Esti Hírlap, 1971. október (16. évfolyam, 231-256. szám)
1971-10-01 / 231. szám
• Darázsfészek — erre gondoltam a Soroksári út 160. című riportfilm közben. Darázsfészekbe nyúltak a dicséretesen vállalkozó szellemű egyetemisták, amikor egy gyárban a munkaerővándorlás okait igyekeztek kideríteni. A bérezési, munkaügyi problémákhoz csak laikusként bikonyító néző semmiféle szentenciát nem mondhat a látottakról hallottakról, a tanulságokat amúgy is az arra kinevezett és remélhetőleg nagy hozzáértéssel rendelkező gazdasági vezetőknek kell levonniuk. És nemcsak egy gyárban. Épp ezért volt nagyszerű ez a vállalkozás, és itt igazság szerint fel kellene sorolnom valamennyi részt vevő nevét, főleg a nagyon jól, okosan,és őszinte válaszokra késztetően kérdező egyetemistákat. Olyan témának adtak nagy nyilvánosságot, amelyről minden munkahelyi közösségben egymás között beszélnek az emberek. Hadd idézzünk csak egy példát: egy kilépett munkatársuk helyett az ottmaradottak végzik el a munkát, mert a követelmények ugyanúgy szorítják őket, mintha nem csökkent volna a létszám. Annak a kilépett munkásnak a munkabéréből azonban csak „valamit” kapnak, hogy — idézem! — befogják a szájukat. Vagy: tessék csak meghallgatni, mit mondanak maguk a személyesen érintettek arról, hogy egy régi, jó munkás — háromgyermekes apa! — kevesebb órabérért dolgozik, mint az újonnan jött szakmunkás. Ők maguk is igazságtalannak tartják ezt. De mindez nem a tv-noteszben vár bővebb kifejtésre. . (bársony) Színhely: a Pilvax Folytatja a múlt évadban sikerrel megindult több nyelvű irodalmi estek sorozatát az V. kerületi Tanács Belvárosi Népművelési Fóruma. A színhely idén az Intercontinental helyett a még stílusosabb Pilvax kávéház lesz. A több nyelvű irodalmi szalon háziasszonya Mikes Lilla. Közreműködői többek között Bánki Zsuzsa, Brachfeld Siegfried, Cs. Németh Lajos, Gál Gabriella, Gera Zoltán, Fényes Szabolcs, Hajdú Júlia, Horváth Tivadar, Máté Péter, Mensáros László, Mikes Lilla, Ráday Imre, Sütő Irén és Zsolnai Hédi. A nagy érdeklődés miatt a műsorokat az eddiginél gyakrabban és műfajilag változatosabban rendezik. Minden vasárnap délután 5 órai kezdettel tartanak előadást. Tervezik az élő magyar irodalom reprezentánsainak idegen nyelvű szerzői estjeit, francia, német és angol sanzonesteket, előadják a magyar irodalom klasszikusainak és a modern magyar költészetnek legsikeresebb műfordításait. Az érdeklődő hazai közönségen kívül számítanak a külföldi turisták látogatására is. Az első előadás október 17-én lesz. PEST-BUDA SZÁZADAI Belvárosunk tegnap és ma Egy jóslat beteljesült ♦ Négyezer év dióhéjban A neves magyar archeológus, Römer Flóris, akinek Budán van utcája, közel száz esztendeje könyvet írt A régi Pest címen. Régészeti és hadtörténeti megfontolások alapján feltételezte, hogy a Belváros magvának környékén római erődítménynek kellett lennie. Tette ezt akkor, amikor még nyomát sem ismerték Contra Aquincumnak. (Kár, hogy a Belváros mai monográfusai ezt nem említik.) Erődmaradványok A Minerva Kiadónál megjelent Belvárosunk tegnap és ma című kerületi monográfia azzal indul, hogy az Erzsébet-híd pesti hídfőjénél 1898-ban rábukkantak egy III. századi erőd maradványaira, amelyet a rómaiak építettek, hogy megvédhessék a legészakibb városukat, Aquincumot, az