Esti Hírlap, 1972. július (17. évfolyam, 153-178. szám)

1972-07-01 / 153. szám

Például a Tömő utcában Hibátlan toronyház Több új lakás, jobb minőség Gyorsmérleget készített a Fővárosi Építőipari Be­­ruházási Vállalat a buda­pesti lakásépítkezésekről. Az első félévben 3776 ta­nácsi és szövetkezeti lakás készült el, tavaly ugyan­ezen időszakban 2615, te­hát a többlet 1161 lakás. Az­ eredmény jó, különö­sen azért, mert a lakások 54 százaléka hibamentes volt. Korábban a műszaki átvé­teleket hátráltatta a sok hiba, ezeket­­ tételesen fel­sorolták, s a hibajegyzék gyakran kötetnyire vasta­godott. Most a helyzet lé­nyegesen kedvezőbb: Új­palotán például néhány nappal ezelőtt átvettek egy tízemeletes, 387 lakásos há­zat, hiba nélkül, a Ferenc­városban pedig, a Tömő utcában átvették a harma­dik 15 emeletes, 192 laká­sos toronyházat, s ebben sem találtak kifogást. A hibamentes építkezés — amely a 43-as Állami Építőipari Vállalat és a Budapesti Lakásépítő Vál­lalat munkáját dicséri — meggyorsítja a beköltözést. A most elkészült gyors­mérleg szerint az idén 2059 lakás épült hiba­mentesen. A műszaki átvételi eljárá­sok folyamatosak. Meghív­ták az eljárásokra a köz­művek képviselőit, az IKV vagy szövetkezeti épület esetén a lakószövetkezet megbízottját, s természete­sen a kerületi tanács építé­si osztályát, valamint a ter­vezőt és a kivitelezőt is. Az épület bejárása, át­vizsgálása után jegyző­könyvbe írják a tapaszta­latokat. Ha nem találnak hibát, jöhetnek a lakók. Az első negyedévben átvett 1377 lakás mindegyikébe beköltöztek már, de na­gyon sok, azóta átvett la­kásba is megérkeztek a tu­lajdonosok. Ha találnak hibákat és azok 30 napon belül kija­víthatók, a FŐBER-nek kö­telessége az épületet át­venni, a k.­hitelezőnek pe­dig 30 nap alatt a hibákat kijavítani. Szerencsére, az utóbbi időben figyelemre méltóan javult a munkák minősége. Megszűnt a félév végi hajrá is: a második ne­gyedévben folyamatosan készültek el a lakások. Az építőket dicséri a kö­vetkező adat: míg tavaly az év első felében az ösz­­szes, tehát nemcsak tanácsi és szövetkezeti lakások 30 százaléka épült meg, az idén ugyanezen idő alatt a lakások 40 százaléka. Pakots György DÉLUTÁNIG SZÁZÖTVENSZER: „Kérem a következőt.. ” Virágot hoznak a betegek * Kitüntetés a főorvosnőnek Az egészségügyi miniszter ma délben ünnepélyes keretek között átadta az 1972. évi ki­tüntetéseket. Dr. Kiss­­Inna, a XVI. kerületi szakorvosi ren­delőintézet reumatológus szak­főorvosa az „Érdemes orvos” címet kapta... Hétköznap, kora délután. Reggel nyolckor kezdett, több mint ötven beteg jött el a főorvosi felülvizsgá­latra. Amikor azt befejez­te, folytatta a rendelést. Most mondja százötvened­­szer: — Kérem a következőt... KEZELÉS, JÓ TANÁCS Idős ember. Mielőtt a vizsgáló pamlagra feküdne, csomagot bont. Virágok a kiskertjéből, amolyan bú­zavirággal tűzdelt félig me­zei, félig kerti, szép cso­kor. A virág újabb üvegbe kerül a rózsák, a margaré­ták mellé. Cinkotán sok a kiskert, a főorvosasszony­nak sok a régi betege. — Hogy érzi magát Pali bácsi? — Ha itt vagyok, akkor jól, főleg, ha nem tetszik rám haragudni. — Van rá okom? Az öreg bólint. Jöttem az injekcióra, utána mentem haza kertet ásni. A főor­vosasszony pedig akkor is azt mondta nekem: „Én csak ötven százalékban gyógyítok, a másik ötven százalék a pihenés.” De, hát nem mindig lehet... Pali bácsi megkapja a szokásos kezelést, s már jöhet is a következő beteg. Jól megtermett gépkocsive­zető. Jobb keze előző nap hirtelen megduzzadt, moc­cantani sem tudta a kar­ját. A doktornő a beteg kart nézi, mozgatni pró­bálja: — Használt