Esti Hírlap, 1970. november (15. évfolyam, 257-280. szám)

1970-11-02 / 257. szám

• A szovjet kultúra napjai sorozatában Talál­kozások címmel olyan ri­portműsort láttunk, amely témája és megszólaltatott alanyai révén érdekes is lehetett volna. Mert a talál­kozások, amelyekről Alek­­szander Rot, szovjet egye­temi tanár, Major Tamás és Suara Róbert nyelvész professzor felelevenítették emlékeiket, egy érdekes portrét rajzolhattak volna fel, izgalmas történelmi eseményekbe ágyazva. A riport azonban­­ széteső volt. Annál szebb élményt szerzett az Ajtó című Ko­­nyeckij-adaptáció ismétlé­se, ami méltó epizódja a televíziós szovjet kultúra napjainak. • Egy ragyogó táncrészlet a West Side Storyból, átlagos színvonalú revü jelenetek és riportelemeket utánzó mes­terkélt keretjáték — lénye­gében ez volt a 12 óra tánc című szórakoztató műsor. Nem a műfajok keveredése gyengítette a produkciót, ha­nem a sokféle élen erőszakolt összetűzése, azzal az igénnyel, hogy Bogár Richard ne csak koreográfusként mutatkozzék be, hanem portré is rajzolód­jék róla. Ez utóbbi törekvés azonban túl direkt „természe­tességgel” szólt mindig közbe. • Szép történet ke­rült a képernyőre szom­baton késő éjszaka, Igéző címmel. Egy jólelkű, öreg szibériai parasztról, egy magányos férfiról, And­rásról, egy okos kutyáról. ..aki” megérzi Andrásban a szeretetet és ragaszkodás­sal válaszol rá, és a gonosz erdőkerülőről, aki kegyet­lenül és irigyen vet véget a hallgatag András és a ku­tya idilli és megindító ba­rátságának. Szinetár Mik­lós rendező a történe­tet két nagyszerű színészre bízta. Az öreg szibériai pa­raszt szerepében Rajz Já­nos megindítóan tiszta, so­kat értő, szeretnivalóan be­szédes figurát teremtett, Avar István hallgatásainak, pillantásainak súlya volt. Rövid szerepében Bánhidy László is elhitette a gonosz irigységet. A zenei aláfes­tés elmaradhatott volna. Egyébként a tévéfilm esz­­köztelenül mondta el a tör­ténetet. Talán túlságosan is Lengyel József kitűnő párbeszédeit Czabarka György felvételei csínján követték, a kamera egysze­rűen lefényképezte azt, amiről a szavak infor­máltak. Illusztratív képek kísérték a mesélő monda­tait. (bársony) Kehely, misekönyv, szedertől EGYHÁZI KINCSEK KIÁLLÍTÁSA Szelíd arcú, félénk ma­donnák, szenvedésüket alá­zattal tűrő vértanúk, kar­csú angyalok, drágakövek­kel ékített úrfelmutatók, ünnepélyes ikon, kelyhek, menóra, arany- és ezüstfo­nalakkal kivarrt úrasztal­terítők, súlyos miseköny­vek. Kis vidéki plébániák, csöndes sekrestyéiből, híres székesegyházak kincstárá­ból kerültek ide, a Nemze­ti Galéria termeibe. ISMERETLEN MESTER Az Egyházi gyűjtemények kincsei című kiállításon hat egyház: a római katolikus, a református, az evangéli­kus, az izraelita, a magyar orthodox és a görögkeleti szerb egyházak első­­ben mutatják be közös tárlaton ,rendkívül nagy értékű, félt­ve őrzött remekeiket. A bemutató a XIV. századtól a XIX. század közepéig ve­zeti az egyházi gyűjtemé­nyek gazdag anyagát. Híres, ma már művészettörténeti fogalommá lett alkotások, s eddig csak kevesek által is­mert remekek, kallódó kin­csek, amelyekkel a kutatók is csak most ismerkednek — együttesen adják e tár­gyak művészettörténeti sor­sát, értékét. Ki gondolta volna, hogy most a kiállí­tásra készülődvén, az egyik gyöngyösi plébánián megta­lálják a koragótikus ma­gyar ötvösműhely legszebb darabjait, s Pásztón egy gyönyörű, XV. század végi