Esti Hírlap, 1977. december (22. évfolyam, 282-307. szám)

1977-12-01 / 282. szám

• Közhelyáradat zúdult tegnap este a képernyőről. Közhelyek, amelyeket fel­nőttek rémületes mennyi­ségben gügyögnek-erősza­­koskodnak-negédesked­­nek-fölényeskednek-jópo­­fáskodnak a kisgyerekek­nek címezve. A Családi Kör, szokott stílusához híven, né­mileg eltúlozva az életben adódó szituációkat, görbe­tükörben mutatta fel a kol­légák, rokonok, barátok és mindennemű felnőttek ,­ba­racknyomós” modorát, az idétlenségig karikírozva a jól ismert „mi leszel, ha nagy leszel”, meg a „lyhű, de kormos a szemed, biztos nem mostad meg” és „ha ilyen gyáva vagy, hogy lesz belőled katona”, „juj, de szégyenlős, biztos nem is kisfiú, hanem kislány”-féle bájolgásokat. Alighanem azonban ezúttal ez a görbe­tükör áll legközelebb ahhoz a valóságos képhez, amely a kisgyermekekben egy-k­ét alkalommal kialakul a kö­rötte papagájként hablatyo­­ló felnőttekről. Ezeket a lát­szatra ártalmatlan közhe­lyeket,­ m­ondat- és viselke­déspaneleket vette szem­ügyre a Szülők, nevelők ma­gazinja, hozzávéve még a szülői nevelési közhelyszó­tár legfényesebb darabjait, mint amilyenek: a gyerek­nek sohasem lehet igaza, le­gyen különb a szüleinél, mindent megadok, de várok is: a legkiválóbb eredmé­nyeket. Ez a nagyon okos műsor Varga Zoltán és Ke­lemen Endre beszélgetésé­ben azokat a veszélyeket és ártalmakat sorolta el, ame­lyeket e jellegzetes felnőtt­modor magában rejt. A po­­jácáskodó, illetve erőszakos stílusból a gyerekek értelmi képességei­nek lenézése, a világhoz való sokszínű vi­szonyuk lekezelése, a gyere­kek helyzetének, kiszolgál­tatottsága, az egyéniségük iránti tökéletes érzéketlen­ség süt ki. Kényszer, amely egy méltatlan szerepbe be­le-, illetve visszaszorítja őket, a kedves csecsebecse szerepébe. Később, a ka­maszkorban azután nem csoda, ha gyermekeinkben az a meggyőződés alakul ki, hogy a felnőttekkel valami baj van, tulajdonképpen nem lehet, tehát nem is ér­demes velük értelmesen be­szélni. A pojácáskodó vagy ellentmondást nem tűrő közhelyinvázió mindenkép­pen megakadályozza, hogy felnőtt és gyermek között tartalmas kontaktus alakul­jon ki; a felületes ostobasá­gok nem keltenek bizal­mat, viszont annál kétsége­sebbé teszik az értelmes, a gyereket valóban érdeklő dolgokról folyó párbeszéd lehetőségét. Az adás nem kímélte a felnőttek érzé­kenységét, hogy rádöbbent­se nézőit, kíméljék a gyer­mek érzékenységét. Aho­gyan a műsortól — szá­munkra sajnálatos módon — elbúcsúzó Abody Béla kifejezte, próbáljuk meg ne „kezessé”, hanem eszes­sé, fejessé alakítani őket. (be) □ ÉG, FÖLD, VÍZ, FÁK címmel Csath Anna Mária festőművész munkáiból nyílik kiállítás holnap dél­után 5 órakor a Csili Galé­riában. (XX. Baross u. 55.) Megnyitja: dr. Kádár Zol­tán egyetemi docens. TRIPTICHON, HATÁRŐR HISTÓRIÁK Az Ólomkatonák történetei Beszélgetés Gáll Istvánnal 1976 egyik legnagyobb magyar könyvsikere volt A ménesgazda című regény. Napok alatt „hiánycikké” vált a könyvesboltokban. A Szépirodalmi Könyvkiadó a közeljövőben ismét meg­­,■ inteti, utánnyomásban.