Esti Hírlap, 1978. szeptember (23. évfolyam, 206-231. szám)

1978-09-01 / 206. szám

• Ne legyünk sznobok. Ha egy közérdekű témákkal foglalkozó műsor először dalban fejti ki megszületé­sének indokait, majd lírai hangulatfestésbe csap át, még nem föltétlenül kell kabaréra gyanakodnunk. Igaz ugyan, hogy a dal meg a poétikus hangulat a leg­kevésbé sem jellemző lel­künk állapotára, amikor va­lamely közérdekűnek emle­getett téma szenvedő ala­nyaiként leginkább éppen egy kabaré főszereplőinek érezzük magunkat, de a há­borgás nemzeti szokásait sem kell föltétlenül szent­nek tartanunk. Nem tartotta annak a tegnap indult új műsor sem, amely szelíden kötekedőnek nevezte el magát. Mintegy jóindulatá­ról biztosítva valamennyi­ünket, még egymással fele­selő kérdő- és felkiáltójelet is kitett a cím után. A téma, amelybe saját szóhasználata szerint a mű­sor belekötött, már nem is hever, hanem szinte belénk csimpaszkodik az utcán. Ki ne látott volna falnak tá­masztott szerszámai mellett üldögélő munkást, építkezé­seken ténfergőket, dologidő­ben saját ügyeikben eljáró­kat és így tovább? Ilyen ezerszer látott jelenség nyo­mába szegődött hol ripor­terkocsival, hol egyszerűen csak türelmes mikrofonnal a Kötekedő riportere, s bár a téma jól ismert, a mód­szer, amellyel ezt bemutat­ta, az mindenképpen erede­ti. Még a stúdióbeli vendé­gek is, akiket vitatkozni hí­vott meg a műsorvezető, heves fejcsóválásokkal fo­gadták ezeket az olykor ki­mondottan kabarétréfára emlékeztető riportokat. A heves fejcsóváláson túl a ké­zenfekvő igény is hangot kapott: valaminek történnie kell ez ügyben. (be) • Az izgalmas történet és egy nagyszerű, apró megfi­gyelésekből táplálkozó, rész­leteiben gondosan kimunkált színészi alakítás tette vonzóvá a Nyitott könyv tegnap es­ti adását, amely Rónay György Párduc és gödölye című posz­tumusz regényét ismertette. A kiragadott dramatizált rész­letek egy bíró néhány, vál­ságos döntésekre kényszerítő évét mutatták be.­ A történet a személyi kultusz idejére nyú­lik vissza, arra az időszakra, amely a maga törvénysértései­vel számos emberi tragédiát szült, s így olyan helyzetek jöttek létre, amelyek már csak kiélezettségük miatt is vonzzák az író tekintetét és gondolatait. Rónay György figuráinak megválasztásával különösen lényeges erkölcsi problémát érint, hiszen mint mondtuk, hőse bíró volt, aki­nek a törvényességet, az igaz­ságot hivatalból is képviselnie kellett volna. Ara mindehhez olyan emberi bátorságra és helytállásra lett volna szüksé­ge, amely átmentheti a kriti­kus időszakon. Mensáros László alakítása nagyszerűen fogta egybe a figurát. Sike­rült plasztikusan, lélektanilag hitelesen megelevenítenie egy olyan embert,, aki valóban uta­sításra cselekedett, ám min­dig megfeledkezett saját lelki­ismerete és emberi önérzete utasításáról. Tekintetével, sor­sát feladó kézmozdulataival, egész tartásának megtörtségé­­vel hozta közel a nézőhöz ezt a vergődő, a pusztulásba sod­ródó, az embert próbáló évek­ben nullára vizsgázó figurát. Úgy véljük, azért is lehetett érdekes a Nyitott könyvnek ez az adása, mert végre olyan regényt mutatott be, amely­nek drámai töltése van. Vagy­is: hiába a szerkesztő önkénye, ha a kiválasztott mű nem