Esti Hírlap, 1980. március (25. évfolyam, 52-77. szám)

1980-03-01 / 52. szám

. Kiderült, hogy negyed­század alatt elég sokat le­dolgoztunk­­az ezer évből. Ezért volt most oly csekély hatása Karinthy Ferenc Ezer év című színművének. Amikor­ 1953-ban irodalmi riportként először megje­lent, valósággal bombaként robbant, és nemcsak irodal­mi, hanem politikai és tár­sadalmi izgalmat is okozott. 1956 januárjában mutatta be a mű drámai változatát a Nemzeti kamaraszínháza, a Katona József Színház. Forró színházi élmény volt. Miért hűlt ki vajon mára? Bármennyit változott is az­óta az életünk, ma sem tűnt el teljesen a tudatlanságnak az a szintje, amelyet itt a való életből csaknem szó szerint átemelt Szabó lá­nyok képviselnek. Vannak még a tv által sem fölszá­molt fehér foltok társadal­munkban. És elvétve elő­fordulnak ilyen, magzatel­­hajtási-csecsemőgyilkossá­­gi esetek ma is. Csakhogy nem magyarázzuk már bele egész ezeréves történelmün­ket. Jobban figyelünk az egyén pszichológiájára. Nyi­­tottabbak és megértőbbek vagyunk minden irányban, és inkább a helyére tudjuk tenni az ilyen — akkor túl­dramatizált — eseteket. Persze, nagy társadalmi fe­szítőereje és drámai hatása nemcsak azért volt e mű­nek annak idején, mert Karinthy a bűncselekmény mögé fölvázolta az ország ezeréves elmaradottságát, hanem azért is, mert ekkor pattantak föl a személyi kultusz irodalmat-művésze­­tet fojtogató pántjai, és Karinthy munkája az ép­­pen csak megindult őszinte valóságábrázolás egyik első, tehetséges és jelentős da­rabja volt. Riportját egykor Karinthy így fejezte be: „Az az újszülött, akit el­pusztítottak... ha felnő, olyan korban élhetett vol­na, amikor a szerelem és a boldogulás útjába nem áll­hat többé sem előítélet, sem babona”. Az az újszülött ma 27 éves felnőtt lenne. S bár ma is sokszor áll még elő­ítélet és babona a szerelem és a boldogulás útjába, az Ezer év hatása ma alig több, mint egy jól elkészí­tett krimié. Ezt a mostani tévéverziót Zsurzs Éva rendezése nem tette igazán jelentőssé. Néhány kima­gasló képességű színésznőre nem nekik való figurát erőltetett. Bálint András, Pásztor Erzsi, Zsurzs Kati és Szabó Gyula nagyon jó volt. (barabás) □ HALOTTI KULTUSZ az ókori Egyiptomban cím­mel holnap délelőtt 10 óra­kor dr. Varga Edit egyip­tológus tart tárlatvezetést a Szépművészeti Múzeum­ban. SWIFT IS BECSÜLTE Szerelmet szerelemért Angol komédiát próbálnak a Vígben A magyarországi színla­­pokról mindmáig hiányzik egy régi angol költő, re­gény- és drámaíró neve. William Congreve darab­jait nem játszották nálunk, bár a szakemberek tudták róla hogy annak idején író­társainak és közönségének csodálatát élvezte és Swift is nagyra becsülte. Congreve (1670—1729) Wilde és Shaw színházi őse, most azért aktuális, mert a Vígszínház műsorra tűzte és hamaro­san bemutatja Szerelmet szerelemért című szatíráját. A győztes angol polgári forradalom puritán szelle­mű parlamentje 1642-ben minden színházi előadást betiltott Shakespeare hazá­jában. Mintegy két évtized­del azután visszatért a trónra a lefejezett I. Ká­roly fia, s ezzel bekövetke­zett a Stuart-ház restaurá­ciója. A színház kultusza ismét fellángolt. Az új kor­szakra jellemző, csiszolt, elegáns