát szabályozó ké­szülékről májusban két al­kalommal is írt az Esti Hír­lap. A bőr alá helyezett, sa­ját elektromos forrással ren­delkező műszerről az olvasó — a többi között — megtud­hatta: két vezetéke, a két pólus, a szív két pontján hat, szabályosan percenként 70—80 elektromos ingert ad. A szív természetes ideginge­reinek kieséseit úgy próbál­ja helyrehozni, hogy elektro­mos ingerekkel készteti ösz­­szehúzódásra és tágulásra az izmokat Pulzus: tizennégy Most a nyugatnémet ma­gazin, a Quick szeptemberi számában írásban és képben mutatta be, hogyan él a ba­jor fővárosban egy fiatalem­ber esztendők óta pacema­kerrel a szívében. Max Lang húszéves kira­katrendező (civilben szenve­délyes labdarúgó) az egyik müncheni áruházban hirte­len­ül elszédült földre zu­hant és elájult klinikára került kiderült betegsége. A fiatal dekoratőr állapota napról napra romlott, pulzu­sa percenként csak tizenné­gyet vert Ekkor hal hónapja alá nyolc voltos elemmel táplált pacemakert operáltak. Öt esztendeje. Azóta Max Lang megnő­sült feleségül vette a nála két évvel fiatalabb Mariont — Maxnak dolgoznia sza­bad, izgatnia magát nem — mesélte a riporternek a fe­leség ... — Az utóbbi azon­ban azért sem egyszerű, mert az uram lelkes futball­­drukker, ma is jár mérkőzé­sekre és szívesen kártyázik. — Az embernek sok min­dent meg kell tanulnia — mondta a férfi. — Rájöttem, nem ment könnyen, a nyu­galom, a belső nyugalom nyitjára. .Fogásaim közül egy: míg például a tv képer­nyőjén a krimit nézem, ar­ra gondolok, ez játék, csak játék... Szabadságukat Hollandiá­ban töltötték. Hőség volt, kánikula. Az asszony az egyik éjjel két óra tájban arra ébredt, hogy a férj hö­rög, vadul dobálja magát. Panaszkodott: nem kap le­vegőt — Múló rosszullétnek vél­tem — emlékezett Marion —, nyugtató tablettát adtam Maxnak. Nem használt. Ki­derült: új elem kellett. Lang új pacemakert ka­pott. Ismét dolgozik. Foglal­kozást változtatott, mélynyo­­másretusőr lett. Jól keres. És készül a következő operáció­ra... Max Lang a riportertől így búcsúzott: — Boldog vagyok. Felesé­gem megért, támogat, mun­katársaim figyelmesek, munkámat szeretem, bará­taim vannak, a szabadidőm sem unalmas... És élek! (lászló) Új elem kellett — Valamikor nagyon sze­rettem táncolni — folytatta Langné. — Abbahagytam, abbahagytuk. Tudjuk, amire általában nagyon kevesen gondolnak: nem is olyan magától értetődő, hogy va­laki a következő órában még él... Legnagyobb gondunk, állandó aggodalom, jó-e még az elem? Az orvosok rend­szeresen mérik a pulzust, ed­dig minden esetben szabá­lyosnak találták, biztosan funkcionál a pacemaker. Lokálban­­ délelőtt Lila fény a parketten, a vörös szmokingos zenészek igyekezettel játszanak, a mi­niszoknyás dizőz angolul sut­tog a kezében tartott mikro­fonba: hamisítatlan éjszakai hangulat... Az asztalokról azonban hiányoznak a poharak, pin­cérek sem láthatók, s a leve­gő füstmentes, kissé kijóza­nító. Mert bárban vagyunk ugyan, de délelőtt fél 11 óra van, és szórakozó vendégek helyett néhány komoly hiva­talnok ül az asztaloknál: a kerületi tanács népművelési osztályának megbízottja, a Szerzői Jogvédő Iroda képvi­selője, s a kereskedelem el­lenőre. Az alkalom pedig ami idehozta őket az Astoria Szálló bárjába, a bár októ­beri műsorának főpróbája. Sokszor bírálták a vendég­látó helyek lokálműsorait, amelyek csak arra voltak