Esti Hírlap, 1970. december (15. évfolyam, 281-305. szám)
1970-12-01 / 281. szám
A gyilkos és a szerző ugyanazon, a banánhéjon csúszott el a tegnap esti bűnügyi rádiójátékban. A buzgó portásgyakornokot a sárga pulóveres, hosszú hajú fiú buktatta le, de ennek a hallgató számára titokzatos figurának a beiktatása leplezte le a legkézenfekvőbben a krimi hibáit is. Azt a módszert, amellyel Radványi Dezső a történetet a kelleténél több titokkal terhelte meg. A nyomozónő miért találkozik a sárgapulóveressel, és mit beszélnek, nem tudjuk, hasonlóképpen titkolózik a szerző a nyomozás egyéb szálait illetően is. Nem a logikai játék szabályai vezetik az ismeretlen tények felfejtésében, inkább csak éppen annyi információt közöl, amennyit kedve tartja. Hogy hogyan és miként kap kézhez a nyomozógárda egy-egy újabb szálat, arról elfelejti a szerző felvilágosítani hallgatóit, akiket így éppen a krimi lényegéből, az együttes kutatás, az együtt játszás élvezetéből hagy ki. Maradt tehát annyi, hogy csodálhattuk a nyomozók ügyességét A gavallér vendégben. (be) Díjnyertes regények Négy író , négy mű Könyvükről beszélnek a szerzők Nemrég adták át a Szakszervezetek Országos Tanácsa felszabadulási irodalmi pályázatának díjait. A prózai műfajban első díjat kapott Thiery Árpád Oroszlánok kora című regénye. Fekete Gyula Páncélban, fakarddal, Gáli István Férfiak és Gerő János Régi szép idők című könyvét második díjjal jutalmazták. * Thiery Árpád — Hol és mikor játszódik a regény? — kérdeztük az elsődíjas mű szerzőjétől. — Fél évszázaddal ezelőtt a Dél-Dunántúlon. Hősei forradalmi körülmények közé kerülnek, de nem a harci cselekmények a meghatározók. Az új helyzet ébreszti fel a velük született, de eddig ki nem érlelt érzéseket. Véleményem szerint az igazságszerető emberek többségében az alapérzések közé tartozik, a forradalom iránti vonzalom. Azután vagy kiteljesednek bennük, vagy nem. Személyes sorsuk alakulásától és a történelmi körülményektől függ ez. Hőseim például őszinte változásokon mennek át, izgalmasabb emberek lesztek. Különösen vonatkozik az a főhősre, Wolfra. A regényben nem is a történet időpontja a lényeges, hanem azok a felhangok, amelyek szerintem a mához is szólnak. Fekete Gyula írásának cselekménye, 1945 áprilisának első öt napján játszódik, de felidézi az egész 1945-ös évet. — Főhősöm egy gyermek, s a regény az ő monológja. S bár gyermekről beszélek, felnőtteknek szóló regényt írtam. Ez a gyerek 1945 elején szülőfalujából — Miskolcon, majd Budapesten át — leventeként kikerült a határon túlra. Április első napjaiban gyalogol hazafelé, s útközben felidézett emlékeiből áll össze tulajdonképpen a könyv cselekménye. A regénybe beleszőttem a harcok, a front, az akkori politikai élet kavargásait, mindazokat az eseményeket, amelyekkel hősömnek, hányódásai során, alkalma volt megismerkedni. — mondja az író. — A család három együtt, egymás mellett élő nemzedékének a története. Három időközben: a felszabaduláskor, a fordulat és a személyi kultusz éveiben, valamint az 1955—60-as években mutatom be, hogyan forr össze illetve válik szét — az események, a körülmények hatására — a három nemzedék sorsa. A regény cselekménye tehát: a Magos család élete a felszabadulástól 1960-ig. — Visszatér-e a regényben azokhoz az eseményekhez, amelyeket a novelláiban már megírt? — Egyes novellákat természetesen beledolgoztam, mivel a regény élménykörét néhány korábbi novellában már megírtam. Maga a