Esti Hírlap, 1967. május (12. évfolyam, 101-126. szám)
1967-05-02 / 101. szám
Az Akadém nagygyűlése (Folytatás az 1. oldalról) Rusznyák István elnöki megnyitója után Erdey-Grúz Tibor, az akadémia főtitkára terjesztette elő az elnökség beszámolóját. Beszédében szólt arról a közvetlen segítségről, amelyet az akadémiai kutatás az ipari és mezőgazdasági termelésnek nyújtott. Hozzájárult ez a segítség a termelékenység növeléséhez, korszerű új termékek, új agrotechnikai eljárások bevezetéséhez, új nyersanyagforrások feltárásához és nyersanyagkincseink gazdaságosabb, korszerűbb kiaknázásához. Az Akadémia emellett természetesen nagy gondot fordított a természettudományi alapkutatásokra, a tudomány belső fejlődéstörvényéből adódó problémákra. Ezek kidolgozásában elért eredményeink tovább növelték a magyarországi tudományos tevékenység nemzetközi megbecsülését. Beszámolója más részében foglalkozott azzal, hogy az erők összpontosítása érdekében az utóbbi években az Akadémia nem alapított új kutatóintézetet, csupán két kutatócsoportot hozott létre. A rendelkezésre álló erőforrásokat néhány korábban létrehozott intézet székházának befejezésére koncentráltak, így elkészült a kísérleti orvostudományi kutatóintézet székháza s az automatizálási kutatóintézet székháza is, tető alá került. Ezek a beruházások lényegesen hozzájárultak a kutatási kapacitás növekedéséhez. Befejezésül az Akadémia külföldi tudományos kapcsolatainak fejlődéséről számolt be Erdey-Grúz Tibor. Az elmúlt három évben az Akadémia hatáskörében 4700 külföldi utazás valósult meg, ebből 225 három hónapnál hosszabb tanulmányút volt. Ugyanez idő alatt 5440 külföldi kutató látogatott hozzánk. Erdey-Grúz Tibor főtitkári beszámolója után került sor az akadémiai díjak és az akadémiai aranyérem átadására. Tetszett SALGÓ OSZKÁR Salgó Oszkárt a polgári életben Pécsi Sándornak hívják. Ezen a néven sokkal ismertebb, hiszen fiatalon szökkent üstökösként művészeti életünk égboltjára, már 28 éves korában Kossuth-díjat kapott. Igaz, hogy akkoriban még könnyedebb kézzel osztogatták az aranykoszorút, mint manapság, de már akkor is nyilvánvaló volt, hogy Pécsinél megérdemelt helyre került a kitüntetés. Korunk vérbeli komédiásaként egyforma könynyedséggel fújja a színművészet ágainak minden orgonasípját: színpadon, filmben, tévében, rádióban egyaránt olyat produkál, hogy oda kell figyelni rá. Ilyen jónak azonban, mint a Sellő a pecsétgyűrűn Salgó Oszkár filmszerepében, ritkán láttuk. Minden kritika külön kiemelte, részletesen méltatta, ehhez hozzátenni alig lehet. Inkább egy ötletet tennénk hozzá, hátha akad jó fantáziájú író — akár Berkesi, akár más —, aki „ráharap”. Úgy gondoljuk, hogy ezt a Salgó-figurát, ezt a Pécsi-remeklést érdemes lenne átmenteni és folytatni. Salgó-Pécsi egyfajta magyar Maigret felügyelő lehetne, megírásra váró magyar krimi sorozat hőse, ilyen „salgósan”, akinek nyomozásain hétről hétre vagy hónapról hónapra izgulhatnánk. Ha jól írják meg, legalább olyan jó szórakozást és kellemes izgalmat tudna szerezni, mint Simon Templar. S az Angyallal szemben még az az előnye is lenne, hogy nem kellene devizát fizetni érte. * (bt) • * * • ........................... Sherlock Holmes és társai ,Sherlock Holmes rajongói bizonyára nagy örömmel veszik tudomásul, hogy újabb film készül a nagy mesterdetektívről. James Hill amerikai rendező a jóindulatú forgatókönyvírók segítségével a kiváló detektívet London legsötétebb gyilkos