Esti Hírlap, 1967. szeptember (12. évfolyam, 206-231. szám)
1967-09-01 / 206. szám
Az új gazdasági mechanizmus gyakorlata A társadalom széles rétegeit érdeklő „hogyan"-ok Január 1-ig megjelennek azok a legfrissebb kiadványok is, amelyek már nemcsak fő vonalaiban, hanem részleteiben ismertetik a gazdálkodás 1968-tól megszülető új rendjét, mechanizmusát. Ezt ígéri Keresztes Tibor, a Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó igazgatója, akitől az MTI munkatársa a következő hónapok programjáról érdeklődött, arról, milyen kötetekkel gyarapodik a gazdasági szakirodalom. — Az új gazdasági mechanizmus gyakorlata címmel új sorozat indul — hangzott a tájékoztatás. — Hamarosan kikerül a nyomdából az első kötet, Simka István és Tóth Béla tollából: „A gazdaságirányítás új rendszere a mezőgazdaságban”. Tartalmazza a legújabb határozatokat, rendeleteket, az agrárgazdálkodást érintő intézkedéseket, részleteiben tárgyalja a tsz-ek holnapi helyzetét, külön fejezetek szólnak az állami gazdaságokról, az alacsonyabb szintű társulásokról, a háztáji és a kisegítő gazdaságok szerepéről. Szeptember derekán jut el az érdekeltekhez ez a kiadvány. Dicséretére válik szerzőknek, szerkesztőknek, a kiadónak, s a nyomdának egyaránt, hogy a kézirattól a megjelenésig csupán öt-hat hét telik el. Ipari vonatkozású első kiadványa lesz a sorozatnak a „Vállalati tervezés a gazdaságirányítás új rendszerében”. Szerzője Wilcsek Jenő. Szól a pontos és részletes — vállalati érdekek diktálta — tervkészítés fontosságáról, gyakorlati útmutatást ad a leghatékonyabb tervezési módszerekről. Ismerteti a megalapozott vezetői döntések mikéntjét. Elkészül: szeptember végén. A továbbiakban — még ez év végéig — a sorozat olyan szakmunkákkal gyarapodik, amelyek átfogják a népgazdaság valamennyi területét, az iparon, a mezőgazdaságon túl a belkereskedelem, a külkereskedelem munkáját, a várható változásokat, az új formákat Könyvet kapnak kézbe a szakemberek a többi között a beruházások és felújítások módjairól, az új hiteles pénzforgalmi rendszerről, a forgóeszköz-gazdálkodásról, a devizagazdálkodásról, a munkerő- és bérkérdésekről, a vállalati nyereségérdekeltségről. A társadalom széles rétegeit foglalkoztatják az olyan „hogyan”-ok, miként alakul a tsz-ekben a jövedelem, a költség, az ár, a pénz- és hitelügyletek rendje, a beszerzési, értékesítési, feldolgozó és melléküzemági tevékenység, miként működnek a szövetkezetek társadalmi szervezetei stb. Mindeme témáról készülőben vannak a gazdasági szakkönyvek. Művész mozi: Sivatagi 13-ak Mihail Komm emlékezetes szovjet filmjének felújítása Vörös Csillag mozi: A múmia közbeszól Magyar bűnügyi filmkomédia Rendezte: Oláh Gábor Tanácskoznak az építők Az Építő-, Fa- és Építőanyagipari Dolgozók Szakszervezetének 30. kongresszusa ma reggel a szakszervezet Dózsa György úti székházában megkezdte kétnapos tanácskozását. A kongreszszuson megjelent Apró Antal, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnökhelyettese, dr. Trautmann Rezső építésügyi és városfejlesztési miniszter és Somoskői Gábor, a SZOT titkára. Jelen volt Veikko Porkkala, az SZVSZ Építő- és Építőanyagipari Dolgozók Szakszervezeti Nemzetközi Szövetségének főtitkára. (MTI) Villáminterjú Jegorovval egy orvosdinasztiáról, az űrjárásról és egy régi budapesti ismerősről A tegnap délutáni Dunakanyar-kirándulás előtt, az ebéd és a „Halló fiúk__ nak készülő tv-felvétel között műsoron kívül beszélgettünk néhány percet Jegorov űrhajós-orvossal. Aki már — hacsak egy híradórészlet erejéig is — találkozott vele, tudja, hogy menynyire nem .,űrhajós külsejű” ez, a harmincéves, szinte kamaszosan fiatal férfi. Sötétszürke, aprómintás öltönyt puha, fekete, fonott bőrcipőt visel, s