Esti Hírlap, 1973. július (18. évfolyam, 153-178. szám)
1973-07-02 / 153. szám
A KOMPLEX PROGRAM JEGYÉBEN Gyár, kombinát közös beruházással Egyezmények • Szakosítás, kooperáció A magyar külkereskedelem munkájában is érezhető, hogy a szocialista országok gazdasági integrációját meghirdető Komplex Program kidolgozását követően erősödött az együttműködés, s formái gazdagodtak. Milyen eredményeket ért el hazánk a KGST-országokhoz fűződő gyártásszakosítási, s kooperációs kapcsolatainak elmélyítésében? — A gépipari együttműködésben — mondják a Külkereskedelmi Minisztériumban — a tagországok két év alatt tizennégy többoldalú gyártásszakosítási egyezményt kötöttek, s további negyvenhárom kidolgozásán munkálkodnak. Az előkészítés alatt álló megállapodások közül kiemelkedők a tehervagon és Diesel-mozdony, az önműködő vasúti kocsikikapcsoló, a nagy teherbírású tehergépkocsi, s az atomerőművi berendezések közös gyártása. A vegyipari együttműködésben érdekelt KGST-államok — közöttük Magyarország is — már aláírták a Szovjetunióban közös erővel létesítendő nagy cellulóz kombinátra vonatkozó egyezményt. Várhatóan megállapodnak a kingiszeppi ammonfoszfát kombinát felépítésében, a foszforit, a titánoxid, az izoprén kaucsuk termelésében való együttműködésben. A szocialista közösség aktívan foglalkozik a kőolaj biztosításának hosszú távra vonatkozó megoldásával, ide értve a harmadik országokból származó importlehetőségek feltárását is. Az olefinkémia fejlesztését hazánk teljes egészében a szocialista integrációra kívánja alapozni. A vaskohászatban az érdekelt országok közös erőfeszítésével optimális kapacitású, nagy objektumokat kívánnak felépíteni. Keresik a lehetőségét annak, hogy a KGST-államok saját beruházásokkal vegyenek részt a réz- és cinkgyártás Lengyelországban, a réz- és nikkelgyártás Szovjetunióban való fejlesztésében. A Komplex Program — az együttműködés hatékonyságának fokozására — nemzetközi gazdálkodó szervezetek, közös vállalatok, egyesülések létesítését is előirányozta. Magyarország négy ilyen közös vállalatban vesz részt, s hasznos munkásságot folytat, több ágazatközi egyesülésben, közös irodában. (Közös vagonpark, központi villamosenergia-elosztó és így tovább.) — Gyártásszakosítási és kooperációs kapcsolatainknak — mondják a minisztériumban — fontos szerepük van a gazdasági struktúra átalakításában, a tartós termelési és értékesítési kapcsolatok létrehozásában. A tipizálásban és a szabványosításban azonban még ma is sok a tennivaló. Megoldatlanságuk akadályozza az együttműködést a részszerelvények és alkatrészek gyártásában. Tovább kell dolgozni az azonos kooperációs egyezményekben részt vevő exportáló és importáló vállalatok érdekeltségének összehangolásán. Mindinkább szükséges a Komplex Program keretében kidolgozás alatt álló jogi, ár, valutáris, pénzügyi, tervezési feladatok megoldása is. Ezek sokban elősegítik a szocialista közösség szakosítási és kooperációs munkájának szélesebb körű kibontakoztatását. Halmai György A TUDOMÁNY ÚJ MŰHELYE Térképek a környezetről Kutatólaboratórium ♦ Műtáj vagy természet Békéscsabán, a Tanácsköztársaság út 22. szám alatt ma új tudományos műhely nyílt. Az MTA Földrajztudományi Kutató Intézete az országban elsőként itt alakít megyei kutatócsoportot. Ennek jelentősége azonban túlmutat a kutatóműhelyek számának gyarapodásán, és a hazai földrajztudományi kutatásokban — a tudománypolitikai irányelveknek megfelelően — a komplex, az embert és környezetét egységben szemlélő és a területi gazdasági fejlesztésnek alapot nyújtó vizsgálatok kiterjedésére utal. MEGBONTOTT EGYENSÚLY — Amilyen hirtelen nagy jelentőségre tett szert az ember és környezete problémáinak vizsgálata, olyan