Esti Hírlap, 1970. február (15. évfolyam, 27-50. szám)

1970-02-25 / 47. szám

• A Radar, a televízió népszerű ifjúsági érdekvé­delmi műsora jubileumhoz érkezett: 25. alkalommal jelentkezett a képernyőn. Az ünnepi alkalom talán a kelleténél egy fokkal job­ban biztatta arra a műsor készítőit, hogy önmagukról beszéljenek. Rokonszen­ves, ahogy néha már Don Quijoteként harcol ez a műsor a közérdekű problé­mák nyilvánosságáért. Azért, hogy az érdekeltek megjelenjenek a képernyő előtt. Hiába van törvény erre, mint a példák mu­tatják, a legkülönfélébb ki­fogásokkal maradnak tá­vol a meghívottak a ké­nyelmetlen beszélgetések­től. —bel— A Korai Brecht-darab elő­adására vállalkozott a szolno­ki Szigligeti Színház. A tele­vízió jóvoltából sokan győ­ződhettek meg arról, hogy Brecht Marlowe­ átdolgozása érdekes gondolatokat ébreszt egyéniség és hatalom viszo­nyáról. Igényes előadásban hoztak színre darabot a— még a múlt évben —, a szol­noki színészek. Talán csak az zavarhatta most a nézőket, hogy a feliratoknak szánt Brecht-szövegeket az egyik páholyból olvasták, s ez ,,ki­vitte” a darabot a színpadról a nézőtérre. .. □ GÁBOR MARIANN festőművész kiállítása feb­ruár 27-én, pénteken dél­után fél 6 órakor nyílik a Csók István galériában. Megnyitó beszédet Pogány Ö. Gábor mond, a Magyar Nemzeti Galéria főigazga­tója. □ A THE TIMES LITE­RARY SUPPLEMENT feb­ruár 12-i száma kritikát közöl Déry Tibor ítélet nincs című könyvéről. □ MIRE TANÍT KO­DÁLY? címmel írt cikket az angol Records and re­cording című lapba Gerald Lamer, Szabó Helgának Kodály módszeréről szóló könyve alapján. EGY FRESKÓ KÉT ÉLETE Diego Rivera kiűzetése a Rockefeller-Centerből A világ alighanem leghá­­nyatottabb sorsú freskója Diego Rivera műve, amely ma a Mexicói Szépművé­szeti Múzeumban látható, bár eredetileg a New York-i Rockefeller-Center számára készült. Egy szovjet törté­nész nemrég a Rockefeller család levéltárában néhány érdekes adalékra bukkant a különös életű­­ műalkotás születésének és tetszhalálá­nak körülményeiről. LENEN A FELHŐ­KARCOLÓBAN A Rockefeller­ Center a harmincas évkben épült, s az ismert amerikai pénz- és iparmágnás dinasztiának az volt a kívánsága, hogy e külön kis felhőkar­coló­város központját, az RCA­­Buildinget modern felfogá­sú — bár némileg templo­mi hatású — freskók díszít­sék. A kor művészkiválósá­gainak sorában megbízást kapott a mexikói Diego Ri­vera is. Az említett szovjet történész, Furszenko pro­fesszor megtalálta azt a té­mavázlatot, amelynek alap­ján Diego Rivera a szerző­dést Rockefellerekkel meg­kötötte. A művész elgondo­lása az volt, hogy az embe­ri kapcsolatok erkölcsi fej­lődését, az emberi értelem szárnyalását ábrázolja, s ezek részeként az önkény bukását, így került kompo­zíciójába egy lefejezett Cé­zár-szobor is. Nelson Rockefellernek, New York állam mai kor­mányzójának, aki akkor a dinasztia nevében Diego Ri­­verával tárgyalt, nem volt kifogása az elgondolás el­len. A művész azonban a