Esti Hírlap, 1972. június (17. évfolyam, 127-152. szám)
1972-06-01 / 127. szám
Gyorsan szárad, nem pereg A csetényi Petőfi Termelőszövetkezetben két éve foglalkoznak anyarozs-termesztéssel. Az idén a termő területet 150 holdra növelték. Ezt az indokolta, hogy 12 ezer forintra nőtt az anyarozs mázsánkénti ára. A szövetkezet nagy teljesítményű Coll Mann szárítóberendezést vásárolt. Az új berendezés a víztartalomtól függően óránként 10 tonna termést szárít meg, így az anyarozsot viaszérésben learathatják, s nem pereg ki az értékes gyógyszer alapanyag. LEGÚJABB: A TYLER-VÉDJEGY Jászberényi jubileum Kiválóan vizsgáztak • Népszerű a világpiacon • Indul a klímaprogram Jubilál a Lehel. A Jászság fővárosában, Jászberényben éppen két évtizede hagyta el a gyár kapuját az első késztermék — húszéves a Hűtőgépgyár. Ezt kérték A jásziak jogosan büszkék gyárukra: az idén öt és fél ezer dolgozóval elérték a kétmilliárd forint termelési értéket és célul tűzték a kétmilliárd túllépését is. Egyes termékeik az állandó műszaki fejlesztés eredményeként elérték a világszínvonalat, sok nyugati ország áruháza felvette katalógusába a Lehel hűtőszekrényt. Már az 1958-ban kiadott első háztartási hűtőszekrény is kiválóan vizsgázott, csak megjelenése hagyott sok kívánnivalót maga után. A húsz éven át vezetett szervizstatisztika viszont pontosan mutatja: a mennyiségi növekedés, az esztétikai megjelenés nem rontott a hűtőszekrény minőségén, népszerűségén. A hazai piacon kívül jól vizsgázott külföldön is. Erre az évre 320 ezer különféle háztartási hűtőszekrény gyártását tervezik Jászberényben, s ebből a mennyiségből a belkereskedelmet — 220 ezer hűtőszekrény — teljesen kielégítik. A múlt évi BNV-n díjat nyert S—140 literes hűtőszekrény sorozatgyártása még a múlt év nyarán megkezdődött, s az idén csak ebből a típusból 15 ezret szállítanak a belföldi vevőknek A nyugatnémet vevők kérésére és piackutatásuk alapján kialakított asztallapos kivitelű egy-, két- és háromcsillagos kompresszoros hűtőgépeiknek is nagy sikerük volt a különféle kiállításokon. Az idén kérdik Az idén kezdték meg a 210 (10 K típusú kéthőfokú hűtőszekrények gyártását és értékesítését. Ez a hűtőszekrény már a hűtőkultúra továbbfejlődésének jegyében született, a tervezők különös figyelemmel voltak a mirelitételek gyors terjedésére. Az új hűtőszekrény 60 literes, külön ajtós mélyhűtőtérrel és mínusz 18 fokon tartósan tárolható benne minden mirelitáru. A gyár háztartási hűtőszekrényeket szállít Csehszlovákiába, Lengyelországba, Bulgáriába, de igen jelentős felvevő piaca van a Német Szövetségi Köztársaságban is Az idén megjelent a Lehel hűtőszekrény a Német Demokratikus Köztársaság üzleteiben is és azonnal 15 ezer darabot rendeltek. Érdekesség: szállítanak hűtőszekrényt Görögországba és Ausztráliába is. A Lehel megállta helyét a mind nagyobb piaci versengésben. 