Esti Hírlap, 1973. október (18. évfolyam, 230-256. szám)
1973-10-01 / 230. szám
• Tulajdonképpen nehéz súlyos kifogásokat emelni a Zrínyi produkció ellen, mégis — valószínű — nem tartozik a televízió jelentősebb tévéjátékai közé. Amiért nehezen lehet kifogást emelni, az a megidézett kor történelmi gazdagsága. A néző természetesen nem hivatásos történész, s ilyenformán sok adatot, tényt nem tud ellenőrizni. A történettudomány jelenlegi állása szerint azonban többé-kevésbé pontosnak kell elfogadni azt a helyzetrajzot, amit egyrészt a bécsi udvarról, másrészt a magyar főurakról, harmadrészt a törökök szándékairól, s mindezek között Zrínyi politikai és katonai jelentőségéről mutat a film. Vannak ugyan olyan pontok, amelyek a bizonytalanság érzetét keltik a nézőben, ilyen például Tujgun pasa kétszeri látogatása Zrínyinél, s ilyen maga a „vadkanos halál” egyértelmű gyilkossággá változtatása. Az igazság azonban az, hogy e vitatható pontok ellenére sem érezzük hitel nélkülinek a történetet, Örsi Ferenc írói szándékát pedig csak dicsérni lehet, amellyel Zrínyi Miklós alakját ilyen tisztán kívánja felmutatni a közvélemény előtt. Még kevesebb kifogásunk lehet Zsurzs Éva munkája ellen. A környezet megidézésében bizonyos naturalisztikus hitelességre törekedett, de éppen mert nincs hangsúly ezen a környezeten, mert a dialógusokban élő tévédrámát a szereplők fejének közelképeivel mutatta be, ezért minden a színészi játéktól függött. A színészek pedig becsülettel próbáltak karaktert adni a történészek által már megrajzolt, egykori földön járt, valódi hősöknek. Bessenyei Ferenc maga volt a nyugalom és a bölcsesség szobra, Darvas Iván gondolatban mintha a közelmúltban játszott pesti színházbeli előadás Árulóját alakította volna tovább ízléssel és meggyőződéssel, Ruttkai Éva aggódó Máriája, Kozák András hideg, számító Portiája és a kisebb epizódokban is kiváló színészeket felvonultató játék szinte minden szereplője tette, amit kellett. Mi az mégis, ami kicsit súlytalanná tette a Zrínyi című tévéjátékot? Talán a dialógusok közhelyei és egy kicsit a fordulatok közhelyei is. A francia követnek természetesen a francia nők jutnak először eszébe, amikor honfitársával találkozik, az anya az természetesen aggódik, a hős pedig természetesen mindent megfontol. S tették ezt olyan se nem archaikus, se nem anakronisztikus stílusban, amelynek igazában „se íze, se bűze” nem volt. Ehhez járultak az olyan, titkos ajtó mögött hallgatózó helyzetek, őfelsége elvonulásának kicsit már unalmas sablonjai, a tanácskozások szokványképei, amelyek meggátolták ezt az új Zrínyi-drámát, hogy a történelem többé-kevésbé hiteles megidézésén túl érzelmileg, gondolatilag, is erőteljesebben hatni tudjon. — bel — VILÁGESEMÉNY LETT Kisplasztikák seregszemléje Tíz díjazott • Medgyessy Ferenc gyűjteménye Harmincnégy ország jelentette be részvételét a második nemzetközi , kisplasztikai biennáléra. Életképes elképzelésnek bizonyult, hogy Budapest, — a biennálé-városok sorába lépve — kétévenként helyet adjon a szobrászat érdekes, mozgékony, változatos műfajának. A számszerű adatok is bizonyítják az érdeklődés növekedését, a két évvel ezelőtti, sikeresnek bizonyult kísérlet után a nemzetközi találkozó rangját. S a biennálé szobrait szemlélve, már az első termek után örömmel tapasztalhatja a látogató, hogy a múltkorihoz képest emelkedett a színvonal. A zsűri most, úgy tűnik, bátrabban válogatott, mert nemet mondani a pop-art címkéjével ellátott, műalkotásnak aligha nevezhető, vagy éppen silány művekre. A kiállítás legfőbb haszna, hogy megismerteti a látogatót jó néhány nemzetközi hírnevű alkotóval; megmutatja e szobrászati ág csaknem valamennyi lényeges, az elmúlt időszakban keletkezett eredményét. A Műcsarnok összes termeiben bemutatott anyag minősítés nélkül két nagy csoportra osztható: az egyik fele figurális, a nagyobbik része non-figuratív. A résztvevők jelentős hányada elsősorban a konstruktivista, térformáló szobrászatot műveli, vagy azt a plasztikát, amely a külvilágnak az emberre gyakorolt hatása alapján az érzelmekben kiformálódó válaszból áll. Ezek a művek többnyire nem is kisplasztikák, csak kis méretű szobrok kivitelezésre váró előtanulmányai. Tehát a kiállításra is elsősorban méretük, nem pedig a kisplasztika lényegét meghatározó törvényszerűségeik alapján kerültek. Úgy tűnik, az emberközpontú szobrászat a plasztikai megoldások sokféleségében is felveszi a versenyt a csiszolt márványalakzatokkal, hegesz,tett tükörfényes fémlapokkal, vagy az áttetsző plexi üvegformákkal. A példa kedvéért említünk egy-két szovjet, görög, amerikai és cseh művet. A biennálé, miként két évvel ezelőtt Ferenczy Béni, most Medgyessy Ferenc munkáit .„ sorakoztatja fel. Jó alkalom ez arra, hogy az eseményrelátogató külföldiek megismerjék a neves mester jelentős alkotásait. S arra is, hogy jobbra, az emberi értékek felmutatására, őrzésére figyelmeztessen. Sokan beszélnek manapság lelkesen a szorongás, az elidegenedés művészetéről, holott a művészetnek az a feladata, hogy a szorongás okait, az elidegenedés társadalmi körülményeit feltárva, az embert értékei tiszteletére, óvására bírja. Ha a művészet beéri a szorongás és elidegenedés görcseinek jelzésével, s nem próbálkozik feloldással, inkább fokozza ezeket az érzéseket. A dilemmával a kiállításon is találkozhatunk. Megoldást éppen azoknál a művészeknél találunk, akik az embert tekintik mértéknek és kiindulási pontnak. A jelen magyar szobrászatot hat művész képviseli. Munkásságuk szemléleti és stílusjegyei az egész kiállítást jellemzik. Kerényi Jenő expresszív szobrai, amelyek közül különösen kiemelkedik az Antik legenda és a Golgota; Kiss István lírai kompozíciói, amelyeket korábbi kiállításokról már jól ismerünk (a Pest-Buda emlékmű vázlatát, mint kisplasztikát, nem volt éppen a legszerencsésebb ötlet kiállítani); Kiss Sándor követ és fátó, vagy éppen bronzot felhasználó, érzelmi töltetű szobrai; Kovács Ferenc gondosan csiszolt, természeti szépségeket rejtő márványtömbjei, hitvallásával a legfontos Mikus Sándor ismert stílusú szobrai és Vilt Tibor pontosan szerkesztett konstrukciói jól képviselik a magyar mezőnyt. A nemzetközi zsűri tíz művésznek ítélte oda a második nemzetközi kisplasztikai biennálé díjait. Díjat kapott Karl-Heinz Appelt NDK-beli, Joannis Avramidis, osztrák, Jean Ipoustéguy francia, P. V. Janakham indiai, Bosko Kucanski jugoszláv, Arnoldo Pomodoro olasz, Joaquin Roca-Rey perui, Frantisek Storek csehszlovák, Margerita Voszkreszenszkaja szovjet és Vilt Tibor magyar szobrászművész. Az érdekes, sokszínű tárlat kitűnő rendezéséért Baranyi Juditot illeti dicséret. Harangozó Márta Daniel Mitjanszkij: Varga Imre szobrász Ifjúsági sorozat Október 28-tól kéthetenként, vasárnap délelőttönként a modern francia festészet főbb irányzatairól lesz szó a Szépművészeti Múzeumban. Tíz előadásból álló sorozat foglalja össze az utolsó 100 év legjelentősebb francia művészeti irányzatait az impresszionizmustól a párizsi iskoláig. A NAGY FUGA Holland táncszínház Budapesten Másfél évtizeddel ezelőtt alakult a Nederlands Dans Theater. A társulat azóta bejárta az egész világot, mint a modern balettművészet kiváló képviselője. Mindenütt, ahol nagy fesztiválokat rendeztek, Edinburghtől Egyiptomon át Amerikáig, megfordult ez a táncszínház, hogy nemzetközi művészekből álló csoportja bemutassa a legmodernebb táncszínpad eredményeit. KÖRÖK Tegnap érkeztek Budapestre, repülőgéppel, a Német Szövetségi Köztársaságból. A holland táncszínház tagjai főképpen angolul és franciául beszélgettek egymás között. — Hogyan lehetséges ez? — kérdeztük az egyik táncostól, akiről kiderült, hogy a kitűnő, a szakmában közismert Gérard Lemaitrerel azonos. — Sok az angol és francia táncos a Nederlands Dans Theater tagjai között. A társulat hágai. Művészeti vezetője Jaap Flier, a zenei vezető Jan Stulen. A legtöbb