borotváin turájával, fiús mosolyával akár filmszínész is lehetne, aki mai tárgyú szovjet filmekben belevaló egyetemistákat alakít. Ezt az alakítást egyébként az életből, saját életéből leshette volna el. Maga szerényen csupán ennyit mond: — Az én diákéveim szokatlanul alakultak. Ugyanis még egyetemi növendék, orvostanhallgató volt, amikor már kinevezett kutatóintézeti tudományos segédmunkatársként dolgozott. (Azóta az űrrepülés nagy vizsgája mellett publikációk sorával és egy kandidátusi disszertációval igazolta, hogy nem volt korai az a kinevezés.. .) BORISZ PAPA, BORISZ FIÚ, BORISZ UNOKA Az orvosi pályába szinte beleszületett: édesanyja szemész volt, apja az idősebb Borisz Jegorov doktor, nemzetközi hírű idegsebész. Vajon az unoka, az ifjabb Borisz Jegorov doktor ugyancsak Borisz fia — a névvel együtt a családi hivatást is folytatja majd? — Erre korai lenne válaszolni: még csak ötéves... Hogyan lett orvosból — űrhajós-orvos? — Eredetileg elméleti fiziológusnak készültem — mondja. — Vonzott az elektronika, az orvostudomány és a biológia, így lett 1959—60-ban — öt évvel azután, hogy beiratkozott az orvosegyetemre — űrbiológus-orvos, majd a speciális edzések után gyakorló űrhajós. KÁVÉ — KRÉTÁVAL Szabad idejében szívesen hódol kedvenc sportjának, a hegymászásnak — télen: a sízésnec —, de vajon, mikor van szabad ideje? Például most — gondolnánk, hiszen világot látni, küldöttséggel külföldet járni, mégiscsak kikapcsolódás. Csakhogy — úgy látszik — Jegorov sem csupán protokolláris, baráti gesztusként látogatott el hozzánk. A házigazdák, akik tudják, hogy programjában több szakmai megbeszélés is szerepel, hangjukban némi együttérző bocsánatkéréssel iktatnak be még egy „csésze kávét” a repülőorvosoknál. — De azért, ugye, lehet majd kapni egy krétát, meg fekete táblát is hozzá? — kéri már jó előre Jegorov. Előadást tart? Azt hiszem, inkább beszélgetni fog. Meg kérdezni. Mint most, ebéd előtt is, amikor az Orvosegyetem Központi Kísérleti Kutató Laboratóriumának vezetőjét, dr. Kovách Arisztidet, kereste fel, akivel szombaton folytatja a megkezdett beszélgetést — már egy másik tudósunk, dr. Szentágothai János professzor társaságában. Az űrhajós-orvos azt kutatja, hogyan viselkedik az élő szervezet a súlytalanság közepette. Ez az állapot — tudjuk — nagy megterhelést jelent a szervezetnek. Mit bír el, hol a teljesítőképesség határa? — ehhez talált érdekes adalékokat Jegorov dr. Kovách Arisztid laboratóriumának ugyan nem űrkutatási célzatú, de a vérkeringés szabályozásának mechanizmusát vizsgáló kísérleteiben. — Ez a találkozás — mondja Jegorov — különben nemcsak hasznos volt, hanem nagyon kedves is. Kovách professzorral tudnillik közvetett ismerősök vagyunk ... A PROFESSZOR KINYOMOZTA... És búcsúzóul Jegorov elmondta a történetet, amely egyszerre nem mindennapi és hétköznapi. Amikor még kandidátusi disszertációjának megvédésére készült, Szmirnov professzor volt a vezetőtanára. A professzor már a háború előtt neves kutató volt és szakfolyóiratokból, publikációkból ismerte a magyar kollégák munkásságát. 1945 januárjában azután, amikor a szovjet hadsereg katonaorvosi egyenruhájában Budapestre érkezett, kinyomozta, merre találja az akkori Élettani Intézet munkatársait. (Kovách tanár úrtól tudjuk, hogy jó fél napot töltött velük izgalmas szakmai beszélgetésbe merülve, majd — látván helyzetüket — egy szállítmány élelmet küldetett nekik.) E találkozást követően több mint egy évtized telt el, mígnem 1956-ban egy moszkvai tudományos konferencián Szmirnov professzor valahonnan nagyon ismerősnek találta magyar kollégáját akinek angol nyelvű előadását történetesen ő tolmácsolta oroszra. Ez a kolléga dr. Kovách Arisztid volt Azóta valahányszor Szmirnov professzor valamelyik munkatársa, tanítványa hazánkba látogat, Moszkvában mindig megkapja az útra valót, adja át üdvözletét Kovách professzornak. Az idén az űrhajós-orvos, Borisz Jegorov hozta az üdvözletét ... Serény Péter je&'pf szptepz***** 'bee***# -zepé****' „ Jegorov üdvözlete: „Megragadom az alkalmat, hogy az Esti Hírlap olvasóinak legjobb kívánságaimat küldjem. Borisz Jegorov”. 