Esti Hírlap, 1975. február (20. évfolyam, 27-50. szám)
1975-02-01 / 27. szám
NÖVEKEDETT A FORGALOM Népszerű a műszaki könyvklub Kimaradnak a lakónegyedek Gondnok és bizományos Huszonnégy éve alakult az Állami Könyvterjesztő Vállalat, de mai helyzetébe három éve került. Akkor Budapest ellátásának feladataival bízták meg. Erről a munkáról , szépségeiről és nehézségeiről beszélgetünk a vállalat igazgatójával, Pálos Endrével, és helyettesével, dr. Török Ottóval. — Vállalatunk forgalma — mondják — évről évre növekszik. Az 1973-as 510 millió forintos forgalomhoz képest, 1974-ben 580 milliót forgalmaztunk. Az emelkedésen belül is ugrásszerűen megnövekedett az üzemi könyvterjesztés. Visszatérítés Az igények növekedésével emelni kellett munkánk színvonalát is. Nemcsak eladunk, ízlésformálást is végzünk. Az ÁKV kezdeményezésére indult a szocialista brigádok házikönyvtára mozgalom, melyhez rendszeresen küld ajánló könyvjegyzéket. Szervezzük a műszaki könyvklub mozgalmat, amelynek több mint 20 ezer tagja 15 százalékos visszatérítéssel kapja a Műszaki Könyvkiadó kiadványait. Harminchárom budapesti nagyüzemben kísérletezünk a könyvajánlás és -eladás hatékonyabb formáival. Az itt vásárolt összeg tíz százalékát — könyv formájában — visszatérítjük. Rendszeresen tartunk író-olvasó találkozókat. A kerületi tanácsok és a népfrontbizottságok segítségével egy-egy könyvesboltra építve szervezzük a Könyvbarátok Köre mozgalmat, kébe sem képzeltek a tervezők eddig könyvesboltot, holott az ott lakók keresik. Szeretnénk tehát lehetőséget kapni lakótelepi könyvesboltok nyitására. Addig is, amíg ez megvalósul, van egy kísérletünk. Az óbudai lakónegyedházgondnokainál létesítettünk bizományi helyeket. — A vásárló nem mindig kapja meg a klasszikus alapkönyveket, melyeknek mindig ott kellene lenniük a könyvesboltok polcain, így van.És ezt mi nagyon sajnáljuk,de a könyvkereskedelem egymagában nem tud segíteni. Létezik ugyan egy standardlista, amely a folyamatosan kiadandó klasszikusok, kézikönyvek, lexikonok, szótárak, nyelvkönyvek címeit tartalmazza. Mégis előfordul,hogy a vásárló nem kapja meg őket, vagy nem olyan áron, amilyen neki megfelelne. Ennek az az oka, hogy ehhez több évre kellene előre rendelni és ezt sem forgóalapunk, sem raktári lehetőségeink nem teszik még lehetővé. Kiadó, nyomda és könyvterjesztő összefogására lenne szükség a helyzet gyökeres javítása érdekében. Változatlan ívárak — Hogyan alakultak a könyvárak? — A könyvek egységívára húsz év óta változatlan. Ez a könyv „testére” vonatkozik. A kivitel minőségének javulása, a kötés, a borító árának emelkedése növeli a költségeket. De könyvkiadásunk az árban is differenciál. Gondoskodik róla, hogy ugyanazon könyv 4 forintos áron, 40 forintért és esetleg 120 forintért is kapható legyen. (szalontay) • •Összefogásra volna szükség — Elég kulturáltak könyvesboltjaink? — Sajnos, nem mindig. Nagy gond a bolthálózat fejlesztése, a meglevő boltok korszerűsítése. Több, nemrég korszerűsített boltunk megduplázta forgalmát, míg sok régi, mellékutcában levő üzlethelyiség szinte csak raktárnak vagy elosztó lerakatnak felelne meg. Gond az is, hogy a bolthálózat zöme a Belvárosra összpontosul, a peremkerületekben alig van könyvesbolt. Különösen fontosak volnának az új lakónegyedek, melyek egyi MOSZKVÁBAN