regény — bízom benne, hogy olvasóim is így látják majd — mégsem ismétlés, hanem új, önálló mű. Amatőrök találkozója EGY ELHANYAGOLT MOZGALOM Székesfehérvárott találkoztak ebben az esztendőben az ország amatőrfilmesei, hogy háromnapos versenyen eldöntsék, kinek a filmjét ítéli legjobbnak a zsűri. Minden ítélet relatív, különösen, ha a műalkotás igényével készült produkciókat próbálnak összevetni. Ebben az évben Kiss István balástyai amatőrfilmes kapta a nagydíjat, a döntőben szerepelt három filmjéért, elsősorban a Misáék című produkciójáért, amely egy Lenin-portrét készítő fiatalember és környezetének érdekes rajza. Arany-díjat kapott Gulyás Gyula Út című filmje, amely egy nagyon erőteljes karakterű festőművész képeinek feldolgozásával próbált filozófiai gondolatokat közölni. A másik Arany-díjat Kovák András Oly távol című produkciója nyerte, amely tiszta, hiteles életképet rajzol egy szanatóriumi ápolt helyzetéről, fájdalmas bezártságáról. Lehetne még sorolni a neveket és a filmcímeket; az amatőrök seregszemléjének átlagszínvonala jobb volt, mint eddig bármikor. Kiemelkedően „nagy” mű, vagy valami rendkívül eredeti formai kísérlet nyomaival ugyan nem találkoztunk, ám a filmek többségét jó technikai színvonal, gondolati következetesség, az amatőrfilmezés lehetőségeinek felismerése jellemezte. Ami kevesebb örömre ad okot, új nevekkel az amatőrmozgalomban alig találkozni. S ez az, ami több szót érdemel. A nemrég lezajlott országos népművelési konferencián, s most, a pártkongresszuson elhangzott, a kultúrával, a művelődéssel foglalkozó felszólalásokban egyaránt nagy hangsúlyt kapott az a gondolat, hogy a televízió, általában a tömegkommunikáció forradalma nem tette idejétmúlttá a népművelés hagyományos formáit. Mindig lesznek emberek, akik szerettek színjátszani, fotózni, szavalni, festegetni, táncolni, énekelni, akár egyedül, akár kórusban, s akik ezért hajlamosak időben és anyagiakban áldozatokat hozni, tanulni. A közművelődéssel foglalkozóknak tehát nem elsorvasztani, hanem támogatni kell a legkülönfélébb szakköröket, szakcsoportokat. Sajnálni való viszont, hogy ezek között a szakcsoportok között a legritkábban emlegetik az amatőrfilmes mozgalmat. Pedig, ha van olyan népművelési forma, amely viszonylag a legkomplexebb nevelési lehetőségeket ígéri, akkor az éppen az amatőrfilmezés. Világnézeti megalapozottság, a társadalmi kérdésekben való jártasság nélkül alig képzelhető el valamirevaló amatőrfilm akár a dokumentum-, akár a játékfilm kategóriában. Sok irányú műszaki — fizikai, optikai, kémiai — ismeretet követel a filmezés technikája. Irodalmi, képzőművészeti, film- és általános esztétikai műveltséget a fényképezés, a vágás, egyáltalán: a film elkészítése. Mindezek ellenére a művelődési otthonok, az üzemek, a társadalmi intézmények a legritkábban vállalják az amatőrfilm-klubok támogatását, s a törekvéssel, hogy maguk hozzanak létre ilyet, szinte egyáltalán nem találkozunk. A fordítottjával inkább: sok helyen megszüntették a támogatást, nem egy esetben a már beszerzett, nem kevés és igen drága felszerelés kihasználatlanul porosodik. A filmművészet és a televíziózás virágkorában fel kellene fedezni a népművelésnek az amatőrfilm mozgalmát. Bernáth László (A díjnyertes filmeket vasárnap délelőtt az Egyetemi Színpadon bemutatják.) Gáli István Olvasói előtt nem ismeretlenek új regényének szereplői. Két kötetnyi novellában foglalkozott már a Magos-családdal. — A Magos