Esti Hírlap, 1974. június (19. évfolyam, 127-151. szám)

1974-06-01 / 127. szám

100 MILLIÓ FORINTÉRT Fejado számítógép­központ A szegedi számítástech­nikai központ újabb nagy­­­arányú fejlesztés előtt áll: bővítik a számítástechnikai és ügyvitelszervezési vál­lalatot, emellett mintegy 100 millió forintos beruhá­zással bővítik a szegedi egyetemi számítógép-ap­parátust, rövidesen NDK- gyártmányú, R 40-es elekt­ronikus számítógép felsze­relését kezdik meg. ÖTVENÖT ÉVIG LAPPANGOTT Megtalálták a sásdi munkástanács jegyzőkönyvét A Pécsi Levéltárban az iratanyag rendezése közben Sándor László levéltáros rábukkant az 1919-es sásdi munkácstanács jegyzőkönyvére. A terjedelmes kötet hu­szonöt tanácsülés kézzel írott feljegyzéseit tartalmazza. A Tanácsköztársaság bukása után a jegyzőkönyv — fel­tehetően — bűnjelként a törvényszékre került és onnan szállították át később a levéltárba, ahol kereken ötvenöt évig lappangott. A proletárdiktatúra eseményeit rögzítő sásdi jegyző­könyv munkásmozgalmi és helytörténeti szempontból egyaránt szenzációsnak számít. Baranya ugyanis 1918 és 1921 között mintegy ezer napon át a szerb királyi had­sereg megszállása alatt volt, csupán a megye északi ré­sze tartozott Magyarországhoz. Pécs helyett így Sásd volt a megyeszékhely, a Tanácsköztársaság idején itt mű­ködött Baranya munkástanácsa és direktóriuma. (MTI) CSAK A NEVE UGYANAZ Más ez a pétisó Kilenc és fél milliárd forintos beruházás A Péti Nitrogénművek a legöregebb, de technológiá­jában a legmodernebb ha­zai műtrágyagyár. Már ma is az iparág magyar bázis­vállalata , két éven belül pedig annyit termel majd, mint jelenleg a Borsodi és a Tiszai Vegyi Kom­binát és önmaga együtte­sen: kétmillió tonnát. A háború előtt 46 ezer tonna pézisó gyártása volt a legnagyobb évi mennyi­ség, annak kétharmad ré­sze külföldön kelt el. Az utóbbi évtizedekben óriási ütemben fejlődik a Nitro­génművek, hiszen nem tudnak annyit adni, amennyi elég volna a me­zőgazdaságnak. Ami az újabb, hatalmas ugrást lehetővé teszi: a nagy kapacitású műtrá­gyagyár a negyedik ötéves terv legnagyobb, egy he­lyen megvalósuló beruhá­zása: 9 és fél milliárd fo­rintba kerül.­­ Negyedik esztendeje épül, s elérkeztünk az üzembe helyezési munká­latok megkezdésének idő­szakába — kaptuk a felvi­lágosítást Kisgergely Lajos igazgatótól. — Három hó­nap múlva indulhatnak az első technológiai üzem­próbák. Jövőre már teljes kapa­citással dolgozhat, s ak­kor a Nitrogénművek egy napi termelési érté­ke eléri a 13 millió fo­rintot. A mezőgazdaság műtrá­gyaellátásának csupán egyik oldala a mennyiségi fejlesztés, a másik: a kü­lönféle növénykultúrák termesztéséhez mind alkal­masabb termékek gyártása, a minőségi választék bőví­tése.­­ Egyetemekkel, kuta­tóintézetekkel közösen ku­tatjuk a legkedvezőbb ha­tású, nagyipari gyártásra legalkalmasabb műtrágyá­kat. Ilyen a nyomelemes, minden talajtípusra jó Mikramid, amely díjat ka­pott most a BNV-n. Ta­valy 300 tonnát készítet­tünk a nagyüzemi kísérle­tekhez. A gazdaságok je­lentései szerint elsárgult növények visszanyerték zöld színüket, s a Mikro­­mid átlagosan 18 száza­lékkal növelte a termést a szőlőkben és a gyümöl­csösökben. Az idén három­ezer tonnát tudunk gyárta­ni — sokkal kevesebbet, mint amennyire vevő len­ne. Eredetileg — több mint négy évtizeddel ezelőtt — a várpalotai lignit feldolgozására építették fel Péten az első gyárat. A lignitből készített gázból nyerték az ammóniaszinté­zishez szükséges tiszta hid­rogén-nitrogén elegyet, majd további bonyolult műveletek után a végter­méket: a 17 és fél százalék nitrogéntartalmú pézisót. 