kész freskó egyik részleté­ben Lenin portréját is meg­festette: a forradalmárt munkások veszik körül; a képtribun és hívei kézfogá­sa egységüket jelképezi. Amikor Rockefeller meg­bízó­ja meglátta a fest­ményt, kitört a botrány. A felhőkarcoló hallját, amely­nek mennyezetét a freskó borította, lezárták. Néhány nap múlva pedig — a saj­tó tiltakozása ellenére — leverték a vakolatot, meg­semmisítették a művet. FOTÓ ÉS ELLENFOTÓ Diego Rivera azonban sejtette, hogy milyen sors vár a freskóra, ezért meg­kérte egy barátját, hogy ké­szítsen róla fényképfelvéte­leket. A barátnak sikerült teljesítenie a kérést.­ A „ki­űzetés” után Diego Rivera a fényképek nyomán rekonst­ruálta a művet, de most már hazájában, Mexikó­ban, így került a Rockefel­­ler-Certerben festett Lenin­­portré Mexico Szépművé­szeti Múzeumába. A történethez hozzátarto­zik, hogy amikor a Rocke­­feller-féle mexikói olajér­­dekeltség képviselője a Szépművészeti Múzeumban járt, szintén lefényképezte a híres Lenin-portrét. A Rockefeller-levéltár tanú­sága szerint Nelson Rocke­feller úgy találta, hogy az eredeti mű és rekonstruált másolata „egészen rendkí­vüli hasonlóságot mutat”... ■ ■_____// UGETO­VERSENY szerda du. fél 5 órakor A szerelem és halál TIMEO ADAM DALESTJE A ZENEAKADÉMIÁN A Mesterbérlet tulajdo­nosai lehangoltan vették tudomásul Adam januári hangversenyének elmara­dását. Annál kellemeseb­ben hatott, hogy hat hét múlva újra kitűzték a dal­estet. Januárban az inf­luenza akadályozta a ber­lini Staatsoper kamaraéne­kesének, Bayreuth, Bécs, Párizs fesztiváldalnokának érkezését. Most a közön­ség egy része nem jelen­hetett meg a koncerten ugyanabból az okból. Akik azonban ott voltak, ünnep­lés dolgában teljes értékű helyettesítői voltak a tá­­volmaradtaknak. Ezt Theo Adam minden szempontból megérdemelte. Goethe, Metastaz­io, Mö­­rike, Michelangelo költe­ményei, Beethoven, Wolf, Richard Strauss zenei át­­költésében, a Heine-ver­­sekre komponált, gyönyö­rű Schumann-ciklus, A költő szerelme ... A szer­zők névsora feleslegessé te­szi a műsor kommentálá­sát. Szenvedély és elmú­lás, szerelem és halál — az élet és a mindenség dalait szólaltatta meg Adam poé­­tikusan és drámaian, a sza­vak értelmét mindig a ze­neköltők nézőpontjából ért­ve és értetve meg. Wotan és Pizzaro súlyos-nemes hangja most könnyed, haj­lékony és lírikus volt, szo­lid és fegyelmezett. Hang­­fitogtatás, magamutoga­tás­ nélkül, a mestereket és műremekeket, szolgálta azoknak a szerény tolmá­csoknak módján, akik a nagy és sorsdöntő párbe­szédeket láthatatlanul köz­vetítik. Az est légkörét mégis az ő személyisége uralta és szította fel. ro­konszenves­­ szerénységén átsugárzott a kifejezés mű­vészetének nagy egyénisé­ge. (fodor) Az Operaház balettbemutatói A Jókai Művelődési Ott­honban működő Balettba­­rátok klubja legközelebbi összejövetelét március 1- én, vasárnap tartja, amikor Lőrincz György, az Állami Operaház balettigazgatója tart előadást Az Operaház balettbemutatói