család életéről szól ez a regényem is Gerő János Regénye 1950-ben játszódik. — Egy kommunista párti és egy parasztpárti megyei titkár barátságának történetét próbáltam megírni. Két olyan embert, akik jóban-rosszban összetartanak, s hitüket nehéz helyzetiben sem vesztik el. A barátságuk is töretlen marad. Ez a lényeg. Az egyik főhős, a parasztpárti titkár huszonhárom éves — illetve, mikor a megyébe kerül, huszonegy —, így az ország egyik legfiatalabb megyei titkára. Megjelennek a regényben a politikai élet akkori vezetői is, a korszak jellemző figurái. (mátyás) VIOLETTA: ÁGAY KAROLA A szenvelgő romantikus kamerás hölgy életre keltése hálás, virtuóz feladat a prózai színpadon, és énekes változatban egyaránt. Ágay Karola nem csinált titkot belőle, hogy régóta szerette volna már felvenni bravúros koloratúrszerepei mellé. Most bebizonyította ennek az óhajának teljes megalapozottságát. Az Erkel Színház közönségét nagyszerű énekes-színészi alakítással, a művészet kivételes élményvarázsával ajándékozta meg. Ezt a Verdi szólamot a legkülönbözőbb hangkarakterű énekesnők képesek megszólaltatni. Súlyos drámai szopránok, hajlékony líraiak és — mind gyakrabban — a legmagasabb régiókban trillázó koloratúrok. Az, hogy sok irányú praxisból lehet megközelíteni Violetta szerepét, azt a benyomást keltheti, hogy bizonyára se nem nagyon magas, se nem nagyon mély, nem túlságosan drámai és nem túlságosan lírai. Az igazság ennek épp az ellenkezője: mély, közép és magas fekvésben egyformán kitűnő éneklést követel, kifejezésben pedig a démoni, a tragikus és a szelíd lírikus vonások nemcsak váltják egymást, de egyszerre is jelen kell lenniök. Verdi a voltaképpen egyszerű — rafináltan egyszerű! — harmóniák hangulati miliőjébe ágyazva, de tisztán melodikus eszközökkel adja a páratlan lehetőséget — s benne a hallatlanul nehéz leckét —; az első felvonás kacér, hódító Violettájának kis szédülésben kell érzékeltetnie a későbbi tragédiát és a negyedik felvonásbeli halál pillanataiban a szerelmi boldogság mámorát. A kettő között — milyen csábítóan sokoldalú próbatétel! — a lemondás tragikumában a múlthoz való visszatérés lehetőségének keserű józanságát és a megaláztatás, az igazságtalan gyalázat áldozatos tűrését. Milyen könnyű most mindezt regisztrálni! Az olvasó azt mondhatja: erről szól a darab ... Csakhogy milyen kevés az olyan előadás, amikor ilyen nyilvánvalóan, ilyen sugallatos meggyőző erővel ki is derül, nemcsak az eszünk, hanem minden művészi felfogó érzékünk, rabul ejtett hangulatunk és lelkiállapotunk számára is, hogy miről „szól” a darab! Ágaynak mennyi egyértelműbb figurán és szólamon át kellett kidolgoznia ezt a sok kifejezésbeli árnyalatot, amit most egy nagy karmester és egy nagy piktor szín- és arányérzékével használt fel és foglalt egységes képbe! Nem hiszem, hogy Szilágyi Erzsébet nélkül, vagy Lucia őrülése nélkül, vagy Zerbinetta könnyed kacérsága nélkül nemcsak minden hangja, de minden gesztusa, pillantása, arcrezdülése is ilyen mélyértelmű, őszintén átélt és művészien helyére illesztett lehetett volna. (fodor) Mesterdetektív Bemutató a Madách Kamaraszínházban Hosszasan folyik a színpadon a játszadozás, hol izgalmat keltőn, hol ellanyhulón. Anthony Shaffer Mesterdetektív című bűnügyi játéka második felvonásának végén a néző már bizonyos aggodalommal fészkelődik a helyén, de végül is nem csalatkozik ... A játék nagy nehezen krimivé sikeredett. De addig nagyon sok pisztolydörrenés