Esti Hírlap, 1971. július (16. évfolyam, 153-179. szám)

1971-07-01 / 153. szám

PAUZS GÁBOR JELENTI BÉCSBŐL Losonczi Pál ma este fogadást ad a bécsi magyar nagykövetségen Az Elnöki Tanács elnö­kének tegnap a linzi Egye­sült Osztrák Vas- és Acél­művekben tett látogatása — az acélművek Ausztria egyik legjelentősebb ne­hézipari­­kombinátja — is­mét megerősítette, hogy minden lehetőség megvan gazdasági kapcsolataink továbbfejlesztésére. Az üzem megtekintése után mondott beszédében Lo­soncot Pál hangsúlyozta: az­ utazás célja továbbfejlesz­teni a két ország közötti gazdasági és minden irá­nyú kapcsolatainkat, és el­fogadjuk a felénk nyújtott jobbot. Ez a szándék azon­ban a jegyzőkönyvekben is realizálódik, amelyeket a napokban írtak alá: 15 magyar vállalat kötött kü­lönféle megegyezést az Egyesült Vas- és Acélmű­vekkel kereskedelmi és kooperációs együttműkö­désre. Ezzel a magyar vállalatok és az osztrák cég közötti forgalom összege eléri a három és fél milliárd schilling értéket. Az üzem meglátogatása rendkívül baráti légkörben zajlott le, a cég vezetői Losonczi Pált egy művészi szoborral ajándékozták meg. A szívélyesség, az őszin­te emberi hangulat vette körül küldöttségünket a történelmi múltú, műem­lékekben gazdag Krems városában is — az épüle­tek 51 százaléka műemlék —, ahol a tartomány veze­tői szívélyes fogadtatás­ban részesítették a magas rangú vendéget. Első útja a tanácsházára vezetett, ahol beírta nevét a város aranykönyvébe, majd a vá­ros vezetői átadták az 1436-ban alakult település aranycímerét és jelvényét. A figyelmesség egyik pél­dája volt az is, hogy a vá­rosnézés során rövid hang­versenyt rendeztek Loson­czi Pál és kísérete tiszte­letére a nemrég restaurált dominikánus templom­ban. A tegnap délután ese­ménysorához tartozik, hogy Franz Jonas, az Osztrák Köztársaság elnöke magyar vendége elé uta­zott Dürnsteinbe, s részt vett — az előzetes ter­vektől eltérően — a ma­gyar vendég további programján. Losonczi Pál és kísérete ma délelőtt egy bécsi üzembe látogat, majd fel­keresi a Bécs környéki gyümölcs- és zöldségérté­kesítő szövetkezetét, s megtekinti a mezőgazdasá­gi gépek bemutatóját. Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke ma este a bécsi magyar nagykövet­ség épületében fogadást ad az osztrák államfő tisz­teletére. Szerződés második metrószakasz építésére Ma a SZOT-ban szo­cialista szerződést ír­nak alá azok a vállalatok, amelyek a földalatti épí­tésének most következő szakaszához, legújabb munkaprogramjához csat­lakoznak. A múlt évben, novem­ber 21-én írták alá az el­ső szocialista szerződést a metró építésének első vo­nalában dolgozó nagy fő­­vállalkozók, mint például az Országos Szakipari Vál­lalat vagy a Kőfaragó- és Épület Szobrászipari Vál­lalat. Akkor elhatározták: a metró kelet-nyugati vonalá­nak második szakaszát, vagyis a Deák tértől a Déli pályaudvarig terje­dő vonalát 1972. év vé­gén átadják rendelteté­sének. A metróépítés meggyor­sításában ezután szóhoz jut a NIKEX is, amely a földalatti kocsijait, moz­gólépcsőit szerzi be szov­jet partnerétől. A Buda­pesti Műszaki Egyetem vasútépítési tanszéke ter­veket készít. A Fém­munkás Vállalat ajtókat, ablakokat szállít. A Szel­lőző Művek fontos felada­ta: a szellőztető berende­zések időbeni elkészítése. A FŰTŐBER csöveket, a szellőztetés csatornáit szállítja, szereli a metró­ba. Az Elektromos