Esti Hírlap, 1980. február (25. évfolyam, 27-51. szám)
1980-02-01 / 27. szám
HITELPOLITIKA • KIEGYENSÚLYOZOTT ÁRUELLÁTÁS BERUHÁZÁSOKRA: HÚSZMILLIÁRD Tímár Mátyás mai tájékoztatója (Folytatás az 1. oldalról) Tímár Mátyás elmondta, hogy a pénzforgalom 10 százalékkal volt nagyobb mint 1978-ban, a takarékbetét-állomány 11 milliárd forinttal növekedett, és év végére elérte a 135,5 milliárd forintot. A devizagazdálkodásról szólva hangsúlyozta: a magyar népgazdaság megítélése a pénzpiacon változatlanul jó, hitelképességünk töretlen. 1979-ben a Magyar Nemzeti Bank különböző bankházaktól összesen 1 milliárd 35 millió dollár hitelt vett fel. A kölcsönök befektetése továbbra is az exportképes ágazatokban történt. Az idegenforgalomból származó összes bevételünk meghaladta a 9 milliárd forintot. A magyar lakosság valutaellátására 4 milliárd forintot fordítottak. Az idei feladatokról Tímár Mátyás elmondta, hogy a beruházási hitelfolyósítás 20 milliárd forint lehet. A bank a rekonstrukciós jellegű beruházásokat kivéve csak olyan fejlesztésekre ad hitelt, amelyek kivitelezési ideje nem haladja meg a 36 hónapot. Ez évben is folytatja az eddigi exportfejlesztési hitelpolitikát. Ebben a tevékenységében új vonás is jelentkezik. Nevezetesen az, hogy a termelők és a külkereskedelmivállalatok közösen vállaljanak felelősséget a termékek külpiaci eladásáért. A lakosság kiegyensúlyozott áruellátása az idén is a kiemelt feladatok közé tartozik. Ezért hitelt nyújtanak minden olyan vállalatnak, amely fogyasztási cikket termel. Új tevékenység a innovációs alap, amely magyar találmányok, újítások kipróbálását és termelésben való bevezetését szorgalmazza. A pénzforgalom az előző évihez hasonló ütemben bővül majd. A pénzbeni társadalmi juttatások növekedése továbbra is gyors ütemű lesz. A takarékbetét-állomány előreláthatólag 10—12 milliárd forinttal növekszik. A Magyar Nemzeti Bank tervbe vette, hogy az OTP-vel közösen megteremti a csekkel való fizetés feltételeit. Ez a korszerű módszer ugyanis csökkenthetné a készpénzforgalmat és az ezzel kapcsolatos munka- és egyéb ráfordításokat a banknál, a postánál, az OTP-nél és a vállalatoknál. A devizagazdálkodási feladatok az idén is elsőrendűek a bank munkájában. A tervek szerint rubelviszonylatban az export és az importt az eddigivel azonos ütemben bővült. Nem rubel viszonylatban az exportfejlesztő beruházásokból 8—990 millió dollár devizabevételre számítunk. Versenyképességünk fokozásához — hangsúlyozta Tímár Mátyás — 1980-ban is szükséges a külső források bevonása. Ezért az idén is tervezünk középlejáratú konzorciális hitelfelvételeket és további hosszúlejáratú hitelfelvétellel számolunk szovjet viszonylatban is. Külföldi bankérdekeltségeink, valamint bankképviseleteink tevékenysége továbbra is hozzájárul majd külgazdasági kapcsolataink bővítéséhez. Az árfolyampolitikáról szólva elmondotta, hogy a transzferábilis rubel árfolyamát 28 forintban állapítottuk meg, de a szocialista valuták utasforgalomban érvényesülő árfolyamai nem változtak. A konvertibilis valuták körében január elsejével a dollár kereskedelmi árfolyama 34 forint lett, az utasforgalmi árfolyam nem változott. A Magyar Nemzeti Bank tevékenységében újszerű megoldás lesz, hogy ezentúl havonta rendszeresen követni fogja a konvertibilis valuták árfolyamainak egymás közötti pénzpiaci változásait, elsősorban a dollár, NSZK márka, osztrák schilling és líra tekintetében. Amennyiben a világpiaci árszint jelentős mértékű inflációs tendenciákat venne fel, a bank idejében megvizsgálja, nem kell-e változtatni a forintnak a konvertibilis valutákkal szembeni érték Ny. É. Harmincöt éve történt (2.) Riadó Nézzük a megunhatatlanul gyönyörű tájat: a hatodik emeleti lakás