komédiát ebből az időből resturációs vígjá­téknak nevezi a színháztör­ténet. A műfaj mintegy fél­száz évig uralkodott az an­gol színházban. A darabok nem vitatták az uralkodó erkölcsöket, mégis szatiri­kusan ábrázolták azokat. Ez a típusú angol vígjáték Ma­gyarországon jószerivel is­meretlen. Legjelentősebb képviselője William Cong­reve, ha, Szombathy­­ Gyula, valamint Egri Márta, Mar­ton Kati, Gáspár Sándor, Szakácsi Sándor és Maszlag István. Olivier szerepe Congreve kétrészes vígjá­tékát Bartos Tibor fordí­totta. A kísérőzenét Hidas Frigyes komponálta. A já­téktér tervezői: Eberwein Róbert és Valló Páter. A komédiát sokáig távol­tartotta a színpadokról a képmutató polgári erkölcs. A­ Congreve néhány je­les kortársával együtt mos­tanában éli reneszánszát Európa színpadjain. Neve­zetessé vált az angol Nem­zeti Színház pompás elő­adása, amelyet 1965-ben Moszkvában bemutattak. Locskát Laurence Olivier alakította. A bemutató­ március 29- én lesz. Kristóf Károly Fintora Cicere és A komédia az ifjú Bá­lintról (Reviczky Gábor), atyjának (Szatmári István) tékozló fiáról szól, aki sze­relmes a szép és gazdag Angelikába (Hernádi Ju­dit) egy tudákos vénember és tenyér jós (Miklósy György), unokahúgába. Mindent elkövet, hogy el­nyerje a lány kezét, mind­hiába. Mikor aztán elkese­redetten végleg lemond ró­la, s abban a hitben van, hogy Angelikát elvesztette, akkor kapja meg. A lány ugyanis csak próbára akar­ta tenni: vajon hódolója csakugyan „mindent a sze­relemért” tesz-e? Persze Angelikának jó oka volt a gyanúra, ezt ékesen bizo­nyítják a főszereplők körül kavargó mulatságos epizód­figurák. Kitűnő gárda ját­szik Valló Péter rendezésé­ben: Fintora: Bálint barát­ja: Balázs Péter. Hajlandó­­né: Bánsági Ildikó, Cicere kisasszony, falusi liba: Pap Vera. Békántoll fiskális Nagy Gábor, egy hódításá­val bivalgó gavallér, Lőcs­ Kár a benzinért.. . awv' Az e,Piszkolódott, mosás közben elázott ENERGIAHIQGYHIT MÁRCIUS 6-12. Portugál filmhét Portugál filmhét lesz — hazánkban először — már­cius 6—12. között Budapes­ten, a Toldi moziban. Hét játékfilmet és három rövid­filmet mutatnak be. A március 6-i díszelőadáson a Berlengas királya című fil­met vetítik. A filmhétre portugál filmművész kül­döttség érkezik. (MTI) KÖNYVPREMIER A zsalu sarokvasa Tandori Dezső A zsalu sarokvasa című kötetét mu­tatja be a Kossuth Klubban március 3-án, hétfőn este 7 órakor a Magyar Rádió, a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülése és a TIT budapesti irodalmi szakosztálya. Az est vendé­gei: Mándy Iván, Ottlik Gé­za, Bata Imre és Domokos Mátyás. Közreműködik Fo­dor Tamás, Mécs Károly, Szersén Gyula és Vallai Pé­ter. Műsorvezető Tarján Tamás. BUKÁS A BROADWAYN Soha többé színpadot! Egy kötetben jelent meg nálunk, nagy sikert aratva, Kurt Vonnegut két regé­nye, Az ötös számú vágó­híd és az Áldja meg az Is­ten, Mr. Rosewater! Az előbbiből (még 1972-ben) film készült George Roy Hill rendezésében, ezt ép­pen most játsszák ná­lunk. Az utóbbiból, a Rose­­waterből Vonnegut darabot írt, amelyet most mutattak be a New Yor­k-i Broad­­wayn és­­ azonnal meg is bukott. Ugyanakkor Vonne­gut legújabb, Jailbird (Bör­­töntöltelék) című, tizenket­tedik regénye kiemelkedő