Művek dolgozói vezetik be a ká­beleket. A Telefongyárban a biztosító berendezéseket állítják elő, a gyöngyösi MÁV Kitérőgyára hozza a vágányhálózat kitérőit, váltóit. A MÁV Budapesti Építésfőnöksége síneket hegeszt, míg a MÁV Ter­vezőintézet biztosító be­rendezéseket tervez. S vé­gül a FŐMTERV a metró­állomások fölötti tere­ket, közlekedési csomó­pontokat alakítja ki, tervezi. (b. a.) Újjáválasztják az ASZÚ vezető szerveit Kairó, július 1. Mintegy hatmillió egyip­tomi adja le ma szavazatát azokon a választásokon, amelyeknek a célja az EAK egyetlen politikai szerveze­tének, az Arab Szocialista Uniónak az újjászervezése. Mint ismeretes, Anvar Sza­dat elnök májusban feloszlatta az ASZÚ vezető szerveit, amelyek az akkor lezaj­lott hatalmi harcban az elnök és hívei ellen fog­laltak állást. Az Ali Szabri vezette ellen­zék felszámolása után most a párt vezető szerveit is új­jáválasztják. Az elnök száztagú bizott­ságot nevezett ki a vá­lasztások felügyeletére. Ugyanakkor már korábban elrendelte, hogy a választá­sok tisztasága érdekében a miniszterek és más kor­mányhivatalnokok tartóz­kodjanak jelöltetésüktől, hiszen magas beosztásuk esetleg befolyásolná a sza­vazókat. XVI. évfolyam, 153. szám 1971. július 1. csütörtök Hosszú sorok kígyóznak a ravatal felé Végső búcsú a Kozmosz hőseitől Az egész szovjet nép fájdalmasan gyászolja Georgij Dobrovolszkij, Vlagyimir Volkov és Viktor Pacajev hősi halált halt űrhajósokat. Moszkvában már a reggeli órák­ban hosszú sorok kígyóztak a Szovjet Hadsereg Székháza felé, ahol a tragikusan elhunyt kozmonautákat felravata­lozták. Sokszor csak egy szál virággal a kezükben vonul­nak a munkások, diákok, háziasszonyok, úttörők, a szov­jet társadalom minden rétegének képviselői, hogy tisz­telegjenek a tudomány halott hősei előtt. Moszkva, július 1. Valamennyi ma reggeli moszkvai lap első oldalán a három kozmonauta gyász­keretes portréja látható. A lapok hasábjait elborítják a megemlékezések. Talán a legszomorúbb hangulatuk a Szojuz—11 leszállási körze­téből érkezett tudósítások­nak van. Apencsenko, a Pravda, különtudósítója a megíratlan érkezési riport helyett arról számol be: nem volt hol találkozni a „fiúkkal”. A tudósító felidézi a há­rom űrhajós rajt előtti utolsó szavait. Dobrovolsz­kij arról beszélt: ha most hirtelen lefújnák ezt az utat, s azt mondanák, nem repülhet, belehalna. Paca­jev azt fejtegette: nem tud­ja felfogni, hogy valaki kö­zömbös legyen az űrkutatás iránt, hiszen az emberiség számára óriási jelentőségű a világűr meghódítása. Vol­kov búcsúzóul azt mondta: érzi, hogy nehéz űrutazás lesz, de alig várja a pillana­­tott, amikor elkiálthatja magát — „Szervusz, koz­mosz!’’ A tudósító a továbbiak­ban arról ír, még ha valaki a rajt előtt meg tudta volna mondani, hogy valami tör­ténhet, a három űrhajós a „menni v­agy nem menni” kérdésre akkor is igennel válaszolt volna, senki se lé­pett volna vissza. Az olyan férfiak, mint ők, számolnak a veszéllyel. Noha jobban ismerik bárkinél a technika le­hetőségeit, ugyanakkor tudatában vannak az el­kerülhetetlen kockázat­nak is, ami nélkül semmi új nem történik a világunkban. Nem a rajt előtt sebtiben választották meg életpályá­jukat, egy életre szólóan döntöttek hivatásuk mellett. Hónapról hónapra láttam őket — írja a tudósító — s elmondhatom nagyon bol­dogok voltak. A boldogsá­got azonban a sors