ablakából a várpalotára, a Gellérthegyre látni, előttünk hömpölyög a nagy folyó. Lakatos István nyugállományú ezredes, a Budai önkéntes Ezred hajdani tisztje nem távolodott el ifjúsága harcainak színterétől. — A Budai önkéntes Ezred? A második önkéntes század parancsnoka voltam. Harcoltunk a Déli vasútnál, a Pálya, a Völgy utcában, a vár elfoglalásánál ... Később, a németek február 11-i kitörése után az ördögárok, a Hármashatár-hegy környékén üldöztük az ellenséget.. Pincékben, padlásokon, erdők bokraiban rejtőzködtek. Ez a tisztogató hadművelet követelte a legtöbb áldozatot az ezredtől. A bajtársakról faggatom. — Az egységemhez százhatvanöt ember tartozott. Valamennyiükre jól emlékszem, hiszen annyira összeforrtunk a harcokban. Szerencsére még sokan élnek közülük. Bárkit említhetnék, hisz mindenkinek megvan a maga története, mely megérdemelné, hogy emlékezzünk rá. Nehéz egy parancsnoknak választani... A Partizán Szövetség évente összehívja az ezred katonáit, s bár fogyatkozunk, két-háromszáz ember eljön a találkozókra. Többen is lennénk, de a felvidékiekről, az erdélyiekről nem tudunk semmit, pedig onnan is sokan voltak az ezredben. Ilyen összejövetelen kellene meghallgatni az egykori önkénteseket! Újra és újra előkerülnek az átélt, s az emlékezetből soha el nem múló haditettek. És Lakatos István, az akkori zászlós, milyen személyes emlékeket őriz? — Ma is magam előtt látom annak a nagyon hideg, holdfényes téli estének minden mozzanatát, amikor parancsnokom, Zajtai Antal főhadnagy végre döntött: hallgat rám — zászlósára és barátjára — és nem folytatja tovább a németek oldalán a fegyveres harcot. Bár sokat beszéltünk már e harc kilátástalanságáról, a jövőről, nehezen szánta rá egy téli Aláírta: Szaveljev ezredes • • 4 parancsnok ítélete magát e veszélyes lépésre. Kötelességtudó tiszt volt. S hogy miért épp ezen az estén történt? Talán, mert soha nem érezte át ilyen fájón a háború poklát, végig kellett néznie egy kisgyerek halálát... — Az arcvonal már csak néhány száz méterre volt tőlünk. Ekkor történt, hogy a németek az óvóhelyről két kisfiút vízért zavartak. Az egyiket közvetlenül állásunk mellett gránát érte, s nálunk, a fedezékben halt meg. Szalontai Tibinek hívták ... Ezután rendelte el a főhadnagy a riadót. Értetlenül sorakoztunk fel a sötétben. Kiadta a parancsot, s egy év múlva libasorban, csendben elindultunk a szovjet állások felé ... Ezt a történetet Lakatos István megírta egy szép elbeszélésben, amely meg is jelent. — A Pálya utcában nagy harcok folytak. A 15-ös számú ház emeletén németek sáncolták el magukat, mi a földszinten voltunk. Egy szovjet őrmesterrel álltam a kapunál. Beszélt valamelyest románul, én meg erdélyi vagyok, hát szót értettünk egymással a gránátrobbanások szüneteiben. Nem tudtuk, mennyi gránátjuk lehet még a fentieknek, hát vártunk. Egyszer csak csönd lett. Az udvarra indultunk. Abban a pillanatban három fegyveres német vetette át magát a kerítésen. Farkasszemet néztünk. Tekintetüket se feledhetem el soha . .. Fiatal voltam, jók voltak ч reflexeim ... — én lettem előbb. A házat elfoglaltuk. Ezért a tettért 1947-ben szovjet kitüntetést kaptam, estén A kitüntetések. Sok van belőlük — köztük négy szovjet... — Életem első kitüntetése szovjet volt... De legalább ilyen féltve őrzött kincse az egykori zászlósnak az a megsárgult papírlap, amelyen ezt olvasom: „Igazolvány. Kiadva Lakatos István zászlósnak, arról, hogy önként belépett a fegyveres harcba a Vörös Hadsereg oldalán ..Aláírás: Szaveljev gárdaezredes. És a dátum: 1945. február 15. Ez volt 2. számú igazolvány... твшвзшшввишввв S a budai harcok után? Mi lett az ezred további sorsa? — Említettem már, hogy a várból kitört németek felszámolása követelte a legtöbb