Esti Hírlap, 1975. augusztus (20. évfolyam, 179-203. szám)
1975-08-01 / 179. szám
• Két tehetséges, rokonszenves fiatalt — egy ötvösművészt és egy építészmérnököt — mutatott be a tegnap esti Kezdőkör. Ennek a műsorsorozatnak minden bizonnyal az a célja, hogy elsősorban a fiatal nézőknek, és persze másoknak is, képet adjon arról, miként élnek, gondolkodnak az alkotásban, teremtésben első lépéseket tevő, de már eredményeket felmutató pályakezdők. Bartha Zsuzsa ötvösművész és Józsa Mária építészmérnök tehetséges emberek, ezt észrevehettük bemutatott munkáikból. És minden bizonnyal színesebb emberek is. Erről viszont már meglehetősen keveset tudtunk meg a tegnap esti, az eddigi kezdőkör-adásoknál jóval halványabbra sikerült programból. Mintha a riporter nem megszerettetni akarta volna velünk ezt a két fiatalt, csupán megismertetni. Pedig ahhoz, hogy egy ilyen műsor kapcsán a bemutatottak iránt fokozottabb érdeklődés támadjon bennünk, szükséges volna az is, hogy a riportert is érdekeljék beszélgető partnerei. Mert az érdeklődés bizonyára kíváncsiskodóbb, és így lényegi kérdéseket fogalmaztathatna meg vele az általánosságok, a sablonok helyett. Igaz, a sokoldalúság szándéka ösztönözte a műsorvezetőt; a filmbetétek tanúsága szerint keresztül-kasul utazta az országot, megszólaltatott másokat is, hogyan vélekednek az építésznőről, de sehol sem mélyedt el, nem vitatkozott, nem érvelt, csupán odanyújtotta a mikrofont. Márpedig a riporter feladata, mint tudjuk, ennél jóval több. Kiváltképp az olyan műsoroknál, amelyeket nem könnyű izgalmasan tálalni. (harangozó) A német dráma kétszáz éve A német dráma majd kétszáz évét fogja át az a bemutatósorozat, amellyel a hamburgi Német Színház fennállásának 75. évfordulóját ünnepli. Az új évadot egy Schiller-dráma nyitja, majd Gerhart Hauptmann Magányos emberek című művét állítják színpadra, ezt követi Friedrich Hebbels Mária Magdolna című színdarabja, majd Bert Brecht Szent Johannája, s végül Martin Walsers Színmű című munkájának bemutatója. Sorállás a múzeum előtt Több mint 400 ezer leningrádi látta azt a kiállítást, amely Száz mester mű a New York-i Metropolitan-ból címmel két hónapig az Ermitázsban volt látható A leningrádiak érdeklődése olyan nagy volt, hogy a közönség számára várakozólistákat vezettek be és két-három hetes látogatási terminusokat jelöltek meg. A Téli Palotán át külön bejáratot is kellett nyitni a bel- és külföldi látogatók hatalmas folyama áramlásának megkönnyítésére. E hónapban a festmények a moszkvai Puskin-múzeumban lesznek láthatók. Viszonzásképpen Washingtonban néhány napon belül megnyílik egy kiállítás az Ermitázs képeinek Remitrandtól Picassóiff terjedő összeállításából. MÁTÓL A KÉPERNYŐN Riporter kerestetik Mérnökök sikere • Közösségi szellem Ma délután megkezdődik a Riporter kerestetik több héten át tartó vetélkedője — immár a tévé nyilvánossága előtt. A televízióújságban közölt képekről már ismerkedhettünk az arcokkal, Pomezanski Györgytől, a vetélkedő szerkesztőjétől előlegben szeretnénk közelebbit is megtudni róluk. Mindenekelőtt: hogyan választották ki a jelentkezők közül leendő ismerőseinket, a 12 riporterjelöltet? — Több lépcsős módszerrel. A 850 jelentkezőnek tetszés szerinti témáról irodalmi riportot kellett készítenie, majd a politikai tájékozottság felmérése következett. Így a szóbeli előzsűrizésre már csak kétszáznegyvenen jutottak. A különböző rádiós és televíziós riporteri feladatok megoldása után versenyben maradt az a húsz jelölt, akik közül a legjobb tizenkettő indul a