­­Most novemberben pedig Kor­ács András rendező el­kezdte forgatni a regény­ből készülő filmet. A mé­nesgazda, amelyben — mint korábbi műveiben is — Gáli István „a történelem szorításába került emberek magatartását vizsgálja”, történelmi-társadalmi ér­zékenységével, nyílt szóki­­mondásával és izgalmassá­gával, olvasmányosságá­val vált méltán siker­könyvvé. Gáli I­stvánt régen és más formában is foglalkoztat­ják az 1950-es évek, illetve az elmúlt évtizedek. Fél évtizeddel ezelőtt például arról beszélt, hogy Trip­tichon címmel regényt ír már évek óta, ugyanakkor egy személyesebb hangú novellacikluson is dolgo­zik, amelyből sokat olvas­hattunk már az irodalmi folyóiratok hasábjain. Eiz a ciklus az Ólo­mlatonák tör­ténetei. Teremtettem egy családot Gáli Istvánnal beszélget­ve első kérdésünk az volt, mi újság a Triptichonnal? — Igazság szerint novel­­láskötetre volt szerződé­sem ezen a címen évekkel ezelőtt. Úgy akartam meg­írni, hogy regény legyen,­­de elbeszélésekből összeál­lítva. Volt még azonban egy-két űr. Az oda illő ré­szeken dolgozva tettem egy kis kitérőt, s az egyik „űr­­kitöltő” novellából Az öreg címmel kisregényt írtam. Ez tavalyelőtt jelent meg. — De mi lett a Trip­tichonnal? — Maradt a szerződés. Egy családot teremtettem magamnak, Magosékat. Az öreget, az Apát és a Fiút. A fordulópontokat keresem az életükben. A társadal­mi és az emberi élet for­dulópontjait. Az Apáról szól például a Mellékutca című elbeszélés. Természe­tesen­­ mindegyikük újra megjelenne a Triptichon című kötetben is, ahol a le­hetőség szerint most már a maga teljességében feltá­rulna az életük. — Miért a feltételes mód? Végül is készül a könyv vagy nem? Hol tart vele? — Készül, nem is hiány­zik sok belőle De nem olyan egyszerű pontot ten­ni a végére. Sok minden rétegződik a három nem­zedéket képviselő férfiak sorsában. Természetesen folytatom az írását, már túl is kellene lennem raj­ta, s ugyanígy az Ólomka­tonák történetein is. — Személyesen megélt dolgokról van szó? — Ahogyan ezek a törté­netek papíron megjelen­nek, úgy én találtam ki őket. De megtörténtek hoz­zájuk hasonlók. A novellák történetei valahogy áttéte­lesen igazak. Viszont, ha úgy vesszük, két Magos­­ciklus létezik. Az egyik a Triptichon, az öreg, ■ az Apa és a Fiú története. A másik, a szubjektívebb hangú, az Ólomkatonák ..., amelyet egyes szám első személyben mondok el A Kis-Magok — Tehát mégis benne van személyesen is. — Igen, de nem úgy, hogy a közvetlenül velem történt dolgokat írtam meg. Azokat nem is tu­dom novellává lényegíteni Az Ólomkatonák történe­teiben én, az elbeszélő, a Kis-Magos vagyok. Az Apa unokaöccse. Egyébként az Apa ebben a ciklusban is megjelenik, mint nagybá­tyám. Végül is ugyanazt a témát írom tehát minden formában. M. Tolnay István Napjainkban divatos a cigány folklór. Az eredeti cigány-népi dallam-, rit­mus- és szövegelemeket bár magába olvasztja, egyúttal azonban fel is hígítja, nem­ritkán megrontja a magyar nóta, az operett, a musical és a popzene. A nagyközön­ség jobbára ebben a nem vegytiszta formában talál­kozik a cigány folklórral. Csemer Géza Elaltat a bá­nat, a harmat meg feléb­reszt című összeállításában — amely tegnap este hang­zott el a Kossuth Rádióban, — az eredeti cigány nép­költészetet kaptuk. A