figurájával, Hasfelmetsző Jackkel állítja szembe. Az elmúlt 80 év alatt, amióta Conan Doyle tollából legelőször megjelent a Baker Street 222. számú lakosztály híres lakása, nem kevesebb, mint 21 színdarab (köztük a Broadwayn nemrég bemutatott zenés vígjáték), több mint 100 film és megszámlálhatatlan rádiójáték megírására ösztönözte a szerzőket. Megzavart élvezet A Traviata premierszámba menő felújítását közvetítette az Erkel Színházból a rádió. Kár, hogy a Petőfi adón közvetítette, amelyen — az éveken át elhangzott sok-sok hivatalos ígéret ellenére — ma is áthallások vannak, így aztán az élvezet korántsem volt zavartalan. S az ember megintcsak eltűnődhetett azon: dicséretes, hogy a rádió ilyen friss, s egy kimagasló zenei eseményt a premieren közvetít, de akkor már miért nem azon az adón sugározza, amelyen zavartalanul lehet hallgatni is? S miközben e sorokat papírra, vetem, eszembe jut, hogy néhány évvel ezelőtt csatónem szó szerint ugyanilyen glosszát írtam az Esti Hírlapba, ugyanerről a témáról. Akkor a Carmen premierszámba menő felújítását közvetítette a rádió, szintén a Petőfi adón, ugyanilyen zavaró technikai körülmények között s ugyanígy megírtam ugyanazt, amit most. Az irodalmi hetilap legutóbbi számának egyik glosszája ezt a címet viseli: „Szentírás-e az újság?” . .. No, de hogy ennyire ne legyen az írás Kinyomozta? Arthur La Bem angol író legújabb könyvében azt állítja, hogy Viktória királynőnek — aki 1837-től 1901-ig uralkodott —, férje halála után szerelmi viszonya volt John Brown nevű inasával. A Televízió már eddig is többször odakíváncsiskodott az idősebb testvér, a Rádió műsoraihoz, láthattunk már a képernyőn rádiós vetélkedőt, rádiós kabarét is. Ilyenkor, ha esetleg nem volt sikeres a műsor, könnyen át lehetett hárítani a felelősséget: a Tavaszi bezsongás című kabaré, a Vígszínház nyilvános előadásának közvetítése azonban már nyíltan vállalt, közös produkció. A műsor egyik sokat emlegetett, majdhogynem középponti témája a tavaszi fáradtság volt; szerencsére, az eset írói és szereplői inkább csak beszéltek róla. Néhány szellemes tréfa, és egy jó ötlet — a válási szertartás — maximális kihasználása pedig azt eredményezte, hogy a tavaszi fáradtság a nézőkön is csak néha-néha vett erőt. De volt a műsornak néhány problematikus pontja. A színészek, nyilvános adásról lévén szó, nem tudták eldönteni: a nézőtéren ülőknek, vagy a kameráknak játsszanak-e, és így meglehetősen vegyes felfogásban oldották meg feladataikat. Az egyébként kitűnő Bárdi György pedig nem bízott az előadásra kerülő írásmű szatirikus erejében, és alaposan túljátszotta a szöveget (a Május 1-ének délelőttjén már-már hagyománynak tekinthető, hogy a televízió jóvoltából nemcsak a budapesti ünnepi felvonulással ismerkedhettünk meg. Azok, akik valamilyen oknál fogva nem a szabadban, nem az utcán köszöntötték az ünnepet, otthon, a képernyő előtt ülve is ott érezhették magukat Budapest és a baráti országok fővárosainak ünneplő dolgozói között, a felvonulók színes forgatagában. Május 1-én, a televízió születésének tizedik évfordulóján, a műsor udvarias gesztussal a tv-nézőket köszöntötte. Mert a tv-néző az adásial egyidős: mint tv-néző,életkorától függetlenül, maximum tízéves. Szellemes, könnyedén csevegő összekötő szöveg idézte a tíz esztendő jelentős eseményeit, megszólaltak olyan személyiségek, akiket a képernyőről ismert meg az ország apraja-nagyja, és természetesen, megelevenedett néhány, az elmúlt