cibóriumot, s egy kicsiny faluban, Tereskén pedig egy XVII. századi ismeretlen mester gyönyörű, egy tömb­­fából faragott szentsír kor­puszát? IDŐRENDBEN A kiállítás időrendi sor­ban mutatja be a különbö­ző egyházak eltérő filozó­fiában és értelemben fogant műveit. Ez az elképzelés se­gíti a párhuzam megterem­tését, de talán kevésbé a különböző arculatú egyhá­zak művészetének sajátos megértését. A bemutató legkiemelke­dőbb darabjai a magyar gótika nemzeti sajátsággá fejlesztett díszítőtechniká­­jával, a sodronyzománccal készített ötvöstárgyak — aranyba, ezüstbe, drágakő­be álmodott költészet —, a Hunyadi Mátyást megkoro­názó Széchy Dénes eszter­gomi érsek kelyhe és Luky Benedek hálakelyhe. A dí­szes szaruserleg is Mátyás király személyéhez kapcso­lódik. Itt van Oláh Miklós pásztói bot­ja, a garamszent­­benedeki híres útmutató, s mellettük M. S. mester kál­váriája, a Báti mester gyöngéd lírával fogalma­zott, törékeny nőalakjai, a Telkibányai mester Piétája és a Tótlaki mester vérta­núsági jelenete. Az egyik falon kicsiny idő- és töm­­jénfüst-barnította Szent György-kép. A Petőfi téri orthodox templomból. A restaurálásnál derült ki: XVI. századi novgorodi orosz ikon, Nyugat-Európá­­ban talán egyedül Francia­­országban lelhető párja, években Nemesesen készí­tett oltárterítő. Ügyes kezű falusi asszony hímezhette ezt a megejtően hangulatos Utolsó vacsora jelenetet. A világszegélyes terítő négy sarkában földönjáró angya­lok, középütt az ovális asz­tal körül az apostolok. Az ábrázolás érdekessége: Jé­zus, Lukács és János kivé­telével valamennyi apostol­nak jókora piros orrot hí­meztek. A református egy­ház gazdag gyűjteményében Szentpétery József híres kelyhei, keresztelőedényei mellett például puritán egyszerűségű úrasztali kan­na, amelyet „A Szenthá­romság egy Istennek tisz­tességére buzgó indulatú­­tyokból csináltatták Ne­mes Dikó Péter Uram és Felesége N. Borbély Judit a debreceni sz.Ekklesiának a nagytemplomban levő úr­asztalára. Anno D. 1703 Die 7. apr.”. Az izraelita egyház gyűj­teményében a finom mívű edények, fűszertartók kö­zött a szederesték komoly, ünnepélyes hangulatát idé­ző ker­imiatálak, s egy 1768-ból származó Haggada­n művészi festményekkel el­látva, amely készült és íra­tott helyben, Köppcsény községben, Pozsony városá­nak közelében, a dicső em­lékű Aser Anii kísérdemű Chájim fia által, aki Köpp­­csényből származik, a kis­­időszámítás szerint 528 év­ben”. Az egymással oly ritkán találkozó, különböző egyhá­zak stílusát, hitét dokumen­táló tárlatot Dávid Katalin művészettörténész rendezte, nagy hozzáértéssel, szere­tettel. Harangozó Márta A pásztói cibórium □ A VASAS Művész­­együttes 80 tagú vegyeska­ra Vass Lajos vezetésével holnap Lengyelországba utazik. Tíz városban adnak hangversenyt. Több művet lengyel nyelven mutatnak be. Érdemes megnézni, ÉRDEMES MEGVÁSÁROLNI a közös rendezésében kiállított JL­U­CENIK varrásfőpoh (*t A kiállítás helye: CSEPEL MINTATEREM Bp. V., Bajcsy-Zsilinszky út 59. Nyitva: november 2-től 14-ig V­ARR­ÁSBEMUT­ATÓ­ SZAKTANÁCS ADÁSa ANNO D. 1703 Az evangélikus egyház­­község egyik legeredetibb darabja egy, az 1650-es Új Ady-kötet románul A bukaresti magyar saj­tó új román nyelvű Ady­­kötet megjelenéséről ad hírt. G. Georgescu román költő összegyűjtött Ady-for­­dításairól van szó. A kriti­kus szerint könyve kiegé­szíti a román Ady-kultusz szempontjából alapvető Je­­beleanu-fordításokat. Geor­gescu