leg­megdöbbentőbb, hogy a ci­gány népköltészet napjaink­ban is eleven, pontosabban mindmáig a keletkezés ál­lapotában van. A második világháború élménye — le­­számítva a katonanótákat, amelyek v­iszont többnyire még a századelő hangula­tát tükrözik —, alig-alig örökítődött meg a magyar népköltészetben, népdalban a cigány népköltészet azon­ban fel­­ajául: „Nyisd fel, nyisd fel, Hitler, a te ka­puidat’’ ... Tudjuk, a kon­centrációs táborok kapui nem nyíltak föl, hanem ma­guk mögé rekesztettek sok tízezer cigányt, akik ott pusztultak Európa minden más nemzetének fiaival együtt. Az pedig éppenség­gel „naprakész téma”, hogy a dolgozni akaró cigányt nem szívesen látják, fogad­ják a gyárban, minthogy ő „c-betűs”. Az érdekes, ízlé­ses összeállítást Kőváry Katalin rendezte, a verse­ket, mondákat Lelkes Ág­nes, Petrozsényi Eszter, Tí­már Béla és Paudits Béla mondták el ihletetten. Hal­lottunk néhány eredeti ci­gány népdalfelvételt is — anonim énekesektől. (morvay) *Áttételesen igazak — Az Ólomkatonák a másik „adósság’’. Folyóira­tokban megjelent novellák jelzik, hogy részleteiben már ez a ciklus is él. Hol tart vele? — Az Ólomkatonák tör­téneteit több mint tíz éve írom. Talán előbb készen leszek vele, mint a Trip­tichonnal. Határőr-törté­netek ezek, de azzal az igénnyel írom őket, hogy egy­­ kicsit képet adjak az 1950-es évekről is. Ez­ az időszak nemcsak a szemé­lyi kultusz kora, hanem nemzedékem fiatalságáé is. Egészen fiatalok voltunk, a körülöttünk levő dolgokat akkor nem is láttuk teljes egészében. A határőrség­nél jobbnál jobb „történe­teket” éltünk át; ezek ma éles villanásokban élnek bennem, s nem összefüggő­en, mint ahogy regényhez kellene. Ezért novellákban dolgozom fel őket Éveken át gon­d volt, lapunk is többször írt róla: a Szép­­művészeti Múzeum nagy értékű szobormá­sola­t-gyű­­jte­­ménye­ kiállítóhely hiánya miatt raktárban porosodott. Mintegy 200 másolat most Tatán, a volt zsinagóga épüle­tében kapott otthont. Ezek a szobrok: a gyűjtemény görög-római része (MTI-fotó Fényes Tamás ferv.) Wiától a mozikban A vád­ ló­ autóbaleset miatt kór­házi ágyhoz köti a sérülés, amikor a vizsgálat elkez­dődik ellene. Feljelentés érkezett a megyei pártbi­zottságra a járási első tit­kár ellen, s mire az idősebb munkatársa a helyszínre érkezik, addigra már nem találja meg a vádlottat, mert az a kórházban fek­szik. Ebben az alaphelyzetben kezdődik tehát a vizsgálat, amely nem azonos egy rendőri nyomozással, vagy bírósági tárgyalással, hi­szen az első titkárt nem törvénybe ütköző tettek miatt jelentették fel. Mo­rális vétkeket sorakoztat­tak fel ellene, s ha erre vonatkozóan nem léteznek is paragrafusok, mindenki érzi, tudja, hogy ebben a beosztás­ban nemcsak a tör­vény betűinek kell megfe­lelni, hanem egy közösen elképzelt morális mércé­nek is. De vajon valóban vétett-e a kötelező erköl­csi szabályok ellen ez az első titkár? Vagy nem ar­ról van-e szó, hogy a feje tetejére állított járásban rendet próbált teremteni, s aki szennyet takarít ki, az többnyire nem tudja a sa­ját kezét mindig tisztán tartani ? Ezt a politikai-erkölcsi kérdést járja körül, helyen­ként kicsit didaktikusan a film. Erénye viszont, hogy a