Esti Hírlap, 1972. december (17. évfolyam, 283-304. szám)

1972-12-01 / 283. szám

Fiatal táncművészek Az Enkel S­zínház balett­előadásain­ több fiatal táncművész mutatkozik be új szerepben az év utolsó hónapjában. December 3- án, vasárnap délelőtt a Laurencia címszerepét Pongor Ildikó, december 10-én — ugyancsak vasár­nap délelőtt — a Sylvia főszerepeit Pártay Lilla, Békési Mária, Forgách Jó­zsef és Keveházy Gábor alakítja. A HÓNAP MŰTÁRGYA Török bőrköpeny „A hónap műtárgya”-so­­rozat keretében holnap a Magyar Nemzeti Múzeum­ban mutatnak be a közön­ségnek egy XVI. századból származó értékes régisé­get, egy török bőrköpenyt. A gondosan restaurált mű­tárgyat 1969-ben vásárolta a múzeum Ausztriából, ahol korábban egy magyar arisztokrata család birtoká­ban volt. A finom rátétdí­szekkel ékesített lovaskö­peny a hagyomány szerint a mohácsi csatatéren is gaz­dáján volt, ami készítésé­nek korát tekintve lehetsé­ges is. Decemberben a szokásos­tól eltérően két értékes ré­giséget állítanak ki. A be­mutató második darabja a bőrköpenyhez hasonlóan ritka török handzsár, mu­tatós, látványos ékkövek­kel díszített, XVII. század­ból származó iparművészeti remek. Ezenkívül korabeli török hímzések és ötvös­munkák egészítik ki a tár­latot. A műtárgyakat kat hónapig tekinthetik meg az érdeklődők. (MTI) Kilencedik Edvin Kovács József, a Főváro­si Operettszínház tagja a Csárdáskirálynő új Edvinje. Vámos László rendező tíz nap alatt állította színpad­ra a fiatal énekest Edvin szerepében, s a bemutatko­zás sikerült. Amióta az Operettben Csárdáskirály­nőt játszanak, Kovács Jó­zsef az Edvinek sorában a kilencedik. Előtte Marik Péter alakította Sylvia partnerét. □ A CSEHSZLOVÁK KULTÚRA KLUBJÁBAN Szíj Rezső művészeti író Találkozásom Prágával cí­mű előadását rendezik meg december 4-én, hétfőn délután. Az előadás után Három nap Prágában címmel filmet vetítenek. □ KÉT VILÁGHÍRŰ MŰVÉSZ hunyt el nemrég. Helge Roswaenge dán teno­rista 76 éves korában halt meg. Akim Tamiroff, orosz származású színpadi és filmszínész, aki 1923-tól az USA-ban élt, s idős korá­ban New Yorkban maszkí­­rozási iskolát vezetett, 72 éves korában halt meg. József Attila Színház KOROSZT­ILJOV: A KŐSZOBOR LÉPTEI Haumann Péter, Voith Ági, Kállai Ilona, Bánffy György, Horváth Sándor, Káló Flórián Bemutató: december 9-én. Rendezte: Berényi Gábor. GRATULÁLUNK, KI NYER MA! Egyórás az ezredik ♦ Karácsonyi körkapcsolás 4 Nem nehéz már Hindemith „Ki nyer ma? Játék és zene 60 percben”. Nem té­vedés, nem elírás: a tízper­ces Ki nyer ma? ezredik adása egyórás lesz. Az ün­nepi műsort karácsony másodnapján, a déli hírek után sugározzák, méghozzá körkapcsolásos formában. A színhelyek: Sopron, Du­naújváros, Hajdúszoboszló és Budapest, Astória, krónika és a könnyűzenei műsor közé iktatták be ez­t a zenei népművelést szol­gáló műsort. Segédkönyv Az ezer adás során a Ki nyer ma? kérdései mind nehezebbek lettek. A szer­kesztők is csodálkozva ta­pasztalták, hogy milyen széles körű a résztvevők zenei tájékozottsága, kor­ra, nemre való tekintet nélkül. Mostanában már egy-egy Sztravinszkij, vagy Hindemith-zenére vonatko­zó kérdés sem viszi zsákut­cába a játékot. Nemegyszer előfordult, hogy a mikro­font körülállók egymást túllicitálva egészítették ki a zeneirodalomra vonatko­zó válaszokat. Végül egy újdonság: a műsor népszerűségére való tekintettel, a Zenei Kiadó felkérésére Czigány György segédkönyvet állí­tott össze, amely Ki nyer holnap? címmel december 1-én jelenik meg. A könyv­ben összegyűjtött kérdések természetesen nem kerül­nek a Ki nyer ma? műso­rába se holnap, se holnap­után. Pálos Miklós Autóról — győzelemre Az első adás 1969. már­cius 3-án 12 óra 10 perckor hangzott el a Kossuth-rá­­dióban. A műsor vezetője kezdettől Czigány György. A jubileum előtt vele be­szélgettünk. — A