Esti Hírlap, 1978. március (23. évfolyam, 51-76. szám)

1978-03-01 / 51. szám

• Miközben hétről hétre mind tekintélyesebb, elmé­lyültebb szakértőként fi­gyeltük a képernyőn a gnúk, a hangyák, a pingvi­nek belügyeit (a pókokat már csak azért sem említ­jük, mert e derék állatokat a humoristák a filmsorozat kritikájának ürügyén már úgyis annyit zargatták), azon is volt időnk eltűnőd­ni, hogy a magyar kisfil­­meknek vajon miért nincs helyük a nagyvilágban. Pe­dig itthon is vannak külön­leges tájak és népszokások, tudományos eredmények, kivételes szépségű művé­szeti kincsek, régészeti szenzációk, egyszóval a kurd esküvő helyett mond­juk „beérnénk" az Ecset­i lakodalmassal. Talán ezt a jogos kívánalmat kielégí­tendő döntött úgy a tévé műsorszerkesztősége, hogy egyelőre óvatoskodva, dél­utáni időpontban, műsorra tűz néhány magyar kisfil­­met. Ám a produkciók nem valamilyen meghatározott elképzelés szerint kerültek egy műsorba, csupán a ,,ki­árusítás” sorrendjében. Több mint valószínű, hogy a középiskolai oktatáshoz készítették a Tisza-szabá­­lyozásról szóló filmet. A falut négy évszak változá­sában bemutató kisfilm jó ötletre épült, de a rendező sajnos csak az általánossá­gok szintjén beszélt képei­vel a megváltozott életfor­máról. Az élővilág különös geometrikus elrendezettsé­géről szóló tudományos film (Kollányi Ágoston munkája) közelítette meg leginkább a felfedeztető is­meretterjesztés mértékét. Bízunk benne — tov­ábbra is reménykedünk —, hogy a jegyzet elején említett sorozatban is láthatunk jó színvonalú magyar rövid­­filmeket. (h. m.) Lux Erika sikere Tokió, március 1. Az első tokiói nemzetkö­zi zongoraversenyen J­u.r Erika elnyerte a második díjat, Edson Elias brazil versenyzővel megosztva. A zsűri, amelynek munkájá­ban részt vett Antal Ist­ván zongoraművész, a bu­dapesti Liszt Ferenc Zene­­művészeti Főiskola taná­ra, nem adta ki a nagydí­jat Az első díjjal Mariora Trifan amerikai zongora­­művésznőt jutalmazták. H­irolnaptól a mozikban A KÖZÖS BŰN Ha egy tanyán késő este megverték az ablakot, meg­zörgették a kiskapu kilin­csét,, ha dühödt csaholásba kezdett a derék házőrző, a parasztember számára — évszázados tapasztalatok alapján — jót ritkán jelen­tett Hát még ha az a tanya néhány fertályára járásnyi­ra fekszik a haza nyugati határától, az idő pedig 1956 októbere. A Sokorai-tanya lakói is megszeppennek hát, de nem volt mit tenni, ajtót kellett nyitni. „Különben még ránk gyújtják a házat” — aggodalmaskodott a gaz­da. A két hívatlan látogató azonban nem látszik vesze­delmesnek. Fiatal legé­nyek, akik disszidálni in­dultak, s eltévedvén, szál­lást kérnek éjszakára. Miért ne halhatnának meg az istállóban, ha már így rájuk esteledett. Á­ reggeli fejeskor ré­mes látvány fogadja a há­ziasszonyt. Az egyik fiú szétroncsolt koponyával feleszik a vércsatakos szal­mán, a másiknak nyoma veszett Egy bűnügyi történet és egy erkölcsi dráma veszi kezdetét ezzel a jelenettel. Ki a gyilkos, miért ölt és hová lett S mit tegyenek, hogyan viselkedjenek a bűntény felfedezői? Ezekre a kérdésekre keresi a vá­laszt A közös bűn című új, magyar film, Mihályfi Imre rendező munkája, amelyet Galgóczi Erzsébet kisregé­nye alapján készített. Mihályfit lényegében a morális kérdések érdeklik, s ez nemcsak azért jó, mert a nehezebb feladatot vál­lalni mindig rokonszenves törekvés, hanem azért is, mert az irodalmi alap­anyagban a nyomozás le­írása részben hihetetlen, részben túlontúl egyszerű. Sokoraiék — ember, asz­­szony, legényfiú — béké­sebb időben talán nem ha­boznának a rendőrségre sietni, de amikor nincs ha­tóság, s a gyilkos Aligha­nem túl jár az országhatá­ron, vajon nem hoznak-e bajt magukra? A kérdést végül is a családfő dönti el: a hullát a vízbe dobják. Pedig a fiúban ágaskodik az ellentmondás —és nem­csak e szörnyű esemény kapcsán. Ebbe a suttyóba kedves tanítónője már igé­nyeket plántált, ez az Imre gyerek szeretne