Esti Hírlap, 1976. május (21. évfolyam, 103-127. szám)

1976-05-03 / 103. szám

Megjelent a Fáklya legújabb száma Május 1-ét köszönti a „Béke a szívekben” című cikk a Szovjet—Magyar Baráti Társaság képes folyóiratának legújabb számában. A dolgozók nemzetközi szolidaritásának idei ünnepét a szovjet emberek nem sokkal a közelmúltban tartott XXV. pártkongresszus után köszöntik. Pjotr Pimenov, a Szakszervezetek Központi Tanácsának titkára az ünnep előtt a Fáklya munkatársának adott interjút a szovjet szakszervezetek külkapcsolatairól. A Szovjetunió hagyományosan a budapesti nemzetközi vásárok legnagyobb külföldi kiállítója. A lap hasábjain egyebek között „Tavaszi BNV ’76" címmel összeállítás olvasható az idei tavaszi BNV szovjet kiállítási részlegéről. □ NAGY LÁSZLÓ: Erdőn, mezőn gyertya című bolgár, népköltési antológiája megjelenése alkalmából irodalmi est lesz ma 7 órakor a Bolgár Kulturális Központban. Az estet Garai Gábor nyitja meg és Kiss Ferenc irodalomtörténész mond bevezetőt. A műsorban Latinovits Zoltán, Molnár Piroska, Vándorfi László, valamint a Vízöntő-együttes és Budai Ilona működik közre. • A Majális csak tévékészítőknek című műsorról gyerekkorom egyik csikorgóan szellemes vicce jut eszembe. Az a kis tréfa, amelyben egy akkurátus férfiú mézeskalácsszívet akar vásárolni, de minden kínált darabban hibát talál. Heteken át be-bejár az üzletbe, hol girlandot, hol galambot, hol felírást tétel ra, majd tükröt ragasztat a közepébe. Amikor az eladó felszabadult sóhajjal nyugtázza, hogy így végre már megfelel, s megkérdi tőle: „Selyempapírba vagy dobozba csomagolva szabad?!’’, ő megrökönyödve válaszol: „Ugyan, itt helyben elfogyasztom. .Nos, valahogyan így volt ezzel a majálissal is, a műsor készítői, akit csak fellelhettek, mindenkit meghívtak az alkalmi stúdióba, ezen túl a Fészek Klubba invitálták az Orion és a Videoton több dolgozóját, rengeteg klubot nyitottak, megannyi ötletet vázoltak fel, volt girland, felirat, tükör, majd az egészet helyben — többnyire a kamerák látta nélkül — elfogyasztották. Vagyis a műsor minden jó szórakoztató része ellenére — mert ne legyünk igazságtalanok, igen jól szórakozhattunk a tévés önparódiákon — nélkülözte az eredeti helyszín vibrálását, izgalmát. Időzzünk még csöppet az előbb említett majálisnál. Annál is inkább, mert a műsor egyik vidám jelenete tegnap este ült, s talált elevenbe igazán. Az 1966- ban készült Kaleidoszkóp című angol—amerikai filmet is alighanem dobozárban kaptuk, s a dobozt is jutányosan, a film elszállításának munkájáért. Mert abban aztán az égvilágon semmi sem volt, méregnek sem méreg — legföljebb nézni... (harangozó) • A szokásosnál is nehezebb feladatot vállalt a Nyitott könyv. Elbeszéléseket és regényeket dramatizálni, összevonni, „zanzásítani” — ahogy’ a műsor eddig tette —, s e szükségképpen rövid ízelítőt úgy tálalni, hogy nyomában a néző kedvet kapjon az egész könyv elolvasására, ahogy eddig hol több, hol kevesebb sikerrel próbálta tenni —, az sem könnyű lecke. De egy dokumentumkötetet a képernyő drámai műfajára alkalmazni, tévésíteni egy könyvet — Krúdy Zsuzsa: Apám, Szindbád című művét —, amely túlnyomó részben magán- és üzleti levelekből, újságinterjúkból, számlákból, az élet nagyon is földi alkotóelemeiből áll, ez még nehezebb. Mégis igen jól sikerült, Horváth Z. Gergely már a Napraforgó című első Krúdy-tévéfilmjében bizonyította, hogy