műsort vezető kol­légáimmal — Boros Anikó, Antal Imre és Zsoldos Pé­ter — együtt az adás egyik fő vonzerejének azt tart­juk — mondta —, hogy a közönség a helyszínen lát­ja, a hallgató pedig megér­zi: ez a műsor nem lom­bikban jön létre, valóban szelektálás nélküli vetél­kedésre ad lehetőséget. Előfordult, hogy játéko­sok közeli munkahelyükről érkeztek az adásra, s ebéd­szünetüket feláldozva vet­tek részt a műsorban. Leg­utóbb egy kocsikísérő úgy osztotta be idejét, hogy ép­pen 12 órára az Astoria melletti cipőbolthoz érjen, s míg az autóról lerakták az árut, ő megnyerte a ze­nei vetélkedőt. A részvétel­hez szerencse is kell, mert mindig több jelentkezőből sorsol­ták ki a válaszadó­kat. Újabban íratlan sza­bály, hogy aki egyszer részt vett a vetélkedőben, három hónapig nem ne­vezhet be. Erre a megszo­rításra elsősorban a fővá­rosban volt szükség, mert itt a télen elsősorban nyugdíjasokból, nyáron va­kációzó diákokból valósá­gos törzsgárda szervező­dött. Vidékre pénteken­ként költözik a Ki nyer ma? Annyira sok a műsor­­váró házigazda, hogy már a következő év júniusára szóló meghívásokat és színhelyeket rögzítik. Nincs üresjárat — Sokan kérik — mond­ja Czigány György —, hogy legyen hosszabb a műsor. Véleményünk sze­rint ennek az adásnak tíz perc az igazi műfaja, nem szabad hosszabbnak lennie. Nem engedélyezünk ma­gunknak egyetlen perc üresjáratot sem, szeret­nénk, hogy minél többen jussanak szóhoz, vegyenek rész­t a játékban, de azért a fontos: a zene. Nekünk azért örvendetes a műsor népszerűsége, mert a ko­molyzene reklámműsorá­nak tartjuk. A kérdéseket úgy állítjuk össze, hogy időszerűségük a rádió ko­molyzenei műsorait és a hangversenyévadot propa­gálja. A figyelemfelhívás szándéka vezetett bennün­ket, amikor éppen a déli CENTENÁRIUMI KIÁLLÍTÁS SÉTA A TÖRTÉNELEMBEN Buda és Pest egyesítésé­nek centenáriuma alkalmá­ból, éppen azon a napon, amikor a három városrész törvényhatósága külön-kü­­lön kimondta az egyesülést, tehát 1973. január 9-én ki­állítás nyílik a Budapesti Történeti Múzeumban. A bemutató a múlt évszázad társadalmi, politikai, gaz­dasági és életmódtörténetét követi nyomon. A látoga­tók úgy érezhetik majd ma­gukat, mintha egy három­­dimenziós képes történe­lemkönyv lapjai közé lép­nének. A belépőket mind­járt egy 1918-ban készült légi felvétel fogadja, ame­lyet még a K. U. K. hadse­reg készített. A mennyeze­tet foglalja el az a több mint száz négyzetméteres légi fotó, amely a mai Bu­dapestet ábrázolja. A kiállítás öt, nagy sza­kaszra tagozódik: az első rész 1873-tól 1919-ig; a má­sodik 1918-tól 19-ig; a har­madik 1919—45-ig szemlél­teti fővárosunk históriáját. A felszabadulást követően két nagy korszak bontásá­ban állították össze a kiál­lítást. A bemutatott anyagban sok érdekességgel találkoz­hatnak majd a nézők. Itt lesz a Moszkvai Hadtörté­neti Múzeum jóvoltából az eredeti hadműveleti tér­kép Budapest ostromáról. Bemutatják a Budapesten harcolt szovjet alakulatok zászlóinak gyűjteményét. Ott a kiállításon a tábla, amely a Magyar Kommu­nista Párt első óbudai he­lyiségét jelölte 1945. február 14-től. Érdeklődésre tarthat számot annak az ötpengős­nek a bemutatása, amely 1944. március 19-én felfog­ta a Bajcsy-Zsilinszky End­rének szánt német golyót. Négy kisfilmet is bemutat­nak, az egyik a Tanácsköz­társaság­­ eseményét idézi fel, a másik a Horthy-kor­­szakról szól, a harmadik a felszabadításról. Egy újabb kisfilm a budapesti hidak újjáépítését dokumentálja. A centenáriumi kiállítá­son hangszoba is lesz, amelyben középen Buda­pest makettje foglal he­lyet, s a hangszórókból a rádió archívumából előke­rült eredeti riportok hang­zanak el. Hallani lehet majd Babits Mihálytól a véres csütörtökről írt ver­sét: Sipőcz hajdani főpol­gármester nyilatkozik egy szükségkonyha