felvonultatott tanúvallo­másokkal valódi emberi portrékat tud bemutatni. Kicsit talán szokatlan is egy ilyen politikai-morális kérdés minden áttétel nél­küli megtárgyalása, de ez a szokatlanság nem hátrá­nya a filmnek. —bel— Furcsa helyzetben ábrá­zolja filmje főhősét Kazi­­mierz Kurz lengyel rende­ Karácsonyi lemezúj­donságok SCl­IFF-FEL­V­ÉTEL, REGÉLŐ-LEMEZ, EDISON-ALBUM Ritka eset, hogy egy meg­felelő állapotban levő régi hangszerről bizonyosan tudjuk, hogy valamelyik zeneszerző-géniusz tulajdo­nában volt — ilyen esetek­ben szinte torzításmentesen azt a hangzást lehet újra­teremteni, amely esetleg egy-egy műalkotás inspirá­lója volt. Ilyen hangszer a Nemzeti Múzeumban őr­zött zongora, amelyen egy­kor Beethoven komponált. Ezen a zongorán játssza Schiff András Beethoven késői műveit, a Hat baga­­tell-t és a Tizenegy baga­­tell-t, valamint a koncerte­ken ritkán hallható öt kis darab és a Polonaise című műveket. A lemez kará­csony táján kerül majd a boltokba. A komoly zenei újdonságok közé tartozik még Mozart kürt- és klari­nétkvintettre írott darab­jai, valamint Gregor József Mozart-árialemeze. Koba­­jasi Kenicsiro vezényli Ri­chard Strauss két szimfo­nikus költeményét a Don Juan-t és a Till Eulenspie­­gel-t. Kortársi művek sok fel­vétele is a boltokba kerül az év végére. Kurtág György Kamarazene című lemezén a szerző és felesé­ge adja elő az egyik lemez­oldalon a Játékok című so­rozat főbb darabjait. A má­sikon a 60-as években ké­szült kamaraműveket Ko­csis Zoltánnal, az Éder-vo­­nósnégyessel és a Jeunesse­­fúvósötössel vették fel. Sárai Tibor új lemeze II. szimfóniáját tartalmazza, az MRT Szimfonikus Zene­kar előadásában, valamint a Zene negyvenöt húrra cí­mű darabját és első vonós­négyesét, A Kodály kvartett és a Liszt Ferenc kamaraze­nekar előadásában. Igazi szenzációnak számít a XX. századi kórusművek című lemez, amely kortárs fran­cia zeneszerzők műveit tar­­talmazó, Messiaen-é­t, Da­rius Milhaud-ét és Paul Hindemith-ét. • Az egészen kiskorú gye­rekek számára Andersen meséinek dramatizált válto­zatát jelentetik meg. Több híres mese, mint a Császár új ruhája. Az együgyű Jan­kó, a Pöttöm Panna szólal majd meg Rab Zsuzsa for­dításában, egy sereg kiváló színésszel: Mensáros Lász­lóval, Ruttkai Évával, Kern Andrással, Harsányi Gábor­ral. Regélő címmel dalok, versek, mesék szólnak egy másik albumon ugyanehhez a korosztályhoz. Itt gyerek­dalok, Illyés Gyula meséi, Tamkó Sirató Károly és Weöres Sándor gyerekver­sei hallhatók Váradi Hédi, Agárdi Gábor, s Garas De­zső előadásában, s a Sebő és a Kaláka együttes. Vitai Il­dikó és Márta István meg­zenésítésében A napokban boltokba ke­rült Fonográf Edison-album után már nem lesz idén újabb rockalbum. Érdekes­ség viszont a Piramisnak és Demjén Ferenc új együtte­sének, a VMoto-Rocknak az első dalait tartalmazó, karácsonyra kiadott kisle­mezek. □ KAPOSVÁR 1945— 1977 címmel képzőművé­szeti kiállítás nyílik ma délután 5 órakor Ka­posvárott, a Vaszary Já­nos Teremben. Megnyitja: dr. Kovács Ferenc, a váro­si tanács elnöke. - NEM GOND AZ AJÁNDÉKOZÁ HA AJÁNDÉKKÖNYVUTALVÁNYT VÁSÁROL kapható az Állami KÖNYVTERJESZTŐ VÁLLALAT BUDAPESTI KÖNYVESBOLTJAIBAN.

Next