1972 fordulópont a vállalat történetében. Az idén megkezdik a Tyler védjeggyel ellátott hűtött és hűtetlen vendéglátóipari berendezések gyártását. Jászárokszálláson ezekben a napokban ér véget a 8000 négyzetméter alapterületű gyártócsarnok építése, szerelése és indulhat a sorozatgyártás. A Tyler védjeggyel ellátott áruházi polcaik még ebben az évben megjelennek a nyugateurópai piacon, kiegészítik a hűtött pultok sorát. Ez a berendezés kiválóan alkalmas a szupermarket jellegű áruházak, de kisebb üzletek korszerűsítésére is. Ugyancsak a jászárokszállási gyárban készítenek — még az idén megkezdődik a sorozatgyártás — speciális klímakonvektorokat. IGÉNYES FOTÓSOKNAK Ismét kapható az EXAKTA RTL 1000 PRIZMÁS FÉNYKÉPEZŐGÉP Pancolar 1:8,50. Áratokkal: 6700 Ft OTP-hitellevélre is megvásárolható. Külön iroda A klímaprogram iránt ma országos az érdeklődés. Ezért a Jászberényi Hűtőgépgyár a negyedik ötéves tervben ezt a gyártmánycsaládot széles körben kifejleszti, megteremti a termékek gyártási feltételeit. Újdonságukkal elsősorban a könnyűszerkezetes építési módhoz akarnak kapcsolódni. Az új építési móddal készülő épületekben elengedhetetlen feltétel a lég- és klímatechnikai berendezések alkalmazása. E célból a gyár már 1970 márciusában klímatechnikai irodát hozott létre, amely megteremti az ajánlat, a tervezés, a gyártás és a szerelés összhangját. Békés Attila A Déli pályaudvarnál az építkezés területe naponta változik. Most már lassan kivehető a végleges kép: impozáns vasbetonszerkezeteket emeltek, tetszetős, széles betonköríveket húztak. A felszíni csarnok háromszorosára nagyobbodik, már kivehető, a majd a régi építményhez kapcsolódó új egység is. A szép állomásrendszer is épül, jól látható az aluljáró nyitott — a Baross térihez hasonló — „teknője”. Felvételünkön készül az ívesen kanyarodó tetőszerkezet vasbetonszerelése. SZOMBATON, VASÁRNAP Tisztítják a tartályokat A Győri Szeszipari Vállalatnál idény vége van. Ilyenkor a legfontosabb munka a melasz tartályok tisztítása és a lerakodott, megkeményedett cukor eltávolítása. Mindezt a gyár szabadnapos dolgozói szombatonként és vasárnap végzik. Csákánnyal és lapáttal takarítják a tartályokat. Ez a munka a szocialista brigádokban vállalásként szerepel, de a többiek, fiatalok és idősebbek, fizikai és szellemi munkások egyaránt részt vállaltak a munka elvégzéséből. NEHÉZ ÜGY Zilált tekintetű, sápadt férfi kopogtatott az ajtómon. — Foglaljon helyet — mondtam udvariasan. Látogatóm nagy, kék kockás zsebkendőjével megtörölte a homlokát: — Egy témát hoztam, engedelmével. Ezt tessék megírni. .. A vékony, keszeg ember nagyot, keserveset sóhajtott: — A szépen, harmonikusan indult házasságot rövid idő alatt feldúlja az egyik durvasága, garázdasága, mértéktelen italozása. — Sajnos, ez nem ritka jelenség. Sok boldogan induló családi életet rombolt már szét a férj agresszivitása, részegeskedése. — Igen. De ezúttal a feleségemről van szó — legyintett rosszkedvűen vendégem. — Házasságunk első hónapjaiban nem volt semmi baj. Boldogok voltunk, derűsen, kiegyensúlyozottan éltünk. Fél éve voltunk férj-feleség, mikor az egyik fizetésnapon az asszony nem jött haza időben. Ilyen még sohasem fordult elő. Kétségbeesetten telefonáltam a rendőrségre, a mentőknek. Sehol semmi hír. Hajnali három órakor került elő az aszszony becsípve. A kabátja zsebéből kikandikált egy félig teli rizlinges üveg. Kérdésemre, hogy hol volt, elmondta, fizetésnap