jók, hogy a fogyasztásért ma­gasabb összeget számíthassa­nak fel. Egy napon azután a tanács megbízottai beültek a bárokba, hogy ellenőrizzék az előadások színvonalát, mér­legeljék, nem sérti-e az íz­lést az előadott dalok szöve­ge, sőt, később „osztályzatot” kaptak a szereplők kosztüm­jei is. ... Pereg a műsor, változik a fény: sárga, kék, piros. A zsűritagok kezében blokk, abba időnként jegyezgetnek. Korda György éppen befe­jezte az éneklést. Az egyik zsűritag utána szól: — Mi van az angol szám­mal? — Elnézést, de helyette az olaszt énekeltem. A műsorváltozást nem ki­fogásolják, mehet tovább a főpróba. Fekete tüll-lepellel borított karcsú lányt na­rancssárga és vörös fény vi­lágít meg. Balogh Edina táncszáma előtt énekel is, meglepően jól. Véget ért a másfélórás mű­sor. A bírálók véleménye szerint egyike a legjobbak­nak az utóbbi időben. A han­gulatvilágítás kialszik, a zsű­ri tagjai egy pillanatra meg­torpannak a szálló kijáratá­nál: a Kossuth Lajos utcá­ban verőfény, dél van... (­ts.) DIVAT veszérkabát. A Május 1. Ruhagyár két szép újdon­sága: modern vonalú szivacs­ és a tó­­(Wormser felv.) Halló, itt Kalózrádió! Anglia körül, a nyár tengeren, mintegy tíz, engedély nélkül mű­ködő, úgynevezett kalózrádió működik. Legnevezetesebb közülük a Caroline. 1961 óta sugároz műsort, mégpedig főképp úgynevezett pop­zenét (népszerű beat-számokat). Becslések szerint m­a már 1 millió hallgatója van. S miből él a Caroline adó, meg a többi kalózrádió? Természete­sen: a hirdetésekből. A Caroline-t egyébként egy Allan Crawford nevű ausztráliai üzletember alapította, jelenlegi igazgatói: egy ír és egy angol, dán uszály ha­jóra szerelték az adóállomást, holland sze­mélyzete, amerikai, angol és kanadai szerkesztői vannak és pilla­natnyilag panamai zászló leng az adótorony tetején. A hirdetésekből származó haszna évi 5,6 millió dollár. A brit kormány, parlamenti nyomásra, most készül felszámolni a Caroline-t. (Megszállni nem lehet, mert a rádióállomás a brit par­toktól elég messze áll, s ez már nem brit felségterület, hanem semle­ges zóna.) Terv szerint a jövő hónaptól kezdve szigorú pénzbünte­tésre ítélik (börtönbüntetést is kilátásba helyeztek) azokat a válla­latokat, amelyek hirdetéseikkel a kalózadót finanszírozzák. Azonkívül javasolják a BBC-nek, hogy az eddiginél jóval több tánc- és beat-zenét sugározzon műsoraiban. (bt) Sophia Loren hadat indít A miniszoknya iránti le­becsülését kifejezendő, So­phia Loren a jövő hónapban bokáig érő felsőkabátban, térden alul érő szoknyában és csizmában szándékszik megjelenni New Yorkban, ahol átveszi az „Esztendő sztárja” kitüntetést. „Manapság egy férfi szinte egyetlen pillantással átte­kintheti az egész nőt — ál­­lapította meg Loren — s ez olyan, mintha egy nagyszerű tál ételt egyetlen harapással akarnánk lenyelni”. HAJNALI INTERURBÁN Henry Costes párizsi fény­képész közölte, hogy két héttel ezelőtt kora reggel a felesége — Myléne Demon­­geot színésznő — telefonon jelentkezett valahonnan az azúrpartról. Közölte, hogy hirtelen és halálosan bele­szeretett egy másik férfiba. Costes azóta hírét sem hal­lotta a feleségének. lőerőd oldal AKIT ÉN ELIGAZÍTOK.. Velem kora pár szólít meg a Corvin sarkán. Rokonszen­ves nép, bécsieknek nézem őket, kérdeznek valamit, és kis töprengés árán azt is megfejtem, hogy mit. A Roo­sevelt térre szeretnének