siker, hosszú hónapok óta a legjobban fogyó tíz könyv listáján szerepel az Egyesült Államokban. — Nagy csalódást okozott számomra a darabom buká­sa, különösen sajnálom a remek színészeket. Soha többé! Nem keresem többé a színpadot, nem éri meg! Visszatérek a könyvek írá­sához — nyilatkozta Vonne­­gut, írja is már legújabb, sor­rendben tizenharmadik könyvét az 57 éves szerző, akinek tavaly két szívroha­ma is volt, mégis, változat­lanul rengeteget dohányzik, egyik cigarettáról gyújt a másikra. Ha a betegségéről esik szó, csak legyint, „csakugyan volt valami za­var a szívemmel, de kinek nincs az én koromban? Egyébként kitűnően érzem magam!” — mondja és rá­gyújt egy cigarettára ... (is) A Semmelweis utcai fé­nyes palota, a Szovjet Kul­túra és Tudomány Háza hat és fél éve, amióta megnyi­totta kapuját, jellegzetes színfoltja a fővárosnak: két kiállítótermével, egy zene­szalonjával, színháztermé­vel, előadótermével, könyv­táraival, olvasótermével, klubszobáival, filmvetítői­vel. Igazgatója, Fjodor Iva­­novics Oszkolkov harmadik éve áll az élén. Korábban Moszkvában a Szovjet—Ma­gyar Baráti Társaság főtit­kári tisztét töltötte be. — Mennyire ismerik egy­mást népeink? — A mi népünk elég jól ismeri a magyarokat. Szá­mokat nehéz mondani, de az bizonyos, hogy most or­szágunkban több mint 60 tagozata van az SZMRT- nek. S hogy itt mennyire is­mernek minket? Évente kö­rülbelül félmillióan jönnek el a rendezvényeinkre. Terr­mészetesen nem csak ide, a házba, hanem vidékre is. Leginkább a gazdaságfej­lesztés és a tudományos eredmények iránt érdeklőd­nek. Nagyon népszerűek hangversenyeink, filmvetí­téseink. Ha például eljön hozzánk Obrazcov, akkor annyian vannak, hogy a te­remből kiszorulnak a folyo­sóra, s ilyenkor tévé­moni­toron közvetítjük a kinnre­­kedteknek a műsort. — Mit tart legnagyobb eredményüknek ? — Azt, hogy nagyon jó kapcsolatot teremtettünk a magyar társadalmi szerve­zetekkel, a vállalatokkal. Ami pedig a ház belső éle­tét illeti, külön eredmény­nek tartom klubjainkat. — Miben látja a jelenlegi legfontosabb feladatot? — Ebben az évben min­den fontos, hiszen idén ün­nepeljük Lenin születésé­nek száztizedik évforduló­ját, Magyarország felszaba­dulásának és a fasizmus fe­letti győzelem 35. évfordu­lóját, ka most lesz az MSZMP kongresszusa. Ezzel együtt természetesen azt látom a fő feladatnak, hogy tovább­ra is minél több informá­ciót adjunk magyar bará­tainknak a Szovjetunióról, a szovjet nép életéről, si­kereiről. — Könyvtáruk? — Húsz-huszonötezer kö­tetünk van az irodalmi, illetve a műszaki könyvtá­runkban. Az állományt rendszeresen felfrissítjük, a többletet pedig magyar in­tézményeknek ajándékoz­zuk. A beiratkozott olvasók száma 1200—1500. — Nyelvtanfolyamok? — Nyelvtanítással nem foglalkozunk. Nálunk mű­ködik azonban a Puskin Orosz Nyelvi Intézet buda­pesti tagozata. Hat vezető pedagógus nyújt módszer­tani segítséget az orosz ta­nároknak. Hatásuk gyakor­latilag kiterjed az egész or­szágra, minden orosz tanár­ra, még a falusi iskolákban is. Ebben a nagy munkában együttműködünk az Orszá­gos Pedagógiai Intézettel, s az MSZBT-vel és más magyar intézetekkel. — A három legjelentő­sebb tavaszi program?