új kötete 14 olyan verset tartalmaz, amelynek ez az első román fordítása. Ilyen többek között, az Ál­modik a nyomor, Ének a porban, Havasok és Rivié­ra, A magyar messiások és a Párizs az én Bakonyom. Georgescu a lefordított 60 verssel Ady költői életmű­vének legjellemzőbb voná­sait igyekezett kiemelni. A Kriterion Könyvkiadó jövő évi tervében újabb Ady-kötet szerepel, Paul Drumaru száz versfordítá­sa. —bb— □ ÜZENET címmel Tankönyvkiadó szemelvé­nyeket adott közre a ma­gyar irodalom századaiból, az Ó-magyar siralomtól, napjainkig. A kötet szer­kesztője: Keresztúry De­zső. Nem tudom, futotta-e erejéből, hiszen nagy be­teg volt már, meghallgat­ta-e a rádió múlt heti, pén­tek délutáni műsorát, amely híres hősei közé ve­zetett el bennünket. Nagy regényeinek főszereplői, a Talpalatnyi föld Gaz Jós­kája és Marikája, az Őszi vetés emlékezetes figurája és az Isten malmai Mezei Lászlója és Szarka Sándo­­ra szólaltak meg, mondták el bánatukat és megbán­­tottságukat, örömtelen éle­tüket, reménységüket, ter­veiket, s vontak be min­ket erkölcsi rendszerük bűvkörébe. • Akkor még nem gondoltuk, miért is gondoltuk volna, hogy két nappal később fájdalmas, aktualitása lesz ennek az összeállításnak. Mintha hő­sei együttes felvonulással, megnyilatkozással búcsúz­ni jöttek volna teremtő­­jüktől-életrehívójuktól, az írótól , Szabó Páltól. Megszólaltak a regényfi­gurák, beszéltek,­ vallot­tak, s minden mondatukon, ítéletükön éreztük: helyes volt. S nem véletlen ez, hiszen Szabó Pál úgy is­merte ezeket a parasztem­bereket, hogy nem tudott félrecsúszni a tolla, nem tudta úgy leírni egy-egy ember arcát, lelkiállapotát, hogy ő azt ne látta, ne is­merte és mélységében ne érezte volna. Szabó Pál hősei kemény emberek. Kegyetlen volt a világ, amelyben születtek, dolgoz­tak, éltek, szerettek és bölcs megfontolással ter­veztek. Szavaik természe­tességében, érzéseik igaz­ságában egy földhöz kö­tött, földre nyomott szen­vedő osztály, a parasztság történelmi igazságát szólal­tatták meg. S teremtőjük nemcsak ismerte ezeket az embereket, de szerette is. Hogyne szerette volna, hi­szen közülük jött, a leg­mélyebb zsellérsorsból. A biharugrai parasztim­ból, akit Móricz Zsigmond segíteni akaró jó szava, bá­torítása irányított az iro­dalmi pályára, a Nemzeti Parasztpárt egyik alapító tagja, s 1938-tól 1944 végéig elnöke volt. A felszabadu­lás után is őket, földhöz­ragadt, reménykedő hőseit képviselte a Parlamentben, a Hazafias Népfront Or­szágos Tanácsának Elnök­ségében és az Elnöki Ta­nácsban. Témáért, emberségért mindig is hozzájuk tért vissza, tőlük merített ihle­tet. Sok-sok elbeszélést, re­gényt, színdarabot, sok forgatókönyvet írt. A Talpalatnyi föld Gáz Jós­kája, egy tömbből fara­gott, súlyos embersége — egy nemzedék példaképe. Élete utolsó percéig dolgo­zott, perelt, vitázott a pa­rasztságért, „az új föl­dért”. Az idén augusztus­ban valóságosan is megje­lent a képernyőn egyik kedves figurája, Só Mi­hály, s később a Nyitott könyvben ő maga is, bete­gen, fáradtan, de tervek­kel teli és az Isten malmai szereplői, a mezeik, a kis­­keszik, a birtalanok, mind­mind egy „nyugtalan élet” tanúi. Hetvenhét éves volt. Alig néhány hónappal élte túl legjobb, legmeghittebb barátját-harcostársát, Veres Pétert. Most, amikor e sorokat írom, gondolatban még egyszer felidézem magam­ban regényhőseinek sza­vait, gondolatait, s a fáj­dalmas aktualitás