évtized legemlékezetesebb sikereiből is. Külön dicséretet érdemel a finom önirónia. És ha rosszmájúak akarunk lenni, akkor is csak egy kérdésünk lehet: hogy lehet, hogy a Táncdalfesztivál kimaradt? V Így megszoktuk már, hogy majdnem minden műsorban szó esik róla... " Tegnap este, záróakkordként egy nagyszerű japán revüt láthatott a közönség. Ha hinni lehet a bemondónak —s miért ne lehetne hinni? —, a világ e legnagyobb revüegyüttesének, a „Kincsesbánya” együttesnek (japán nevének magyar fordítása ez), több mint négyszáz tagja van — közülük nyolcvanegynéhányan jöttek el Párizsba, ahol a tv-kamerák megörökítették a produkciót. A csak fiatal lányokból álló együttes tagjai egyformán jól táncolták az angol, a francia, a dél-amerikai jellegű koreográfiákat, s emellett bemutatták a hagyományos japán tánc néhány, európaiak számára tervezett érdekességét is. Ez a revücsapat azonban nemcsak táncol, hanem énekel is, méghozzá kitűnően. Olyan ragyogóan szólaltatták meg a különböző nemzetek jellegzetes dalait, táncolták táncait, hogy ez már-már saját egyéniségük rovására ment. Mindez azonban nem azt jelenti, hogy a kitűnő japán együttes nem nyújtott volna záróakkordként élvezetes szórakozást a tv nézőinek. Cs. I. NŐI HABSELYEM NADRÁGOK 19 FT -TÓL * a Lottó Jkiuhu&htm Rákóczi út 36. Nyitva szombaton is 9-től 9-ig — Azonnal ,jöjjön, doktor úr!, a férjemen is kitört a „tavaszi bezsongás”. Rossz idő, közepes program Cannes-ban A fesztivál gépezete teljes ütemben van. A napi két versenyfilm és a hivatalos program mellett zajló „kritikusok , hete” vetítésein kívül naponta átlagosan egy tucat filmet kínál megnézésre a Marché du Film, a Filmvásár. Az időjárás pedig azoknak kedvez, akik a tenger vize és a part lágy fövenye helyett a vetítők foteljeit részesítik előnyben. Olyan hűvös, borús az idő (tegnapdélelőtt esett is), amilyent a moziigazgatók imádkoznak maguknak egy tavaszi vasárnapra. Az eddig bemutatott nyolc versenyfilm közül alighanem a jugoszláv Találkoztam boldog cigányokkal is viszi el a népszerűség pálmáját, bizonyos mértékig joggal. Alekssander Petrovics, a film rendezője kitűnően érti a hatáskeltés minden fortélyát, ■ remekül mozgatja a kamerát, nagyszerűen vezeti a színészeket, van érzéke a szüjhatások iránt, jó ritmusban komponálja meg a romantikus elemekből formált mesét. Nem lépi át a jó ízlés határát, egy pillanatig sem akar félrevezetni olyan irányba, mintha mondanivalójának társadalmi érdeket is akarna adni. Legrosszabbnak — pontosabban az eddigi program egyetlen valóban rossz filmjének — a dán Vörös köpeny bizonyult. Történelmi legenda: színes, szélesvásznú és rendkívül ostoba megvalósításban. Némi csalódást keltett a cseh film, a Hotel idegeneknek is, amely a cseh „új hullám” bizonyos vonásait, elsősorban a kafkai ráhatást magán viseli, de gyengébb megvalósításban, mint eddig ismert társai. Az angol színek képviseletében bemutatott Ulysses című film kevéssé sikerült, de a fesztiválvezetőség baklövése — megcenzúrázták a film feliratait — olyan botrányt váltott ki, amely értékénél nagyobb beszédtémává tette Joseph Strick filmjét. Őszinte Líraiságával és színkultúrájával nyerte el sokalt rokonszenvét a svéd Elvira Madigan, Bo Widerberg új filmje. És a filmek mellett persze a fesztivál tartozéka, a sztárparádé is, amely elsősorban a fotósokat és a fesztiválpalota előtt ácsorgó tömegeket vonzza. A szerény indulás után néhány „nagy szám” jelentkezett a közeli napokra, a lista