Esti Hírlap, 1972. november (17. évfolyam, 258-282. szám)

1972-11-01 / 258. szám

• Az év fontos gazda­ságpolitikai célja, a beru­házási feszültségek enyhí­tése, a megkezdett beruhá­zások gyors befejezése. Az Országos Tervhivatal el­nökhelyettese így fogal­mazta ezt: lassan építünk, hazánkban átlagosan két­szer annyi egy-egy beru­házás megvalósítási ideje, mint sok fejlett országban. Azért kell gyorsítani a be­ruházásokat, hogy adott esetben az ország ne essen el kétévi nemzeti jövede­lemtől, a vállalatok kétévi nyereségtől. Hogyan lehet gyorsan építkezni, hogyan kell szervezni a beruházá­sokat, hogyan lehet már az építkezés ideje alatt ter­melni az új gépsorokkal, hogyan fogadják a munká­sok a fejlettebb technikát. Erről kaptunk tájékoztatást tegnap a Határidő: 1972. című riportműsorban. Jól szerkesztett riport­­fórum volt ez a műsor. A helyszínekről jelentkező Horváth János és Balogh Mária jól ismeri a témát, oldott, érdekes riportokat készített a Salgótarjáni Gázkészülékgyárban és a Győri Műibőrgyárbban. Bán János, a szerkesztő-ripor­ter pedig a beruházók, a gyárak igazgatói, a dolgo­zóik helyszínen elhangzó észrevételeit, kérdéseit fo­galmazta meg a Tervhiva­tal elnökhelyettesének. Drecin József, a kérdések kapcsán közérthetően is­mertette a nézőkkel a be­ruházások helyzetét, utalt gondjaikra, érvelt, magya­rázott, sőt, visszakérdezett a győri és a salgótarjáni szakemberektől, így vált ez a körkapcsolásos riportmű­­sor új­szerű fórummá. Jó műsor volt, érdekes, tanulságos, nemcsak a be­ruházásokkal foglalkozó szakembereknek, hanem a tévénézők millióinak. (dolecskó) S A MAGYAR ÍRÓK VÉTSÉGE Műfordí­tó Szakosztálya és a Ma­gyar PEN Club csütörtök délután öt órakor a Írószö­vetség székházában vitát rendez Füst Milán válo­gatott verseinek francia fordításáról. Vitaindító: Tí­már György, hozzászólók: Gáldi László, Lator Lász­ló, Nemes Nagy Ágnes, Pö­dör László és Somlyó György. " televízió") SZERDA: 15.00: Eizenstejn: A Pa­tyomkin páncélos. (A film megtekintését az Is­kola televí­zió filmesztétika adásához ajánljuk!) — 16.05: Irány az egyetem! Előkészítő a felső­fokú felvételi vizsgákra. Moz­gások. — 16.50: Hírek. — Ifj. 55: Ferencváros—Tatabányai Bányász bajnoki labdarúgó­mérkőzés közvetítése a Nép­stadionból. — A szünetben.: Reklám műsor. — 18.50: Tv­mintabolt. — 19.10: Esti mese. — 10.30: Tv-híradó. — 20.00: Antonio Gades és együttese Budapestem Színes! — 20.35: Haza a magasban. Illyés Gyu­la szerzői estje, 70. születés­napja alkalmából. — 22.05: Tv­­híradó — 2. kiadás. KÍSÉRLETI (2.) MŰSOR: 20.00: Séta a berlini Vidám Parkban. NDK zenés film (ism.). — 20.40: Tv-híradó — 1. kiadás (ism.). — 21.10: A világ búvármaszk alól. Francia do­kumentum­film-sorozat, V. rész. SZÍNHÁZ Operaház: Az istenek alko­nya (Székely Mihály bérlet, 1. el., 6) — Nemzeti Színház: Marat halála (7) — Katona József Színház: Mindent a kertbe (7) — Madách Színház: I. Lajos király (K-bérlet, 7) — Madách Kamara Színház:­­Candida (7) — Vígszínház: Há­rom nővér (C-bérlet, 1. el., 7) — Pesti Színház: Macskajá­ték (7) — Thália Színház: Csúsingura (7) — József Attila Színház: Nincs előadás. — Fő­városi Operettszínház: Sy­bül (7) — Bartók Színház: Koldus és királyfi (3) — Vi­dám Színpad: Részeg éjsza­ka (fél 8) — Mikroszkóp Szín­pad : Tiszta vizet a fejekbe (fél 9) — Állami Bábszínház: Szentivánéji álom (3) — Ka­mara Varieté: Vízum nélkül (6 és fél 9) — Fővárosi Nagy­cirkusz: Párizsi jégkoktél (fél 8). MA ESTE A TV-BEN Illyés Gyula-est Találkozás, születésnap előtt • Drámák, versek a hazaszeretetről „Az én családom a föld felé törekvő kisemberek­nek a jellegzetes családja. Ami azt jelenti, hogy a nagyapák még a kézmű­vessorsnál is alacsonyab­ban, földműveléssel foglal­koznak, vagy pásztorko­dással, mim ahogyan az én nagyapám még fiatal ko­rában juhász volt, s mint ilyen, emelkedett később afféle pusztai gazda rang­jára. A gyerekek azonban már elvitték az iparossá­gig: bognárok, asztalosok, kovácsok lettek, ezeknek a fiai pedig, hogy ha vala­mivel segítette őket a sors, már tanítók, segédjegyzők, adóügyi emberek lettek, szóval valami szellemi élet­be tudtak belekapcsolód­ni... Azt hiszem, a mi családunknak és az én sze­mélyes emelkedésemnek a közvetlen kinyomozható oka az, hogy az anyai nagyanyám mint cseléd­lány elkerült eg­y igen ma­gas helyre, a Kőbányai Sör­gyár igazgatójánál lett bel­ső szobalány ... Megtanul­ta azt, hogy milyen az emberi élet, oktatták arra, hogy tudjon varrni, de ott kapott rá az olvasásra is. Amikor ebből a helyzet­ből hozzáment nagyapám­hoz, aki bognárlegény volt, noha lekerült a legmé­lyebb társadalmi szintre, de az igénye változatlanul az volt, hogy úgy éljen, ahogy az urak élték, ami nem azt jelentette csupán, hogy jól lakjon, jól öltöz­ködjön, jól egyen, hanem emberien, jól, szépen vi­selkedjenek az emberek egymással. Tehát ő volt az, aki még arra is rávette a nagyapámat, amikor az méhészkedni kezdett: egy méhészújságra előfizes­sen ...” Gyermekkorának elbeszé­lését kezdi így Illyés Gyula abban a műsorban, amelyet 70. születésnapja e­lőtt, ma este sugároz a televízió. Be­szél nagyanyja ügyességé­ről, aki még a grófok fran­cia nevelőnőjét is rávette, hogy a 8—10 éves forma pusztai gyereknek francia­órákat adjon, s ilyenfor­mán az ököristálló mögött föl-alá járva vette az első leckéket Racine és Moliére nyelvéből. Később a nyelv­­tanulás főnixi eszköze volt önbizalma növelésének, hiszen még a gimnázium­ban is kinevelték tájszólá­­sáért, az idegen nyelvet, a latint, a németét, a fran­ciát viszont a többiek is egyforma magyaros akcen­tussal ejtették. A francia nyelv később, ha nem is kenyeret, de vacsorákat szerzett neki, amikor Pá­rizsban a húszas években kivándorló magyar munká­sokat tanít­gatta esténként. A műsor egyébként Il­­­lyés Gyula olyan műveit sorakoztatja fel, amelyek a magyarság, a hazaszeretet, a hazafiság gondolataival foglalkoznak. (A szerzői est forgatókönyvét Domo­kos Mátyás írta, Bernáth Rózsa szerkesztette, Ráday Mihály fényképezte, Félix László rendezte.) Az első vers, amely felhangzik, az Egy sápadt nő egy kis szo­bában, majd a francia uta­zás apropójából A vámos című novellájából készült dramatizálás hangzik el. A párizsi élmények után be­szél hazatérésének körül­ményeiről, s arról, hogy itthon még rosszabb viszo­nyokat talált, mint amikor elment, ekkor kezdte inni tudósításait a pusztáról. Nem­ nagyon közölték, de akkor már dacból is foly­tatta az írást, s egybefűzte a Puszták népe című kö­tetet. A felvételeit budapesti lakásán és Tihanyban ké­szülteti. A lakásnak abban a szobájában, ahol elbeszé­lése szerint a németért többször kutattak fegyver után, s ahol egyi­dőben 32 em­bert bújtatott. A film ezután bemutat egy részle­tet a Malom a Séden­ből. A tihanyi ház bemutatása ap­ropót ad rá, hogy elmond­ja, mi minden történt ott, s ki mindenki — például Szabó