címmel. Hirosnaptóis a mozikban A BÁBÚ A lengyel filmgyártás már eddig is nagy sikere­ket ért el Boleslaw Prus regényének megfilmesíté­sével. A Fáraó után most A bábából készített filmet Wojciech Has. A romanti­kus história a gőgös úri­asszonyról és a reményte­lenül szerelmes egykori kis kereskedősegéd életéről színvonalas feldolgozásban kerül a közönség elé. A női főszereplő a képükön lát­ható Beata Tyszkiewicz. A VALCERKIRÁLY Ha a címhez hozzátesz­­szük, hogy amerikai—oszt­rák közös produkcióban készült a film, akkor kö­rülbelül már minden fel­nőtt néző tudja, hogy nem szólhat másról, mint vala­melyik Straussról. Ez al­kalommal mind a kettőről, idősebb és ifjabb Johann Straussról szól a mese, amerikai stílusban és sok­sok Strauss­-, illetve Of­fenbach-zenével. A női fő­szereplő a nyugati filmvi­lág egyik új csillaga, Santa Berger. Képünkön: jelenet a filmből. C »«»H ) Február 25, szerda KOSSUTH: 14.01: Ránki György: A csendháborító — részletek. — 14.30: Nőkről — nőknek. — 15.00: Hírek. — 15.10: Kodály: Három magyar tánc. — 15.15: Magyar századok. Végvári vi­tézek. — 16.00: A világgazda­ság hírei. — 16.05: Lavotta verbunkosaiból. — 16.18: Lenin a Szmolnijba megy... — 17.00: Hírek. — 17.05: Külpoli­tikai figyelő. — 17.20: Mi új­ság az Operában? — 17.59: 12 hónap története. — 18.23: André Cluytens vezényel. — 19.00: Esti Krónika. — 19.25: A Musza Dagh negyven napja. Folytatásos rádiójáték. III. rész. — 20.20: Népdalcsokor. — 20.57: Hírek. — 21.00: Vissz­hang. Félóra moziról, szín­házról, olvasásról, tanulásról. — 21.30: Magyar századok ze­néje. — III. rész. — Közben: 22.00: Hírek. Időjárás. Sport. — 22.45: Lehár Ferenc ope­rettjeiből. — 24.00: Hírek. — 0.10: Éji zene. PETŐFI. 14.00: Kaleidoszkóp — ket­tőtől ötig ... — Közben: 14.30, 15.30, 16.30: Hírek. — 17.00: öt­órai tea. — Közben: 17.30: Hí­rek. — 13.00: Hírek. — 18.10: Kis magyar néprajz. — 18.15: Albert—Farkas: Fantázia és csárdás. — 18.22: Aranyvasár­nap, avagy szempontok a házassághoz. Kamondy Lász­ló rádiónovellája. — 18.47: Es­ti mese. — 18.55: Beethoven­zongora­verseny. Válogató — III. rész. — Közben: kb. 20.00: Esti Krónika. II. — Kb. 21.30: Új könyvek. — Kb. 21.33: Nép­dalok. — 21.50: Nemcsak a tankönyvből. — 22.05: Az eu­rópai szimfonikus könnyűze­ne. Részletek a Müncheni Rá­dió 1969. évi nemzetközi fesz­tiváljából. — 22.45: Gluck: Orfeusz — Fúriák és boldog lelkek tánca. — 23.00: Hírek. — 23.15: Márciusi ajánlatunk a komolyzene barátainak. — 24.00: Hírek. URH: 18.00: Hírek. — 18.10: Tánc­zene. — 18.55: Orosz nyelvtan­folyam. — 19.10: A Magyar Hanglemezgyártó Vállalat Pá­rizsban nagydíjjal kitüntetett Liszt-lemezei. II. rész. — 20.50: Hírek. — 20.53: Három narancs szerelmese. Részletek Proskof­­je­k. operájából. — 21.18: Déry­né naplója. — 21.36: Sarah Vaughn énekel. —■ 21.54: Msztyiszlav Rosztr­opovics gordonkaestje Salzburgból. — 23.00: Hírek. Február 26, csütörtök KOSSUTH: 4.30: Hírek. — 4.33—7.59: Reg­geli zenés