bír­ja el az adaptálással járó át­alakulást. Kár, hogy a műsor­­szerkesztés viszont „egy dió, egy alma” alapállásból, a szo­kásokhoz híven későre hagy­ta ezt a műsort, s helyette Z. szerkesztő eseteit részesítette előnyben. (harangozó) 1974. szeptember 1-, péntek MÁTÓL: HELSINKI NAPOK BUDAPESTEN Itt járt Gallen-Kallela A festő lánya emlékezik Lánchíd utca. A geszte­nyesor alatt, nem messze az Alagúttól, emlékkő hirdeti mától: „Akseli Gallen-Kal­­lela (1865—1931) finn festő­művész munkásságát Ma­gyarországon is jól ismerik és nagyra becsülik, őrizze emlékét ez a kő a finn és a magyar nép testvéri barát­ságának jeleként.” Siker Magyarországon Valaha a Fiume Szálló állt itt, s benne szállt meg a legnagyobb finn festőmű­vész. Helyén a Magyar— Finn Barátsági Emlékkö­vet, Penti Poukka, a hel­sinki fővárosi tanács elnö­ke jelenlétében ma dél­előtt avatt fel Kelemen Lajos, a Fővárosi Tanács elnökhelyettese. Beszédé­ből idézünk: „A budai Duna-partnak e festői környezetében, Mada­­rassy Valter szobrászmű­vész alkotásának az a ne­mes rendeltetése, hogy em­­­léket állítson a finn—ma­gyar barátságnak és meg­őrizze, hirdesse annak a finn művésznek nevét, aki hét évtizeddel ezelőtt több­ször is megfordult itt. Gal­­len-Kallela, a parasztcsa­ládból származó művész, Finnország nemzeti fel­­emelkedése korának egyik legnagyobb művészegyéni­­sége volt. Alkotásaival Eu­­rópa-szerte, így Magyaror­szágon is sikert aratott. Európai hírét az 1900-as pá­rizsi világkiállításon ala­pozta meg. Számos finn és magyar témájú műve jutott el hozzánk jónéhányukat a Szépművészeti Múzeum kiállításain láthatjuk. Gal­­len-Kallela gyakran fejtette ki magyar barátainak is, hogy ne hagyják ünnepi parádévá silányulni az élő népművészetet. S joggal mondhatta ezt, hisz maga mögött tudhatta nagy alko­tását, a világirodalom egyik legjelentősebb művéhez, a Kalevalához készített kép­sorát. Jelkép ez a mai ava­tás. Jelképe az évszázados és egyre gazdagodó finn— magyar kapcsolatoknak.” festő. Nem először jár ná­lunk. Édesapjával hetven esztendeje, egy alkalommal, ő is itt volt Budapesten, örömmel, szeretettel emlé­kezik azokra a hetekre. — Apám kiállítása 1907- ben akkora sikert aratott itt, hogy hétről hétre meg kellett hosszabbítani. Állan­dóan tömegesen érkezett a közönség. Apám megismer­kedett és összebarátkozott Vikár Bélával és másokkal. Vendéglátói meghívták: jöj­jön el ismét, családostul Magyarországra. A követ­kező évben együtt voltunk itt. Emlékszem még Lippich Elekre, aki a kultuszminisz­térium nevében fogadott minket és Majovszky Pálra, ugyancsak a minisztérium­ból, aki meg ir vásárolta apám nagy festményét, A csónak panaszát. A kép so­káig itt volt Budapesten, de Ormi Talas finn miniszter államunk nevében megvá­sárolta és visszahozta Hel­sinkibe. Ma az egyik legna­gyobb bank csarnokában függ,­­­az Aleksanderin ka­­tun. — Más magyar vonatko­zású kép született-e? — Hogyne. Egy alkalom­mal vendégül látott minket Hohner harmonikagyáros családja. Azon az esten házi kvartett játszott náluk, s ha nem csalódom, ott volt a vendégek között Bartók Bé­la és talán Kodály Zoltán is. Hohner úr rábeszélte apámat, hogy fesse meg a feleségét. Ez a kép eltűnt azóta. Vajon nem