2.)ertLi oldat «MN«»ÍN»MN»NM MÉG EGY FESZTIVÁL Vonat érkezett, szorongásig megtelik a 6-os a Nyugatinál, csupa vidéki vendég, képviselve minden korosztály, ölbe való gyerektől reszketeg aggastyánig. Csendesen szemlélődnek, csak ahogy elhagyjuk a Rákóczi utat, szólít meg a szemközt ülő: — Tessék mondani, hogyan megyek a mezőgazdasági kiállításra? Válaszolnék, de nincs szükség rá, válaszol a kalauz. ízesen, öblös hangon kiáltja: — Népszínház utca, átszállás a tehénfesztiválra! PANASZ ÉS KÖSZÖNET Itt a budapestiek beszélnek rovatunk számára két levelem van: 1. Tegnap déli 1 órára bizonyos hivatalhoz bizonyos ügyben beidéztek, de az ügyet intézni nem lehetett, mert az eljárás alapját képező egyik papír valakinek a hanyagsága következtében elkallódott, és hétfőn újból mehetek. A hanyag valaki ellen ezúton emelek panaszt. 2. Délután háromra a fogorvoshoz voltam hivatalos, ám közölte, hogy a fogműtét alapjául szolgáló röntgenfelvétel valakinek a hanyagsága következtében valahol eltűnt, újat kell csináltatni, és csak a jövő héten foghatunk a gyökér megmunkálásához. Mondott még valamit, de azt már nemigen hallottam, mert oly sebesen siklottam alá a lépcsőn, hogy a kapuban csaknem elsodortam a kukás nagykiblct. A hanyag valakinek ezúton mondok hálás köszönetet. KIVITELI PROBLÉMA Barátom meséli. Felrobbant a feketefőzője, viszi le, hogy a szomszéd lakatossal megcsináltassa, szól ám a portás, hogy a fözőt az épületből kivinni nem szabad. — De hiszen az enyém — mondja a barátom, s a portás feleli, hogy nem kételkedik benne, de hozzon róla igazolást. A csuda fog ezért a főnökségre mászkálni, véli barátom, és viszi le a fözőt a vállalati lakatosműhelybe. — Kié a főző? — kérdi a műhely vezetője. — A vállalaté — füllenti a barátom a közjó érdekében, mire a műhelyfőnök azt mondja, hozzon róla igazolást. A helyzet tehát az — öszszegezi barátom —, hogy a főzőt kivinni nem lehet, mert hátha a vállalaté, helyben megcsináltatni nem lehet, mert hátha nem a vállalaté. És a legjobb, hogy a szabályok értelmében a portásnak is igaza van, és a műhelyfőnöknek is igaza van. — Ide figyeljen, édesapám — szól át a szomszéd asztaltól egy ismeretlen. — Csomagolja be papírba, dugja a kabátja alá, úgy vigye ki. Akkor aztán magának is igaza lesz. HOGYAN DOBJUNK? Vendégeink nagy számára való tekintettel, de még amúgy is, rendet kell végre teremteni a dobódekázás mai dzsungeljében. Tudnivaló, hogy a KÖZÉRT-mérleg mutatója, ha lágyan teszik oda a tíz deka parizert, lustán indít, és csigaként mászik a tízig. Kezelői, attól való félelmükben, hogy hátha el sem éri, dobni kezdték, ám nem egyformán, és ma már senki nem tudja, milyen magasról kell odaesnie a hústartalmú papírplacsninak. A szabály a következőképp intézkedik: A parizert olyan magasra kell földobni, hogy amíg a mérlegre visszaér, az alatt a segéd úr le tudjon vágni hat szelet fehér húst a következő vevőnek. Amikorra levágta, a parizer éppen érkezik, s a mutató kiszalad a hetvenötösig. Amíg innen visszamászik a tízhez, az alatt becsomagolja a fehér húst, és most azt dobja föl. Amíg esik, levág húsz dekát a Fradi-kolbászból a következő vevőnek. És miközben a mutató kiszalad és visszamászik, bőven van idő a becsomagolásig, és jöhet a következő dobás. Kisjó ABC Elkészültek a reformtankönyvek. — Javul a diákok jegyzetellátása. — Szépek, gusztusosak