mai rajtnál. — És mi lesz azokkal, akik végül is a vetélkedő legrátermettebb riportereinek bizonyulnak? — A Riporter kerestetik! az utánpótlás kiválasztásának egyik módja, tehát akárcsak eddig, a legtehetségesebbek a televízió munkatársai lehetnek. Ami egyúttal azt is jelenti számukra, hogy megkezdődik a szervezett felkészülés a pályára, a szakma rendszeres tanulása. A vetélkedő jellege olyan, hogy sajátos versenyzői készséget kíván, s ha ez nincs is meg a legnagyobb mértékben valakiben, az attól még lehet rátermett a televíziós munkára; ezt az a gyakorlat is bizonyítja, hogy a mai adásban már nem szereplő, de tehetséges fiatalok vesznek részt máris a Riporter kerestetik sokrétű és szerteágazó szerkesztői munkájában. (be) Bálnavadász lánya — Érdekes, hogy a versenyzők között feltűnően magas a mérnökök aránya: hatan vannak a tizenkettő közül... — Ennek semmi más oka nincs, minthogy rátermetteknek bizonyultak, és történetesen mérnökök. Legtöbben egyébként jogászok jelentkeztek, de érdekes, hogy viszonylag kevés volt a bölcsész. Indultak érettségizett szakmunkástanulók is, és a különlegesség kedvéért hadd említsem, hogy akadt a mezőnyben bálnavadász lánya és sinológus. — A vetélkedő gazdái a televízió ifjúsági osztályán már hónapok óta foglalkoznak a leendő versenyzőkkel. Milyennek ismerték meg őket? — A legjellemzőbbnek érzem bennük a nagyon rokonszenves összetartást. Nyoma sem volt a rosszízű rivalizálásnak, feltűnően kollegiális hangulat uralkodott mindvégig. Amiben tudtak, mindig segítettek egymásnak. — Miben különbözik ez a mostani az előző riportervetélkedőtől? — A leglényegesebb az, hogy ezúttal csakis a televízióban folyik a Riporter kerestetik, tehát nem oszlik meg a sorozat a rádió és a képernyő között, ezenkívül pedig most az első három adásban kiesés nélkül mind a tizenkét versenyző részt vesz. Ezután dől el a zsűri pontozása, valamint két versenyző továbbjuttatásának lehetőségével a nézők szavazatai alapján, hogy kik lesznek a nyolcas középdöntő indulói. Három fordulóban együtt — Milyen feladatokat kell megoldaniuk a jelölteknek? — Már mától, tehát mindjárt az első három forduló egyenként másfél órájában a legmélyebb vízbe kell ugraniuk, azaz, egy tévériporter összes lehetséges feladatában be kell mutatniuk képességeiket, az élő adástól a filmriporton át a stúdióműsorig. Zebegényben minden évben megrendezik az amatőr képzőművészek nyári szabadiskoláját, ahol a résztvevők szakmai ismereteiket gyarapíthatják. Képünkön, munkában a keramikuscsoport egyik fiatal tagja. (MTI Fotó : Király Krisztina felv.) FŐISKOLÁSOK ÉS A ROBOTOK A robotok irányító rendszereiről a Szovjetunió Tudományos Akadémiája szimpóziumot rendezett Leningrádban. Szakértők véleménye szerint a legfigyelemre méltóbb előadásokat a ,,Bauman” moszkvai műszaki főiskola hallgatói tartották. A leendő mérnökök tudományos tervezőirodákban folytatnak kutatásokat. A szovjet főiskolások közül több mint 25 ezer hallgató dolgozik ilyen irodákban, amelyek a múlt évben vállalatok, tudományos intézmények megrendelésére több mint 8 millió rubel értékű munkát végeztek. A diák-tervezőirodákon kívül a szovjet fiatalok más formák között is résztvevői — hazájuk tudományos-technikai fejlesztésének. A dolgozó fiatalok körében, az üzemekben szervezett, úgynevezett tudományos-technikai komplex alkotó brigádok a legnépszerűbbek. A cél — a fiatalok által kidolgozott találmányok és az újítási javaslatok minél gyorsabb bevezetése. A kollektív alkotótevékenység másik lehetőségét a társadalmi tervezőirodák