lehetne felkutatni? örülnénk neki, hiszen készülünk az 1981-es nagy, tarvaspari kiállításra. És megfestette itt, Buda­pesten az édesanyámat, a Margitszigeten, háttérben a szénsavas gyógykúttal. Két kép készült, az egyik otthon van, Tarvaspään, a múzeumban. Ugyancsak festett itt tájképet, Aquin­cumban, szőr azt hittük, hogy ő is finn. Égetett kancsokat, tá­nyérokat hozott nekünk fa­luról. Apám szenvedélyesen gyűjtötte ezeket. Még ma is őrzök néhány akkori népi szőttest. És a legszebb em­lékem: soha, sehol nem ün­nepelték úgy apámat, mint itt. Az utcán nem egyszer hallottuk a hangos kiáltást: „Éljen Gallen!" Amikor el­utaztunk, a Fehérvári úton a házból, az üzletekből, az étteremből kijöttek az em­berek és integettek nekünk. Később, 1922-ben és 1972- ben jártam itt. — Járt a Fehérvári úton is? — Természetesen. De azt a házat már nem találom. Minden megváltozott azóta, csak az emberek kedvessé­ge nem. Firds­ András A csónak panasza Az ünnepségen ott volt Kirsti Gallen-Kallela, a fes­tőművész lánya, ő maga is Ajándékok — Második útjuk • alkal­mával is itt laktak a Fiumé­ban? — Nem, a Fehérvári úton. Emlékszem rá, öt-hat tava­szi, nyári hónapot töltöt­tünk itt. Olyan lakást bérel­tek nekünk, amelyben kis műterem is volt. Emlék­szem fölöttünk a Citadellá­ra, s a virágzó almafákra. És emlékszem arra a délceg parasztemberre, akiről elő­ NYITÁS: SZEPTEMBER 19-ÉN Megkezdődött a munka az Operaházban Véget ért a nyári szü­net az operai társulat szá­mára. Tegnap kellett je­lentkeznie minden tagnak. Ma délelőtt már az eddig néma próbaszobákban fel­csendült az ének és zon­goraszó. Megkezdődött az ezen a művészi területen olyan lényeges és megszo­kott munka, a szerepek gyakorlása, valamint az el­ső újdonság próbája. Az Állami Operaház szeptember 19-én nyitja meg új évadját. Az Erkel Színházban szeptember 20-án lesz az évadnyitó. A művészeknek társulati ülésről nincs tudomásuk, hiszen ez az igazgatóvál­tozáskor már megtörtént. A múlt szezonban kellett volna eredetileg színre hozni Balassa Sándor Az ajtón kívül című zenedrá­máját. Akkor a premiert későbbre halasztották. A mai napon már ott szere­pel a próbarenden. Kettős szereposztásban mutatják be ezt — a rá­dióból már ismert — operát. Az első szereposz­tás dirigensvendége: Le­hel György. A Rádiózene­kar kiváló karnagya tanít­ja be és vezényli Az aj­tón kívült. A második sze­reposztást Kórodi András vezeti. Az előadás rende­zője Mikó András, dísz­let- és jelmeztervezője Mak­ai Péter. A bemutató időpontját október 20-ra tervezik. Szereposztása a következő: Korcsmáros Péter (Fülöp Attila), To­­kodi Ilona (Zempléni Má­ria), Begányi Ferenc (Tóth László), Sólyom Nagysán­dor (Gáti, István), Gregor József (a második szerep­­osztásban szintén ő), Bor­dás György (Tóth Sándor) és Kelen Péter (Horváth József). (K. K.) Nyíregyházán, a Krúdy Gyula Gimnáziumban az író szü­letésének 100. évfordulója alkalmából avatják fel Borbás Tibor szobrászművész alkotását, Krúdy Gyula bronz mellszobrát (MTI-fotó Pólya Zoltán felvétele) KOPRODUKCIÓBAN Magyar—lengyel film Mészáros Márta rendező irányításával Útközben cím­mel a lengyelországi Wloc­­lawekben, közös magyar— lengyel film forgatását kezdték meg. A forgató­­könyvet