drágán adja. Konsztantyin Szimonov, a háborús regények írója a Pravda hasábjain meg­jelent búcsúztatójában a három űrhajóst a harctéri felderítőkhöz hasonlítja. Háborús tapasztalataira hi­vatkozva emlékeztet arra, hogy a felderítők tevékeny­ségének legnehezebb része a visszaút, amikor újból át kell csúszni az ellenség első vonalain. A kozmosz mostani új fel­derítését — húzza alá — teljes siker koronázta. A repülés során az összes ki­tűzött programpontot telje­sítették, a leszálló berende­zés óriási tudományos anyaggal ért földet. Ugyan­akkor három emberi szív az utolsó pillanatban szá­munkra­­ ismeretlen okok miatt nem tudott valamivel megbirkózni s így az em­beriség szegényebb lett há­rom bátor férfival, akik a Földre hozták mindazt az ismeretanyagot, amelyért életüket áldozták. Az író végezetül hangsú­lyozza: tudjuk, hogy a fáj­dalmas veszteség után a ter­mészettel vívott veszélyes harc folytatódik ugyanazzal az elszántsággal és követ­kezetességgel, amely oly alapvetően jellemzi a harc­hoz hozzászokott és az aka­dályok előtt nem hátráló szovjet embereket. Moszkvai tudósítónk, Ad­riano Guerra jelentése sze­rint közben munkához lá­tott már a katasztrófa okai­nak kivizsgálására alakult kormánybizottság. Az űrhajósok szerencsét­lensége — mint arra moszkvai megfigyelők rá­mutatnak — a Földre szállás utolsó szakaszában következhetett be. Köszörülés A Czinege Lajos vezér­­ezredes, honvédelmi mi­niszter vezetésével hivata­los baráti látogatáson a Szovjetunióban tartózkodó magyar katonai küldöttség ma megkoszorúzta a Lenin­­mauzóleumot. A delegáció ezt követően koszorút he­lyezett el az ismeretlen ka­tona sírjánál is. Drágábbak az olasz lapok Az utóbbi két évben másodszor emelkedett az olasz napilapok ára. Va­lamennyi lap 80 líra he­lyett ezentúl 90-be kerül. Párizsban befejeződtek a tárgyalások a szovjet és a francia rádió és televízió képviselői között. Kidol­gozták és elfogadták az 1971—72-re szóló együtt­működési és műsorcsere­­programot. 18 év a korhatár A jövőben 18 éves ame­rikaiak is szavazhatnak a választásokon. Az alkot­mánymódosítás életbe lé­péséhez 38 államnak kel­lett az okmányt ratifikál­nia. Ez tegnap meg­történt, Ohio állam is csatlakozott az aláírók tá­borához. U Thant részvétnyilvánítása A szovjet fővárosba, a kormány és az űrhajóscsa­­ládok címére továbbra is özönlenek a Szojuz—11 sze­mélyzetének hősi halála al­kalmából küldött részvét­táviratok. A Bermudán pihenő U Thant ENSZ-főtitkár Ko­szigin szovjet miniszterel­nökhöz intézett üzenetében mély megrendülését tolmá­csolja és kifejezi meggyőző­dését: „A három ember az emberiség küldötteként ment a világűrbe és elvesz­tésük nemcsak a szovjet nép gyásza, hanem a világ min­den népéé.” Az NDK vezetői — Erich Honecker, az NSZEP köz­ponti bizottságának első tit­kára, Walter Ulbricht, az NDK államtanácsának el­nöke és Willi Stoph minisz­terelnök — az ország állam­polgárai nevében legmé­lyebb együttérzéséről bizto­sította a Szovjetunió veze­tőit, a gyászoló családokat. Együttérzéséről biztosítot­ta a szovjet űrhajósokat és a szovjet népet az amerikai űrhajós testület is. Az üze­net hangsúlyozza, hogy az amerikai űrhajósok a világ népeivel együtt gyászolják a három bátor szovjet űr­hajóst. Végső pillantás a hősi halált halt űrpiló­tákra a szovjet fővárosban sokfelé elhe­lyezett arcképeik előtt. (MTI / Telefotó)

Next