az új ábécéskönyvek. — Lesz elegendő írószer, körző. (Még kutatják a margós füzetek gyártásának technológiáját.) — Fiú és leányka iskolaköpenyekből csaknem minden igényt kielégít a kereskedelem... Évzárótól tanévnyitásig és a szeptemberi nyitástól az utolsó csengetésig gyakran olvassuk, halljuk ezeket a nyilatkozatokat. De ma kinyíltak a kapuk, csengettek már. Kétségtelen, hogy az általános iskola első osztályától a legfelsőbb oktatási intézményeinkig évről évre javulnak a tanulás feltételei. Az iskolareform szellemében megtett tartalmi intézkedések mellett joggal beszélhetünk az oktatást segítő technikai és szemléltető eszközök korszerűsítéséről is. És itt nem lehet figyelmen kívül hagyni az iskolatelevízió lényeget egyesítő, az egész országot átfogó programját sem. S most, a tanévnyitó napján egy szerény, de mégis korszakos változást jelző hírre is érdemes felfigyelni. A lapok hírül adták, hogy Csongrád megye makói járásában lebontották az utolsó tanyai iskolát, mert az eddig szétszórtan élő családok a közeli városokba, falvakba költöztek. A még tanyán élő kisdiákokat a mostani tanévtől autóbuszok viszik a környék korszerű iskoláiba. Ezt a változást természetesen nem szubjektív elhatározás szülte,ez a környezet, a társadalom, az anyagi helyzet törvényszerű fejlődésének eredménye. A tanyai iskola fogalma még nem is olyan régen, azonosult az anyagi és szellemi elmaradottság minden összetevőjével. Nem állítjuk persze, hogy e változásokkal egy csapásra megszűnik majd a város és a falu iskolái, vagy az azonos iskolatípusok közötti különbség. Egy azonban biztos: a társadalom valamennyi oktatási intézménnyel szemben maximális erőfeszítést követelő igényeket támaszt. A nevelő, a pedagógus előtti mérce minden új tanévvel magasabbra kerül, hiszen az új elsősök is több ismeretanyaggal ülnek le a padokba, mint a tavalyiak. Ezért rajtuk, az iskola és a család jó együttműködésén múlik egy-egy közösség, osztály fejlődésének tempója és az is, hogy minden közösségen belül a lehető legeredményesebben bontakozzanak ki a fiatalok egyéni képességei. A több tudás gyakorlati hasznát, anyagi ösztönzőjét, megtaláljuk abban a miniszteri rendelkezésben is, amely biztosítja, hogy az iskolát jó eredménnyel elvégző fiatalokat magasabb bérben kell részesíteni, mint a többi kezdő dolgozót. Nyilvánvaló, hogy a társadalom sokféle igényét az iskola időhiány és egyéb okokból nem tudja még teljesen kielégíteni. A napról napra bővülő ismeretanyagot sem lehet egykönnyen beledolgozni a tantervekbe. De a szilárd alaphoz, amelyre egyik osztály után épülhet a másik, majd a vállalt munka, minden lehetőség megvan. Ám ez a lehetőség csak akkor válik kézzelfoghatóvá, ha megelőzi a korszerű gondolkodás, s a valóság megismertetésének szándéka árad minden nevelőből, és ez tölti meg az osztálytermeket. ARANYÉRMES HOMOKI Megkezdte munkáját a Sziráki Állami Gazdaság új palackozóüzeme. Kizárólagosan díjnyertes minőségi borok kerülnek itt üvegbe. Innen kap a kereskedelem először palackozva homoki leánykát, amely zamatra csakúgy, mint színre, vetekszik hegyaljai „testvérével". A homoki leányka az utóbbi évek borversenyein elhódította az aranyérmet a hegyaljai elől. Az új üzemben ezenkívül cirfandlit, ezerjót és hárslevelűt is palackoznak. Az üvegek címkéjén: Bacchus — a boristen. (MTI) „Sztár“-keltető Az idei országos mezőgazdasági kiállítás és vásár egyik sztárja a kanadai Shaver cég által kinemesített „Starcross” tojótyúk. Ez a kiváló tojófajta első ízben szerepel nagy számban az országos mezőgazdasági kiállításon, és mindjárt nagydíjat nyert. A várható nagy kereslet kielégítésére a „sztárok” hazai tenyésztelepén — Bárban — nagy kapacitású keltetőállomást szerelnek fel.