kikászálód­ni mindenképpen a valósá­gos és képletes sorból. A téma kitűnő, s a ki­dolgozás is közel áll hozzá, hogy jó legyen. Hogy a dráma mégsem lesz igazán megrázó, az abból követke­zik, hogy a kisregény alak­jai nem eléggé árnyaltak, és ezt a hiányosságot a for­gatókönyvi változat sem küszöbölte ki. Viszont a rendező és Szé­­csényi Ferenc operatőr hi­telesen idézték föl a kör­nyezetet. . A felhőcafatos novemberi ég, a kátyús őszi utak, az ütött-kopott tanya hatásos megjelenítése vala­melyest feledteti a jellem­ábrázolás gyöngeségeit. Hasonlóképpen a rangos színészi munka. A rendező Imre szerepét egy főisko­lásra, Csák Györgyre bízta. A választás telitalálat vol. Az ifjú színész játéka tel­jességgel illúziót keltő: ahogy a jószággal báni­k, ahogy szüleihez szól, ahogy fölfakad­na­k belőle az első szerelem tétovaságai. Hi­szünk neki, s ennél na­gyobb sikert pályái kezd­ő művész aligha könyvelhet el. A másik fiatalnak, Ho­­rineczky Erikának remél­hetőleg lesz alkalma, hogy nagyobb lehetőséget nyújtó szerepben igazolja tehetsé­gét. Az idősebb Sokorait Hor­váth Sándor játssza. Ta­pasztalt és kitűnő megjele­nítője­­ az ilyen elesett pa­raszti figuráknak. Mellette igen jól érzékelteti az asz­­szonyi elnyomottságot, ki­szolgáltatottságot, anyai ag­­gódást Várnagy Kati. Ke­r­ek karakterfigurát for­mál a nyomozó szerepében Kovács János. Mindössze néhány kurta jelenetben látjuk Berek Katit, de meg­marad emlékezetünkben. Különösen egy pillanata, amikor csak szemében tük­röződik az iszonyú félelem. Némethy Ferenc, Szirtes Ádám és Dózsa László szín­vonalasan oldották meg kis szerepeiket. Morvay István Csák György fh. és Kovács János VÁSÁR UTÁN IS VÁSÁRI ÁRON VÁSÁROLHAT AZ­­IkaBrnL BOLTJAIBAN KÖTÖTT NŐI KARDIGÁN 436 Ft helyett 220 Ft 387 Ft helyett 185 Ft SZÖVET ÁTMENETI KABÁT bakfisoknak 390 Ft-tól FÉRFI SPORTZAKÓ 195 Ft-tól SZÖVET?ANTALLÓ NAGYKAMASZOKNAK 120 Ft-tól MÜBÖRCSIZMA GYERMEKEKNEK 05 Ft-tól Jegyek a pénztárban is SZÍNHÁZ A PATAKY MŰVELŐDÉSI KÖZPONTBAN A Pataky István Műve­lődési Központ fennállása óta otthont ad fővárosi, vi­déki és alkalmanként kül­földi színházaknak. Fél­évenként hat előadás sze­repel a programban, amely­ben a nehezebb fajsúlyú darabok mellett, a könnyű műfaj is képviselteti ma­gát. „MEGTELT” - NEM TELT — Hogyan szervezi a Művelődési Központ a színházi előadások közön­ségét? — kérdezem Váczy Ferencet, aki már negyven éve a színház szerelmese, korábban kritikus volt Ko­lozsvárott, majd szervező titkár több mint két év­tizedig a Déryné Színház­nál­. Most nyugdíjasként a Pataky Művelődési Köz­pont színházi előadásainak felelőse. — Az utóbbi időben nagy gondja a Művelődési Köz­pontnak, hogy a bérleteket rendszeresen túljegyzik. A múltban előfordult, hogy a „Minden jegy elkelt" táb­la ellenére sem telt meg a színházterem nézőtere. En­nek okát már számtalan-­ szót kutatták, elemezték. Ezen kíván segíteni a mű­velődési központ, amikor új szervezési megoldásokra törekszik. Túl kényelmes álláspont: eladni a bérle­teket és nyugodtan várni az előadás kezdetét, akár el­jön a bérlettulajdonos, akár nem. — Mit lehet tenni ennek a megszüntetéséért? — Mindig alapfeltétele volt a jó szervezésnek a hírverés mozgékonysága, a szervezői találékonyság. A mozgékony szervezés olyan helyzetet teremt az üze­mekben, vállalatoknál, a tanácsi közművelődési ap­parátus, az üzemi közmű­velődési bizottságok tevé­kenysége révén, amely az információk állandó oda­­vissza áramlását teszi le­hetővé. Tehát nem elég a bérleteket eladni, hanem elengedhetetlen feltétel a bérlettulajdonosok érdek­lődésének felkeltése is. A bérleti előadásokat meg­előző időpontokban a tár­sadalmi szervek (Népfront, Nőtanács) segítségével szervezett klubszerű ösz­­szejöveteleken ismertetik a bemutatandó darab tar­talmát, szerzőjét, a szerep­lőket Majd az előadás után, a „Színházbarátok körében” elemzik a látotta­kat, s a művészekkel