koreográfiát Hans van Manen tervezte. Holnap mutatkozik be a Fővárosi Operettszínházban a holland társulat, mint a budapesti művészeti hetek első külföldi együttese. — Ma a táncosok szabadok — mondta Stulen karnagy —, csak én próbálok a budapesti zenekarral és azzal a kis hollandi muzsikusgárdával, amely a Körök című balettet kíséri. Ennek a zenéjét Luciano Berio szerezte és mindöszsze két ütőhangszeres egy női énekhang és egy angol hárfaművésznő kíséri. Néhány balettet, így a Tovatűnő látomásokat nagyzenekarral játszunk. A Beethoven-zenére koreografált A nagy fúga című műsorszámunk zenéjét két vonósnégyesből vette Hans van Manen. Az Éden után című, s eredetileg a New York-i Harkness Ballet számára készült táncképet magnóval kísérjük. Zenéjét az amerikai Lee Holbey szerezte. A Mozdulatok című balett zene nélkül van és Jerome Robbins koreográfiája. Mint ismeretes, ő volt a West Side Story koreográfusa. CONCERTO Elmesélték a táncosok, hogy Hollandiában működik egy állami táncszínház is. Műsorán kiváló Mandarin-előadás látható. Bartók Béla műveit gyakran viszik színpadra, így a Concertót is. Valamennyien először járnak nálunk. Néhányan jól ismerik viszont Roboz Ágnes magyar koreográfusnőt, aki Hágában ugyanott tanít, ahol Jan Stulen karmester. A Nederlands Dans Theater három estén lép fel hazánkban. Kristóf Károly DÍJNYERTES festmény Derűs Kissi A kirándulókkal teli, bodor füstöt eregető hajók kedves összevisszaságban és zsúfoltságban tolonganak a Dunán, amely maga is csupán szelíd patakként csordogál a kis- ■ sé mesebelinek tűnő Budavári Palota és a Várbazár alján. Az innenső parton széles karimájú kalapot viselő hippik, divatos lányok és tarka kutyák sétálnak. A kép — a jókedvű, derűs pesti amely minden szándékos művészi torzítás esle"- e híven adja vissza a Vár környékét, a mai Budapest nyüzsgését — Berki Viola •díjnyertes munkája. A Fővárosi Tanács és a Képcsarnok Vállalat centenáriumi festménypályázatán a zsűri még két, ugyancsak tizenötezer forintos díjat ítélt meg Kántor Lajos Sötét idők és Ridovics László Városkép című munkájáért. A Képcsarnok tízezer forintos első díját Vén Emil Budai Vár című képe kapta. A pályázaton részt vevő harmincegy festőművész munkáiból a Vörösmarty téri Csontváry-teremben nyílt bemutató. A vezető sorokban azért írtuk le olyan részletesen Berki Viola szép, ihletett munkáját, mert a többi alkotás — sajnos, ezek közé tartozik néhány díjazott kép is — igen-igen kevés kivétellel, rutinmunka, amelyből nemcsak a Budapestről szóló vallomás hiányzik, hanem a művészi elképzelés és ihletettség is. A művészek, akik elfogadták a Fővárosi Tanács és a Képcsarnok meghívását a zártkörű pályázatra, nem művészi feladatot, csupán leckét láttak a témában. Szokvány Budapest-képek sorakoznak egymás mellett, s csupán azért nem cseréljük össze őket, mert az illető művészek szokott modorukban, vagy modorosságukban festették meg. (h. m.) A János vitéz rajzai ■Szokatlan kiállításra vállalkozott a Petőfi Irodalmi Múzeum. A Pannónia Filmstúdió, amely az idén mutatta be első egész estét betöltő rajzfilmjét, a János vitézt, a rajzfilm grafikai anyagából, Jankovics Marcell és Richly Zsolt munkáiból állított össze egy tárlatnyit. NŐK A PORONDON HÉT ORSZÁG MŰVÉSZNŐINEK LÁTVÁNYOS TALÁLKOZÓJA A FŐVÁROSI NAGYCIRKUSZBAN BEMUTATÓ ELŐADÁS: október 4-én. Az előadások kezdete: minden este fél 8 órakor, pénteken és szombaton du. dél 4-kor is. A vasárnapi előadások: de. 10-kor, du. fél 4-kor és este fél 8 órakor. Kedden szünnap. Jegyek elővételben válthatók a Fővárosi Nagycirkusz pénztáránál, a Magyar Cirkusz és Varieté Jegyirodájában, egyéni és csoportos jegyek is (VI., Népköztársaság útja 61., telefon: 420—349 és 225—643), a Színházak Központi Jegyirodájában (telefon: 120—000), a Kamara Varieté elővételi pénztáránál (telefon: 120—430), valamennyi IBUSZ- és Cooptourist-irodában és idegenforgalmi hivatalban, végül az üzemi közönségszervezőknél.