IX. nemzetközi filmfesztivál „A filmművészet humanizmusáért, a békéért és a népek közötti barátságért!” — jelszavával 1975 júliusára meghirdették a moszkvai, most kilencedik alkalommal rendezendő nemzetközi filmfesztivált. Első ízben 16 évvel ezelőtt tartottak filmfesztivált Moszkvában, amelyre akkor 42 ország nevezte filmjeit. A legutóbbin, két évvel ezelőtt, már 86 ország filmjei szerepeltek a versenyben. Várhatóan idén tovább növekszik a részt vevő országok száma. A játékfilmek mellett külön versenyben vesznek részt a rövidfilmek, valamint a gyermekfilmek. (APN) □ BOROS ATTILA rádiókompozíciót készít Nádasdy Kálmán 70. születésnapja alkalmából, amelyben gyors asszociációk révén kapcsol össze régi személyes találkozásokat, életrajzi epizódokat a jelennel; a zene szerepét villantva fel egy sokoldalú muzsikus, nagy múltú rendező és művészetpedagógus életútjában. Fóti óvodások vendégségben A Bukarest étterem három szocialista brigádja kedves felajánlást tett; elhatározták, hogy patronálják a fóti gyermekváros óvodásait. Az ismerkedésre tegnap került sor, mégpedig a vadászteremben, egy hatalmas mackóbőr alatt, amely természetesen nagy sikert aratott a kisfiúk éslányok — húsz nagycsoportos — körében. A Bukarest dolgozói — a közeli óvoda óvónőinek segítségével — bábszínházzal kedveskedtek az apróságoknak, uzsonnával vendégelték meg őket, és mindegyiküknek egy-egy matchboxot adtak ajándékba. Emellett az intézet könyvtárának is ajándékoztak néhány szép ifjúsági könyvet. • Bizonyára sokan vagyunk, akiknek legkedvesebb műsorai közé tartozik a Magyar tudósok sorozat. Szerkesztő-rendezője, Kardos István, szakmailag kiváló, amellett érdekes, rokonszenves egyéniségű riportalanyokat választ ki, Wigner Jenőtől Szent- Györgyi Alberten át a tegnap este látott Babies Antal professzorig. Babies professzor megkapó szerénységét és megnyugtató derűjét, nyugodt modorát és világra szóló gyógyítóeredményeit ismerik és tisztelik egykori és mai betegei, volt és jelenlegi kollégái és tanítványai, munkatársai a Parlamentben, a Népfrontban, a szakszervezetekben s ki tudja hol és még kik. Hiszen elméletitudományos és gyakorlatigyógyító munkája mellett mindig volt ideje sok és hasznos közéleti munkásságra is, amely a betegeken kívül is sok-sok emberrel hozta személyes kapcsolatba. De ha a felsoroltak száma ezrekre, netán tízezrekre tehető is, most talán milliók, de legalábbis százezrek egyszerre és egyidejűleg ismerkedhettek meg egyéniségével, e nagyon értékes ötvenperces tévéműsor jóvoltából. (barabás) UJ KOSSUTH-KIADVÁNYOK Jegyzőkönyv a KMP első kongresszusáról A Kossuth Kiadó gondozásában megjelent a Kommunisták Magyarországi Pártja 1925 nyarán Bécsben tartott 1. kongresszusának jegyzőkönyve, dokumentuma. Évszázadok politikai pereinek krónikája J. B. Csernyák ismeretterjesztő munkája Szent Johannától Dreyfus kapitányig. Újdonság Zala Tamás társadalomrajza a századforduló Amerikájáról. Az Újvilág próbatétele. Dél-Amerika hőse, Simon Bolivar életútját követi I. Guszev írása: A felszabadító. Az Esztétikai kiskönyvtár legújabb kötete Dési Huber István tanulmánygyűjteménye: Művészeti írások. A Napjaink kérdései sorozat januári füzete Kiss Artur esszéje: Hogyan fejlődik a szocialista demokrácia? A jövő űrhajósaival foglalkozik Kir Bulicsov sci-fi regénye: Az