képezik. Itt az újítók mérnökökkel, tervezőkkel, tudósokkal működnek együtt. A Komszomol Központi Bizottsága is nagy figyelmet szentel a tudományostechnikai munkának. A központi bizottság mellett ifjú tudós és szakértő tanácsot szerveztek. Nagy tekintélynek örvendenek a Komszomol által kiosztott tudományos, technikai és termelési díjak is. A szovjet ifjúsági tömegszervezet már több mint 8 éve szervez országos tudományos-technikai bemutatókat és az ifjú újítók és feltalálók iskoláját is létrehozták. Szvjatoszlav Csumakov (APN) Keaton a létrán A nyáresti nyitott ablakokon innen is, onnan is dőlt a sikongó kacagás. A képernyőn látható Buster Keatont egy egész város rendőrsége üldözi. Ő éppen egy kerítésnek támasztott hosszú létrára mászik fel, a létra átlendül a palánkon és libikóka gyanánt ide-oda billeg, aszerint merről jönnek az üldözők. És Buster Keaton valóban egy akrobata ügyességével és egy bohóc humorával végigcsinál mindent, amit egy létrával lehet és amit nem, ötletei kifogyhatatlanok arcizma nem rezzen. Másnap reggel a villamoson és a munkahelyeken még mindig hallani: ......és amikor a fagylalttal mindig valami malőr történt...” „... és amikor szegény Stan és Pannak szétverték az autóját”, „... meg amikor a kiskutya mentette meg a tengeren hányódó szerelmeseket ...” Valaki mámorosan ismert fel egy filmrészletet, amelyet 11 éves korában látott, minden kockájára élesen emlékezett — azóta szerelmes a moziba —, most viszontlátta és meggyőződhetett róla, hogy mindaz, amire ő emlékezett, vadban létezett és nem képzelete játéka csupán. Így örvertdeztünk valamennyien a „régi idők mozijának”, amelyből kedden adott ízelítőt a televízió, a Filmkomédia diadalútja című amerikai összeállításban. A kísérőszöveg sem zavart ezúttal: rá-rányitotta a szemet valami sajátságra, jellegzetességre. Arra, hogy ezek az ősfilmek olyasmire láttak rá a világból, aminek észrevételére semmilyen más művészet sem képes. Már pusztán a szórakoztatás is óriási dolog. Az agyak túltelítettek, nem tudással-ismerettel — sajnos —, hanem benyomással, ömlesztve kapott, s gyakran erőltetett, de nyomot nem hagyó képi impulzusáradattal, így hát aki elszórakoztat, vagy ami megenevettet (vagy megríkat) már nagy jót tett velünk. Hát még ha szinte a föld alól, ötvenhatvan év távolából teszi ezt! De, itt a szórakoztatáson kívül még valamit kaptunk. Olyasmit, amivel eléggé gyengén vagyunk eleresztve: filmtörténeti-filmesztétikai mutatványt. És a legszélesebb hatósugárral: a tv nagy nyilvánossága előtt. Olvasom irigykedve, hogy Párizsban csupán le kell menni az utcára s a mozik seregében mindig akad néhány, amelyben megnézheti az ember egy régi filmélményét, vagy a fiatal közönség azt a filmet, amelyet koránál fogva nem láthatott, de látni érdemes. Ezzel a lehetőséggel nyilván összefügg, hogy a modern filmnyelvet ott jobban , többen értik, szakszerűbben közelítenek hozzá. Sok más külföldi nagyvárosban van ez hasonlóképp; a néző bármikor újra láthatja a Patyomkin páncélost, vagy a Biciklitolvajokat, az Országútont, vagy akár a Szelíd motorosokat. S a tv valamelyik csatornáján is lehet mindig régi filmeket látni. Évekkel ezelőtt sok szó esett az iskolai filmesztétikai iktatásról. Ma már egyre kevesebb. Szűkében vannak az időnek, még inkább az illusztráció- anyagnak. Azt mindenki természetesnek tartja, hogy Arany versei mindig hozzáférhetők a könyvesboltban, hogy a múzeumokban bármikor megnézhetők az elmúlt századok képei, szobrai, hogy a színházakban valahol mindig láthatók Szophoklész