általuk barbárnak nevezett törzsek megmegújuló támadásai ellen. Az erőd újabb részleteit tárták fel 1930-ban, amikor a mai egyetem helyén állott régi piarista házat lebontották. Nagyságát jelzi, hogy egyik fala az Apáczai Csere utcában, a másik a Pesti Barnabás utca vonalában halad, teljes feltárását azonban a meglevő műemlék értékű épületek lehetetlenné teszik. Látható része így is impozáns, hiszen falait három és fél méter vastagságúra méretezték. Innen indulva és az ősibb korokba is visszatekintve, tömören vázolja a kötet Pest belvárosi részének 4000 esztendős történetét. Széles látókörrel, az eddigi kutatás adatainak új csoportosításával kapunk képet a bal parti város települési centrumának évezredéről, amit mi, természetesen, nem követhetünk itt nyomon. Jó lelkiismerettel ajánljuk viszont minden városát szerető embernek, hogy lapozzon bele a kötetbe. Megéri a fáradságot, feküdt a helyén, a margitszigeti apácák birtokolták. A tulajdonjogért évtizedekig húzódó pereskedés folyt a városi polgárság és az apácák között, csakúgy, mint a vizahalászat jogáért. A vizák különösen szerették a Margitsziget fölött a Dunában fakadó hőforrás környékét, ahol gazdag zsákmányt biztosított a halászatuk. Ezért kardoskodott mindkét fél évtizedeken át a maga igaza mellett. A pert Pest 1752-ben megnyerte, akkorra azonban a vizahalászat sokat vesztett a korábbi jelentőségéből. Birtokukba vehették azonban Újbécset, amelynek helyén ma hivatali paloták, műemlékek sora emelkedik, bár sehonnan sem derül ki, hogy melyik témát ki dolgozta fel, így aztán kollektíven értékelhetjük csupán eredményes munkájukat. A Belvárosról, Pest ősi település magváról közhasznú, kiállításában is szép kötetet készítettek, amelyet elírások nem éktelenítenek, sőt a nyomda ördöge sem ólálkodott a könyv születésénél. Puruczki Béla Vizahalászat a Dunáti Contra Aquincum “megalapításától ugorjunk előre kerek másfél ezer évet, máris az 1700-as évek elején vagyunk, amikor még nyoma sincs Lipótvárosnak. Ezt azért hangsúlyozzuk, mert a kötet szerzői a hajdani városnegyedet is beleértik a Belváros fogalmába, azonosítva azt az 1950-ben létrehozott V. kerülettel. Ezt teszi egyébként — helyesen — a mindennapi gyakorlat is, noha múltjuk erősen eltérő. Az ősi Belváros természetes település, Pest néven elmúlt ezeréves, Lipótváros 200 éve született tudatos várostervező munka nyomán. Az 1700-as évek első felében még Újbécs puszta Szóra bírt névtáblák Ezt az alcímet a kötetből merítettük, amely tisztes terjedelemben foglalkozik az V. kerületi utcahálózat névtörténetének tanulságaival. Minden érdemleges forrást megtalálhatunk időrendben, így is hasznos tanulmány, de aki például a Károlyi Mihály utca elnevezéseinek a változataira lenne kíváncsi — mégpedig mind a járókelőt, mind a szakembert ilyesmi érdekli elsősorban —, annak öt-hat helyen kell megkeresgélnie. Célszerűbb lett volna az anyag utcák és terek szerinti csoportosítása. Két fejezetben ismerkedhetünk a kerület építészettörténetével, az emlékművekkel, az irodalmi és színházi emlékekkel, majd kitűnő szépirodalmi szemelvényeket nyújtanak egy fejezetben a Belvárosról. Kötetnyi szemelvény állhatott a rendelkezésére, amiből Petőfi, Jókai, Nagy Ignác, Krúdy, Gelléri Andor Endre és Illyés Gyula számára jutott