hirtelen támadt a szüksége annak is, hogy a fejlődő vidéki központokban nyissunk olyan laboratóriumot, amely az illető területen vizsgálná az ember és a környezet viszonyát — mondja a Földrajztudományi Kutató Inzet igazgatója, Pécsi Márton akadémikus. — Az ilyen földrajzi laboratóriumnak komplexen kell vizsgálnia a természetet, helyesebben szólva a műtájat, hiszen nálunk már inkább erről beszélhetünk, mert a növénytakaró sem a természet adta, hanem amit az ember a maga hasznára formált. Komplexen kell vizsgálni a természeti és emberi tényezők egyensúlyát, mert hiába szakosodott és szakosodik mindinkább a tudomány, a valóságban ezek a tényezők együtt, összefüggően működnek. A természet sokféle rendszere — a levegő, a víz, a talaj, a növényzet, az élővilág — évmilliók alatt kialakította a maga ,,békés egymás mellett élését”, hiszen ha ez nem így volna, folytonos katasztrófa lenne a természetben. Márpedig a katasztrófák ellenére állandóbb az egyensúlyi állapot egy-egy természeti környezetben. Az ember azonban beavatkozásaival gyakran megbontja ezt az egyensúlyt. Ezért kell egy-egy területen a környezet és az ember kölcsönhatását elemzőbben vizsgálni, a hatások gyűrűzését számításba venni, a jövőre is gondolva. Ehhez újfajta szakemberekre van szükség, de ilyen képzés az egyetemeken még nincs. Azoknak az egyetemekről kikerült fiatalembereknek, akiket csabai csoportunkba felveszünk, a környezettan művelőivé kell válniuk! A TERÜLET FEJLESZTÉSÉHEZ — Az olyan kutatások, mint amilyent a Békéscsabán alakuló csoport is végezni fog — folytatja Marosi Sándor igazgatóhelyettes — a területi gazdaságfejlesztési munkát segítik elő azáltal, hogy feltárják egy földrajzi területnek a gazdálkodást és az emberi életet befolyásoló sok-sok tényezőjét, a földtani és földfelszíni sajátosságokat, a csapadék- és vízviszonyokat, a növényzettel való kölcsönhatásukat, mindennek hasznosítási adottságait, valamint a történelmileg kialakult gazdaságföldrajzi helyzetet és a népességi ismérveket Sok ilyen munkát végzett már intézetünk kisebb és nagyobb léptékben, egyes mezőgazdasági üzemekről, földrajzi tájegységekről s nagyobb területi egységekről. A/, eredményeket írásban, tanulmányokban, monográfiákban és térképeken rögzítettük és rögzítjük a jövőben is. A békéscsabai környezetkutatók most induló munkája is térképekre kerül majd idővel, s e környezettanulmányok alapján született térképekről leolvasható mindaz, amit a terület gazdaságos és ésszerű, az ember és a környezet egyensúlyára törekvő hasznosításának megtervezéséhez tudni kell. Németh Ferenc | Ahogy az ilyen történetét kezdeni szokás: | egy barátom mesélte, egy | szer, enyhülő nyári este, amikor az ablakot már ki | lehet nyitni... | Ismertem egy lányt, nagyon régen. Az egyik első | szerelem ... Fiatal voltam, | annyira, hogy igazi felnőtt | férfinak érezve magam, | büszkén, szenvedőn cipel- | tem nyakamban a szerelem | tarisznyáját. A tarisznyá|ban — ezt csak most tud- | juk — nem lehettek oly | súlyos, nehéz kövek, ame- | lyek lehúzzák a fejet, de | mi ezt abban a korban va| lamiféle ökörbüszkeséggel, | mekegő mártiromsággal | hordtuk, és lehajtottuk fe- | jünket. | Ha mentem vele, én | szótlan róttam az utakat, | gondba merülve, | szaporázott mellettem és mindig | kérdezett, fecsegett, s én | csak komoran intettem — | hagyjon, nem látja: a gond, | a felelősség... — s gyak- | ran még rá is szóltam: | hallgass, nem érzed, miről | van szíj?! Tizenhét éves volt, egy | olyan őzike, aki még ugrándozni szeretne, én meg | konokul büszke és bánatos | a szerelemben: el sem tud tam képzelni, hogy együtt | marháskodjam ezzel a | lánnyal, s hogy engem | egyáltalán ott is lehet | hagyni. |lyen