Esti Hírlap, 1970. november (15. évfolyam, 257-280. szám)

1970-11-23 / 274. szám

Megkezdődött az­­MSZMP X. kongresszusa Fock Jenő megnyitója után Kádár János előterjesztette a KB beszámolóját . Ma két órakor az Építők Rózsa Ferenc Művelő­dési Házában megkezdte munkáját az MSZMP X. kongresszusa. A tanácskozóteremben több mint ezren foglaltak helyet: a pártértekezleteken megválasztott küldöttek, a testvérpártok delegációi, meghívott ven­dégek, a párt- és a munkásmozgalom veteránjainak csoportja, a pár­tmunka, a politikai, a gazdasági, a társadalmi és a kulturális élet vezető személyiségei. Pontosan két órakor Fock Jenő, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Mi­nisztertanács elnöke lépett az emelvényre. Javaslatára megválasztották a kong­resszus elnökségét, majd Fock Jenő megnyitó beszé­det mondott, s ebben külön köszöntötte a testvérpártok delegációit és a delegációk vezetőit. Ezután megvá­lasztották a kongresszus munkabizottságait: a tit­kárságot, a fellebbviteli bi­zottságot, a jelölő bizottsá­got, a szerkesztő bizottsá­got, a mandátumvizsgáló bizottságot és a szavazat­szedő bizottságot. A kong­resszus ezután elfogadta a napirendet: 1. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bi­zottságának beszámolója. Előadó: Kádár János; 2. A Központi Ellenőrző Bizottság jelentése. Elő­adó: Brutyó János; 3. A fellebbviteli bizott­ság jelentése. Előadó: Var­ga Gyula; 4. A Központi Bizottság és a Központi Ellenőrző Bizottság tagjainak meg­választása. A kongresszus egyperces néma felállással adózott a magyar és a nemzetközi munkásmozgalom elhunyt harcosai emlékének. A napirend elfogadása után a jelenlevők nagy tap­sa közepette Kádár János lépett az emelvényre és megkezdte előadói beszé­dét. Az ülésteremben (Mti Foto : Szebellédy ferv.) A XV. évfolyam, 274. szám 13/0. november 23., hétfő Köszöntő tizedik kongresszus a szabad ország huszon­ötödik évében; kommunista párt kongresszusa a Lenin-centenárium esztendejében, mind jö­vőre utaló jel és bizonyosság, hogy 1970. november 23. meghatározó dátumként kerül­ majd népünk és a ma­gyar munkásmozgalom történetébe. Mától kezdve az or­szág a kongresszusi teremre figyel, együtt él a küldöt­tekkel, köszönti a tanácskozókat, s a vendégeket, kik je­lenlétükkel megtiszteltek bennünket, figyeli, várja a kö­vetkező évek programját, a jövőt meghatározó döntése­ket. Nem volt még kongresszus, amelynek kezdete előtt oly egyértelműen világos lett volna, mint most, hogy a párt ügye az ország ügye. Hónapokkal ezelőtt a Központi Bi­zottság az ország nyilvánossága elé tárta a kongresszus téziseit, a párt szervezeti szabályzatának módosítására kidolgozott javaslatait, s tegnaptól nemcsak a küldöttek, hanem az egész ország tanulmányozhatta, olvashatta a négy esztendő munkáját összefoglaló jelentést. Ma dél­után a televízióban rendkívüli adásnap­ kitárul a kong­resszusi terem, a kamerák és a képernyők jóvoltából még hazánk határain túl is figyelemmel kísérheti a köz­vélemény pártunk legmagasabb fórumának tanácskozá­sát. S e jelekből levonhatjuk a legfontosabb tanulságot: csak az a párt állhat legfőbb, meghatározó ügyeiben eny­­nyire teljes nyíltsággal az ország, s a világ elé, amelynek útja, célja, programja és tevékenysége mindenben egy­bevág egy nép egészének útjával, céljával, programjával és akaratával. A kongresszus hetében a párt mérlegel, s előretekint a jövőre. Mérlegel, áttekinti a kilencedik kongresszus óta végzett munkát, a sikereket és a gondokat, mérlegeli és megvizsgálja a javaslatokat, a bírálatokat, amelyek hosz­­szú hónapokon árt gyűlések és tanácskozások ezrein el­hangzottak. A felszólaló küldöttek szava a kongresszusi teremben az ország egészének nevében szól, az ország egészének véleményét tolmácsolja, mindazt, amit tag­gyűléseken, pártértekezleteken, a legfontosabb társadal­mi szervezetek tanácskozásain oly nagyfokú felelősség­gel, alkotókészséggel és tennivágyással százezrek han­goztattak. S e felelős megnyilatkozások belső tartalma most így foglalható össze: folytassa tovább a párt a csaknem másfél évtizede bevált, s az élet által helyes­nek igazolt politikát, mert ez megfelel az ország, a nem­zet alapvető érdekének. Százezrek és milliók bizonyítot­ták és igazolták napjainkig, hogy csak ez a politika — s ennek határozott, következetes érvényesítése az élet minden területén — lehet az alapja hazánkban a szocia­lizmus teljes felépítésének, a haza felemelkedésének. A jövőre tekintve, a kongresszus alapjában azonos, de minőségében új célt ajánl az országnak. Ez az új cél: folytassuk magasabb szinten hazánkban a szocializmus építését. E magasabb szint új normái a Központi Bizott­ság irányelveiben pontos és meghatározott tartalmat kaptak, értelmük a teljességben és a hatékonyságban fejezhető ki. Teljesség a jó politika megvalósításában, érvényesítésében az élet minden területén, teljességre törekvés a közélet szocialista demokratizmusában és a teremtő munkában, ebben nyernek értelmet azok a tö­rekvések, amelyeket a kongresszus dokumentumai ösz­­szefoglalnak. Az ország — tükrözték a viták, a tanács­kozások — a kongresszustól e célok jóváhagyását kéri. S ma népünk úgy köszönti a pártot, a párt kongresszu­sát, hogy vállalja, s bizonyítja: készen áll sikerre vinni a jövő nagyszabású programját

Next