hely. Éppen az irodalmi szövegek gazdagsága miatt kénytelen megjegyezni a kritikus, — aki nagyon szereti Krúdyt, ifjabb éveiben sokat olvasott Jókait —, hogy elég lett volna négy-négy szemelvény helyett csak egyszer szerepeltetni őket, így másoknak is jutott volna tér. Méltó terjedelemben mutatják be a munkásmozgalom történetét, sétára invitálnak térben és időben a Belvárosban, tizenkilenc kitűnő régi metszetet láthatunk a hajdani Pestről, tizenhét felvételt a máról, sőt, hat makett a jövőbe is bepillantást enged. A kötet tizenhárom fejezetét — bármelyik önálló tanulmány lehetne — tizenegy munkatárs írta, stílusuk, mégis egységesnek hat, ami bizonyára a szerkesztő, Szilák Józsefné érdeme. Bár a címoldalon feltüntették a szerzőket — Barta András, Biró Ferencnél Derzsi Ottóné, Homokay Zsolt, Koós Tamás, Köti János, Móra Gábor, Rajna György, Simó Kálmánné, Szabó Sándor, Székely Gá KEI KIÁLLÍTÁS Grúzia. A léckerítés előtt kucorgó, nagy szakállas öregapó egy népi szent áhítatával és egy vén borissza kacsintó boldogságával szorítja magához a hatalmas korsót. Egy másik munkán népviseletbe öltözött paraszt guggol a karcsú szőlővenyige előtt, s szinte varázsolva, növekedésre biztatja a gyönge ágat. Méltóságteljes komolyságot és a szentek átszellemült egyszerűségét érezni Sota Rusztaveli, az első grúz költő portréján. Hogy a költő arcvonásait minél hívebben ábrázolhassa, néhány évvel ezelőtt Jeruzsálembe utazott, és ott sikerült meglelnie Rusztaveli eredetinek tartott képmását. Koba Guruli grúz ötvösművész kiállításán — az Iparművészeti Múzeumban — mese, legenda, folklór és valóság keveredik egymással. Figuráin az ikonok komor szentjeinek vonásai éppúgy felismerhetők, mint a népi portrék játékos egyszerűsége, s az ősi grúz ötvösművesség megannyi szépmotívuma. És mindezt a modern látás- és kifejezésmód izgalmas újszerűségével. Lépés a térben, vagy Szerelem című kompozíciója rendkívül kifejező, érzékletes és absztrakt is, tartalmában, formájában egyaránt szemmel követhető, élvezhető. Bármilyen témához nyúl, legyen az történelmi, lírai, vagy ném ihletésű, könnyedén engedelmeskedik neki az anyag, így az egyes figurák leegyszerűsített formája és a kompozíció egésze szinte új létezési formát ad a réznek, a domborításnak, s mint testvérországot, engedi érvényesülni a rücskös, időeste fát. E szép, értékes kiállítás láttán felébred a vágy, milyen jó lenne egyszer az Iparművészeti Múzeumban egy teljes grúz ötvösművészeti bemutatót látni. a Szívósan kapaszkodó kúszópálmák, szeszélyesen tekergőző Indák, szélbehajló ágak, buja növények tövén búvó madarak, s a piros napkorong előtt kitárulkozó legyezőpálmák. Rendbe komponált természet — a természet rendjének tobzódása. Kitűnő grafikusművészünk, Raszter Károly legújabb, a Kulturális Kapcsolatok Intézete kiállítóhelyiségében rendezett tárlatán kubai tanulmányútjának termését sorakoztatta fel. Nemrég lapunknak adott interjújában is említette: a múlt évben két hónapot töltött a távoli országban. Szinte szünet nélkül dolgozott. Rajzmappával, rézlemezzel a hóna alatt, egy riporter gyorsaságával, szenvedélyességével járta a vidéket, s a helyszínen rögzítette, rajzolta, vagy karcolta rézlemezbe a friss élményt. Képzeletét elsősorban Havanna környéke, Vignales, Hamingway kertje és a