lévén, cimboranőivel beült egy vendéglőbe. Mindenki rendelt egy rundot, ő sem maradhatott ki a sorból, hiszen, ha nem tart velük, és hazasiet papucsfeleségnek nézik. — Érdekes — mondtam elgondolkozva. — De nem ez a jellemző. Elsősorban a férfiak azok, akik ... — Lehet, hogy nem ez a jellemző és a statisztika szerint az iszákosság, a durva magatartás a férjeknél fordul elő jóval gyakrabban, de attól én még hetente kétszer járhatok kezelésre az SZTK-ba. — Miből kifolyólag? — A feleségem keze nyomából kifolyólag. Sajnos, nálam jóval nehezebb súlycsoportot vettem feleségül. Hiába, a szerelem nem ismer kilókat. Ha iszik, goromba, mint a pokróc. A múltkor, amikor fizetésnapon, megvártam a munkahelye előtt, hogy elkérjem a pénzes borítékot, úgy megpofozott, hogy nyolc napon túl gyógyuló sérüléseket szenvedtem. Most már azért sem merek szülni, neki, amiért kártyázik. — Mit játszik? — kérdeztem sorsüldözött látogatómtól. — Természetesen, ultizik a barátnőivel. És közben kadarkát isznak. Azon felül kijár a lóversenyre. A múltkor egy lóra tette a vadonatúj konyhakredencünket. Ezt tessék megírni, kérem szépen. — Igazán együttérzek magával kedves barátom, de nem írhatom meg. Nem ez a tipikus, nem ez a jellemző. Inkább mutassunk rá azokra az iszákos, garázda férjekre, akik ... — Rendben van — sóhajtott megadóan — ha nem, hát nem. De borzasztó a helyzetem. Ma megint fizetésnap van. Ilyenkor késő éjjel beszíva jön haza, aztán beleköt mindenkibe ... Előre rettegek, mi lesz velem. — Ha ilyen nehéz élete van e mellett a nő mellett, miért nem válik el? — kérdeztem kíváncsian. — Micsoda kérdés! Miért? Vegye tudomásul, ez szerelmi házasság. Én imádom a feleségemet!... Galambos Szilveszter NEM NYILATKOZHAT Ig már elfelejtettem a lámpagyújtogatót, a bekecses öreget, aki riadtan pislogatva, fejét válla közé húzva, hátrált a híd alá; a harmadik-negyedik mondat után — eléggé meggondolatlanul — közöltem vele, hogy szavait esetleg később nyomtatásban is viszontláthatja. „Hányan vannak még?” „Hárman mindössze.” „Mióta csinálják?” „Harminc esztendeje, uram.” Rövid, egyszerű mondatok simultak egymásra a szürkülő Duna-parton — mitől rémült hát meg hirtelen? Felettesei meghagyták — természetesen, megfelelő szankciók kilátásba helyezésével —, ha bárki is faggatná hivatalosan, nem nyilatozhat. Nem beszélhet a mesterségről, amelyet harminc esztendeje űz, szót sem ejthet az öreg gázlámpákról, amelyeknek karimája alá felfelnyúlt hosszú, kampós botjával, a gondolatairól sem, amelyek a nagy ballagások alatt születnek a locsogó folyó partján — mindez más dolga. A felettese majd, a központban, elmondja, mit érez ő, ez is a hivatali munkájához tartozik. Akkoriban hetekig bántott, hogy az öreg fénygyújtó arca váratlanul megmerevedett, s már út közben a pohár sör felé, amelyet a vénséges vén lámpák egészségére rendeltünk volna, ellenséges, gyanakvó fények gyúltak a meleg szempárban. A minap mintha újra hallottam volna hirtelen kihűlő, elváltozott hangját, "ogy munkást kerestem ! " a száz meg száz közül egy óbudai házgyári dolgozó nevét kértem, egy panelkészítőét, aki a lakótelepi házak homlokzati elemein munkálkodik. Ha