hallatszik és rengeteg whisky, konyak és pezsgő folyik le a torkokon. Pedig Shaffer darabja nem krimi, hanem két úr eléggé morbid és kegyetlen játszadozása egymással, ötletek sorozata, amelyek a darab második részében már némileg fárasztják a nézőt. A játékból ugyanis nem kerekedik ki semmilyen fontos dolog. A Mesterdetektív szerzője ebben az egyetlen és Angliában nagy sikerrel játszott darabjában nem tűz maga elé nagyobb célt, csupán némi izgalomkeltéssel szórakoztatni akar. Fölépít egy különös szabályokon alapuló játékrendszert és abba — odakacsintva — beavatja a közönséget is. Ám, végül kiderül, hogy a cselekmény elveszíti minden emberi jellegét, aljassá, embertelenné válik, vagyis a játék elveszti játék voltát. És az író maga sem tudja, hogy hősei mikor mondanak ki valamit komolyan, és mikor játszanak, vagyis a tartalmasnak szánt és a darabot valamerre mozdítani tudó gondolatok is értelmüket veszítik. A szerző olyan útra kívánja vezetni a szórakoztatás ürügyén a nézőt, amelyen jó érzéssel nem követhetjük, s a darab dramaturgiailag is megbotlik: krimiíró hőse olyasmit követ el, amire a szerző rákényszeríti, s ami ellentétben van az ő játékrendszerével. Hogy pontosan miről van szó, azt azért nem árulhatjuk el, mert a Madách Színház Kamaraszínházának előcsarnokában egy tábla titoktartásra int, másrészt, ha megmondanánk, elvennénk a darabnak azt a csekélyke izgalmát, amire épül, ami nélkül összeomlana. S akár krimiről, vagy bármilyen más darabról van is szó, ha egyetlen mondat leírásával meg lehet torpedózni értékét, izgalmát, élményszerűségét, az már magában véve is kritika. Ha a sajtó és a nézők nem pletykásak, akkor elképzelhető, hogy a Mesterdetektív, miként Angliában, nálunk is megér majd vagy száz előadást. És ez a két főszerepet játszó Mensáros László és Márkus László színészi vonzerejének is köszönhető lesz. Tehetségük és gyakorlatuk összes rutinját felhasználják a sikerért anélkül, hogy különösebben figyelemre méltó alakítást produkálnának. Lengyel György rendező a darabot elfogadta olyannak, amilyen, és úgy is állította színpadra. Képzelőereje csak akkor bontakozik ki igazán, amikor Doppler felügyelőt, Tarrant őrmestert és Higgs rendőrt teremti színpadra, Filár István, Rédei Richárd és Frankovits Péter igen meggyőző alakításában. A rendező és a színészek jobbnál jobb ötleteket villantanak fel, s nekik is komoly részük van a sikerben. Harangozó Márta Elmarad . Az Operaház igazgatósága közli, hogy techiniikai okok miatt december 2-án, szerdán délelőtt elmarad az Ember tragédiája nyilvános főpróbája. □ A FRANKFURTI TELEVÍZIÓ „A szocializmus formái” című folytatásos műsorában legutóbb 45 perces adásban foglalkozott Magyarországgal. Szegediek Sz Szekszárdon, a Babits Mihály Művelődési Központ áprilisi felavatása óta rendszeresek a színházi előadások. A mostani évadban 2800 bérletet váltottak a megyeszékhelyen vendégszereplő négy színház: a kecskeméti Katona József Színház, a pécsi és a szegedi Nemzeti Színház, valamint a veszprémi Petőfi Színház előadásaira. Több alkalommal sikerrel lépett fel a Pécsi Balett is. A szegedi Nemzeti Színházzal legutóbb olyan szerződést kötött a Babits Mihály Művelődési Központ vezetősége, amely szerint a Tisza-parti nagyváros színháza egy hétre Szekszárdiba költözik. Vendégszereplésük májusban lesz, Verdi Trubadúr című operáját, Lehár Luxemburg grófja című operettjét, és Hauptmann Naplemente előtt című színművét mutatják be.