élén a most érkező Elizabeth Taylor—Richard Burton házaspárral. Végezetül még egyszer magunkról szólva: a sajtóvélemények, az elhangzott magánbeszélgetések szerint egyaránt nyugodtan elmondhatjuk, hogy a Tízezer nap sikert aratott. Rokonszenvvel és elismeréssel fogadta szinte a teljes francia kritika, dicsérőleg emlékezett meg róla jó néhány olasz lap, valamint a napi hírügynökségek tudósításai. A Cinéma 67 című francia folyóirat, több más lap és tv munkatársai keresték meg Kósa Ferencet és Sára Sándort (és a tévék természetesen Bürös Gyöngyit), hogy interjút készítsenek velük. Küldöttségünk tagjai egyébként a zsúfolt programtól fáradtan, de nyilván a siker megnyugtató érzésével holnap térnek vissza Budapestre. Bán Róbert MÁJUS 2. KEDD KOSSUTH: 15.00: Hírek. — 15.10: Kérdezzen! . .. Üzemi postánkból. — 15.15: A leopárd. .. — 15.35: Kabalevszkij: Gordonka-zongoraszonáta. — 16.02: Gazdasági újságíróké a szó. — 16.07: Operettdalok. — 16.24: Rádióiskola. — 16.57: Hallgatóink figyelmébe! — 17.00: Hírek. — 17.15: Melis György-hangverseny. — 17.48: üzemi pszichológia. Riport. — 18.03: Broniszlav Ziubermann hegedül. — 18.29: Könnyűzenei híradó. — 19.00: Esti Krónika. — 19.30: A Szabó család. — 20.00: Híres prímások muzsikálnak. — 20.25: Ismeri-e? Könnyűzenei rejtvény műsor. — 20.55: Hírek. — 21.00: Életem, emlékeim... A mikrofon előtt Molnár Antal zenetudós. — 22.00: Hírek. — 22.20: Sporthírek. — 22.25: Éjszakai Rádiószínház. Wolfgang Weyrauc hangjátéka: Haláltánc. — 23.37: Operettrészletek. — Közben: 24.00: Hírek. PETŐFI: 15.00: Tánczene. — 15.45: Két Liszt-rapszódia. — 16.00: Hírek. — 16.05: Népdalok. — 16.20: Világirodalmi mozaik. — 16.35: Lortzing operáiból. — 16.55: A sportriporter jelentkezik...— 17.00: Csúcsforgalom. Riportműsor. — 18.00: Hírek. — 18.10: Jancsó Adrienne, énekel. Bige József furulyázik. — 18.26: Kozmosz. — 18.51: MÁV szimfonikusok hangversenye. — 19.51: Jó éjszakát, gyerekek! — 20.00: Esti Krónika II. — 20.30: Pillantás a mai világirodalomra. Részeg a bozótban. Amos Tutuola nigériai író regénye rádióra alkalmazva. — 21.30: A hanglemezbolt könnyűzenei újdonságai. — 21.50: Nemzetközi állóeszközgazdálkodási szimpózium — 1967. — 22.00: Sosztakovics: IV. vonósnégyes. 22.25: Ritmus és melódia. — 23.00: Hírek. URH: 18.00: Hírek. — 18.05: Hanglemezparádé. — 19.00: Tardos Béla szerzői estje. — 19.54: Jazz. — 20.09: Bartók művészi pályája. — 20.39: Közvetítés a Francia Rádió Filharmonikus Zenekarának hangversenyéről. — 21.35: Haydn: C-dúr trió. —*21.55: Otelló. Részletek. — 22.37: Farkas Ferenc—Dsida Jenő: Lírikus kantáta. — 23.00: Hírek. MÁJUS 3. SZERDA KOSSUTH: 4.30: Hírek. — 4.32—7.57: Reggeli zenés műsor. — Közben: 4.45: Falurádió. — 5.00: Hírek. — 5.30: Reggeli Krónika. — 6.00: Hírek. — Kb. 6.30: Hírek. — 7.00: Reggeli Krónika II. — Kb. 7.30: Új könyvek. — 8.00: Hírek. — 8.05: Műsorismertetés. — 8.22: Három variáció zongorára. — 8.55: Orvosi tanácsok a mozgásról és a testtartásról. — 9.00: Magyar nóták. — 9.34: Kozmosz. — 10.00: Hírek. — 10.10: Zenekari muzsika. — 11.00: Iskolarádió. — 11.30: A Szabó család. — 12.00: Hírek. 