a rendezőnő a szí­nész Jan Nowickivel és Marek Piwowskival közö­sen írta és a Mafilm Dialóg Stúdiója és Andrzej Wajda „X” néven ismert filmstú­diójának közös vállalkozá­sában, Andor Tamás opera­tőr közreműködésével ké­szül. A film főhőse egy Ma­gyarországon élő lengyel származású nő, akinek szü­lei a fasiszta támadás elől menekülve 1939-ben érkez­tek Magyarországra. A pro­dukció főszerepeit Delphin Seyrig és Jan Nowicki játssza. A forgatást a Hel­­félszigeten folytatják, majd Varsóban és Krakkóban ké­szítenek felvételeket, végül a munka Budapesten feje­ződik be. A forgatást figyelemmel kíséri egy NSZK-beli stáb is, amely — a felvételek közben — a müncheni Ba­varia Filmstúdió megbízá­sából filmet készít Mészáros Márta rendezői munkájáról. (MTI) INGMAR BERGMAN „ÁTOK“ A HALÁLTÁNCON? A múlt héten adtuk hírül, hogy Ingmar Bergman idő­legesen ismét hazájában dolgozik: a stockholmi Ki­rályi Színházban rendezi Strindberg Haláltáncát. Akik figyelemmel kísérik Bergman pályáját, tudják, hogy két évvel ezelőtt ugyancsak ezt a darabot próbálta ugyanitt, amikor a svéd adóhatóságok a próbát félbeszakítva citálták be ki­hallgatásra. A világhírű rendező akkor idegösszerop­panást kapott és elköltözött hazájából. Most, amikor új­ra felajánlották neki ugyan­annak a darabnak a meg­rendezését ugyanott, úgy nyilatkozott, hogy továbbra is külföldön él, csupán egy­­egy művészi feladat elvég­zését vállalja a hazájában. A Haláltáncon azonban, úgy látszik, átok ül: az egyik főszereplő megbete­gedett, pótlását a rendező nem tudja megoldani. S mi­vel Bergman tervnaptára teljesen szoros, a próba­munka ismét félbeszakadt és beláthatatlan, mikor folytatódik. Godard ismét filmet forgat Jean-Luc Godard, a jeles francia filmrendező, a 60-as évek „új hullámának” egyik vezéralakja évek óta videó­­kísérletekkel foglalkozik Grenoble-ban levő Som­­mage nevű stúdiójában. Most, a Cinema Francais nevű szaklap közlése szerint ismét mozifilmet akar for­gatni. Georges de Beaure­gard producer részére ké­szít filmet Henri Sergg egy elbeszéléséből, a Bugsy Sie­­gelből. Siegel létező színes figura volt, a szórakoztató­ipar és az alvilág peremén. 1946-ban partnerei meggyil­kolták. Godard úgy nyilat­kozott, hogy nem kíván részleteket beiktatni a ko­rabeli hollywoodi filmek­ből. Várkonyi Zoltán a kamera előtt Mintegy másfél évtized­del ezelőtt mutatta be a Vígszínház Robert Thomas, Szegény Dániel című bűn­ügyi drámáját. A feszültsé­gekkel teli érdekes darabot e napokban rögzítik képmag­nóra a Magyar Televízió I-es stúdiójában. A tv-vál­­tozatot — mint a színdara­bot a Vígszínházban — Várkonyi Zoltán rendezi, aki az egyik vezető szerepet is eljátssza. Partnerei: Bár­di György, Tordy Géza, Káldy Nóra és Tábori Nóra. □ EGY OSZTÁLY, NÉGY HÓNAP. Az általá­nos iskolai végzettség megszerezhető a VI., Vö­rösmarty u. 49. sz. Dolgo­zók Általános Iskolájában. Az osztály tananyagából 4 hónap alatt vizsgázhatnak a jelentkezők. A foglalko­zások hetenként kétszer, hétfőn és csütörtökön van­nak. Beiratkozhat minden 20. életévét betöltött, mun­kaviszonyban álló dolgo­zó. A beiratkozások ide­je: 1978. szeptember 4-én, 5-én, 6-án, 7-én és 8-án délután 5—7 óráig. A rész­vétel díjtalan.

Next