1967 óta már földgázt használnak: egy tonna ammónia előállításához ezer köbmétert. Egysze­rűbb a gyártás, 30 száza­lékkal csökkent az önkölt­ség, s alaposan megválto­zott a korábban nehéz, egészségtelen munka. A műtrágyagyártáson kívül a Nitrogénművek in­tenzíven foglalkozik külön­féle más, szerveskémiai termékek előállításával is, elsősorban növényvédőszer alapanyagok gyártásával. Gondoskodik a műtrágya­­gyártás melléktermékeinek feldolgozásáról. Nemcsak mellékesen. Jól jelzi ezt, hogy sok kidolgozott gyár­tási eljárásukat már több ország megvásárolta. — A pétisót készítik-e még? — Igen, csak éppen a nitrogéntartalma nem 17, hanem 28­ százalék. (Szöllősi) HÍRADÁS A VÁROS PEREMÉRŐL ♦ HÍRADÁS A VÁROS PEREMÉRŐL Asszony a pártházban Vén körtefa áll az óbudai pártház előtt. Hajdan kis vályogház udvarának egyet­len dísze volt, ma az óriás lakónegyed tövében várja az elmúlást. „Nagymama, mesélj a régről. ..!” ITT SZÜLETETT — Unokám, a kis Ági unszol így, esténként kér­lel, beszéljek neki régi éle­tünkről — mondja Hart Já­nosáé,­­ Óbuda párttitkára. Dolgozószobája ablakánál áll, kinéz a térre. — Abban a házban laktunk, amely­nek udvarán az a körtefa állt. Már csak ez maradt meg a múltból. Nagy út — huszonnégy esztendő — ve­zetett az öreg fától idáig. Itt születtünk Óbudán mind, apám, anyám, nagy­apám, magam és a test­véreim. Régi hajógyári munkásdinasztia a miénk. A férjem is a Hajógyárban volt lakatos, apám vasöntő, édesanyám otthon hat gye­reket nevelt. Tizenkét éves múltam, amikor először mentem dolgozni a csokolá­dégyárba. A nővérem mel­lé tettek kézilánynak, ket­ten kerestünk heti tizen­egy pengőt. Vizes, vályog falú, kis szobában laktunk tizen, testvéreimmel egy ágyon hárman aludtunk, s akinek nem jutott hely az ágyon, a földre terített pok­rócra szorult. — Később sok helyen dolgoztam, a Geduldiger bélyegzőgyárban, a Kel­­texben; voltam szövőnő a Händler-gyárban. Negyven­­nyolcban kerültem a Golf­ba, az összerakóba. Már megvolt a két gyermekem, s három műszakba osztot­tak be. De akkor mintha nem számított volna az idő, a fáradtság. Sok mindent bírtunk, fiatalok voltunk... S a hit, a jobb élet utáni vágy hajtott minket. Be­kapcsolódtam a párt­mun­kába, egy idő múlva a vég­rehajtó bizottság tagja let­tem, Ötvenben a pártbizott­ságra kerültem, függetlení­tett beosztásba, később párttitkárnak választottak. Sodort minket a lelkese­dés, a jövő ígérete. Jó em­lékezni azokra az évek­re. .. Valahogy olyan gyor­san követték egymást az események: öthónapos párt­­iskola; kerületi párt- és tömegszervezeti osztályve­zetői beosztás; megint párt­­iskola, egyéves; éjszakai plakátragasztások, hajnalba nyúló viták. Hittünk benne, hogy amit csinálunk, előbb­re viszi az országot. Később sok helyen dolgoztam, vol­tam például a Május 1. Ru­hagyár pártbizottságának titkára. S vallom: nem az a fontos, hogy