le­zajlott közvetlen találkozás során még maradandóbbá tehető a színházi élmény. A Pataky Művelődési Köz­pont a jövőben így kíván­ja biztosítani a bérletes há­zak telítettségét. (A közeli napokban H. Barta Lajos Nemzetközi gyors című da­rabjáról rendez találkozót a színházbarátok köre.) A Veszprémi Petőfi Színházban magyarországi ősbemu­tatót tartottak. Németh László Pusztuló magyarok című vígjátékát mutatták be, Pétervári István rendezésében. Képünkön az előadás egyik jelenete (MTI-fotó Tóth Gyula felv.) Rend a Tertre téren Nincs olyan turista, aki Párizsban járva elkerülné a Montmartre híres domb­ját, s ennek tetején a mű­vészek, bohémek terét, a Tertre teret. A századvég­től a második világhábo­rúig itt valódi művészek tanyáztak, közülük sokan világhírűek lettek. Az utób­bi két évtizedben azonban a kedves, hangulatos Tert­re tér amerikai turisták íz­léséhez, igényéhez igazod­va már inkább bazárhoz hasonlított. Olyan bazárhoz, amelyben az autóbuszszám­ra érkező turista minden­féle „művészi” szuvenírt megtalál, csak éppen valódi alkotást nem. Élelmes, magukat mű­vésznek tituláló torzonborz, tarka öltözetű üzletelők vették birtokukba és kiszo­rították innen a Montmartre igazi festőit, szobrászait. Nagyáruházakban összevá­sárolt giccses alkotásokat kínáltak az idegen turistá­nak, de úgy, hogy palettá­juk mellett állva elhitették a vevőkkel, éppen most fe­jezték be a művet. A naiv turistának persze tetszett ez a bohémvilág, s elhitte, hogy a művészet felszentelt helyén jár. Jó áron megvet­te hát a mázolmányokat. Mindez sokat ártott Pá­rizs és benne a Montmartre hírének. A rendőrség most határozott lépésre szánta el magát: szigorú intézkedése­ket hozott, hogy a téren csak bejegyzett, s a művé­szek szervezetéhez tartozó festők, szobrászok működ­hetnek. Megtiltották a tu­risták molesztálását, s elő­írták: egyszerre csak egy kép lehet az állványon munka alatt, s kettő másik, száradó állapotban, így akarnak gátat vetni a nem saját munkájukkal üzlete­lők működésének — írja a Le Figaro. i­t. VESZPRÉMBEN VII. tévétalálkozó Az idén húsz film kap vetítési jogot a június 26 — július 1. között rendezendő VIII. veszprémi tévétalál­kozón. A három fődíjért — Borsos Miklós Balatoni szél című kisplasztikájáért — versengenek a drámai és a szórakoztató műfaj döntő­be jutott filmjei, köztük a Vegyes savanyúság, az Egy­perces novellák, a Sakk- Matt, a Felső-Ausztria és a Magellan. Veszprém váro­sának díját a legjobb film­írónak adják át, és díjat ítélnek oda a tévékritiku­sok is. A közönségdíj sor­sát a tévénézők szavazatai alapján döntik el. A döntő zsűrijének elnökéül Jová­­novics Miklóst, az Élet és Irodalom főszerkesztőjét kérték fel. Külföldi televí­ziós társaságok is részt vesznek a vetítéseken, nem­csak vendégként, vásárló­ként is. A rendezők har­minc ország tévéseit hívták meg. (MTI) VENDÉGJÁTÉKOK — Mi történik azokkal, akik közvetlenül az elő­adás előtt határozzák el, hogy meg szeretnének néz­ni egy darabot? —­­Arra törekszünk, hogy a rendelkezésre álló férő­helyek bizonyos hányadát a pénztáron keresztül hoz­zuk forgalomba, azokra is gondolva, akik nem ju­tottak bérlethez vagy el­foglaltságuk, kedvük sze­rint alkalmi színházlátoga­tók. — Milyen színházi elő­adásokat láthatunk az első félévben a Pataky Műve­lődési Központban? — A fővárosi színházak mellett két vidéki szín­házat is vendégül látunk. Dürrenmatt, H. Barta, Ör­kény István drámái mellett helyet kapott a műsorban a győri Kisfaludy Színház Zsákbamacska és a Vidám Színpad Kölcsönlakás című előadása is. A műfaji vál­tozatosság érdekében sze­repel még a féléves műsor­tervben a Vasas Művész­­együttes is. A bérleti elő­adásokon kívül több szín­házi műsorról gondosko­dunk, többek között ifjú­sági és gyermekelőadások­ról. Az operakedvelők Mo­zart: Szöktetés a szerájból című vígoperáját láthatják és fellép új műsorával a Domino pantomimegyüttes is. Bérces Jenő

Next