emberéletet. A főváros felszabadítása után Kelenvölgybe rendeltek bennünket, rövid pihenőre. Február 20-án a szovjet parancsnokság átadta az ezred megmaradt katonáit az Ideiglenes Magyar Kormánynak. Ekkor Jászberénybe mentünk, s a megalakuló első magyar hadosztály magvát képeztük. A Budai Önkéntes Ezred tehát — ha más néven is — folytatta a harcot. Egyébként a legújabb történeti kutatások így jelölik meg az ezred helyét és szerepét: „A legnagyobb szervezett katonai ellenállás volt.” S a parancsnok? — Várházy Oszkár később az első hadosztály parancsnoka lett. Vezérőrnagyként halt meg, 1959- ben. El kell róla mondanom, hogy 1945-ben kommunista lett. A néphadsereg szervezésekor bátran föllépett a Nyugatról hazatért jobboldali tisztek beszivárgása ellen. Élete végére szinte teljesen megvakult. — György István riportkönyve — Kétezerötszázan voltak — idézi magának a parancsnoknak az ezredről szóló ítéletét, így hangzik: „Az ezred talán tíz-tizenkét nappal megrövidítette a főváros ostromát, és így sok ezer asszony és gyerek szenvedéseit, akik az éhkapjáihoz voltak már közel”. Lukács Teréz Két friss pillanatkép a Marx térről. Állnak már a Bajcsy-Zsilinszky útról a Váci útra ívelő közúti felüljáró pillérei; a Váci út széles homlokzatú házai már nemcsak a fákra, hamarosan a hídra is tekintenek. A pillérekkel átellenben a föld színe alatt húzódó aluljárórendszer készül, amely — egyebek között — az újonnan épülő Skála-Metró Áruház kapuihoz vezet. ADOK, KAPOK Az egyik ember kikerül, a másik nem. Jön velem szembe egy fiatalember, táskát lóbál, előre néz és megy, egyenesen, célratörően. Táskája, karja oldalba böki a másikat, nem törődik vele, nem vigyáz, nem teszi meg azt a kis mozdulatot, amelyet ilyenkor szinte ösztönösen megtesz az ember. Legalábbis azok, akik kikerülnek. Kik azok, akik utat engednek? A félénkek, az óvatosak, az udvariasak? Miért éppen ők teszik ezt, s miért nem az a kosaras néni, aki már a harmadik nő harisnyáját szakítja ki. Akinek nyomában szisszenés, jajgatás, szitkozódás, de ő nem is hallja, megy előre rendületlenül, így szokta meg. Milyen szabály írja elő, hogy az aluljárók lépcsőin lefelé haladók hármas sorban zúdulhatnak, míg a felfelé menők egyesével toporoghatnak egymás mögött, s jaj annak, aki megpróbál befurakodni a dölyfös hármasok sorába. Elsodorják, lelökik, félretaszítják. Milyen érzés kell ahhoz, hogy az ember csak menjen, robogjon, rálépve a másik sarkára, cipőjére, koszos zsákkal foltot hagyva a másik szoknyáján, kabátján, hogy akkor se vigyázzon, ha szöggel kirakott képkeretet visz, hogy akkor is elvárja a másik figyelmét, tapintatát, ha ő az, aki tyúkketrecet cipel vagy konyhakredencet. Miből táplálkozik az a magától értetődő természetesség, amelynek eredményeképpen köszönés vagy észrevétel nélkül elvárják, elfogadják a másik segítőkészségét, vigyázását? Miért feltételezik, hogy szembejövő társuk elővigyázatosabb lesz náluk, hogy ő lesz az, aki mindenre figyel, mindent észrevesz, mindent megold. Csupa rejtély, amelyre nincs magyarázat. Pszichológiai vizsgálatok folynak erről, arról. Ezt még, tudomásom szerint, nem vizsgálták meg. Pedig volna rá ok. Kik azok, akik makacsul őrt állnak a metróajtókban, nem törődve a többiekkel, akik a mozgólépcső előtt megtorpannak, keresgélve valamit a szatyrokban, akik felszállás után komótosan lyukasztják jegyeiket, miközben mögöttük a lépcsőn lógnak vagy éppenséggel lemaradnak. • • Döntő lépésre határozom magam. Nem kerülöm ki a táskás fiatalembert, öszszeütközünk. Észre sem veszi.Továbbmegy, sértődés nélkül, rezzenéstelenül. Adott, kapott. Szóval ez a titka? Hogy az ember tegye ugyanazt, amit a másik? Lehet, hogy így kezdődik az agresszivitás? (bende) Február 1., péntek