Esti Hírlap, 1972. január (17. évfolyam, 1-25. szám)
1972-01-03 / 1. szám
COPFOS LEVENTE A KÉPERNYŐN Vadászpuskával lőtt poén Az igazán rosszmájú kritikus azzal kezdhetné szilveszteri beszámolóját: ezért a műsorért kár volt megrövidíteni a Cirkusz csillagait. Rossz májjal azonban orvoshoz kell menni, s nem tévékritikát írni. Sok éves, kitartó és el kell ismerni: sikeres — munkával a tv leszoktatott bennünket arról, hogy az év utolsó programjából „országos ügyet” csináljunk. Ne legyünk igazságtalanok, a szilveszteri műsor nem 20 óra 55 perckor kezdődött. Vendégségbe készülődés közben hallhattuk György István Kérek egy sztoriját, s az Ősbudavár könnyen, kellemesen tálalt slágereit, feltehetően a mai Moulin Rouge-ból. Éjféltájt, több pohár ital után rémlett fel: most megint találkozhattunk az ősbudavár egyes szereplőivel, egy hasonló jellegű összeállításban. Dehát, kis ország vagyunk, s egyébként is ez idő tájt már bontani kellett a pezsgőket. Igaz, akkor is érezni lehetett, hogy kis ország vagyunk, amikor végignéztük a humoristák Fórumát, majd a szilveszteri műsor szerzőit, s alig találtunk némi különbséget. Ám, nem kell a kákán is csomót keresni. A miniszterek egyáltalán nem vicces dolgokat kérdeztek, s a humoristák tartották magukat klubuk szokott színvonalához. Várhatóan a miniszterek nekik ítélik az év Herkules-díját. (Kivétel talán Radványi Barna, aki most elemében volt.) Semmi sem volt jó a szilveszteri műsorban? Ezt becsülettel egyetlen magyar állampolgár sem állíthatja, már csak azért sem, mert valószínűleg a tévé elé szögezett kritikusokon kívül, senki se látta az országban elejétől-végig az egész műsort. (Ebben, igaz, a likőr- és szesziparnak jelentős része volt.) A kritikus pedig becsületszóra kijelentheti, volt nevetni való is a műsorban. Időrendi sorrendben először talán az ülésegyüttes kedves paródiáján, mindenekelőtt persze az úttörőzenekaron és a copfos Leventén. Azután Brachfeld Siegfried vadászpuskával lőtt egy-két poént, majd Szuhay Balázs hódított Nemeskürtyként. Úgy látszik, Kulcsár Istvánról se lehet két bőrt lehúzni, mert most viszont a róla készült paródia volt gyengébb. Kedvesen kabarézott Koós és Suka a Ki mit tudban, s a Szilveszter-est fénypontja Hofi-Rózsa Sándor-Géza volt. Leheletnyivel ugyan hosszabbra nyúlt a paródia a kelleténél, de így legalább volt időnként egy kis szünetünk, szemet törölni. Végül jött Alfonzó az Interfórumban, hogy ki tudja hányadszor adja elő külföldi zenészparódiáit. (Legutóbb nagyon-nagyon régen — egy nappal Szilveszter előtt — láthattuk hasonló típusú produkcióit.) Ám, az igazsághoz tartozik, hogy az Unter fórum aktualitása és Alfonzó közönségtisztelete —, hogy tudniillik mindig kitalál még valamit, maszkban és játékban — ezt a számot is a szórakoztatóbbak közé emelte. Mi volt még? Jobb-roszszabb villámtréfák és soksok közreműködő. Amit — Szilveszter délután Szepesi Györgyék a csillagokat is lehozták volna az égből a Hívjon — megyünk című monstreműsorban. Hívtuk őket, ők jöttek, kértünk, s teljesítették. Nem volt olyan különleges kívánságunk, amit ez az öt órán át tartó különleges adás ne teljesített volna. Kicsit talán még gyámoltalanok is voltunk mi, hallgatók, s alig mertünk élni a felkínált, lehetőségekkel. Nem baj, jó lecke volt ez, hogy 1972 szilveszterén majd bátrabbak legyünk. Mert, reméljük, újra jelentkezik majd e bámulatosan izgalmas, játékosságában kedves, nemcsak a kívánságokat, hanem az álmokat is teljesítő műsor. Egy kisfiú kérésére, kedvenc dallamainak ritmusára, Schirilla György átúszta a jéghideg Dunát, s úgy tűnik, most már nemcsak hosszú futására, hanem tartós fürdésére is mindig számíthatunk. Járóka Sándor és zenekara Lőrincen a Borsos-família fülébe húzta, Koós János és a Stúdió 11 pedig Arankának, a hajóskapitány feleségének játszotta a Kapitányt. A Metró a metróban muzsikált egy fiatalember óhajára, Szilágyi János virsliért rohangált egy hallgatónak, Fikár László asztalt foglalt, Várad! Hédi pedig szó szerint ágyhoz szállította a mesét két pöttöm fiúcskának. S még folytathatnánk: szerelők igyekeztek vízcsapot javítani, tévét