milyen szék­ben ül, mi a beosztása, ha­nem az: hogyan végzi mun­káját az ember. VISSZAHÍVTÁK Óbuda visszahívta. Két esztendeje választották szűkebb szülőhazájában párttitkári tisztségbe. Vár­ták a barátok, az ismerősök, akikkel együtt nőtt fel; kö­zös múlt, közös munka fűz­te össze őket. — A kerület változását saját életemen is éreztem. Hatvanig olyan lakásban laktunk, ahonnan néha reg­gelenként az ablakon kel­lett kimászni, mert a ned­vességtől úgy felpúposodott a padló, hogy nem tudtam kinyitni az ajtót. A Bogdán úton kaptam szép, két és félszobás, egészséges lakást. Nem tudom megérteni azo­kat az embereket, akik si­ratják a romantikát, s nem látják a jelent. Itt Kecske­­ólakban laktak valamikor a családok. S ma? Csak körül kell nézni, milyen óriási a változás. Nemrég tár­gyalta a végrehajtó bizott­ság néhány lakott műem­lékház ügyét. Sokan amel­lett voltak, hogy mindent a régiben kell hagyni. Kértem az elvtársakat, ne a papírok fölött vitatkoznunk, men­jünk a helyszínre. Megnéz­tük például a középkori ke­reskedőház lakásait: söté­tek, egészségtelenek, a konyhák ablaktalanok. Az épületet korszerűsíteni nem lehet. Megkérdeztem: ki lenne hajlandó elcserélni a lakását egy ilyen műemlék­­lakásért? S nyomban hatá­roztunk: a lakókat ki kell költöztetni, az épületet esetleg múzeumnak vagy bármi másnak kell meg­hagyni, nem lakásnak. A MUNKÁSOKÉRT Az óbudai nagy építke­zések átalakították a mun­kások életét. A kerület pártbizottsága gondos fi­gyelemmel kísérte, ellen­őrizte a változásokat.­­ Az utóbbi években, a X. kongresszus óta a vég­rehajtó bizottság negyven­két olyan témát tárgyalt, amely a munkások helyze­tével foglalkozik. Minél több dolgozót szeretnénk bevonni a közéletbe, nem a statisztikai összetétel javí­tásáért, hanem a jobb munkáért. A lakások el­osztásakor előnyben van­nak a fizikai munkások, hetvennégyben 65 százalék, hetvenötben 71 százalék lesz az arányuk. Szeret­nénk elérni, hogy a kom­munális és a szociális léte­sítmények mind jobban összhangban legyenek az építkezésekkel. Javasla­tunkra a kerületi tanács több garázst átalakított kis üzletté, zöldséges bolttá, er­re van most nagyobb szük­ség. Óbuda első helyen áll a nagycsaládosok lakás- és szociális gondjainak meg­oldásában. Már csak nyolc­vankét olyan­­ és több gyermekes család van, amelynek­­ nem tudtunk megfelelő lakást adni, de jövőre ezt is megoldjuk. Fontos lenne, hogy a vál­lalatok több erőt, pénzt fordítsanak a városrész fej­lődésére, hiszen ezzel is dolgozóik gyáron kívüli életét könnyítik. Több kö­zös erővel megépített óvo­dára, bölcsődére, játszótér­re, parkra lenne szükség. A párttitkárasszony néha elfárad. Olyankor elteszi másnapra a munkát, haza­indul. Kicsit megpihen, az­után órákig sétál unokájá­val. Sokat olvas, néha jut idő mozira, színházra. A ruháit szereti maga varrni, hiszen valamikor varrónő akart lenni. Negyvennyolc éves. Munkája mellett es­tin végezte el a közgazda­­sági technikumot. Sziklai Júlia Csak a vén körtefa áll 24 év a közéletben Gondoskodás a családokról Gyógyítják a jégverte szőlőket Másfél héttel ezelőtt több zalai szőlőtermelő vidéken 90-100 százalékos kárt okozott a jégeső. A nagyüzemekben és a ház­táji gazdaságokban a jégverést követő napokban