el­jutni, buszon, gyorsan. Vetélkedő számnak beillő feladat, fogós a kérdés, két okból. Az egyik a pillanat­nyi hadihelyzet a Blaha Luj­za tér nevű csatamezőn. Fe­lelős embernek alaposan át kell gondolnia, mit tanácsol. Körülnézek a földindulás hegyein, völgyein, és előbb magyarul megtervezem, va­jon tényleg, hogyan is? Hon­nan indulnak most a Rákó­czi út autóbuszai a Duna fe­lé? S miután a kérdésnek ezt a felét magamban megvála­szoltam, második, nem ke­vésbé nehéz akadály: áttenni a szöveget Goethe nyelvére. T­udásom ehhez egészen rendkívül kevés, ám azt an­nál nagyobb verejtékezés kö­zepette szoktam nyújtani. Mutogatok hát buzgón a túloldal felé, hogy ott, in­nen hundert méterre. Lottó Áruház, reksz... És hogy a jármű száma tizenkilenc, azaz elf, övölf, drájcén, fir­­cén ... nánicén... no, ez az, tehát: nánicén! Nem mindennapi erőpróba volt, de megérte a fáradsá­got. Boldogan ismételgetik, hogy busz, nanycén, megér­tették, hálásan köszönik, és a legnagyobb igyekezettel ira­modnak feksz, Lottó, hundert méter. Jómagam pedig büsz­kén fordulok be a Rökk Szilárd utcába, és ahogy az utcatáblára felnézek, és lá­tom, hogy nem Rökk, hanem Somogyi Béla, csak akkor vágódik eszembe: No, sze­gény bécsi bácsi, mi lett ve­letek? Amióta megvan az Erzsébet-híd, a 79-es busz tá­jára se megy a Roosevelt tér­nek. Kissó METRO A most épülő új metró ál­landó beszédtéma ország­szerte. Szerkesztőségünkhöz is számosan fordulnak levél­ben, telefonon, s érdeklődnek a földalatti vasútról, vas­­utakról. Kérdéseikre vála­szolunk. — Mit jelent maga a metró szó... ? — A metró eredete a fran­cia métropolitain. Jelentése a francia nyelvben minden, ami az anyaország fővárosá­ra vonatkozik. Így lett a pá­rizsi földalatti vasút chemin de fer métropolitain. Ezt a gyakorlatot vette át az orosz nyelv is, s a moszkvai föld­alatti vasutat metropoliten­­nek, rövidítve metrónak ne­vezik. — Hol épültek az első földalatti vasutak? — Az első dédapáink ide­jében — még gőzzel hajtva — 1863-ban indult London­ban. Glasgow's „modernizált” párja kötélvontatású volt. 1890-ben adták át a villamos metrót az angol fővárosban. Az európai kontinensen pe­dig 1894—95-től fut földalatti Budapesten. Bár csupán há­rom kilométer hosszú, négy­szög keresztmetszetű építése, amelynél a födémét közben­ső oszlopok támasztják alá, jól bevált. Számos későbbi mintaképéül szolgált. — És a többi... ? — Sok város a budapesti példát követte. 1902-ben a berlini, 1904-ben a New York-i, 1912-ben a hambur­gi, 1919-ben a madridi, 1927- ben a tokiói, 1930-ban az athéni és 1933-ban a stock­holmi készült el. Ezek mind úgynevezett kéreg alatti föld­alatti vasutak. A bécsit most tervezik. Az 1900-tól járó pá­rizsi metrónál más eljárást alkalmaztak.­ ­— Mi a jellemző a szovjet földalatti vasutakra? — A moszkvai harminc­negyven méter mélyen épült, mélyvezetésű. Az első, 11,6 kilométeres szakaszát 1935. május 15-én adták át. Azóta is évről évre újabb és újabb kilométerekre terjeszkedik. Ma már a tökéletesített paj­zsos alagútépítési módszer­rel dolgoznak. A kijevi, le­­ningrádi is hasonló. — S milyen lesz az új bu­dapesti metró? — Harminc méter mély­ségben húzódik. A műszaki feladat megoldását nehezí­tette, hogy folyó homokon vezet át. A munkát másfél­két atmoszféra nyomás alatt keszonban végzik. A Blaha Lujza téren a lejáró lépcsők már elkészültek, láthatók...

Next