reparálni, utcasarkon villanykörtét szerelni. Vagyis: a különleges szilveszteri közönségszolgálat valóban különleges volt, s ezen túl friss, vidám, olajozott, valóban tettre kész, minden kívánságot teljesítő, tudó, lebilincselő műsor. Név szerint nem dicsérnénk meg senkit, mert minden közreműködőnek kijár a dicséret, szerkesztőnek és szeretőnek, riporternek, technikusnak, szereplőnek és a hallgatónak, mert ezt a műsort mi mindanynyian csináltuk: a rádiósok a hallgatóval, a hallgatók a rádióval versengtek. Úgy érezzük, mindkét tábor kitűnően szórakozott. (harangozó) * A Rádió kabarészínházának szilveszteri kiadása nem akart más lenni, mint amilyen az év többi 11 talán ez volt a műsor újévi előzetes ajándéka — kivételesen a televízióban sem ismertettek részletesen. Akkor miért tegye ezt a kritikus? Az óra pontosan járt — éjfélkor a tévére is koccintottunk, s természetesen a majdnem kétmillió előfizetővel együtt mi is boldog új évet kívántunk. Bernáth László adásában, amikor rendszerint jó. Ugyanazt csinálták, amit eddig, csak nem egy, hanem két és fél órán át. Rokonszenves a Marton Frigyes—Szilágyi György duó rutinos, mégis frissen ható, gyakorlott, mégis eredetien szórakoztató szerkesztési-rendezési munkája. És bölcs is. Mert tudják ők, hogy a túlságosan nagyot akarás, a szupererőlködés gyakran kudarcba fullad, vagy legfeljebb félsikert hoz. Akadtak ebben a szilveszteri hosszúságú rádiókabarészínházban fáradt pillanatok, mosolytalan járatok is, miként év közben is előfordulnak. Ezúttal a Gebin Rádió, Budapest! című szám tűnt a leggyengébbnek. S bármily fordulatos volt is a Szerelmünk, Óbuda! című jelenet humora, tömörebben még jobb lett volna. Remélem, az újévben nem tekintik többé humorforrásnak az egyik színigazgató kövérségét, a másik kopaszságát. S az utolsó kifogás: kevés volt a zenei anyag, kivált, hogy Tolcsvayék pompás beatparódiája fel is fokozta igényeinket. Most még arról, ami különösen tetszett. Komlós János az egész est derűjét, hangulatát, szellemét intonáló nyitó konferansza. Baktai Ferenc találó és remekül eljátszott (Agárdi, Csákányi) Nyomják Krahácsot... jelenete. Novobáczky Sándor posta-pamfletje. (Rajz, Schubert). Angyal János paródiái. Szilágyi György balladája a lélekvándorlásról. És Tímár György elegáns, szellemes, csavaros nyelvi öltései. (barabás) KÜLÖNLEGES KÖZÖNSÉGSZOLGÁLAT Szilveszter & rádióbolii □ ÁTDOLGOZOTT, bővített kiadásban jelent meg Szigeti József akadémikus, összefoglaló műve, a Bevezetés a marxista-leninista esztétika problémakörébe. □ GAZDAG kiállítási program várja a miskolci érdeklődőket januárban. Január közepéig tart nyitva a VI. Országos Grafikai Biennálé, majd Mizser Pál festményeit, faliszőnyegeit és grafikáit mutatja be a Miskolci Galéria. Január második felében a hódmezővásárhelyi művészek kiállítását rendezik meg. □ BÉKÉSCSABÁN, ahol a múlt évadban Shakespeare II. Richárdját játszotta a Jókai Színház, most — folytatásként —, a IV. Henriket mutatják be. A címszerepet Lengyel János játssza, Falstaffot Simon György, az ifjú trónörököst Körtvélyessy György. A rendező: Sándor János. □ DOKUMENTUMOK, eredeti jelentések, visszaemlékezések alapján készült Hollós Ervin Rendőrség, csendőrség, VKF2 című, a horthysta politikai nyomozó szakszolgálatok szervezetét és munkamódszereit bemutató könyve. A kötet a Kossuth Könyvkiadó gondozásában látott napvilágot. Két kiállítás Január 7-én két kiállítás nyílik Budapesten. A Fényes Adolf teremben dr. Pogány Ö. Gábor, a Magyar Nemzeti Galéria főigazgatója nyitja meg Cságoly Erzsébet festőművész kiállítást. A Kulturális Kapcsolatok Intézete Dorottya utcai termében pedig Brit művészek grafikái, 1948—1960 címmel nyílik tárlat. BMI-klUm: Gaál Éva magántáncosnő és Némethy Sándor címzetes magántáncos az Operaház két balettművésze a Budapesti Balettbarátok Klubja vendége a január 9-én délután 3 órakor kezdődő klubnapon. Levetítik Galina Ulanova és Malika Szabirova balettfilmjét is. LISZT FERENC: „Úgy dolgozom, mint egy szegény kutya..." KÉZÍRATRITKASÁGOK PÁRIZSBAN Karácsonyra jelent meg Párizsban a legnagyobb autogram- és kéziratcég, a