műsor. — Közben: 5.00: Hírek. — 5.30: Reggeli Krónika. — 5.44: Falurádió. — 6.00: Hírek. Időjárás. Reklám. — Kb. 6.30: Hírek. Időjárás. Reklám. — 7.00: Reggeli Kró­nika. II. — Utána: Körzeti idő­járásjelentés. — Kb. 7.30: Új könyvek. — 8.00: Hírek. Időjá­rás. Színházak és mozik mű­sora. — 8.20: Tudományos hír­adó. Gombatermesztés cellu­lózén. — 8.45: Verbunkosok, népdalok. — 9.24: Verdi: Fals­taff. Háromfelvonásos opera. — Közben: 10.00: Hírek. Idő­járás. — 11.39: Századunk ka­marazenéjéből. — 12.00: Déli Krónika. — 12.20: Ki nyer ma? — 12.30: Melódiákoktól. — 13.32: Csak közvetítés? Riport a FIK Vállalat munkájáról. — 13.52: Szimfonikus zene. PETŐFI: 6.20: Torna. — 6.30—8.05: Azo­nos a Kossuth rádió műsorá­val. — 8.05: Farkas Ferenc: Asztali muzsika. — 8.15: Köny­­nyűzenei híradó. — 8.45: Kül­politikai figyelő. — 9.00: Kí­váncsiak Klubja. — 9.50: Ba­rátom . . . Bán János útin­ap­­lójából. II. — 10.00: A zene hul­lámhosszán. — Közben: 12.45: Miskolci stúdiónk jelentkezik. — 13.00: Hírek. — 13.45: Időjá­rás- és vízállásjelentés. A KÖZLEMÉNNYELŐ Értesítjük Kedves Vásárlóin­kat, hogy a legújabb tavaszi, női ruhamodellek megérkez­tek, melyekből ízlésének meg­felelően választhat. Centrum Lottó Áruház, Bp. VII., Rá­kóczi út 36. Nyitva: 9-től 9-ig, szombaton is. (x) Bundában még vonzóbb! Ne­mes szőrme-, irha-, angol, olasz, francia műszőrmebun­dák és műirha kabátok di­vatszínekben és fazonokban most érkeztek a Csillag Áru­házba. A szőrme örök értékű, mindig divatos. Csillag Áru­ház, Rákóczi út 20. (x) Vendégeink kívánságára a Kis Royal Éttermet (XII., Már­vány u. 19.) déli 12 órától tart­juk nyitva. Közkedvelt magyar és nemzetközi ételkülönleges­ségeinket délben mérsékelt áron szolgáljuk fel. Asztalren­delés: 159—051. (x) Modern Táncok Iskolájá­ban kezdő beattanfolyam már­cius 2-án V20-kor. Majakovsz­kij u. 58. Vezető: Gyenes Ru­dolf. Tel.: 138—716, 423—615. (x) Volt már Olaszországban? Elevenítse fel élményeit! Nem volt még? Ismerje meg han­gulatát, ételeit, italait a Sole­mio Pizzeria Drink Bárban. I., Hegyalja út 2/a. (3-as busz­nál) Erzsébet-híd és a Citadel­la között. Délután 5-től 1-ig melegkonyha. Espresso. Drink bár. Nyitva reggel 6-tól. Zene: José és Dianesio Arzamendia. Asztalfoglalás: 457—228. (x) DIÁKPARLAMENT KIS HIBÁVAL Sokoldalúan és széles körű előzetes vizsgálódás alapján folyt a vita a mi­nap az ifjúság problémái­ról. A valamennyi összete­vőre kiterjedő elemzés köz­vetlen hatását nyilván ha­marosan tapasztalják majd mindenütt, ahol az ifjú­sággal kapcsolatos problé­mák egyáltalában szóba­­jöhetnek. Most csak egyet­len kis részterületről sze­retnénk beszélni, annak re­ményében, hogy a szüksé­ges változások itt is hamar éreztetik majd hatásukat. Diákparlamentet tartot­tak egy budai középisko­lában. Az elsőt a kerü­letben. A hosszúra nyúlt ta­nácskozás után együtt ül­tünk az igazgatói szobában és a pedagógusok arról be­széltek: érdekes volt. Szá­mukra is érdekes volt. Pe­dig