vissz­hangozva erősíti fel igaz­ságukat, kemény embersé­güket. Csak ennyit. A töb­bi­ most nem engedi a fájdalom... (h. m.) Hódít az Egri csillagok RÖVIDÍTETT ANGOL VÁLTOZAT Várkonyi Zoltán kétré­szes, színes produkciója, az Egri csillagok, felkeltette a világ filmforgalmazó cé­geinek érdeklődését. A film Föld körüli útra indult. A másfél órásra tömörített verziót angol nyelvterü­letekre kötötték le, most folynak a szinkronizálás munkálatai. Vetítik majd a filmet Görögországban, Olaszországban, valamint Pakisztánban és Indonéziá­ban is. Zolnay Pál Arc című produkcióját a Szovjetunió, Lengyelország,­­ az NDK, Bulgária és Jugoszlávia közönsége tekintheti meg a közeljövőben. Az ítéletet a szocialista országok közül ugyancsak a Szovjetunió, Bulgária és Lengyelország vette át forgalmazásra. A Tóték verzióját, az Isten hozta, őrnagy urat az összes szo­cialista országban vetítik. Nagy keresletnek örvend a népszerű Csili csal­a bácsi is a filmforgalmazók köré­ben. Bulgária, az NDK, Ro­mánia, a Szovjetunió és Lengyelország mellett az NSZK televíziója is bemu­tatja majd a Varázslót. Le­kötötték francia, angol nyelvterületre is. A cannes-i díjnyertes Magasiskola Norvégiában, ,a Új-Zélandban, Franciaor­szágban és Ausztráliában, továbbá a jugoszláv, len­gyel és román mozik elő­adásain szerepel majd. Má­­riássy Félix filmje, az Im­­posztorok, a Szovjetunió­ban, Bulgáriában, Romá­niában és Kubában kerül a mozik műsorára. Révész György filmje, az ugyancsak fesztiváldíjnyer­tes Utazás a koponyám kö­rül, iránt is nagy az érdek­lődés. EGERBEN LESZ Auróra ’70 VERS ÉS PRÓZA FESZTIVÁLJA Egy hónappal ezelőtt egri meghívót kézbesített a pos­ta mindazoknak, akik a ta­vaszi kulturális szemlék bemutatóin vers- és próza­mondásukkal aranydiplo­mát nyertek. A feladó a Magyar—Szovjet Baráti Társaság volt, amely a KISZ-szel, s — az idén első ízben — a Művelődésügyi Minisztériummal karöltve, immár negyedik alkalom­mal rendezi a szovjet­orosz vers és próza orszá­gos fesztiválját. A színhely ezúttal Eger lesz. Itt találkozik novem­ber 4-én az ország hetven legkitűnőbb amatőr elő­adója, s délután máris megkezdődik az elődöntő első fordulója a megyei művelődési központban. Ez alkalommal az öt előre ki­jelölt szovjet, illetve orosz vers közül kell egyet el­mondani, majd — a követ­kező két fordulóban — egy szabadon választott irodal­mi alkotás, illetve egy Lenin szellemét idéző mű szerepel a versenyzők mű­során. A zsűri — amelynek a többi között tagja Rab Zsu­zsa költő és műfordító, Janc­só Adrienne előadó­­művész — nyilvános pon­tozással dönti el, melyik húsz legjobb szereplő jut a november 6-i döntőbe. Sza­vaz azonban a közönség is: a közönség díját ugyanaz­nap este adják át a Gárdo­nyi Géza Színházban ren­dezendő gálaesten, amely­nek szereplői — Gyarmati Vera, VIT-díjas hegedű­­művész, Antal Imre VIT- díjas zongoraművész, s az egri szimfonikusok mellett — az Auróra ’70 győztesei. Ekkor nyújtják át a ver­seny első három helyezett­jének az MSZBT szovjet­unióbeli turistautazásra szóló meghívóit, a többi győztes pedig a KISZ Köz­ponti Bizottsága és a Mű­velődésügyi Minisztérium különdíját kapja. Müncheni vendégek A müncheni egyetem néprajz szakos hallgatói Straube professzor vezeté­sével, tanulmányútra ér­keztek Magyarországra. Programjukban a Néprajzi Múzeum nemzetközi gyűj­teményének tanulmányozá­sa, Eger, Gyöngyös múzeu­mainak megtekintése sze­repel.

Next