Esti Hírlap, 1970. július (15. évfolyam, 152-178. szám)

1970-07-01 / 152. szám

A KERÜLETI PÁRTBIZOTTSÁG MEGVIZSGÁLJA Napirenden: az öltönyök ára Ma délelőtt a XIX. ke­rületi Pártbizottság végre­hajtó bizottsága a Vörös Október Férfiruhagyár ár­politikáját tárgyalta. Az üzem vezetőinek tájékozta­tója szerint, a gyár termékeinek 45— 50 százalékát a hazai pia­con, 35—38 százalékát a Szovjetunióban, 15—13 százalékát pedig a tőkés piacokon értékesíti. A múlt évben a belkeres­kedelemben forgalomba hozott cikkek nyeresége az 1968. évi 4,8 százalékról 6,5 százalékra emelkedett. De még így is a VOR volt a legolcsóbb a piacon. Az idén a vállalat nem tervez áremelést. Fontos feladatnak tartják az árak stabilizálását. Az év első három hónapjában növel­ték a belkereskedelmi szál­lításokat: az eredeti terv­hez viszonyítva 25,4 száza­lékkal több árut szállítot­tak belkereskedelmi part­nereiknek. A VOR keresett ruhái nem voltak hiányzó cikkek, s ma sem azok a ruházati üzletekben. Az Üzem továbbra is igyekszik eleget tenni a szállítási szerződésekben vállalt kö­telezettségeinek. Ám, gon­dot okoz a gyárnak, hogy a kereskedelmi vállalatok készletei — az előrejel­zések szerint — olyan mértékben növekedtek, hogy egyes helyeken máris szüneteltetik az áruátvételt. A Férfi- és Fiúruha Nagy­kereskedelmi Vállalat pél­dául leltárt rendelt el, s 15 napig nem vett át újabb szállítmányokat. A Ruházati Bolt Kiskeres­kedelmi Vállalat június 18. óta, minden indoklás nél­kül megtagadja az átvételt. A kerületi pártbizottság hasznos segítséget ad, ami­kor reflektorfénybe állítja egy nagy ruhagyár árpoli­tikáját, áruellátási műkö­dését. Különösen azért fi­gyelemre méltó ez, mert tavaly sok­­gondot, elége­detlenséget okozott, hogy keresett ruházati cikkek el­tűntek az üzletekből. Az idén a vállalatok és a kereskedelem is próbál­kozik a tavalyi tanulsá­gok levonásával, a múlt évi hibák megszüntetésé­vel. • Ebben a folyamatban nagy szükség van a kerületi pártbizottságok észrevéte­leire, tapasztalataira, arra, hogy „ébren tartják” ezt a fontos, a lakosság vala­mennyi rétegét érintő kér­dést. (d. k.) Új park épül a Hotel Duna Intercontinental és a Petőfi­­szobor között. A tervezők érdekes formájú, gomb szökő­kutakat helyeztek el a sétányon. (MTI Fotó : Kácsor felv.) A Merkúrnál befizetett, aztán nyert a lottón ítélet a Trabant-per­ben Mi köze Fortunának a Merkúrhoz, vagyis: a lottó­­tárgynyereménynek a Sze­mélygépkocsit Értékesítő Vállalathoz? A kérdésre a Pesti Központi Kerületi Bí­róság jogerős ítélete ad vá­laszt. CSAK ELŐJEGYEZTÉK T. István 1965-ben Tra­bantot rendelt a Merkúrtól. Megrendelését elfogadták, előjegyezték. A vállalat ígé­rete: 1970-ben szállítja a gépkocsit, majd küld értesí­tést, ha a vételárat fizetni kell. T. István négy évig várt. 1969-ben megtudta: a Merkúr törölte az igénylést, mert — állítása szerint — T. István a vételárat felszó­lításra nem fizette be. De különben sem jogosult gép­kocsira, mert időközben Trabantot nyert a lottón. T. István kérte: állapítsa meg a bíróság, hogy megil­leti-e őt a gépkocsi. A Mer­kur így védekezett: T. Ist­ván igénylését „csak” elő­jegyezték, ez még nem szer­ződés, tehát nem köteles a felperesnek Trabantot elad­ni. A bíróság más vélemé­nyen volt: T. István vételi ajánlatot tett, a Merkur­ el­fogadta: ez szabályszerű adás-vételi szerződés. Az előjegyzés adminisztrációs­­ művelet, egyáltalán nem függ össze a szerződéssel. „Ha létrejött is a szerződés — folytatódik a Merkur gondolatmenete —, utóbb megszűnt, mert T. István felhívásra sem fizetett.’’ A vállalat nem köteles tehát Trabantot adni. Miután a vállalat semmivel nem tud­ta bizonyítani a felszólítást, újabb mentséget keresett. T. István felszólítás nélkül is tudhatta, hogy fizetnie kell, mert a vállalat a saj­tóban hírül adta: mindenki köteles a vételár egy részét előre befizetni. ALAPTALAN KIFOGÁSOK A bíróság ezt az érvelést sem fogadta el. A fizetési feltételek utólagos változta­tása a szerződés módosítá­sát jelenti — mondja az íté­let. — Ez pedig — a Polgári Törvénykönyv szerint — ki­zárólag a szerződő felek kö­zös megegyezésével történ­het: kölcsönös és egybe­hangzó nyilatkozat kell hoz­zá. Semmiképp se­m­ tekint­hető ilyennek egy sajtóköz­lemény. A Merkur ezek után sem adta fel a Trabantért folyó harcot: ha igaz, hogy a szer­ződés érvényesen létrejött, hogy a felperest nem szólí­tottuk fel a fizetésre, hogy a sajtóközlemény nem szer­ződésmódosítás, a Trabant akkor sem jár T. Istvánnak, mert a vállalat utasítást ka­pott: magánszemélynek nem lehet két autója. A felperes nyert egyet a lottón, másik­ra nem jogosult. Az ítélet szerint ez a ki­fogás is alaptalan. A válla­lat nemcsak hogy nem mó­dosíthatja saját belátása szerint a szerződést, de nem is szüntetheti meg. Belső utasítás kötelezheti a válla­latot, de az sohasem vonat­kozik az állampolgárokra, nem csorbíthatja törvényes jogaikat. EGYENRANGÚ ÜZLETFELEK A szerződés tehát érvé­nyes. A Merkur a pert el­vesztette. Mit jelent ez? A vállalat 1965-ben köte­lezte magát, hogy a Traban­tot átadja, T. István pedig vállalta, hogy a gépkocsit átveszi és kifizeti az ellen­értéket. Ez a szerződés lé­nyege. A Merkúrnak mono­polhelyzete nem ad állam­­igazgatási jogkört, nem hatóságként áll szemben ügyfelekkel, hanem mint eladó a vevővel. Az állam­polgárokat nem utasíthatja, semmire nem kötelezheti. A jogokat és kötelességeket ugyanis a szerződés hatá­rozza meg, amely ebben az esetben is két egyenrangú üzletfél megállapodása. Azt egyoldalúan, önkényesen sem T. István, sem a Mer­kur nem módosíthatja és nem szüntetheti meg. A Polgári Törvénykönyv mindkettőjükre vonatkozik. K. A. Feltárják a pipagyárat Véglegesen rendezik a sárospataki Rákóczi várne­gyedet: teljesen feltárják például a nemrég felfede­zett Rákóczi-korabeli ko­vácsműhelyt és pipagyárat. Felújítják bővítik a ter­málfürdőt is amelyre nem­csak Hegy­alj­a, Hegyköz, Bodrogköz és a Hernád völgye lakói, hanem a szomszédos Kelet-Szlová­­kiából érkező vendégek is igényt tartanak. LIBÁS JÓSKA ARANYLÚDJAI Gombnyomásra forog a tojás Ezer rajnaival kezdték ♦ Paplanüzem indul — Amikor Franciaor­szágban jártam és egy sző­lősgazdával vitatkoztam, megkérdeztem tőle, meny­nyit telepített tavaly. Azt felelte: semmit. Hát ta­valyelőtt ? Akkor se. Mond­tam neki, hogy mi itt mennyit telepítettünk ... A franciaországi vitáról egy hintón szorongva ér­tesültem — kicsit sokan jöttünk Egerből vendég­ségbe —, miközben a lo­vak nehezen kaptattak a dombokon, éppen a friss telepítésű szőlők között. Dér J­ózsef mondta el, vagy ahogyan a faluban neve­zik: Libás Jóska, az eger­­szóláti Béke Tsz elnöke. ELADTÁK A BIRKÁKAT Hogy egy ilyen „libás” előnév valójában mit ta­kar, azt mindig viselője helyzete és személye dönti el. Hogy itt a faluban a szeretet jele, azt könnyű kitalálni, ha valaki azt is tudja, hogyan nőttek a jö­vedelmek évről évre ebben a dombos, kis túlzással „felvidékinek” nevezett községben, ahol a vidék so­ha nem kedvezett különös­képpen a mezőgazdaság­nak. Szegény falu volt ez mindig,c­somásnak jártak el az emberek, a tsz se hozott nagy jövedelmet. Amikor Dér idejött elnöknek, tud­ta: ki kell találni valamit, amiből gyorsan pénzt lehet csinálni, így jutott eszébe a liba. Rögtön hozzá kell tenni: nem nagyon bíztak az öt­letében. Mert igaz ugyan, hogy minden parasztpor­tán tartanak libát, de más dolog tíz vagy húsz, s me­gint más több száz, vagy éppen több ezer liba tartá­sa. Jön a libainfluenza — mert ilyen is van­, ez a li­bák egyik legpusztítóbb be­tegsége —, s pillanatok alatt oda az egész vagyon. Végül mégis beszereztek ezer nagy testű rajnai lu­dat. Eladták a birkákat, amelyek azelőtt a dombol­dalakon legelésztek, átala­kították a hodályokat, s a zöldet a libák kezdték csip­kedni. Az első évben az ezerből négyszáz elpusztult. De még így is hasznot haj­tott a vállalkozás. KÁNIKULA A KELTETŐBEN Ez volt a kezdet. Ma tíz­ezer libája van a tsz-nek, jövőre húszezer lesz és to­jásaik garantáltan­­fertő­­zésmentesek. De az igazi üzlet csak az idén kezdő­dik. Mert egy libatojás ára 13—16 forint. Ám egy kis­libáé 23—26, s akad olyan vásárló, aki adott esetben 40-et is megadna érte. Márpedig a tojásokat ed­dig el kellett küldetni Egerbe és más keltetőállo­másokra. Ez külön szállí­tási költséggel járt, meg természetesen, a munka­bérrel, a szállítás közben esett károkról nem is be­szélve. A legjobb ház ide­haza keltetőt csinálni. Elektromosat, nagyot, hogy akár bérmunkát is vállal­hassanak, a saját 200 ezer tojásuk keltetésén kívül. A keltetőépület tervét a tsz tervezőbrigádja készí­tette. A keltetőállomáson egy szakember­ és egy villany­­szerelő dolgozik, továbbá 10—12 asszony, váltott mű­szakban. ők rakják be a tojásokat, szedik ki a kis­libákat. Kétóránként meg­nyomnak egy gombot, s a gép a tojástartó ládákat másik szögbe dönti, a li­ba helyett „m­egforgatja”, hogy egyenletesen kapják a meleget: a 37,8 fokot. Itt egy asszony egy év alatt félmillió forint értéket ter­mel. Már az idén a tsz jö­vedelmének 60—70 száza­lékát a libák adják. (A 300 tagból mindössze 15—20 dolgozik a libákkal.) Az évi tiszta nyereség: egy­millió forint. Az évenként leszedett toll mennyisége: 50 mázsa. Jövőre paplan­­üzemet terveznek. A LÉPCSŐKÖN SZALONNÁZOTT Hát innen a név: Libás Jóska. Aki egyébként nem egerszóláti, hanem abasári. A családja ma is ott él, ő meg mindennap hazajár. Alacsony, barna ember, ért a történetekhez — meg a szervezéshez. Maga meséli: még Markazon volt tsz­­elnök, amikor a miniszter­­helyettes nem akart neki Zetort adni. Kiült szalon­­názni a földművelésügy lépcsőjére, hogy ő onnan traktor nélkül el nem moz­dul. Másfél­­ óra múlva megvolt a Zetor. Most azt mondja: java­solta Fehér Lajos elvtárs­nak, máshol is ilyesmit ké­ne csinálni, a­ „felvidéki” tsz-ekben, mint ez a liba­farm. Igaz, nem minden­ tsz tudja mozgósítani a fél ország vezérkarát, ha egy beruházásról van szó — de ez mit sem von le Dér Jó­zsef és az egerszólátiak ér­demeiből. Mint ahogyan az sem, hogy különb sajtója se igen akad egy tsz-nek, mint az egerszóláti Béké­nek. Pedig még sajtófőnö­kük sincs. Bernáth László Tejbor -borjaknak A Bólyi Állami Gazdaság sátorhelyi üzemében műkö­dik az ország egyik legna­gyobb borjúnevelő telepe. A borjak mesterséges táp­lálásának megkönnyítésé­re a gazdaság gépet hoza­tott Olaszországból. Az automata vezérlésű beren­dezésbe naponta egyszer betöltik a tejport és a hoz­zá való vizet, az elkészíti a tejet, sőt, kellően fel is me­legíti. Az olasz „tejbár” éj­jel-nappal működik, a bor­jak tehát bármikor fo­gyaszthatnak az állandóan „tőgymelegen” tartott tej­ből. Kitűnő csemege a bolgár szőlőbefőtt 1 üveg ára: 5 Ft Keresse, kérje a budapesti élelmiszerboltokban!

Next