permetezés­sel kezelték a súlyosan sérült szőlőtőkéket és lugasokat, ezen a héten pedig újrametszéssel próbálják gyógyítani az ültetvénye­ket. A szőlészeti szakemberek abban bíznak, hogy az újramet­­szés nyomán még kihajtanak a vesszők, így megmenthetik a telepítéseket. (MTI) Csapadék lehetséges! * T Ha úgy van, ahogyan hír­­­­lik, hogy nemcsak a­­ májusi­ eső ér aranyat, ha­­­­nem a júniusi is, akkor­­ sokszor örülhetünk, hisz ígyakorta ömlik, sűrűn zu­­­­hog az értékes csapadék. . Persze, csak annak a­­nyaka közé, aki nem védi I magát az égi permet ellen, lám nincs baj, ha ernyőt­­szerzünk be, hisz számtalan­­ modern fajta között válo­gathatunk.­­ Sokan kedvelik a f­el­e - f fele ernyőt. Kicsire haj­togatható, s ez nagy előny,­­ főleg, ha fellegek közeled­ésével ki is bírjuk nyitni.­­Széllel szemben állva, pa­draglét élénken rázogatva,­­nyílik feltétlenül. A fele.­­Vessük hátunkat a­ vad vi­­­­harnak, azalatt szétkonyul­t a másik fele. Azalatt, míg­­az első becsukódott. Úgy a legjobb nyitogatni, ha egyik a kezünkben tele szatyrot, a másik kezünkben selyem­­ipapírosba csomagolt, 12 da­­­rab francia krémest egyen­­­súlyozunk.­­ Praktikusabb ennél a sma­jd én paraplé. Csu­rrog a csacska zápor, mire te megrázod az ernyőt, nyo­mod a gombját, húzod a hu­zatját, feszíted a fogóját, hogy csak a nagyját említ­sem. Behúzott nyakkal ázó párod orcájára ezalatt tisz­tán kirajzolódik ügyes­ségedről alkotott harmat­­gyenge véleménye. Majd én megmutatom, mondja megvetően a férj, s a sza­kadó orkánban rém érde­keseket tesz az ernyőddel, melynek hol a nyele nyúlik, s a selyme csukott, hol az ernyője ernyedt, s a váza laza. Te ezalatt hű párod fölé tartod az aktatáskáját, hónod alatt új kalapja, ka­rodon legjobb öltönye, ame­lyet most hoztatok a tisz­títóból, de már akár vihet­nétek is vissza. Még viccesebb a hely­re f­e­­­r e-ernyő. Fele­selés nélkül nyílik, s te bújhatsz alá, mert készsé­gesen fejed fölé feszülve véd a permet ellen. Aztán úgy dönt, hogy feszüljön a csuda, lő egyet, csukódik össze, fejedet becsípi, s te úgy lépdelsz a zuhéban, mint egy nyurga bolond­gomba. Semmit nem látsz, s ez a jó, minek bámulnád, ahogy fülig szaladó szájjal­­ mindenki rajtad k­acará- i szik?­­ Ravaszsága miatt erősen­­ kell figyelni a las-* sí­tot­t ernyőt. Egysze-­r mélyes, könnyen nyílik, s­ nem is lő, de igen alatto- 5 mos! Periszkóp-szára orvul.* lassan egyre összébb csú- t szik, te elfogulatlanul ha- \ ladsz vele, ám ismerőseid­ töprengve szemlélnek, mert­ ernyődnek huzata már tu-­ pírodon pihen, s nyele nin-­ csen is egyáltalán, csakis a kicsi fogója, valahol a bal a füled mögött.­­ Igazi mokány férfi nem­­ visz ernyőt, mint elpuhul­­­­tabb társai, hisz tizenéves , orkánkabátjához esősatya-­­kot is mellékeltek, többfe-f­le fazona van, s mindben­­ egyaránt igen bájos. Veszik tehát a kabát tasakját, hu-­ szorosan a fejére cibálja, ha­­ koppan az eső, s úgy halad., Az első csinos nő felbuk-1 ■ kantáig! Ám akkor villám-­ gyors a mozdulata, amellyel a ficsúros tökfödöjét lekap-, ja, s zsebe mélyére sül­­­­lyeszti. Felcsillanó szeme,', baráti mosolya valami' ilyesmit fejez ki: kezicsó­, kólóm jó nahát esik az eső esküszöm én észre se vet­tem. .. G. Szabó Judit

Next