Lőrinc — dolgozott nála. Tihanyban írt műve a Kegyenc, amelyből ugyancsak­ részletet mutat be a műsor. Érdekesen be­szél az Ebéd a kastélyban születéséről: „Nem egy el­lenszenves arisztokratát választottam arra, hogy megmutassam, milyen fe­lelősséggel tartozik a ma­gyar főúri rend az ország romlásáért,, hanem azt az embert, akivel én összeta­lálkoztam, igen különös, furcsa körülmények kö­zött, s aki önmagában az elenszenvességtől távol áll. Nem akartam őt anti­­patikusan ábrázolni, mert azt akartam, arra akartam rávezetni, hogy ő maga lás­sa be: osztályának társa­dalmi szerepe volt ellen­szenves”. Mintegy 30 perces játé­k­­fiismbetét következik ez­után, amelyben az Ebéd a kastélyban-t mutatják be a nézőknek. A műsor végén egy kötetben még nem publikált versét, a Hosszú tél címűt maga a költő mondja el. — bel — ( közlemények­) A Kamara Varieté igazga­tósága közli, hogy a­ Vízum nélkül... c. műsor előadás időpontjai, ünnepek alatt a következők: november 5-én vasárnap, 6 és fél 9. 6-án, hétfőn du. 3, este 6 és fél 9. 7-én, kedden, du. 3, este 6 és fél 9. 8-án, szerdán, szün­nap. 9-től az előadások a szokott időpontban kezdőd­nek. (x) A Fővárosi Nagycirkusz igazgatósága közli, hogy a Párisi Jégcocktail c. műsor november 7-ig vendégszerepel Budapesten. November 2-ig az előadások a szokott időpont­ban kezdődnek. November 3- án, pénteken, este fél 8-kor, november 4-én, szombaton, es­te fél 8-kor, november 3-én, vasárnap du. fél 4 órakor és este fél 8-kor, november 6-án, hétfőn de. 10, du. fél 4 és este fél 8 órakor, november 7-én, kedden az utolsó 2 előadás de. 10 és du. fél 4 órakor lesz. (x) Modern Táncok Iskolájában kezdő beattanfolyam november 2-án 1­0-kor. Vezető: Győr ■ Rudolf, Majakovszkij u. 58. Telefon: 133—716, 423—613. (x) Fotóamatőrök, figyelem! Te­kintsék meg a minden igényt kielégítő, csúcsteljesítményű japán fényképezőgépek és filmfelvevő készülékek széles választékát az OFOTI1KT szaküzletekben. (x) Ingyen látja vendégül az if­jú párt és az örömszülöket a Márványmenyasszony vendég­lő, 1972. november 21-én, kedden este a centenáriumi rendezvénysorozat keretében megtartásra kerülő „lakodal­mas vacsoráján”. A Dél-Bu­dai Vendéglátó Vállalat ven­dégszol­gálati irodájánál meg­rendelésre kerülő esküvők közül sorsoljuk ki a szeren­csés, nyertes családot. Ven­dégszolgálat: XII., Ugocsa ut­ca 14. T. : 159—890. Reggel 9-től, délután 17.30 óráig, (xt Angol és orosz nyelvtanfo­lyam indul a szabadság-he­gyi Jókai Klubban, heti két alkalommal. Jelentkezés: 166 —297, telefonon: (x) □ AZ OLASZ kora re­neszánsz festészete Közép- Itáliában címen ma há­romnegyed 5 órakor tár­latvezetés lesz a Szépmű­vészeti Múzeumban. □ KASSÁK LAJOS CSAVARGÁSOK című re­gényét a Corvina Magyar Szerzők című sorozatának új köteteként jelentette meg. A fordítás és az utó­szó Roger Richard munká­ja. □ CZÉTÉNYI VILMOS festő és grafi­kusművész ki­ál­lítása nyílik november 3-án a Fényig Adolf-te­­rem­ben. -­Donnaplós a mozikban FEKETE TOLLÚ FEHÉR MADÁR „Alszik a kenyér” — mondogatták hajdanán el­nyűtt életű munkásasszo­­nyok, törődött paraszt­anyák a N­in­diig éhes fió­káiknak, hogy a gyerekek­nek elvisel­hetővé, megma­­gyarázhatóvá tegyék az érthetetlen „nincsen” -t. Talán a világ legfájdalma­sabb költői k­épe ez az „al­szik a kenyér”. Aki végignézi a Fekete tollú fehér madár című, nagyon szép szovjet filmet, annak gyakran eszébe jut az alszik a kenyér hason­lata. Jurij