nyár volt, mint a | mai. Volt az őzikének egy kis szobája, amelyen az ablak a liohthofca, egy szomszéd fürdőszobájára nyílott. Virágmintás huzatai dívány, fehér puhafa szekrény és egy tükör asztalkával volt a berendezése. A tükör szélében pávatoll lengedezett, betűzve, az ablakdeszkán fikuszok, s a szomszéd fürdőszoba ajtaján egy fogas, azon egy öreg paraplé és egy vörös csíkos köpeny. Feljártam már a lányhoz, hónapok óta már bemenetem volt a szobájába. És elheveredtem a díványon, a mennyezetet néztem, ő énekelt, fecsegett, a tükör előtt fésülködött, mókázott, én alig-alig szóltam valamit. Azon a nyári napon otthagyott. Gyorsan, de nagyon gondosan fésülködött a tükör előtt. És csendben volt, ahogyan azt mindig szerettem volna, és ez most nagyon megijesztett. „Hová mész?” — kérdeztem és ő nyugodt, komoly hangon válaszolt: „El, találkozom a Porosszal.” Ez a Porosz barátom volt, fiatalabb nálam, többször sétáltunk együtt hármasban, de én taknyomnak tartottam és gyakran kioktattam. Nem részletezem. Emiatt a Porosz miatt hagyott el. Nem csalt meg, csak bejelentette: velem végzett, megy a Poroszhoz. „Ne haragudj” — mondta, s nyúlt a kilincshez. Felugrottam, magam mellé húztam. Nagyon olcsó szavakkal, nagyon nehezen visszasírtam. Miket mondtam! Ilyeneket: a jövőnk, a felelősség a boldogságért! ... Aztán átment a szomszádba telefonálni, mindent elmondani annak — ne várja —, és visszajött, teát főzött és tojásrántottát sütött, beleaprítva zöldpaprikát. De harmadnap csak elment ahhoz a Poroszhoz és még kedvesen sem beszélt. Csak azt mondta: „Mit nyafogsz...” Ez a lány aztán férjhez ment, nagyon sokáig nem is láttam. Egy évvel ezelőtt találkoztam vele az utcán. Megálltunk, úgy örültünk, mint akik valamit megtaláltak, visszakaptak a régi évekből. A férjének is bemutatott, hármasban többször el-eljárogattunk. Udvaroltam neki hangosan, tréfából, mert hát milyen messze is vagyunk az indulástól! — bátran epekedhettem, és ez jó játék, a meghallgatás veszélye nélkül. Most nyáron — egy olyan nyári napon, mint akkor — belement a játékba. Elmentünk Óbudára kettesben, végigsétáltunk a parton — kezünk összekulcsolva és lóbázva —, áthajóztunk a propelleren a Szigetre, a strand mögött megcsókoltam, s elszaladt, s szaladtunk a keskeny úton, fel, egészen a hídig. Másnap elutaztak nyaralni. De egyszer telefonon felhívott az üdülőből: megmondta, mikor jönnek haza, vártam. Vártam, de nem jött. Felhívtam a számot, még a régit, ott laknak, ahol lánykorában élt Sokáig várom, aztán hallom a hangját, a régit: — Ne haragudjál. Mindent elmondott a férjének. Ne várjam, nem jön. Sokáig hallgatok, és érdekes, nem érzem, mint akit villám csapott, inkább megkérdem: — Mondd, most a kisszobából jöttél? — Igen, ott beszélgettünk ... — Tudom, a felelősség, a jövő, de azt mondd: az ablakon még ott vannak a fikuszok? — Igen. — És a szomszéd fürdőszobájának az ablaka nyitva van? — Igen. — És a paraplé az ajtón? — Ott van. Ts at nem csodálatos? * 1 Visszatért a kör (mindig visszatér), sok idő múlott, most én vagyok kívül, a fiatal, a visszautasított idő múlásával fiatalodhat is az ember. Kőbányai György KÖRBE-KÖRBE... Képek a VBKM-ből. Sokféle gyártmányukat sokfelé küldik a VBKM Villamos Előszerelő Gyárának munkásai: a hazai megrendelőkön kívül szállítanak Párizsba, Kuvaitba. A francia fővárosban épülő új tornacsarnok eredményjelzőjén az utolsó simításokat végzik a magyar szerelők. A gyárban elsőként kezdték meg annak a központi vezérlőberendezésnek a gyártását, amellyel a termelés folyamata vizuálisan ellenőrizhető. A felvételünkön látható kis elem csak egy tagja a Siemens-rendszerű vezérlőberendezés műszerfalának. ímti fo.ó Csikós Gábor felv.)