Esti Hírlap, 1970. április (15. évfolyam, 76-100. szám)

1970-04-01 / 76. szám

ALKOTÓ EMBEREK A szobrászművész Oxigénpalack, hegesztő­pisztoly, szerszámok, csi­szolókorongok. A műhely zaja és nyugalma. A műte­rem közepén hatalmas, há­rom méter magas gipszmin­ta, a készülő Lenin-szobor modellje. Körben ismerős kompozíciók: Dózsa, Ady, Lovak, Rohanó ember, Apáczai Csere János, Iká­­r ősz. Kiss István szobrászmű­vész az állványra helye­zett bronz plasztikára mu­tat : — Hunyorítsa a szemét, úgy nézze a vázlatot! Fi­gyelje! Ugye, úgy tűnik, mintha egy lángoszlopot látna? Dinamikus, fénylő láng, egyetlen, mélyen izzó maggal... Pályáján újból és újból visszatér a Lenin-témához. A Szegedi Lenin-szobrom olyan, mint egy nyugodt gyertyaláng. Az újabb, du­naújvárosi megbízás kap­csán ébredtem rá, hogy ezt a nyugodt gyertyalángot ki kell mozdítanom, vibrálóvá kell tennem. Mit tart a legfontosabb­nak egy történelmi személy megjelenítésében ? — Nem a testszerűséget, mert azt úgyis elnyomják a nagy formák. A plasztikává alakítható gondolatot kere­sem, mert ha csak az ille­tő portréjához ragaszko­dom, a mű illusztrációvá satnyul. Az egyéniség lé­nyegét megragadva mindig talál az ember egy abszt­rakt motívumot. A Lenin­­szobor esetében az izzó lángoszlop. Ezt az abszt­rakt gondolatot igyekszem érzékelhetővé tenni. Kiss István már eddig is több portrészobrot készí­tett költőkről, tudósokról. A zsebredugott kezű Ady egy felkiáltójelhez hason­lít. A klasszikus ismerete­ket magyarázó Apáczai gö­rög oszlopra emlékeztet, magyar parasztfej­ű görög oszlopon. A két Bolyai megformálásában a kezek kapták a főszerepet. Az idősebb Bolyai keze bezá­rul, mintha a földgolyót tartaná, az ifjabbé kitárul: az újrafogalmazott, az űr­hajózáshoz vezető geomet­ria gondolati csodáját érzé­kelteti. — Úgy tudom, szobrai végső megformálását is egyedül végzi. — Jó technikai készsé­gem van, tudok is bánni az anyaggal. Munka közben a hegesztés — Lenin-szobro­­mat ezzel a technikával készítem — rengeteg imp­rovizációs lehetőséget ad. Nem tartom szentnek a mintát. Ahogy alakul az anyag, úgy formálódnak meg bennem az újabb részletek. Végül is olyan ez, mint a modern zeneszerző munkája, aki csak a kom­pozíció szerkezetét adja. A végső forma, a megvalósí­tás az interpretálótól függ... Minden anyagnak magatar­tása, kifejezőkészsége van. Én csak a nemes anyagot tartom anyagnak, mert az agyagba — véleményem szerint — csak festeni, ér­zelegni lehet. Egy gondolat szerkezetét adni — semmi­képpen. Első nagy köztéri szobrát, a Dózsát, még főiskolás ko­rában készítette. Vajon ho­­gyan vélekedik ma a mű­vész a kompozícióról? Másként csinálnám meg, bár most sem tartom rossz­nak. Magaménak érzem, mert „hívő szobor”. Hittel csináltam, de túlságosan sokan avatkoztak a meg­valósításba. Itt van a mű­teremben az eredeti modell. Dózsát a tömeggel együtt ábrázoltam. Ellenvélemény­re ki kellett emelnem a főfigurát, s így megsemmi­sült az eredetileg bennem élt gondolat. Így is vannak szép részletei, gondolatai, de egészében rengeteg ap­ró motívummá töredezett. Forradalmat nem lehet mérlegszerűen ábrázolni. Különben nincs befejezett szobrom, csak abbahagyott. Épp úgy, ahogy az emberi­ség számára sincs abszolút