nemcsak szereti ezt a „példátlanul pompás stílusú” egészen sajátos világé, nagy írót és nem csupán érti, de képernyőre is tudja alkalmazni Krúdyt, varázslatos színeinek és ízeinek felvillantásával. Az egyedülvalóan szép Krúdyfilm, Huszárik Zoltán Szinbádja után már természetes, hogy megint Imtinovits Zoltánnak jutott az író megszemélyesítésének feladata, ezúttal nem is irodalmi áttételben, miként a Szindbád-filmben, hanem valóságos alakjában. A Krúdy-világ hangulatában tökéletesen feloldva játszotta, élte, mondta a fájdalmas-szépen muzsikáló szövegeket őmellette Kozák András, Béres Ilona és a kitűnő Máthé Éva is. Jó volt hallani, hogy a minden ízében realista alkatú író, a Krúdytól annyira különböző Karinthy Ferenc szavat milyen ihletetten szép, szeretetteljes emlékeket állítottak a magyar irodalom tán leglegendásabb alakjának. (barabás) SZIGET, PARK, VÁROSMAJOR A szabadtéri színpadok műsorterve Tahiti táncegyüttes, Tanase-társulat, bolgár Carmen A Budapesti Szabadtéri Színpadok igazgatóságán elkészült a részletes műsorterv, megállapodtak, a vendégszereplő külföldi és magyar együttesekkel, szólistákkal. Július 6-án kedden este villan fel elsőként a Budapesti Parkszínpad fényfüggönye. Ezen a szabadtéri színpadon indul az idén a nyári évad. Tahitiból, a csendes-óceáni Polinézia egyik szigetéről látogatnak el Budapestre mintegy negyvenen, hogy bemutassák ősi táncaikat. Mint köztudott, Paul Gauguin, a nagy francia festő élete végén nagyrészt Tahitiban élt és dolgozott. Akik ismerik természetközeli, délszaki embereket ábrázoló képeit, a gauguini emberek és színek világát viszontláthatják majd a Lágymányoson. A távoli vendégeket közelebbiek követik. Kecskemétről érkezik öt előadásra a Katona József Színház együttese, amely a Diákszerelem című musical comedyt adja majd elő. Öt-öt estére szólnak a szerződések a Budai Parkszínpadon, a bukaresti román Tanase-társulat is ötször lép fel. Szenegálból, Ceylonból Nyugat-Afrika egyik köztársaságából, Szenegálból is szerződtettek táncegyüttest. Amint ők befejezték fellépésüket a Parkszínpadon, máris újabb egzotikus csoport váltja fel őket — szintén öt előadásra — Ceylon szigetéről, az Indiai-óceán vidékéről. Az említett csoportokon kívül még két, az Országos Rendező Irodával együtt előkészített beatkoncert is lesz a Budai Parkszínpadon. Rigai táncosok Sok zenebarátot érdekel, hogy mi lesz a margitszigeti színpad produkciója. A választás az idén Bizet Carmen című operájára esett. A címszerepre Alexandrina Milcsevát, a szófiai Operaház ismert mezzoénekesnőjét hívták meg. Don José, Gilbert Py, Escamillo, Kónya lajos, Micaela pedig Matsumoto Miyako japán énekesnő lesz. Az öt estéből álló Carmenelőadássorozat kezdete, egyben a szigeti megnyitó: július 17. A múlt évben nagy sikerrel adták elő Puccini Pillangókisaszszonyát Matsumoto Miyako felléptével. Idén négyszer játsszák vele ugyanezt az operát. A margitszigeti műsorban szinte közkívánatra szerepel az Állami Népi Együttes, amely háromszor az Ecseri lakodalmassal ismételheti meg szokásos sikereit. Elismerten kiváló társulata van a Lett Szovjet Szocialista Köztársaság fővárosa, Riga színházának. Balettkara jön el vendégszerepelni a nyáron a Margitszigetre. Három alkalommal adják elő Csajkovszkij A hattyúk tava című táncjátékát, ezenkívül két balettgálaestet is rendeznek. (Ezen a két gálaesten kívül külön gálakoncertet adnak a külföldi