Esti Hírlap, 1972. június (17. évfolyam, 127-152. szám)

1972-06-01 / 127. szám

Gyorsan szárad, nem pereg A csetényi Petőfi Terme­lőszövetkezetben két éve foglalkoznak anyarozs-ter­mesztéssel. Az idén a ter­mő területet 150 holdra nö­velték. Ezt az indokolta, hogy 12 ezer forintra nőtt az anyarozs mázsánkénti ára. A szövetkezet nagy teljesítményű Coll Mann szárítóberendezést vásárolt. Az új berendezés a víztar­talomtól függően óránként 10 tonna termést szárít meg, így az anyarozsot viaszérésben learathatják, s nem pereg ki az értékes gyógyszer alapanyag. LEGÚJABB: A TYLER-VÉDJEGY Jászberényi jubileum Kiválóan vizsgáztak • Népszerű a világpiacon • Indul a klímaprogram Jubilál a Lehel. A Jász­ság fővárosában, Jászbe­rényben éppen két évtizede hagyta el a gyár kapuját az első késztermék — húsz­éves a Hűtőgépgyár. Ezt kérték A jásziak jogosan büsz­kék gyárukra: az idén öt és fél ezer dolgozóval elér­ték a kétmilliárd forint ter­melési értéket és célul tűz­ték a kétmilliárd túllépését is. Egyes termékeik az ál­landó műszaki fejlesztés eredményeként elérték a világszínvonalat, sok nyu­gati ország áruháza felvette katalógusába a Lehel hűtő­­szekrényt. Már az 1958-ban kiadott első háztartási hű­tőszekrény is kiválóan vizs­gázott, csak megjelenése hagyott sok kívánnivalót maga után. A húsz éven át vezetett szervizstatisztika viszont pontosan mutatja: a mennyiségi növekedés, az esztétikai megjelenés nem rontott a hűtőszekrény mi­nőségén, népszerűségén. A hazai piacon kívül jól vizs­gázott külföldön is. Erre az évre 320 ezer kü­lönféle háztartási hűtő­­szekrény gyártását tervezik Jászberényben, s ebből a mennyiségből a belkereske­delmet — 220 ezer hűtő­­szekrény — teljesen kielé­gítik. A múlt évi BNV-n díjat nyert S—140 literes hűtőszekrény sorozatgyár­tása még a múlt év nya­rán megkezdődött, s az idén csak ebből a típusból 15 ezret szállítanak a bel­földi vevőknek A nyugat­német vevők kérésére és piackutatásuk alapján ki­alakított asztallapos kivite­lű egy-, két- és háromcsil­lagos kompresszoros hűtő­gépeiknek is nagy sikerük volt a különféle kiállításo­­­­k­on. Az idén kérdik Az idén kezdték meg a 210 (10 K típusú kéthőfokú hűtőszekrények gyártását és értékesítését. Ez a hűtő­szekrény már a hűtőkultú­ra továbbfejlődésének je­gyében született, a tervezők különös figyelemmel voltak a mirelitételek gyors ter­jedésére. Az új hűtőszek­rény 60 literes, külön ajtós mélyhűtőtérrel és mínusz 18 fokon tartósan tárolható benne minden mirelitáru. A gyár háztartási hűtő­­szekrényeket szállít Cseh­szlovákiába, Lengyelor­szágba, Bulgáriába, de igen jelentős felvevő piaca van a Német Szövetségi Köz­társaságban is Az idén megjelent a Lehel hűtő­­szekrény a Német Demok­ratikus Köztársaság üzle­teiben is és azonnal 15 ezer darabot rendeltek. Érde­kesség: szállítanak hűtő­­szekrényt Görögországba és Ausztráliába is. A Lehel megállta helyét a mind nagyobb piaci versengés­ben. 1972 fordulópont a válla­lat történetében. Az idén megkezdik a Tyler véd­jeggyel ellátott hűtött és hűtetlen vendéglátóipari berendezések gyártását. Jászárokszálláson ezekben a napokban ér véget a 8000 négyzetméter alapterületű gyártócsarnok építése, sze­relése és indulhat a soro­zatgyártás. A