ismertem volna bárki ilyet személyesen, megjárom a gyárkapu előtt műszak után, meghívom a szomszédos sörözőbe, s két korsó mellett elbeszélgetünk mindarról, ami ilyenkor az ember eszébe juthat. De nem ismertem egyetlen panelkészítőt sem, s ezért a gyár vezetőjéhez kellett fordulnom. Hamarosan megtudtam, hogy naív, tudatlan lélek vagyok: ahhoz, hogy bármelyik munkással is szóba elegyedjek, a felettes szerv, a 43-as Építőipari Vállalat igazgatási osztályának engedélye szükségeltetik. Ott meg újabb meglepetés a jámbor képzelgőnek: majd, ha a vezérigazgató rábólint. S ha a vezérigazgatót nem érem el? Akkor várni kell! S ha én mégis ma vagy holnap szeretném megismerni azt a munkást? Akkor miért nem jelentkeztem egy héttel előbb! Az ostromló hajlamos rá, hogy a vár falait alacsonyabbnak nézze a valóságosnál. Odafönn aztán annál keserűbb a tévedés. Mindenesetre nehezen hihető, hogy ma Magyarországon létezik hely, ahol kettős őrtorony erődje védi a gyári munkást az újságírótól. De ha már ilyesmit tapasztal az újságíró, meg sem hökkenhet, ha bevehetetlen erődrendszerrel találkozik, mint például az Országos Munkaegészségügyi Intézetnél. Itt meg mit nem vesz fejébe a kíváncsiskodó! • Egy portrét szeretne megrajzolni — igazodván egy sorozat alakjaihoz, kiknek a kor, a technika új lehetőségei nyitnak feladatot —, egy munkatárs arcára kíváncsi, s mert hallotta, hogy az intézetnél zajszintméréseket is végeznek, hát ide fordul. A „zajosztályhoz”. Elmondja, mi a terve, mire közlik vele, hogy az osztály vezetője külföldön van, s csak az ő engedélyével, s az ő jelenlétében beszélhet itteni munkatárs bárhonnan erre vetődő tollforgatóval. „Jelenlétében?” — kérdi az újságíró, mert arra gondol, hogy rosszul hall. „Jelenlétében, igen. A szakmai kérdések, a tudományos kutatás ...” Gyerünk az igazgatóhoz. Sikerül elérni a titkárnőt. Ő másnap — már eltelt 24 óra — telefonon közli a választ: szakmai kérdésekről csak az osztályvezető nyilatkozhat. Szinte már könyörgőre kell fogni; portréról lenne szó, egyetlen portréról... Vissza tehát a zajosztályra, végül egy név birtokában. A név tulajdonosa azonban megrajzolja a körív hiányzó ívét. Nem nyilatkozom — közli. (Arra most időt ne is vesztegessünk, hogy nyilatkozni államférfiak, kiemelkedő személyiségek privilégiuma.) S miért nem? „Mert szakmai dolgokban csak az osztályvezető jogosult... Én tudományos munkát végzek, kérem, és a szakmai kérdésekben a főnök nélkül nem nyilatkozom.” Tegyük le a kagylót. Fontos, államilag elismert kutatómunkát végezhet megfelelően felkészült, képzett felnőtt, arra a veszedelemre azonban, hogy egy másik felnőttel szót váltson a munkájáról, arra még képzetlen? De ezt most ne folytassuk — gondoljunk arra, hogy más kutatóintézetnél ilyesmivel nem találkoztunk eddig —, jelenjék meg inkább előttünk az öreg lámpagyújtogató riadt osonása. Van abban a képben jó adag magyarázat. most állítsunk sorompót a gondolatsornak. Mert előbb-utóbb még olyasmit is álmodhatunk, hogy az eladó, akitől tíz deka partzert kérünk, figyelmeztetően ránk néz, s azt mondja: „Csak a miniszter írásbeli engedélyével!” Ez pedig, ugye, igazán ostoba álom? Kósa Csaba