énekesek.) Próbababa Budapest harmadik szabadtéri színpadán, a Városmajorban új, zenés darabot készülnek színrehozni. Címe: Próbababa. Szerzője a szovjet Svarkin, akinek vígjátékát Romhányi József ültette át és verselte meg. Zeneszerzője Aldobolyi Nagy György. A főszerepeket Csákányi László, Schubert Éva, Káló Flórián, Kern András, Várhegyi Teréz, és Csongrádi Kata játsszák, Lendvai Ferenc rendezésében. Kristóf Károly Meghalt Carol Reed Anglia egyik legmarkánsabb egyéniségű, a versenyt a hollywoodi konkurrenciával a legsikeresebben álló rendezője, Carol Reed 69 éves korában meghalt. Színházi rendezőként kezdte, a híres detektív regényíró, Edgar Wallace színházában dolgozott hat évig, főleg Wallace-műveket állított színpadra. Később egy sokkal jelentősebb író lett a barátja, Graham Greene, akinek egyebek közt a Havannai emberünk (nemrég játszotta a magyar televízió) és A harmadik ember című műveit filmesítette meg, az utóbbival (Orson Welles, Alida Valii és Joseph Cotten játszották a főszerepeket) aratta életének talán legnagyobb sikerét. Bűnügyi történet, amely a háború utáni Bécsben játszódik. Ugyancsak óriási sikere volt a Trapez című filmjének (Gina Lollobrigida, Burt Lancaster, Tony Curtis), amelyet épp most húsvétkor sugárzott a magyar televízió. A Twist Oliver című Dickens regény filmmusical-változatát, az Olivért is ő készítette, valamint a — nálunk legutóbb a Filmmúzeumban vetített — Agónia és extázis című, Michelangelo életéről szóló filmet, a főszerepben Rex Harrisonnal. Az amerikai indiánokról szóló Utolsó harcos című filmjének Anthony Quinn volt a címszereplője. Első ismertebb magyarországi bemutatója a Cronin bestseller regényéből készült Ezt látják a csillagok volt, a főszerepben Michael Redgrave-vel. A háború alatt kiváló náciellenes dokumentumfilmeket rendezett, ennek elismeréseként Sir Carol Reed-et lovaggá avatták. □ ERZSÉBETVÁROSI IFJÚSÁGI NAPOK alkalmából kiállítást rendeznek a VII. kerület amatőr képzőművészei. A megnyitás ma délután 5 órakor lesz, Kürthy Sándor festőművész mond beszédet, közreműködik Tímár Béla, a Madách Színház tagja. BEMUTATÓ A PESTI SZÍNHÁZBAN Kreutzer-szonáta Beethoven szonátájának néhány dallamfoszlánya és az időnként fölerősödő vonatzakatolás ad némi változatosságot a Pesti Színház legújabb produkciójának, amelyet Gyurkovics Tibor írt, Tolsztoj Kreutzer-szonátájából. Szerencse, hogy e hangkulissza kitaláltatott, mert ha nem lenne, félő, hogy már a kezdet kezdetén elszunnyadna a néző, ebben a sehová sem tartó, soha meg nem érkező, végtelen lassan cammogó vasúti kocsiban. A bemutatóra készülvén, amikor leemeli az ember a könyvespolcáról a Kreutzer-szonátát, s az utánaillesztett Tolsztoj-tanulmányt is gondosan elolvassa, egyvégtében arra gondol, hogy a mai átdolgozónak bizonyára jó oka van rá, ha „megzenésíti” ezt az elbeszélést. Talán — Tolsztojjal vitatkozva? — a férfi és a nő mai, megváltozott kapcsolatáról,kíván valami lényegest elmondani. Mert mélységes tisztelettel ugyan, de mindenképpen megemlítendő, hogy Lev Tolsztojnak ez az ismert öregkori írása nem sorolható a legidőtállóbb munkái közé. Aszketikus szexuáletikai fejtegetései már saját korában is elavultak, s ezen túl a novellisztikus elbeszélés és a publicisztikus hangvétel is élesen szétválik, lefogja, földarabolja, szárazzá teszi az írást. (Így a művet nem is annyira a történet, mint inkább az erkölcsfilozófiai