­ — A többi külföldi kul­­túrközponttal együtt, közös Lenin-rendezvényt szerve­zünk a Pataky Művelődési Házban. A Hazafias­­ Nép­fronttal, s a ku­ltúrközpon­­tokkal együtt fotókiállítást rendezünk A győzelmes leninizmus címmel. További közös rendezvényünk lesz a Varsói Szerződés megala­kulásának 25. évfordulóján. S szintén közösen lépünk fel májusban, a Győzelem Napján. Firon András NYITOTT AJTÓK (6.) Évente félmillió □ A HATALMAS SZÍN­­RABLÓ­K című mesejáték bemutatója holnap délelőtt 11 órakor lesz a pécsi Nemzeti Színházban. MEGKAPTA MINGUS BŐGŐJÉT Рф Aladár bombasikere Bombay­ben Az elmúlt más­fél évtizedben hoz­zászoktunk már, amerre csak Pege Aladár, a híres bőgőművész meg­fordul, mindenhol sikert arat. Se sze­ri, se száma a di­csérő cikkeknek, virtuozitását, tech­nikáját, zenei vi­lágát egyedülálló­nak­­tekintik a vi­lágon. Az indiai Jazz Yatra fesztivált kétévenként ren­dezik Bombayben, s az­ idén először magyar együttes is meghívást ka­pott. Pege Aladár Jávori Vilmos do­bossal és Tomócz­­ky Ferenc gitárossal vett részt az eseményen. A legkülönbözőbb orszá­gokból érkeztek előadók, s nem hiányoztak a világ­sztárok sem. Stan Gatz új felállásban mutatkozott be, az egyesült államokbeli Charlie Mingus Dynasty is ellenállhatatlan volt. A szovjetek a Melódiával kép­viseltették magukat. Pege Aladár triója az V. Yama­­shita Kvartett után lépett a színpadra. ELVESZTETTEM PÁROMAT — A Printers Devillel kezdtünk, majd a Pikk dá­ma következett. Utána egyedül eljátszottam az El­vesztettem páromat gyer­mekdal-feldolgozást, majd bemutattunk még egy-két számot. Nagy örömünkre fergeteges sikert arattunk. Az­­ előadás után odajött hozzám Charlie Mingus öz­vegye, és könnyes szemek­kel gratulált a produkció­hoz. Elismerése jeleként közölte velem, hogy nekem adja ajándékba az általam igen tisztelt Charlie Mingus bőgőjét — mondja Pege Aladár.­­A sajtó is páratlan jel­zőkkel illette a kitűnő ma­gyar zenészt. A Times of India szerint: „ő a legna­gyobb!” Hasonló hangnem­ben ír az India Express is. A kritikai elismerésnél is értékesebb azonban, hogy a világ legrangosabb dzsessz­­fesztiváljának — hagyomá­nyosan Newportban ren­dezik — vezetői is felkeres­ték Pege Aladárt, s közöl­ték vele, hogy a júliusi nagy seregszemlén őt is szívesen látják ... BÉCS, BUDAPEST Pege alighogy hazaérke­zett Indiából, máris tovább­utazott, két napig Bécsben koncertezett a világhírű zongoristával, Fritz Pauer­­rel. Ezután egymást köve­tik majd az itthoni fellépé­sei. Március 10-én a Szov­jet Tudomány és Kul­túra Házában orosz és szovjet szerzők klasszikus műveiből ad elő Szabóky Márta zongoraművész köz­reműködésével. Két nappal később, 12-én az Egyetemi Színpadon tart önálló estet. Riskó Géza (Szigeti Tamás felvétele) □ HÁRY 300. jubileumi előadásként, március 4-én 250. alkalommal csendülnek fel A hattyúk tava dallamai az Operaházban, 21-én pe­dig háromszázadszor játsz­­szák Kodály Zoltán Háry Jánosát, ezúttal az Erkel Színházban. □ JEDLIK ÁNYOS di­namóját mutatja be az Országos Műszaki Múzeum és a TIT Budapesti Szer­vezete A magyar műszaki múlt kiemelkedő emlékei című sorozatban március 4-én 18 órakor, a Kossuth Klubban. Előadó dr. Sza­­badváry Ferenc, az Orszá­gos Műszaki Múzeum igaz­gatója.

Next