12.15: Tánczenei koktél. — 13.00: A budapesti színházak műsora. — 13.03: Válaszolunk hallgatóinknak. — 13.18: Don Pasquale. Részletek. — 14.07: A tanító. — Dezséry László műsora. — 14.37: Népdalfeldolgozások. PETŐFI: 4.26—7.57: Azonos a Kossuth rádió műsorával. — Közben: 6.20: Torna. — 10.00: Szovjet kórusművek. — 10.10: Amerikai komédia. Zenés játék. — 12.00: Zenekari muzsika. — 12.47: Gazdaszemmel a nagyvilág mezőgazdaságáról. — 13.02: Könnyűzenei híradó. — 13.32: Iskolarádió. — 13.47: Vízállásjelentés. — Kettőtől hatig . .. Zenés délután. — 14.00: Hírek. — 14.05: Időjárásjelentés. — 14.08: Mai témák, mai dalok. — 14.18: Régi magyar dalok. — 14.30: Orvosi tanácsok a mozgásról és a testtartásról. — 14.35: Kazal László énekel. — 14.55: Fiatalokról fiataloknak. SZÍNHÁZAK KEDDI MŰSORA: Operaház: A varázsfuvola (Opera—Balett ciklus, A-sorozat, 9. előadás, 7). — Operaház Erkel Színháza: Magyar Állami Hangversenyzenekar (vez.: Németh Gyula; közr.: Ann Schein. Tavaszi bérlet, 1. előadás, fél 8). — Nemzeti Színház: Czillei és a Hunyadiak (7). — Katona József Színház: A csörgősipka (7). — Madách Színház: A mi kis városunk (7). — Madách Színház Kamaraszínháza: A bolond lány (7). — Vígszínház: Cyrano de Bergerac (Komb. bérlet, 1. sorozat, 7. előadás, 7). — Thália Színház: Tóték (7). — József Attila Színház: A kaktusz virága (Orvos E- bérlet, 6. előadás, 7). — Fővárosi Operettszínház: Egy éj Velencében (B-bérlet, 4. előadás, 7). — Bartók Színház a Fővárosi Operettszínházban: Én, Varga Katalin (3). — Irodalmi Színpad: Az oroszlán torka; Statisztika (E- bérlet, 5. előadás, 7). — Egyetemi Színpad: Pécsi Balett vendégjátéka (5 és 8). — Állami Bábszínház: Angyal szállt le Babilonba (felnőtt el., fél 8). — Kamaraterem: Elzbieta Stefanska-Lukovitz csembalóestje (Egyetemi bérlet, Fél 8). 127. Ma délelőtt összeült a Magyar Tudományos Akadémia 127. közgyűlése. Az elnökségi beszámoló után már ma délután — s holnap is — sor kerül az osztályvezetőségek referátumaira. Nem kevés eredményről adhatnak számot ezek a beszámolók a tudomány szinte valamennyi ágában. Jelentős a társadalomtudományok fejlődése. A társadalmi tudat kérdéseivel egyaránt foglalkoznak irodalmárok, szociológusok, történészek. Értékes eredményeket mondhatnak magukénak a filozófusok, akik a mai polgári filozófia és ideológia elleni küzdelemben értek el nemzetközi színvonalú eredményeket. A polgári ideológia bírálata során felmerült problémákat illetően, különösen a manapság annyit emlegetett elidegenedés kérdésében a marxista megoldást igyekeztek megfogalmazni. A történettudományban is jelentősen megélénkült a vitaszellem. Tartalmas viták bontakoztak ró nemzeti múltunk értelmezése körül. A legszélesebb körű vita — amely a közelmúltban elhunyt kitűnő tudós, Molnár Erik tanulmánysorozatához kapcsolólódott — az osztályküzdelmek és függetlenségi harcok viszonyával, a társadalmi haladás és a nemzeti önrendelkezés összefüggéseinek megvilágításával foglalkozott. E viták a történetírásunkban és szemléletünkben megbúvó nacionalista maradványok elleni harchoz kapcsolódtak. Figyelmet érdemel, hogy a nacionalizmus maradványainak kiküszöbölésére irányuló eszmei-tudományos törekvések nálunk éppen olyan időszakban bontakoztak ki, amikor egyikmásik, szocialista ország történetírásában ellentétes előjelű tendenciák bukkantak fe. Nem fölösleges szót ejteni arról sem, hogy a társadalmi tudat kérdéseivel szorosan összefüggő neveléstudományi problémák mintha háttérbe szorulnának az Akadémián. Nyilván ez öszszefüggésben van a pedagógia, a neveléstudomány általános helyzetével, amely viszonylag elmaradottabb állapotot mutat, mint a társadalomtudományok más területe. Ez azonban még jobban indokolná, hogy a magyar tudományos kutatás fellegvárában többet foglalkozzanak a nevelés kérdéseivel.