Tyler véd­jeggyel ellátott áruházi polcaik még ebben az év­ben megjelennek a nyugat­­európai piacon, kiegészítik a hűtött pultok sorát. Ez a berendezés kiválóan al­kalmas a szupermarket jel­legű áruházak, de kisebb üzletek korszerűsítésére is. Ugyancsak a jászárokszál­lási gyárban készítenek — még az idén megkezdődik a sorozatgyártás — speciá­lis klímakonvektorokat. IGÉNYES FOTÓSOKNAK Ismét kapható az EXAKTA RTL 1000 PRIZMÁS FÉNYKÉPEZŐGÉP Pancolar 1:8,50. Ára­tokkal: 6700 Ft OTP-hitellevélre is megvásárolható. Külön iroda A klímaprogram iránt ma országos az érdeklődés. Ezért a Jászberényi Hűtő­gépgyár a negyedik ötéves tervben ezt a gyártmány­­családot széles körben ki­fejleszti, megteremti a ter­mékek gyártási feltételeit. Újdonságukkal elsősorban a könnyűszerkezetes építési módhoz akarnak kapcso­lódni. Az új építési mód­dal készülő épületekben el­engedhetetlen feltétel a lég- és klímatechnikai be­rendezések alkalmazása. E célból a gyár már 1970 márciusában klímatechni­kai irodát hozott létre, amely megteremti az aján­lat, a tervezés, a gyártás és a szerelés összhangját. Békés Attila A Déli pályaudvarnál az építkezés területe naponta változik. Most már lassan kivehető a végleges kép: impozáns vasbetonszerke­zeteket emeltek, tetszetős, széles betonköríveket húz­tak. A felszíni csarnok há­romszorosára nagyobbo­dik, már kivehető, a majd a régi építményhez kap­csolódó új egység is. A szép állomásrendszer is épül, jól látható az alul­járó nyitott — a Baross térihez hasonló — „teknő­­je”. Felvételünkön­ készül az ívesen kanyarodó tető­­szerkezet vasbetonszere­lése. SZOMBATON, VASÁRNAP Tisztítják a tartályokat A Győri­ Szeszipari Válla­latnál idény vége van. Ilyenkor a legfontosabb munka a melasz tartályok tisztítása és a lerakodott, megkeményedett cukor el­távolítása. Mindezt a gyár szabadnapos dolgozói szom­batonként és vasárnap vég­zik. Csákánnyal és lapát­tal takarítják a tartályokat. Ez a munka a szocialista brigádokban vállalásként szerepel, de a többiek, fia­talok és idősebbek, fizikai és szellemi munkások egy­aránt részt vállaltak a munka elvégzéséből. NEHÉZ ÜGY Zilált tekintetű, sápadt­­ férfi kopogtatott az aj­tómon. — Foglaljon helyet — mondtam udvariasan. Lá­togatóm nagy, kék kockás zsebkendőjével megtörölte a homlokát: — Egy témát hoztam, en­­gedelmével. Ezt tessék megírni. .. A vékony, keszeg ember nagyot, keserveset sóhaj­tott: — A szépen, harmoniku­san indult házasságot rö­vid idő alatt feldúlja az egyik durvasága, garázda­sága, mértéktelen italozása. — Sajnos, ez nem ritka jelenség. Sok boldogan in­duló családi életet rombolt már szét a férj­ agresszivi­tása, részegeskedése. — Igen. De ezúttal a fe­leségemről van szó — le­gyintett rosszkedvűen ven­dégem. — Házasságunk el­ső hónapjaiban nem volt semmi baj. Boldogok vol­tunk, derűsen, kiegyensú­lyozottan éltünk. Fél éve voltunk férj-feleség, mikor az egyik fizetésnapon az asszony nem jött haza idő­ben. Ilyen még sohasem fordult elő. Kétségbeeset­ten telefonáltam a rendőr­ségre, a mentőknek. Sehol semmi hír. Hajnali három órakor került elő az asz­­szony becsípve. A kabátja zsebéből kikandikált egy fé­lig teli rizlinges üveg. Kér­désemre, hogy hol volt, el­mondta, fizetésnap