kész gondolat, mert az em­berek mindig továbbépítik. — Engedje meg, hogy egy általános kérdést is fel­tegyek. Ön szerint mi a művészek hivatása ma ? — Semmiképpen sem esztétikai játék! A művé­szet veti fel először egy ki­bontakozó társadalom alap­kérdéseit, s ezért nem A második világháború befejezése után óriási mennyiségű dokumentum került a nyilvánosság elé, egyebek között filmen is. Leleplező erővel hatottak az iszonyat puszta képsorai is, mindaddig, amíg be nem következett a telítettség ál­lapota, s a néző úgy érezte, „mindig csak ezt mutat­ják”. Új anyagot már nem igen lehetett előkeríteni. Ekkor készítette el Mihail Romm a Hétköznapi fasiz­must, az ismert adatok­­tö­redékéből létrehozva a fa­sizmusnak a felületi jelen­ségeknél mélyebb, mai ve­szélyességét is megmutató képét. ■k Nem véletlenül jut eszünkbe ez, a Vietnam amerikai szemmel című amerikai riportfilmmel kapcsolatban. Elég arra gondolnunk, hogy a vietna­mi háború eseményeiről naponta értesülhet a világ minden lakója, újságból, rádióból, televízióból. Köz­helynek számít, hogy a hír­áradat szinte elkerülhetet­lenül fásulttá teszi az em­bert. A Vietnam amerikai szemmel készítői, Emile de Antonio rendező és John F. Newman ez ellen dolgoz­nak. Azt kutatják, amit az események elfednek. Törté­nelmi folyamat részeként mutatják be Vietnam hábo­rúját a japán és francia gyarmatosítókkal vívott harcon át az USA elleni há­borúig. Leleplezik az ame­rikai állampolgár számára gyártott „kommunista ve­szély” propagandájának hazugságát. (Ha az ameri­kaiak ugyanazt teszik, amit a franciák és a japánok tettek, nyilván a szándé­kaik is azonosak.)­­ Akik a filmben megszó­lalnak, többnyire jelenleg is az amerikai politika ve­zetői. Mégis az ő szavaik fedik fel ennek a háború­nak igazi arcát. Joseph hagyja, hogy tartósan ural­kodhassanak a dogmák. A művésznek úgy kell dolgoz­nia, hogy tudja, mindig fe­lelős. Én ezt nemcsak val­lom — gyakorolom. Úgy is mondhatnám: a művész élő lelkiismeret, állandó kér­dőjel, igazságkereső ember, s tette ezzel válik esztéti­kummá. A mi korunk elő­készítő kor, az emberiség jövőjét illetően gyökerek vagyunk... — Milyen tervek foglal­koztatják? •­ Ha elkészülök a Le­­nin-szoborral, remélem, folytathatom két éve szüne­telő kísérleteimet. Most egy családmotívum foglalkoz­tat. Az első fogalmazvány már kész. A két szülő, mint óriássejt fogja körül a gye­reket, a magot, a felnőttek „héjul” szolgálnak ... Kü­lönben nem vagyok le­zárt ember — legalábbis ezt remélem. Hiszen a szobrásznak csak az léte­zik, amit szoborban megal­kotott. Előttem még nem áll össze egésszé a munkás­ságom, az emberek akkor ismernek meg majd igazán, ha én válogatok össze egy kiállítást munkáimból. De­hát ez nem is annyira lé­nyeges, mert akinek kiala­kult az életműve, az már csak „van”. Egy művész pedig addig érték, amíg ön­magát is kétségbe tudja vonni. Harangozó Márta Buttinger, aki már a fran­ciák mellett is működött, mint katonai tanácsadó, feltehetően nem békehar­cos, de nem tudja elhallgat­ni az USA fegyvereivel hatalmon tartott bábkor­mányok korruptságát és népellenességét. Marc Clark tábornok nyilatkoza­ta akaratlanul is elárulja a fehér ember felsőbbrendű­ségébe vetett hitet. Arthur