nem volt szó „nagy” dolgokról. A házirendről vi­tatkoztak, legalábbis egyes pontjairól, a faliújságról, a KISZ-életről. (Jogos elége­detlenséggel beszéltek ar­ról, hogy a KISZ vezető tes­tületeiben, már a kerület­ben is, létszámukhoz és az ifjúsági mozgalomhoz betöl­tött szerepükhöz mérten rendkívül kis számban kép­viseltethetik magukat a diákok.) A tantárgyi kon­cepcióról is vitatkoztak. Még arról is szó esett, mi­lyennek képzelik a jó ta­nárt. Egyszóval, a szokásos diákügyek kerültek teríték­re. Ám, mindaz, ami meg­szokott lehet a felnőttek számára, az nagyon komoly dolog a diákoknak. Szava­ik komolysága — helyen­ként meglepő megfontoltsá­ga —, őszinte indulataik a bizonyíték, hogy érdemes odafigyelni rájuk. Akkor is, ha nem kell mindenben elfogadni érvelésüket vagy javaslataikat. Bár adott esetben ez sem árt. Már csak azért is érdemes oda­figyelni, mert a közéleti szereplés, annak tapasztala­tai, hatása legalább olyan fontos nevelési tényező, mint hat osztályfőnöki óra, ahol a közéletiség a téma. Egy-egy sikeres szereplés — vagy sikertelenség — az­után személy szerint is igen nagy hatással van, vagy le­het a felszólaló diákok to­vábbi iskolai pályafutására. S ez még akkor sem baj, ha a „ne neveljünk érte­­kezlet-embereket”-féle ki­fogásokhoz vezet. Mindany­­nyian tudjuk: vannak ilyen „értekezlet­ típusú” embe­rek, akik az ilyen megbe­szélésen való tündökléssel igyekeznek pótolni a tette­ikből hiányzó lendületet és bölcsességet. Ám éppen, hogy elmaradjanak ezek az emberek értekezleteinkről­ — amelyek jó esetben a de­mokratizmus fontos fóru­mai —, van szükség arra, hogy már az iskola is hoz­zászoktasson a helyes köz­életi szerepléshez. Ez a diákparlament tehát a pedagógusok véleménye szerint is jó volt. Csak egy kis szépséghibája akadt. A meghívott különböző szintű és rangú intézmények kö­zül éppen a legfelül álló, a Művelődésügyi Minisztéri­um küldte csak el — még­hozzá igen magas beosztá­sú — képviselőjét. Rajta kí­vül mindössze a szülői munkaközösség vezetője tisztelte meg a diákokat részvételével. Pedig a diák­parlamentet nem utolsósor­ban azért találták ki, hogy hivatalos, szabályos fórum legyen, ahol a gyerekek el­mondhatják véleményüket az őket érintő kérdésekről, a társadalom arra illeté­kes képviselőinek. Úgy tűnik, amikor a fia­talok erkölcseiről, magatar­tásáról, hovatartozásáról, a közöttük jelentkező „ten­denciákról” esik szó, min­denkinek van véleménye. Mikor aztán meg kellene hallgatni, mit mondanak az érdekeltek, hirtelen igen kevesen érzik magukat il­letékesnek. Most, hogy a legmaga­­­sabb közéleti fórumon is megvizsgálták az ifjúságot érintő kérdéseket, fontos határozatokat hoztak, re­mélhetőleg inspirációt kap minden, az ifjúsági kérdé­sekkel foglalkozó társadal­mi és állami intézmény, hogy jobban odafigyeljenek a fiatalok szavára. Szeret­nénk remélni, hogy például a kerületi diákparlament­ben már nagyobb arányban képviselteti magát a felnőtt társadalom. —bel—

Next