rue de Seine-beli Bernard Lolié gazdag katalógusa. Egy példánya eljutott Budapestre is. Érdekes anyagában érdemes böngészni. Az árak magasak, ami tanulsággal szolgál; nálunk is jól kell sáfárkodni a hasonló értékekkel. Loiré katalógusának magyar szempontból legérdekesebb információja Liszt Ferenccel kapcsolatos. A 23 éves Liszt Ferenc leveléről van szó, amelyet 1838. november 4-én írt Lamennais abbénak. Hosszasan ecseteli benne párizsi napjainak nehézségeit, azt, hogy nem tud találkozni senkivel, mert küzdenie kell a megélhetésért. „Tizenöt hosszú nap óta nem jutok le az utcára sem — közül —, mert szinte pihenés nélkül úgy dolgozom, mint egy szegény kutya! (... comme un pauvre chien.)” Ezt a levelet 1500 frankért adják el. Az ausztráliai születésű Keith Michell főszereplésével, VIII. Henrik hat felesége címmel, tévéfilmsorozat készül Londonban. Képünkön: a főszereplő, hat filmbéli felesége társaságában. „VALENTINE, VALENTINE..." Maurice Chevalier halálára Az utolsó volt a régi nagyok közül, akik fémjelezték a Casino de Paris, Folies Bergere, Moulin Rouge és az Alhambra műsorait. Egész Franciaország gyászolja férfisztárját, a kuplék koronázatlan királyát. Chevalier már régebben megírta emlékiratait, elmesélte pályafutásának kalandos történetét, miképpen lett az artistából, utcai énekesből Párizs szmokingos, szalmakalapos jelképe, a nép kedvence. Karrierjét a század elejének népszerű primadonnája Mistinguett egyengette. Kültelki bisztróban fedezte fel. Beleszeretett. Ő csinált belőle híres embert. 1914 őszén Chevaliert behívták katonának. Közlegényként került a frontra. Egy rohamnál megsebesült és német hadifogságba vitték. A háború után, 1920-ban aratta első igazi sikereit. Mintegy félszáz filmben játszott, nemcsak francia, hanem hollywoodi műtermekben is. Partnerei közé tartozott Greta Garbo, Marlene Dietrich, a „Víg özvegy” filmváltozatában pedig Jeanette MacDonald. Mindenfajta szerepkörben csillogtatta tehetségét. Táncolt, pompás humora volt, s jól tudott bánni érdes, rekedtes hangjával. Filmjei világsikert arattak. Mi utoljára egy jótékonycélú fellépését láthattuk a televízió révén. Visszavonultan élt fivérével kastélyában, de Párizs XVIII. kerületében a Rue Ramey 34-es számú ház falára bizonyára emléktábla kerül majd, hogy ott lakott évtizedeken át. Már nem énekli többé széles mosollyal híres dalát: „Valentine, Valentine.. ARAGONTÓL ZOLÁIG Aragon egyik versének 2500 frank az ára, míg Baudelaire-vers 1500 frankért kapható. Jean Cocteau-nak egyik André Gide-hez írt levele: 3000 frank. Claude Debussy Rimbaud-nak küldött levele éppen olyan érdekes, mint Claude Monet írása későbbi hitveséhez, Mussetnak Rachelhez, a színésznőhöz írt verse drágább: 3500 frank. Verlaine és Zola több kézirata „keres gazdát”. Zola arról számol be orvosának, hogy ő, aki annyi pénzt keresett a könyveivel, sohasem tudott magának megfelelő életkörülményeket teremteni. Furcsa, hogy miképpen kerülhetett a Loiré-cég birtokába — eladásra — néhány olyan könyv, amit baráti dedikációval láttak el. Az még valahogyan érthető, hogy régi ajánlásoktól megválnak az örökösök, így van ez egy Zola-kötettel is, amelyet „Paul Cézanne-nak, öreg barátomnak” dedikált az író. De miképpen juthatott oda André Gide Malraux-nak „igaz szívből” ajánlott könyve? Marcel Pagnol mit sem tehet arról, hogy Louis Jouvet-nak oly melegen ajánlott „Fanny”ja is ott díszeleg a kéziratárusnál. A legdrágább mű egy Aristide Maillal-kötet, a szobrász litográfiáival: 3000 frank. Galamard könyvkiadó özvegye is számos, a férjének dedikált kötetet adott át eladásra, egyebek között Proustét is. ÉS KASSÁK... Felfedezzük a katalógusban Kassák Lajos nevét. Az aláírással ellátott kötet a „Le Cheval meurt, les Oiseaux s’envolent”, amelynek magyar eredetije „A ló meghal, a madarak kirepülnek”. A francia kiadás 1971-ben jelent meg Philippe Dome és Papp Tibor fordításában, Vasarely Victornak és Kassák Lajosnak illusztrációival. 600 frank ... Végül még egy magyar vonatkozású dedikált kötet: Vértes Marcellé, aki Colette 1927-ben megjelent regényéhez készített litográfiákat. Kristóf Károly