utolsó háború. □ A FLAMMARION, a világhírű francia könyvkiadó százesztendős. A nagy francia kiadók sorában a Flammarion jelenleg a hatodik helyet foglalja el. Évente 500—600 újdonságot dob piacra, 18—20 millió kötetben. □ ZIKA LAZIC és Jovan Zivanovic A naiv címmel egy el nem ismert naiv festőről készít filmet. Bemutatók Budapesten A Pesti Színház február 7-én játssza először Gyurkovics Tibor Csóka család című művét Kapás Dezső rendezésében. Főbb szerepeit Tomanek Nándor, Bulla Elma, Benkő Gyula, Tábori Nóra, Greguss Zoltán, Földi Teri alakítja. A felszabadulás 30. évfordulója tiszteletére játszsza február 15-től a József Attila Színház Leonyid Leonov: Hazatérés című drámáját. A második világháború idején zajló színmű arról szól, a lakosság hogyan viselkedik az ellenséggel szemben és hogyan segíti elő a felszabadulást. A rendező Benedek Árpád, a főbb szerepeket Bánffy Györgyre, Kállai Ilonára, Voith Ágira, Szilágyi Tiborra, Bodrogi Gyulára, Horváth Sándorra, Maros Gáborra bízta. A Vidám Színpad együttese február 21-én mutatja be Gábor Andor Dollárpapa című klasszikus vígjátékát. A szereplők között találjuk Csákányi Lászlót, Lórán Lenkét, Kabos Lászlót, Horváth Tivadart, Verebély Ivánt, Faragó Verát és Zana Józsefet. (MTI) KÖZTULAJDON 1945-1973 Jelképpé lett szobrok Köztulajdon 1945—1975 címmel különleges kiállítás nyílt ma délben a Műcsarnokban. Budapestről és a vidéki városok, községek tereiről, épületeinek homlokzatairól jöttek el ide azok a szobrok, épületdíszítő plasztikák és térformák, amelyek felszabadulásunk óta készültek. Pontosabban nem is a köztéri szobrok, mert köztük nem egy méretében olyan hatalmas, hogy aligha férne el a Műcsarnokban. Természetesnek tűnik tehát, hogy néhány szoborvázlat, kisplasztika mellett főként fényképek szemléltetik az említett alkotásokat. A szakember számára is szinte meglepő, hogy harminc év alatt mennyi új művel gazdagodtunk, s a stílusjegyeket figyelve, kissé végigkövethetjük az elmúlt három évtized történetét. A kiállítás fényesen igazolja, hogy szocialista államunk a legnagyobb mecénás. Elsősorban, persze, az olyan alkotások megszületését támogatja, amelyek az emberről szólnak, felszabadulásáról, önmagára találásáról, békéjéről. Azon sokat lehetne vitatkozni — s vitatkoztunk is az elmúlt években —, hogy mindig a legjobban dönt-e a mecénás, s a legjobb művészeti törekvések kapnak-e helyet, vagyis a legmegfelelőbb alkotás kerül-e a legmegfelelőbb helyre. A vita mindenképp jogos, hiszen egy-egy köztérre kerülő plasztikával ezrek, tízezrek találkoznak naponta, ezrek, tízezrek ízlését, gondolatait, tudatát befolyásolja. Úgy véljük, hogy ez a mostani félig fényképes, félig műtárgyakat felsorakoztató tárlat bizonyítja: a támogatás ésszerű, együtt gondolkodik és lép a kor modern plasztikai törekvéseivel és igényeivel. A kiállítás az első állami megrendelésre készülő munkától, Kerényi Jenő sátoraljaújhelyi partizánemlékművétől kezdve Somogyi József, Mikus Sándor, Pátzay Pál — hogy találomra, azokat említsük, akik az adott időszakban a legtöbb munkával gazdagították köztéri plasztikáink sorát —, egészen Varga Imre nemrég Mohácson felállított Lenin-szobráig terjed. Számokat, adatokat is idézhetnénk annak bizonyságául, hogy egy-egy évben az állami és társadalmi szervek, intézmények mennyit költöttek