a tegnapi kezelés? — Nagyon jót tett. Éjjel nem fájt, aludtam és most már mozog is egy kicsit a karom. Újabb kezelés, jó taná­csok otthonra, s hívás, hogy két nap múlva jöj­jön újból. A GYÓGYÍTÁS GONDJAI Házaspár érkezik. Szo­­boszlóra mennének privát üdülésre. Mindkettő a fő­orvosasszony gondozottja — 480 reumagondozott van a kerületben — most, hogy amúgyis Szoboszlóra men­nek, fürdőjegyet szeretné­nek. Előbb azonban rövid beszélgetés, vizsgálat, vér­­nyomásmérés — használ-e a szoboszlói kúra? Úgy látszik, jót tesz majd, az orvosírnoklány már ki is tölti a fürdőre az utal­ványt. Újabb és újabb betegek. Gépírónő mindkét karján begyulladt az izom. Nyug­díjas, régi beteg: két nap múlva jöhet újabb kezelés­re, hozza magával a rönt­genből a leletét is. Egy asszony sírva: nagyon fáj a karja. A kezelés mellé vi­gasztaló szavak: nem kell elkeserednie , emlékezzék csak vissza, mennyire fájt tavaly augusztusban is és milyen szépen rendbejött. Egy-egy lélegzetvételnyi szünetben a főorvosasszony a gondokról beszél. Régi „vesszőparipája”, hogy ágyak kellenének az akut, a friss reumás eseteknek. Ami a járókezelésen hóna­pokig húzódhat, munkaki­esést, fájdalmat okoz, azt jó kórházi körülmények között hetek alatt lehetne gyógyítani. Nemcsak hu­mánumból, de gazdaságos­­sági okokból is megérné. A másik: külső kerületekben mind nagyobb gond a szakorvoshiány. Most úgy szeretnék a reumatológus utánpótlást megteremteni, hogy keressenek egy friss diplomás orvost, idehozzák tanulni, adott időben kórhá­zi gyakorlatra küldik, hogy a szakvizsgát letehesse. ELÉGEDETT EMBER Több gondról nem is szól. Azt mondja: nagyon szereti ezt a munkát, s hogy tulajdonképpen bol­dog ember. Amikor — csaknem egy évtizede — megnyílt ez a szép rendelő, akkor nevezték ki ide fő­orvosnak. Úgy alakíthatta ki az osztályt, úgy rendez­hette be a fizikoterápiát a legjobb gépekkel, ahogy akarta. S, hogy miért ment éppen reumatológusnak? Igen, tudja, ez nem látvá­nyos szakma, nem lehet olyan eredményeket fel­mutatni, mint például a sebészetben, de csökkente­ni tudják emberek fájdal­mait, lokalizálni, csillapíta­ni az újra és újra kiújulni akaró betegséget. Lehet, hogy ez nem olyan muta­tós, de ő úgy érzi, az orvo­si munka legszebb része: megszüntetni a fájdalmat, segíteni, enyhíteni a beteg kínjain. Ezt az örömöt ér­zi nap mint nap. Ezért is tartja önmagát boldog, elé­gedett, szerencsés ember­nek. Sárdi Mária Szombathelyen ma nyílik az ország legújabb szállo­dája, a Claudius. Hazánk e hangulatos nyugati vá­rosába érkező turistákat mától ez az igen szép szál­loda is várja majd 112 szo­bájával. (Bauer S. felv.) Ribizlifa A bokron termő bogyós­gyümölcsök közül a ribizli szedése igényli a legtöbb és a legfáradságosabb ké­zimunkát. A Kertészeti Ku­tató Intézet fertődi állo­mása, a Kertészeti Egye­tem géptani tanszékével együttműködve kialakított egy olyan alacsony ribizli­­fát, amelyről lényegében a kézimunka teljes kiküszö­bölésével lehet leszedni, il­letve lezárni az ízletes, ap­ró gyümölcsöt. (MTI) Kalauz nélkül íut­ától Budapesten min­­denütt kalauz nélkül járnak a villamosok és az autóbuszok. A BKV-nak nem volt más választása, mint, hogy bevezesse a teljes KN-rendszert, mert júniusban is sok száz kala­uz hiányzott. A teljes KN-rendszer műszakilag jól megoldható, de nagyobb fegyelmet, több óvatosságot és megértést kíván mind az utasoktól, mind a vezetőktől. Ezért az utas azt kéri a villamos- és autóbusz­vezetőktől: a megállókban várják meg, amíg minden­ki kivétel nélkül felszáll, s ne csengessék le már le­szállás közben a kocsit — ami új divat lett —, mert ez