Sylvester, a Johnson-rezsim volt tájékoztatásügyi állam­titkár helyettese leleplezi a tonkini incidens valósá­gos lényegét, az amerikai részről történt szándékos támadást. És árulkodik John Foster Dulles, John­son és Dean Rusk. Leple­zetlen nyíltsággal, vagy ál­szent cinizmussal vállalnak egy olyan politikát, amely bűn az emberiség ellen. Abc) Jívín d­íjtól a mozikban Vietnam amerikai szemmel C RÁDIÓ Április 1, szerda KOSSUTH: 14.00: Zongoramuzsika. — 14.19: Kóruspódium. — 14.32: Vidám operettkettősök. — 14.45: Válaszolunk hallgató­inknak! — 15.00: Hírek. — 15.10: Mai témák, mai dalok. — 15.20: Az Iskolarádió dráma­­történeti sorozata. A francia klasszicista dráma. — 16.00: A világgazdaság hírei. — 16.05: Muzsikáról — fiataloknak. — 16.32: Schirmer: Fantázia trombitára és fúvószenekarra. — 16.38: Majakovszkij, elbe­szélő költeménye. I. rész. — 17.00: Hírek. — 17.05: Külpoliti­kai figyelő. — 17.20: Népi ze­ne. — 17.55: Kozmosz. Tudo­mányos Magazin. — 18.20: Le­hel György vezényel. — 19.00: Esti Krónika. — 19.20: A Rádió Kamaraszínháza. Áprilisi mű­sor a 6-os stúdióból. — 20.30: Könnyűzenei olimpia. I. rész. Külföldi rádiók könnyűzenei szerkesztőinek versenye. Ka­nada—Törökország. — 21.32: Luxemburg grófja. Részle­tek az operettből. — 22.00: Hí­rek. — 22.15: Sporthírek. — 22.20: A Suiesse Rorr­ande ze­nekar hangversenye Dubrov­nikból. — Közben: 22.55: Láto­gatás a Kossuth Könyvkiadó­ban. A szerkesztőség vezetőivel beszélget: Kardos István. — 23.42: Richard Strauss ■ Capric­cio — zárójelenet. — 24.00: Hí­rek. — 0.10: Tánczene. PETŐFI: Kettőtől hatig az aktualitások jegyében. — Közben: 14.30, 15.30: Hírek. — 16.00: Hang­verseny a stúdióban. — 16.30: Hírek. — 16.33: Közvetítés a Bp. Honvéd— Kragujevac KK- labdarúgó-mérkőzés II. félide­jéről. — 17.30: Hírek. — 18.00: Hírek. — 18.10: Kis magyar néprajz. — 18.15: Dallal-tánccal a világ körül. — 18.52: Villanó­fényben . . . Egy téma az utcá­ról. — 19.07: Hanglemezgyűjtők húsz perce. — 19.27: Új köny­vek. — 18.30: Esti mese. — 19.35: Az MRT Nemzetközi Gyer­mekkórus-találkozójának gála­estje. — Közben: kb. 20.25: Es­ti Krónika. II. — 21.53: Iliász. Homérosz eposzának rádióvál­tozata. — 23.00: Hírek. — 23.15: Tánczene éjfélig. Április 2. csütörtök KOSSUTH: 4.30: Hírek. — 4.33—7.59: Reg­geli zenés műsor. — Közben: 5.00: Hírek. — 5.30: Reggeli Krónika. — 5.44: Falurádió. — 6.00: Hírek. Reklám. — Kb. 6.30: Hírek. Reklám. — 7.00: Reggeli Krónika. II. — utána: Körzeti id­őjárásjelentés. — Kb. 7.30: Új könyvek. — Kb. 7.40: Reklám. — 8.00: Hírek. — 2.05: Színházak és mozik mű­sora. — 8.20: Olasz kamaraze­ne. — 9.04: Kozmosz. Tudomá­nyos Magazin. — 9.29: Köny­­nyűzenei híradó. — 10.00: Hí­rek. — 10.05: Vörösmarty Mi­hály. Rádióegyetem. — 10.35: Zenekari muzsika. — 12.00: Ha­rangszó. — Déli Krónika. — 12.20: Ki nyer ma? — 12.30: Me­lódiákoktól. — 13.30: Tessék be­szélni! Helyszíni közv. a Földalatti avatásáról. PETŐFI: 0.20: Torna. — 6.30—8.05: Azo­nos a Kossuth-rádió műsorá­val. — 8.05: Zenés játékokból. — 8.45 : Külpol. figyelő. — 9.00: Népi zene. — 9.30: Mozart: D-dúr divertimento. — 10.00: A zene hullámhosszán. — Köz­ben. 11.00: Hírek. — 11.50: Ma­gánvélemény — közügyekben. — 12.00: Az élő népdal. — 12.10 : Pikk Dáma. Részletek Csajkovszkij operájából. — 13.00: Hírek­. — 13.03: Miskolci stúdiónk jelentkezik. — 13.19: Lemezmúzeum. Szergej Rah­­maninov zongorázik. — 13.45: Időjárás- és vízállásjelentés, sorozat adása. — 18.55: Esti mese. — 19.05: Integrál. — 20.00: Tv-híradó. — 20.30: A re­vizor. Gogol víg­játékának té­véváltozata. — 22.35: Tv-híradó. CSÜTÖRTÖK DÉLELŐTT: 9.00: Iskola-tv. Olvasás (ált. isk. 3. oszt.). A pórul járt gaz­dag ember. — 11.55: Filmeszté­tika (középisk. II. oszt.). A filmköltészet (ism.). Átadták az idei művészeti díjakat JÓZSEF ATTILA-DÍJ A művelődésügyi minisz­ter a József Attila-díj I fo­kozatával tüntette ki Bol­dizsár Iván írót, Csoóri Sándor költőt, Földeák Já­nos írót, Győry Dezső köl­tőt, Hámos György írót, Jékely Zoltán költőt, a II. fokozattal Hajnal Gábor költő-műfordítót, Szakonyi Károly írót, a III. fokozat­tal Bella István költőt, Jó­kai Anna írót, Tóth Béla írót. JÁSZAI MARI-DÍJ Jászai Mari-díj I. fokoza­tát kapta Csernus Mariann színművésznő, Őze Lajos színművész, Szemes Mari színművésznő és Szendrő József színművész. A Já­szai Mari-díj II. fokozatá­val tüntették ki Jánosa La­jos díszlettervezőt, Majczen Mária színművésznőt, Pá­pai Erzsi színművésznőt és Tordy Géza színművészt. A III. fokozatot kapta Elekes Pál színművész, Hofi Géza előadóművész, Iglódi István színész-rendező, Mécs Károly színművész, Orlóczy Béla artistaművész, Tánczos Tibor színművész. BALÁZS BÉLA-DÍJ A Balázs Béla-díj I. fo­kozatával tüntette ki a mű­velődésügyi miniszter Gink Károly fotóművészt, Hor­váth Ádám rendezőt, La­­tinovits Zoltán színmű­vészt, Rév Miklós fotómű­vészt. A II. fokozatot kapta dr. Csákány Györgyné ,szinkronrendező, Foky Ottó bábfilmrendező, Palásthy György filmrendező, Szé­­csényi Ferencné filmvágó, Vass Judit filmrendező. III. fokozatot Borsodi Ervin filmrendező, Fifilina Jó­zsef filmoperatőr és Hoff­mann Vladimir filmopera­tőr kapta. ERKEL FERENC-DÍJ Az Erkel Ferenc-díj I. fokozatával tüntette ki a művelődésügyi miniszter Forray Gábor díszletterve­zőt, II. fokozattal Czigány Györgyöt, a Rádió esztrád­­rovat vezetőjét, III. foko­zatot Balázs Árpád zene­szerző, Kertész Gyula ope­rarendező kapott. LISZT FERENC-DÍJ A Liszt Ferenc-díj I. fo­kozatával tüntette ki a mű­velődésügyi miniszter Pe­­rényi Miklós csellóművészt, II. fokozattal Kékesi Má­riát, az Operaház magán­táncosát, Lantos Rezső kar­nagyot, Németh Gyula kar­nagyot, Oberfrank Géza karnagyot, a Sebestyén Vo­nósnégyes tagjait: Sebes­tyén Ernőt, Detrich Jánost, Fias Gábort és Szabó Ta­mást, valamint Ütő Endre magánénekest. A III. foko­zatot kapta Forgács József magántáncos, Handel Edit magántáncosnő és Csifó Ferenc magántáncos, vala­mint Horváth Eszter ma­gánénekes. Könnyed Márciusban hat külföldi énekes szerepelt az Opera­­ház és az Erkel Színház elő­adásain. Érkezésük sorrend­jében nőtt a vendégjátékok színvonala. Igaz, ez sovány vigasz annak, aki a hónap elején Edy Amadeo vérte­­len erőfeszítéseit ideges­­kedte végig a Bohémélet és a Pillangókisasszony elő­adásain. Ciro Pirrotta a Nyugat lánya nehéz tenorszerepét és Kalafot szólaltatta meg a Turandotban. Szép tónusú, férfias fényű hangja a­ vi­lágsztárokéval versenyez­hetne. De hiányzik mellőle a