lévén, cimboranőivel beült egy vendéglőbe. Mindenki ren­­­­delt egy rundot, ő sem ma­radhatott ki a sorból, hi­szen, ha nem tart velük, és hazasiet papucsfeleségnek nézik. — Érdekes — mondtam elgondolkozva. — De nem ez a jellemző. Elsősorban a férfiak azok, akik ... — Lehet, hogy nem ez a jellemző és a statisztika szerint az iszákosság, a durva magatartás a fér­jeknél fordul elő jóval gyakrabban, de attól én még hetente kétszer járha­tok kezelésre az SZTK-ba. — Miből kifolyólag? — A feleségem keze nyo­­mából kifolyólag. Sajnos, nálam jóval nehezebb súly­csoportot vettem feleségül. Hiába, a szerelem nem is­mer kilókat. Ha iszik, go­romba, mint a pokróc. A múltkor, amikor fizetésna­pon, megvártam a munka­helye előtt, hogy elkérjem a pénzes borítékot, úgy megpofozott, hogy nyolc napon túl gyógyuló sérülé­seket­­ szenvedtem. Most már azért sem merek szül­ni, neki, amiért kártyázik. — Mit játszik? — kér­deztem sorsüldözött láto­gatómtól. — Természetesen, ultizik a barátnőivel. És közben kadarkát isznak. Azon felül kijár a lóversenyre. A múltkor egy lóra tette a vadonatúj konyhakreden­­cünket. Ezt tessék megírni, kérem szépen. — Igazán együttérzek magával kedves barátom, de nem írhatom meg. Nem ez a tipikus, nem ez a jellemző. Inkább mutas­sunk rá azokra az iszákos, garázda férjekre, akik ... — Rendben van — sóhaj­tott megadóan — ha nem, hát nem. De borzasztó a helyzetem. Ma megint fize­tésnap van. Ilyenkor késő éjjel beszíva jön haza, az­tán beleköt mindenkibe ... Előre rettegek, mi lesz ve­lem. — Ha ilyen nehéz élete van e mellett a nő mellett, miért nem válik el? — kér­deztem kíváncsian. — Micsoda kérdés! Miért? Vegye tudomásul, ez szerelmi házasság. Én imádom a feleségemet!... Galambos Szilveszter NEM NYILATKOZHAT Ig m­ár elfelejtettem a lámpagyújtogatót, a bekecses öreget, aki riad­tan pislogatva, fejét válla közé húzva, hátrált a híd alá; a harmadik-negyedik mondat után — eléggé meggondolatlanul — kö­zöltem vele, hogy szavait esetleg később nyomtatás­ban is viszontláthatja. „Hányan vannak még?” „Hárman mindössze.” „Mióta csinálják?” „Har­minc esztendeje, uram.” Rövid, egyszerű mondatok simultak egymásra a szür­külő Duna-parton — mi­től rémült hát meg hirte­len? Felettesei meghagyták — természetesen, megfelelő szankciók kilátásba helye­zésével —, ha bárki is faggatná hivatalosan, nem nyilatozhat. Nem be­szélhet a mesterségről, amelyet harminc esztende­je űz, szót sem ejthet az öreg gázlámpákról, ame­lyeknek karimája alá fel­felnyúlt hosszú, kampós botjával, a gondolatairól sem, amelyek a nagy bal­lagások alatt születnek a locsogó folyó partján — mindez más dolga. A fe­lettese majd, a központ­ban, elmondja, mit érez ő, ez is a hivatali munká­jához tartozik. Akkoriban hetekig bán­tott, hogy az öreg fény­gyújtó arca váratlanul megmerevedett, s már út közben a pohár sör felé, amelyet a vénséges vén lámpák egészségére ren­deltünk volna, ellenséges, gyanakvó fények gyúltak a meleg szempárban. A minap mintha újra hallottam volna hirtelen kihűlő, elváltozott hangját, "o­gy munkást kerestem ! " a száz meg száz közül egy óbudai házgyári dolgo­zó nevét kértem, egy pa­nelkészítőét, aki a lakótele­pi házak homlokzati ele­mein munkálkodik. Ha