vagy Shakespeare darabjai. A muzsikáról nem is beszélve, ahol szinte előbb a klasszikus, mint a modern zene. Köztudott: nálunk kevés a mozi, s drága a régi filmek kópiája. Ismert az is, hogy vannak törekvések a mozik arculatának megkülönböztetésére, van már Stúdiómozi és Magyar Filmek Mozija, meg egy (egy) felemás Filmmúzeum is működik Pesten. Mindez azonban oly kevés, mintha az egész csupán néhány száz speciális érdeklődésű egyetemista, avagy nagy igényű értelmiségi ügye lenne. Pedig éppenséggel a moziba járó nagy tömegekről van szó. Azokról, akik hónapokon át dugig töltötték az Uránia nézőterét, a nagy Chaplin-filmek felújításakor. És elsősorban a moziközönség zömét kitevő fiatalok tömegéről van szó, akik néha zajongva, nyerítve, idétlenkedve, jót és rosszat megkülönböztetni nem tudva, ócska fércművet és príma profimunkát, giccset és művészetet egybekavarva ütik agyon az időt a mozikban, s csak „sztorit” látnak — élveznek vagy unnak — ott, ahol képi-filmi értékek vagy hitványságok vannak. „Hiányos a vizuális műveltségük” — mondják rájuk ilyenkor nagyképűen. De hát mitől is legyen tartalmasabb? Ezért élveztük kétszeresen is a Keystone-stúdió őskori kis remekeit. Élveztük, mert túl a nosztalgián, s túl az időt kiálló humor élvezetén, túl a kacagáson — értéket kaptunk, ismeretet kaptunk, egy darabka művészettörténetet. Ha már moziktól hiába, legalább a televíziótól — várjuk a folytatást! Fencsik Flóra HELYSZÍNI KÖZVETÍTÉSEK VILÁGHÍRŰ fesztiválokról A Magyar Rádió, az elmúlt évekhez hasonlóan, az idén nyáron is egyenes adásban közvetít néhány különösen értékes hangversenyt és operaelőadást rangos európai fesztiválokról. Augusztus 3-án Bayreuthból, Wagner az Istenek alkonya című operáját sugározzák. Az előadás két főszereplője Gwyneth Jones és Kari Ridderbusch. Salzburgból első alkalommal augusztus 10-én a Londoni Szimfonikusok műsorát hallgathatják a zene iránt érdeklődők. Az est szólistája Emil Gilelsz, karmestere Kari Böhm. Az augusztus 11-i kapcsolás színhelye ismét Salzburg. Műsora: Verdi Don Carlos című operája. Ezt az előadást Herbert von Karajan neve fémjelzi. Érdekessége az eseménynek, hogy a nagy karmester nem csupán vezényel, hanem a rendezés is az ő munkája. Az opera szerepeiben a legkiválóbb énekesek lépnek fel: Mirella Freni, Christa Ludwig, Placido Domingo, Nikolaj Gryaurov. Augusztus 13-án a luzerni ünnepi játékokból ad közvetítést a rádió. Ezen a napon Ferencsik János vezényli a svájci ünnepi játékok zenekarát. A műsorban elhangzik: Bartók táncszvitje, Beethoven VIII. szimfóniája, Liszt Koronázási miséje. Salzburgból közvetíti a rádió augusztus 20-án a Johann Strauss születésének 150. évfordulója tiszteletére rendezett hangversenyt. Ez alkalommal a Bécsi Filharmonikus Zenekart Wiki Boskovsky vezényli. A rádió salzburgi adásai augusztus 24-én érnek véget, amikor Verdi Requiem című műve hangzik el Karajan vezényletével. Kocsis Zoltán és Ránki Dezső képviseli hazánkat azon az augusztus 26-i, Luzernben megrendezésre kerülő hangversenyen, amelyen a baden-badeni szimfonikus zenekart Kobayashi Ken-Ichiro vezényli. Az est programja: Mozart: Esz-dúr kétzongorás versenyműve, Mendelssohn: E-moll hegedűversenye, Bartók: Zongoraversenye, R. Strauss: Till Eulenspiegel vidám csínyjei című kompozíciója. □ KUBAI GRAFIKAI KIÁLLÍTÁS nyílik augusztus 8-án, pénteken, délután 3 órakor az Ernst Múzeumban. □ TIZENHATEZER STATISZTA és 2500 válogatott la vett részt a Parasztháború 1573 című jugoszláv film forgatásában. A bemutatót őszre tervezik Zágrábban.