megnyitásá­ról, hallhatjuk majd Za­­mercev tábornok rádiónyi­latkozatát is Budapest fel­szabadításáról, s egy mun­kás szavait 1945-ből, aki a Kossuth-híd építkezésén vett részt. MEGJELENT A MÁSODIK népzene-lemezalbum Néhány évvel ezelőtt je­lent meg a Hanglemez­­gyártó Vállalat és az UNESCO közös munkája­ként a Magyar népzene el­ső albuma. Szakemberek­nek, laikus népzene-ked­velőknek, külföldön élő magyaroknak és Magyaror­szágra látogató külföldiek­nek egyaránt kedvence volt ez a tartal­mában és formájában gyönyörű, ötnyelvű kísé­rőfüzettel kiegészített le­­mezalbum, amelynek szerkesztője Ra­­jeczky Benjámin. A kiváló zenetudós a Magyar Tudo­mányos Akadémia anya­gából adta közre az össze­állítást. Most megjelent a gyűjtemény második albu­ma is. Mint ismeretes, Bartók és Kodály nagy műve, a Magyar népzene tára már a VII. köteténél tart. A hét évtizedes gyűjtés eredmé­nye kereken százezer dal­lam. A klasszikus gyűjtő­idők technikája nem követ­hette még annyira a ma igényelt eredeti hangzást. Az új gyűjtők legfontosabb feladata megörökíteni azt a gazdag hangszín- és elő­adásvilágot, amelyet az írásbeli kiadványok szük­ségszerűen egybemostak. A harmincas években megin­dult Pátria lemezsorozat ezt csupán a szakemberek­nek­­adhatta. Mindez meg­növeli a Magyar Hangle­mezgyártó Vállalat elhatá­rozásának értékét. Akárcsak az első album, az újabb is négy lemez­ből áll. Elrendezésük is azonos. Az első lemez a legrégibb rétegekhez tartozó, a má­sodik az európai hatásokat mutató és az új stílusú, a harmadik a hangszeres, a negyedik a népszokásokkal összefüggő dallamokat mu­tatja be, mindegyik sorozat más-más vidékről, más és más típusokat, de mégis úgy, hogy egy-egy sorozat magában is áttekintést ad­jon a magyar népzene egé­széről. A lemezeken hallható anyag már csak egyes nép­­vagy korcsoportok ma is élő zenéje. Az ösztönös, termé­szetesen megszólaló muzsi­kálás száz év óta mindin­kább hanyatlik, s ma már csak a magyar nyelvterü­let peremvidékein, faként Erdélyben és Moldvában gyakorolja minden korosz­tály. Lakodalmakon és más összejöveteleken még tanul a fiatalság az öregektől, sok helyütt szokás a halottsira­­tás. Az egyenetlen gyakorlat miatt ma már néhány fontosabb dallamtípust nem lehet felvenni, ezeket csak Pátria-felvéte­lekről idézi a lemez. A le­mezeket kísérő, többnyelvű füzet most is közli a dal­lamok kottáját, szövegét és a dalok gyűjtési helyét. Vigalmaknak idei».* Új néptáncokból álló műsorát mutatja be 1973 elee­jén a Duna Művészegyüttes. Az új műsor címe: Vigal­maknak idei... Felvételeink az új kompozícióból mu­tatnak be két részletet. Vavrinec—Náfrádi: Lakodalom után. Bárdos—Náfrádi:Nyáreste falun. (MTI Foto — Friedmann felv.) • Boldizsár Iván a ka­merák elé ült, s felszólított bennünket: kövessük Itá­liába. Két estén barangol­hattunk az álmok városá­ban , az „oroszlános” Ve­lencében, amely címerét Szent Márk ■ evangélista kedvenc állatáról kapta. Elidőztünk a híres építész, Palladio egy-egy híres épü­leténél, a vicenzai olymposi színháznál és bazilikájá­nál, amely bizarr keretben él együtt a vicenzai lükte­tő gyomorral, a piaccal. Megcsodáltuk, hogyan öl­töztette korabeli ruhákba Palladio a görög isteneket, vagy hagyta az egyszerű­ség kedvéért pucéran Dia­nát. De megmutatta, hogy a reneszánsz korában sem fogant minden műalkotás a művészet jegyében, sőt, virágzott a giccstermelés. Boldizsár szinte kézen fog­va vezette a nézőt Palla­dio csodálatos olymposi színházába, amelyet 1583- ban avattak Szophoklész Oidipusz tragédiájával. Nem turbékoltunk a Szent Márk téri galambok között, csupán álló képeket lát­tunk, mégis felfedeztük Ve­lencét és Vicenzát, sőt, időnként meglepve tapasz­taltuk, hogy többet is lá­tunk, mintha turistaúton, de más idegenvezető kísé­retében járnánk ezeken a helyeken. (kócsag)

Next