is­mertem volna bárki ilyet személyesen, megjárom a gyárkapu előtt műszak után, meghívom a szomszé­dos sörözőbe, s két korsó mellett elbeszélgetünk mindarról, ami ilyenkor az ember eszébe juthat. De nem ismertem egyetlen pa­nelkészítőt sem, s ezért a gyár vezetőjéhez kellett fordulnom. Hamarosan megtudtam, hogy naív, tu­datlan lélek vagyok: ahhoz, hogy bármelyik munkással is szóba elegyedjek, a felet­tes szerv, a 43-as Építőipari Vállalat igazgatási osztá­lyának engedélye szüksé­geltetik. Ott meg újabb meglepetés a jámbor kép­zelgőnek: majd, ha a ve­zérigazgató rábólint. S ha a vezérigazgatót nem érem el? Akkor várni kell! S ha én mégis ma vagy holnap szeretném megismerni azt a munkást? Akkor miért nem jelentkeztem egy hét­tel előbb! Az ostromló hajlamos rá, hogy a vár falait ala­csonyabbnak nézze a való­ságosnál. Odafönn aztán annál keserűbb a tévedés. Mindenesetre nehezen hi­hető, hogy ma Magyaror­szágon létezik hely, ahol kettős őrtorony erődje vé­di a gyári munkást az új­ságírótól. De ha már ilyesmit ta­pasztal az újságíró, meg sem hökkenhet, ha beve­hetetlen erődrendszerrel találkozik, mint például az Országos Munkaegész­ségügyi Intézetnél. Itt meg mit nem vesz fejébe a kí­váncsiskodó! • Egy portrét szeretne megrajzolni — igazodván egy sorozat alakjaihoz, kiknek a kor, a technika új lehetőségei nyitnak feladatot —, egy munkatárs arcára kíván­csi, s mert hallotta, hogy az intézetnél zajszintméré­seket is végeznek, hát ide fordul. A „zajosztályhoz”. Elmondja, mi a terve, mi­re közlik vele, hogy az osz­tály vezetője külföldön van, s csak az ő engedé­lyével, s az ő jelenlétében beszélhet itteni munkatárs bárhonnan erre vetődő tollforgatóval. „Jelenlété­ben?” — kérdi az újság­író, mert arra gondol, hogy rosszul hall. „Jelenlétében, igen. A szakmai kérdések, a tudományos kutatás ...” Gyerünk az igazgatóhoz. Sikerül elérni a titkárnőt. Ő másnap — már eltelt 24 óra — telefonon közli a választ: szakmai kérdé­sekről csak az osztályve­zető nyilatkozhat. Szinte már könyörgőre kell fogni; portréról lenne szó, egyetlen portréról... Vissza tehát a zajosztály­ra, végül egy név birto­kában. A név tulajdonosa azonban megrajzolja a körív hiányzó ívét. Nem nyilatkozom — köz­li. (Arra most időt ne is vesztegessünk, hogy nyilat­kozni államférfiak, ki­emelkedő személyiségek privilégiuma.) S miért nem? „Mert szakmai dol­gokban csak az osztályve­zető jogosult... Én tudo­mányos munkát végzek, kérem, és a szakmai kér­désekben a főnök nélkül nem nyilatkozom.” Tegyük le a kagylót. Fontos, államilag elismert kutatómunkát végezhet megfelelően felkészült, képzett felnőtt, arra a ve­szedelemre azonban, hogy egy másik felnőttel szót váltson a munkájáról, ar­ra még képzetlen? De ezt most ne folytassuk — gondoljunk arra, hogy más kutatóintézetnél ilyesmi­vel nem találkoztunk ed­dig —, jelenjék meg in­kább előttünk az öreg lámpagyújtogató riadt osonása. Van abban a kép­ben jó adag magyarázat.­­ most állítsunk so­­rompót a gondolatsor­nak. Mert előbb-utóbb még olyasmit is álmodha­tunk, hogy az eladó, akitől tíz deka partzert kérünk, figyelmeztetően ránk néz, s azt mondja: „Csak a mi­niszter írásbeli engedélyé­vel!” Ez pedig, ugye, igazán ostoba álom? Kósa Csaba

Next