megzavarja az embert és könnyen szerencsétlen­séget is okoz. Indításkor pedig ne rázzák össze az utasokat. S higgyék el, bár fontos, hogy megtartsák a menetidőt, de a legfonto­sabb mégis az, hogy meg­óvják a saját és mások éle­­tét, testi épségét. A BKV pedig azt kéri, hogy a felszálló utasok is várják meg, amíg minden­ki leszáll. S ne szálljon fel senki fagylalttal, lángos­­sal, sőt a meszesvödröt is hagyja otthon, még ha nincs is kalauz, aki szól­jon emiatt. A fiatalok pe­dig adják át helyüket az időseknek és a gyermekes anyáknak, mert ez nem­csak az udvariasság, ha­nem az általános művelt­ség követelménye is. Tr­asznos jelszó terjed most a forgalomban: „Emberséget az utakon is.” De több emberségre van szükség a villamoson és a buszon is. At. HATSZÁZ MÉTERES SZALAGHÁZ Egy egész falu lakhatna benne MÁSFÉL ÉV ALATT ELKÉSZÜLT Átadás előtt áll Dunaújvárosban, a Vasmű úton az M 1—S jelű 312 lakásos szalagház. A Beton- és Vasbetonipari Művek dunaújvárosi házgyára készítette a paneleket, a 26. Állami Építőipari Vállalat munkásai pedig másfél év alatt szerelték össze a gázzal, távfűtéssel és korszerű gépészeti berendezések­­kel ellátott, csaknem hatszáz méter hosszú házat. A kilenc­­emeletes lakóházban összesen ezerkétszázan laknak majd, te­hát annyian, mint egy átlagos magyar kisközségben. A köz­­ségnyi dunaújvárosi szalagház kétszáz lakásába már beköltöz­tek, a hátralevő öt lépcsőház pedig július végéig benépesül. Mikor készült? | Húgommal, egyik áru­­§­­*-* házunk női konfekció | osztályának vezetőjével­­ mentem moziba. Velünk | jött a barátnője is, aki | ugyanott dolgozik. | Én izgatottan figyeltem | a krimi kezdeti jelenetét. | Két nő teázott. Az egyik | — egy fekete hajú nő — | felállt és becsukta az ablak|­kot. Ánnak szőke barátnő­­­­je ezt a pillanatot hasz­­­­nálta fel, hogy óvatosan | mérget csepegtessen a fe­­­­kete hajú teájába. | Kiissza, nem issza ki? | Nyolcszázan lestük léleg­­|­zetvisszafojtva. És ebben­­ a pillanatban húgom meg­­| kérdezte barátnőjétől: | — Mit gondolsz, mi-|­kor készülhetett ez a­­ film? A szőke nő kiskosz­­­­tümje legfeljebb kétéves­­ lehet. I — Tévedsz! — hang- I­zott a válasz —, a szőke I nő ferde zsebes kabát­ban jött látogatóba, ilyet már négy éve nem hor­danak. A filmsztár most a szá­jához emelte a teáscsészét. Jaj!! — A cipőjéről nem lehet megállapítani, hogy mikor készült —■, tűnődött két szomszédom ebben a ha­lált hozó pillanatban —, ez klasszikus körömcipő, lehet idei, de lehet tíz­éves is. — Jaj, kiissza — ije­­deztem, miközben meg­tudtam, hogy az egyik szereplő blúza a japán ujj egyik változata és amelyet talán csak három éve viselnek. — A vörös Kerekesné már öt évvel ezelőtt ilyen parókával jött haza Rómából — kö­zölte fölényesen. — Kere­kesné egyébként most ujj nélküli blúzokat visel, azt hiszi, hogy jól áll a so­vány karjának. No, nézz oda, mégsem issza meg! A filmen megszólalt a telefon, a nő a kagyló felé nyúlt és felborította a teáscsészét. Míg a házi­asszony telefonált, barát­nője kézitáskájából re­volvert vett elő és célzásra emelte. — Figyeld meg ezt a blúzt is! Nyaktól derékig zsábós — hangzott ekkor a szakszerű megfigyelés. — Ez nem lehet régi di­vat. A fene se tudja meg­állapítani, mikor készül­hetett ez a film! Idegeim pattanásig fe­szültek. Lelövi? Három lövés hangzott el, a tele­fonáló elterült a földön. — Most jól láthatod a földön fekvő nő szoknyá­ját — mondta a húgom. — Ilyet külföldön is csak egy éve viselnek. Dühösen megszólalt há­tunk mögött egy öregúr: — A belga browning, amellyel a nő gyilkolt, ezerkilencszáz körül ké­szült! Palásti László

Next