Iljenko rendező a fi­l­m alaphangulatává tette ezt a tragikus, gyer­­meknaivitású költőisége. A kis bukovinai faluban az öreg harangozó sok gyereke körül nemcsak a kenyér alszik, hanem a békesség, a nyugalom, az emberség is „aludni ment” e vidék­ről. Hiába az óracsampé­­sízés a zugokkal veszélyes román határfolyón, hiába a gyerekek áruba bocsátása az eimberpiacon, hiába a családi zenekar — nincs mód a megélhetésre, az emberi életre. S a háború még csak tetézi a szenvedé­seket, különleges, nemzeti­ségeket egymásra uszító indulataival, polgárhábo­rújával. Csak a szovjet­­hatalom teremti meg, so­kára, a legfiatalabb fiú­nak az emberré válás való­di lehetőségét. Már a történet ilyen na­gyon vázlatos elbeszélésé­ből is kite­­sztilt, akár me­seként is elbeszélhető len­ne: egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy na­gyon-­n­agyon szegény em­ber, annak volt három fia. De nemcsak a történet vál­toztatja fájdalmas mesévé ezt a filmet, hanem min­denekelőtt képi világa, va­lamennyi kelléke, a színé­szek játéka, a vágás rit­musa , egész atmoszférá­ja. S mint minden mesé­ben, természetesen ebben is különös jelentősége van a tájnak, a természet tár­gyainak, a sziklás-erdős hegyoldalaknak, a fennsí­kok gabonaföldjeinek, a faházak gerendáinak, egy madárnak, egy barlang­nak ... Itt játszódik az a tragikus alaphan­gula­tű filunk és remény, amelyben a valóság vaskos részletei, a­z emberi megaláztatás nyomorúságos pillanatai együtt jelennek meg egy­ mese lebegő, csillogó, aranylé­nyek­kel és ezüstsu­­garak­kal, fantáziával át­szőtt, szemet is gyönyör­ködtető szövetében. Nehéz lenne alkotóele­mei­re bontani a szövetet, mert éppen, egységében, sokszínűségében van hatá­sémáik titka, csak jelezni lehet, légióként kik járul­tak hozzá, hogy a rendező ezt a művészi egységet így megteremthette. Például forgatókönyv író-társa s egyben a legidősebb fiút játszó Kvan Mikolajcsuk, az öreg harangozót alakító Alekszandr Plotnyikov, a Danát játszó Larisza Ra­docsnyikova. Bizonyos azonban, hogy mindenen túl Vilon Kai­juta opera­tőr emlékezetes képei gya­korolják a nézőre a legna­gyobb hatást. Larissza Radocsnyikova Joe Hill balladája Tulajdonképpen nem a legjobb időpontban kerül a nézők elé ez a tiszteletet és figyelmet érdemlő szép svéd—amerikai film. Egy­részt ugyanazon a csü­törtökön kezdik játszani a filmszínházak, mint a szovjet filmhét produkcióit, közöttük a Fekete tollú fe­hér madár című művet. Másrészt nem futott még le a mozikban a Sacco és Vanzetti, amely témájában, korszakában, bizonyos szempontból még a feldol­gozás módjában is közeli rokona a Joe Hill balla­dájának. A svéd szárma­zású, a popdalokat kitalá­ló amerikai munkás histó­riája, amely egyben az amerikai szakszervezeti mozgalom kezdetének hős­kora is, ugyanolyan tragi­kus befejezéssel fut az ár­tatlanul kiszabott halál­­büntetésig, mint Saccóé és Vanzettié. Bo Widerberg svéd rendező talán még rokonszenvesebben dol­gozta fel­ a témát, mint az olasz Montaldo a magáét: kevésbé figyelt magára a tárgyalásra, ezért sokkal több lehetősége volt főhő­se emberi fejlődésének sokoldalú bemutatására. Nagyon szép film a Joe Hill balladája — jobb lett volna a bemutatására megfelelőbb időpontot ta­lálni. Bernáth László November 3-án bemutató a Nemzeti Színházban . MARÓTI LAJOS: Az utolsó utáni éjszaka A főszerepekben: Avar István, Básti Lajos, Kálmán György, Zolnay Zsuzsa Rendezte: MARTON ENDRE

Next