Varadeo tengerpart ragadta meg. Lapjai erőteljes gondolati tartalmat hordoznak, a szüntelenül éledő, változó táj karakterét mutatják be. A természet rendjét, törvényszerűségeit, dinamikáját feltáró munkáin az ember megjelenítése nélkül is felidézi a táj lakóinak életét. A kiállítás ismét bebizonyítja a rendkívül , tehetséges alkotó művészetének gazdagságát, varázsát a mai magyar grafikában elfoglalt helyét. (harangozó) Az Állami Bábszínház művészei nagy sikerrel mutatkoztak be Moszkvában, Obrazcov színházában. Képünkön A fából faragott királyfi bábváltozatának szereplői: Elekes Idál, Gyurkó Henrik, Szakály Márta, Havas Gertrud, B. Kiss Itván, Kardos Melinda és Pataki Imre megköszönik a közönség tapsait. Középkori Szabó család THEOPHÁNIA — NÉGYSZÁZ ÉVES MAGYAR DARAB A RÁDIÓBAN „Theophánia, azaz Isteni Megjelenés, új és igen szép comoedia első atyáinknak állapottyáról, az emberi tiszteknek rendeléséről avagy grádicsáról”. A budapesti művészeti hetek keretében mutatják be a Rádióban ezt a különös című és műfajú darabot, amelyet 1574-ben szerzett bizonyos Szegedi Lőrincz mester. A töredékes régi magyar vígjáték felkutatásáért és rádióra alkalmazásáért az érdem Nyerges András dramaturgot illeti, ő írta át, egészítette ki a befejezetlen iskoladrámát. — Hogyan bukkant rá erre az ősmagyar darabra? — Régi szenvedélyem a középkor elfelejtett magyar darabjainak, „együgyű” játékainak a kutatása. Ezek a vígjátékok mindig valami bibliai históriát dolgoznak fel sokszor nagyon eredeti szemlélettel és egészséges humorral. Mindez vonatkozik a Theophániára is, amelynek külön érdekessége, hogy a 400 évvel ezelőtti magyar nyelv érintetlenül szólal meg benne. — Miben áll a darab modern feldolgozása? — A történet középpontjában a bibliai őscsalád áll, amely a rádiós változatban középkori magyar Szabó családként jelenik meg. Ezt a célt szolgálja Vujicsics Tihamér ötletes zenéje és Marton Frigyes rendező szereposztása: Éva Anyánkat Gobbi Hilda, Ádámot Rajz János, a Jóistent Maklári János játssza. A mesélő szintén a Szabó családból jól ismert Dékány Kálmán. A darabot október 8-án 19.40-kor hallhatjuk a Kossuth Rádióban. Ézsiás Erzsébet A MAGYAR PANORÁMA címmel közölt cikksorozatot az új magyar filmről Gérard Langlois a párizsi Les Lettres Francaises című hetilap szeptemberi számaiban. Írásaiban beszámol legutóbbi magyarországi utazása során szerzett benyomásairól, s közli Kovács Adrással, Kósa Ferenccel, Szabó Istvánnal, Gábor Pállal, Simó Sándorral, Elek Judittal, Kézdi-Kovács Zsolttal és Sándor Pállal folytatott beszélgetéseit. □ KELETI JENŐ festőművész munkáiból ma kiállítás nyílik a Képcsarnok Mednyánszky termében. A tárlatot Somos Miklós festőművész nyitja meg. A SZÉLESVÁSZNÚ MOZI kezdte meg működését a Pamutfonóipari Vállalat kaposvári gyárának leányszállásán. Ez az egyetlen szakszervezeti mozi Somogy megyében, ahol eddig csak normálfilmeket játszhattak, most 20 ezer forint értékű társadalmi munkával a gyár dolgozói alakították át szélesvász STAUBTUCH aerosolos bútorfényesítővel végezze! Csillogó fény, tiszta felület, portaszító hatás. . Egy keveset permetezzen a portörlő ruhára és így törölje le a bútort. Már egyszeri használat is meggyőzi a termék kiválóságáról. Háztartási boltokban, áruházakban kapható. Forgalomba hozza: