Esti Hírlap, 1969. június (14. évfolyam, 126-150. szám)

1969-06-02 / 126. szám

ÜNNEPI KÖNYVHÉT, 1%9. Drámai költemény GYÖKE IMRE: ORFEO SZERELME Győré Imre új könyvé­nek nehéz meghatározni a műfaját. Egy kritika ver­ses drámának nevezte, szer­zője drámai költeménynek tartja. Mégis, gondolt-e ar­ra, hogy művét színpadon előadják? — Amikor elkezdtem ír­ni, nem volt határozott műfaji elképzelésem. Előbb a középső rész készült el, s csak később az elő- és utójáték, amely drámaibb jellegű. írás közben nem gondoltam a színpadi elő­adásra, de most, tudomá­som szerint, az Irodalmi Színpad tervezi a bemuta­tását. KUBAI ÉLMÉNY — Könyve nemcsak cí­mében, de tartalmában is az Orfeusz-legendára utal, de a mese szövetét sok más motívum is színezi. — Az Orfeusz-téma már nagyon régen foglalkozta­tott. Próbáltam is írni már ebben a témakörben, de az egész más volt, mint ez a könyv. Azt hiszem, az alap- indítékot az 1968 januári kubai utam és Guevara halála jelentette. Az ő sor­sa érdekelt, róla szerettem volna írni, de úgy, hogy az ne csak róla szóljon. Tu­lajdonképpen megváltoz­tattam az Orfeusz-történet végét is, hiszen ott az alvilágból Eurydiké- vel visszatérő dalnok visszanéz a tilalom elle­nére, s így • elveszti a szeretett nőt. Történetem­ben viszont Orfeo elpusz­tul, csakhogy szerelmével visszatérhessen az embe­rek közé a remény. A könyvvel meggyőződésem­nek szerettem volna han­got adni, hogy egy ember halála nem azonos az ügy halálával. — Orfeusz mindig a köl­tészet, a művészet hatal­mának szimbóluma volt. Miért hogy most mégis Guevarát, ezt a hivatásos forradalmárt rokonította vele? Vagy éppen itt ta­lálható művészi ars poe­ticájának jellegzetessége? — Túl bonyolult a kér­dés. Ha azt mondanám: igen, nem lenne pontos a válasz. Már említettem, nem is csak Guevaráról van szó, inkább arról, hogy Orfeusz legendáját szeret­tem volna újraértelmezni, s Guevara életének és ha­lálának csak egyes motívu­mait használtam fel. S nem világnézetének filozófiai árnyalatai, vagy a forra­dalmár stratégiai-takti­kai elképzelései érdekel­tek elsősorban, hanem egyéni hősiessége. ELŐJÁTÉKOK — Igyekeztem a népi hiedelmeknek és legen­dáknak a dél-amerikai fol­klórban élő elemeit is fel­használni, de a magyar népköltészetet is jó né­hányszor megpróbáltam már beépíteni verseimbe. Az Orfeo szerelmében, azt hiszem, elválaszthatatla­nok a csak Dél-Ameriká- ban fellelhető motívumok és bizonyos magyar nép­költési hagyományok. Re­mélem azért, hogy a kü­lönféle elemek mögött fel­fedezhető személyes jelen­létem, hiszen végül is a magam költeményét akar­tam megírni. — Az Orfeo szerelme te­hát tavaly készült. Nyil­ván közben egyéb versek is születtek? — Igen, három év ter­méséből összeállított kö­tetemet most adtam át a Szépirodalmi Kiadónál. Előjátékok •— ez az Ideig­lenes címe. Győré Imrét elég magá­nyos jelenségnek tartja az irodalmi közvélemény. Így van ez? — Meglehetősen gyakran vagyok magányosan ideha­za, de ez egyáltalán nem azt jelenti, hogy egyedül vagyok. Természetesen igyekszem mindenről ala­posan tájékozódni, de ami ennél lényegesebb: a ma­gam eszközeivel s mértéké­vel igyekszem beavatkozni a világ dolgaiba, s az ilyen­fajta aktivitás kizárja azt, hogy valaki egyedül ma­radjon. Bernáth László Művelődési ház Angyalföldön November 1-én adják át rendeltetésének a XIII. ke­rület egyik legnagyobb és legmodernebb kulturális lé­tesítményét. a Rozsnyay ut­ca 3. szám alatti művelődé­si házat. A csaknem 900 négyzetméter alapterületen több mint 12 milliós költ­séggel épülő háromemeletes létesítményben különböző szakköri és klubhelyisége­ket alakítanak ki. így lesz fotó- és filmszakkör, rádió- és tv-szakkör. képzőművé­szeti szakkör; bélyeggyűjtő klub, turista klub, zenehall­gatók klubja, műszaki vita- klub és játékterem. Az 500 személyes színházterem az épület földszintjén kap he­lyet. Dedikálnak az írók Az ünnepi könyvhét sát­raiban ma a következő írók dedikálnak: a Blaha Lujza téren Szeberényi Le­hel, a Liszt Ferenc téren Végh Antal, Barabás Ti­bor, Szilvási Lajos, Szé­kely Dezső, Fodor András, Tamkó Sirató Károly, Pas- suth László. Az Egyetem presszó előtt, a Felszaba­dulás téren H. Lányi Pi­roska és Balázs Anna, a Vörösmarty téren Péchy Blanka és Szeberényi Le­hel, a Calvin tér—Kecske­méti utca sarkon pedig Láng György és Balázs Anna. Holnap a Calvin tér— Kecskeméti utca sarkon igen sok író találkozik ol­vasóival, így Tamkó Sirató Károly, Engel Tevan Ist­ván, Szeberényi Lehel, H. Irányi Piroska, Látos Sán­dor, Berkes Péter, Száva István, Cs'ukás István. A Felszabadulás téren Szebe­rényi Lehel, a Liszt Ferenc téren Bertha Bulcsu, Ber- kesi András, Végh Antal, Láng György’, Jobbágy Ká­roly. A Rákóczi út—Ta­nács körút sarkon az Ext­ra Áruház előtt Szeberényi Lehel és Karsái Elek, a Blaha Lujza téren Barabás Tibor, Péchy Blanka, Szil­vási Lajos, Antal Gábor, Földes Mihály és Jobágy Károly. A Csanádi utcai könyvesboltban Berkesi András, a Rózsavölgyi könyvesboltban Láng György. A Ferenczy-család kiállítása Képzőművészeink jú­niusban több külföldi kiál lításon mutatkoznak be al kotásaikkal. Nagy érdeklő dés előzi meg Moszkvában a Ferenczy család repre­zentatív gyűjteményes ki­állítását, amely június 25- én nyílik a Művészeti Aka­démián. A Ljubljanában június 6-án nyíló, Vili. nemzetkö­zi grafikai biennálén nyolc magyar grafikus vesz részt alkotásával. A Budapesti Iparművészeti Múzeum a XV—XVIII. századból szár mazó húsz értékes falikár­pitot állít ki a lausanne-i Musée des Décoratifs-ban. Ugyancsak Lausanne-ban rendezik meg a III. nem­zetközi szőnyegbiennálét június 12-én. A magyar művészeket Hajnal Gab­riella iparművész képvisel a biennálén több díjnyertes gobelinjével. Gimnázium után SZAKKÉPESÍTÉS, TOVÁBBTANULÁS (Folytatás az I, oldalról) A Gimnázium után című füzet bevezetőjében a Fő­városi Pályaválasztási In­tézet beszámol arról, hogy az iskolai KISZ-szervezetek, oktatási osztályoki Haza­fias Népfront-bizottságok kérésére a tanév során an­kétokon ismertették az érettségi utáni pályavá­lasztási lehetőségeket. Budapesten az 1968-69­A „Francia dal 1969"-szalaggal tüntették ki Kegine és Gilbert Bécaud-t, a két népszerű francia sanzonénekest. Képünkön: a két művész a kitüntetéssel. (MTi Külföldi Képszolgálat) TEGNAP ESTI TV-JATEK NAPHOSSZAT A FÁKON BENEDEK MARCELL EMLEKERE vei. A prof. elégedett volt, sőt, dicsért is. Benedek Marcell az első világháború előtti évek szellemi lcortár- sává tett. Nagy idő volt az, ifjak gyürközése, hadak se­reglése a magyar elmara­dottság, Ady szavával: a magyar pokol ellen. Rob­banó ország a kerete és hát­tere a küzdelemnek, amit a művészet forradalmárai — s velük Benedek Marcell — vívtak új líráért, festésze­tért, korukhoz méltó drá­máért és színházért. A Vulkán hőse elszakad a szülői