képzőművészeti alkotásokra, de a számoknál is hatásosabban beszélnek maguk a művek, a plasztikákon túl a mozaikok, pannók és freskók, amelyekkel naponta találkozunk, s amelyek közül nem egy jellő, szocialista társadalmunk, mindennapi életünk és történelmi múltunk jelképévé emelkedett. Beleszólnak ízlésünk fejlődésébe, változásaiba, műveltségünk, szemléletünk részévé válnak. Olyan részévé, mely immár hozzátartozik mindennapjainkhoz, szocialista művészetünkhöz. (h. m.) BARTOKIANA Vendégjáték Lengyelországban Hazaérkezett Varsóból Sivó Emil, a Thália Színház gazdasági igazgatója, aki előkészítette a színház közelgő lengyelországi vendégszereplését. A Thália Színház együttese márciusban a varsói magyar napokra, a lengyel fővárosba utazik vendégszereplésre. Március 15-én a Teatr Polski színpadán az ismét műsorra tűzött Bartókiánál, március 16-án pedig László Bencsik Sándor Történelem alulnézetben című, kétrészes színművét mutatják be. A varsói előadások után a sziléziai Opole város nemrégiben felavatott új színháza látja vendégül a budapesti művészeket. Rövidfilmek a Kossuth Klubban Februárban folytatódnak a rövidfilmprogramok a Kossuth Klubban. Az alkotókat bemutató sorozatban az évad hátralevő részében Vagyóczky Tibor operatőr, Lestár János, Hárs Mihály, Borsodi Ervin, Czigány Tamás és dr. Kárpáthy György filmrendező alkotásait láthatják a nézők. A Macskássy Gyula filmklub is új sorozatot indít. Ennek keretében három előadás hangzik el a rajzfilmkészítés különböző fázisairól: Az ötlettől a kész filmig; A rajzfilm hangvilága és végül A rajzfilm képvilága címmel. Még két előadás lesz ebben az évadban, A rajzfilm és a zene, továbbá Grafikusok és a rajzfilm címmel. □ MILANÓBAN nem firkálnak a falra címmel mutatkozik be első filmjével Raffaele Maiello. A film arról szól, hogy öt fiatal, egy tanítónő, egy munkásasszony, egy paraszt, egy színész és egy újságíró szembefordul a polgári társadalommal. A „nagy ember” egyik típusának egy napját ismerhettük meg Vészi Endre Kacsasült délelőtt tízkor című hangjátékából. A menő gyárigazgatóét, akinek vállalati kocsi jár, reprezentáció és külföldi út. Nincs múltja és nincs jövője, csak jelene van, amelyben félretéve hitet, küldetést, csak egyre tud gondolni: mindenáron megtartani azt, ami most, a jelen pillanatban megvan. Ezt a fajta embert állította szembe az író a gyerekkori baráttal, a ma is munkásként élő-dolgozó „néppel”, mert úgy véli, munkáshősének joga van a volt barátot, a gyárigazgatót — akivel alig talál már közös témát — a múltra emlékeztetni. A kissé szimbolikus alaphelyzetből sok érdekes gondolatot szikráztat elő az író, imitt-amott epikus hömpölygéssel, de a két jól megteremtett figurával nemigen tudott mit kezdeni. Illúzió, hogy a múlt szegénysége vagy nyomorúsága bármilyen fellelhető mai visszás helyzetre választ adhatna. A rendező, Barlay Gusztáv, jól érezte meg, hogy itt végső soron nem drámai helyzetről van szó, hanem két érdekesen megírt figuráról, s a hangjáték akkor áll a talpára, ha ezt a két alakot izgalmasan játszatja el. A két főszereplő — Sinkovits Imre és Szabó Gyula — alakítása erőteljes, érzékletes volt, s ha a hangjáték befejezése nem is egészen világos számunkra, a színészi játéknak köszönhetően mégis hiányérzet nélkül zárhattuk el készülékünket. (harangozó)