nézetek és az önéletrajzi vonatkozások miatt tartják fontosnak az irodalomtörténészek.) Nos, ezért is érdekelhette kétszeresen a nézőt, miért, s milyen meggondolásból nyúlt Gyurkovics Tibor és a Pesti Színház ehhez a színpadra aligha kívánkozó Tolsztoj-műhöz. Ám a kérdés továbbra is kérdés marad, mert az előadás nem ad választ. Csupán egy lanyha, soha véget érni nem akaró történetnek lehetünk tanúi, amelyben a szereplők újfent ismertetik Tolsztoj nézeteit a férfiú házasság előtt kívánatos tisztaságáról a házasságon belüli szexuális kapcsolatról, a nő és a gyermek viszonyáról és így tovább, megtoldva mindezt bizalmas naplókból átemelt dramatizált részletekkel. (A házastársak közötti torzsalkodás ugyanis többnyire érdeklődésre tarthat számot.) Gyurkovics az eredeti elbeszélés vonaton utazó férfi hallgatóját nővé változtatta, s ezzel, úgy tűnt, Tolsztojabb akart lenni Tolsztojnál. Amolyan csalódott lelkű, meg nem értett asszonyt formált, aki a maga módján mégiscsak föllázadt, emancipálódott, s férjét — Lukrécia Borgiaként — lassan ható méreggel tette el láb alól. A néző pedig — gondolom — nem tehet mást, mint megállapítja: valaha így gyötrődtek a nők, ami oly szomorú, no de mi közöm hozzá?! Mindez, a színészeket is megbénította. Somogyvári Rudolf Pozdnisev szerepében hörgött, átkozódott, kiabált és érzelgett, s minden jó pillanata ellenére — mert nem is tehetett mást — egy idegbeteg embert állított elénk. Szegedi Erikának a feleség szerepében még ennyi sem adatott meg. Az első pillanattól az utolsóig csak az enervált, örökké bánatos szépaszszonyt láthattuk benne. A leghálátlanabb figura Béres Ilonának jutott. Nem az ő hibája, hogy nem tudott mit kezdeni ezzel a Gyurkovics által elképzelt és összetákolt alakkal, hiszen csak útitárs nem maradhatott, nővé válnia nem lehetett, s időnként — rendezői utasításra — kiabálnia is kellett, hogy a néző a konfliktuslátszattal találkozhassék és, persze, el ne aludjék. Horvai István képlékeny anyagot kapott kézhez és képlékeny rendezést produkált. Miként a szerző, ő sem tudta igazán, mi a szándéka ezzel a darabbal. Jánoskán Márta jelmezei kellemesek, Drégely László díszletei ötletes játékteret adnak, kiváltképp a hangulatos vasúti kocsival remekel olyannyira, hogy az embernek kedve támadna betelepedni. De hát , minek? A szerelvény nyílt pályán vesztegel, nem visz sehová. Harangozó Mária Somogyvári Rudolf és Béres Ilona OLASZORSZÁG, LENGYELORSZÁG A Huszonötödik Színház vendégjátékai Olaszországba utazik május 12-én a Huszonötödik Színház társulata. A lombardiai tartományi kulturális bizottság meghívására egy nemzetközi találkozón — amelyen csehszlovák, holland, angol, kolumbiai és francia társulatok is fellépnek — szerepelnek. Hernádi Gyula — Jancsó Miklós Vörös Zsoltár című darabját két alkalommal Milánóban adják elő, a Salone Pier Lombardo színháztermében, majd Bresciában és Lodiban lépnek fel. Júliusban a varsói nemzetközi színházi találkozóra utazik a színház. Itt szovjet, amerikai, francia, NSZK-beli, svéd és román színházak is jelen lesznek. A magyar társulat július 15. és 21. között háromszor játssza a Kis Színházban Gyurkó László Kőmives Kelemenné című darabját, és ugyanezt a produkciót Gdanskban is bemutatja. (MTI) □ TRISCHLER FERENC szobrászművész kiállítását ma 6 órakor nyitja meg Somogyi József, a XV. kerület, Kavicsos utca 4. szám alatt a „lila iskola” aulájában.