háztól, csak a há­ború rettenete hozza össze ismét apjával, akitől a meg nem értés szomorú szaká­déiba választja■ el. Benedek Elek viszont jogosan írta fiának harmincadik szüle­tésnapján, hogy testvéré­nek érzi magát. Szellemé­ben soha meg nem örege­dett, lcövetni tudta és meg­értette kedves Marci fiá­nak választásait. Benedek Marcell egy egész magyar tanárnemzedék nesztora és eszményképe. Művészi ha­tásokra érzékeny, mű­veltségével és éledstílusá­A reménytelenség regé­nye Marguerite Duras Nap­hosszat a fákon-ja. Nem több és nem súlyosabb — két emberre szabott ez a reménytelenség. A fiúra, aki menthetetlen önmaga gyengeségével szemben és az anyára, aki mégis men­teni próbálja, de csak men­tegetni marad lehetősége. Ennyit mond kettejük tör­ténetével az írónő, s ami ezt megrendítővé teszi: anya és fiú egymás iránti, gyűlöletig erős szeretete. A regény színpadi változatá­ról — ennek alapján ká­rai egyaránt iskolát terem­tő professzor. Könyvei­nek olvasása közben raj­takapjuk magunkat: indul­ni szeretnénk, hogy idejében becsöngethessünk szobája ajtaján. Tea illatát érezzük és halljuk a házigazda bá­torító kérdéseit. Helyünket keressük az asztalnál, ahol sütemény és baráti tanács várja a diákot, aki egyszer­re jóllakhat és konzultálhat. Intim, személyes ügy a tu­domány, emberi ügy — szerelhető. A házigazda köztünk marad. Hiszen a Napló, az Olimsás művészete, a Dél­sziget és annyi Benedek- köngv olvasói mindig is lé­lekkel invitált, szívesen lá­tott vendégnek érezhetik majd magukat egy képze­letbeli asztalnál. Benedek Marcell szelíd türelemmel kínálja csemegéit: az euró­pai és a magyar szellem legjobb értékeit. Minden találkozás közösséget te­remt, emel és gaz­dagít. Ahogyan egy­szer megfogalmazta: „A tanítást úgy fogom fel, hogy az bármely fokon is, közös munka. Sőt: azt hi­szem, hogy a tanítás a ba­rátságnak egy neme, egy különös, eszményi fajtája.” (dcrsi) szült a tegnapi tévéjáték — jószerivel csak annyit tud­hatunk, amennyit a fordító­adaptáló Hegedűs Zoltán a tévéújságban elmondott, így aligha mérhető le pon­tosan, hogy a regényhez vi­szonyított hangsúlyeltoló­dások a színdarabból ered­nek-e vagy a rendező fel­fogását tükrözik. Várkonyi Zoltán — helyesen —, kri­tikusan szemléli Duras hő­seit. A némi együttérzést és megbocsátást sem nélkü­löző, szemérmesen fájdal­mas pillantás helyett hideg szemmel nézi őket. , Az érzéseknek itt a sö­itétebb oldala kerül előtér- < Ibe: a szerétéiből az önzés, jaz éhségből a habzsolás, a j fájdalomból a szenvelgés. «Az öregasszony állandó j habzsolásával nem az át- ! koplalt évek éhsége, csak a j telhetetlen zsugoriság la- jkott jól; a fiú önsajnálatá- íban a szenvelgés elnyomta ja „naphosszat a fákon” ke- j resett szabadság félresik- i lőtt, de valamelyest emberi ívágyát; a lány pityergései- J ben az ostobaság könnye- $ zett a kisemmizett szeretet- í várás helyett. Kemény, so­rtét világ, az idilli ellágyu- $ lások nem annyira gyen- ^géd, mint gyenge fényeinek J felvillanásával. A rendező 5— az utolsó gyengéd jele­netig — egy pillanatra sem ^engedte, hogy hősei együtt­érzést váltsanak ki. Mind- | három főszereplő — Sulyok ^ Mária, Almási Éva és Kál­imén György — példásan | valósította meg ezt a felfo- S Sást. (bársony) 1 „ — . Nemzeti Színház rendezője ^és színművésze megbízást tkapott a Szépirodalmi Ki­lódétól, írja meg pályafuíá- í sa történetét. es