személyes nyomaték, a művészi egyéniség súlya, vagy legalább ígérete. Claude Heater már a vi­lághírnév jótékony szár­nyain repült hozzánk. Tannhausert meghűlése miatt lemondta. Trisztánt kellemes külsővel, jó felké­szültséggel énekelte, külö­nösebb csillogás nélkül. A Parsifal harmadik felvoná­sának koncertelőadásán iga­zolta hírét. Az már ízlés dolga, hogy ez a fajta hang­szín és hangvétel kinek mennyire tetszik. Az ola­szokat valószínűleg „néme­­tes” iskolázottságával hó­dítja meg, a németek he­lyenkénti „olaszos” csengé­sét élvezhetik. A kétféle is­kola és kétféle hangzásideál jó keverékét adja, mint sok magyar énekes. Maria Luisa Nave ilyen Radames bel canto énekesnő. Né­hány igen sikeres nyári sze­replése után most az Aida királylányát, Amnerist ala­kította drámaian. Hangja Simionatóra emlékeztet: öblös, telt, fényes, töretlen ívelő. A kezdő olasz éneke­sek hibájáról kell leszok­nia, nem lehet csak az éneklésre koncentrálni úgy, hogy közben elhalványul a szerep. Zurab Szotkilava jó per­ceket szerzett, mint Don ■lesé, a magas cé felé erő­teljesen kitáruló hangjával, heves figurájával. De ebben a szerepben még nem sej­tettük, mennyivel többre képes! A Parasztbecsület Turidduját Giglire emlé­­keztető feszültséggel éne­kelte. A grúz Gigli persze még szertelen, rapszodikus. De valószínűleg csak jó karmesterek és korrepetito­rok kérdése, hogy ez a vi­lágszép hang muzikálisan is világníven szólaljon meg. A vendégjárás felfelé me­ló vonala vasárnap tetőzött, amikor Ludovic Spiess éne­kelte Radamest. A romá­nok művészbüszkesége rö­vid idő alatt káprázatos kar­riert futott. Most éppen Itá­liából érkezett, ahol Bern­stein vezényletével, Birgit Nilson társaságában elké­szítették a Fidelio televíziós felvételét. Pesti Radamese könnyedségével, egyszerű­ségével hatott, főképpen pedig páratlan fényű magas hangjaival. Fodor Lajos I TELEVÍZIÓ ) SZERDÁN: 17.53: Tv-híradó. — 18.05: Vendégasztal. A bábolnai vál­lalkozás. — 18.40: A Magyar Állami Operaház balettegyütte­se. A Felszabadult melódiák MUNKÁCSY MIHÁLY-DÍJ A Munkácsy Mihály-díj I. fokozatával tüntette ki a művelődésügyi miniszter Z. Gács György festőmű­vészt, Kling György festő­művészt, Würtz Ádám gra­fikusművészt; a II. foko­zattal Bertalan Vilmos mű­vészettörténészt, Halmágyi István szobrászművészt, Kiss-Nagy András szob­rászművészt, Németh Jó­zsef festőművészt, id. Pál Mihály szobrászművészt; III. fokozatot kapott Bódi Irén iparművész, Majoros Hedvig keramikusművész, Mózer László belsőépítész, Németh János keramikus­­művész és Péri József öt­vösművész. C SZÍNHÁZ ) SZERDA, ÁPRILIS 1. Operaház: Párizs lángjai (Ifj. el., háromnegyed 7) — Opera­ház Erkel Színháza : Nincs elő­adás. — Madách Színház: Ka­viár és lencse (7) — Madách Kamara Színház: A bolond lány (7) — Vígszínház: Tükör (Komb. bék­. 2. sorozat, 6. el., 7) — Pesti Színház: Egy őrült naplója (7) — Thália Színház: Akiért a harang szól (7) — Jó­zsef Attila Színház: A futópá­lyán (7) — Fővárosi Operett­­színház: West Side Story (7) — Kis Színpad: És mi lesz hol­nap? (fél 8) — Zeneakadémia: Állami Hangversenyzenekar; Budapesti Kórus (vez.: Forrai Miklós: Tavaszi bék­. A 1­. so­rozat, fél 8) — Kamara Varie­té: Mars a Marsra! (6 és fél 9).

Next