tanévben mintegy 13 760 középiskolás végez; nagyobb részük gimna­zista, számuk meghalad­ja a 7000 főt. A végzős gimnazisták között a leá­nyok száma magasabb a fiúkénál, a 7000-ből mint­egy 4100-an vannak. Ez önmagában jelzi már a pályaválasztási nehézségek súlyosságát. Várhatóan 2200—2500 budapesti fia­tal juthat be felsőoktatási intézményekbe; ebben a tájékoztató füzetben pe­dig mintegy 3600 helyet ismertetnek, ahol a gim­náziumban érettségizett fia­talok a szakmunkásképzés keretében tovább tanul­hatnak. Emellett újabb 3000 főt meghaladó szak­tanfolyami lehetőséget je­leznek, amely több mint negyvenféle szakma elsa­játítását teszi lehetővé. Az adatok azt mutatják, hogy az elhelyezkedési, pá­lyaválasztási lehetőségek kedvezőek, összesen több hely van, mint amennyien végeznek. Ez azopjuin nem jelenti azt, hogy a helyek Száma és aránya mindenben megfelel a tanulók terve­zett pályaválasztási szán­dékainak. Nagyon érde­kes, és jellemző ebből a szempontból az a statisz­tikai kimutatás, amely szerint a gimná­zium harmadik évében minden száz tanulóból az iskola befejezése után csak nyolcán terveztek mun­kavállalást. A többiek to­vább akartak tanulni. A valóságban azután har­mincnyolcán kezdtek dol­gozni. A Gimnázium után című füzet megmutatja, hogyan szerezhetnek a fiatalok szakképesítést. A könnyebb tájékozódás kedvéért a füzet a munkahelyeket és tanfolyamokat — a pontos címekkel, a jelentkezési formák leírásával együtt — hat csoportban (ipari, műszaki jellegű képzés, közlekedési, postai terület, kereskedelem, vendéglátó- ipar, egészségügyi képzés, kulturális terület, admi­nisztratív és szolgáltató te­rület) ismerteti. — bel — Kazincbarcika festője Másfél évvel ezelőtt ri­portot írtunk egy tehetsé­ges pályakezdő festőmű­vészről. Valahogy így fe­jeztük be az írást: kíván­csiak vagyunk az igazi fes­tőavató pillanatra, az el­ső kiállításra. A fiatal fes­tőművész, Kiss Attila, raj­zaival, karikatúráival, lí­rai kompozícióival gyakran találkozhatunk irodalmi folyóiratok és az Esti Hír­lap hasábjain. Első önálló tárlatát Kazincbarcilián, a Borsodi Vegyikombinát Radnóti Miklós Művelődési Otthonában rendezte meg. Kiss Attila a Képzőművé­szeti Főiskolán Bernáth Aurél tanítványa volt. Első bemutatkozásán a főiskolás évek idején készült olajké­pek és grafikák mellett már az új otthon, az ipari táj ihlette festményeit is kiállí­totta. Magáról ezt mondja! „Ha rám bíznák, az egész várost telefesteném!” 4 llamvizsgára készül­ni tünk. Kásaheggyé nőtt a tanulnivaló. Jólesett me­nekülni előle, ha csak fél­napra is. Kapóra jött egy évforduló: ötven éve ala­kult a Thália Színház. Hi­szen ezt tudni kell, a vizs­gán megkérdezhetik. Napi- és hetilapok közlik, mono­gráfiában is feldolgozták, színházi és irodalmi ber­kekben sűrűn emlegetik. A lelkiismeret beláthatja: utána kell nézni. így is­merkedtem Benedek Mar­cell Vulkán című regényé­nek hősével, a századelő világával, irodalmi és tár­sadalmi küzdelmek erővo­nalaival. Megfeledkeztem a vizsgáról. Utánanéztem a mű kritikáinak, és — hiá­ba szorított az idő —. le­író nyelvtan helyett a Vul­kán testvéreivel, Benedek Marcell többi regényével is barátkoztam a könyvtár lámpái alatt. A vizsgán szerencsém volt. A modern magyar irodalom köréből olyan kérdést kaptam, amely időben és tartalom­ban is érintkezett a Vul­kán korával, eseményei­A HÁZIGAZDA

Next

/
Thumbnails
Contents